JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Fenntartható rezsicsökkentés helyett központosított lenyúlás

Átlátszó kifogásokkal és durva csúsztatásokkal próbálja magyarázni a kormány, hogy az előzetes ígéretekkel ellentétben miért nem kíván uniós támogatást biztosítani a lakossági energiahatékonysági programokhoz. A PM szerint kibújt a szög a zsákból: Orbánék a háztartások energiaszámláinak csökkentése helyett kizárólag az államilag vezérelt lenyúlásban érdekeltek.

Az orbáni kormányzás első öt esztendeje nem az energiahatékonyságról szólt: a lakosság mindössze néhány, minimális keretösszegű és pillanatok alatt kimerülő, botrányba fulladt kamupályázatot kapott. Ezért is örült pártszimpátiától függetlenül mindenki azoknak az ígéreteknek, amelyek szerint majd most, az új uniós finanszírozási ciklusban végre megnyílnak a pénzcsapok, és végre nálunk is beindul az otthonok zöldenergia-forradalma, amikor 150 milliárd forintos, 3 millió lakás energetikai korszerűsítését célzó programot harangoztak be idén augusztusban.

Ezért forrázott le mindenkit Lázár János azzal a minapi bejelentéssel, hogy „lakossági energia-korszerűsítési program EU-s pénzből nem lesz, csak állami intézményi program, hogy az állam dologi kiadásai csökkenjenek”. Magyarországon azonban valójában a lakossági szektor energetikai kiadásai számítanak rendkívül magasnak, és ezzel a kormány is tisztában van: a Brüsszelnek nemrég benyújtott Nemzeti Épületenergetikai Stratégia szerint a teljes energiamegtakarítás háromnegyedét a lakossági területen kívánjuk elérni.

Lázárék most az EU-ra mutogatnak, mondván, hogy az uniós szabályok nem engedik a lakosság közvetlen támogatását, ám a valóságban más tagállamokban rengeteg olyan komplex energiahatékonysági projekt fut jelenleg is, amely az önálló otthonok energetikai korszerűsítését szolgálja. A valódi ok sokkal inkább az, hogy az Orbán-kabinet rájött: a központilag meghirdetett és menedzselt közintézményi megaberuházásokat sokkal könnyebb a megszokott korrupciós csatornákba terelni. Ez azonban nem Magyarország, hanem csupán az energiaszektort régóta hiénaként kerülgető Fidesz-közeli csoportok és Orbán-rokonok céljait szolgálja. A PM szerint a magyar érdek egyértelműen a korszerűtlen otthonok energetikai modernizációja és az energiakiadások fenntartható csökkentése lenne. A trükközés az uniós forrásokkal pedig a támogatások lehívhatóságát veszélyezteti.

A PM felszólítja a kormányt az eredeti ígéreteknek megfelelő, érdemi összegű és széles körben hozzáférhető lakossági energiahatékonysági programok elindítására: füllentéssel nem lehet fűteni, és ezt a magyar emberek többsége a saját kárán már megtanulta.

Jávor Benedek levélben fordul a Bizottsághoz, a kérdés tisztázása érdekében.

Brüsszel-Budapest, 2015. október 14.

A közérdekű bejelentő napjaink kamikázepilótája

Sem Magyarországon, sem az Európai Unió legtöbb tagállamában nem számíthat hatékony védelemre az, aki közérdekű bejelentést tesz. Gyakorlatilag önként mondunk le a korrupció elleni küzdelem egyik legerősebb fegyveréről, aztán meg kapkodunk a levegőért, amikor kiderül, hogy a világ egyik legnagyobb vállalata is csalt, méghozzá nem is akárhogyan. A Volkswagen-botrány tökéletes példája annak, mennyire gyenge lábakon áll a rendszer, ám sajnos nemhogy Magyarországon, de még uniós szinten is nagyon messze van az az idő, amikor nem a teljes ellehetetlenüléssel néz szembe az, aki bejelenti, ha felfedezett valamilyen közérdekű törvénytelenséget. Mindez egy, a Párbeszéd Magyarországért által jegyzett pénteki budapesti pódiumbeszélgetésen hangzott el.

