JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Offshore-lovagok és kitiltottak – sötét üzleti hálózat Paks 2 mögött

Magyarország Paks 2 megépítésével végképp egyoldalú függésbe kerülhet Oroszországgal szemben energetikai szempontból. Számos alkalommal bizonyítottam már, hogy mindez miért is lenne hátrányos Magyarország számára mind energia-, mind geopolitikailag, nem olyan régen pedig a Zöld Műhely Alapítvány „Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára” című konferencián mutattuk be, hogy létezik orosz függést nem eredményező, alternatív energia forgatókönyv. Az utóbbi időkben egyre sűrűbben szállingóznak azok a hírek, melyek arra engednek következtetni, hogy az orosz félnél olyan finanszírozási problémák merülhetnek fel, amelyek veszélybe sodorhatják a paksi beruházás megvalósítását. Anélkül, hogy az okok részletesebb taglalásába belemennénk, egyértelműnek tűnik, hogy az orosz gazdaság ezer sebből vérzik, egy Paks 2 léptékű beruházás Oroszország számára is komoly kihívásokat okozhat.

Jávor Benedek blogbejegyzése itt olvasható.

Ideje lenne kiszállni a Paks II projektből

A paksi atomerőmű új blokkjai körül egyre több a kétség – immár a jelenlegi erőművet üzemeltető MVM Zrt. szerint is a megújulók növekvő versenyképességével kell számolni, az áram árának jövőbeni jelentős növekedése pedig erősen kétséges. Jávor Benedek szerint mindez a paksi új atomerőművi blokkok megtérülését is aláássa, és ideje lenne a kormánynak is belátnia: a kezdetektől neki volt igaza, a kormány pedig tévedett, és hamis előfeltevésekre építi az ország legdrágább beruházását.

A Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője, egyetért a paksi atomerőművet működtető céggel, hogy a megújulók egyre olcsóbbak, ezért az áramárak aligha fognak jelentősen emelkedni. Jávor ezért úgy véli, piaci alapon nem fog megtérülni a paksi beruházás, az csak és kizárólag a magyar adófizetők pénzének folyamatos herdálása mellett működtethető.

Az európai parlamenti képviselő kifejtette, hogy az általa eddig felvetett összes kétely megalapozott volt: a paksi titkosítási törvény nem volt EU konform, a közbeszerzés hiánya és az atomerőmű tiltott állami támogatása miatt az Európai Bizottság eljárást indított. A finanszírozás orosz forrásokból aligha megvalósítható, sőt a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselőjének megrendelésére a közelmúltban készült Zöld Magyarország Energia Útiterv azt is bebizonyította, hogy az új blokkok által termelt energia olcsóbban kiváltható megújuló energiaforrásokkal. Mindeközben a kormányzati propagandagépezet szerint a paksi beruházással minden a legnagyobb rendben van. Jávor szerint ideje lenne, hogy a kormány még csak papíron meglévő csődtömeg megépítését végleg levegye a napirendről, és a meglévő forrásokat sürgősen megújuló energiaforrások fejlesztésére fordítsák.

Budapest, 2016. május 30.

Jávor Benedek

a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője

Párbeszéd Magyarországért: az Orbán-kormány a klímát is megvédi

A parlament megszavazta a tavalyi párizsi klímamegállapodás kihirdetését. A PM szerint hasznos, hogy az éghajlatváltozás megelőzésének globális kereteit végre nemzetközi egyezmény rögzíti, az viszont elkeserítő, hogy az Orbán-kormány továbbra is félvállról veszi a XXI. század legnagyobb környezeti kihívásának számító klímaproblémát.

 

A klímamegállapodás aláírása, ahogyan a parlamenti ratifikáció is, önmagában legfeljebb félsiker: a párizsi egyezmény szövege – néhány klímaszkeptikus kormányzat, így az Orbán-kabinet destruktív tevékenységének köszönhetően is – nem jelent igazi áttörést. Ráadásul minden megállapodás csak annyit ér, amennyit a gyakorlatban megvalósítanak belőle, az előjelek pedig nem bíztatóak.

 

Az Eurostat friss adatai szerint az egész EU–n belül Magyarországon a legalacsonyabb a megújuló energiaforrásokkal, vagyis valóban klímabarát módon termelt villamos áram aránya, a napelemeket továbbra is büntetőadó sújtja, szélerőmű-építésre 2010 óta nem adtak engedélyt. Klímaegyezmény ide vagy oda, a magyar kormány semmilyen új, számon kérhető kötelezettség vállalására nem hajlandó, a szakpolitikák nem tartalmaznak számszerűsített klíma-célokat.

 

Ahol pedig igazán nagy tartalékaink lennének, vagyis az energiahatékonyság területén, ott még a semminél is kevesebb történik: a kormány minden erővel akadályozza egy nagy volumenű lakossági energiahatékonysági modernizációs program elindítását (az erre vonatkozó költségvetési módosító javaslatunkat is lesöpörték). Pedig az EU vissza nem térítendő támogatást biztosítana hozzá, a munkahelyteremtő és a gazdaságélénkítő hatása pedig szinte felbecsülhetetlen lenne, miközben fenntartható módon hozzájárulna a magyar családok energiaszámlájának csökkentéséhez is.

