JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Nukleáris alkony I.: Lengyelország nem kér az atomból?

Paks2 támogatói valamilyen, csak általuk ismert okból előszeretettel emlegetik a „nukleáris reneszánsz” szókapcsolatot, meglehetősen kreatívan értelmezve azt a tényt, hogy az elmúlt 15 évben (2002 óta) több atomerőművi blokkot (75 db) zártak be, mint amennyit átadtak (72 db), azaz a jelenlegi építési trendek a kiesések pótlását sem képesek biztosítani, ami az atomenergia jelentőségének folyamatos csökkenését vetíti előre a világban. Amúgy minden valamirevaló elemzés ezt is valószínűsíti, Kínában például 2017-ben több teljesítmény leadására képes napelem-kapacitást adtak át, mint amennyi nukleárist az egész egész világon.  De mi magyarok, másmilyen, különleges fajta vagyunk, mi akkor is atomerőművet építünk, ha mindenki más számára nyilvánvaló, hogy ennek semmi értelme. Ugyancsak Paks2 támogatói ezen túl különösen erős áhítattal viseltetnek a Roszatom technológiája és üzleti sikerei iránt, nem győzve hangsúlyozni, hogy mennyi megállapodásuk van világszerte, és rövidesen az  óceániai kis szigetállamok is VVER-1200-as blokkokkal lesznek telepettyezve. No persze az az ország, amelynek kormánya és közmédiája a legvadabb Sputniknews-os álhírt is úgy zabálja, mintha az élete múlna rajta, miért ne hinné el a Roszatom rózsaszín reklámszpotjait. A helyzet azonban az, hogy a Roszatom szénája korántsem áll túl jól, már az oroszországi versenyképességük is kérdésessé vált, és ezen az a kreatív gyakorlat, hogy minden olyan országot, ahol valaha felmerült az orosz nukleáris cég belépése a piacra, leszerződött üzletnek tüntetnek fel, vajmi keveset segít. Etiópia, Banglades, Egyiptom, Dél-Afrika, Törökország, Belorusszia, s és még sok más ország szerepel ezen a „sikerlistán”, azonban a valóságban ezeket a sikertörténeteket számos sötét árny övezi, és van, ami már végképp legkerült a napirendről  Most induló sorozatomban néhány külföldi beruházást járok körül, különös tekintettel a Roszatom egyes projektjeire, közelebbről megvizsgálva, hogy miért megalapozatlan nukleáris reneszánszról, vagy a Roszatom sikeréről, robbanásszerű piaci előretöréséről beszélni, és milyen súlyos nehézségek, botrányok, akár törvénytelenségek öveznek egyes beruházásokat.

zarnowiec-nuclear2-jamnik

Az 1980-as években elkezdett, befejezetlen atomerőmű Żarnowiecben (forrás: Central European Financial Observer

Varsó nem hisz a fűtőelemeknek

Első elemzésemben egy nem direkt Roszatom-projektet, ám hozzánk közel eső példát vizsgálok meg. A nukleáris feltámadás egyik nagy reménysége sokáig Lengyelország volt, amely eddig atomenergia nélküli energiapiaccal rendelkezett. Az 1980-as években a Szovjetunió ugyan Lengyelországban is szeretett volna Pakshoz hasonlóan 4 VVER-440-es reaktort építeni, de közbejött a szükségállapot, Csernobil, majd a rendszerváltás, és 1990-ben egy népszavazás határozottan nemet mondott a projektre. Az elmúlt években azonban újra lebegtetni kezdték annak lehetőségét, hogy Varsó beáll a nukleáris technológiát alkalmazó államok közé, és így a pro-nukleáris EU-tagországok tábora bővülhet. Ennek policy szempontból is komoly tétje van, hiszen az EU-n belül komoly nézetkülönbségek vannak az atomenergia megítélése körül, és erős nyomás mutatkozik arra, hogy az eddigi, a nukleáris energiát megkülönböztetetten támogató és kedvezményező  (lásd Euratom szerződés) európai jogszabályi környezetet felülvizsgálják. Egy új (és relatíve nagy) atompárti tagállam ebben a vitában perdöntő jelentőségű lehet. Már 2010-ben bejelentették az atomerőmű-építési terveket,  azonban – részben a 2011-es fukusimai katasztrófa eredményeképpen – csúszások, késések és halasztások inkább jellemezték a projektet, mint az előrehaladás. Az események a jobboldali populista Jog- és Igazságosság 2015-ös hatalomra kerülésével gyorsultak fel. Úgy tűnik a radikális jobboldali populistákban van valami ellenállhatatlan vonzódás az atomenergia iránt, de valószínűleg nem az energiapolitika az egyetlen terület, ahol világképük a 20. század idejétmúlt, megalomán, voluntarista vízióin alapul, nem pedig a 21. század valóságán.

A lengyel tervek megvalósítására persze az oroszok is szívesen ajánlkoztak, (kifejezetten a lengyel-német nézetkülönbségek felerősítését várták attól, hogy Lengyelország beszáll a németek által épp kivezetett nukleáris szektorba), ami azért az orosz függéstől való hagyományos varsói idegenkedés ismeretében a siker mérsékelt esélyével kecsegtetett. Viszont annál nagyobb értéke lett volna, szimbolikusan is, ha mégis sikerül. Végül inkább a GE Hitachi technológiája felé mozdult a lengyel kormány, bár felmerült francia (Areva), dél-koreai vagy kínai cégek bevonása is.