Közérdekű bejelentőnek lenni manapság nem egy életbiztosítás. Kis túlzással úgy is mondhatni, hogy aki felfedez valami disznóságot, és úgy dönt, hogy nyilvánosságra hozza, az leginkább a mai világ kamikázéja, csak épp azzal a különbséggel, hogy míg a II. világháborús japán pilóták egy szempillantás alatt áldozták életüket, és zuhantak le az ellenség hadihajóira így elsüllyesztve azokat, addig a közérdekű bejelentők lassan, akár hosszú évek alatt veszítik el munkájukat, egzisztenciájukat, családjukat, végső soron az életüket.

Aki követi a napi eseményeket, az tudja, hogy Horváth András jellemző példája annak, mi történik valakivel, aki a lelkiismeretére hallgat. A volt adóellenőr felfedezett valamit, amiről azt gondolta, hogy be kell jelentenie, ám ahelyett, hogy kivizsgálták volna az általa nyilvánosságra hozott információkat, inkább őt gyanúsították meg hivatali és személyes adattal való visszaélés, valamint rágalmazás vádjával, majd a lakását is átkutatták, sőt, az adóhivatal vezetője még be is perelte.

Gyorsan kiderült, hogy Horváth András tudathasadásos, futóbolond, és egyébként is, az ország érdekeivel ellentétes, amit tesz – állították legalábbis adóhivatali vezetők és kormánypárti politikusok egybehangzóan.

Azt persze már kevésbé reklámozzák, hogy Horváth Andrást továbbra sem gyanúsítják semmivel, pedig vegzálásának kezdete óta idestova két év telt el. Erről ügyvédje beszélt azon a korrupcióellenes, pontosabban a közérdekű bejelentők kapcsán összehívott konferencián, melyet Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) európai parlamenti (EP) képviselője szervezett. A nyomozás is két éve tart, abban sincs előrelépés – mondta Hüttl Tivadar. Aligha meglepő fordulat, ha csak arra gondolunk, hogy az egyébként jogszerűtlenül végrehajtott házkutatás során lefoglalt egyik, Horváth András által jegyzett tanulmányt azért az adóhivatalnak adta vissza a nyomozóhatóság, mert volt benne egy rájuk irányuló hivatkozás. Egészen elképesztő értelmezése ez a szerzői jognak – mondja a volt adóellenőr védője, aki szerint a legvalószínűbb, hogy az ügy itthon majd szép lassan elsikkad, Horváthnak meg talán Strasbourgban lesz valami keresnivalója. Az viszont biztos, hogy szakmájában itthon soha többé nem tud elhelyezkedni.

Pedig Magyarország hozott törvényt a közérdekű bejelentők védelmére, először 2009-ben. Ez Horváth Andrásra is vonatkozott volna, hiszen a jogszabály az ő 2013 őszi bejelentésekor még érvényben volt – mondta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország (TI) jogi igazgatója. A szabályozás szerinte meglehetősen jó szándékú volt, azonban sajnos az új hatóság, mely a bejelentők védelmére lett volna hivatott, sosem jött létre, így a jogszabály gyakorlatilag kiüresedett.

Az irány tényleg jó volt. Kimondták például, hogy a közérdekű bejelentő nem vonható felelősségre, ha a bejelentésével összefüggésben nyilvánosságra hoz egy titkot. A bizonyítási teher is megfordult: korábban a bejelentőnek kellett bizonyítania, hogy a bejelentése miatt fokozták le vagy rúgták ki, ám ettől kezdve már a munkáltatónak kellett bizonyítania ennek ellenkezőjét. Az egész javaslat rákfenéje az új hatóság volt, mely közvetített volna nyomozóhatóság és a bejelentő között, ez utóbbinak pedig jutalmat, és fizikai védelmet is biztosított volna. Csakhogy a hatóság nem jött létre, a törvényt sem alkalmazták soha, 2013-ban pedig új jogszabályt fogadott el a parlament – tele „hangzatos jelszavakkal” –, amely éppen a bejelentőket nem védi megfelelően – mondta Ligeti. Nem hozott létre például sem hatóságot, sem vizsgálati módszereket, amelyekkel legalább a meglévő hatóság tudna vizsgálódni, feltéve persze, ha akarna, de „több mint naivitás lenne azt feltételezni, hogy a most tétlen hatóságok pusztán azért, mert újabb törvény utasítja őket cselekvésre, érdemben foglalkozni fognak a korrupció ilyen kényes megnyilvánulásaival” – írta a TI még 2013-ban.