 

Magyarország a klímaváltozás negatív hatásainak leginkább kitett uniós tagállamként továbbra is a klímavédelem terén Európa rossz tanulója: az atomenergiára és a fosszilis energiahordozókra koncentráló kormányzati energiastratégiával lehetetlen elérni az uniós széndioxidkibocsátás-csökkentési elvárásokat. Úgy tűnik, a kormány a klímát is úgy fogja megvédeni, mint a magánnyugdíjakat, az egészségügyet vagy az oktatást – a PM szerint viszont a következő generációk és a hazai lakosság érdekeit nem az orosz gázra és atomra épülő elavult energiapolitika, hanem a megújulókat és az energiahatékonyságot középpontba állító, a klímavédelmi törekvéseket is segítő energiaforradalom szolgálná. Menetrend – a múlt héten bemutatott, akár 70 százalékos kibocsátáscsökkentést lehetővé tevő Zöld Magyarország Energia Útiterv formájában – van hozzá, most már csak végre kellene hajtani.

Brüsszel-Budapest, 2016. május 25.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

(Kép forrása: newsroom.unfccc.int)

Fenntartható energiarendszert Magyarországnak!

Az alábbi írás a Zöld Műhely Alapítvány által szervezett, „Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára” című konferencián 2016. május 18-án tartott nyitóelőadásom szerkesztett verziója. A konferencia megrendezését a Heinrich Böll Stiftung támogatta.

Alig van időszerűbb téma ma Magyarországon, mint a magyar energiapolitika jövője. Nem csupán az új paksi blokkok létesítése, illetve az ezt övező bizonytalanság – uniós vizsgálatok sora vagy az orosz finanszírozó megrendült pénzügyi helyzete – diktálja, hogy alternatívákat keressünk és nyílt vitát kezdeményezzünk Magyarország energetikai jövőképét illetően.

Pedig már ez önmagában is indokolttá tenné, hogy legyen B-terv hazánk energiaellátására arra az esetre, ha az paksi atomerőmű létesítése kudarcba fulladna, vagy – ahogy az elmúlt évek valamennyi európai nukleáris projektje esetében tapasztalható volt – sok éves, akár évtizedes csúszásba kerülne.

A kormányzat egyoldalú elkötelezettsége az új paksi erőmű, mint egyedül számításba vett megoldás mellett nem csupán azért káros, mert meggyőződésem szerint egy súlyosan veszteséges, energetikailag indokolatlan, kockázatos és környezetkárosító beruházást erőltetnek. Talán ennél is nagyobb kockázatot jelent, hogy mindeközben semmiféle elképzelés nem körvonalazódik Magyarország energiaellátására a projekt bukása esetére. Mi több, a szóba jöhető alternatívákat a kormány aktívan szorítja vissza például a szélenergia-engedélyek befagyasztásával, a napelemekre kivetett termékdíjakkal, az épületek energetikai korszerűsítésére rendelkezésre álló uniós források lakosságtól való elvonásával. Mindent ennyire egy lapra, egyetlen – bizonytalan – projektre tenni fel egy olyan stratégiai ágazatban, mint az energetika, megítélésem szerint elfogadhatatlan kockázatvállalás a magyar adófizetők és energiafogyasztók terhére. Egy párra all in-t mondani – ez inkább csak a hollywoodi filmekben szokott egy happy endhez vezető idegfeszítően izgalmas stratégia lenni.

De az új paksi erőmű csupán egyetlen eleme a problémának. Nagyobb baj az, hogy a jelenleg hatályos, 2011-ben elfogadott Energiastratégia – melynek Paks is a részét képezi – szinte egyetlen eleme sem áll már meg a lábán. A valóság néhány év alatt lényegileg ásta alá annak előfeltevéseit, így ma már, akármennyire is megalapozottnak tűnhetett a megalkotása idején (bár néhány tézise már akkor sem volt reális), mára inkább kortörténeti dokumentum, mint használható útiterv a magyar energiapolitika számára.