A kulcskérdés természetesen a finanszírozás volt, ami évek óta a nukleáris beruházások Achilles-sarka. A PiS-kormány alapvetően saját finanszírozásban képzelte el a projektet, amihez tőkeerős, részben vagy egészben állami tulajdonú cégeket kívántak bevonni a beruházásba. A költségek is erősen vitatottak, a becslések 15 és 21 milliárd dollár közé esnek, az alsó és a felső becslés közötti különbség a megtérülés szempontjából azért a „nem mindegy” kategória.

Csakhogy ezek a tervek a jelek szerint most bajban vannak: először különböző állami cégek, elsősorban a PGE (Polska Grupa Energetyczna), Lengyelország legnagyobb energiaszolgáltatója, egymás közt adták vették a projektet. A finanszírozás megoldatlanságának biztos jele volt, amikor a PGE idén februárban meghirdette, hogy szívesen lát még másokat is a projektben, a költségek fedezésére.  A mások azonban nem tolongtak, és a PGE végül most közölte, hogy fő finanszírozóként és beruházóként kiszáll a projektből. Mert helyette inkább off-shore szélerőművekbe fektet, amik szerinte sokkal versenyképesebbek. Amivel nagy bajba került az egész elképzelés. Pláne, hogy a készpénzben gazdag, tőkeerős lengyel olajcég, a PKO Orlen, amelyet a varsói kormány megpróbál bedobni a PGE helyére, szintén jelentős kapacitású északi-tengeri off-shore szélfarmok kiépítését tervezi, a két projekt párhuzamos finanszírozása pedig még számukra is nehézségeket okozhat.

Nagyon bizonytalanná váltak tehát a lengyel atomerőmű-tervek, ennek elsődleges oka pedig egyértelműen a technológia egyre nyilvánvalóbban gyenge versenyképessége, ami miatt minimálisan is piaci alapon gondolkozó cégek vagy kormányok ma már sorra vonulnak ki a korábbi terveikből. A következménye pedig nem csupán az lehet, hogy Lengyelország szén-alapú energiaszektorát nem egy zsákutcás nukleáris kalanddal, hanem a megújulók fejlesztésével vezetheti át a 21. század alacsony szén-kibocsátású gazdaságába, hanem az is, hogy az európai erőviszonyok nem az atomlobbi javára rendeződnek át. Ami mindannyiunknak nagy nyereség volna.

Az új EU-s energiapolitika csapás Paks II.-re

A közelmúlt legfontosabb, bár talán nem a legszexibb energiapolitikai híre nem az, hogy Mészáros Lőrinc bevásárolta magát a magyar energiaszektorba. Nem is a Paks II.-t érő sorozatos csapások a rémes közvéleménykutatási adatoktól a földrengésveszélyességen és az orosz mintaerőművek halasztásán át az osztrákok döntéséig, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak a projekt miatt. Hanem – bármilyen hihetetlenül hangzik – az Európai Parlament három szavazása.

A napokban szivárgott ki az IPCC belső jelentése, mely szerint szinte minden esélyünk elveszett, hogy a klímaváltozást a Párizsi Egyezményben foglalt 1,5 fok környékén tartsuk, a késlekedés, az országok csekély ambíciója, Amerika kiszállása, és sok más miatt. Ha nagyon összekapjuk magunkat, akkor talán van még matematikai esély. De ehhez azonnali, határozott intézkedésekre van szükség. Ezzel párhuzamosan szavaztunk a múlt héten az uniós Tiszta Energia Csomag jelentős részéről, ami a  klímaváltozás megállítása szempontjából kulcs-fontosságú javaslatokat tartalmaz. Itt volt az esély, hogy csavarjunk egyet a helyzeten, és visszahozzuk magunkat a meccsbe: egy kellően erős csomag vissza tudja adni a reményt. Három javaslat volt terítéken: a megújuló energia irányelvről, az energiaunió irányításáról és az energiahatékonysági irányelvről. Ez utóbbinak én voltam a zöld árnyékelőadója, vagyis a saját frakcióm részéről én tárgyaltam a parlamenti álláspontról a többi frakcióval és mindhárom tervezetben sikerült sikereket elérni a parlamenti álláspont kialakítása során. Nem mondanám, hogy megoldottuk a nehézségeket, de sokat léptünk előre, hogy közelebb kerüljünk a célhoz. Ez pedig Magyarország számára is komoly kötelezettségeket ír elő.

