JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Írásbeli hozzászólása az európai migrációs stratégiaról szóló vitához

Először is tisztáznunk kell a fogalmakat, hogy elkerülhessük a politikai demagógiát. A bevándorlás és a menekültkérdés ugyanis nem kapcsolódik közvetlenül.

Menekültnek kell elismerni azokat, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy ettől való félelmük megalapozott, függetlenül a menekült gazdasági helyzetétől.

Ez egy szolidaritási kérdés. Ebben a kérdésben sem az EU-nak, sem a tagállamoknak nincsen választási lehetősége: szolidárisnak kell maradnunk a menekültekkel, és a méretükhöz képest aránytalanul nagy menekültügyi nyomással szembenéző tagállamokkal szemben is. Ez a szolidaritás nem engedi a menekültek kriminalizálását sem. A történelem során magyarok százezreit fogadták be a világ minden pontján, mert különböző rezsimek elől menekülniük kellett. Őket sem kezelték bűnözőkként.

A bevándorlás kérdése annyiban más, hogy az Európai Unió és annak tagállamai eldönthetik, hogy a legális bevándorlást harmadik országokból az EU-ba engedik-e, vagy sem. Ez a kérdés, beleértve Európa demográfiai kihívásait is, valóban napjaink egyik legfontosabb kérdése. De erre a kérdésre Európában közösen, felelősségteljesen, a tényekre alapozva, és nem a polgárok félelmeire és előítéleteire építve kell megoldásokat találnunk. Az ún. nemzeti konzultáció Magyarországon, amely a bevándorlást a terrorizmussal köti össze, és amely politikailag irányított, sarkított kérdéseket tesz fel, minden csak nem felelős politizálás eredménye.

 

© 2013 Aya Mulder. Licensed under CC-BY

Felszólalás az európai ügyészségről szóló vitában

Az európai költségvetést érintő, illetve a határokon átnyúló bűncselekmények és korrupció megfékezéséhez elengedhetetlen egy európai szintű ügyészség felállítása. Úgy tűnik, ezzel a legtöbben egyetértenek.

Sajnos azonban néhány kormány a szuverenitásra hivatkozva próbálja aláásni az európai főügyészség ötletét. Miért?

Félelemből. Hiszen egy európai ügyész kavics lehet a kormányok cipőiben. Kényelmetlenséget okozhat nekik azon esetekben, ahol felmerül az adott kormányok érintettsége is.

Éppen ezért megindult az eredeti javaslat „felvizezési eljárása”:

Egy testület által irányított szervezet talán még elfogadható lehet, noha ez a felépítmény alapvetően idegen az ügyészi rendszerektől. De működőképes lehet.

Ugyanakkor egy network típusú ügyészségi szervezetet létrehozatala, amely névleg megteremtené az európai ügyészséget, de anélkül, hogy egy pillanatra is kivonná a hatásköröket a tagállami ügyészségek kezéből, tökéletesen elfogadhatatlan. Ez a megoldás csak az adófizetők pénzének további elherdálását jelentené, anélkül, hogy bármilyen előnye lenne.

Felmerült az is, hogy a hatáskörei közül az ÁFÁ-t ki kellene venni, noha az európai költségvetés jelentős részét pont az ebből származó bevételek alkotják.  Ez a javaslat olyan lényeges hatásköröket venne el az ügyészségtől, amely nélkül az ügyészség eljárása az unió pénzügyeit komolyan érintő bűncselekmények esetén lehetetlenné válna.

Kizárólag olyan ügyészség elfogadható, amely még a tagállamok napi politikai érdekeivel szemben is eljárhat az EU pénzügyi érdekeinek védelmében.

 

Strasbourg, 2015. április 28.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Jövő nemzedékek jogai: a hazai példa alapján európai intézmény?

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő kezdeményezésére és elnökletével a jövő nemzedékek jogainak európai uniós szintű képviseletének lehetséges módjairól tanácskoztak Brüsszelben.

Az egyeztetés EP-képviselők, a magyar Alapvető Jogok Hivatalának jövő nemzedékek ügyével foglalkozó képviselője, a téma neves szakértői, szakpolitikai és jogi elemzők részvételével zajlott, továbbá képviseltette magát Karmenu Vella környezetvédelmi, tengerügyi és halászati és Navracsics Tibor kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztosok kabinetje is.

A konstruktív szakmai egyeztetésen a csoport áttekintette az ügy történeti vonatkozásait és egyes országok, köztük Magyarország működő intézményeinek tapasztalatait, majd az uniós szintű képviselet megalapozásáról, lehetséges formáiról, a kapcsolódó kihívásokról és hasznáról cseréltek eszmét.

Jávor Benedek beszédében kiemelte, hogy a jövő nemzedékek jogainak és szükségleteinek megfelelő képviselete érinti, de túlmutat az ifjúságvédelem, a fenntartható fejlődés, az örökségvédelem témakörén, egyszerre demokratikus és emberi jogi kérdés. A többi résztvevő is az ügy témakörökön, szakpolitikákon átívelő jellegét hangsúlyozta, és rövid-, és középtávon is megoldást sürgetett.

A lehetséges előnyök között említették az uniós értékek megerősödését, a tagállami, uniós és nemzetközi célkitűzések hatékonyabb, eredményesebb megvalósítását, az EU intézményrendszerének modernebbé válását és a civil társadalomban felhalmozódott tudás jobb érvényesülését.

A magyar képviselő hangsúlyozta, hogy a jelenlegi képviselet nélküli jövő nemzedékek érdekeinek uniós megjelenítésének igényével a többség egyetért, ugyanakkor annak formája nem eldöntött. Az azonban bizonyos, hogy a jelenlegi szakpolitikai eszközök és a kormányzási struktúrák jobb összehangolására, átláthatóságra és a hatékonyság javítására van szükség.

Jávor Benedek a továbbiakban is határozott lépéseket tesz azért, hogy az uniós szintű döntéshozásban a hosszú távú hatásokat – beleértve a még meg született generációkra vonatkozóakat is – jobban mérlegeljék, és a jövő nemzedékek tisztességes élethez való joga biztosított legyen.

Brüsszel-Budapest, 2015. április 23.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Kereskedelmi előnyök kontra környezeti biztonság – írásbeli hozzászólás a GMO-Kerekasztal 27. üléséhez

A TTIP-tárgyalások egyik legkomolyabb hiányossága továbbra is a súlyos demokratikus deficit, ami az egész folyamatot jellemzi. Változatlanul ismeretlen például a magyar kormány hivatalos tárgyalási álláspontja. A külgazdasági tárcát vezető Szijjártó Péternek a kormányzati portálon jelenleg is olvasható, tavaly októberi nyilatkozata szerint „A gazdasági együttműködés ügyében elmondtam, hogy elkötelezettek vagyunk a TTIP iránt. A mi számításaink szerint, ha egy kellően ambiciózus TTIP-megállapodás jön létre, akkor az 15-20%-kal tudná növelni a magyar exportot, 20-30 ezer új munkahelyet jelentene Magyarországon és a GDP-nket éves szinten 0,2-0,3%-kal meg tudná növelni.” Ezzel nagyrészt egybecseng a külügy egyik stratégiai dokumentumában olvasható állásfoglalás: „Az euroatlanti térség az elmúlt években jelentős pozícióvesztésen esett át a világ más térségeihez, így különösen Kelet-Ázsiához képest, de a TTIP ismét a transzatlanti térség javára billentheti az erőviszonyokat a világban. A TTIP által az euroatlanti térség egységesedik, belső integráltsága mélyül, ami szintén azt indokolja, hogy a magyar külpolitika egységben kezelje az egész térséget […], valószínűsíthetően nem lesz olyan tárgyalási terület, ahol a tárgyalás reálisan várható kimenetele Magyarország számára kifejezetten hátrányos következménnyel járna […], a TTIP összességében pozitív, de nem nagymértékű hatással lehet a Magyarországra történő közvetlen külföldi tőkebefektetésekre.” A fentiek nyomán a magyar kormány nem tűnik a TTIP ellenfelének, inkább egy óvatos támogató álláspont tűnik valószínűnek, miközben a nyilvánosságban sokszor igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy valójában szabadságharcot vívnak az Egyesült Államok (illetve részben az EU), és a TTIP elfogadása ellen.

A vitarendező mechanizmus (ISDS) részletkérdésnek tűnik, de akár politikai vízválasztó is lehet. Orbán Viktor a múlt pénteki rádióinterjújában azt mondta: „Olyan egyezményt nem támogatok, amely gazdasági jogviták eldöntését kiemelné a magyar bírósági rendszerből, és valamilyen távoli választott bírósághoz helyezné át.” Ez jól hangzik – hiszen a TTIP a vitarendezést éppen ilyen külföldi testületekre bízná –, ám egy évvel ezelőtt éppen Orbán írta alá a magyar-orosz nukleáris együttműködési egyezményt, amelyben az szerepel: „Bármilyen vita, nézeteltérés vagy igény […] esetén a felek által megjelölendő jó nevű, harmadik országbeli, nemzetközi választott bíróság hoz döntést. A választott bírósági döntés végleges, és a részes felek számára kötelező érvényű.”

Természetesen az egyezmény tartalmát érintő kifogások is hasonlóan súlyosak. A TTIP egyik sarkalatos pontja vélhetően a GMO-szabályozás lesz. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a szabadkereskedelmi egyezmény elfogadásáért a vállalati lobbicsoportoknak és az Egyesült Államoknak is engedményeket kell tennie GMO-fronton. Ám ha a GM-növények európai piaca nem is szabadul fel teljesen, a GMO-k beengedését sürgető nyomás mindenképpen megnő majd. Az ISDS a TTIP elfogadása esetén akkor is életveszélyessé válhat, ha a GMO-piac felszabadítását nem teszi kötelezővé: van rá esély, hogy ha egy uniós tagállam kormánya (élve a most megnyílt jogával) a tilalom mellett dönt, akkor majd egy külföldi választott bíróság előtt védekezhet a „kárt szenvedett” Monsanto vagy Pioneer kártérítési igényeivel szemben. Az új uniós GMO-szabályozás értelmében a tiltás tagállami hatáskör, ami látszólag növeli a nemzeti kormányok mozgásterét – valószínűleg erre gondolt az Orbán-kormány is, amikor magyar sikerként harangozta be a változást –, ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőben majd az egyes kormányoknak kell hadakozniuk a hatalmas lobbi erejű és korrupciós potenciálú GMO-cégekkel, adott esetben az állampolgáraik feje fölött.

Hogy az Európai Parlamentben egyáltalán nem vehető biztosra a TTIP megszavazása, az a fentieken túl azzal is magyarázható, hogy nagyon súlyos fenntartások fogalmazódtak meg az uniós agrárpolitika, a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, a vegyianyag-szabályozás, illetve a szabadkereskedelmi egyezmény összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Sokakban aggodalmat kelt, hogy a TTIP alapján az EU-nak konzultációs kötelezettsége lenne az Egyesült Államokkal a kereskedelmet érintő – például környezetvédelmi, egészségügyi vagy fogyasztóvédelmi – jogalkotásban, durván visszavetve az európai jogfejlődést, amely ezeken a területeken sokkal progresszívabb, mint az Egyesült Államokban. A vegyianyag-politika például teljesen külön utakon jár az EU-ban, illetve az Egyesült Államokban: az európai szemléletben sokkal komolyabb szerephez jut az elővigyázatosság elve és a megelőzés. Az uniós vegyianyag-szabályozás évtizedekkel előrébb tart: messze nem tökéletes ugyan, de lényegesen több vegyi anyagra nézve rendelkezik vizsgálati eredményekkel és felhasználási szabályokkal, mint az Egyesült Államok szabályozása. Az Egyesült Államokban piacon lévő vegyszereknek például csak a 2%-a esetén tesztelték a rákkeltő hatást. Ráadásul az Egyesült Államokban még az igazolt káros hatások esetében is lényegesen nehezebb piaci korlátozásokat bevezetni, mint Európában. Az erőtlen szabályozás következtében az Egyesült Államokban lényegesen gyakoribbak bizonyos, vegyi összetevőkkel is kapcsolatba hozható olyan betegségek, mint egyes allergiák, az asztma vagy a termékenységi problémák. Ezeknek a betegségeknek a kezelése százmilliárd dolláros nagyságrendű kiadást jelent az állam és az állampolgárok számára, a gyártók nem vesznek részt a terhek viselésében. Az EU fejlettebb és hatékonyabb szabályokat alkalmaz, amelyek kézzelfogható egészségügyi és környezeti előnyöket biztosítanak. A TTIP belépése itt lelassítaná az európai szabályok fejlődését, és megakadályozná, hogy hasonlóan kemény előírásokat vezessenek be az Egyesült Államokban. A jogalkotók számára egyeztetési kényszert teremtene (nem a meglévő joganyag harmonizálására, hanem új jogszabályok megalkotására vonatkozóan), ami lefékezné, és a folyamatos kompromisszumkeresés miatt ki is lúgozná a jogalkotást. Vagyis a TTIP nem úgy tüntetné el a szabályozási különbségeket – amelyek jelenleg a fejlődés egyik mozgatórugóját jelentik – hogy mindenkit a legprogresszívabbak szintjére hozna fel, hanem inkább lefelé, az embereket és a környezetet kevésbé védő előírások követése irányába szorítaná az egyes országokat, így a vegyipari innovációt is gátolná. A gátló hatás az Egyesült Államokban érvényesülne a leginkább: ott a szigorúbb uniós szabályokhoz történő igazodás (amit a piacszerzés igénye motivál) a fejlesztések egyik mozgatórugója, ez a motiváció azonban megszűnhet.

Az egyezmény negatív hatással lehet az európai gyártókra is, hiszen megnyitja a piacot az olcsóbb, ám a környezetre és az egészségre ártalmasabb amerikai, kínai, ázsiai stb. termékek előtt. Jelenleg az egyes vegyi anyagok veszélyességére vonatkozó információk közkincsnek, szabadon közzétehető tudnivalónak számítanak – a jövőben önmagában ez a közzététel (ami nem csak a fogyasztókat, hanem a gyártókat is orientálta és befolyásolta) önmagában is károkozásnak minősülhet. Az egyik negatív következmény lehet az is, hogy azok a veszélyes vegyi anyagok, amelyeket az Egyesült Államokban használnak a palagáz- és palaolaj-bányászatnál a kőzetrepesztésre, Európában is szabadon használhatóakká válnak. A fentiek nyomán Európa vélt – és nehezen bizonyítható – kereskedelmi előnyökért cserébe nagyon sokat feladna a környezeti biztonságból, illetve azokból a humán és környezeti értékekből, amelyek köré az európai egység szerveződik.

Budapest,2015.március 25.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Nemzetközi Roma Nap – Írásbeli felszólalás

Az 1971-es első Nemzetközi Roma Világkongresszus óta ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot. Alkalom ez arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és áttekintsük a romák helyzetét. Én, ha körülnézek, sajnos azt látom, hogy a romák továbbra sem teljes jogú állampolgárai hazámnak.

A romák várható élettartama hazámban 10-15 évvel rövidebb, mint többségi társaiké. Lakhatási körülményeik sok gettóban a harmadik világban élőkéhez hasonlíthatóak, körükben szegénység folyamatosan növekszik, kitörési lehetőségeik pedig csökkennek.

A rendszerváltás óta növekszik az elsődleges munkaerőpiacról kiszoruló romák száma, az évek óta munkanélküliek pedig hiába könyörögnek még valódi megélhetést nem biztosító, megalázó közmunkáért is, gyakran ahhoz sem férnek hozzá. Magyarországon a roma gyerekek majd 2/3-a szegregált oktatási intézményben tanul. A felelős miniszter pedig egy, a bíróság által is diszkriminálónak ítélt iskolafenntartó mellett száll síkra, a bírósági ítéletre pedig jogszabály-módosítás volt a válasza. Miközben a fejlesztésekre szánt EU-s és nemzeti forrásokat egy olyan politikai testület osztja, amelynek kormánypárti vezetője most közel 2 millió euró elköltéséről nem tud számot adni.

Mindennek kapcsán felmerül az Unió felelőssége is a helyzet kialakulásában: rengeteg kiváló terv és elköltött forrás ellenére érzékelhető változás nem történt. Pedig bizton állíthatjuk, hogy a legrosszabb érdekérvényesítő képességgel bíró csoportok helyzete a legjobb indikátor, hogy megfigyeljük, mit hoz Európa jövője.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Hozzászólás a nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladásról tartott vitához

Az Alapjogi Ügynökség 2014-es jelentése szerint a nők egyharmada szenved el erőszakot az EU-ban, becslések szerint Magyarországon 3-400 ezer nő és a velük élő gyermekeik élnek a családon belüli erőszak poklában.

Felszólalásomnak szomorú aktualitást ad a magyar parlament múlt hét keddi döntése, mely szerint a Fidesz-Jobbik koalíció elvetette az Isztambuli Egyezmény ratifikációját sürgető, Szelényi Zsuzsanna képviselőasszony által jegyzett határozati javaslatot. Bár hazám már 2014 elején aláírta az egyezményt, annak ratifikációja, vagyis valódi átültetése nem volt sürgős a jobboldal számára! Az elvetés indoklására olyan arcpirító, bornírt érveléseket ismerhettünk meg egy jobbikos képviselőasszony szájából, hogy az Egyezmény hibája, hogy nem tér ki az abortuszra, holott – szerinte – az is a családon belüli erőszak egyik formája. A Fidesz pedig sunnyog, láthatóan kínos még a téma is a vak komondorok pártjának. Őszintén remélem, hogy Pelczné Gáll Ildikó képviselőtársam, mint a nőjogi és esélyegyenlőségi bizottság póttagja a jövőben sikeresebben lesz képes ismertetni és elfogadtatni hazai párttársaival azokat az európai értékeket, melyekbe az Egyezmény elutasítása, a nők elleni erőszak kérdésének elsunnyogása nem fér bele.

Tisztelt Kollegák,

Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az Isztambuli Egyezményt mihamarabb ratifikálják a tagországok,léphessenek a tettek mezejére az Egyezményben lévő új lehetőségek a nők elleni erőszakkal szembeni harcban!

Photo: Christopher Michel (CC)

A sztrájkjoggal kapcsolatos ILO-vita keretében tett kezdeményezések -írásbeli hozzászólás

Sajnos az egész világon, nemcsak Európában, a munkavállalói és munkaadói oldal egyensúlya megbillent: a munkaadók folyamatosan növekvő, a munkavállalók pedig egyre csökkenő befolyással bírnak a munkafeltételekre.  Ebben a környezetben a munkavállalók egyik  leghatékonyabb eszköze a sztrájk. A  sztrájk joga a huszadik század óta megilleti Európában a munkavállalókat és szakszervezeteiket, az ILO 87. számú egyezménye az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jogról pedig melynek tagja minden uniós tagország, ha nem is expressis verbis mondta ki, de gyakorlatilag elismerte ezt a jogot. 2012 óta a munkaadói oldal az ILO-n belül vitatni kezdte a munkavállalókat megillető sztrájkjogot, és ezt a törekvést csendben támogatják  ázsiai, afrikai kormányok, sőt néhány európai kormány is. Ez tökéletesen elfogadhatatlan.  Európa kormányai és az Európai Bizottság számára nem az üzleti érdekek vak kiszolgálása, hanem a társadalmi párbeszéd feltételeinek biztosítása és a felek kiegyensúlyozott párbeszédének elősegítése a feladata.

Az kormányok valódi szerepfelfogásával leginkább ellentétes magatartásra „a legjobb példa” saját hazám. Magyarországon a 2010-es sztrájktörvény módosítása óta a sztrájkolás előfeltételeként a feleknek meg kell állapodni az elégséges feltételekről. Ez a gyakorlatban lehetetlenné tette a magyar munkavállalók számára a sztrájkjog gyakorlását. Pedig egyértelmű, hogy a méló  munkaviszonyok megteremtése nem lehetséges kiegyensúlyozott erőviszonyok és párbeszéd fenntartása nélkül melynek alapja a sztrájkjog.

 

kép forrása: http://hallgatoihalozat.blog.hu/2012/12/26/_hogyan_keszult_a_forradalom