Ligeti szerint az egyedül előrelépés, hogy az ombudsman vizsgálódhat azoknál a hatóságoknál, amelyek vonakodnak eljárni a közérdekű bejelentések ügyében, kár, hogy az ombudsman megállapításai semmire sem kötelezik őket. Az ombudsman fogadhat bejelentéseket is, melyről leválaszthatná a személyes adatokat, úgy továbbítva azokat a megfelelő hatósághoz, csakhogy a jelenlegi szabályok szerint a névtelen bejelentéseket nem kötelező kivizsgálni.

Védelmet a törvény szerint csak a bejelentő kapott, családtagjai nem, pedig sokszor épp ők a célpontjai a hatalmasok támadásainak. A bejelentő is csak – nem jövedelemarányos – anyagi védelemre számíthat, fizikai vagy munkajogira nem. Nem szabad retorziót alkalmazni a bejelentővel szemben – ennyit mond csupán a törvény, de hogy mik ezek a retorziók, azt már nem részletezik. A titokvédelemről sem esik szó benne – pedig a korrupcióra leginkább az jellemző, hogy titokban történik –, marad tehát a keserű szembenézés a következményekkel, ha valaki mégis kikotyog valamit a bejelentése során. Ilyenkor jön jól az ügyvéd: jelenleg két olyan van az országban, aki bejelentővédelmi megbízásokat is elfogad – legalábbis ennyiről tud Ligeti –, ez pedig többet mond minden szónál.

Nem a jelenlegi, hanem a korábbi, 2009-es törvényt vette alapul a Párbeszéd Magyarországért, amikor megalkották a saját bejelentővédelmi törvényjavaslatukat. Jávor Benedek szerint a hatékony védelem biztosításán túl az is fontos lenne, hogy az új hatóság képes legyen üldözni azt, aki fellép a közérdekű bejelentővel szemben, mint ahogyan azt is tudatosítani kellene a társadalomban, hol lehet egyáltalán bejelentést tenni. Jávor azt is fontosnak tartja, hogy az anonim, valamint a közvetítőn – például a sajtón – keresztül bejelentett ügyeket is kötelező legyen kivizsgálni, a bejelentő pedig mentesüljön minden olyan jogkövetkezménytől, amit a bejelentése érint. A megfelelő tájékoztatás is elengedhetetlen – hangsúlyozta az EP-képviselő. Hozzátette: kacérkodtak az amerikai példa beillesztésével is, mely szerint a bejelentők bizonyos százalékban részesülhetnének a bejelentésük nyomán feltárt pénzből, ám szerinte Magyarországon ez negatív üzenettel bírna, így egyelőre még nyitott kérdés.

A javaslatot benyújtották, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának fideszes többsége pedig leszavazta azt, miközben minden ellenzéki párt – még a Jobbik is – rábólintott. Jávor azt mondja: annyit tudnak tenni, hogy ülésszakról ülésszakra benyújtják a javaslatot, fönntartva ezzel a nyomást.

A jogszabályi környezeten túl persze az sem mindegy, hol jelentünk be. Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója szerint mind a kulturális közeg, mind a korrupció föltárására hivatott intézmények vezetőin sok múlik. Példaként említette Romániát, ahol tíz éve van egy fontos szabályozás, de az ügyészségen nyolc évig nem történt semmi, és egy vezetőváltás kellett ahhoz, hogy meginduljon az érdemi munka. Hatékonyan üldözni a korrupciót csak akkor lehet, ha ezek az intézmények függetlenek – mondja a TI ügyvezetője.

Ha mindez rendben, jöhet a bejelentés, illetve az erre való szándék. Ebben Magyarország egyértelműen sereghajtó. A TI legutóbbi, 2013-as kutatása szerint száz magyar közül mindössze harminc jelentené, ha korrupcióval találkozna. Negyvenegy százalékuk szerint, ha jelentené, akkor sem történne semmi, több mint egyötödük fél, néhányan pedig csak nem tudják, hol tehetnék meg a bejelentést. Csak viszonyításképp: Szlovéniában 84, Romániában 59, Horvátországban 68, Csehországban 55, Szerbiában 58 százaléka, Szlovákiában pedig a lakosság fele jelentené, ha valami efféle ügy kerülne a látóterébe.

Martin József Péter szerint persze az sem mindegy, bejelentésről, vagy a magyaroknak igen rossz emlékű följelentésről beszélünk. Míg az előbbi az áldozatokkal, addig utóbbi a hatalommal vállalt szolidaritást – ezt is fontos lenne elültetni a fejekben. Szerinte elképzelhető, hogy sokan azért nem jelentik a korrupciót, mert azt hiszik, hogy a bejelentés rossz dolog.

