JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Rácuppant Brüsszel Orbán vejének ügyeire

  • Már hónapok óta nyomoz az EU csaláselleni irodája az Elios Innovatív nevű cégnek gyanús módon adott pályázatok ügyében
  • Ez az a cég, amely a pályáztatás időszakának nagy részében Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a résztulajdona volt
  • A Direkt36 kiderítette, hogy egy másik uniós vizsgálat is zajlik az ügyben
  • Ha ennek során bebizonyosodik, hogy visszaélés történt, akkor várhatóan pénzben mérhető kár éri Magyarországot
  • A cikket Pethő András és Vorák Anita készítette

2015 júniusára már valamennyire elhalványultak a kormányoldal népszerűségét néhány hónappal korábban megtépázó kínos ügyek, közben azonban a színfalak mögött épp akkoriban kezdett el kibontakozni egy történet, amely okozhat még problémákat a párt vezetésének. Ebben az időszakban vált ugyanis egyértelművé, hogy az Európai Unió komolyan érdeklődik a miniszterelnök veje, Tiborcz István ellentmondásos üzleti ügyei iránt.

A nyár első heteiben Budapesten jártak az OLAF, az Európai Unió csalásellenes szervezetének nyomozói, akik azokról a gyanús körülmények között lebonyolított közbeszerzésekról érdeklődtek, amelyeket a pályázatok idején Tiborcz résztulajdonába tartozó Elios Innovatív Zrt. nyert el.

Ezzel egy időben mozdult rá az ügyre az EU egy másik szervezete is. Az Európai Bizottság illetékes főizgatósága júniusban indított egy vizsgálatot – ahogy ők hívják: auditot – a túlnyomórészt uniós forrásokból finanszírozott pályázatok ügyében. Ennek célja nemcsak az esetleges szabálytalanságok feltárása, hanem az okozott károk jóvátétele is. Ez azt jelenti, hogy az eljárás akár olyan következménnyel is zárulhat, hogy Magyarország büntetésként elesik bizonyos uniós forrásoktól.

Közben egy magyar rendőrségi nyomozás is zajlik a pályázatok ügyében, de az EU érdeklődése azt jelenti, hogy egyszerre több oldalról – köztük a magyar kormánytól minden formában független szervek részéről – is vizsgálják az Orbán-család egyik tagját is érintő történéseket.

Tiborcz István ugyan tavasszal kiszállt az Elios Innovatívból, de a magyar és uniós hatóságok által vizsgált ügyek nagyrészt még arra az időszakra esnek, amikor ő is tagja volt a cégnek. Az Elios akkoriban nyert el sorozatban milliárdos állami megbízásokat úgy, hogy az esetek túlnyomó részében senki mással nem kellett versenyeznie a munkákért. Ezeknek az eljárásoknak a lebonyolításában merült fel a szabálytalanságok gyanúja, de a vizsgálatok kiterjednek az Elios által végzett munka elvégzésének részleteire – például az áraik mértékére  – is.

Az OLAF-nyomozás ténye már korábban is ismert volt, de ezen túl szinte semmit nem lehetett róla tudni, az Európai Bizottság auditjáról pedig egyáltalán nem jelentek meg eddig hírek. Bár a magyar kormány és a magyar hatóságok is tudnak az uniós eljárások részleteiről, erről hivatalosan szinte semmit nem mondanak. A Direkt36 ugyanakkor a vizsgálódásokat ismerő forrásoktól összegyűjtött információkból összerakta, hogyan fordult rá Brüsszel az Elios-ügyre.

Brüsszel olvas újságot

Magyarországon már 2011-ben feltűnést keltett az Elios Innovatív (amely akkor még E-OS Innovatív néven futott) azzal, hogy politikai kötődésű cégként nyert el állami megbízásokat. A cég körül azonban akkor kezdett el igazán forrósodni a levegő, amikor 2014-től kezdve egymás után győzött az országszerte kiírt közvilágítási fejlesztési pályázatokon. Ezeket szinte teljes egészében az EU finanszírozta, így a sorozatos győzelmek, illetve a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos állítólagos szabálytalanságok felkeltették Brüsszel figyelmét is.

Elsőként az OLAF lépett, amelynek az a feladata, hogy védje az Európai Unió pénzügyi érdekeit a korrupciós esetek és egyéb visszaélések feltárásával. Ez a brüsszeli székhelyű szervezet – a sajtóirodája szerint – 2015 januárjában kezdte el a nyomozást az Elios-ügyben. A nyomozás részleteiről az OLAF nem árul el részleteket, de a szervezet a működését bemutató dokumentum szerint nemcsak bejelentésre indít eljárásokat, hanem saját maga által gyűjtött információk alapján is.