  1. Az Energiastratégia már elfogadása pillanatában is leginkább vitatható feltételezése a várható energiaigények alakulására vonatkozó becslés volt. Az évi 1,5%-os növekedés lényegében egy, az 1980-as, 90-es években gyökerező energetikai hüvelykujj-szabály átvételéből fakad, mely szerint 1%-os GDP-növekedés nagyjából 1%-os energiaigény növekedéssel jár együtt. Ez az elképzelés azonban már 2011-re is idejétmúlttá vált, alkalmatlansága azóta pedig még nyilvánvalóbb. A 2007-2008-as gazdasági válság megakasztotta az energiaigények növekedését a fejlett országokban, az energiahatékonysági erőfeszítések pedig szétválasztották a GDP és az energiafelhasználás szoros összekapcsoltságát – ez egyébként az EU energiapolitikájának egyik fő célja. Azóta sem az EU, sem Magyarország energiaigénye nem növekedett, lényegében stagnál, vagy inkább csökken. A 2011-es 1053 PJ primer energiaigénynek Magyarországon a stratégia alapján 2015-re 1117 PJ-ra kellett volna nőnie, ehhez képest 2015-ben – előzetes adatok szerint – az 1014 PJ-ra csökkent. 100 PJ, azaz nagyjából két paksi blokknyi energiafelhasználás „hiányzik” a valóságban az Energiastratégia forgatókönyvéhez képest 2015-ben – 4 év alatt! Az Energiastratégia energiaigény-becslései egyszerűen nem vehetők továbbra is komolyan.
  2. Az Energiastratégia elfogadásával szinte egy időben bekövetkezett fukusimai katasztrófa, majd az ezt követő biztonsági felülvizsgálatok, az új projektekre vonatkozó előírások szigorodása nyomán a nukleáris beruházások költségei a korábban becsültekhez képest jelentősen megnőttek, így versenyképességük más energiatermelő kapacitásokhoz képest erősen romlott;
  3. Az elmúlt években az európai atomenergetikai iparban két további fontos költségnövelő folyamat zajlott. Egyfelől valamennyi atomerőmű beruházás kivitelezési költségei elszálltak az eredetileg tervezettekhez képest – nem csupán a sokat emlegetett olkiluotoi vagy flamanville-i projektek esetében, hanem a közelmúltban a még meg sem kezdett Hinkley Point C blokk építési költségeire is váratlanul 15%-kal magasabb becslést adott meg a beruházó EDF, mint korábban – és itt eddig még egy kapavágás sem történt. Ráadásul általános meggyőződéssé vált, hogy az atomerőművek leszerelési költségei, valamint a sugárzó hulladékok végleges elhelyezésének ára jóval magasabb lesz a tervezettnél, és az így megugró költségek fedezésére nincs sem forrás, sem életképes stratégia, így azok várhatóan a költségvetéseket fogják terhelni például Franciaország vagy Németország esetében is.
  4. De átalakult az Energiastratégia másik lábát alkotó fosszilis energiahordozók piaci és politikai környezete is. A gázellátás kapcsán a Déli Áramlat vezeték bukása mellett talán a legfontosabb változás annak a megkülönböztetett figyelemnek a kialakulása, amely az EU-ban az Oroszországtól való energetikai függőségre irányul. A 2014-es Európai Energiabiztonsági Stratégia egyértelműen az orosz gázfüggés csökkentését tűzte ki célul, ami a gázellátás biztosítása során alternatív források keresését, és alternatív útvonalak kiépítését igényli, jelentős járulékos beruházási költségeket rendelve hozzá a gázra alapozott energiahasználatra.
  5. A szén esetében, amely az Energiastratégia által elfogadott Atom-szén-zöld forgatókönyv nevesítetten fontos összetevője, a nemzetközi klímapolitikai fejlemények állítanak kemény korlátokat. A tavaly decemberben aláírt Párizsi Klímaegyezmény céljai között szigorúbb, a korábbi 2 C fok helyett 1,5 C fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés elérése szerepel, ez pedig óhatatlanul a kibocsátáscsökkentési célok ambícióinak növelését, nem pedig csökkentését igényli. Ezzel aligha fér össze, hogy a rendszerváltás óta a magyar energiamixben meredeken zuhanó részarányú szén alapú energiatermelés trendje megforduljon, és ismét jelentős tényezővé váljon – ráadásul az igencsak kétséges versenyképességű magyar szénvagyon-kitermelés révén.
  6. Ezzel összefüggésben pedig kalkulálni kell a CO2-kibocsátás költségeit is, amely szintén hozzáadódik a fosszilis energiaforrásokra alapozó energiatermeléshez – éspedig éppen a szénhez leginkább.
  7. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az elmúlt 5 évben valóságos forradalom zajlott le a megújuló energiaforrások területén. A technológia fejlődésével a megújulók hatékonysága meredeken növekszik, korábban megújuló energiatermelésre alkalmatlannak tartott területeken vált lehetővé azok hasznosítása (pl. az alacsony sebességű szél hasznosításának feltételei jelentősen javultak), mindezen technológiák bekerülési költsége pedig zuhanásszerűen csökkent. A napenergia alapú villamosenergiatermelés évente 10%-kal válik olcsóbbá, és ez olyan léptékű piaci térnyeréssel fog járni, hogy az Oxfordi Egyetem kutatóinak becslése szerint 2027-re a globális energiaigények 20%-át önmagában a napenergiás technológiák fogják biztosítani. Idén év elején egy Marokkó által kiírt 850 MW-os szélenergia tenderen 25-30 USD/MWh árat sikerült elérni – ez 7-8 Ft/kWh-t jelent, ami nem csak az új paksi blokkok várhatóan 30-32 forintos kWh-kénti árát múlja messze alul, hanem a jelenlegi, már kifutott erőmű 11 forintos kWh-kénti árát is.

Röviden: a hatályos magyar energiastratégia valósághoz való viszonya megkapóan laza. Egy ennyire megalapozatlanná vált stratégiának a követése súlyosan téves policy döntéseket eredményez, amelynek a következményeit viszont nagyon is valóságosan kell majd viselnünk és megfizetnünk. Azaz tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mit is gondolunk az új paksi erőmű részleteiről, a módozatról, ahogy az azzal kapcsolatos döntéshozatal zajlott, a politikai következményeiről, pusztán szakmai alapon egyértelmű, hogy Magyarország nem alapozhatja a továbbiakban energiapolitikáját a 2011-es Energiastratégiára – teljes újragondolására van szükség, az azóta bekövetkezett változások figyelembe vételével. Annak, hogy a magyar kormányon belül nem látszik erre irányuló gondolkodás, lehet, hogy jó politikai okai vannak, de az is biztos, hogy energiapolitikailag ez semmivel sem indokolható.

Ha pedig a kormány nem hajlandó szembenézni a valósággal, a globális energiapiacokon végbement radikális változásokkal, akkor másnak kell ezt megtennie, és életszerű, az aktuális és valós folyamatokon alapuló energia szcenáriót letenni az asztalra.

