JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

A kormány belátta tévedését az M4-es ügyében

Jávor Benedek PM-es európai parlamenti (EP) képviselő szerint a kormány belátta a tévedését az M4-es ügyében.
A politikus ezt Orbán Viktor miniszterelnök szerdai nyilatkozatára reagálva mondta az MTI-nek. A kormányfő Szolnokon arról beszélt, hogy meg fog épülni az M4-es, de nem autópályaként, hanem autóútként.
Jávor Benedek jelezte, ő „a szakmailag teljesen megalapozatlan” autópálya-építés helyett már az elejétől kezdve autóútfejlesztést javasolt. Ezt végre a kormány is belátta – tette hozzá.
Az EP-képviselő a miniszterelnök nyilatkozatából hiányolta a bocsánatkérést az adófizetőktől, akiknek – mint mondta – sok tízmilliárd forintját dobták ki az ablakon azzal, hogy hozzákezdtek megépíteni egy szakmailag is védhetetlen autópályát.
Jávor Benedek szerint amit az M4-esből eddig megépítettek, annak költségeit elfogadhatatlanul magas áron számolták el.
Úgy összegzett: az M4-beruházás annak bizonyítéka, hogy a kormány képtelen reálisan felmérni, milyen projektekre van szükség.
A PM-es politikus szerint a következő kérdés az, hogy a fejlesztésnél is „a valós költségekkel köszönőviszonyban sem lévő” árakat számolnak-e majd el.

 

Forrás:  Budapest, 2015. június 3., szerda (MTI)

Magyar Narancs interjú: „Nem én, hanem a kormány árulja el Magyarországot”

Interjú Paks uniós vizsgálatáról és a közbeszerzési korrupcióról:

Tragikusan rossz pillanatot választottak Orbánék az eleve elhibázott paksi bővítésre, így komoly esély van rá, hogy az EU megakassza a beruházást – véli a PM európai parlamenti képviselője. Jávor Benedek szerint, ha nem alakítjuk át közbeszerzési rendszerünket, nagy bajok lesznek az uniós pénzek lehívásával is.

Magyar Narancs: Vlagyimir Putyin május 5-én úgy nyilatkozott, káros hatásokkal járna Magyarország nemzeti érdekeire és hátrányosan befolyásolná a két ország kapcsolatát, ha a magyar kormányt arra kényszerítenék, utasítsa vissza a paksi együttműködést. Ön nyílt fenyegetésként értékelte a mondatot. Pontosan mitől kell tartanunk?

Jávor Benedek: Nem egyszeri elszólásról van szó, hiszen Putyinnal párhuzamosan Szergej Kirijenko, a Roszatom vezérigazgatója is hasonlóan nyilatkozott. Nem kérdés, hogy ez egy fenyegető pozíció, egy nyomásgyakorlási kísérlet Magyarországra. A Gazprommal szembeni trösztellenes eljárás megindítása után az orosz fél belátta, hogy a paksi szerződések uniós fogadtatását, a különböző brüsszeli vizsgálatok kimenetelét közvetlenül nem tudja befolyásolni. Azt sejtik, hogy kompromisszumot a magyar kormány és az unió közti tárgyalások hozhatnak, feltéve, hogy Orbánék elég ügyesen lavíroznak.

MN: Tehát azt akarják elérni, hogy a magyar kormány keményebben lépjen föl a paksi bővítés védelmében?

JB: Azzal akarnak a kormányra ijeszteni, hogy ha nem védik minden eszközzel a beruházást az uniós joggal szemben, akkor Magyarországnak komoly gazdasági következményekkel kell számolnia. Szóba jöhet, hogy Magyarország elesik az orosz agrárpiac megnyitásának lehetőségétől, az agrártermelők számára ez nyilván nem mindegy, de a gazdaság egészére nézve nem súlyosak a jelenlegi szankciók. Tudni kell viszont, hogy Oroszország egész külgazdaságát, különösen energiapolitikáját politikai nyomásgyakorlásra használta, használja és fogja is használni. A paksi bővítés ezért szorosan kapcsolódik a magyar–orosz energetikai együttműködés egyéb kérdéseihez, köztük a gázszállításhoz. Hosszú távú gázszerződésünk idén lejár, a le nem hívott mennyiséget két-három évig még lehívhatjuk, utána viszont Magyarországnak valahonnan gázt kell hoznia. Oroszország elsősorban azzal tudja fenyegetni Magyarországot, hogy a jövőbeli gáztárgyalások során nem lesz rugalmas partner, ha a paksi projekt nem az elvárása szerint alakul.

MN: A fűtőanyag-szállítási szerződésben már történt is egy módosítás, az Euratom Ellátó Ügynökség kifogásai nyomán a „finn modellnek” megfelelően írták át a kontraktust. Ez mennyire fájhat az oroszoknak?

JB: Az új megállapodás szerint nem 20, hanem 10 évig kap az orosz fél kizárólagos jogot a fűtőanyag szállítására, utána lehetővé kell tenni, hogy a versenytársak nemzetközi tender keretében ajánlatot tegyenek. Ez önmagában csak akkor lesz fájó pont az orosz félnek, ha elveszítik a tendert, hiszen az üzemanyag-ellátás költségei akár a teljes paksi projekt 20-25 százalékát is elérhetik. A nemzetközi tender azért is fontos, mert ehhez értelemszerűen nyilvánosságra kell majd hozni a paksi fűtőanyag műszaki paramétereit. Ez a nyilvánosságkényszer valószínűleg legalább annyira fáj a nukleáris fejlesztéseit mindig titkolni igyekvő oroszoknak, mint az eurómilliárdok elvesztésének elvi lehetősége.

MN: A tendereztetést, illetve annak elmaradását az egész paksi bővítés kapcsán is vizsgálja az EU. A fűtőanyag-beszállítók és más alvállalkozók versenyeztetése kiválthatja azt, hogy a Roszatomot pályázat nélkül választotta ki a kormány?

