JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Jávor Benedek – 5 év ereményei

Nem csak a mozikban léteznek szuperhősök, a valóságban is találhatunk emberfeletti munkát végző jótevőket! Benedekman naphosszat harcol a korrupció és a szegénység ellen, de a bolygót sem felejti el megmenteni a pusztulástól!

5 év EP-ben töltött eredményeinek összefoglalója, kicsit rendhagyó módon.

 

Megszüntették a feljelentésemet a paksi hűtővíz-túlmelegedés ügyében

Megszüntette a rendőrség a feljelentésem nyomán környezetkárosítás gyanújával indított nyomozását a paksi atomerőmű hűtóvizének a Duna túlmelegedését okozó hatása ügyében.

Emlékszünk: tavaly augusztusban – minden korábbi hivatalos kommunikációra rácáfolva – a hőség és az alacsony vízállás miatt olyan helyzet állt elő, hogy a paksi hűtővíz miatt a Duna vízhőmérséklete megközelítette, vagy akár át is léphette az engedélyezett 30 fokos határértéket. Hivatalosan is csak 0,12 fok választott el az erőmű részleges leállítását kikényszerítő helyzettől. Feljelentésemben arra mutattam rá, hogy a hivatalos mérés nem tekinthető megbízhatónak. Videófelvételek alapján bizonyítható, hogy az automata mérő a kérdéses időpontokban nem működött, a helyette alkalmazott kézi mérést pedig nem az előírt időszakban, hanem a hűvösebb reggeli-délelőtti órákban végezték el. A Duna napközbeni melegedése (2-3 fok) alapján okkal feltételezhető, hogy a mérésre előírt idószakig több mint 0,12 fokkal nőtt a vízhőmérséklet, azaz a Duna vize melegebb kellett, hogy legyen, mint 30 fok

A rendőrség az elutasító határozatban részletesen kifejti, hogy 30 fok a környezeti határérték, és hogy a Paksi Atomerőmű által végzett mérés 29,88 fokot mutatott, tehát nem volt határértéktúllépés. Nagyszerű. Épp csak a feljelentés lényegét nem vizsgálták ezek szerint az elmúlt fél évben, azaz azt, hogy a hivatalos mérés nem mérvadó, mert nem a megfelelő időszakban végezték el. Amit a rendőrség kiderített 6 hónap alatt, azt bárki elolvashatja a Paksi Atomerőmű Zrt. honlapján. Hogy ami oda van írva, az nem a valóság, arról a benyújtott bizonyítékok dacára sem állapítottak meg semmit. Még csak azt sem, hogy milyen adatok, információk alapján nincsen szerintük igazam. Így mondjuk könnyű. Az atomerőmű igazat mond, mert igazat mond. Kérdés van pajtások, kérdés nincs pajtások, köszönöm pajtások!

A képen a következők lehetnek: szövegA képen a következők lehetnek: szöveg

Polt és a tények

Polt Péter rendesen alákérdezős Magyar Nemzet-interjúban próbálja magyarázni a bizonyítványt, hogy miért is voltak képtelenek ráakadni a nyilvánvaló bűncselekményekre az Elios-ügyben, miért fél úgy Fidesz és annak a Legfőbb Ügyészségen működő alapszervezetei az Európai Ügyészségtől, és miért hülye mindenki Európában, akivel szembe megyünk az autópályán.

Szinte minden mondata aranyat ér az interjúnak, de most csak néhány az unióval kapcsolatos állításának mennék utána, amelyek jól illusztrálják, hogy az adatok szelektív használatával és szisztematikus csúsztatásával hogyan lehet a valóságnak pontosan az ellenkezőjét sugallni.

Polt az Legfőbb Ügyészség nyomozási teljesítményét mentendő az OLAF jelentések végrehajtásának kapcsán Írországot és Finnországot emlegeti. Hamár azonban idézget az OLAF éves jelentéséből, akkor nem ártana, ha ezt pontosan tenné, és nem csak szemezgetne az adatokból. Polt azt mondja, hogy Írországban és Finnországban 0 százalékban vették figyelembe az OLAF ajánlásait. Ha azonban jobban megnézi a főügyész úr, akkor láthatná, hogy Írország és Finnország együtt sem részesül tized annyi pénzzel sem a kohéziós alapokból, mint Magyarország:   Írország 1,19 milliárd euróban, Finnország pedig 1,47 milliárd euróban részesül a 2014-2020-as időszakban. Magyarország egyedül kap ugyanebben az időszakban 33,6 milliárd eurót . Magyarán a két országban gyakorlatilag alig használnak fel uniós közpénzt, szemben Magyarországgal. Ezzel (meg persze a rendszerszintű korrupció hiányával) összefüggésben Finnországban 3 ügyben, Írországban pedig 2 ügyben folyt OLAF vizsgálat, de ebből egyet még nem zártak le (15-ös ábra az OLAF jelentésében).