Maroš-Šefčovič, az Energiaunióért felelős bizottsági alelnök, és Miguel Arias Cañete energiaügyi biztos a Tiszta Energia Csomag bejelentésekor
Maroš-Šefčovič, az Energiaunióért felelős bizottsági alelnök, és Miguel Arias Cañete energiaügyi biztos a Tiszta Energia Csomag bejelentésekor

A tagállamokra vonatkozó kötelező energiahatékonysági célok előírása az egyik fontos lépés a Párizsi Egyezményben foglaltak teljesítéséhez, itt sikerült a Parlamentben komoly eredményt elérni: szemben a Tanács 27%-os és a Bizottság 30%-os javaslatával, a Parlament legalább 35%-os célt fogalmazott meg a 2030-ig teljesítendő energiahatékonyság javulás területén. Az irányelv a tagállamokra vonatkozó hosszútávú célok mellett évenként teljesítendő részelvárásokat is megfogalmaz. Évenként legalább 1,5 százalékos tartós energiahatékonyság javulást ír elő, amit a tagállamoknak szabadon választott ösztönző intézkedésekkel kell elérniük. Ezek az eszközök lehetnek közvetlen támogatások vagy akár adókedvezmények is, amit a hatékonyságjavulást elősegítő és elérő gazdasági szereplők kaphatnak. Az energiahatékonysági céloktól nem csak az üvegházhatású gázok kibocsátási szintjének csökkenését várjuk. A lakossági programok (például intenzív épületszigetelések, felújítások támogatása) révén csökkenni fog a háztartások fogyasztása, ez pedig csökkenő energiaszámlákat eredményez. Az energiahatékonyság a legjobb eszköz az energiaszegénység felszámolására. Ráadásul tartós, független a kormányzati jóindulattól, és klímaszempontból is hatékony.

A megújuló energia irányelv esetében is a Parlament által elfogadott javaslat a legambiciózusabb. A tagállamokra vonatkozó 2030-ig elérendő célok tekintetében a Bizottság és a Tanács gyengébb 27%-os javaslatához képest a Parlament itt is 35%-os részarányt fogadott el, ami tagállamok megújuló energia felhasználásának részesedésére vonatkozik a teljes energiafelhasználásban. (Külön öröm számomra, hogy a pálmaolaj bioüzemanyagokban történő felhasználását is 2021-től megtiltja ez az irányelv. Korábbi erőfeszítéseim a pálmaolaj európai keresletének csökkentésére megtérülni látszanak, így véget vethetünk a felesleges erdőirtásoknak, ami hatalmas előrelépés a malajziai és az indonéziai erdők eltűnésének megfékezése felé.

Végül az. energiaunió irányításról szóló irányelvben válhat teljessé az EU klíma és energia-csomagja, mivel ez megteremti az intézményi kereteit is a párizsi klímacsúcson tett uniós vállalások végrehajtásának. Továbbá fontos, hogy először az unió történetében az ún. karbon költségvetés jogalkotásba került, és hogy EU elkötelezte magát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti 80-95 százalékkal történő csökkentésére 2050-ig.

Az EP szavazásának eredménye egy olyan csomag, ami ugyan lehetne ambiciózusabb (mind az energiahatékonyság, mind a megújulók területén jobban örültem volna a 40 százalékos célnak, és jónéhány kiskapu bezárásának), de összességében jelentős előrelépés.

A megújuló energia napja felemelkedőben
A megújuló energia napja felemelkedőben

Viszont a következményei a magyar energiapolitikát is befolyásolják, és újabb csapást jelentenek a paksi bővítésnek. A magas energiahatékonysági célok (végső soron jelentős energiaigény csökkentés) aláássa az új atomerőmű szükségességét, amelyet évi 1-1,5 százalékos energiafogyasztás-növekedéssel támasztott alá a kormányzat. Ha ehelyett intenzív energiaigény csökkenés lesz, akkor egész egyszerűen nem lesz szükség a drága, értelmetlen bővítésre és az ott termelt energiára.. A magas, EU-s szinten 35 százalékos megújulós célok, (amelyektől valamelyest a nemzeti célkitűzések eltérhetnek, de 10 százaléknál nagyobb elétérést nem fognak tolerálni) pedig szintén nehezen teljesíthetők 2030-ra. Ekkor minimum 25 százalék megújuló részarányt kéne Magyarországnak teljesíteni, miközben éppen együtt üzemel a 4 régi és a 2 új paksi blokk, amelyek önmagukban a magyar energiaigény 70-80 százalékát fogják megtermelni. Ha erre rárakjuk a 25 százalékos megújulós célt, akkor semmilyen más erőműnek nem marad hely a rendszerben. Ami nem csak életszerűtlen, de konkrétan lehetetlen. Mind a megújuló energia termelés, mind az atomerőművek erősen szabályozásigényesek. Az előbbiek azért, mert ingadozik a teljesítményük, az utóbbiak meg épp azért, mert nem, és nem tudják követni az energiafelhasználás hullámzásait. Mindkettő mellé komoly szabályozó kapacitás szükséges, ami leginkább gyorsan indítható gázturbinás erőműveket jelent. Amiknek viszont az így kialakult körülmények között nincs helye a rendszerben. Paks II.-vel vagy teljesíthetetlenek az uniós klíma- és energiacélok, vagy totálisan instabil a magyar energiarendszer.