Egy, az eljárást ismerő forrás szerint ez történt az Elios-ügy esetében is, bár az OLAF később több bejelentést is kapott a cégről, illetve a közvilágítási projektekről. Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője 2015 február elején küldött egy levelet Giovanni Kesslernek, az OLAF főigazgatójának, amelyben leírta, hogy az Elios néhány év alatt megtöbbszörözte a bevételét, miközben egymás után nyerte el nagyértékű – összességében több milliárd forintos – uniós projektek kivitelezését. Molnár szerint már pusztán a cég látványos fellendülése is gyanús, tekintve, hogy a cég „a miniszterelnök vejének az érdekeltsége”.

Az OLAF követte azokat a magyar újságcikkeket is, köztük a Direkt36 írásait, amelyek az Eliosszal foglalkoztak. Értesültek így arról is, hogy az Elios által elnyert közbeszerzések egy részénél felmerült az összeférhetetlenség gyanúja. Mint ahogy azt az Átlátszó megírta, több pályázatot is egy olyan cég készített elő, amelynek egyik tulajdonosa abban az időben tulajdonrésszel rendelkezett a később nyertes Eliosban is. Követték az OLAF munkatársai azt a cikket is,amelyben a Direkt36 bemutatta, az Elios azért nyert el verseny nélkül sok megbízást, mert a pályázatok eleve úgy voltak kiírva, hogy gyakorlatilag senki más nem felelt meg a követelményeknek.

Közben újabb bejelentés is érkezett az OLAF-hoz. Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke áprilisban küldött egy levelet az Európai Bizottságnak, amelyben közgazdasági elemzésekre hivatkozva arról írt, hogy szerinte az uniós források elősegítik a magyarországi demokrácia leépülését, mert azok rendkívüli mértékben torzítják a piacot, egyebek mellett amiatt is, hogy a pénzek aránytalanul nagy része köt ki a mindenkori hatalomhoz kötődő üzletembereknél.

Lukács több példát is felsorolt erre, köztük Tiborcz cégének látványos megerősödését és részesedését az állami megbízásokból. Lukács néhány héttel később azt a választ kapta a Bizottság egyik tisztviselőjétől, hogy „ami az EU-forrásokat érintő állítólagos visszaéléseket illeti, az e-mailje továbbítva lett az OLAF-nak, amelynek feladata az EU pénzügyi érdekeit védő nyomozások lebonyolítása”.

Az OLAF Budapesten

Ekkor még mindig nem volt nyilvános, hogy az OLAF vizsgálódik az Elios ügyében, de az iroda nyomozói szép csendben haladtak előre az ügyben. Júniusban Magyarországra is ellátogattak, és találkoztak egy magyar ellenzéki politikussal is, aki más ügyekben megkereste már korábban az OLAF-ot. Ez a találkozó nem kifejezetten az Elios ügyeiről szólt, de szóba kerültek azok is, és a politikus szerint egyértelmű volt, hogy az iroda munkatársai „nagyon képben voltak” a nyomozást illetően.

A politikus – aki a találkozó bizalmas jellege miatt névtelenséget kért – szerint kiderült, hogy az OLAF munkatársai addigra már felvették a kapcsolatot az Elios-féle projekteket szintén vizsgáló magyar rendőrséggel, és betekintettek az ő nyomozati irataikba. Ez a nyomozás az után kezdődött, hogy Schiffer András LMP-társelnök feljelentést tett az Átlátszó cikke nyomán, amely beszámolt az Elios által elnyert közbeszerzésnél történt állítólagos összeférhetetlenségről.

Aki szembeszállt a maffiával

Az OLAF-munkatársakkal találkozó politikus megjegyezte, hogy a nyomozók reakcióiból az volt a benyomása, hogy “a szervezet kapacitásai elég korlátozottak a magyarországi visszaélések nagy számához képest”. Az OLAF vezetője ugyanakkor a nyilvánosság felé egyértelműen jelezte, hogy Magyarországra személyesen is odafigyel. Giovanni Kessler, a szervezet főigazgatója június 22-én látogatott Budapestre, hogy konkrét nyomozásokról tárgyaljon Polt Péter legfőbb ügyésszel. Polt a Legfőbb Ügyészség Markó utcai irodájában fogadta az elegáns megjelenésű, egyik ismerője szerint bőbeszédű Kesslert, aki korábban maga is ügyészként dolgozott, ráadásul kifejezetten kemény ügyeken.

Kessler szülőhazájában, Olaszországban több mint tíz évig szolgált az ügyészségen, és ebből négy évet kifejezetten maffiaellenes harccal töltött. Ennek során többször bizonyította, hogy nem ijedős típus. A 90-es évek közepén például külön kérte, hogy helyezzék a maffiaellenes küzdelem frontvonalába, Szicíliába. Ez akkor kifejezetten veszélyes vállalásnak számított, a maffia ugyanis néhány évvel korábban több ügyészt is megölt. A kockázatokkal Kessler is tisztában volt, és helyi sajtóbeszámolók szerint testőrök vigyáztak rá például az egyik olyan sajtótájékoztatón is, ahol bejelentette, hogy vádat emel több maffiavezér ellen.

