JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Az áfa-csalás Brüsszelben is téma

A hatékony bejelentővédelmet hiányolta Horváth András volt adóhivatali tisztviselő szerdán az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában azon a konferencián, amelyet Jávor Benedek (PM) magyar zöldpárti és Ingeborg Grässle német néppárti EP-képviselő szervezett az áfacsalások unió szerte tapasztalható jelenségekről.

Horváth András beszámolt arról, hogy miután kormányzati körökhöz – illetve annak eredménytelensége nyomán a nyilvánossághoz – fordult a gabona- és olajosmag-kereskedelemben, illetve az egész élelmiszeripari kereskedelemben feltárt „áfacsaló hálózatok” ügyével, valamint azzal, hogy az adóhivatal részéről módszeresen elmaradtak bizonyos ellenőrzési lépések számos kiemelt adózóval szemben, a magyar hatóságok őt kezdték üldözni, eljárásokat indítottak ellene, házkutatást végeztek nála.IMG_9099

A volt adóellenőr szerint számos olyan cég folytat áfacsalási üzelmeket Magyarországon, Romániában, illetve Szlovákiában, amelyeknek a cégvezetésében átfedések, összefonódások, illetve kereszttulajdonlások mutathatók ki. Szerinte hasznos lenne, ha az uniós tagállamok között jobb lenne az együttműködés a cégalapítással kapcsolatos adatcserét illetően.

Horváth András felhívta a figyelmet arra is, hogy amikor valamelyik ország úgynevezett fordított áfaérvényesítést vezetett be – vagy egyes cikkek tekintetében áfacsökkentést hajtott végre -, az áfacsalások súlypontja azonnal ennek megfelelően áthelyeződött a három ország között. Szerinte ezen a helyzeten segíteni lehetne azzal, ha az uniós országok lehetőség szerint összehangolnák egymással ilyen jellegű adóügyi intézkedéseiket.

A konferencia további magyar felszólalói közül Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet elnöke úgy vélekedett, hogy az áfacsalások elleni küzdelem jegyében egyebek közt célszerű lenne az elektronikus számlázási rendszer bevezetése az összes uniós tagországban.

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke arról beszélt: az adócsalás olyan elterjedt jelenség a magyar gazdaságban, hogy számos vállalat, ha nem folyamodik ilyen eszközökhöz, valósággal kiütheti magát a piacról.

A tanácskozáson Carlo van Heuckelom, az Europol gazdasági bűnözéssel foglalkozó részlegvezetője uniós szinten évente mintegy 40-60 milliárd euróra becsülte azt a kieső áfabevételt, ami kifejezetten szervezett bűnszövetkezeti tevékenység miatt nem folyik be a költségvetésbe. A különböző okokra visszavezethető teljes áfahiány, vagyis a különbözet az elméletileg könyvelni remélt és a ténylegesen befolyt összeg között ennél jóval nagyobb, közel 200 milliárd euró éves szinten. Az áfacsalás jelensége ellen – hangsúlyozta Van Heuckelom – nemzet szinten nem lehet elég hatékonyan fellépni, hiszen az áfacsalásra „szakosodott” bűnszervezetek határokon átnyúló jelleggel tevékenykednek. Az Europol részlegvezetője egyebek közt kívánatosnak mondta, hogy hozzanak létre ezen a területen adatokat gyűjtő integrált uniós információs központot.

Ingeborg Grässle, az EP költségvetés-ellenőrzési bizottságának az elnöke kiemelte annak fontosságát, hogy az áfacsalással kapcsolatos állítások mindegyikének valóságtartalmát alaposan kontrollálni kell. Mint megjegyezte, az áfacsalások egyik fő gyökere az, hogy nagy mértékben eltérnek egymástól az egyes uniós tagországokban alkalmazott áfakulcsok.

Jávor Benedek, a PM politikusa arra hívta fel a figyelmet, hogy az áfacsalások hasznából nem csak köztörvényes bűnözők, adott esetben nemzetközi bűnszervezetek, illetve terrorista szervezetek részesülnek, hanem olyan is előfordul, amikor oligarchák gazdagodnak a csalárd módon szerzett pénzből.

A magyar zöldpárti EP-képviselő a tanácskozás után az MTI-nek elmondta: az egyértelmű, hogy jobb együttműködésre lenne szükség a tagállamok között, de ezzel szemben kétféle ellenállás is mutatkozik. Az uniós országok egy része ellenzi az integráció továbbvitelét, és nem akar újabb jogköröket adni közösségi kézbe, egy másik részük viszont azért nem érdekelt az együttműködésben, mert a politika és az adócsalás összefonódott egymással.

 

forrás: MTI

fotó: Herman Zita

Jávor Benedek hozzászólása az EP antikorrupciós vitájához

A hatékony antikorrupciós fellépés hiánya, ami miatt decemberben kérdéssel fordultunk a Bizottsághoz a demokrácia és az unió hitelességét ássa alá.

Habár a megnövekedett Unió különböző történelmi múlttal, szocializációval bíró polgárokat, illetve országokat integrált, bizonyos alapértékeket közös és következetes képviselete elengedhetetlen az unió iránti megrendült bizalom helyreállításának érdekében .

Amire szükség van:

–          az egységes fellépést megerősítő közös európai anti-korrpuciós stratégiára

–          az ebben foglaltakat megvalósító szigorú szabályozásra, továbbá a definíciók és a büntetőjogi politikák egymáshoz    közelítését

–          és a mindezt végrehajtó erős európai intézményrendszerre és  határon átnyúló tagországi együttműködésre.

–           Szükséges az Európai Ügyészség mihamarabbi létrehozására hiszen ez teremti meg a feltételeit annak, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a közigazgatást és adott esetben az igazságszolgáltatást is érintő korrupció ellen.

Ha nem lépünk sürgősen, az az erősen megtépázott európai szolidaritást tovább gyengíti, hiszen, ha a kohéziós politika forrásait egyes oligarchák zsebeinek kitömésére költi Európa, akkor egyszerre fognak a pénz befizetők elfordulni és megkérdőjelezni annak értelmét, és a kohéziós politika fókuszában álló, de annak pozitív hatásait végül nem élvezők elveszteni a hitüket és a bizalmukat Európában.

Tisztelt képviselőtársaim, a hatékony fellépés elengedhetetlen, hiszen nem csupán egy szakpolitikáról  beszélünk, hanem a közös európai bizalom helyreállításának egyik sarokkövéről.

Jávor Benedek lesz a házigazda az idei antikorrupciós kerekasztal-beszélgetésen

A Korrupcióellenes világnapot minden év december 9-én ünnepeljük, amióta 2005-ben az ENSZ Korrupció Elleni Egyezménye hatályba lépett.

Azon túl, hogy Magyarországon ma már egymást érik a korrupciós botrányok és az állami szintre emelt korrupció gyakorlatilag lebénítja a magyar társadalmat, a jelenség már a régiót is egyre inkább veszélyezteti.

Éppen ezért rendkívüli jelentőségű, hogy a Korrupcióellenes világnapon Jávor Benedek, zöld EP-képviselő lesz a házigazda az Európai Zöldek által is szervezett antikorrupciós kerekasztal-beszélgetésen.

Az átláthatóság jegyében a konferencia megtalálható a honlap Eseménynaptárában is.

A meghívó itt található: Anti-corruption Day Invitation

 Jávor Benedek beszéde itt olvasható:

Ladies and Gentleman,

Let me greet you with the warmest welcome, and with great respect for your interest in defending the public interest against corruption, and for the work you do for it in your respective fields, as scholars, activists, lawmakers or otherwise. This day, December the ninth, has been international anti-corruption day for more than a decade, since the United Nations Convention against Corruption has been passed in 2003. The Convention is the first legal instrument that is global, adopts a fairly comprehensive approach to corruption, and is binding to its parties at least in some of its provisions. Sadly, the protection of whistleblowers, the brave people who risk their jobs, careers, often the peaceful and normal operation of their personal lives, and sometimes their safety and possibly even their lives, to uncover corrupt deeds, usually of powerful people, is not among the Convention’s binding provisions. The Convention only suggests to its parties that they consider adopting provisions to protect whistleblowers in their respective national legal systems. Similar is the situation at the European level. There are EU policies, including binding legislation, on several aspects of corruption, but not on whistleblower protection. In October 2013, the last Parliament clearly expressed its intention to change this, in its resolution in which it adopted the final report of the CRIM Committee, and called on the Commission to draft a directive on the subject. The last Commission, however, declined. This is part of the reason we are here now.

Democracy is in crisis, at least in some of the EU member states. I, for one, come from country which is currently taking an authoritarian turn, partly because the decay has reached the moral foundations of democracy. Corruption contributed greatly to this situation. At the core of the democratic ideal there are ideas about equality, fairness, the accountability of power, and the rule of law. Corruption is not just a criminal activity causing material loss to the economy and to public revenues. Corruption, especially if it is widespread in the power-structure, hollows out these core ideals and undermines the credibility of democracy.

Corrupt dealings are done in secrecy. So corruption is not just a matter for law-enforcement, because in many cases it is invisible to law-enforcement authorities until somebody decides to break the secrecy. The secrecy is maintained by the powerful people involved in corruption in great part by the potential threat they might mean to those who, in possession of inside information, would uncover their secrets. The ability of powerful people to crush the lives of those who might want to uncover their wrongdoings is at the heart of corruption. So whistleblower-protection is not just a policy area among many others related to corruption, it is a tool without which effective anti-corruption policy is impossible.

Yet, the legal provisions for whistleblower-protection are surprisingly scarce in many EU countries. Very few EU countries have a comprehensive legislation providing for safe and accessible procedures available for whistleblowers, and effective guaranties that would safeguard them against the retaliation and vengeance of those whose corrupt deeds they reported. About half of the member states have some partial legislation on the subject providing legal protection to employees who come forward to report wrongdoings they witnessed. In some EU countries the legal protection of whistleblowers is next to none.

Whistleblowers speak out, because they feel it is their moral obligation. They do so at great personal cost. As it is reflected in a collection of really heart-breaking stories of the lives of whistleblowers who followed their moral instincts published in Guardian just about two weeks ago, even in countries like the UK, which is among the few EU countries where the legal framework for whistleblower protection can be regarded as well-developed, whistleblowing might have devastating consequences on both the professional careers and personal lives of those who undertake it. Whistleblowers are seldom given credit for what they have done for the public good. By blowing the whistle they usually unleash an enemy that is powerful and has every resources to use the law against them. They do so, because they care for what is right and what is wrong. It should be clear that the law and the society stands by their side.

If there was a progress in some member states in this respect, it was, to a large extent, because of the activism and endurance of NGOs that are active in this field. I am proud that I can be a partner in your work, and I hand over the floor to experts and representatives in the hope of a fruitful cooperation towards our shared objectives.

Új fejezet a korrupcióüldözésben: a PM üdvözli és támogatja az Antikorrupciós Szövetség létrejöttét

A PM üdvözli és támogatja Horváth András és több, az antikorrupciós küzdelemben elismert személy részvételével létrejött civil kezdeményezést, az Antikorrupciós Szövetséget. A PM ígéretet tesz, hogy minden pártok felé irányuló kezdeményezésnek és elvárásnak eleget tesz, segíti az új civil kezdeményezést.

Az elmúlt negyedszázad kormányzati tevékenységeiben eltérő mértékben, de jelen volt a korrupció. Az elmúlt négy évben viszont a Fidesz rendszerszintűvé tette az állam kifosztását. A szakpolitikai döntések során az elsődleges szempont a közpénzen élősködő oligarcha-hálózat kiszolgálása és a közpénzfosztás volt.

A PM politikusai évek óta az antikorrupciós küzdelem élvonalában harcolnak, a parlamenten kívül és a Közgép udvarán éppúgy, mint amikor az Országgyűlés elé terjesztettük antikorrupciós csomagunkat. Javaslatokat tettünk az áfacsalások felszámolása és az adóhivatal átalakításra.

Önkormányzati képviselőink vállalták az ezaminimum.hu átláthatósági feltételeit és Karácsony Gergely polgármester kezdeményezésére Zugló önkormányzata el is fogadta a legszigorúbb átláthatósági rendeletet, valamint Jávor Benedek az Európai Parlamentben aktívan fellép a korrupció feltárása érdekében, és nemrég indította el antikorrupciós weboldalát, http://antikorrupcio.hu/ címen.

A PM szerint az antikorrupciós harcban megengedhetetlen a mellébeszélés és az értelmetlen titkosítás!

Budapest, 2014. november 20.

PM Sajtó

Kivéreztetni a magyar polipot

Nevezhetnénk akár a tények szerencsétlen együttállásának is, hogy éppen az idén jelent meg az Európai Bizottság első uniós korrupcióellenes jelentése (a legfertőzöttebb tagállamok között említve Magyarországot), és most robbant ki az eddigi legsúlyosabb, az amerikai és a magyar kormány között is komoly diplomáciai feszültséget okozó hazai korrupciós botrány.

De véletlenek nincsenek: úgy tűnik, hogy a korrupció szintje az EU-ban és Magyarországon is átlépte azt az ingerküszöböt, amelyen túl már sem a probléma elhallgatása, sem a szokásos figyelemelterelő látszatintézkedések bevetése nem segít. A jelek szerint most tényleg tenni kell valamit, és csupán az lehet a kérdés, hogy várhatunk-e érdemi intézkedéseket az erre hivatott intézményektől, túllép-e a politika a verbális antikorrupción, történnek-e olyan társadalmi változások, amelyek minden intézményi és politikai földindulásnál hatékonyabban vetnek gátat a közpénzek lenyúlásának, illetve lesznek-e olyan uniós köztisztviselők és politikusok, akik vállalják a korrupció elleni érdemi fellépést.

Az említett bizottsági jelentés szerint a korrupció továbbra is az egyik legnagyobb kihívás Európa számára. Egyetlen tagállam sem nevezhető korrupciómentesnek, és a jelenség összesen évi 120 milliárd euró kárt okoz (hogy legyen mihez hasonlítani: ebből a pénzből 12 új paksi atomerőművet lehetne fölépíteni). A dokumentum azt is megemlíti, hogy Magyarország azon államok sorába tartozik – Franciaország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia és Spanyolország társaságában –, ahol a közbeszerzési korrupció kifejezetten jellemzőnek számít például a közúti és vasúti szállítás, a víz- és hulladékgazdálkodás, a városfejlesztés és közműépítés területén, évente legalább 1,4 milliárd euróval (430 milliárd forinttal) megkárosítva a közösséget.
Az összeállítás több, a korrupció elleni fellépést nehezítő magyar „specialitást” említ.
„Magyarország 2006-ban fogadott el a lobbitevékenységről törvényt. De tekintettel arra, hogy nem tartalmazott visszatartó erejű szankciókat, és kevés gyakorlati hatása volt, a törvényt 2010-ben hatályon kívül helyezték. Jelenleg nincs a lobbistákra vonatkozó nyilvántartásba vételi kötelezettség vagy a köztisztviselőkre nézve olyan kötelezettség, hogy a lobbistákkal való kapcsolatokat nyilvánosságra hozzák, vagy a kapcsolattartásról valamely ellenőrző szervet tájékoztassák.” Azaz Magyarországon semmi sem akadályozza meg, hogy dohánycégek írják a trafiktörvényt, és lex ilyen-olyanok szülessenek, egyes kormányközeli lobbisták személyére szabva a magyar jogrendet.
Vagy: „A közérdekű bejelentésekről szóló törvény számos hiányossággal rendelkezik, például a bejelentést tevők nem védettek az ellenük indított eljárások ellen, ha szakmai vagy kereskedelmi titkokat fednek fel.”

Nálunk tehát egy korrupciós ügy nyilvánosságra hozatalánál a legvalószínűbb és leggyakoribb fejlemény nem az érintett szereplők, hanem a bejelentők tüzetes vizsgálata, meghurcolása, perbe fogása, ahogy azt az ezermilliárdos áfacsalással a nyilvánosság elé álló Horváth Andrásnál is láttuk. (És amiről személyes tapasztalatom is van: az országos zöldhatóságnál zajló intézményesített korrupciót alátámasztó információk publikálását követően nem a később az ugyancsak általam feltárt nyelvvizsga- és diplomabotrányába végül belebukó Tolnainé ellen, hanem ellenem indított nyomozást a rendőrség.)

Aki türelmesen végigböngészte az év elején kiadott jelentést és abban a Magyarországgal foglalkozó említéseket, aligha csodálkozhatott azon, hogy a külvilág az eddigieknél egyértelműbb fellépést várna a magyar kormánytól a korrupcióval szemben. A figyelmes olvasónak az is feltűnhetett, hogy a dokumentum csak 28 fejezetből áll (mindegyik rész egy-egy tagállammal foglalkozik), és – ahogyan a Transparency International is megállapította – hiányzik a 29., az EU-intézményrendszer korrupciójával foglalkozó fejezet. Pedig lássunk világosan: a korrupció az uniós bürokráciában is jelen van. Meglehetősen hézagos az összeférhetetlenség és a lobbizás szabályozása, a jogalkotás folyamata átláthatatlan, az EU-támogatások odaítélését és felhasználását pedig szintén körüllengi a korrupciógyanú. Az ez elleni fellépés hatékonysága pedig finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Az unió csalás elleni hivatala, az OLAF 2012-ben 60 millió euró éves költségvetéssel nagyjából 100 millió euró korrupt módon kifizetett EU-s forrást tudott visszaszerezni. Ez az összeg a harmada az egy szem M4-es autópálya építési költségének, amelynek arcátlan túlárazása miatt én magam fordultam az OLAF-hoz még a tavasszal, és amely ügyben az OLAF nem volt hajlandó vizsgálatot folytatni.
Amikor májusi megválasztásom után hozzáláttam az EP-képviselői portfólióm összeállításához, Magyarország még nem a kormányzatot átszövő korrupció híreivel szerepelt az európai sajtóban. Ugyanakkor egyértelmű volt, hogy az antikorrupciós tematika a frakciók szintjén nincs lefedve, miközben egy Kelet-Európából érkezett zöldpárti (vagyis nem valamelyik nagy és gyakran a korrupciós ügyek által érintett pártcsalád frakciójában ülő) politikusnál nem nagyon képviselhetné senki hatékonyabban ezt a témát. Azóta bekapcsolódtam az EP történetének első antikorrupciós frakcióközi munkacsoportjának megalapításába. Elkészült és már a gyakorlatban is működik a képviselői honlapom uniós vonatkozású korrupciós ügyek anonim bejelentésére szolgáló felülete. A saját stábomat antikorrupciós szakértőkkel erősítettem meg, és együttműködést alakítottam ki a témában illetékes civil szervezetekkel Brüsszelben és Budapesten egyaránt. Lépéseket tettünk egy olyan európai alap felállítása érdekében, amely a tényfeltáró újságírás számára biztosítana pénzügyi és szükség esetén jogi hátteret (ezzel kapcsolatban a bizottság már készíttetett megvalósíthatósági tanulmányt, amelyet most nagy erőkkel igyekeznek elhallgatni, de nem fogjuk hagyni). Dolgozunk az időnként a szendergő Csipkerózsika benyomását keltő OLAF felélesztésén és egy olyan európai főügyészség felállításán, amely az uniós forrásokkal kapcsolatos bűncselekményeket vizsgálhatná, lehetővé téve a gyanúsítottak elleni vádemelést a tagállamok bíróságain, akár a jellemzően permanens érdektelenséget mutató tagállami ügyészségek feje fölött is. (És amelynek a létrehozatalára vonatkozó szándékot a magyar kormánytöbbség parlamenti határozatban ítélte el. Ők nyilván tudják, hogy miért fájna nekik annyira egy hatékony korrupcióellenes szervezet.) Emellett pedig – írásbeli kérdések és parlamenti megszólalások formájában – számos olyan magyar vonatkozású ügyet igyekeztem felvetetni az EP és a bizottság napirendjére, amelyeknél az uniós támogatások eltérítése miatt vélhetően jelentős kár érte az európai adófizetőket és a magyar államot.
Terveink között szerepel az év elején publikált antikorrupciós jelentésre támaszkodva kezdeményezni egy átfogó európai antikorrupciós stratégia elkészítését. Az első visszajelzések a témával foglalkozó képviselőtársaim, szakértők és EU-s köztisztviselők részéről pozitívak, de persze még hosszú az út a megvalósításig.

A korrupció elleni küzdelem nem csak azért fontos, mert felháborít bennünket, ha a verejtékkel megkeresett jövedelmünkből befizetett adónkkal úgy bánnak a döntéshozók, mint a Csáky szalmájával. Hanem azért is, mert meggyőződésem szerint a magyar korrupció olyan méreteket öltött és olyan intézményesültté vált, hogy immár nem pusztán egy működő (gazdasági-politikai-társadalmi) rendszer bosszantó kísérőjelensége, hanem a rendszer maga. Magyarország kormányzását ma már csak a korrupciós mechanizmusokon keresztül lehet megérteni. Ez a végső motiváció a kormányzati döntések mögött, maga az ország kormányzása vált zavaró kísérőjelenséggé a korrupciót kézben tartó csoportok tevékenysége során. A korrupció megfékezése egyben ennek a végtelenül cinikus, autokratikus és antiszolidáris rendszernek a végét is jelenti. Ahhoz azonban, hogy hitelesen léphessünk fel a magyar kormányt teljesen átitató korrupcióval szemben, akkor sem szabad becsukni a szemünket, és félrefordulnunk, amikor más tagállamok vagy az unió maga bizonyul érintettnek. Nem elég – teljes joggal – simfelni a korrupt magyar kormányt, de olyan európai szabályozó- és intézményrendszert kell létrehozni, amely hatékonyan száll szembe a korrupcióval, történjen az Rómában, Brüsszelben vagy Budapesten. Semmi sem tud hatékonyabban véget vetni a korrupcióra épülő orbáni magyar modellnek.

A szerző EP-képviselő, PM.

Forrás:nol.hu.  Az írás a Népszabadság 2014. 11. 20. számában jelent meg.

Kép: Jude Potvin, http://www.michaeljournal.org/tentacles.htm

Jávor Benedek bevinné Horváth Andrást az EP-be

Jávor Benedek PM-es EP-képviselő Horváth András egykori adóellenőr részvételével szeretne egy meghallgatást szervezni Brüsszelben. 

11 (1)

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért politikusa, az Európai Parlament (EP) zöldpárti frakciójának tagja EP-meghallgatást kíván kezdeményezni az Egyesült Államok által kitiltott magyar vezető köztisztviselők ügyével kapcsolatban. Azt szeretné – közölte szerdán Strasbourgban magyar újságírókkal -, ha ezen a meghallgatáson Horváth András egykori adóellenőr, „aki annak idején a NAV-ügyet kirobbantotta”, be tudna számolni az általa feltárt információkról. 

Jávor szerint az amerikaiak által elrendelt beutazási tilalom összefüggésben állhat azokkal a korrupciós, illetve áfacsalási ügyekkel, „amelyeket a magyar nyomozati szervek az elmúlt hónapokban nem voltak hajlandóak érdemben vizsgálni”.

„Eljött az ideje annak, hogy az európai intézmények is szembenézzenek ezzel az üggyel” – mondta az EP-képviselő. Indoklása szerint nem tartható fenn egy uniós tagállamban olyan „megcáfolatlan gyanú”, miszerint az adóhatóság szemet huny egy ezer milliárd forintos nagyságrendet meghaladó áfacsalási ügy fölött. Az ügy – tette hozzá – nem csak Magyarországot érinti, hiszen a határokon átnyúlik, és szlovák, román, illetve egyéb vonatkozásai is vannak, tehát egyértelmű az európai illetékesség. Jávor Benedek „kínosnak” mondta, hogy az Egyesült Államok olyan lépést tesz egy uniós tagállammal szemben, amellyel kétségbe vonja, hogy ez az uniós tagállam „megfelel-e a korrupciómentesség elvárt minimumának”.

A magyar EP-képviselő elmondta: az európai parlamenti meghallgatás kezdeményezése mellett az Európai Bizottsághoz is kíván fordulni az ügyben. Szerinte az uniós javaslattevő-végrehajtó intézménynek arra kell törekednie, hogy – amennyiben lehetséges – oszlassanak el minden gyanút a magyar adóhatóság korrupciós érintettségének ügyében, ha pedig bebizonyosodik, hogy a NAV valóban érintett ilyen korrupciós ügyekben, akkor annak legyenek meg a következményei mind nemzeti, mind uniós szinten

hvg.hu

Jávor Benedek bevinné Horváth Andrást az EP-be

Jávor Benedek PM-es EP-képviselő Horváth András egykori adóellenőr részvételével szeretne egy meghallgatást szervezni Brüsszelben.

IMG_5704-X2

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért politikusa, az Európai Parlament (EP) zöldpárti frakciójának tagja EP-meghallgatást kíván kezdeményezni az Egyesült Államok által kitiltott magyar vezető köztisztviselők ügyével kapcsolatban. Azt szeretné – közölte szerdán Strasbourgban magyar újságírókkal -, ha ezen a meghallgatáson Horváth András egykori adóellenőr, „aki annak idején a NAV-ügyet kirobbantotta”, be tudna számolni az általa feltárt információkról. 

Jávor szerint az amerikaiak által elrendelt beutazási tilalom összefüggésben állhat azokkal a korrupciós, illetve áfacsalási ügyekkel, „amelyeket a magyar nyomozati szervek az elmúlt hónapokban nem voltak hajlandóak érdemben vizsgálni”.

„Eljött az ideje annak, hogy az európai intézmények is szembenézzenek ezzel az üggyel” – mondta az EP-képviselő. Indoklása szerint nem tartható fenn egy uniós tagállamban olyan „megcáfolatlan gyanú”, miszerint az adóhatóság szemet huny egy ezer milliárd forintos nagyságrendet meghaladó áfacsalási ügy fölött. Az ügy – tette hozzá – nem csak Magyarországot érinti, hiszen a határokon átnyúlik, és szlovák, román, illetve egyéb vonatkozásai is vannak, tehát egyértelmű az európai illetékesség. Jávor Benedek „kínosnak” mondta, hogy az Egyesült Államok olyan lépést tesz egy uniós tagállammal szemben, amellyel kétségbe vonja, hogy ez az uniós tagállam „megfelel-e a korrupciómentesség elvárt minimumának”.

A magyar EP-képviselő elmondta: az európai parlamenti meghallgatás kezdeményezése mellett az Európai Bizottsághoz is kíván fordulni az ügyben. Szerinte az uniós javaslattevő-végrehajtó intézménynek arra kell törekednie, hogy – amennyiben lehetséges – oszlassanak el minden gyanút a magyar adóhatóság korrupciós érintettségének ügyében, ha pedig bebizonyosodik, hogy a NAV valóban érintett ilyen korrupciós ügyekben, akkor annak legyenek meg a következményei mind nemzeti, mind uniós szinten.

hvg.hu

Módosító indítványt nyújtottunk be az Európai Unió 2015-ös költségvetésének tervezetéhez, a tényfeltáró újságírók kutatásait támogató pályázati rendszer falállítása.

Kezdeményezésemre Helga Trüpel zöldpárti EP-képviselővel és Dennis de Jong, az Európai Egyesült Baloldal – Északi Zöld Baloldal frakció tagjával módosító indítványt nyújtottunk be az Európai Unió 2015-ös költségvetésének tervezetéhez, a tényfeltáró újságírók kutatásait támogató pályázati rendszer falállítása.

Source: advancingthestory.com
Source: advancingthestory.com

A másfél millió eurós keret a legalább két uniós országot érintő ügyek – elsősorban korrupciós ügyek, csalások – feltárására irányuló újságírói vizsgálódást támogatná. A pályázatokról a politikai döntéshozóktól és az európai közigazgatástól elkülönülten működő, a tervezett kutatások tárgyát bizalmasan kezelő szakmai testület döntene.

Egy hasonló rendszer felállítása évek óta napirenden volt, ám adminisztratív nehézségek – többek között a pályázatok bizalmas kezelése és a rendszer pénzügyi elszámoltathatósága közti összhang megteremtésének elhúzódása miatt – többször késedelmet szenvedett, majd a 2015-ös költségvetés tervezetéből kikerült. Az elkészült előkészítő tanulmányok alátámasztják a tényfeltáró újságírás nélkülözhetetlen szerepét a korrupció elleni fellépésben és rámutatnak arra is, hogy a médiastruktúra átrendeződésével a költség- és időigényes tényfeltáró tevékenység finanszírozására új csatornákat is kell találni.

Budapest, 2014. szeptember 5.

E.ON-üzlet: akár 600 milliárdot bukhattunk

Hűtlen illetve hanyag kezelés miatt feljelentést tesz az E.ON gázüzletágának MVM általi megvásárlása miatt Jávor Benedek, az Együtt-PM európai parlamenti képviselője a Központi Nyomozó Főügyészségen – közölte a szövetség szerdán az MTI-vel.

Az Együtt-PM a közleményében felhívták a figyelmet az Átlátszó internetes oldal cikkére. Ebben a lap iratokat közöl az ügyletről, amelyek szerint a kockázatok figyelembe vételével a földgáz-nagykereskedőért annak piaci értékénél akár 600 milliárd forinttal is többet fizetett a kormány, mivel a legmagasabb szintű politikai döntés eredményeként megvásárolt csomag értékét mínusz 350 milliárd forintra becsülték, az állam azonban 260 milliárd forintot fizetett azért.

A szövetség az első pillanattól drága, átláthatatlan és értelmetlen lépésnek tartotta a megvásárlást – emlékeztet közleményében az Együtt-PM. Jávor Benedek szerint az első pillanattól kezdve kétséges volt a tranzakció indokoltsága, és mint írták, az érte kínált pénz pedig minden szakértői becslés szerint sokszorosa volt az üzletág valódi értékének.