Most kéne még hátraarcot csinálnia a magyar kormánynak, amikor még viszonylag kisebb veszteséggel kiszállhatnánk a paksi rémálomból, és helyette abba az irányba mozogni, amerre Európa (és a világ) megy. Nem csak több ezer milliárd forintot spórolnánk meg, de megúsznánk az orosz függés és a környezeti ártalmak mellett az uniós előírások masszív megsértését is. Ja, és jobb lenne a magyar gazdaságnak, hazai munkahelyek jönnének létre, visszaszorítanánk az energiaszegénységet, megúsznánk a Duna felfűtését és megúsznánk az elkerülhetetlen atomerőművi kockázatokat. Tudom, egyik sem olyasmi, amivel a jelenlegi kormányzat foglalkozik, ha komolyabb adag ellopható pénzt lát. Csakhogy addig-addig ügyeskedtek Pakssal, hogy ma már a magyar beszállítói részarány az inkább jelképes kategóriába csúszott vissza. Így pedig a Mészáros&Garancsi fémjelezte oligarchavilág számára lenyúlható pénz is minimális lesz. Ott tartunk, hogy már nekik sem különösebben előnyös az egész. Most csak az szól a projekt mellett, ha direkt élvezik, hogy az országot tönkreteszik vele.

Az új európai energiapolitikáról egy rövid videóban is beszélek. Nézzétek meg itt, és ha további videókról is értesülni szeretnétek, iratkozzatok fel,a youtube csatornámra!

#megújulóenergia #energiahatékonyság #európaiparlament #stoppaks2 #állítsukmegőket

Paks 2 mostantól hazárdjáték – állítsák le a pénzköltést!

Az új osztrák kormány megerősítette elődje bejelentését, Ausztria az Európai Bírósághoz fordul Paks 2 állami támogatása miatt. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint a bírósági döntésig haladéktalanul fel kell függeszteni a bizonytalan kimenetelűvé vált beruházás összes kifizetését.

Kulcsfontosságú lépés az értelmetlen paksi bővítés megállítása irányába, hogy ma reggel az osztrák kormány bejelentette: kitart elődje álláspontja mellett, és az Orbán-kormány minden igyekezete dacára az Európai Bíróságnál támadja meg a tervezett paksi bővítés állami támogatását. Jávor Benedek a döntésre reagáló bécsi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: nem az atomenergia jelenti a megoldást az európai klímaproblémára, nincs rá ok, hogy az atomerőművek mentesüljenek a közös energiapiac szabályai alól.

Jávor szerint az Európai Bizottság korábban már elismerte, hogy egy olyan veszteséges nukleáris projektre adja az áldását, amely sosem épülne meg piaci alapon, a magyar adófizetők pénze nélkül. Az állami támogatás engedélyezése az uniós jog helytelen értelmezésén alapul, és arra a blöffre épül, hogy Paks 2 nem fogja befolyásolni az európai energiapiacot – azt a piacot, ahonnan az egyre olcsóbb nap- és szélenergia rohamtempóban szorítja ki a támogatások nélkül életképtelen atomenergiát.

Mivel az Európai Bíróság akár meg is tilthatja Paks 2 állami támogatását – ami egyet jelentene a bővítés azonnali csődjével –, Jávor Benedek szerint a magyar kormánynak nincs más választása: ha felelősen bánik a közvagyonnal, azonnal le kell állítania a bizonytalanná vált beruházás pénzelését a végső bírósági döntésig. Ellenkező esetben a miniszterelnöknek kell felelősséget vállalnia minden forintnyi veszteségért, amelyet az esetleg meghiúsuló bővítés a magyar államnak okoz.

Brüsszel, 2018. január 22.

(Kép forrása: 24.hu)

Szabálytalan volt a paksi turbina-tender

Turbina a Paks II.-vel azonos technológiájú Leningradszkaja 2 atomerőműben (forrás: http://museum.power-m.ru)
Turbina a Paks II.-vel azonos technológiájú Leningradszkaja 2 atomerőműben (forrás: http://museum.power-m.ru)

Egyszerűen képtelenek szabályosan eljárni Paks II.-nél, ezért ismét az Európai Bizottsághoz fordulok. A Roszatom valószínűleg az első adandó alkalommal megszegte a Bizottság közbeszerzésekre vonatkozó előírásait. Az EB zavaros körülmények között, és gyenge, ellentmondásos érvek alapján zárta le az új atomerőmű építésének közbeszerzés nélküli, Roszatomnak való odaítélését vizsgáló kötelezettségszegési eljárását. Arra hivatkoztak, hogy elfogadják ugyan, hogy a projekt egészére nem írtak ki nemzetközi tendert (ami szerintem súlyosan sérti az uniós közbeszerzési jogot), de a részfeladatok közbeszereztetése során árgus tekintettel figyelni fognak, hogy minden maximálisan megfeleljen az előírásoknak. Az egyik ilyen, az eljárást lezáró levélben is foglalt kötelezettség a tenderfelhívások széleskörű közzététele volt, hogy maximálisan érvényesülni tudjon a verseny. Konkrétan megállapodtak azoknak a honlapoknak a listájában, ahol közzé kell tenni a felhívásokat, és személyesen Lázár János tett ígéretet a kiírások legalább hét, listába szedett honlapon való szerepeltetésére.  Ehhez képest a legeslegelső komolyabb feladat, a turbinaszigetek szállítására vonatkozó tenderfelhívás során a felsorolt hét honlap közül, amelyeken meg kellett volna jelennie a kiírásnak, egyetlen egyen találtuk nyomát a paksi projektnek.