Arról kevés hivatalos információ van, hogy miről tárgyalt Kessler a magyar legfőbb ügyésszel. Azt egyik fél irodája sem árulja el, hogy konkréten milyen ügyek kerültek szóba, és emellett egymásnak ellentmondó információkat adnak ezeknek az ügyeknek a jellegéről is.

A Legfőbb Ügyészség a találkozó napján kiadott közleményében azt írta, hogy “a tárgyaló felek tájékoztatták egymást egyes náluk folyamatban lévő ügyek állásáról és megtárgyalták az adott ügyekben szükséges intézkedéseket, illetve információcserét”. Az OLAF ugyanakkor a Direkt36 mostani kérdéseire azt közölte, hogy csak olyan ügyek kerültek szóba, amelyekben ők már lezárták a nyomozást. Megkerestük a Legfőbb Ügyészséget, amely tartja magát a júniusi közleményhez, az ellentmondásra vonatkozó kérdésre pedig nem válaszolt.

Három egymástól független brüsszeli forrás információi szerint téma volt a találkozón a közvilágítási projektek ügye is, de mindannyian csak közvetett módon szereztek tudomást a megbeszélés részleteiről. A források – akik közül ketten a magyar ellenzékhez kötődnek – névtelenséget kértek arra hivatkozva, hogy ők is bizalmas úton jutottak hozzá az információhoz.

Kesslernek volt például egy találkozója ősz elején Brüsszelben, ahol szóba került  a budapesti látogatás is. A megbeszélés részleteinek egyik ismerője szerint a főigazgató ugyan ott sem árult el konkrétumokat arról, hogy miről tárgyalt Polttal, de utalt rá, hogy az Elios-ügy is téma volt. „Bár Kessler nem mondta ki, hogy a közvilágítási projektekről van szó, de a kontextusból egyértelmű volt, hogy erről az ügyről is tárgyaltak” – mondta a forrás.

Egy másik forrás szintén azt mondta, hogy neki az OLAF egyik munkatársa számolt be arról, hogy Kessler és Polt az Elios-ügyről is beszéltek.  Hasonló információi vannak egy, az OLAF-nyomozást közelről ismerő harmadik  forrásnak.

“Kiemelt ügyként” kezelik

Bármi is hangzott el a megbeszélésen, Kessler nyilvánosan is egyértelművé tette, hogy a látogatása üzenetértékű volt. Néhány héttel később az Európai Parlament egyik bizottságában számolt be az OLAF munkájáról, és ott azt mondta, ritkaságnak számít, hogy személyesen beszéljen meg konkrét ügyeket egy tagállam hatóságának vezetőjével.

“Normál esetben nem így csináljuk. Nem úgy megy, hogy reggel felülünk a repülőre, és este visszajövünk. Minden nyomozással nem tudok így eljárni, és nem is működhetne így az irodám” – mondta Kessler, hozzátéve, hogy ebben az esetben azért tett kivételt, mert egyrészt fontos ügyekről volt szó, másrészt pedig azért, mert Magyarország az egyik olyan tagállam, ahol sok ügyet vizsgálnak. Az OLAF legutóbbi jelentéséből kiderül, hogy 2014-ben 13 magyarországi nyomozást zártak le. Ennél egyedül Romániában volt több lezárt ügy: 36.

A még folyamatban lévő Elios-ügy annyiban speciális, hogy az OLAF annak ellenére foglalkozik vele, hogy zajlik benne egy magyarországi nyomozás is. „Az OLAF-nak abban lehet szerepe, hogy a magyar ügyészség ne hagyja elaltatni az ügyet” – mondta Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője, aki június végén szintén beadott az OLAF-hoz egy jelentést az Elios ügyében. Ez a dokumentum nagyrészt a Direkt36 cikkén alapult, amelyben bemutattuk, hogy az Elios megmagyarázhatatlanul magas árakat szabott az közvilágítási projektek egy részében.

Egy másik, szintén a magyar ellenzékhez kötődő brüsszeli forrás szerint pedig neki arról beszélt szeptemberben egy OLAF-tisztviselő, hogy az Elios-nyomozást „kiemelt ügyként” kezelik az irodán belül. Ez a beszélgetés szintén szeptemberben zajlott, mondta a forrás, aki névtelenséget kért arra hivatkozva, hogy az OLAF-tisztviselővel folytatott egyeztetése bizalmas jellegű volt.