img_1274

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyarország esetében eközben 20 ügyről még nem döntött az ügyészség, és a 17 eldöntött ügyből  is kevesebb mint a felében 8 ügyben emeltek vádat, 9-ben egyáltalán nem. Tehát az összes ügyek száma is tizedannyi az említett országokban, mint Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy ha jobban megnézzük a 14-es ábrát is, akkor láthatnánk, hogy az OLAF vizsgálatok pontosan 0,00%-ban érintették a kohéziós alapokat ebben a két országban.

img_1273

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel szemben Magyarországon a teljes kohéziós alap költségvetésének közel 4%-át (3,92%) érintik az OLAF ajánlásai, ami egyébként az Uniós átlag 10-szerese. és az Unióban a legrosszabb mutató! Még Románia és Bulgária is jobban teljesít nálunk.

És egyébként ha megnézzük közelebbről, akkor az is látszik, hogy sem Finnországgal, sem Írországgal szemben nem indult OLAF vizsgálat 2017-ben, viszont csak Magyarországot érintően 10 nyomozás is indult. (4-es ábra)

img_1272

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül: mindig is világos volt, hogy Magyarországon a korrupcióval kapcsolatban egyetlen mindent felülíró szabály van. Az, hogy ez állami monopólium. A kormány meg a hatóságok szigorúan fellépnek a korrupció privatizálásával szemben. Itt a Fideszen kívül senkinek nincs joga lopni. Éppen ezért – és persze a statisztika kozmetikázása végett – az ügyészség eljár a kishalak ellen, azokkal szemben, akik saját szakállukra űzték a szakmát, vagy fideszesként eltérítették a közpénzek elcsalását a saját zsebük irányába. De a rendszer részét képező intézményes korrupcióval szemben Polt Péter soha, egyetlen érdemi lépést sem tett. Azok az ügyek érinthetetlenek és érintetlenek.

És még egy megjegyzés: az Európai Parlament választott politikai szerv, annak Költségvetési ellenőrző bizottsága is politikai szerv , mindig az volt, és mindig az is marad. És ezeknek a politikai szerveknek éppen az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a szakmai alapokon működő hatóságokat. Ezért van beszámolási kötelezettsége az ügyészségeknek és a Legfőbb Ügyésznek, az ÁSZ-nak vagy az ombudsmannak az Országgyűlés felé. Ez a népszuverentiás elve. Tehát, ha Polt Péter azt várja, hogy az EP-ben ne végezzenek politikai munkát, ahhoz, hogy együttműködjön az uniós parlamenttel, akkor Polt Péter nem csak hogy soha nem fog az EP-vel együttműködni. De ez azt is jelenti, hogy megkérdőjelezi a népszuverenitás elvét, és nem hajlandó az európai állampolgárok választott testületének, az Európai Parlamentnek az ellenőrzési jogosítványait elfogadni. Végső soron  nem kíván beszámolni a főügyész a népnek. Ami elég világos üzenet arról, hogy a népfelség helyett kinek fennhatóságát tekinti magára nézve kötelezőnek. Csak akkor itt nem az EP pártpolitizál, hanem Polt Péter.

Polt Péter visszautasította a meghívást

Polt Péter nem jön el az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottságának ülésére, ahol az ügyészség és az OLAF jobb együttműködését vagy az Európai Ügyészség kérdését vitatnánk meg. Azt mondja, hogy szerinte az, hogy a CONT bizottság a munkáját végzi, és ellenőrzi az európai pénzek elköltését, az már az EP-kampány része, és az ügyészségnek el kell kerülnie a politikai tevékenység látszatát.

Polt Péternek inkább akkor kellett volna elkerülnie a politikai tevékenység látszatát, amikor minden energiájával Tiborcz Istvánt próbálta tisztára mosni az Elios korrupt visszaéléseiből. Akkor nem volt ennyire kényes, mint most, amikor – ahogy a meghívólevélből kiderül – egy szakmai eszmecserén kéne elmesélnie, hogy mi az oka annak, hogy egy sor kényes ügyben az ügyészség következetesen figyelmen kívül hagyja az OLAF ajánlásait és bizonyítékait.