A vállalásokat megszegve kiírt közbeszerzést a General Electric és az Alstom konzorciuma nyerte, ám csak úgy, hogy „technikai feltételekre” hivatkozva a tenderre szintén jelentkező szentpétervári Szilovije Masini céget kizárták a versenyből. A cég meg is támadta a döntést, arra hivatkozva, hogy jogszerűtlenül, téves hivatkozással zárták ki a versenyből.

Paks II. ügyében egyszerűen képtelenek bármit jogszerűen végigcsinálni, minden lépésüket a szabálytalan mutyizások, a kiskapuzások, a simlis „megoldjuk okosba” hozzáállás jellemzik. Olyan az egész projekt, mint ők maguk.

A helyzet tisztázása érdekében az Európai Bizottság belső piaci biztosához, Elżbieta Bieńkowska-hoz fordultam levélben, kérve, hogy vizsgálja meg a közbeszerzési kiírás szabályszerűségét, egyben felteszem a kérdést, hogy vajon hogy értékeli, hogy a beruházás során, amelyet megkérdőjelezhető módon,  a jogszabályok elképesztően rugalmas értelmezésével hagytak jóvá, az első lehetőségnél ismét átverik őket, és nem tartják be a magyar kormány saját vállalásait.

Meg kell állítanunk Paks II.-t, mielőtt a szabálytalanságok, a projekt minden áron való erőltetése biztonsági kockázatokat termel ki magából! Cselekedjünk együtt!

#paks2 #simliskültelkiatomerőműnepperek #stoppaks2 #állítsukmegőket #azévszázadberuházása

bienkowska_paks_tender_level_180118

Párbeszéd: közbelépésünk nyomán meghátrált a kormány az atomtörvény ügyében

A héten a Magyar Közlönyben publikált atomtörvény-módosítás véget vet a kormány kísérletének az új nukleáris létesítmények engedélyezésének közvetlen kormányzati ellenőrzés alá vonására. Az Európai Bizottság követelésére elfogadott módosítás fontos győzelem. Aggodalomra ad ugyanakkor okot az, hogy a nyilvánvalóan uniós jogot és a nukleáris hatóság függetlenségét sértő eredeti javaslat akadály nélkül keresztül tudott menni Magyarországon, amely ellen az érintett szakhatóság nemcsak nem tiltakozott kézzel-lábbal, hanem azt állította, hogy saját maga kezdeményezte. Ez kételyeket ébreszt az OAH kormányzati szándékoktól való függetlenségét illetően, és így komoly kockázatok forrása lehet Paks2 engedélyezési eljárása során.

Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője már  tavaly decemberben, az eredeti törvénymódosítás benyújtásának pillanatában hangsúlyozta, hogy az sérti az atomenergiára vonatkozó uniós jogot, amelynek sarokpontja a nukleáris hatóság függetlensége. Az akkori módosítás lehetővé tette a kormány számára, hogy az Országos Atomenergia Ügynökség (OAH) feje felett átnyúlva, közvetlenül avatkozhasson bele az új nukleáris létesítmények és a nukleáris hulladék tárolására vonatkozó engedélyezési eljárásába.

A cél nyilvánvalóan a Paks2 engedélyezési folyamata során esetlegesen felmerülő problémák és a már meglévő időveszteség kreatív, politikai alapú „orvoslása” volt, és az engedélyezések felgyorsítása, a biztonság rovására. Ezért Jávor az Európai Bizottsághoz fordult panasszal. Az EB pedig arra a következtetésre jutott, hogy az EP-képviselő aggodalmai megalapozottak, és hónapok óta tárgyalt a kormánnyal annak módosításáról, és a korábbi jogszabályi állapot helyreállításáról.

A most elfogadott és publikált újabb módosítás ennek megfelelően gyakorlatilag visszaállítja az eredeti helyzetet, illetve ellehetetleníti az engedélyek kiadása körüli  kormányzati „buherálásokat”. Ez mindenképpen fontos győzelem, és reményt ad arra, hogy a paksi bővítés engedélyezése során a biztonság szerepel majd első helyen a politikai célokkal, például a csúszásban lévő projekt felgyorsításával szemben. A mostani módosítás ugyan nyitva hagy néhány kérdést, de alapvetően megfelelő garanciának tűnik. Az Európai Bizottságnak azonban a törvény végrehajtását és a kapcsolódó kormányrendeleteket is szorosan nyomon kell majd követnie ahhoz, hogy a kormány ne nyithasson új kiskapukat magának a nukleáris engedélyezés befolyásolására.

Jávor ugyanakkor aggályosnak tartja, hogy az első pillanattól kezdve nyilvánvalóan EU-jogot sértő, az OAH függetlenségét aláásó, és így a nukleáris biztonságot veszélyeztető javaslat csont nélkül eljutott a parlamenti elfogadásig, anélkül, hogy az érintett hatóság, vagy más szakmai szervezetek tiltakoztak volna ellene. Ez kételyeket ébreszt a hatóság kormányzati szándékokkal való szembeszegülési képességeivel kapcsolatban, és kérdésessé teszi, hogy Paks2 engedélyezése során, ha a kormány akarata és a nukleáris biztonság konfliktusba kerül egymással, akkor vajon melyik iránt lesz elkötelezettebb a hatóság.

 

(Kép forrása: hvg.hu)

Párbeszéd: Paks II boríthatja a középtávú költségvetési terveket

A paksi bővítés pénzügyi hatásai hosszútávon rendkívüli terhet jelentenek a magyar költségvetés és az adófizetők számára. A Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője által most kapott dokumentumok szerint pedig a 10 milliárd eurós orosz hitel már középtávon is az uniós költségvetési előírások megszegéséhez vezethet. A kormány ráadásul ahelyett, hogy megoldást keresne, egyszerűen letagadja a problémát.  

Az EP-képviselő utánajárt annak, hogy pontosan milyen hatása lesz a Paks II atomerőmű beruházásra felveendő 10 milliárd eurós orosz kölcsönnek a magyar költségvetés egyensúlyára, a költségvetés fenntarthatóságára, illetve az államadósság mértékére. Kérdéseivel az NGM-hez és az Európai Bizottsághoz fordult. A kapott válaszok azonban ellentmondanak egymásnak.

Tállai András szerint az eladósodottság mértéke a jövőben sem fog növekedni, ám az Európai Bizottság szerint az eladósodottság mértéke az atomerőmű építési szakaszában körülbelül a GDP  8%-ával fog emelkedni. „A kormány egyszerűen letagad egy problémát, vagy indokolatlanul optimista GDP-növekedési elvárásokkal próbálja elkendőzni azt. A valóság ezzel szemben az, hogy a hitelfelvétel érdemben növelheti nem csak a nominális, hanem a GDP-arányos államadósságot is, ez pedig ellenkezik az uniós előírásokkal, amelyeket a Bizottság szigorúan figyelni fog. Felmerülhet a túlzottdeficit-eljárás újraindítása is Magyarországgal szemben.  Tállai András állítása, mely szerint az államadósság mértéke az elmúlt években csökkent, garancia arra nézve is, hogy az eladósodottság a jövőben sem fog növekedni, csak viccnek megy. el” – mondta Jávor Benedek.

A képviselő szerint kétség merül fel a kormány állításainak hitelességével kapcsolatban, különösen azért, mert a Bizottság állításai szerint a projektről sem a magyar kormány, sem pedig a Költségvetési Tanács nem tett közzé középtávú költségvetési hatásvizsgálatot, noha az építkezés a közeljövőben indul.

Brüsszel-Budapest, 2017. június 8.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Az Európai Bizottság válasza itt, Tállai András válasza itt olvasható.

Párbeszéd – Senki nem tudja, miért nem kellett Magyarországnak betartani az EU-s jogot Paks II ügyében

Jean-Claude Junckerhez, az Európai Bizottság elnökéhez fordul Jávor Benedek, mert úgy tűnik még a Bizottságban sem tudja senki pontosan mit jelent az a technikai kizárólagosság, ami miatt  az Európai Bizottság 2016 novemberében lezárta a Paks II közbeszerzésének hiánya miatt indított kötelezettségszegési eljárását.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő a Bizottság döntése után megkeresett minden magyar érintett minisztériumot, szervet és vállalatot, aki Paks II tervezésében, építésében érintett lehet, valamint megkereste részletekért az Európai Bizottság Belső piaci Főigazgatóságát is, de az elmúlt 5 hónapban senki nem tudott magyarázatot adni az égető kérdésre: vajon mik azok a technikai paraméterek, amelyek a Roszatomon kívül mindenki mást kizártak a Paks II. projektből. Így azt sem tudni, miért állt jogában a magyar kormánynak az EU-ban kötelező közbeszerzési eljárás elhagyása.

“Magyarországon nem készült egyetlen olyan szakvélemény vagy tanulmány sem, amely szerint csak a Roszatom felel meg a magyar előírásoknak, sőt a második Orbán-kormány komoly tárgyalásokat folytatott más erőműépítő céggel is, mielőtt az orosz félnek adták a megbízást.” – hangsúlyozta az európai parlamenti képviselő. Jávor az ügyben az Országos Atomenergia Hivatalt, az MVM Paks II. projektcéget, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, a Paksi Atomerőmű Zrt.-t és a Miniszterelnökséget is megkereste azt tudakolva, hogy bármelyik szereplő készített-e a tender elhagyását megalapozó elemzést vagy szakmai anyagot. A válaszok egytől egyig tagadták, hogy ilyen anyagot bármely érintett készített volna. A Miniszterelnökség cinikus válasza szerint a magyar kormány nem is tudja, hogy milyen érvek miatt zárta le a Bizottság a kötelezettségszegési eljárást

“Döbbenetes, hogy az Európai Bizottság is a magyar kormány keze alá játszik, és ők sem hajlandóak információt adni a döntés indokairól.” mondta a Párbeszéd képviselője, aki szerint ez azt támasztja alá, hogy Paks II. tenderének hiányát a Bizottság politikai okokból hagyta jóvá, és az eljárást, valójában megfelelően megalapozott indokolás nélkül szüntette meg. Ennek a gyanúnak a tisztázása az Európai Bizottság felelős igazgatóságai együttműködésének hiányában Juncker elnök feladata – szögezte le Jávor -, és addig nem nyugszom, amíg a nyilvánosság világos választ nem kap arra az alapvető kérdésre, hogy miként volt lehetséges az európai jog semmibe vétele egy ilyen súlyú ügyben.”

Az érintett intézmények válaszai itt, a Juncker elnöknek írt levél itt olvasható.

(Kép forrása: 24.hu)

Párbeszéd: Orbán elbukta az atomtitkot

Párbeszéd: Orbán elbukta az atomtitkot

Akkor is be kell tartanod a törvényeinket, ha Magyarország miniszterelnöke vagy – ez az üzenete Lázár János bejelentésének, hogy a kormány feloldja a mindenre kiterjedő paksi titkosítást. Az önkéntes titokminiszter csupán azt felejtette el hozzátenni, hogy előre megmondtuk: nem lesz jó vége, ha megpróbálják az összes részletet eltitkolni, és hogy a Párbeszéd fellépése nyomán az adatvédelmi hatóg kényszerítette rá őket a visszakozásra.

Kis győzelem a jogállam magyarországi híveinek, és nagy bukás Orbánéknak: ha hihetünk az atom-ügyben elvétve igazmondáson kapott Lázár Jánosnak, a kormány kénytelen feloldani a titokban megkötött paksi paktum megvalósítási megállapodásainak (voltaképpen a minimum 4000 milliárd forintos beruházás kivitelezési, finanszírozási és üzemeltetési szerződéseinek) a titkosságát. A magyar adófizetők pénzével és a következő generációk biztonságával üzletelő Orbán-kabinet természetesen nem magától vált hirtelen az átláthatóság elkötelezett hívévé.

A szokatlan lépésnek hosszú előzménye van: Jávor Benedek, a Párbeszéd képviselője 2014 decemberében titokfelügyeleti eljárást kezdeményezett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH) a három megállapodás titkosításának felülvizsgálata érdekében. Péterfalvi Attila, a NAIH vezetője vagy tudatosan, vagy kapacitáshiányát elhallgatva,  gyakorlatilag bárminemű tájékoztatás nélkül kétségek között hagyni bárkit, aki a jogállam eme intézményében még bízott, de választ nem adott. Végül már az ombudsmannak is közbe kellett avatkoznia, de kéés fééves időhúzás után végre megszületett a döntés: a mindenre kiterjedő titkolózás a magyar jog alapján sem tartható.

Péterfalvi minap megérkezett, minden ésszerű időn túli válasza szerint „a minősítés tartalmáról jelenleg csak annyi állítható, hogy az a végrehajtási megállapodások teljes szövegére valószínűleg nem vonatkozhat (…) nyilvánvalóan vannak olyan részeik, amelyek nyilvánosságát nem szükséges korlátozni”.

Gratulálunk a NAIH elnökének, hogy mintegy 30 hónapnyi munkával sikerült rájönnie arra, amit minden jogtisztelő polgár tudott már a titkosítás pillanatában – és Lázár Jánosnak is az igyekezetéhez, hogy megpróbálja a kormány nagylelkűségének beállítani az információszabadsághoz való jogaink részleges biztosítását – nagyszerű képet festenek a magyar jogállam állapotáról. Egyben felszólítjuk az érintetteket a bővítési dokumentáció teljeskörű nyilvánosságának megteremtésére: bárhogy ügyeskednek is, 4000 milliárd adóforint elköltése nem a magánügyük, előbb-utóbb minden döntékkel és minden fillérünkkel el fognak számolni. De a jogállam híveinek joguk van megkövetelni, hogy ez inkább előbb következzen be, mint később: jogunk van ugyanis tudni egy olyan szerződés részleteiről, amelyeknek végsősoron a törlesztőrészleteit minden hónapban mi fizetjük ki az energia árán felül.

Éppen ezért, és hogy mindenki láthassa, hogyan működnek a magyarországi jogállami intézmények, Jávor Benedek adatkéréssel fordul Péterfalvi Attilához, hogy kiderüljön mi is történt az elmúlt két és fél évben.

Péterfalvi Attila válasza: NAIH-2017-paks titokfelügyelet válasz

Brüsszel, 2017. április 28.

(Fotó: Botos Tamás)

Párbeszéd: Az államfő kezdeményezzen népszavazást Paksról!

Áder János köztársasági elnök a Trefort gimnázium diákjaival beszélgetve azon sajnálkozott, hogy az emberek nem tudnak olyan népszavazási kérdést megfogalmazni a paksi bővítésről, amely megfelelne a Nemzeti Választási Bizottság elvárásainak. A Párbeszéd szerint a sajnálkozás helyett a köztársasági elnök akár cselekedhetne is: ha fontosnak tartja, hogy a nép döntsön, éljen elnöki jogosítványaival, és kezdeményezzen ő népszavazást!

A köztársasági elnök gimnazistákkal folytatott beszélgetése során a legelvontabb környezetvédelmi témák mellett aktuális kérdésekkel is szembesült: az egyik diák például szóba hozta a paksi bővítést, illetve a beruházással kapcsolatos népszavazási kezdeményezéseket. A köztársasági elnök szerint azért nem népszavazás döntött Paks kérdésében, mert eddig nem volt megfelelő, az NVB által elfogadható kérdés, pedig van jogi lehetőség a referendumra, „ha valaki meg tud fogalmazni egy megfelelő kérdést”.

A Párbeszéd szerint a megoldáshoz Áder Jánosnak csupán az alkotmányt kell fellapoznia: ha valóban fontosnak tartja, hogy a magyar állam legdrágább és legkockázatosabb beruházásáról a magyar nép döntsön, éljen az alaptörvényben rögzített elnöki jogkörével, és jogi stábjával konzultálva találjon szerinte jogszerű kérdést, és kezdeményezzen ő maga népszavazást a tervezett bővítésről!

A Párbeszéd biztos benne, hogy a nukleáris energia magyarországi jövőjéről érvényes döntést csak a magyar választók hozhatnak. Áder Jánosnak hatalmában áll ezt lehetővé tenni.

Brüsszel, 2017. április 25.

 

(Kép forrása: 444.hu)

Párbeszéd: Paksi hitel- orosz érdekhálóban Magyarország

A tervezett paksi bővítésért felelős kormánytag, Lázár János szerint Magyarország néhány héten belül megkezdi a paksi orosz hitel lehívását, majd a fölvett hitelrészt azonnal vissza is fizetjük. A Párbeszéd szerint az abszurd eset világosan mutatja, hogy az elkapkodott bővítési ügyletben a rosszul megkötött paksi szerződésekkel az Orbán-kormánynak nincs mozgástere: követnie kell az orosz diktátumot, akkor is, ha az ellentétes a magyar érdekkel.

Lázár szerint a valószínűleg lehívjuk az aktuális hitelrészt, majd 60 napon belül törlesztjük. Ennek természetesen nincs semmi értelme, mégis jelzésértékű: Magyarország szeretne kihátrálni az elkapkodva, előkészítés nélkül, Orbán és Putyin 2014-es váratlan megállapodása nyomán megkötött hitelszerződésből, de nem tud szabadulni. Bár Lázár János az elmúllt egy évben számtalanszor elmondta, hogy nem fogjuk igénybe venni az orosz kölcsönt, inkább a piaci finanszírozást választjuk, Vlagyimir Putyin februári látogatásakor az orosz elnök világossá tette, hogy nincs kibúvó. Így nem csak a máig közel egymillió euróba kerülő rendelkezésre tartási jutalékot kell folyamatosan fizetni, hanem a további hitelterheket is – egy olyan hitelért, amelyre nincs szükségünk.

Az eset egyértelművé megmutatja, hogy a hitelszerződés milyen rendkívül erős garanciákkal védi az orosz fél érdekeit, miközben Magyarország nem rendelkezik eszközökkel saját érdekeinek érvényesítésére. A helyzet ráadásul az, hogy nem csupán a hitelszerződés, hanem az egész paksi szerződéscsomag hasonló szellemben fogant, és végső soron sokkal inkább orosz tollbamondásnak, mint egyenlő felek szerződésének tekinthető. A kivitelezés kapcsán sokat emlegetett „turn key” szerződés például, amely kormány szerint garantálja, hogy a beruházás esetleges költségemelkedése az orosz fél kockázata, és Magyarország a szerződött összegért kész erőművet kell, hogy kapjon, valójában szintén tele van kiskapukkal, és nem garantálja, hogy nem tud drágulni a projekt. A kölcsönszerződéshez hasonlóan ez is rendkívül rugalmas az orosz fél szempontjából, arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények mentik fel a Roszatomot a szerződött  ár betartása alól.

A megvalósítási szerződés egyértelművé teszi például, hogy ha a költségtúllépés a magyarországi engedélyezési eljárás elhúzódása miatt következik be, akkor az a magyar fél kizárólagos felelőssége. Az engedélyezési eljárások viszont az eredeti tervekhez képest már most is körülbelül egy év csúszásban vannak. Hogy ez a csúszás költségnövekedést okozó határidőtúllépés-e, az csupán a két fél alkujától függ. A két fél közül a magyar kormány pedig szemmel láthatólag semmilyen mozgástérrel nem rendelkezik, az orosz fél által diktáltak végrehajtásán túl.

A Párbeszéd szerint immár egyértelmű, hogy a tender nélkül a Roszatomnak adott a paksi projektről súlyosan hátrányos szerződéseket sikerült kötnie a magyar kormánynak. A döntés egyik okaként hivatkozott orosz finanszírozásról ma már látszik, hogy előny helyett inkább súlyos teher, és könnyen lehet, hogy az ajánlatok megversenyeztetése esetén nem csak a finanszírozásra, hanem a beruházás megvalósítására is lett volna jobb ajánlat. Az is látszik azonban, hogy az orosz érdekhálóból a kormány immár nem tud szabadulni: a szerződésekből szinte lehetetlen kihátrálni, pedig már a kormány számára is nyilvánvaló, hogy vállalhatatlanul rossz üzletet kötött. A magyar érdekeket súlyosan sértő megállapodás Orbán Viktort vétke: a miniszterelnöknek kell korrigálnia a saját hibáját, vállalva természetesen a politikai felelősséget is azért, hogy a magyar gazdaságot kiszolgáltatta a putyini Oroszországnak.