A gyűlöletbeszéd, a rasszizmus, a xenofóbia, a cigánygyűlölet, illetve ezek szítása mind a politikai szélsőségek leegyszerűsített válasza a társadalmi problémákra.
Olykor egy kisebbség kirekesztettsége a társadalomból túlságosan erős, meglévő problémái túlságosan bonyolultak, amelyekre gyors, azonnali válaszok nincsenek. Komplex, hosszútávú programokra van szükség melyek a társadalom szolidaritását és persze adófizetői pénzeket igényelnek. Ilyenkor a legegyszerűbb válasz mindig a gyűlöletkeltés. Ugyanez a helyzet a menekültválsággal, mely viszonylag rövid idő alatt duzzadt óriásira.
Sajnos a gyűlöletnek egyre több hangszínét ismerjük szerte Európában, a legfinomabb nyelvezetűtől az egészen durva, már-már a náci időket idéző hangokig.
Ezek a válaszok azért a legaljasabbak, mert a minden emberben meglévő félelmekre építenek: arra az érzelemre, hogy ha rászorulókra költünk, akkor a többségnek kevesebb forrása marad saját magára.
Pedig ez hazugság! A gyűlölet és félelemkeltő kampányok, a falak és kerítések építése nemcsak embertelenek, de nem kerülnek kevesebbe, mint a társadalmi segítségnyújtás. Sőt!
A magyarországi eset bizonyítja, hogy a bevándorlóellenes kampány, illetve a kerítés megépítése több adófizetői pénzbe került, mint a menekülteknek nyújtott támogatás.
Európa legtöbb országában a büntetőjog eszközeivel tiltják a gyűlöletbeszédet, ha egy egyén követi el, de eddig úgy tűnik, semmi nem tiltja, ha az kormányzati kommunikációban ölt testet!
Ez ellen együttesen kell fellépnünk!