Nem lehet másképp értelmezni a legfőbb ügyész döntését, mint hogy maga is beismeri, nem tud értékelhető magyarázatot adni arra, miért volt képtelen az ügyészség olyan nyilvánvaló bizonyítékokat összegyűjteni Elios-ügyben, amelyeket az OLAF-nak sikerült, illetve az OLAF-jelentésben foglalt egyértelmű bizonyítékok birtokában hogyan lehetett arra következtetni, hogy nem történt bűncselekmény az ügyben? Nem tud értelmes magyarázatot adni arra, hogy mit művel az ügyészség a politikát is elérő korrupciós ügyekben, miért tussolja el ezeket a botrányokat, ahelyett, hogy a köz érdekében következetesen feltárná őket, és bíróságra citálná az elkövetőket. Nem tud elfogadható magyarázatot adni arra, hogy hogyan zülllesztette le a napokban elhunyt Györgyi Kálmán tiszteletet érdemlő, független ügyészségét azzá a fideszes munkahelyi alapszervezetté, amilyennek ma látjuk.

Két következtetést mindenesetre biztosan levonhatunk.
1) A kormány után Polt Péter is beismeri, hogy gyalázat, amit az Elios-botrányban műveltek, és a legtöbb amit tehetnek, hogy a miniszterelnök bűnöző vejének nyilvánvaló korrupciós ügyét nem próbálják elmagyarázni az Európai Uniónak.
2) A rendszerszintű korrupció üldözése nem kampányügy, hanem a legfőbb ügyész munkaköri kötelessége. Az a politikai tevékenység, ha a legfőbb ügyész nem teljesíti a feladatát. Ha ezt politikai ügynek minősíti, azzal bevallja, hogy ő maga hogy tekint a saját tevékenységére.

Azért ezt a két vallomást is köszönjük, de valójában arra várnánk, hogy végezze el a munkáját Polt úr. Üldözze a korrupciót, és számoljon be erről az Európai Parlamentnek. Egyiket sem teszi.

https://24.hu/kulfold/2019/02/19/elios-europai-parlament-polt-peter-meghivas-elutasitas/?fbclid=IwAR0S4nYvjabot1A0DHjff6nKIhErZFeQz_Jc7R7tn474FjW-210A1ZHk-OA

Kezdeményezésünkre meghívja Polt Pétert az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottsága

A bizottság az uniós források otthoni elköltését ellenőrző másfél évvel ezelőtti magyarországi útjának folytatásaként a zöld frakció javaslata alapján hívta meg Polt Pétert, hogy megvitassunk egy sor olyan kérdést, ami már a tényfeltáró látogatásunk során is felmerült. Az Európai Ügyészséghez csatlakozás kérdése, a szervezett bűnözés elleni fellépés, vagy a nemzetközi együttműködések kérdése mellett a legfontosabb kérdésként az OLAF-jelentések magyarországi bizonyítékként való elfogadásának kérdése is napirendre kerül. Vajon miért nem tudja elfogadni az ügyészség az OLAF által gyűjtött információkat, és miért jutnak a magyar hatóságok számos kényes ügyben sorozatosan más következtetésre, mint az OLAF? Miért véli úgy számos ügyben az ügylszség, hogy az OLAF által gyűjtött bizonyítékok nem elfogadhatóak?

Megannyi kérdés, amire a bizottság választ szeretne találni, hogy megerősíthesse az uniós intézmények hatáskörét és hatékonyságát: Persze kérdés, hogy a bizottság szakmaiságától nincs-e a magyar ügyészség politikai befolyásoltsága túlságosan messze ahhoz hogy válaszokat találjunk?

És hát persze az Elios-ügyet is vizsgálta a bizottságunk, így azzal kapcsolatban is tele vagyunk kérdésekkel. Hogy most már akkor hivatalos-e, hogy a kormány nem kér az Elios-projektekre uniós támogatást (azaz elismeri-e hogy azok védhetetlenül korruptak), és ezzel Polt el tudja-e kerülni az ezzel kapcsolatos kínos kérdéseket, azt még nem tudjuk. Mi az elkezdett ellenőrzést végig szeretnénk csinálni, és Poltot megkérdezni az Elios-ügyről.

A képen a következők lehetnek: szöveg

EBESZ választási megfigyelőket az EP-választásra!