Bár az OLAF a vizsgálatok lefolytatásához viszonylag komoly jogkörökkel rendelkezik – helyszíni ellenőrzéseket is tarthat -, a felelősségre vonásban már csak korlátozott szerepe van. Ha szabálytalanság vagy bűncselekmény gyanújára bukkannak, akkor csak ajánlásokat fogalmazhatnak meg. Egyrészt javasolhatják az Európai Bizottságnak, hogy próbálja visszaszerezni a csalás által érintett pénzösszeget. Másrészt átadhatják a nyomozás eredményét tartalmazó jelentését az adott tagállam hatóságainak, de az már rajtuk múlik, hogy kezdenek-e vele valamit. Ezeket a jelentéseket az OLAF soha nem hozza nyilvánosságra, de a beszámolóikból kiderül, hogy sok esetben ezek alapján indulnak büntetőeljárások a tagállamokban.

Büntetéssel is zárulhat

Ennél konkrétabb következménye lehet annak a másik eljárásnak, amelyet szintén egy brüsszeli hivatal folytat az Elios-ügyben. Az Európai Bizottság regionális főigazgatósága 2015 júniusban indított egy auditot az Elios Innovatív által elnyert közbeszerzések ügyében, tudta meg a Direkt36 bizottsági forrásból.

A Bizottság értesítette az audit megindításáról a magyar felet is, konkrétan a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon belül működő úgynevezett irányító hatóságot. Megkerestük a kormányt, de nem válaszoltak kérdéseinkre, arra hivatkozva a bizottsági vizsgálatokról szóló uniós szabályok szerint nem adhatnak tájékoztatást az eljárásról.

A bizottsági forrás szerint az audit egyelőre olyan szakaszban van, amelyben egyeztetnek a magyar féllel, és csak ennek a párbeszédnek az eredményeként születnek majd meg a végső megállapítások. Annyi fejlemény azonban már történt, hogy egyelőre áll az Elios Innovatív által elnyert közvilágítási projektek kifizetése. A bizottsági forrás szerint nem Brüsszelből állították le a kifizetést, hanem a magyar fél nem nyújtott be erre vonatkozó kérelmet az Elios által elvégzett projektek esetében. A Miniszterelnökség nem válaszolt az ennek okára és részleteire vonatkozó kérdésekre sem, így nem tudni azt sem, hogy mekkora összegről van szó.

A Bizottság emellett kérte a magyar felet úgynevezett korrekciós intézkedések meghozatalára is. Ennek részleteiről nem árultak el konkrétumokat a bizottsági forrás, de a korrekció lényegében pénzügyi büntetésként működik, és pénzt vonnak meg az érintett programtól. „Öt százalék az átlagos, de lehet ennél jóval nagyobb arányú korrekció is” – mondta Nagy Gabriella, a Transparency International közpénzügyi programjának vezetője.

Még a néhány százalék is százmilliókat vagy milliárdokat jelenthet. Az Elios-ügyben érintett közvilágítási projektekre összességében 19 milliárd forintot osztottak szét a Környezet és Energia nevet viselő úgynevezett operatív program keretében. Orbán Viktor vejének korábbi cége több mint két tucat esetben nyerte meg a kivitelezésre kiírt közbeszerzés, és ezzel összesítve több mint bruttó 10 milliárd forint értékben jutott hozzá EU-s finanszírozású megbízásokhoz. Az Elios nem válaszolt a kérdéseinkre, így az sem derült ki, hogy eddig mennyi pénz folyt be hozzájuk ezekből a megbízásokból.

Ezeknek a fejlesztéseknek a forrását bukhatja el részben Magyarország, ha az Európai Bizottság eljárása büntetés kiszabásával zárul. Bár az általános gyakorlat szerint nem minden esetben veszik el teljesen a pénz, mert a kormány kérheti, hogy a zárolt összeget csoportosítsák át más programokba, ezt a manővert nehezítheti most az, hogy az Elios által elnyert projektek még az előző, most már lezárás alatt lévő uniós fejlesztési ciklusba tartoznak.

„Ha korrekció lesz, akkor ez a pénz mindenképpen elveszik. Ha még a programozási időszak elején alkalmaznak korrekciót, akkor van lehetősége a kormánynak arra, hogy beforgassa a pénzt máshova, de most nincs” – magyarázta Nagy Gabriella, a Transparency International munkatársa, hozzátéve, hogy ez a pénz – már ha tényleg lesz korrekció az Elios-projektek ügyében – „megy vissza az EU költségvetésébe”.

A cikk elkészítésében közreműködött Sáling Gergő.

A cégekről szóló információkhoz az Opten és a Céginfo szolgáltatását használtuk.

Bienkowska bezárja a paksi pénznyelőt

Azonnali hatállyal megtilthat minden, a paksi bővítéssel kapcsolatos beszerzést az Európai Bizottság a nemzetközi beruházási tender elhagyása miatt Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője által kezdeményezett vizsgálat nyomán. A PM szerint a magyar társadalomra ráerőltetett, orosz érdekű projektért, és annak csődjéért is az Orbán-kormánynak kell vállalnia a felelősséget.

