Tisztelt Miniszter Úr!
A magyar kormány a jelek szerint annyira szeretné elkölteni a paksi atomerőmű-bővítés ügyében megszerezhető 4000 milliárd forintot, hogy a szavahihetősége és a morális tartása után a józan ítélőképességét is elveszítette. Annak érdekében, hogy a már a megkezdése előtt vastagon korrupciógyanús beruházást az EU-val illetve az átláthatóságra és az orosz befolyás erősödésére szintén kényes USA-val is elfogadtassák, információim szerint előrehaladott állapotban van annak a megállapodásnak a megkötése amely alapján nem csak a német Siemenset veszik be az üzletbe, hanem az amerikai Westinghouse-t is. Előbbi erősáramú és gépészeti berendezések szállításával vesz részt a projektben, utóbbi pedig az atomerőmű fűtőelemeit biztosíthatja, elsőként egy EU-tagállamban működő orosz nukleáris létesítmény esetében.
A német és az amerikai cégek bevonása a beruházás megtérülésének hiányát nem orvosolja, a társadalmi egyeztetést nem pótolja, a biztonsági kockázatokat tovább növeli, és a tetejébe az Önök összes eddigi, a jelen bővítési konstrukció mellett felhozott érvét is megcáfolja. Az új erőmű a német és amerikai részvételtől pénzügyileg éppen olyan katasztrofális marad, mint eddig. Az ország eladósítása Putyin Oroszországa felé nem változik. Önök korábban azt állították, hogy azért kellett tender nélkül, titokban szerződni a Roszatommal, mert csak ők értenek a paksi technológiához, de akkor mit keres most a Westinghouse a bővítési projektben? Ha csak a Roszatom vállalakozott az üzemanyag beszállítására és a nukleáris hulladék visszavételére, ahogy egy éve érveltek, akkor most miért a Westinghouse-től veszünk fűtőanyagot? Ha a Roszatom adta a legolcsóbb ajánlatot, akkor miért kell a Westingouse-től vásárolnunk olyasmit, ami a szerződés szerint a Roszatom feladatkörébe tartozna? Ha nem a Roszatomé a legolcsóbb ajánlat, akkor miért ők építenek minden mást, nyilvános pályáztatás nélül?
Nyilvánvaló, hogy minderre a rengeteg sebből vérző, korrupcióval átszőtt bővítési projekt diplomáciai újrapozicionálása végett szánták rá magukat, ugyanakkor szeretnénk jelezni: attól, hogy a tortát többfelé osztják, a pénzügyi csőd esélye nem lesz kisebb (sőt), ráadásul a beruházás biztonságossága is megkérdőjeleződik. A Westinghouse újabban szállít ugyan fűtőelemeket a Roszatom által épített ukrajnai erőművekbe, ezek azonban – a kétféle technológia összeházasításának nehézségei miatt – már többször okoztak üzemzavart. A biztonsági kockázatok mellett a várhatóan drágább öszvér technológia árát pedig megint csak az ország polgárai kell hogy viseljék, energiafogyasztóként és adófizetőként egyaránt. Az egyre horribilisebb árnak és az egyre abszurdabb technikai megoldásnak mikor érik el azt a kritikus szintjét, hogy Önök is belássák, ezzel az értelmetlen, méregdrága és veszélyes tervvel végleg fel kell hagyni?
Tisztelt Miniszter Úr!
Az Orbán-kormány állításával ellentétben semmilyen műszaki vagy egyéb ok nem indokolja, hogy Magyarország kizárólag a Roszatomtól vásárolhat új reaktorokat. Tekintve, hogy a jelenlegi, és a létesítendő új blokkok egymástól függetlenül működnek, bármely, nyilvános tenderen kiválasztott technológia alapján megépíthető és üzemeltethető lenne az új erőmű – amelyre egyébként semmi szükség. A kétféle technológia házasítása azonban valós biztonsági kockázatokat hordoz, az a konstrukció, amelyet a minden áron való megvalósítás érdekében kitaláltak, az összes lehetséges megoldás közül vélhetőleg a legrosszabb. Nyilvánvaló, hogy Önök védhetetlen helyzetbe manőverezték magukat a titokban aláírt, Magyarországot évtizedekre az orosz érdekszférához kötő megállapodással, de ez a lépés néhány nyugati nagyvállalat fölösleges, ám annál többe kerülő bebocsátásával legfeljebb egy szűk üzleti kör számára teszi elfogadhatóbbá a bővítést: sem a magyar közvélemény, sem az uniós hatóságok álláspontját nem fogja megváltoztatni. Az EU versenypiaci biztosa máris vizsgálódik a tender elhagyása, a versenyszabályok durva megsértése miatt, és biztosak lehetnek benne, hogy a szintén tender nélkül kiválasztott amerikai beszállító megjelenése nyomán nem fogják leállítani az eljárást.
Miniszter Úr!
Az Orbán-kormány verbális szabadságharca a szemünk előtt alakul át a nemzeti érdekeket aprópénzért kiárusító politikai bolhapiaccá. Úgy fest, az USA-val is csak addig volt fontos a konfrontáció, amíg a demokráciát és az átláthatóságot kérték számon: ha felcsillan a reménye, hogy szemet hunynak az Önök visszaélései és lenyúlásai fölött, szívesen adnak nekik néhány százmilliárdot a magyar adófizetők pénzéből. Önök erre sem a parlamenttől sem a magyar választóktól nem kaptak felhatalmazást. És azt is érdemes megjegyezniük: a minden paksi dokumentumot 30 évre titkosító törvény még nincs hatályban – erről a mostani megállapodásról el kell számolniuk a nyilvánosság előtt.
Felszólítjuk a kormányt, hogy haladéktalanul állítsa le az összes olyan titkos tárgyalást a paksi bővítés ügyében, amelynek a célja külföldi politikai vagy gazdasági érdekcsoportok kiszolgálása, és azonnal hozzanak nyilvánosságra minden olyan a megállapodást, amelyet a bővítési projekt jövőbeni nyugati partnercégeivel megkötöttek, vagy megkötni szándékoznak.
Budapest, 2015. március 4.
Tisztelettel:
Jávor Benedek, európai parlamenti képviselő
Párbeszéd Magyarországért