Erre tettünk kísérletet, amikor az Európai Parlament Zöld frakciójának és a Böll Alapítvány társfinanszírozásával megbíztuk Európa egyik legjobb energiapolitikai kutatóintézetét, a Wuppertal Intézetet aktuális, korszerű alternatív energiapolitikai forgatókönyvek modellezésére, elkészítésére. Az Energiaklub részvételével elkészült Energia Útitervrőlanélkül, hogy belemennék a részletekbe, annyit mindenesetre elárulhatok, hogy több lehetséges alternatíváját is felkínálja az új paksi blokkoknak, ezek az alternatívák reálisak, megvalósíthatók, és még olcsóbbak is.

Annyit hadd mondjak el: a modellezés során végig fokozott óvatossággal jártunk el. A számítások alapvetően konzervatívak, a technológia fejlődésének vártnál gyorsabb üteme, a költségek gyorsabb csökkenése, a piac rugalmasabb reakciója, a bevont források szélesebb köre mind-mind a modellek által előrevetített változások gyorsabbá, olcsóbbá, átfogóbbá válását eredményezhetik. Tekintsük egy rendkívül óvatos megközelítésű minimálprogramnak, aminél a valóság csak ambiciózusabb lehet – ha akarjuk.

A kérdés, hogy akarjuk-e? Hogy Magyarország részt kíván-e venni a körülöttünk zajló energiaforradalomban, a maga hasznára fordítva a változásokat, élve a benne rejlő lehetőségekkel? Vagy – sokadszorra történelme során – az országot körülvevő mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások, ipari forradalmak során ismét az eggyel korábbi trendhez igazodik, sajátkezűleg építve meg a saját versenyképtelenségét, alapozva meg történelmi lemaradását? Vagy ezegyszer képesek leszünk lépést tartani az idővel.

 

(Kép forrása: en.wikipedia.org)

Paksi bővítés – Jávor Benedek: van előnyös alternatíva

 

Budapest, 2016. május 18., szerda (MTI) – Van alternatívája a paksi bővítésnek, ami nemcsak a klímaváltozás szempontjából, hanem pénzügyileg és a munkahelyteremtést tekintve is előnyösebb. Ezt bizonyítja a Zöld Magyarország Energia Útiterv című tanulmányban felvázolt elképzelés – mondta Jávor Benedek PM-es európai parlamenti képviselő egy szerdai budapesti szakmai konferencián.

 A bemutatott tanulmány – amely az Európai Parlament Zöldek frakciójának támogatásával a Wuppertal energiapolitikai kutatóintézetben készült – megállapította: technológiailag lehetséges Magyarországon a megújuló energiaforrásokra alapozott, új paksi atomerőművet nem tartalmazó forgatókönyv. Ezzel párhuzamosan energiahatékonysági intézkedéscsomagokra is szükség van – jelezte a képviselő.

Jávor Benedek ismertette: az úgynevezett zöld forgatókönyv stabil, megbízható, fenntartható energiarendszert kínál az ország számára, amellyel 2050-re a megújuló energia részaránya a teljes energiafogyasztásban 50 százalékra, villamos energia esetében pedig 80 százalékra emelkedhet. Mindeközben az energiahatékonysági beruházásoknak köszönhetően mintegy 60 százalékkal csökkenne a teljes energiafelhasználás – tette hozzá.

Elmondása szerint a jelenlegi hivatalos energiapolitikát tükröző „atomforgatókönyv” esetén a lakosság energiaigénye 2050-re 340 terawattórára nőne, amit döntő többségben földgáz és nukleáris energia fedezne. A zöld forgatókönyv úgy számol, hogy 130 terawattórára csökkenne az igény.

A tanulmányt készítők arra jutottak, hogy a megújuló energiára alapozott elképzelés – a szén-dioxid-kibocsátás költségeit nem számolva – 2030-ig 37 milliárd euró, 2050-ig pedig további mintegy 72 milliárd euró befektetési költséget igényelne, ezzel szemben a hagyományos verzió első körben több mint 40 milliárd eurót, majd 85-90 milliárd eurót – jegyezte meg Jávor Benedek.

Az európai parlamenti képviselő szerint a tanulmány bizonyítja, hogy a kormány nem mond igazat, amikor a paksi bővítést az egyetlen lehetséges megoldásként próbálja beállítani a magyar energiapolitika jövőjeként.

Jávor Benedek a Zöld Műhely Alapítvány és a Heinrich-Böll-Stiftung által szervezett Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára című konferencián tartott előadásában hangsúlyozta továbbá, hogy a mai magyar energiapolitikai döntések alapjául szolgáló 2011-es energiastratégia már nem érvényes, az utóbbi öt évben radikálisan megváltozott a globális energiapiac, nincs energiaigény-növekedés, jelentősen emelkednek viszont a nukleáris projektek költségei.

 

A tanulmány teljes terjedelemében itt olvasható.

PM – Az EU vizsgálja a paksi hulladék szállítását

Jávor Benedek, a PM EP-képviselőjének beadványa nyomán az Európai Bizottság úgynevezett EU Pilot eljárás keretében vizsgálja a 2003-as paksi súlyos üzemzavar hulladékainak szállítását. A 11 évig az erőmű területén tárolt hulladékot 2014 nyarán, még az EU-t is csak az utolsó pillanatban értesítve szállították végső elhelyezésre Oroszországba vasúton, a polgárháborús Ukrajnán keresztül. Ez több ponton is sértheti az EU-s jogot.