 

A magyar kormánynak nem volt joga pályáztatás nélkül az orosz Roszatomnak adnia a paksi bővítési beruházást –  a Bruxinfo értesülései szerint ezt állapította meg Elzbieta Bienkowska, a Bizottságnak a belső piacok működéséért felelős biztosa abban az eljárásban, amelyet Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője kezdeményezett a nemzetközi tender elhagyása miatt. Az Európai Bizottság most az uniós közbeszerzési szabályok megsértésének minősítette a 2014 januárjában a magyar és a nemzetközi közvéleményt is meglepő lépést, és a paksi projekttel kapcsolatos összes beszerzés leállítására kötelezte a kormányt a vizsgálat befejezéséig.

 

Jávor Benedek szerint a bizottsági döntés a paksi bővítéssel kapcsolatos másik uniós eljárás, a tiltott állami támogatással kapcsolatos vizsgálat kimenetelére is hatással lesz, hiszen egy uniós jogot sértő beruházás állami finanszírozására nem lehet brüsszeli jóváhagyást szerezni: egyre valószínűbb, hogy a titokban megkötött paktumon alapuló, orosz geopolitikai érdekeket szolgáló beruházást az európai jogrendszer keretein belül nem lehet megvalósítani. A bővítésre oktalanul elköltött milliárdokért, a magyar energiarendszer fejlődésének blokkolásáért, az egyoldalúan vállalt külpolitikai kockázatokért és hátrányokért ebben az esetben minden felelősség az atomprojektben vakon hívő Orbán-kormányt terheli.

 

Brüsszel-Budapest, 2015. november 17.

Nem Magyarország fogja megmenteni a bolygót

Ismertté vált végre a párizsi klímacsúcson képviselendő magyar kormányálláspont: a többi EU-tagállamhoz hasonlóan mi is 40 százalékos kibocsátáscsökkentést vállalunk, illetve egy jogilag kötelező, jegyzőkönyvi szintű globális klímaszabályozást támogatunk – derült ki az Európai Parlament budapesti tájékoztatási irodájának csütörtöki konferenciáján. Mint elhangzott, nem Magyarország fogja megmenteni a bolygót – a szén-dioxid-kibocsátásunk egy közepes kínai városénak felel meg –, viszont az energiahatékonyság elhanyagolásával magunkat hozzuk versenyképességi hátrányba.

– A vonatkozó dokumentumokban, például az ENSZ kormányközi tanácsadó testülete, az IPCC jelentéseiben rendre azt olvassuk, hogy Magyarország a klímaváltozás hatásainak leginkább kitett európai államok közé tartozik, de ritkán hallunk róla, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Például azt, hogy ha globálisan 1 fokkal nő az évi átlaghőmérséklet, az nálunk akár 1,5-2 fokos felmelegedést is okozhat, méghozzá egyenlőtlen eloszlásban, azaz például kiugróan meleg és hosszú nyári időszakok formájában.

Légyszennyezettség-mérés az Eiffel-toronynál: csúcsokat döntünk
Légyszennyezettség-mérés az Eiffel-toronynál: csúcsokat döntünk
Philippe Wojazer / Reuters

A szélsőséges időjárási jelenségek, így az aszályok és az árvizek gyakoribbá válására is számítani kell, ami a mezőgazdasági termésátlagok csökkenésével is együtt jár – vázolta bevezetőjében Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője, a konferencia szervezője. A politikus, aki az Európai Parlament illetékes bizottságának alelnöke is, azt jósolta, hogy a folyamat jelentős ökológiai és társadalmi változásokkal is együtt jár majd: az előbbire a bükkerdők kiszáradása, az utóbbira a klímamenekültek tömegeinek megjelenése lehet a példa.

 Jávor szerint az utóbbi egy-két évben érezhetően csökkent az EU klímavédelmi lendülete: a jelenleg érvényes uniós vállalás – amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40 százalékos csökkentését, a megújuló energiaforrások 27 százalékos részarányának biztosítását és az energiahatékonyság 27 százalékos növelését tartalmazza – nem igényel komoly erőfeszítéseket. Az EP a múlt hónapban a Tanács fenti álláspontjánál valamivel ambiciózusabb célokat fogalmazott meg: a Parlament akár az 50 százalékos csökkentést is elképzelhetőnek tartaná, fontosnak nevezi, hogy a klímavédelem sehol ne veszélyeztesse a helyi lakosság emberi és környezeti jogait, és hogy a nemzeti klímaszabályozásokat ne lehessen megtámadni például a TTIP vitarendezési fórumai előtt.

Mint az EP-képviselő kifejtette, az uniós polgárok többsége ennél is merészebb lépéseket várna: 70 százalékuk például az Eurobarométer kutatása szerint akár teljesen is lemondana a fosszilis energiahordozókról.