A magyar társadalom az erről való meggyőzés tekintetében kifejezetten kemény dió – mondja a TI ügyvezetője. Nemhogy Nyugat-Európához, de még a szomszédainkhoz képest is rendkívül zárt a társadalmunk, az emberek pedig bizalmatlanok az intézményekkel szemben. Közép-ázsiai vagy afrikai társadalmakra jellemző az effajta zártság, amely előbb-utóbb szabálykerüléshez vezet, és minél nagyobb a korrupció, annál jobban megerősíti a társadalmat zártságában. Ördögi kör ez, melyből minél előbb ki kellene törni – véli Martin József Péter.

Amíg viszont ekkora a bizonytalanság, mit tehet az állampolgár, akit mégis legyőz a lelkiismerete? Például a médiához fordul. Sokan megpróbálnak az újságírók mögé bújni, a bejelentők kilencvenöt százaléka nem akarja a nevét adni a bejelentéshez – mondja Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztője. Ilyenkor a felelősség áthárul az újságíróra és a kiadóra, ami nem kevés stresszt jelent. „Próbáljuk meggyőzni őket, hogy tegyenek feljelentést vagy tanúvallomást, mert hiába hiszem el neki, amit mond, ha bíróságra kerül az ügy, nem tudom majd bizonyítani az igazamat” – mondja Bodoky.

Ha mégis belemegy az újságíró abba, hogy névtelenül közöl valamit, mert meggyőződik annak valóságosságáról, akkor ő kerül abba a helyzetbe, amiben a közérdekű bejelentő volt. Onnantól jön a vegzálás, aminek számos módja van. Mivel Magyarországon a sajtótulajdon nem tisztán médiavállalkozók kezében van, a más üzletekben is érintett tulajdonos súlyos korlátokat szab, annak pedig végül az újságíró ihatja meg a levét, ha valaki olyat kezd ki, akivel az üzletel. Bodoky szerint ennek egyetlen módja, ha a médiatulajdonlás a szerkesztőség kezében van, és így a finanszírozás nem teremt összeférhetetlenséget.

Az új médiatörvény alapján egyébként csak bírósági ítélettel lehet újságírót arra kötelezni, hogy kiadja a forrását, de ettől még nem fogja a bejelentő könnyebben a nevét adni. Erre hozta létre az Átlátszó a Magyar Leakset, hogy a bejelentés egy titkos rendszeren anonim módon is megtörténhessék. Az újságírónak az a legjobb, ha tényleg nem tudja, ki a bejelentő – mondja Bodoky.

A hazai jogi szabályozás visszásságai, az állami bejelentővédelmi intézményrendszer gyengesége, és az elmúlt időszakban a bejelentőket ért vegzálások, valamint az ellenük indított perek okán látta szükségesnek egy új bejelentővédelmi honlap elkészítését az Átlátszó, a K-Monitor, és a TI. Vágó Gábor, a projekt koordinátora szerint a cél, hogy hétköznapi hősöket tudjanak faragni a bejelentőkből. Az áprilisi indulás óta eddig mintegy félszáz bejelentésük érkezett, de ezek zömmel nem köz-, hanem magánérdekűek. Egy klasszikus ügy van, amelyben egy kis falut feudális módszerekkel irányító polgármester áll szemben egy civilszervezettel, amely próbálja föltárni a korrupciót. Ha szükséges, a bejelentőknek pszichológiai támogatást is nyújtanak – mondja Vágó.

A TI Whistleblowing in Europe című kutatása kimutatta, hogy bár a közérdekű bejelentők kiemelkedő mértékben járulhatnak hozzá a korrupció feltárásához, mégis mindössze négy EU tagállam – Luxemburg, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság – biztosít számukra megfelelő védelmet a megtorlással szemben. A közérdekű bejelentők további tizenhat EU-tagállamban részesülnek legalább részleges védelemben, míg hét államban semmilyen védelemre vagy jogi segítségre nem jogosultak. Magyarország – egyebek mellett Németországgal, Ausztriával és Csehországgal együtt – a részleges védelmet nyújtó országok csoportjába tartozik.