A tavaly áprilisban tömegesen észlelt, és immár az ügyészség által is megerősített választási visszaélések miatt Ujhelyi Istvánnal (MSZP), Niedermüller Péterrel (DK) és Cseh Katalinnal (Momentum) közösen az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezethez fordultunk levélben. Levelünkben azt kérjük, hogy a szokásos, formális választási megfigyelői delegáció helyett az EBESZ komoly, a visszaéléseket valóban észlelni és rögzíteni képes missziót küldjön Magyarországra a májusi EP-választásokra. Az EBESZ maga is nem méltányosnak találta jelentésében a tavalyi választást, pedig azóta ahelyett, hogy az akkori ajánlásaik végrehajtásán dolgozott volna a kormány, tovább romlott a helyzet például a sajtószabadság területén. Sőt, maga az ügyészség is visszaélések százait állapította meg. Annál fontosabb, hogy ezúttal sokkal erőteljesebben tartsa rajta a szemét az EBESZ a májusi EP-választáson.

Az EBESZ küldöttsége természetesen csak egyetlen elem a választási visszaélések megelőzésére. Emellett szükség lesz az ellenzéki pártok együttműködésére, hogy mind a 11 ezer szavazókörben legyen ellenzéki delegált, és közösen kell figyelemmel kísérnünk a választás lebonyolítását, feldolgoznunk a beérkezett jelzéseket, és azonnal lépnünk, ha valahol csalást, szabálytalanságot tapasztalunk!

A képen a következők lehetnek: szövegA képen a következők lehetnek: szöveg

Beismerő vallomás Elios-ügyben! – A kormány visszavonja az uniós támogatási kérelmet

Több egymástól független magyar és uniós forrás egybehangzó állítása szerint a magyar kormány kiveszi a Bizottságnak leadandó végleges számlacsomagból az Elios által megvalósított, az OLAF által vitatott közvilágítási projektek számláit. Azaz gyakorlatilag lemond az uniós finanszírozásról, reménytelennek ítélve, hogy meggyőzze Brüsszelt a projektek jogszerűségéről. Ez lényegében beismerése annak, hogy a Tiborcz István, foglalkozására nézve vő, érdekeltségébe tartozó cég törvénytelen, korrupt módon nyúlta le az uniós pénzt.

Az Elios projektjei még az előző, 2007-2013-as költségvetési ciklus támogatásaiból valósultak meg. Az uniós támogatások finanszírozása technikailag úgy néz ki, hogy az elnyert támogatásokat a magyar költségvetés megelőlegezi a nyerteseknek, és utólag nyújtja be a számlákat Brüsszelnek, ahonnan aztán a számlák fedezete utólagosan megérkezik. Ilyen benyújtásra a hétéves költségvetési ciklus végső lezárásáig van lehetőség. A 2007-2013 közötti időszak legeslegvégső lezárása most történik meg, azon számlák fedezetét biztosíthatja az EU, amelyeket legkésőbb ebben az utolsó csomagban a magyar kormány elküld. Az Elios-számlák jóváhagyására a fennálló viták miatt mindmáig nem került sor. Forrásaim szerint mivel a kormány képtelen volt meggyőzni a Bizottságot, hogy az OLAF-jelentés megalapozatlan, és az Elios-beruházások szabályszerűek voltak, ezért ebből az utolsó csomagból kivette Tiborcz István közvilágítási beruházásainak számláit, magyarán nem igényel uniós támogatást az Elios-projektekhez.

Ez egyfelől azt jelenti, hogy azt a 13 milliárd forintot, amit az Uniótól reméltek ezekhez a beruházásokhoz, magyar költségvetési forrásokból, a magyar adófizetők pénzéből kell fedezni. Minden magyar állampolgár, csecsemőtől aggastyánig, beleértve a hajléktalanokat és a legszegényebbeket, 1300 forinttal támogatja meg az Orbán-Tiborcz-család saját lábát. És ez csupán egyetlen elcsalt program.

Másfelől a kormány döntése a számlák visszatartásáról egyben beismerő vallomás is. Ők is elismerik, hogy az Elios-projekteknek semmilyen, Polt Pétertől különböző fórum előtt nincs esélye, bármilyen független ellenőrzés súlyosan korruptnak találná az ügyet. A legjobb, amit tehetnek, hogy bent tartják az egészet a saját kis mikrouniverzumukban, ahol az ügyészség, az ÁSZ és az összes többi hatóság a Fidesz szolgálatában tevékenykedik, és olyan csodákra is képesek, hogy röhögés nélkül kimondják, hogy az Elios-ügyben nem történt bűncselekmény.

Mindenképpen értékelem ezt az őszinteséget. A pénzt azért kérném vissza a magyaroknak. Az övék, nem Tiborczé.