JB: Nem, mert az alvállalkozók csak a teljes beruházási költség egy kisebb hányadáért lesznek felelősek. Az EU nem azt kifogásolja, hogy a munkások büféjébe verseny nélkül hívják a papírszalvéta-beszállítókat, hanem azt, hogy magát a beruházást nemzetközi tender nélkül adták a Roszatomnak. A bővítés EU-s közbeszerzési szabályok szerinti versenyeztetését nem helyettesíti az, hogy a fogpiszkáló-szállításért majd öldöklő verseny alakulhat ki az alvállalkozók között. Az Európai Bizottság vizsgálja a tender megkerülését egy tavaly novemberi panaszom alapján, ezekben a nagy jelentőségű ügyekben körülbelül egy évig konzultálnak a tagállammal; a magyar kormánynak kellene most olyan érveket találnia, amelyek kizárják a panaszban felvetett jogsértést. A bizottság konklúziója vagy az lesz, hogy nem történt jogsértés, vagy az, hogy kötelezettségszegési eljárást kell indítani Magyarország ellen.

MN: A fűtőanyag-szállításnál, ha az Euratom nem ellenjegyezte volna a szerződést, meg sem lehetett volna kötni. A tender elmaradása miatt is megakadályozhatja a beruházást az EU, vagy egyszerűen csak büntetni fognak?

JB: Megakadályozhatja, a szankciók rendszere rendkívül szerte ágazó. Az EU-nak nem az a célja, hogy Magyarország jó sok büntetést fizessen Brüsszelnek a szabályok megszegése miatt, hanem hogy tartsa be azokat a jogszabályokat, amelyek betartására kötelezettséget vállalt. Amennyiben a bizottság jogsértést állapít meg, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elérje az uniós jog betartását. Erre eszköz lehet a büntetés is, az energiahatékonysági irányelv át nem ültetése miatti eljárásban például nem is egyszeri büntetést kaptunk, hanem a jogsértés fennmaradásáig mindennap fizetnünk kell. De a bizottság jogi eszközökkel is kötelezheti Magyarországot a szerződés felbontására és nemzetközi tender kiírására. Hasonlóképpen, ha a bizottság megállapítja a tiltott állami támogatás tényét, előírhatja a magyar kormánynak, hogy álljon el az állami támogatástól. Ebben az esetben a Magyar Villamos Műveknek piaci alapon kellene végigvinnie a beruházást, és korántsem biztos, hogy ez sikerülne.

MN: Aszódi Attila kormánybiztos szerint azért nem kaphatott tiltott állami támogatást Paks, mert egyáltalán nincs állami támogatás a projektben.

JB: Aszódi Attila természettudóstól szokatlan módon néha álomvilágban éldegél, vagy meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel. A paksi bővítés finanszírozási konstrukciója egyértelműen állami szerepvállalásról szól, minthogy államközi kölcsön formájában vesszük fel a pénzt az oroszoktól, és ezt a pénzt az állam át fogja adni a paksi atomerőműnek. Csak abban az esetben nem lenne állami részvétel a projektben, ha a kormány az utolsó vasig behajtaná az atomerőművön a kölcsön költségeit, beleértve a kamatokat. Erről jelen ismereteink szerint nincsen szó, a magyar állam masszívan részt fog venni a finanszírozásban. Az lesz a kérdés a bizottsági eljárásban, hogy ez a részvétel mennyire torzítja a piacot, és hogy vannak-e olyan különleges körülmények, amelyek indokolttá teszik az állami beavatkozást. Megítélésem szerint a villamos energia regionális piacát is nagyon erősen torzítani fogja, ha a költségek akár csak részbeni állami átvállalásával épül meg az erőmű. Különleges körülményeket pedig nem tud felmutatni a magyar kormányzat.

MN: Indult egy harmadik eljárás is az ön beadványa nyomán, ebben a szerződések titkosítását sérelmezi.

JB: Ez az ügy még a kezdeti stádiumban jár, csak a tájékozódást kezdték meg a bizottság emberei. Alapvetően a környezeti információk nyilvánosságáról szóló aarhusi egyezményt az uniós jogba átültető irányelv sérül a paksi titkosítási törvénnyel. Természetesen lehetséges bizonyos információk titkosítása, amennyiben a nyilvánosság méltányolható üzleti érdeket vagy nemzetbiztonsági érdeket sértene. De ezt mindig egyedileg kell mérlegelni, nem lehet általános titkosításokat bevezetni. A megvalósítási szerződéseket is nyilvánosságra kell hozni – azon információk kitakarásával, melyek megismerése aránytalan sérelmet okozna az üzleti vagy nemzetbiztonsági érdekekben.

MN: Az EU-s vizsgálatoknál gyakran felmerül, hogy a bizottság politikai szempontokat is mérlegelhet. Szakmai vagy politikai döntést vár Magyarország esetében?

JB: A bizottság ragaszkodik hozzá, hogy száz százalékban megalapozott jogi eljárásokat folytasson le. Csak akkor fognak kötelezettségszegési eljárást indítani a három vizsgálat bármelyikében, ha meggyőződnek róla, hogy az uniós jog sérelme ténylegesen megvalósul. Az EU-ban nincsenek politikai boszorkányüldözések, szigorúan az uniós jognak való megfelelést vizsgálják. Más kérdés, hogy az Oroszországtól való energetikai függés az elmúlt másfél évben kiemelt témává vált az unióban és a bizottságban, nyilván megkülönböztetett figyelemmel kísérnek minden szerződést, amely növeli a közösség orosz kitettségét. Bizonyos értelemben valóban politikai stichet kapott a paksi bővítés, de ez csak annyit jelent, hogy a bizottság elszántabbá vált az uniós jog betartatásában. Az uniós jog egyébként maga is változik az oroszországi események hatására, az energiabiztonsági stratégiát tavaly májusban hozta nyilvánosságra a bizottság, ez tartalmazza, hogy minden új nukleáris kapacitásnál több üzemanyag-beszállítónak is lehetőséget kell biztosítani. Orbán Viktor tragikusan rossz pillanatot választott a paksi bővítésre, olyan időszakban próbálják ezt áttolni az EU-s intézményrendszeren, amikor kiemelt figyelem van az orosz energetikai nyomuláson, ráadásul az uniós jog is egyre szigorodik. Négy-öt évvel ezelőtt kevésbé lett volna nehéz a paksi bővítést eladni az uniónak, bár arra sem veszek mérget, hogy az akkori jogszabályok és politikai prioritások közepette sikerült volna.

MN: Az uniós kifogásokat úgy is elkerülhette volna a kormány, ha előzetesen egyeztet a bizottsággal. Ez miért maradhatott el?

JB: Nehéz erre logikus magyarázatot találni; azt gondolhatta a magyar kormány, hogy ha kész tények elé állítja az uniót, az majd nehezebben emel kifogást. Ez az elképzelés csúfosan megbukott, hiszen az Euratom Ellátási Ügynökség nem habozott visszadobni a megkötött és kész tényként az orra alá tolt szerződést, és a bizottság is elszántnak látszik az uniós jog kikényszerítésében, történjen ez előzetes egyeztetés vagy utólagos háborúskodás útján.

MN: Az M4-es Abony és Fegyvernek közti építése miatt ön még 2014 januárjában fordult beadvánnyal az EU csalásellenes hivatalához. Azóta az uniós finanszírozás hiánya miatt a kormány leállította a munkálatokat. Valóban kartellt gyanított az unió, vagy azért nem adtak pénzt, mert szakmailag nem indokolt a beruházás?

JB: Kartellgyanú felmerüléséről nem tudok, a projekt eleve balul sikerült elgondolás volt. A kormány eredetileg a 2007–2013-as EU-s finanszírozási időszakra tervezte a beruházást, a csúszás miatt próbálták átkérni a 2014– 2020-as ciklusra. Maga a projekt nehezen indokolható, a 4-es út adatai nem támasztották alá, hogy az út valós problémáit autópálya-fejlesztéssel kellene megoldani, annál is inkább, mert részben uniós forrásból a 4-es út Budapest felé eső szakaszát már autóúttá fejlesztették. Párhuzamos útkapacitásokat is fejlesztettek uniós pénzből az elmúlt években, ezek a beruházások így egymás elől szívták volna el a forgalmat. Az EU tehát eleve nem látta indokoltnak az autópályát, azt viszont látták, hogy ez a szakasz még autópálya-viszonylatban is példátlanul drága terv. A kartellgyanú viszont azt feltételezné, hogy az összejátszó cégek a kormányt akarták megrövidíteni. Ehhez képest a ma már kartellt sejtő kormány 2014 decemberében még azt sejtette, hogy túl kevés a pénz az M4-re, és mintegy 20 százalékkal, 160 milliárdra emelte a költségkeretet. Három hónapon belül két, egymással homlokegyenest ellentétes állítást fogalmazott meg Lázár János, ami nyilván Brüsszelben sem növeli a hitelességét.

MN: Ebben az értelmezésben a kartellt azért dobták be, hogy hazai költségvetésből ne kelljen kifizetni a vállalkozókat?

JB: A probléma az, hogy az EU nem megvonta a támogatást, hanem soha nem is adott. A magyar kormány úgy vágott bele egy 160 milliárdos projektbe, hogy nem tudta, miből fogja kifizetni.

MN: Erre mondja Csepreghy Nándor, hogy az időhiány miatt muszáj az EU-s jóváhagyás előtt elkezdeni a kivitelezést.

JB: Eleve átkérték a 2014–2020 közötti költségvetési időszakra, ezzel megszűnt az időnyomás. Elképesztően felelőtlen, szakmailag minősíthetetlen színvonalú volt a projekt pénzügyi előkészítése, hol ott még a nyilvánosságra került belső ellenőrzési vizsgálatok is jelezték, hogy nem lenne szabad belemenni. Amikor aztán a kormány nyakába szakadt egy finanszírozatlan, drága, korrupciógyanús és legalábbis léptékében indokolatlan beruházás, megpróbált kommunikációsan kimenekülni a katasztrófahelyzetből. A kartellgyanúval próbálták meg a felelősséget a cégekre hárítani, de hamar kihátráltak a dologból, hiszen ha a kartell bizonyítható, akkor a magyar kormány vélhetően összejátszott a cégekkel az árfelhajtásban, így kormányzati emberek is könnyen a vádlottak padján találhatták volna magukat.

MN: Az elmúlt hónapban a Gazdasági Operatív Program (GOP) felfüggesztése és a többi operatív program vizsgálata számos korrupciós ügyet tárt fel az EU-s források körül. Mennyiben egyedi ebből a szempontból Magyarország helyzete?

JB: Tavaly decemberben készítettem egy elemzést a Regionális Fejlesztési Főigazgatóság által a parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldött adatokból. Ez azt mutatta, hogy majdnem minden tagállamban vannak problémák az uniós pénzfelhasználással. A lejelentett hibaszázalékok megbízhatósága, az operatív programok értékelése, a jogi környezet, a közbeszerzési szabályok szempontjából mind-mind találunk a magyarországihoz hasonló problémákat mutató országokat. De olyan tagállam alig-alig van, amelyik az összes mért mutató tekintetében olyan rossz teljesítményt nyújtana, mint Magyarország. Ennyire rendszerszintűvé szerintem csak nálunk fejlődött a probléma. Ez az elemzés előre jelezte, hogy oltári nagy baj lesz, mert 13 operatív programból 9 olyan minősítést kapott, ami után a forrás felfüggesztése a következő lépés. Ez a GOP esetében megtörtént, és a többi programnál is hasonló helyzet állhat elő a közeljövőben. Tavaly a GDP 7 százalékának megfelelő összeg jött az uniótól, elég gyorsan tönkreteheti a gazdaságot, ha az operatív programok döntő többségét leállítják.

MN: Valóban ilyen súlyos ön szerint a fenyegetettség? Hiszen ha meg is állapítanak egy néhány százalékos büntetést, az elvont összeget más projektekre lehívhatjuk.

JB: Ha a magyar operatív programok többségénél belefutunk egy 10 százalékos büntetésbe, máris sok százmilliárd forintnál vagyunk. De ennél sokkal súlyosabb, hogy a kifogások a kifizetési rendszerhez kötődnek, és általános jellegűek. Ezért, ha záros határidőn belül nem látszik valamilyen határozott és eredményes változtatás, az a jövőbeli kifizetéseket is akadályozhatja. Ha nem tudjuk meggyőzni az uniót, hogy véget vetünk ennek a korrupt rendszernek, azt is mondhatják, hogy nem fizetik ki Magyarországnak a 2014 és 2020 közötti strukturális és kohéziós pénzeket. Lehet, hogy pár év múlva meg tudunk alkudni, hogy hová csoportosíthatjuk át a forrásokat, de a magyar gazdaságot egy néhány hónapos vagy egyéves felfüggesztés is nagyon súlyosan érintené. Nem véletlenül kezdte el a kormány hihetetlen gyorsasággal előkészíteni az új közbeszerzési törvényt, amit egyébként évek óta követelünk. Szemmel láthatóan megijedtek a fiúk. Kommunikációs manőverek és látszatintézkedések aligha fogják meglágyítani az EU szívét. Vagy rendbe teszik a közbeszerzési eljárást, vagy nagyon komoly következményekkel kell számolniuk.

MN: Ön a legaktívabb magyar EP-képviselő, gyakran hallani a hangját a fentebb tárgyalt ügyekben. Lázár János is úgy nyilatkozott, hogy Brüsszelben Jávor Benedek generálja a Paks elleni támadásokat, de a baloldalon is sokan úgy gondolják, hogy nem az EU-nak kellene helyes irányba terelnie Magyarországot. Ehhez képest ön az európai ügyészség létrehozását is támogatta.

JB: Hogyne, az európai ügyészség szerintem jó intézmény, az EU-nak szüksége van rá, ez nem egy Magyarországgal szembeni intézkedés. Szükség van az EU érdekeinek védelmére, az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyek feltárására, ezért szükség van az európai ügyészségre is. Az persze igaz, hogy a magyar kormány Magyarországon egy velejéig korrupt rendszert működtet, amely ellen az európai ügyészség fellépne. Ezért van konfliktus az európai ügyészség és a magyar kormány között. De ez nem azt jelenti, hogy én elárulom Magyarországot Brüsszelben, hanem azt, hogy a magyar kormány árulja el Magyarországot, amikor téglánként szétlopja a fenekünk alól, és amikor ellenáll minden olyan intézkedésnek, amely a szabad rablást meg tudná akadályozni. A paksi ügyben hasonló a véleményem, Magyarországot azok árulják el, akik aprópénzért eladják Oroszországnak, kiszolgáltatják Vlagyimir Putyinnak, annak az agresszív és kiszámíthatatlan hatalomnak, amely éppen újraírja a globális politika játékszabályait. Nemcsak a ma élő, de a jövő nemzedékekre is elképesztő pénzügyi és környezeti terheket készülnek hagyni. Itt a jogsértést és a magyar érdekek elárulását a magyar kormány követi el, én a közösen vállalt jogrendnek a betartását próbálom elérni.

MN: Paks uniós elkaszálása tehát nem sértené a nemzeti szuverenitást?

JB: Magyarország azt vállalta, hogy be fogja tartani az uniós jogot. Az uniós jog a legtöbb területen egyébként meghagyja a tagállami döntési kompetenciákat, néhány területen döntöttek úgy a tagállamok, hogy EU-s kompetenciákat hoznak létre. Ezeken a területeken a szabályok betartatása az EU dolga, ezért fizetjük. Én azt sem szeretném, ha a nemzeti szuverenitásra hivatkozva az unió Romániának, Spanyolországnak vagy Finnországnak nézné el uniós jogszabályok megsértését. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen további kompetenciákat adjunk az uniónak, szükséges-e további döntéshozatali területek átengedése. Az viszont nem legitim vita, hogy amiről közösen megállapodtunk, azt nem tartjuk be.

MN: A PM feltételéül szabná-e egy 2018-as választási együttműködésnek, hogy a leendő kormány felmondja a paksi szerződést?

JB: Igen. A paksi bővítés egy teljesen elhibázott koncepciójú beruházás. Nem pusztán a belefeccölt sok ezermilliárd forint fog odaveszni, hanem egy klasszikus szocialista nagyberuházást valósítunk meg, amely a működése teljes időszaka alatt termelni fogja a veszteséget, vinni fogja a magyar adófizetők pénzét. Nem lehetünk része olyan kormánynak, amelyik ilyen terheket hagy maga után.

Az egyetlen célunk az lehet, hogy mentesítsük Magyarországot ezektől a következményektől.

 

Törékeny üvegzsebek – Gyévai Zoltán írása

Az Európai Parlament (EP) tagjai gyakran leckéztetnek más intézményeket a költségvetési pénzek szabályos és átlátható elköltéséről.Saját magukkal szemben azonban hajlamosak más mércét alkalmazni.

Ritka puccsra volt példa néhány napja az EP-ben. A parlament 2013-as gazdálkodásának zárszámadásáról szóló jelentés szavazása során a képviselők lesöpörtek az asztalról egy módosító indítványt, amely növelte volna a nekik folyósított költségvetési pénzek elszámoltathatóságát. A jelentés szocialista (S&D) és európai néppárti (EPP) gondozói a plenáris voksolásra a három bekezdést egy sokkal általánosabb s puhább másikkal helyettesítették. Amit aztán annak rendje és módja szerint meg is szavazott a tisztelt Ház. Azt viszont már csak kevesen vették észre, hogy a szóban forgó bekezdés elfogadása automatikusan törölt másik két módosítót. Ezeket elvben külön is fel kellett volna tenni voksolásra. Amikor a szavazást megszakítva előbb a zöldpárti frakció magyar tagja, Jávor Benedek, majd egy holland liberális képviselő felhívta erre a levezető elnök, a néppárti Antonio Tajani figyelmét, az nem volt hajlandó megismételni a voksolást.

A Jávorék szerint kilúgozott végleges szöveg így csak azt hangsúlyozza, hogy átláthatóbbá kell tenni a képviselők általános kiadásaira vonatkozó költségtérítést. Felhívja továbbá az EP elnökségét, hogy „határozzon meg pontosabb szabályokat anélkül, hogy ez külön költségekkel járna a parlament számára”. Utóbbinak azért van jelentősége, mert a legnagyobb frakciók azzal indokolták a tételes elszámolás elvetését, hogy több pénzbe kerülne kontrollálni a 751 képviselő irodafenntartással kapcsolatos, 24 különböző nyelven kiállított számláit, mint amennyi a kérdéses összeg.

Azt ugyanakkor Jávor Benedek is elismeri, hogy még az általuk preferált módosító indítványok megszavazása sem váltotta volna meg a világot. „Az sem hozott volna létre egy nagyon szigorú rezsimet, de egy lépés lett volna a nagyobb átláthatóság irányába” – mutatott rá. Társaival azt szeretnék, hogy év végén minden képviselő kötelezően nyilvános jelentést készítsen az ilyen jellegű kiadásairól. De ha ez nem sikerülne, legalább létrejöjjön egy a számlák önkéntes alapon történő ellenőrzésére szolgáló eljárás.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az Európai Parlament az elmúlt években több olyan kiskaput is bezárt, amely megfelelő ellenőrzés hiányában lehetőséget adott a pénzügyi visszaélésekre. A képviselői bérkeretet szigorúan ellenőrzik, az útiköltségeket csak jegy és számla ellenében s meghatározott összegig térítik. 2009 óta az is tiltott, hogy munkatársként közeli rokont foglalkoztassanak. Időről időre ugyanakkor felröppen a gyanú, hogy egyes honatyák a fizetési listájukon hivatalosan brüsszeli vagy helyi asszisztensként bújtatott személyeket is alkalmaznak, akiknek semmi közük a képviselői munkához. Az EU Csalás Elleni Hivatala, az OLAF hírek szerint jelenleg is több ilyen, a francia Nemzeti Front és a Jobbik bizonyos jelenlegi és volt képviselőit érintő ügyben nyomoz. Folyosói híresztelések szerint a kémkedéssel is vádolt Kovács Béláról és a Jobbikból azóta kilépett Szegedi Csanádról van szó.

AZ EP-KÉPVISELŐK JUTTATÁSAI

Fizetések: A havi egységes bruttó bér 8020 euró (a közösségi adó levonása nettó 6252), az Európai Bíróság bírái alapfizetésének a 38,5 százaléka.

Nyugdíj: Ennek összege a minden teljes, mandátumban letöltött évben keresett fizetés 3,5 százaléka, de összesen nem több, mint a képviselői havi bér 70 százaléka.

Útiköltségek: A plenáris ülésekre való utazás tényleges összegét térítik (business osztályú repülőjegy, első osztályú vonatjegy vagy autóhasználat esetén kilométerenként 0,50 euró). A további költségekre (autópályadíj, túlsúly) átalányjuttatás jár. Heti egy repülőjegyet térítenek a küldő ország és Brüsszel között, ezenkívül évente maximum 4320 eurós keret van a tagállamukon kívüli munkavégzés céljára szolgáló utazásokra.

Napidíj: 306 euró átalány minden munkanapra, ha a képviselő aláírta a jelenléti ívet. Ez a hotelszámlák, az étkezések és más felmerülő kiadások fedezésére szolgál.

Általános költségtérítés: Irodabérlésre, ügyintézési kiadásokra, telefonra, postai díjakra havi 4320 eurós keret áll rendelkezésre.

Orvosi költségek: Ezen kiadások kétharmadát térítik meg a képviselőknek.

A mandátum végével járó juttatás: A megbízatás lejártával a fizetésükkel egyenértékű, átmeneti juttatásban részesülhetnek annyi hónapon át, ahány évig hivatalban voltak. Ez azonban maximum két évig járhat.

Képviselői asszisztensek: A honatyák maguk választják ki a munkatársaikat, de költségeiket az előre meghatározott kereten belül az EP fizeti. 2014-ben a havi összeg képviselőnként maximum 21 379 euró volt

A cikk a Figyelőben jelent meg

Szerző: Gyévai Zoltán

A saját kiadások ide kattintva tekinthetőek meg

Az illusztráció forrása.

Bejelentővédelem

A korrupció elképzelhetetlen konkrét szereplők részvétele nélkül, akik visszaélnek saját hatalmukkal és a köz tulajdonában álló erőforrásokkal és azokat saját, egyéni céljaikra használják fel. Ahhoz hogy megakadályozzuk ezeket az erős embereket a közpénzekkel való visszaélésekben, szükségünk van azokra, akik fellépnek ellenük. Ma nem beszélhetünk komoly antikorrupciós politikáról, anélkül hogy érdemi védelmet nyújtanánk ezeknek a bátor állampolgároknak.

A bejelentők kulcsfontosságú szerepet játszanak a demokráciában – ők biztosítják, hogy a közérdekű információk napvilágra kerüljenek. Ennek ellenére a bejelentő védelem jogi eszközei és garanciái, valamint a kifejezetten ezzel a céllal kialakított, védett bejelentő csatornák terén megdöbbentően nagy különbségek tapasztalhatók az EU különböző tagállamaiban. Az EP által márciusban megszavazott csalás elleni harcról szóló határozatban a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy nyújtson be törvénytervezetet a témában és ne húzza tovább az időt!

A különböző szabályozási anomáliák, a gyenge nemzeti intézmények, a közelmúltbeli atrocitások és bejelentők elleni perek fényében kijelenthetjük: eljött az ideje, hogy a bejelentőket minimum védelem illesse Európa-szerte!

Strasbourg, 2015. április 29.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Felszólalás az európai ügyészségről szóló vitában

Az európai költségvetést érintő, illetve a határokon átnyúló bűncselekmények és korrupció megfékezéséhez elengedhetetlen egy európai szintű ügyészség felállítása. Úgy tűnik, ezzel a legtöbben egyetértenek.

Sajnos azonban néhány kormány a szuverenitásra hivatkozva próbálja aláásni az európai főügyészség ötletét. Miért?

Félelemből. Hiszen egy európai ügyész kavics lehet a kormányok cipőiben. Kényelmetlenséget okozhat nekik azon esetekben, ahol felmerül az adott kormányok érintettsége is.

Éppen ezért megindult az eredeti javaslat „felvizezési eljárása”:

Egy testület által irányított szervezet talán még elfogadható lehet, noha ez a felépítmény alapvetően idegen az ügyészi rendszerektől. De működőképes lehet.

Ugyanakkor egy network típusú ügyészségi szervezetet létrehozatala, amely névleg megteremtené az európai ügyészséget, de anélkül, hogy egy pillanatra is kivonná a hatásköröket a tagállami ügyészségek kezéből, tökéletesen elfogadhatatlan. Ez a megoldás csak az adófizetők pénzének további elherdálását jelentené, anélkül, hogy bármilyen előnye lenne.

Felmerült az is, hogy a hatáskörei közül az ÁFÁ-t ki kellene venni, noha az európai költségvetés jelentős részét pont az ebből származó bevételek alkotják.  Ez a javaslat olyan lényeges hatásköröket venne el az ügyészségtől, amely nélkül az ügyészség eljárása az unió pénzügyeit komolyan érintő bűncselekmények esetén lehetetlenné válna.

Kizárólag olyan ügyészség elfogadható, amely még a tagállamok napi politikai érdekeivel szemben is eljárhat az EU pénzügyi érdekeinek védelmében.

 

Strasbourg, 2015. április 28.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Az EB vizsgálja az egyházi oktatási intézmények célzott támogatását uniós forrásokból

2015 elején a Magyar Kormány pályázati kiírást tett közzé a Társadalmi Operatív Programban az egyházak köznevelési feladatainak támogatására melynek célja a bevett egyházak intézményfenntartói szerepkörének erősítése a fenntartásukban álló köznevelési intézmények feletti irányítói és felügyeleti módszerek és eljárások felülvizsgálatával, kiterjesztésével, illetve irányítási, módszertani, minőségbiztosítási kompetenciáinak fejlesztésével.

Ezzel kapcsolatos írásbeli kérdésemre válaszul a Bizottság nevében Navracsics Tibor oktatási biztos jelezte, hogy vizsgálja, hogy a szóban forgó pályázati kiírás megfelel-e az operatív program szabályainak és célkitűzéseinek, valamint az Alapjogi Chartának. Kérdéses, hogy összeegyeztethető-e az előírásokkal, hogy uniós közpénzt célzottan csak egyházi fenntartású intézmények vehessenek igénybe, kizárva a támogatottak köréből mind az állami, mind például az alapítványi iskolákat. Ez különösen fontos, mivel az elmúlt időszakban tapasztalható szegregációs oktatáspolitikai fordulatban kiemelt szerepet vállaltak egyes egyházi fenntartású oktatási intézmények és elfogadhatatlannak tartom, hogy a Bizottság az Alapszabály esélyegyenlőségi cikkelyének érvényesülését kifejezetten hátráltató intézkedéseket vagy iskolafenntartókat európai közpénzből finanszírozzunk.

Az Európai Roma Stratégia hangsúlyozza a tagállamok felelősségét a minőségi valamint a szegregációmentes oktatáshoz való hozzáférés biztosításában és  Magyar Kormány által elfogadott Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia is úgy fogalmaz, hogy a szegregáció csökkentése kiemelt terület kell legyen, elfogadhatatlan, hogy EU-s forrásokat költsünk erre.

 

A kérdés: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+WQ+E-2015-001480+0+DOC+XML+V0//HU&language=hu

A biztos válasza: http://www.europarl.europa.eu/sides/getAllAnswers.do?reference=E-2015-001480&language=HU

 

Photo: Francis Bourgouin/Flickr/Creative Commons License

Átláthatóság és antikorrupció: a bejelentő-védelem szabályozásának elsőbbséget kell adni Európában

Az Európai Parlament ma elfogadta jelentését az Unió saját forrásainak védelméről és a csalás elleni küzdelemről. A jelentés többek között világosan felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezzen jogszabályt a közérdekű bejelentők védelmére.

DPP_0268A szavazás után Jávor Benedek, a Zöld frakció átláthatóságért felelős szóvivője az alábbiakat mondta:

“Éppen itt az ideje, hogy a bejelentő-védelem európai szinten megfelelő védelmet kapjon. Az EP képviselői ma egyértelmű üzenetben kérték a Bizottságot, hogy teljesítse ebbéli kötelezettségét. A közérdekű bejelentők szerepe a demokráciák működésében elengedhetetlen, hiszen olyan közérdekű adatokat hoznak nyilvánosságra, amelyek a köz számára fontosak, de nélkülük többnyire elsikkadnának. A Luxleaks botrány, vagy a Horváth András nevével fémjelzett áfacsalásos esete kiváló példázzák, hogy miért van szükség a védelemre.”

A jelentésben elfogadtak még egy sor fontos ajánlást, amelyek európai szinten segíthetnek a csalás, a korrupció az áfacsalások elleni küzdelemben. A jelentésben a Parlament tovább szorgalmazza az Európai Ügyészi Hivatal felállítását, annak érdekében, hogy az EU-nak végre legyen egy megfelelő hatáskörökkel és forrásokkal rendelkező szerve, amely nyomozásokat folytathat a az európai forrásokat érintő csalás és korrupció leküzdése érdekében. A csalások leküzdése kulcsfontosságú, hogy az európai források ténylegesen elérhessék céljaikat és az európai polgárok megelégedésére működhessenek.

Strasbourg-Budapest, 2015, március 11.
Jávor Benedek

Jávor Benedek nyílt levele Lázár Jánosnak

Tisztelt Miniszter Úr!
A magyar kormány a jelek szerint annyira szeretné elkölteni a paksi atomerőmű-bővítés ügyében megszerezhető 4000 milliárd forintot, hogy a szavahihetősége és a morális tartása után a józan ítélőképességét is elveszítette. Annak érdekében, hogy a már a megkezdése előtt vastagon korrupciógyanús beruházást az EU-val illetve az átláthatóságra és az orosz befolyás erősödésére szintén kényes USA-val is elfogadtassák, információim szerint előrehaladott állapotban van annak a megállapodásnak a megkötése amely alapján nem csak a német Siemenset veszik be az üzletbe, hanem az amerikai Westinghouse-t is. Előbbi erősáramú és gépészeti berendezések szállításával vesz részt a projektben, utóbbi pedig az atomerőmű fűtőelemeit biztosíthatja, elsőként egy EU-tagállamban működő orosz nukleáris létesítmény esetében.
A német és az amerikai cégek bevonása a beruházás megtérülésének hiányát nem orvosolja, a társadalmi egyeztetést nem pótolja, a biztonsági kockázatokat tovább növeli, és a tetejébe az Önök összes eddigi, a jelen bővítési konstrukció mellett felhozott érvét is megcáfolja. Az új erőmű a német és amerikai részvételtől pénzügyileg éppen olyan katasztrofális marad, mint eddig. Az ország eladósítása Putyin Oroszországa felé nem változik. Önök korábban azt állították, hogy azért kellett tender nélkül, titokban szerződni a Roszatommal, mert csak ők értenek a paksi technológiához, de akkor mit keres most a Westinghouse a bővítési projektben? Ha csak a Roszatom vállalakozott az üzemanyag beszállítására és a nukleáris hulladék visszavételére, ahogy egy éve érveltek, akkor most miért a Westinghouse-től veszünk fűtőanyagot? Ha a Roszatom adta a legolcsóbb ajánlatot, akkor miért kell a Westingouse-től vásárolnunk olyasmit, ami a szerződés szerint a Roszatom feladatkörébe tartozna? Ha nem a Roszatomé a legolcsóbb ajánlat, akkor miért ők építenek minden mást, nyilvános pályáztatás nélül?
Nyilvánvaló, hogy minderre a rengeteg sebből vérző, korrupcióval átszőtt bővítési projekt diplomáciai újrapozicionálása végett szánták rá magukat, ugyanakkor szeretnénk jelezni: attól, hogy a tortát többfelé osztják, a pénzügyi csőd esélye nem lesz kisebb (sőt), ráadásul a beruházás biztonságossága is megkérdőjeleződik. A Westinghouse újabban szállít ugyan fűtőelemeket a Roszatom által épített ukrajnai erőművekbe, ezek azonban – a kétféle technológia összeházasításának nehézségei miatt – már többször okoztak üzemzavart. A biztonsági kockázatok mellett a várhatóan drágább öszvér technológia árát pedig megint csak az ország polgárai kell hogy viseljék, energiafogyasztóként és adófizetőként egyaránt. Az egyre horribilisebb árnak és az egyre abszurdabb technikai megoldásnak mikor érik el azt a kritikus szintjét, hogy Önök is belássák, ezzel az értelmetlen, méregdrága és veszélyes tervvel végleg fel kell hagyni?
Tisztelt Miniszter Úr!
Az Orbán-kormány állításával ellentétben semmilyen műszaki vagy egyéb ok nem indokolja, hogy Magyarország kizárólag a Roszatomtól vásárolhat új reaktorokat. Tekintve, hogy a jelenlegi, és a létesítendő új blokkok egymástól függetlenül működnek, bármely, nyilvános tenderen kiválasztott technológia alapján megépíthető és üzemeltethető lenne az új erőmű – amelyre egyébként semmi szükség. A kétféle technológia házasítása azonban valós biztonsági kockázatokat hordoz, az a konstrukció, amelyet a minden áron való megvalósítás érdekében kitaláltak, az összes lehetséges megoldás közül vélhetőleg a legrosszabb. Nyilvánvaló, hogy Önök védhetetlen helyzetbe manőverezték magukat a titokban aláírt, Magyarországot évtizedekre az orosz érdekszférához kötő megállapodással, de ez a lépés néhány nyugati nagyvállalat fölösleges, ám annál többe kerülő bebocsátásával legfeljebb egy szűk üzleti kör számára teszi elfogadhatóbbá a bővítést: sem a magyar közvélemény, sem az uniós hatóságok álláspontját nem fogja megváltoztatni. Az EU versenypiaci biztosa máris vizsgálódik a tender elhagyása, a versenyszabályok durva megsértése miatt, és biztosak lehetnek benne, hogy a szintén tender nélkül kiválasztott amerikai beszállító megjelenése nyomán nem fogják leállítani az eljárást.
Miniszter Úr!
Az Orbán-kormány verbális szabadságharca a szemünk előtt alakul át a nemzeti érdekeket aprópénzért kiárusító politikai bolhapiaccá. Úgy fest, az USA-val is csak addig volt fontos a konfrontáció, amíg a demokráciát és az átláthatóságot kérték számon: ha felcsillan a reménye, hogy szemet hunynak az Önök visszaélései és lenyúlásai fölött, szívesen adnak nekik néhány százmilliárdot a magyar adófizetők pénzéből. Önök erre sem a parlamenttől sem a magyar választóktól nem kaptak felhatalmazást. És azt is érdemes megjegyezniük: a minden paksi dokumentumot 30 évre titkosító törvény még nincs hatályban – erről a mostani megállapodásról el kell számolniuk a nyilvánosság előtt.
Felszólítjuk a kormányt, hogy haladéktalanul állítsa le az összes olyan titkos tárgyalást a paksi bővítés ügyében, amelynek a célja külföldi politikai vagy gazdasági érdekcsoportok kiszolgálása, és azonnal hozzanak nyilvánosságra minden olyan a megállapodást, amelyet a bővítési projekt jövőbeni nyugati partnercégeivel megkötöttek, vagy megkötni szándékoznak.
Budapest, 2015. március 4.
Tisztelettel:
Jávor Benedek, európai parlamenti képviselő
Párbeszéd Magyarországért

Jó hír a korrupciós ügyek bejelentőinek, rossz hír a magyar áfacsalóknak!

Az EP-ben ez nagyon fontos győzelemnek számít: a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság ma szavazott az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jelentésről (PIF Report) és elfogadta szinte minden módosító indítványomat, többek között felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be megfelelő bejelentővédelmi jogszabálytervezetet.

A bejelentők védelme számos tagállamban, köztük Magyarországon is rosszul működik, számos esetben nem a bejelentésben szereplő korrupciós szereplők, hanem a bejelentő ellen indulnak nálunk eljárások, mint például Horváth András esetében (de személyesen is megtapasztaltam, amikor a később az ügybe belebukot Tolnainé esetében a rendőrség nem ellene, hanem ellenem indított vizsgálatot). A bejelentők, a „whistleblowerek” megfelelő védelme a korrupcióellenes fellépés egyik kulcseleme. Eddig ez a kérdés hivatalosan nem szerepelt az uniós intézmények napirendjén, most sikerült civil szervezetek által is támogatott javaslatunkat elfogadtatni az EP illetékes bizottságával. A jövőben erre hivatkozva tudunk küzdeni azért, hogy ténylegesen beterjesztésre kerüljön egy megfelelő jogszabály.
Átment az a javaslatom is, amely ráirányítja a Bizottság figyelmét a határon átnyúló áfacsalásokban rejlő veszélyekre, melyek az EU költsegvetését is fenyegetik. Három hete nyilvános meghallgatást szerveztünk az EP-ben az áfacsalásokról, majd Horváth Andrásék petíciót nyújtottak be a parlamentnek, és most a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság hivatalosan is megfogalmazta a Bizottság felé, hogy határozott fellépést vár az ügyben.
Következetes transzparenciára is kértük a Bizottsagot, valamint arra, hogy a visszaélések legkisebb jelére indítson eljárást.

Adócsalási vád – Horváth András és Vágó Gábor petícióval fordul az Európai Parlamenthez

A „magyar áfacsalási ügy” miatt petícióval fordul az Európai Parlament (EP) petíciós bizottságához Vágó Gábor volt LMP-s képviselő, valamint az adóhivatal két egykori alkalmazottja, Horváth András és Vancsura István – közölte Vágó Gábor, Horváth András és Jávor Benedek, a PM EP-képviselője hétfőn Budapesten, sajtótájékoztatón.

Jávor Benedek azt mondta, hogy Magyarországon a becslések szerint a költségvetés körülbelül évi  ezermilliárd forinttól esik el az áfacsalások miatt, európai szinten pedig évente kétszázmilliárd euró elvesztése sújtja a kormányokat. Az EU bevételei a tagállamok áfabevételeihez kötöttek, így az elmaradó áfamennyiség közvetlenül érinti az unió költségvetését – fejtette ki, hozzátéve: a magyar áfacsalási ügy nem pusztán tagállami probléma, abban közvetlenül érintett az EU.
Az ellenzéki politikus szerint a petíció megfelelő eszköz arra, hogy az európai intézményrendszert mozgásba hozzák, amelyik így megteheti a szükséges lépéseket.
Vágó Gábor elmondta: petíciójukban leírják, hogyan zajlott le Magyarországon a több mint másfél éve kirobbant áfacsalási botrány. Szeretnék elérni, hogy az EP állítson fel egy olyan bizottságot, amelyik európai szinten is ki tudja vizsgálni az áfacsalások rendszerét, az Európai Bizottságtól pedig kérik, hogy kezdeményezzen konkrét vizsgálatot a magyarországi áfacsalásokkal kapcsolatban – ismertette.
Hozzáfűzte: kérelmezik, hogy az Európai Parlament tegyen lépéseket egy európai ügyészség felállításának érdekében, ugyanis azt látják, hogy a magyar ügyészség „nem lép”. Azt is kérik, hogy az Európai Parlament ösztönözze az aktívabb együttműködést a tagállamok hatóságai között és dolgozzon ki egy koherens és átfogó korrupcióellenes stratégiát.
Petíciójukkal azt is megpróbálják elérni, hogy az EP vizsgálja át a bejelentők védelmének rendszerét, mert Magyarországon azt tapasztalják, hogy a hatóságok nem a korrupciót, hanem annak bejelentőit vizsgálják – közölte Vágó Gábor.
Horváth András arról beszélt, hogy 15 hónapja állt a nyilvánosság elé azokkal az állításaival, amelyek szerint az adóhivatal „asszisztál” a csalásokhoz, de azóta semmiféle kormányzati vizsgálatot nem folytattak az ügyben.
Az esemény végén Vágó Gábor, Horváth András és Vancsura István kamerák előtt írták alá a petíciót, amelyet még hétfőn elküldenek.

MTI 2015. február 9.