Feiler József, az European Climate Foundation szakértője szerint a klímaegyezmény aláírására készülő országok eddigi felajánlásai nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy a felmelegedés mértéke a visszafordíthatósági szempontból kritikusnak számító 2 fokos határ alatt maradjon, inkább a 4 fokos szintet valószínűsítik. Jó hír ugyanakkor, hogy Kína, az USA, a Vatikán és India is elkötelezte magát a klímavédelem mellett, sőt a hivatalos besorolás szerint fejlődő országnak számító Kína a fejlődők éghajlatvédelmi beruházásainak finanszírozásába is hajlandó beszállni. Szerinte Párizsban olyan keretmegállapodás születhet, amelynek a részleteiről még évekig tárgyalnak, a célkitűzéseit pedig rendszeres időközönként felül kell vizsgálni.

Lukács Ákos, a fejlesztési tárca főosztályvezetője a Párizsban képviselendő magyar kormányálláspontot ismertette (nyilvános fórumon első alkalommal). A magyar kormány a többi tagállammal együtt 40 százalékos csökkentést vállal (mivel az összehasonlítási alap az 1990-es szint, mi már nagyrészt teljesítettük is a vállalást, bár a nagy kibocsátóknál, például az erőműveknél vagy a cementgyáraknál egyenként és 2005-höz képest vizsgálják a kibocsátások alakulását). Globális érvényű, jogilag kötelező és (a kiotóihoz hasonlóan) jegyzőkönyv formátumú megállapodást szeretnénk. Új információ még, hogy egymilliárd forintot már fel is ajánlottunk az ún. zöld klímavédelmi alapba, és hogy Ürge-Vorsatz Diána személyében egy magyar tag is bekerült az IPCC irányító testületébe.

Bart István, az Energiaklub társelnöke arról beszélt, hogy a kormány a szavak szintjén támogatja az európai erőfeszítéseket, a konkrét döntések és szakpolitikák viszont az ellenkező irányba mutatnak: nem segítik, hanem inkább fékezik a gazdaság klímabarát átalakulását (mondjuk a megújulókkal termelt áram támogatási rendszerének blokkolásával, a napelemadó bevezetésével, vagy legújabban a lakások energiahatékonysági korszerűsítésére szánt vissza nem térítendő támogatási ígéret visszavonásával).

Szmogba fulladt felhőkarcolók Kínában, Shenyangban: ilyet még ők sem láttak
Szmogba fulladt felhőkarcolók Kínában, Shenyangban: ilyet még ők sem láttak
Reuters

Bart szerint a világnak voltaképpen mindegy, hogy milyen a magyar klímapolitika, hiszen az összes kibocsátásunk nagyjából egy közepes kínai városénak felel meg. Ugyanakkor ha elblicceljük az energiahatékonysági- és zöldenergia-fordulatot, akkor a magyar gazdaság beleragad egy korszerűtlen és drága energiafelhasználási struktúrába, a fejlett világ pedig elhúz mellettünk – ez legalább olyan nagy kockázat, mint maga a klímaváltozás.

Az EU szerint sincs felelőse az Illatos úti szennyezésnek?

Írásbeli kérdéssel fordul az Európai Bizottsághoz Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője annak kivizsgálását kérve, hogy nem ütközik-e uniós jogszabályokba a magyar hatóságok tétlensége az Illatos úti vegyszerszennyezéssel kapcsolatban. Jávor szerint tisztázni kellene, hogy hogy a vegyi szennyezések megelőzésével és kezelésével foglalkozó SEVESO irányelv a csődbe ment cégek ártalmas környezeti hagyatékára is vonatkozik-e.

A kérdés bevezetőjében emlékeztet rá, a Budapesti Vegyiművek volt telephelyén több mint 3000 tonna veszélyes hulladékot tárolnak szabálytalanul, biztonsági óvintézkedések nélkül. A katasztrófavédelem ugyanakkor azért nem indít eljárást az ügyben, mert a mérgeket felhalmozó cég már nem működik, azaz nincs ki ellen eljárni.

A folyamatos környezeti és egészségügyi veszélyeztetés miatt Jávor Benedek azt kérdezi a Bizottságtól, hogy milyen intézkedéseket tesz az uniós testület a vegyi szennyezésekkel kapcsolatos SEVESO irányelv rendelkezéseinek betartásáért olyan esetekben, amikor a vétkes cég már csődbe ment, illetve a szennyezésért felelős üzem már nem működik.

Jávor arra is rákérdez, hogy a határértéket olykor több százezerszeresen meghaladó talajvízszennyezés kapcsán van-e az államnak rehabilitációs kötelezettsége, és hogy kinek kellene megvédenie a fővárosi ivóvízbázist a kontrollálhatatlanul terjedő vegyszerszármazékoktól.

Brüsszel-Budapest, 2015. november 10.