„Törvénysértő ügylet, tologatott felelősség”

Az Együtt-PM arra is felhívta a figyelmet, hogy az internetes lap az iratokhoz csak mintegy másfél éves pereskedés után jutott hozzá, miután „a kormány kerek-perec megtagadta, hogy a nyilvánosság előtt számoljon el az adóforintok elköltésével”.

A szövetség kifogásolta, hogy a közzétett elemzések, illetve az ügyben illetékes döntéshozók maguk is a gázüzletág megvásárlásának hatalmas kockázataira, illetve a valós értékhez képest az ügylet túlárazottságára figyelmeztettek.

„Mivel a most nyilvánosságot kapott dokumentumokból az is kiderül, hogy az illetékesek, önmagukat védve a vélhetően törvénysértő ügyletben egymásra tologatták a felelősséget, a feljelentést az EP-képviselő ismeretlen tettes ellen teszi” – tudatták.

Orbán Viktor miniszterelnök és Johannes Teyssen, az E.ON elnök-vezérigazgatója 2012 novemberében írt alá szándéknyilatkozatot az E.ON Csoport magyarországi földgázipari érdekeltségeinek átruházásáról az MVM-re. Az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. 2013. március 28-án írta alá az E.ON  magyarországi földgázipari érdekeltségeinek megvásárlásáról szóló megállapodást.

MTI, hir24.hu

Jávor: Hűtlen kezelés miatt tesz feljelentést az Együtt-PM az E.ON-ügyben

Az Együtt-PM az első pillanattól drága, átláthatatlan és értelmetlen lépésnek tartotta az E.ON gázüzletágának MVM általi megvásárlását. Az Átlátszó által kiperelt, és ma nyilvánosságra hozott iratokból az is kiderül, hogy mennyire. A becsült értéknél akár 600 milliárd forinttal is többet fizethetett a kormány az adófizetők pénzéből. Jávor Benedek ezért hűtlen illetve hanyag kezelés miatt feljelentést tesz a Központi Nyomozó Főügyészségen.

Az Együtt-PM EP-képviselője szerint az első pillanattól kezdve kétséges volt a tranzakció indokoltsága, az érte kínált pénz pedig minden szakértői becslés szerint sokszorosa volt az üzletág valódi értékének. Hiába követelték azonban, hogy a kormány hozza nyilvánosságra azokat az elemzéseket, amelyek megindokolták az adás-vételt, és a döbbenetesen magas, több mint 260 milliárd forintos árat, a kormány kerek-perec megtagadta, hogy a nyilvánosság előtt számoljon el az adóforintok elköltésével. Az Átlátszó által másfél éves pereskedés után megkapott, és nyilvánosságra hozott dokumentumok azt bizonyítják, hogy minden oka megvolt az Orbán-rezsimnek, hogy mélységes titokban tartsa az ügylettel kapcsolatos valamennyi dokumentumot. Minden bekért elemzés, illetve az ügyben illetékes döntéshozók maguk is a gázüzletág megvásárlásának hatalmas kockázataira, illetve a valós értékhez képest az ügylet túlárazottságára figyelmeztetett. A felkért független értékelő az E.ON gáznagykereskedő cégének piaci értékét az ún. take-or-pay kockázatok miatt negatívra, akár -600 milliárd forintra is becsülte. A legmagasabb szintű politikai döntés eredményeként mégis megvásárolt teljes csomag értéke így a 350 milliárd forintot is elérheti – a negatív tartományban. A kifizetett 260 milliárd forint így akár 600 milliárd forinttal is meghaladhatja az üzletág valódi értékét.
Jávor Benedek szerint a közpénz-százmilliárdokkal való ilyen felelőtlen bánásmód kimeríti a hűtlen illetve hanyag kezelés vétségét, ezért feljelentést tesz a Központi Nyomozó Főügyészségen. Mivel a most nyilvánosságot kapott dokumentumokból az is kiderül, hogy az illetékesek, önmagukat védve a vélhetően törvénysértő ügyletben egymásra tologatták a felelősséget, a feljelentést az EP-képviselő ismeretlen tettes ellen teszi. Hogy ebben a gyalázatos és átláthatatlan ügyben kié a végső felelősség, azt az ügyészség, illetve végső soron a bíróság dolga megállapítani.

Budapest, 2014. augusztus 13.

Jávor Benedek, az Együtt-PM európai parlamenti képviselője