Jávor szerint, aki már a szállítást megelőzően felhívta a figyelmet az ügyre, a transzport súlyos biztonsági kockázatokat hordozott, és növelte annak a veszélyét, hogy illetéktelen csoportok nukleáris anyagok birtokába kerüljenek. Az oroszországi elhelyezésről szóló 2009-es szerződés pedig – bár megkötésekor még jogszerű lehetett – ellenkezik az időközben hatályba lépett, és a szállítás időpontjában hatályos, a nukleáris hulladék kezeléséről szóló EU irányelvvel. Az EP-képviselő szerint a magyar fél ezzel megsértette az uniós jogot, annál is inkább, mert az eredeti szerződés 2013-ban, az új irányelv életbe lépését követően módosult, arról azonban a magyar hatóságok „elfelejtették” tájékoztatni az Európai Bizottságot, és kísérletet sem tettek rá, hogy összhangba hozzák a jogszabályi változásokkal.

Jávor úgy véli, a paksi 2-es blokk 2014-ben esedékes élettartam hosszabbítása is szerepet játszhatott abban, hogy 11 év után hirtelen sürgőssé vált a Paksi Atomerőműnek a hulladékok eltávolítása a blokkból, ez azonban nem eredményezhette volna a súlyosan kockázatos és jogszerűtlen szállítást. Ezzel megsértették a „biztonság minden előtt” elvet, és kétségeket ébresztettek az új paksi erőművön is ügyködő atomerőmű, hatóságok és kormány alkalmasságát illetően a nukleáris biztonság maradéktalan szavatolására.

A képviselő arra is emlékeztetett, hogy hasonló, panasza nyomán indult EU Pilot keretében szorította rá az Európai Bizottság a kormányt a paksi információk megengedhetetlenül széles körét titkosító jogszabály közelmúltbeli megváltoztatására.

Az ügy részleteiről itt olvashat: https://javorbenedek.blog.hu/2016/05/13/az_eu_vizsgalja_a_paksi_hulladek_szallitasat

Paksi bővítés: komoly baj van a referenciákkal

A szentpétervári Leningrád atomerőmű után súlyos műszaki hiányosságokra derült fény a paksi bővítés másik referenciaprojektjének szánt beruházás, az asztraveci reaktor építésénél is. A PM szerint az ijesztő orosz technológiai és kivitelezési hibák rámutatnak a tervezett paksi bővítés egyik legfőbb kockázatára: Magyarország egy olyan reaktortípust kíván megvásárolni, amely még sehol a világon nem bizonyította be a működőképességét és a biztonságosságát.

Jávor Benedek, a PM EP-képviselője néhány hónapja az épülő Leningrád 2 atomerőműről hozta nyilvánosságra (https://javorbenedek.hu/orosz-leleplezes-sulyos-kockazatok-paks-ii-prototipusanal/), hogy a beruházáson dolgozó szakemberek képesítése és a felhasznált anyagok, berendezések minősége még az orosz előírásoknak sem felel meg (a mindezt nyilvánosságra hozó erőművi alkalmazottnak pedig el kellett menekülnie Oroszországból), Jávor most a paksi bővítés másik referenciaprojektjénél, az asztraveci (Belarusz) reaktorépítésről is aggasztó információk tár a nyilvánosság elé.

A helyi sajtó értesülései szerint április közepén baleset történt az épülő atomerőműben, amelynek során súlyosan megrongálódott a majdani vezérlőterem. Az incidenst nagy valószínűséggel az okozta, hogy a késésben lévő beruházás miatt a munkálatok irányítói és a munkások nem tartják be a technológiai előírásokat, az alulfizetett dolgozók 12 órás műszakokban sokszor éjszaka is dolgoznak. A kiszivárgott hírek alapján ráadásul ez már a sokadik hasonló eset volt a 2013-ban megkezdett, eredetileg öt éves hosszúságúra tervezett építkezés során.

Korábban ismertté vált, hogy az első fehérorosz atomerőmű-beruházás előkészítésénél nem tartották be az espoo-i egyezmény előírásait, nem történt meg a kötelező egyeztetés a szomszédos országokkal – miközben a létesítmény a Neris folyó mellett fekszik, amely keresztülfolyik Vilniuson, Litvánia fővárosán, így egy esetleges baleset közvetlen veszélyt jelentene a szomszédos balti ország számára.

A PM szerint a paksi referenciaprojekteknél sorozatosan ismétlődő technológiai és kivitelezési hibák rámutatnak a tervezett magyarországi atomerőmű-bővítés egyik legfőbb kockázatára: Magyarország egy olyan reaktortípust kíván megvásárolni, amely még sehol a világon nem bizonyította be a működőképességét és a biztonságosságát, ellenben rendszeresen demonstrálja, hogy miért és hogyan nem szabad Európába újabb orosz nukleáris üzemeket telepíteni. Magyarország számára a megoldást nem az orosz technikára, tőkére és üzemanyagra épülő atomerőmű, hanem az energiahatékonyság és a megújulók előtérbe helyezése jelenti: aki a paksi bővítéshez ragaszkodik, az az ország biztonságát teszi kockára.

Háttérinformáció angol nyelven itt és itt elérhető.

 

(Kép forrása: wikipedia.org)

Eurologus: Lázár János Brüsszelben kilincselt Paks II-ért

Az Európai Bizottság vizsgálatai csak vánszorognak, de az oroszoknak pont az lehet az érdeke, hogy még ne kelljen belefogni az építkezésbe. 

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter kedden Brüsszelben tárgyalt a paksi atomerőmű bővítéséről két uniós biztossal, és beugrott Navracsics Tiborhoz is egy kávéra.

Miért jön megint?

A lengyel Elżbieta Bieńkowskával azért kért találkozót Lázár, hogy megbeszéljék, miért az orosz energiavállalat, a Roszatom volt az egyetlen építtető, aki szóba jöhetett az erőmű kibővítésére, és miért nem írt ki a kormány nyílt pályázatot, ahogy azt az uniós versenyszabályok megkívánták volna.

kötelezettségszegési eljárás tavaly novemberben indult, az Európai Bizottság akkor azt írta: „A magyar kormány közvetlenül odaítélte két új reaktor építését és két reaktor felújítását, átlátható eljárás nélkül.”

Nem lehetett top prioritás a miniszter látogatása, mert amikor egy bizottsági forrásunkról érdeklődtünk róla, azt a választ kaptuk:

„Nem vagyok benne biztos, hogy miért jön ide megint, de utánanézek.”

A Bizottság és a magyar kormány közötti levelezés egyelőre ott akadt meg, hogy a brüsszeli testület várja az írásbeli kifejtését azoknak a technikai okoknak, amelyek miatt csak az oroszoknak lehetett odaadni a projektet. Amíg ez nem érkezik meg, beszélgetések és találkozók nem fogják érdemben előrelendíteni az ügyet, tippel egy másik bizottsági szakértőnk.

Éveket is késhet az orosz hitel, de lehet, hogy ez pont jól jön

Gyanús, hogy Paks II-be kell majd adófizetői forintokat lapátolni, hogy működhessen, legalábbis ezt feszegette az uniós biztos egy hivatalos levélben januárban. Azóta folyik a vizsgálat, amiről a Bizottság hivatalos közlése szerint annyit tudunk, hogy „nincsen megszabott időkerete, akármeddig, évekig is eltarthat”.

Aszódi Attila, a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos áprilisban azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy az Európai Bizottsággal régóta folyamatosan egyeztetnek az állami támogatás ügyében, minden kérdésükre válaszoltak. Hangsúlyozta, hogy nem tiltott állami támogatás miatt folyik a vizsgálat, és jelezte: remélik, hogy az év közepéig kialakítja a Bizottság az álláspontját.

Lázár János április végén azt közölte Széll Bernadett LMP-s képviselő kérdésére, hogy amíg nem zárul le a versenyjogi vizsgálat, a kormány nem nyúl hozzá az orosz hitelhez, azt majd csak az Európai Bizottság jóváhagyása után kezdi lehívni Magyarország.

„2018-ra tervezték elkezdeni az építkezést. A környezetvédelmi engedélyek kiadását pedig 2015. novemberre várták – ehhez képest máris csúszásban vannak” – mondta az EUrologusnak Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője. De lehet, hogy a kormánynak, és az alacsony olajárakkal küszködő, költségvetési gondokkal birkózó Oroszországnak éppenhogy jól jön a késés. „Az oroszok már mondanak le aktív hitelszerződéseket: januárban fújtak le egy öt vízerőműves csomagot Kirgizisztánban, ahol pedig komoly orosz-kínai befektetési verseny folyik.” Jávor szerint az, hogy Putyin nem fújja le a paksi projektet, annak a jele, hogy Oroszosrszágnak iszonyú fontos stratégiai cél, hogy magukhoz kössenek európai uniós tagállamokat. Ha az uniós vizsgálat miatt csak később hívja le a magyar kormány a hitelt, megvan rá az esély, hogy Oroszország világgazdasági helyzete helyrebillen, és nem kell lemondaniuk a kelet-európai piacról.

A szerződésben azonban az áll, hogy a magyar fél 2026-ban elkezdi visszafizetni a hitelt, és az ilyen beruházásoknál a legdurvább költségnövelő faktor mindig a csúszás, emlékeztetett a PM képviselője.

Az állami támogatás-vizsgálat a jogi játék része

Egy atomerőmű elfogadtatása pontosan így zajlik le az Európai Bizottság és az építettő között, magyarázta az EUrologusnak Lubomir Mitev, az atomenergia-ipar brüsszeli érdekképviseletétől, a FORATOMtól. A brit Hinkley-point erőműnél ugyanezt a jogi játékot játszották el: a britek először amellett érveltek, hogy nincs benne állami támogatás, majd amikor ez tarthatatlanná vált, stratégiát váltottak.

Szükség van állami támogatásra, hogy felépülhessen az erőmű, mondták, mert nincs rá magánberuházó, pedig így elégíthetik ki a leghatékonyabban az ország energiakeresletét. Ezután már csak azt kellett bizonyítaniuk, hogy a projekt nem részesül aránytalanul sok állami támogatásban. Egy évig tartott ennek a vizsgálata, ezután 2014 októberében zöld utat a beruházás. Akármilyen stratégiát követ is a magyar kormány, úgy látszik, egy évbe biztosan beletelik, mire az Európai Bizottság jóváhagyja a Paks II-t.

 

Van, aki így számol, van, aki úgy

Az Európai Bizottság kiszámolta, hogy Paks II ki tudja-e termelni a saját költségeit, és arra jutottak, hogy nem: a kormány pedig rosszul számolt, amikor az ellenkezőjét állította. Az elmúlt hetekben kikérték egy rakás érdekelt fél véleményét az ügyben, 2000 hozzászólás érkezett, ezeknek nagy részét a Párbeszéd Magyarországért (PM) gyűjtötte össze, és szép számmal adtak be kritikus véleményeket Ausztriából is. Az osztrák kormány „szigorúan elutasítja a nukleáris energia minden közvetlen vagy közvetett támogatását” – mondta Ernst Zimmerl, a budapesti Osztrák Nagykövetség attaséja április közepén az Energiaklub rendezvényén.

Aszódi Attila hangsúlyozta, hogy Paks II-nél nincs szükség ártámogatásra vagy fix átvételi árra, hogy a projekt megtérüljön. A 2020-as évek közepére várható piaci villamosenergia-árnál a projekt az összes költségét ki tudja termelni – jelentette ki.

Jávor Benedek szerint azonban olyan plusz beruházásokra is szükség lesz a paksi bővítéshez, amelyeket a kormány lehet, hogy nem vett be a költségszámításába:

  • építeni kell egy szivattyús-tározós erőművet a Paks II esetenként fölöslegben előállított áramának tárolására
  • a meglevő mellé még 700 megawattnyi tartalékkapacitás kiépítése, arra az esetre, ha valamiért le kellene állítani az új reaktorokat
  • rá kell őket csatlakoztatni az országos villamosenergia-hálózatra is
  • a legnagyobb tétel a beruházást terhelő adók és vámok. Ha ugyanis áfamentességet kap a projekt, az könnyen tiltott állami támogatásnak minősülhet Brüsszelben. Ezek összesen körülbelül tízmilliárd euróba kerülnek.

 

(Az eredeti cikk az Index Eurologus blogján elérhető).

(Kép forrása: index.hu)

Csernobil ’30: az atomipar nem tanul semmiből

Harminc évvel ezelőtt repült a levegőbe a csernobili atomerőmű reaktorcsarnokának teteje, és az egymás után bekövetkezett két robbanás örökre megváltoztatta a történelmet, a nukleáris technológiához való viszonyunkat és az európai emberek biztonságérzetét. Nem változott viszont az atomipar hozzáállása: ma is ugyanazokat a féligazságokat és teljes hazugságokat szajkózzák az atomenergiával kapcsolatban, a felelősségükről pedig továbbra sem vesznek tudomást.

Másfél magyarországnyi terület vált sugárszennyezetté, ötmillió ember él ma is szennyezett területen, 200 milliárd dollárnyi kár keletkezett, több tízezerrel nőtt a sugárzással összefüggő daganatos megbetegedések gyakorisága, 40 ezer rendkívüli abortuszra került sor a baleset utáni hetekben, a halálozások nagyságrendjét szakmai becslések tízezresre teszik – ezek a számok határozzák meg az 1986-os csernobili atomkatasztrófa gyászos mérlegét. A kezelhetetlen katasztrófa jelentősen hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához, Ukrajna azóta sem tudott kilábalni az akkor kezdődött gazdasági válságból, az ukrán állam sem a környezeti kárelhárításra, sem az áldozatok kárpótlására vonatkozó kötelezettségeit nem tudja teljesíteni nemzetközi segítség nélkül.

Csernobilban nem csak egy atomerőmű dőlt össze, de a biztonságos atomenergia-használat mítosza is megrendült. Az iparnak és a tudománynak ötlete sincs, mit lehetne kezdeni az összeolvadt, ma is durván sugárzó reaktormaggal, a széttört fűtőanyaggal és grafittal – ugyanúgy egyébként, ahogyan Fukusima esetében sincs megoldás a problémák jó részére, köztük a felhalmozódott sugárszennyezett víz kezelésére. Kiderült, hogy a súlyos atombalesetek hatásainak végleges felszámolására, a biztonság garantálására az emberiségnek nincs eszköze – ezt a tényt ma már egyedül az atomipar vitatja, érvek nélkül. Az is világossá vált, hogy a balesetek kárait mindig a társadalom viseli, várhatóan évszázadokon-évezredeken keresztül.

A PM szerint a csernobili baleset nem csak a nukleáris energiatermelés elnyújtott agóniáját indította el, de arra is rámutatott, hogy az atomenergia-használat a technológia jelenlegi szintjén összeegyeztethetetlen a fenntarthatósággal. Az ismétlődő súlyos balesetek a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint is részei az atomipar mindennapjainak. A kiutat nem új, más típusú kockázatokat hordozó atomerőművek építése, hanem az energiahatékonyságra és a zöldenergiára épülő energiarendszer kialakítása jelenti. Egy újabb atomrobbanás lehetőségeit nem beárazni, hanem kizárni kell, ehhez azonban meg kell válni az egyre anakronisztikusabb atomerőművektől

Brüsszel-Budapest, 2016. április 26.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

 

Az évforduló alkalmából a Zöldek egy videóban hívják fel a figyelmet az atomenergia veszélyeire (magyar felirat választható):

 

Danny Cooke, a CBS News akkori munkatársa pedig 2014-ben járt a katasztrófa által sújtott észak-ukrajnai Pripjatyban és készített kollégiával együtt lenyűgőző kisfilmet az elhagyott városról:

 

 

(kép forrása: en.wikipedia.org)

A zöld energia jövője a villamosenergia-törvény tervezett módosításának tükrében – Nyílt levél Orbán Viktor miniszterelnöknek

Orbán Viktor

miniszterelnök

 

Budapest

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Engedje meg, hogy az Európai Parlament magyar képviselőjeként, és az EP által jelenleg tárgyalt Eredményjelentés a megújuló energiáról, valamint a Körkörös gazdaságra való áttérésről című előterjesztések árnyékelőadójaként a kormány egyik legutóbbi törvényjavaslata kapcsán az alábbi észrevételekkel és kérdésekkel forduljak Önhöz.

A kormány a közelmúltban a parlament elé terjesztette „A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény, valamint az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XXIX. törvény módosításáról” szóló törvényjavaslatot. A módosítás elvben a megújuló energiaforrásból termelt áram működőképes támogatási rendszerét lenne hivatott megteremteni, a valóságban azonban inkább a már jelenleg is torz és a zöldenergiát hátrébb soroló magyar energiapiacot deformálná tovább érthetetlen és diszkriminatív, az uniós előírásokkal is ellentétes szabályaival.
Érthetetlen számomra, miért emeli ki külön is a javaslat a hulladék, mint energiaforrás felhasználásának elősegítését (miután a bevezetőben már rögzítette, hogy megújuló energiának legfeljebb csak a biomassza-hulladékból származó energia számíthat). A megfogalmazás alapján a jövőben lehetőség lenne Magyarországon a hulladékégetőkből származó áram kiemelt kedvezményezésére, ami kifejezetten szembemegy az uniós szabályozással. Amint az ugyanis bizonyára Ön előtt is ismert, az uniós hulladék keretirányelv szerint az ún. hulladékhierarchiát hulladékgazdálkodási prioritási sorrendként kell alkalmazni, vagyis Magyarország nem adhat kiemelt támogatást a hulladékégetésnek, amikor még nem aknázta ki a hulladékmegelőzésben, az újrahasznosításban, a szelektív gyűjtésben és hasznosításban lévő lehetőségeket. Az Európai Parlament által jelenleg is tárgyalt, a körkörös gazdaságra való áttérésről szóló új csomag még egyértelműbbé teszi, hogy az EU célja az anyagáramlás körkörössé tétele a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az újrahasznosítás eszközeivel. A hulladékégetés ösztönzése tételesen ellentétes ezekkel a célkitűzésekkel.

Nem látunk magyarázatot arra sem, hogy miért kívánja a kormány a szélerőműveket kiemelni az egyébként egységes szabályozásból. A villamosenergiarendszer kapacitáshiányára vonatkozó hivatkozásokat nem tartjuk reálisnak: én magam is jelen voltam a közelmúltban azon a szakmai konferencián, ahol a MAVIR elnöke nyilvánosan bejelentette, hogy még 400 MW-nyi kapacitás kényelmesen elférne a hálózaton – ez több, mint a jelenleg meglévő összes hazai szélerőmű. Ennél a passzusnál sokkal inkább a szélenergia kormányzati diszkriminációjának újabb jelét észleljük, ami aligha független attól a ténytől, hogy az Önök kormányra kerülése óta egyetlen új szélerőmű építésére sem adtak engedélyt, ami példátlan az Európai Unióban.

Erre a fajta negatív kivételezésre ráadásul semmilyen uniós jogszabály nem ad felhatalmazást. Ráadásul a megújuló energia irányelv konkrét feladatként is előírja a tagállami kormányok számára, hogy teremtsék meg a zöldáram fogadásának hálózati feltételeit („A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a szállítási és elosztási hálózati infrastruktúra, az intelligens hálózatok, a tároló létesítmények és a villamosenergia-rendszer fejlesztésére a villamosenergia-rendszer biztonságos működésének lehetővé tétele érdekében, mivel ez biztosítja a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-termelés – többek között a rendszerek tagállamok közötti, továbbá tagállamok és harmadik országok közötti összekapcsolása révén történő – továbbfejlesztését”) – ezt a kötelezettséget a kormány 2010 óta látványosan szabotálja.
Azt sem tartjuk elfogadható és előremutató intézkedésnek, hogy nem normatív alapon, hanem pályázati úton kívánják biztosítani a zöldáram ártámogatását – a hasonló pályázati rendszerek Magyarországon rendre visszaéléseket szülnek –, az árakat pedig csak rendeletben rögzítenék: a legtöbb uniós tagállamban sok évre előre törvényben szavatolják az átvételi árakat, ez biztosítja ugyanis a zöldenergia-befektetések megtérülésének hosszú távú tervezhetőségét.

Az Európai Parlamentben Magyarországot képviselő politikusként, illetve az Eredményjelentés a megújuló energiáról, valamint a Körkörös gazdaságra való áttérésről szóló előterjesztések árnyékelőadójaként nem csak a készülő szabályozás negatív hatásait érzékelem, hanem azokat a támogatási és gazdaságfejlesztési lehetőségeket is, amelyektől az ország elesik az európai energiapolitikai célok figyelmen kívül hagyása miatt. Ezért kérem, szíveskedjék tájékoztatni róla, hogy mikor számolja föl a kormány a szélerőművek építésének korlátozását, ami egyre inkább elszigeteli országunkat az európai energiapiacon zajló progresszív folyamatoktól.

Kérem továbbá, hogy fontolják meg a törvényjavaslat összhangba hozását a vonatkozó uniós jogszabályokkal – ellenkező esetben a Magyarország szempontjából egyértelműen káros, a lakosságot, a vállalkozásokat és a környezeti tendenciákat hátrányosan érintő törvénnyel szemben minden lehetséges európai fórumon fel fogok lépni egy valóban fenntartható, a környezet és a hazai fogyasztók számára is előnyös energiaszabályozás megteremtése érdekében.

 

Budapest, 2016. április 19.

 

Tisztelettel:

 

Jávor Benedek

európai parlamenti képviselő