Budapesti Klímakonferencia a COP 21 előtt

Idén novemberben sorsdöntő tanácskozásra gyűlnek össze a világ vezetői Párizsban, hogy az ENSZ klímacsúcsán, az ún. COP21 konferencián megegyezzenek a 2020 után időszakra vonatkozó globális klímavédelmi megállapodásról. A 195 országot érintő csúcs sikere egy szélsőségekkel és visszafordíthatatlan következményekkel fenyegető klímakatasztrófa elhárításának, azaz bolygónk jövőjének záloga.

A budapesti konferencia célja, hogy felhívja a magyar társadalom és döntéshozók figyelmét a klímavédelmi megállapodás fontosságára, bemutassa a COP21 legfontosabb résztvevőinek, köztük az Európai Uniónak az álláspontját, valamint kitekintsen a magyarországi helyzetre és éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kérdéskörére.

Az Európai Parlament Tájékoztatási Irodája tisztelettel meghívja Önt a 2015. november 12-én, 15:00 órai kezdettel megrendezésre kerülő Budapesti Klímakonferenciára. A konferencia helyszíne az Európa Pont (1024 Budapest, Lövőház utca 35.).

Program: 

14:30 – 15:00 Regisztráció

15:00 – 15:05 Lővei Andrea, irodavezető, Európai Parlament Tájékoztatási Irodája – köszöntő

15:05 – 15:15 Jávor Benedek, Európai Parlamenti képviselő, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság alelnöke

15:15 – 15:25 Feiler József, senior associate, European Climate Foundation: Főbb erővonalak és a tervezett megállapodás elemei a COP21 előtt

15:25 – 15:35 Bauer Zsolt, Climate Leader, Climate Reality Project: Nemzetközi kitekintés, az alulról szerveződő klíma kezdeményezések szerepe

15:35 – 15:55 Q&A

16:15 – 16:25 Dr. Makai Martina, zöldgazdaság fejlesztéséért, klímapolitikáért és kiemelt közszolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium: A hivatalos magyar álláspont

16:25 – 16:35 Bart István, elnökségi tag, Energiaklub: Magyar álláspont: civil szervezetek ajánlásai

16:35 – 16:45 Ongjerth Richárd, ügyvezető igazgató, Magyar Urbanisztikai Tudásközpont: Polgármesterek Szövetsége / Fenntartható Energia Akciótervek Magyarországon

17:05 – 17:15 Jávor Benedek, Európai Parlamenti képviselő, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság alelnöke – záró megjegyzések

Regisztráció:  A részvétel regisztrációhoz kötött.
Részvételi szándékát, kérjük, az epbudapest@europarl.europa.eu e-mail címen jelezze!

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) európai parlamenti képviselőjének kezdeményezésére nyílt petícióval fordult mintegy 40 közéleti személyiség a magyar kormányhoz a közelgő párizsi klímacsúcs alkalmából. A képviselő petícióhoz való csatlakozásra kérte az országgyűlési képviselőket és az Európai Parlament magyar képviselőit is.

ÍRD ALÁ A PETÍCIÓT TE IS     Az utolsó lehetőség, hogy megállítsuk a klímakatasztrófát!

Jávor: azonnali lépések kellenek a klímakatasztrófa elkerülésére

Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselőjének kezdeményezésére nyílt petícióval fordult mintegy 40 közéleti személyiség a magyar kormányhoz a közelgő párizsi klímacsúcs alkalmából. A képviselő petícióhoz való csatlakozásra kérte az országgyűlési képviselőket és az Európai Parlament magyar képviselőit is.

A többek közt Tamás Gáspár Miklós, Illés Zoltán, Majtényi László, Elek István, Ámon Ada, Lukács András, Fullajtár Andrea, Fülöp Sándor, Ferge Zsuzsa és Kaltenbach Jenő által is aláírt petíció arra szólítja fel a kormányt, hogy – figyelembe véve Magyarország kiemelt érzékenységét az éghajlatváltozás hatásaival szemben – lépjenek fel aktívan az ENSZ klímatárgyalásán egy szigorú és hatékony megállapodás érdekében, és támogassák az EU klímapolitikájának megerősítését.

Ezzel összhangban pedig, szakítva az elmúlt évek ezzel ellentétes döntéseivel, Magyarországon is valósítsanak meg világos és határozott klímapolitikát, egyebek mellett a megújuló energiaforrások fejlesztésével és az energiahatékonysági beruházások kiemelt támogatásával.

Jávor mai sajtótájékoztatóján azt is elmondta, hogy a november végén kezdődő ENSZ klímacsúcsig hátra lévő 25 napban folyamatos kampányt folytatnak, hogy felhívják a figyelmet a párizsi találkozó fontosságára, és az éghajlatváltozás okozta problémák súlyosságára. Ennek keretében jövő héten az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletével együttműködésben konferenciát rendeznek a nemzetközi klímapolitika kérdéseiről, és a párizsi tanácskozás várható fejleményeiről. A kampány honlapján pedig folyamatosan friss híreket osztanak meg a felkészülés és a klímatárgyalások alakulásáról.