Jávor Benedek mellett a konferencia másik házigazdája a szintén zöld EP-képviselő Eva Joly (képünkön) volt, akit túlzás nélkül nevezhetünk a korrupcióellenes küzdelem nagyasszonyának. A norvég származású francia politikus a párizsi Legfelsőbb Bíróságnál vizsgálóbíróként több nagy horderejű korrupciós ügyet is föltárt, leghíresebb esete a vezető francia olajtársaság, az Elf Aquitaine ügye volt, amelyben számos halálos fenyegetés ellenére több korrupciós ügyet is leleplezett.

Szerinte a Volkswagen-botrány bizonyította, hogy mekkora a baj Európa-szerte. Hány mérnöknek kellett látnia a csaló szoftvert? – kérdezte. Persze a Németországban a hűség különösen erős a vállalathoz, de politikai szándék nélkül aligha elképzelhető a változás, az viszont egyelőre nemcsak Magyarországon, de az EP-ben sincs meg. Akik nem szóltak, azt hitték, hogy védik a céget, és most mennyibe fog ez kerülni nekik? – teszi föl a kérdést Joly. Fukusimában ugyanez történt – mondja. Az egész nagyon ijesztő, mert azt mutatja, mennyire megbízható az a gazdasági-politikai rendszer, amiben élünk. Akik segíteni tudnak a nyilvánosság elé kiálló közérdekű bejelentőkön, azok nem várhatnak a politikai szándékra. Kell, aki munkát ad, kell ügyvéd, aki pro bono véd, és szükség van mindenki szimpátiájára azokkal, akik kiállnak a nyilvánosság elé – hangsúlyozta.

Az EP többször fölhívta az Európai Bizottság (EB) figyelmét arra, hogy kezdeményezze egy bejelentővédelmi direktíva elfogadását, az EB azonban ezt minden alkalommal elutasította.

Érdekes, de az európai intézményekben dolgozó tisztviselőkre ennek ellenére vonatkozikbejelentési kötelezettség, a jogszabály pedig előírja az intézmények számára, hogy olyan belső bejelentővédelmi eljárásokat működtessenek, amelyek megvédik a bejelentő munkavállalókat, és egyben garanciát adnak a bejelentések kivizsgálására. Ennek ellenére az európai ombudsmanfebruárban közzétett jelentése szerint a vizsgált kilenc közül mindössze két intézmény tett eleget idevonatkozó kötelezettségének.

Felhívás a járművek károsanyag-kibocsátásának európai szintű csalásának kivizsgálására

Valóban túl nagy kérés, hogy olyan földrészen éljünk, ahol biztonságos lélegezni?

Mivel az uniós szabályok által előírt teszteljárások vészesen hiányosak, jelenleg 10-ből 9 dízelmotorral felszerelt jármű káros anyag kibocsátása átlépi a megengedett mértéket. Ma uniós szinten folyik a küzdelem, hogy a laboratóriumi körülmények között, új eljárások alapján tesztelt jármű általi kibocsátások a valós vezetési körülményeket pontosan tükrözzék.

A levegőszennyezésnek hatalmas ára van: Európában 400.000-re tehető az ezzel összefüggő korai halálozások száma évenként. De ez súlyos anyagi veszteséget is jelent, hiszen a levegőszennyezés minden évben 766 milliárd eurós terhet jelent az Európai Unió számára.

40 millió uniós állampolgár van kitéve a szálló mikropor-szennyezés (PM10) az európai határértékeket meghaladó szintjének. A PM10 a levegőszennyezés egy súlyos formája, melyet többek közt a dízelautók bocsátanak ki.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a német Volkswagen autógyártó 11 millió dízel hajtású járműve esetében csalt a kibocsátási teszteken, így még nehezebbé vált, hogy mindenki számára biztosítsuk a tiszta levegőt. Ez példátlan egészségügyi botrány.

A „dízelgate” botrány egyértelműen bizonyította, hogy az Unió által a járművek károsanyag-kibocsátásra kiszabott határértékeket nemhogy nem tartják tiszteletben a gyártók, de szándékos csaláshoz folyamodnak úgynevezett „blokkoló rendszerek” segítségével, amelyek úgy játsszák ki a jelenlegi teszteket, hogy a jármű nitrogén-oxid kibocsátását az úton kibocsátott valós mértéknél kevesebbnek mutatják. A nitrogén-oxid levegővel érintkezve nitrogén-dioxidot képez, amely mérgező hatású az emberi egészségre. A Volkswagenen túl a botrány valószínűleg más gyártókat is érint.

A „tiszta dízel” mítoszának életben tartásával a gyártók megpróbálják elkerülni az európai szintű számonkérést. Zöld európai parlamenti képviselőként, kérjük az Unió intézményeit, hogy ne dőljenek be az ipari lobbinak, melynek eredménye a magánérdekek a lakosság egészségének kárára történő védelme lenne.

Nem fogadjuk el, hogy az általunk képviselt embereket azért mérgezzék folyamatosan, hogy az autógyárak bevételeit hizlalják. Teljes átláthatóságot kérünk, valamint kérjük a szabályok szigorú betartatását.

Álláspontunk szerint az Európai Bizottságnak azonnali vizsgálatot kell indítania az európai piac benzin és dízel hajtású járműveivel kapcsolatban annak érdekében, hogy felmérjék, a gyártók milyen mértékben használnak a csalás érdekében blokkoló rendszereket mind a nitrogén-oxid, mind az egyéb szennyező anyagok, így a szén-dioxid kibocsátásában.

Az Európai Uniónak lépeseket kell tennie az Európában élők érdekében.

 

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

 

 

A petíciót támogató európai parlamenti képviselők:

Molly Scott Cato
Keith Taylor
Jean Lambert
Karima Delli
José Bové
Eva Joly
Yannick Jadot
Pascal Durand
Michèle Rivasi

A vörösiszap-katasztrófa tanulságai: a Parlament szigorúbb ellenőrzést kér

Szigorítani kell a veszélyes hulladékot kezelő telepek ellenőrzését, meg kell alkotni a környezetvédelmi felelősséget megállapító uniós jogszabályt, és átláthatóságot kell teremteni a kártalanítás terén: ezek a főbb üzenetei az öt évvel ezelőtti magyarországi vörösiszap-katasztrófa kapcsán csütörtökön megszavazott parlamenti állásfoglalásnak.

 

„Kockázat mindig lesz, de az a cél, hogy javuljon a veszélyes hulladékok kezelésének biztonsága, hogy ne történhessen meg még egyszer a magyarországi vörösiszap-katasztrófa. Ehhez szigorítani kell a monitoring-rendszert, és garantálni kell, hogy a vörösiszapot a tagállami hatóságok a megfelelő, veszélyes hulladék kategóriába sorolják és eszerint szabályozzák” – mondta a jelentésért felelős olasz néppárti képviselő, Giovanni La Via.

Az 572 szavazattal, 34 ellenszavazat és 59 tartózkodás mellett elfogadott állásfoglalás többek között az alábbi tanulságokat vonta le a vörösiszap-katasztrófa kapcsán:

  • továbbra sem hajtják végre a tagállamok a veszélyes hulladékok kezelésére, a környezet védelmére vonatkozó uniós jogszabályokat, amelyek ráadásul helyenként – például az ellenőrzések terén – fogyatékosak;
  • a vörösiszapot több tagállamban nem veszélyes hulladékként sorolják be, így a kezelésére kiadott engedélyek elégtelenek;
  • a Bizottságnak uniós stressztesztet kellene előírnia a zagytározók állapotának felmérésére;
  • a tagállamoknak garantálnia kell a környezetvédelmi hatóságok függetlenségét;
  • a tagállamoknak átlátható módon kell elvégeznie a károsultak kártalanítását; és
  • a Bizottságnak javaslatot kellene tennie a balesetek esetén igénybe vehető harmonizált pénzügyi biztosítékra vonatkozóan, és fel kellene mérnie, hogy a különösen nagy kárt okozó ipari katasztrófák esetében a ‘szennyező fizet’ elven túl hogyan lehet megosztani az anyagi felelősséget.

 

Magyar képviselők hozzászólásai

Hölvényi György néppárti képviselő szerint a vörösiszap-katasztrófa „igazi tanulsága a szennyező elvének kudarca. Hiába rendelkezik ugyanis uniós szabály a felelősségről, kötelező pénzügyi garanciák nélkül a szennyező nem lesz képes az általa okozott károkat megtéríteni.” Ezért az Uniónak ki kellene dolgoznia egy uniós katasztrófabiztosítási rendszert a nagy ipari katasztrófák esetére. „Itt az ideje, hogy az Unió elvégezze a Kolontártól kapott házi feladatot.”

Szanyi Tibor szociáldemokrata képviselő a katasztrófa két tanulságaként az ellenőrző hatóságok viselte felelősségére és az összegyűjtött támogatás elosztásának átláthatóságára fókuszált. „Megmozdult az egész ország, mindenki próbált segíteni, de az állam által gondozott úton (…) nem volt egyértelmű, hova jutnak a támogatások.”

Az uniós hulladék irányelv rossz magyar átültetése, a veszélyes hulladékokra vonatkozó szabályok végre nem hajtása, és az ellenőrző hatóságok gyenge teljesítménye is szerepet játszott az öt évvel ezelőtti katasztrófában a zöldek képviselője, Jávor Benedek szerint. „Fontos tapasztalat, hogy ‘a szennyező fizet’ elvét ma az Unióban nem tudjuk hatékonyan alkalmazni”, így kerülhetett sor arra, hogy „a 120 millió eurós kárt a magyar adófizetőknek kellett fedezni, a károkozó egyetlen fillérrel sem járult ehhez hozzá.” Jávor felszólította a Bizottságot, hogy álljon elő olyan jogszabályjavaslattal, amely megakadályozza, hogy a károkozó kivonja magát a felelősség alól.

Balczó Zoltán független képviselő a bírósági eljárások lassúságára hívta fel a figyelmet. „A katasztrófa után a büntetőperben még első fokú ítélet sem született, vagyis nincs személyes felelős. Milyen példát mutat ez?”

 

Háttér

2010. október 4-én az ajkai zagytározó beomlása miatt csaknem egymillió köbméter erősen lúgos vörösiszap ömlött ki a környezetbe, elárasztva Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhely településeket. A szerencsétlenségben tízen meghaltak, több mint 150-en megsérültek; a helyreállítás a Bizottság szerint 35 milliárd forintba került.

 

További információ

Az elfogadott szöveg itt lesz elérhető (2015.10.8.)

A plenáris vita felvételről (2015.10.7.)

 

Volkswagen botrány: az Audi valódi arca

A szeptember végén kirobbant Volkswagen botrány hatására szembe kellett néznünk a német autógyártók valódi értékrendjével. A manipulált motorok esete nem csak egyszeri botlás volt a cégcsoport részéről, hanem rávilágított az általános, kizárólagosan profit-orientált hozzáállásukra is. Engedjék meg, hogy egy konkrét példával is szemléltessem, miről beszélek.

 

A világ egyik legnagyobb motorgyára Győrben, Magyarországon található. Az Audi állít itt elő motorokat. 2009 óta többek közt több mint 2 millió olyan trükkös egységet, amelyekkel az Audit is tulajdonló Volkswagen-csoport a közelmúltban lebukott.

 

A gyár, amely tucatnyi autó-összeszerelő üzemet lát el szerte Európában, nem rendelkezett elegendő kapacitással, így az Audi bővítésre szánta el magát. A bővítés helyszíneként egy Natura 2000-es védelem alatt álló területre esett a választásuk. Mivel az Audi a magyar exportteljesítmény közel egy tizedét adja önmagában, a természetpusztító beruházás nem ütközött túl nagy hatósági ellenállásba.

 

Egyetlen civil környezetvédő, Zsák Ferenc kérdőjelezte csak meg a beruházás jogszerűségét, vele azonban először peren kívül megegyezni látszott az Audi, majd rendkívül különös körülmények között feljelentették és bíróság elé citálták.

 

Azóta az „ártatlan” Audiról kiderült, hogy milliószámra gyártott és hozott forgalomba csaló, a környezetet és az európai polgárok egészségét károsító motorokat. A Natura 2000 terület elpusztításáért cserébe előírt ökológiai kompenzációs intézkedések nagyrészt sikertelennek bizonyultak. A bíróság 3 év börtönbüntetésre ítélte Zsák Ferencet egy abszurd per keretében. Az Audi és a Volkswagen pedig továbbra is az európai környezeti menedzsment szabványának, az ISO 14001 minősítésnek büszke tulajdonosa. Meddig?

Iszapömlés – A vörösiszap-katasztrófára emlékezett az EP delegációja Kolontáron

Kolontár, 2015. október 2., péntek (MTI) – Az öt évvel ezelőtti vörösiszap-katasztrófa áldozataira emlékezett az Európai Parlament (EP) delegációja pénteken Kolontáron. Ulrike Lunacek, az EP alelnöke kiemelte, hogy az európai gyakorlat szerint a károkozó cég fizet, és ennek az elvnek a megerősítésére van szükség Magyarországon is.

Felidézte, öt évvel ezelőtt is járt a helyszínen, akkor kártérítést sürgetett a károsultaknak, valamint magyar és európai szinten is annak átgondolását szorgalmazta, hogy milyen lépésekre van szükség a hasonló katasztrófák elkerülése érdekében.
Hozzátette: jó érzés látni, hogy azóta a károsultak új otthonokba költözhettek és az áldozatoknak emléket állítottak.
Ulrike Lunacek úgy fogalmazott, arra a kérdésre keresi a választ, milyen jogszabályi változás történt Magyarországon annak érdekében, hogy a károkozó cég vállalja ilyen esetben a felelősséget.
Jávor Benedek, az EP környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági bizottságának alelnöke azt mondta, a vörösiszap-katasztrófa örökre beírta Kolontár nevét a magyar történelembe, a legfontosabb teendő a károkozó pénzügyi felelősségét megteremtő jogi szabályozás megalapozása.
Az európai parlamenti képviselő, a Párbeszéd Magyarországért politikusa közölte: a vörösiszap-katasztrófa emberéleteket követelt, súlyos környezeti károkat és példátlan szennyezést okozott, a helyreállítás pedig az adófizetők 40 milliárd forintjából történt meg. Olyan európai szintű jogi szabályozásra van szükség, amely a károkozó felelősségét állapítja meg – tette hozzá.
Úgy fogalmazott, a katasztrófa előzményei messzire nyúlnak vissza: tervezési, üzemeltetési hiányosságok és a hatósági felügyelet nem megfelelő volta okozta azt, hogy 2010 októberében a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. tározójában átszakadt a gát és az erősen lúgos zagy elárasztotta a területet.
Hozzátette, az elsődleges feladat a kár mérséklése volt, és a katasztrófavédelem munkatársainak sikerült megakadályozniuk, hogy a szennyeződés elérje a Dunát. Ezután megkezdődött az újjáépítés, az emberek új otthont és kártérítést kaptak.
Kitért arra: jelenleg nincsen olyan szabályozás, amely a károkozót rákényszerítené arra, hogy ilyen esetben anyagilag helytálljon. Ezért az EP környezetvédelmi bizottságában más képviselőkkel együtt kezdeményezték, hogy a jövő héten plenáris ülésen vitassák meg Strasbourgban, miként értékelik a katasztrófa következményeit és mit kívánnak tenni a hasonló események megelőzése érdekében, valamint ezzel kapcsolatban egy konferenciát is szerveznek – jelezte Jávor Benedek.
Tili Károly, Kolontár független polgármestere arról beszélt, hogy bár az anyagi kárpótlást megkapták az érintettek, erkölcsileg óriási kár érte őket, amely a mai napig feldolgozhatatlan. A kárpótlás egy részét közösségi célokra fordították, az infrastruktúrát fejlesztették, szennyvízcsatornát építettek, művelődési ház épült és egy buszt is kapott a település – foglalta össze a polgármester. A megemlékezés folytatásaként az Európai Parlament delegációja koszorút helyezett el a vörösiszap-katasztrófa kolontári és devecseri helyszínén.
A Mal Zrt. Ajka melletti tározójából 2010. október 4-én kiömlő vörösiszap három települést öntött el: Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyt. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, több mint kétszázan megsérültek, több száz ház pedig lakhatatlanná vált.
Az ügyben halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények miatt emeltek vádat 15 ember, a cég vezetői és több alkalmazottja ellen, valamint számos polgári per is indult.

http://greenfo.hu/hirek/2015/10/03/a-vorosiszap-katasztrofara-emlekezett-az-ep-delegacioja-kolontaron?referrer=rss

http://www.mixonline.hu/Cikk.aspx?id=117516

http://nepszava.hu/cikk/1071944-ot-ev-a-vorosiszap-katasztrofa-arnyekaban/

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/102322_a_vorosiszap_katasztrofara_emlekezett_az_ep

http://tenyek.hu/belfold/188014_a-vorosiszap-katasztrofara-emlekezett-az-ep-delegacioja.html

http://www.hirado.hu/2015/10/02/a-vorosiszap-katasztrofara-emlekezett-az-ep-delegacioja-kolontaron/?source=hirkereso