Jávor szerint az éghajlatváltozás nem tőlünk távoli, jövőbeli esemény, hanem itt és most történik velünk, ezért itt és most kell cselekednünk. „Ha nem tudjuk 2 °C fokos határon belül tartani a globális hőmérsékletemelkedést, akkor a következmények drámaiak lesznek. Az aszályok és árvizek sokasodása, a mezőgazdasági termelés csökkenése, vagy a vízhiány mellett a nemzetközi konfliktusok és polgárháborúk számának növekedésével, klímamenekültek százmillióival is számolnunk kell majd.” – mondta. „Ennek megelőzéséhez azonnali és hatékony lépésekre van szükség, és egy erős megállapodásra Párizsban.” – tette hozzá.

A petíció szövege és aláírói, valamint további információk a ww.kli-ma.hu honlapon érhetők el.

Jávor Benedek nyílt levele Lázár János miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr!

Október 19-én ismételten lehetőségem nyílt betekinteni a paksi atomerő bővítési projektjével kapcsolatosan az orosz féllel kötött megvalósítási szerződésekbe. Ezeket a szerződéseket a kormány tavaly törvényi úton átfogóan minősített adatnak nyilvánította, 30 éves időtartamra, azaz 2044-ig. A korábbi, július elején lezajlott iratbetekintés során az általam átolvasott szerződések minősítése ezt az állapotot tükrözte: valamennyi szerződés „Titkos” minősítéssel rendelkezett, 2044-es lejárati határidővel (kivéve az idén márciusban kötött új üzemanyagszállítási szerződést, melynek „Titkos” minősítése a 30 éves időtartamnak megfelelően, 2045-ben jár le).

Az ismételt betekintés során ugyanakkor a korábbi állapothoz képest váratlan változást tapasztaltam. A bővítéssel kapcsolatos egyik szerződés, éspedig a tervezéssel, építéssel kapcsolatos ún. EPC-szerződés minősítése július 21-i hatállyal „Titkos”-ról „Korlátozott terjesztésű”-re enyhült, időtartama pedig 30 évről 10 évre rövidült, így 2025 júliusában jár le.

Tekintettel a tényre, hogy korábban már kezdeményeztem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál a szerződések minősítésének felülvizsgálatát, annak részleges megtörténte különösen fontos számomra. E felülvizsgálat kapcsán ugyanakkor több kérdés merül fel, amelyekre szíves – és tételes – válaszát kérem.

Felülvizsgálati kérelmem nyomán megkereste-e a NAIH a Miniszterelnöki Hivatalt, mint adatgazdát, a szerződések minősítésének felülvizsgálata tárgyában?

Ha igen, megkeresése mely szerződésekre terjedt ki, és milyen javaslattal élt a Hatóság a minősítéseket illetően? Milyen szakmai indokokat említett a Hatóság, amelyek alátámasztották a minősítések felülvizsgálatát?

Amennyiben a NAIH nem fordult megkereséssel a Miniszterelnökséghez, milyen egyéb fejlemény indokolta az EPC-szerződés minősítésének felülvizsgálatát és enyhítését?

Mi indokolta éppen az EPC-szerződés minősítésének felülvizsgálatát, miközben a biztonsági megfontolások szempontjából pont ez a szerződés tartalmazhatja a legtöbb védendő információt (a létesülő erőmű műszaki adatai, topográfiai elrendezése, biztonsági rendszereire vonatkozó adatok, stb.)?

Az EPC-szerződés minősítésének felülvizsgálata felveti egyfelől az eredeti minősítés indokoltságának és jogszerűségének a kérdését, másfelől azt, hogy a többi szerződés (közöttük egy, az Euratom Ellátási Ügynökség által már év elején megvétózott, így hatályba soha nem lépő, érvénytelen üzemanyagellátási szerződés) szigorúbb minősítése vajon indokolt és jogszerű-e?

Tisztelt Miniszter Úr!

Meggyőződésem szerint a paksi bővítés megvalósítási szerződéseinek általános érvényű minősítése aránytalan mértékben korlátozza a közérdekű információkhoz való hozzáférés törvényben biztosított jogát, és az indokoltan (biztonsági megfontolásokból vagy üzleti érdek védelme céljából) védendő információk megfelelő kitakarásával a szerződések döntő része nyilvánosságra hozható lenne. Az, hogy az adatgazda Miniszterelnökség is alig néhány hónappal a minősítési eljárást követően indokoltnak látta annak részleges felülvizsgálatát, azt támasztja alá, hogy a minősítés megalapozottsága megkérdőjelezhető. Mindezek fényében alapvető érdekünk, hogy tisztán lássunk a szerződések titkosításának ügyében. Kérem ezért, hogy a fenti kérdéseimre részletes, pontokba szedett, mindenre kiterjedő választ adni szíveskedjen.

 

Budapest, 2015. november 1.

Tisztelettel:

 

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő