JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Jávor Benedek európai parlamenti felszólalása az adóelkerülés uniós szintű szabályozásáról

Jávor Benedek felszólalása az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén az „Egyes adóelkerülései gyakorlatok megakadályozását célzó szabályok” címmel rendezett parlamenti vitán az alábbi felvételen tekinthető meg.

 

 

 

Fenntartható energiarendszert Magyarországnak!

Az alábbi írás a Zöld Műhely Alapítvány által szervezett, „Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára” című konferencián 2016. május 18-án tartott nyitóelőadásom szerkesztett verziója. A konferencia megrendezését a Heinrich Böll Stiftung támogatta.

Alig van időszerűbb téma ma Magyarországon, mint a magyar energiapolitika jövője. Nem csupán az új paksi blokkok létesítése, illetve az ezt övező bizonytalanság – uniós vizsgálatok sora vagy az orosz finanszírozó megrendült pénzügyi helyzete – diktálja, hogy alternatívákat keressünk és nyílt vitát kezdeményezzünk Magyarország energetikai jövőképét illetően.

Pedig már ez önmagában is indokolttá tenné, hogy legyen B-terv hazánk energiaellátására arra az esetre, ha az paksi atomerőmű létesítése kudarcba fulladna, vagy – ahogy az elmúlt évek valamennyi európai nukleáris projektje esetében tapasztalható volt – sok éves, akár évtizedes csúszásba kerülne.

A kormányzat egyoldalú elkötelezettsége az új paksi erőmű, mint egyedül számításba vett megoldás mellett nem csupán azért káros, mert meggyőződésem szerint egy súlyosan veszteséges, energetikailag indokolatlan, kockázatos és környezetkárosító beruházást erőltetnek. Talán ennél is nagyobb kockázatot jelent, hogy mindeközben semmiféle elképzelés nem körvonalazódik Magyarország energiaellátására a projekt bukása esetére. Mi több, a szóba jöhető alternatívákat a kormány aktívan szorítja vissza például a szélenergia-engedélyek befagyasztásával, a napelemekre kivetett termékdíjakkal, az épületek energetikai korszerűsítésére rendelkezésre álló uniós források lakosságtól való elvonásával. Mindent ennyire egy lapra, egyetlen – bizonytalan – projektre tenni fel egy olyan stratégiai ágazatban, mint az energetika, megítélésem szerint elfogadhatatlan kockázatvállalás a magyar adófizetők és energiafogyasztók terhére. Egy párra all in-t mondani – ez inkább csak a hollywoodi filmekben szokott egy happy endhez vezető idegfeszítően izgalmas stratégia lenni.

De az új paksi erőmű csupán egyetlen eleme a problémának. Nagyobb baj az, hogy a jelenleg hatályos, 2011-ben elfogadott Energiastratégia – melynek Paks is a részét képezi – szinte egyetlen eleme sem áll már meg a lábán. A valóság néhány év alatt lényegileg ásta alá annak előfeltevéseit, így ma már, akármennyire is megalapozottnak tűnhetett a megalkotása idején (bár néhány tézise már akkor sem volt reális), mára inkább kortörténeti dokumentum, mint használható útiterv a magyar energiapolitika számára.

  1. Az Energiastratégia már elfogadása pillanatában is leginkább vitatható feltételezése a várható energiaigények alakulására vonatkozó becslés volt. Az évi 1,5%-os növekedés lényegében egy, az 1980-as, 90-es években gyökerező energetikai hüvelykujj-szabály átvételéből fakad, mely szerint 1%-os GDP-növekedés nagyjából 1%-os energiaigény növekedéssel jár együtt. Ez az elképzelés azonban már 2011-re is idejétmúlttá vált, alkalmatlansága azóta pedig még nyilvánvalóbb. A 2007-2008-as gazdasági válság megakasztotta az energiaigények növekedését a fejlett országokban, az energiahatékonysági erőfeszítések pedig szétválasztották a GDP és az energiafelhasználás szoros összekapcsoltságát – ez egyébként az EU energiapolitikájának egyik fő célja. Azóta sem az EU, sem Magyarország energiaigénye nem növekedett, lényegében stagnál, vagy inkább csökken. A 2011-es 1053 PJ primer energiaigénynek Magyarországon a stratégia alapján 2015-re 1117 PJ-ra kellett volna nőnie, ehhez képest 2015-ben – előzetes adatok szerint – az 1014 PJ-ra csökkent. 100 PJ, azaz nagyjából két paksi blokknyi energiafelhasználás „hiányzik” a valóságban az Energiastratégia forgatókönyvéhez képest 2015-ben – 4 év alatt! Az Energiastratégia energiaigény-becslései egyszerűen nem vehetők továbbra is komolyan.
  2. Az Energiastratégia elfogadásával szinte egy időben bekövetkezett fukusimai katasztrófa, majd az ezt követő biztonsági felülvizsgálatok, az új projektekre vonatkozó előírások szigorodása nyomán a nukleáris beruházások költségei a korábban becsültekhez képest jelentősen megnőttek, így versenyképességük más energiatermelő kapacitásokhoz képest erősen romlott;
  3. Az elmúlt években az európai atomenergetikai iparban két további fontos költségnövelő folyamat zajlott. Egyfelől valamennyi atomerőmű beruházás kivitelezési költségei elszálltak az eredetileg tervezettekhez képest – nem csupán a sokat emlegetett olkiluotoi vagy flamanville-i projektek esetében, hanem a közelmúltban a még meg sem kezdett Hinkley Point C blokk építési költségeire is váratlanul 15%-kal magasabb becslést adott meg a beruházó EDF, mint korábban – és itt eddig még egy kapavágás sem történt. Ráadásul általános meggyőződéssé vált, hogy az atomerőművek leszerelési költségei, valamint a sugárzó hulladékok végleges elhelyezésének ára jóval magasabb lesz a tervezettnél, és az így megugró költségek fedezésére nincs sem forrás, sem életképes stratégia, így azok várhatóan a költségvetéseket fogják terhelni például Franciaország vagy Németország esetében is.
  4. De átalakult az Energiastratégia másik lábát alkotó fosszilis energiahordozók piaci és politikai környezete is. A gázellátás kapcsán a Déli Áramlat vezeték bukása mellett talán a legfontosabb változás annak a megkülönböztetett figyelemnek a kialakulása, amely az EU-ban az Oroszországtól való energetikai függőségre irányul. A 2014-es Európai Energiabiztonsági Stratégia egyértelműen az orosz gázfüggés csökkentését tűzte ki célul, ami a gázellátás biztosítása során alternatív források keresését, és alternatív útvonalak kiépítését igényli, jelentős járulékos beruházási költségeket rendelve hozzá a gázra alapozott energiahasználatra.
  5. A szén esetében, amely az Energiastratégia által elfogadott Atom-szén-zöld forgatókönyv nevesítetten fontos összetevője, a nemzetközi klímapolitikai fejlemények állítanak kemény korlátokat. A tavaly decemberben aláírt Párizsi Klímaegyezmény céljai között szigorúbb, a korábbi 2 C fok helyett 1,5 C fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés elérése szerepel, ez pedig óhatatlanul a kibocsátáscsökkentési célok ambícióinak növelését, nem pedig csökkentését igényli. Ezzel aligha fér össze, hogy a rendszerváltás óta a magyar energiamixben meredeken zuhanó részarányú szén alapú energiatermelés trendje megforduljon, és ismét jelentős tényezővé váljon – ráadásul az igencsak kétséges versenyképességű magyar szénvagyon-kitermelés révén.
  6. Ezzel összefüggésben pedig kalkulálni kell a CO2-kibocsátás költségeit is, amely szintén hozzáadódik a fosszilis energiaforrásokra alapozó energiatermeléshez – éspedig éppen a szénhez leginkább.
  7. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az elmúlt 5 évben valóságos forradalom zajlott le a megújuló energiaforrások területén. A technológia fejlődésével a megújulók hatékonysága meredeken növekszik, korábban megújuló energiatermelésre alkalmatlannak tartott területeken vált lehetővé azok hasznosítása (pl. az alacsony sebességű szél hasznosításának feltételei jelentősen javultak), mindezen technológiák bekerülési költsége pedig zuhanásszerűen csökkent. A napenergia alapú villamosenergiatermelés évente 10%-kal válik olcsóbbá, és ez olyan léptékű piaci térnyeréssel fog járni, hogy az Oxfordi Egyetem kutatóinak becslése szerint 2027-re a globális energiaigények 20%-át önmagában a napenergiás technológiák fogják biztosítani. Idén év elején egy Marokkó által kiírt 850 MW-os szélenergia tenderen 25-30 USD/MWh árat sikerült elérni – ez 7-8 Ft/kWh-t jelent, ami nem csak az új paksi blokkok várhatóan 30-32 forintos kWh-kénti árát múlja messze alul, hanem a jelenlegi, már kifutott erőmű 11 forintos kWh-kénti árát is.

Röviden: a hatályos magyar energiastratégia valósághoz való viszonya megkapóan laza. Egy ennyire megalapozatlanná vált stratégiának a követése súlyosan téves policy döntéseket eredményez, amelynek a következményeit viszont nagyon is valóságosan kell majd viselnünk és megfizetnünk. Azaz tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mit is gondolunk az új paksi erőmű részleteiről, a módozatról, ahogy az azzal kapcsolatos döntéshozatal zajlott, a politikai következményeiről, pusztán szakmai alapon egyértelmű, hogy Magyarország nem alapozhatja a továbbiakban energiapolitikáját a 2011-es Energiastratégiára – teljes újragondolására van szükség, az azóta bekövetkezett változások figyelembe vételével. Annak, hogy a magyar kormányon belül nem látszik erre irányuló gondolkodás, lehet, hogy jó politikai okai vannak, de az is biztos, hogy energiapolitikailag ez semmivel sem indokolható.

Ha pedig a kormány nem hajlandó szembenézni a valósággal, a globális energiapiacokon végbement radikális változásokkal, akkor másnak kell ezt megtennie, és életszerű, az aktuális és valós folyamatokon alapuló energia szcenáriót letenni az asztalra.

Erre tettünk kísérletet, amikor az Európai Parlament Zöld frakciójának és a Böll Alapítvány társfinanszírozásával megbíztuk Európa egyik legjobb energiapolitikai kutatóintézetét, a Wuppertal Intézetet aktuális, korszerű alternatív energiapolitikai forgatókönyvek modellezésére, elkészítésére. Az Energiaklub részvételével elkészült Energia Útitervrőlanélkül, hogy belemennék a részletekbe, annyit mindenesetre elárulhatok, hogy több lehetséges alternatíváját is felkínálja az új paksi blokkoknak, ezek az alternatívák reálisak, megvalósíthatók, és még olcsóbbak is.

Annyit hadd mondjak el: a modellezés során végig fokozott óvatossággal jártunk el. A számítások alapvetően konzervatívak, a technológia fejlődésének vártnál gyorsabb üteme, a költségek gyorsabb csökkenése, a piac rugalmasabb reakciója, a bevont források szélesebb köre mind-mind a modellek által előrevetített változások gyorsabbá, olcsóbbá, átfogóbbá válását eredményezhetik. Tekintsük egy rendkívül óvatos megközelítésű minimálprogramnak, aminél a valóság csak ambiciózusabb lehet – ha akarjuk.

A kérdés, hogy akarjuk-e? Hogy Magyarország részt kíván-e venni a körülöttünk zajló energiaforradalomban, a maga hasznára fordítva a változásokat, élve a benne rejlő lehetőségekkel? Vagy – sokadszorra történelme során – az országot körülvevő mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások, ipari forradalmak során ismét az eggyel korábbi trendhez igazodik, sajátkezűleg építve meg a saját versenyképtelenségét, alapozva meg történelmi lemaradását? Vagy ezegyszer képesek leszünk lépést tartani az idővel.

 

(Kép forrása: en.wikipedia.org)

Paksi bővítés – Jávor Benedek: van előnyös alternatíva

 

Budapest, 2016. május 18., szerda (MTI) – Van alternatívája a paksi bővítésnek, ami nemcsak a klímaváltozás szempontjából, hanem pénzügyileg és a munkahelyteremtést tekintve is előnyösebb. Ezt bizonyítja a Zöld Magyarország Energia Útiterv című tanulmányban felvázolt elképzelés – mondta Jávor Benedek PM-es európai parlamenti képviselő egy szerdai budapesti szakmai konferencián.

 A bemutatott tanulmány – amely az Európai Parlament Zöldek frakciójának támogatásával a Wuppertal energiapolitikai kutatóintézetben készült – megállapította: technológiailag lehetséges Magyarországon a megújuló energiaforrásokra alapozott, új paksi atomerőművet nem tartalmazó forgatókönyv. Ezzel párhuzamosan energiahatékonysági intézkedéscsomagokra is szükség van – jelezte a képviselő.

Jávor Benedek ismertette: az úgynevezett zöld forgatókönyv stabil, megbízható, fenntartható energiarendszert kínál az ország számára, amellyel 2050-re a megújuló energia részaránya a teljes energiafogyasztásban 50 százalékra, villamos energia esetében pedig 80 százalékra emelkedhet. Mindeközben az energiahatékonysági beruházásoknak köszönhetően mintegy 60 százalékkal csökkenne a teljes energiafelhasználás – tette hozzá.

Elmondása szerint a jelenlegi hivatalos energiapolitikát tükröző „atomforgatókönyv” esetén a lakosság energiaigénye 2050-re 340 terawattórára nőne, amit döntő többségben földgáz és nukleáris energia fedezne. A zöld forgatókönyv úgy számol, hogy 130 terawattórára csökkenne az igény.

A tanulmányt készítők arra jutottak, hogy a megújuló energiára alapozott elképzelés – a szén-dioxid-kibocsátás költségeit nem számolva – 2030-ig 37 milliárd euró, 2050-ig pedig további mintegy 72 milliárd euró befektetési költséget igényelne, ezzel szemben a hagyományos verzió első körben több mint 40 milliárd eurót, majd 85-90 milliárd eurót – jegyezte meg Jávor Benedek.

Az európai parlamenti képviselő szerint a tanulmány bizonyítja, hogy a kormány nem mond igazat, amikor a paksi bővítést az egyetlen lehetséges megoldásként próbálja beállítani a magyar energiapolitika jövőjeként.

Jávor Benedek a Zöld Műhely Alapítvány és a Heinrich-Böll-Stiftung által szervezett Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára című konferencián tartott előadásában hangsúlyozta továbbá, hogy a mai magyar energiapolitikai döntések alapjául szolgáló 2011-es energiastratégia már nem érvényes, az utóbbi öt évben radikálisan megváltozott a globális energiapiac, nincs energiaigény-növekedés, jelentősen emelkednek viszont a nukleáris projektek költségei.

 

A tanulmány teljes terjedelemében itt olvasható.

Jávor Benedek írásbeli hozzászólása az EP „Az Északi Áramlat 2 hatása a közép-kelet-európai régió gázpiacára”című vitájához

A közös klíma és energiapolitikai célok, a COP21 célkitűzései, valamint az energiaellátás diverzifikálásának elve is megkérdőjelezi, az Északi Áramlat 2 szükségességét. A projekt mind az energiabiztonságra, mind az energiaellátás diverzifikálására gyakorolt hatása miatt is okot ad aggodalomra.

A szakpolitikai aggodalmak mellett egy nyilvánvalóan kettős mércére szeretném felhívni a figyelmet: Az Európai Bizottság 2014-ben azt állította, hogy a Gazprom által a közép- és kelet-európai gázpiacon gyakorolt üzleti magatartás piaci erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, és sérti az uniós trösztellenes szabályokat. Egyúttal a harmadik energiacsomagra hivatkozva a Déli Áramlat építését is leállítatta. Ez az álláspont mind energiapolitikai, mind biztonságpolitikai szemszögből megfelelő volt.

Most azonban, hogy Németország szeretne vezetéket építeni, a Gazprom hirtelen megbízható piaci szereplőként tűnik fel, sőt a tenger alatti vezetékekre vonatkozó külön szabályokra való hivatkozással akár a harmadik energiacsomaggal is összhangban levőnek tekintheti a Bizottság a tervezett gázvezetéket.

Szigorúan jogilag ez megállhatja a helyét, azonban látni kell hogy a közép-kelet-európai régió gázpiacára is hatást gyakorló projekt engedélyezése a régió unióhoz fűződő viszonyára is alapvető hatással lesz, mivel azt a tagállamok – nem ok nélkül – kettős mérceként fogják értékelni.

A régió országaiban, melyek egyébként is konfliktusok sorában állnak az Unióval, ennek az európai integráció egészének megítélését is érintő következményei lesznek.

 

(Kép forrása: en.wikipedia.org)

A zöld energia jövője a villamosenergia-törvény tervezett módosításának tükrében – Nyílt levél Orbán Viktor miniszterelnöknek

Orbán Viktor

miniszterelnök

 

Budapest

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Engedje meg, hogy az Európai Parlament magyar képviselőjeként, és az EP által jelenleg tárgyalt Eredményjelentés a megújuló energiáról, valamint a Körkörös gazdaságra való áttérésről című előterjesztések árnyékelőadójaként a kormány egyik legutóbbi törvényjavaslata kapcsán az alábbi észrevételekkel és kérdésekkel forduljak Önhöz.

A kormány a közelmúltban a parlament elé terjesztette „A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény, valamint az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XXIX. törvény módosításáról” szóló törvényjavaslatot. A módosítás elvben a megújuló energiaforrásból termelt áram működőképes támogatási rendszerét lenne hivatott megteremteni, a valóságban azonban inkább a már jelenleg is torz és a zöldenergiát hátrébb soroló magyar energiapiacot deformálná tovább érthetetlen és diszkriminatív, az uniós előírásokkal is ellentétes szabályaival.
Érthetetlen számomra, miért emeli ki külön is a javaslat a hulladék, mint energiaforrás felhasználásának elősegítését (miután a bevezetőben már rögzítette, hogy megújuló energiának legfeljebb csak a biomassza-hulladékból származó energia számíthat). A megfogalmazás alapján a jövőben lehetőség lenne Magyarországon a hulladékégetőkből származó áram kiemelt kedvezményezésére, ami kifejezetten szembemegy az uniós szabályozással. Amint az ugyanis bizonyára Ön előtt is ismert, az uniós hulladék keretirányelv szerint az ún. hulladékhierarchiát hulladékgazdálkodási prioritási sorrendként kell alkalmazni, vagyis Magyarország nem adhat kiemelt támogatást a hulladékégetésnek, amikor még nem aknázta ki a hulladékmegelőzésben, az újrahasznosításban, a szelektív gyűjtésben és hasznosításban lévő lehetőségeket. Az Európai Parlament által jelenleg is tárgyalt, a körkörös gazdaságra való áttérésről szóló új csomag még egyértelműbbé teszi, hogy az EU célja az anyagáramlás körkörössé tétele a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az újrahasznosítás eszközeivel. A hulladékégetés ösztönzése tételesen ellentétes ezekkel a célkitűzésekkel.

Nem látunk magyarázatot arra sem, hogy miért kívánja a kormány a szélerőműveket kiemelni az egyébként egységes szabályozásból. A villamosenergiarendszer kapacitáshiányára vonatkozó hivatkozásokat nem tartjuk reálisnak: én magam is jelen voltam a közelmúltban azon a szakmai konferencián, ahol a MAVIR elnöke nyilvánosan bejelentette, hogy még 400 MW-nyi kapacitás kényelmesen elférne a hálózaton – ez több, mint a jelenleg meglévő összes hazai szélerőmű. Ennél a passzusnál sokkal inkább a szélenergia kormányzati diszkriminációjának újabb jelét észleljük, ami aligha független attól a ténytől, hogy az Önök kormányra kerülése óta egyetlen új szélerőmű építésére sem adtak engedélyt, ami példátlan az Európai Unióban.

Erre a fajta negatív kivételezésre ráadásul semmilyen uniós jogszabály nem ad felhatalmazást. Ráadásul a megújuló energia irányelv konkrét feladatként is előírja a tagállami kormányok számára, hogy teremtsék meg a zöldáram fogadásának hálózati feltételeit („A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a szállítási és elosztási hálózati infrastruktúra, az intelligens hálózatok, a tároló létesítmények és a villamosenergia-rendszer fejlesztésére a villamosenergia-rendszer biztonságos működésének lehetővé tétele érdekében, mivel ez biztosítja a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-termelés – többek között a rendszerek tagállamok közötti, továbbá tagállamok és harmadik országok közötti összekapcsolása révén történő – továbbfejlesztését”) – ezt a kötelezettséget a kormány 2010 óta látványosan szabotálja.
Azt sem tartjuk elfogadható és előremutató intézkedésnek, hogy nem normatív alapon, hanem pályázati úton kívánják biztosítani a zöldáram ártámogatását – a hasonló pályázati rendszerek Magyarországon rendre visszaéléseket szülnek –, az árakat pedig csak rendeletben rögzítenék: a legtöbb uniós tagállamban sok évre előre törvényben szavatolják az átvételi árakat, ez biztosítja ugyanis a zöldenergia-befektetések megtérülésének hosszú távú tervezhetőségét.

Az Európai Parlamentben Magyarországot képviselő politikusként, illetve az Eredményjelentés a megújuló energiáról, valamint a Körkörös gazdaságra való áttérésről szóló előterjesztések árnyékelőadójaként nem csak a készülő szabályozás negatív hatásait érzékelem, hanem azokat a támogatási és gazdaságfejlesztési lehetőségeket is, amelyektől az ország elesik az európai energiapolitikai célok figyelmen kívül hagyása miatt. Ezért kérem, szíveskedjék tájékoztatni róla, hogy mikor számolja föl a kormány a szélerőművek építésének korlátozását, ami egyre inkább elszigeteli országunkat az európai energiapiacon zajló progresszív folyamatoktól.

Kérem továbbá, hogy fontolják meg a törvényjavaslat összhangba hozását a vonatkozó uniós jogszabályokkal – ellenkező esetben a Magyarország szempontjából egyértelműen káros, a lakosságot, a vállalkozásokat és a környezeti tendenciákat hátrányosan érintő törvénnyel szemben minden lehetséges európai fórumon fel fogok lépni egy valóban fenntartható, a környezet és a hazai fogyasztók számára is előnyös energiaszabályozás megteremtése érdekében.

 

Budapest, 2016. április 19.

 

Tisztelettel:

 

Jávor Benedek

európai parlamenti képviselő

 

 

 

Változást az egész európai politikában! – Jávor Benedek írásbeli hozzászólása a Panama-akták kapcsán tartott Európai Parlamenti vitában

Jávor Benedek írásbeli hozzászólása az EP mai ” Az adókijátszás és pénzmosás elleni meglévő intézkedések hatékonysága a Panama-akták közeltmúltbeli napvilágra kerülésének fényében ” című vitájában:

Változást az egész európai politikában!

A Luxleaks, a Dieselgate és most a PanamaPapers botrány tökéletesen megmutatja, hogy is áll ma az átláthatóság és a  közélet tisztaságának ügye Európában. Sajnos nyugodtan állíthatom:  egész Európa „megméretetett és könnyűnek találtatott”. 

A Panama-akták feltárták az egyik eszközt, amelyet a globális elit használ jövedelmei eltitkolására, kivonva magukat hazájukban a közös terhek viselése alól. Ami  mindenfajta  illegális gazdasági tevékenység  végzésének lehetőségét is megteremti.  Mindeközben egész Európában növekedik a szegénység, a közszolgáltatásokra, oktatásra, egészségügyre, a munkanélküliek, a hajléktalanok, a menekültek ellátására egyre kevesebb pénz jut az állami költségvetésekből.   

Ennek az igazságtalanságnak véget kell vetnünk! Az európai jogalkotók közös felelőssége az,  hogy gátat szabjon a korlátok nélküli „adóoptimalizáslásnak”.  Ehhez első lépésként a politikai elit pénzügyeinek átláthatóságát kell biztosítani európai és tagállami szinten. Szigorú, átlátható és ellenőrizhető módon kell szabályozni a különböző politikai funkcióban lévők és családtagjaik összeférhetetlenségi, vagyonbevallási szabályait. Ugyanakkor pontosítani kell a gazdasági elitre vonatkozó átláthatósági szabályokat is.

Arról panaszkodunk, hogy az emberek nem bíznak a politikusokban, amit az a közel fél millió aláíró  is bizonyít, akik aláírták az offshore cégek és az érintett bankok számonkérését követelő kezdeményezést. Amíg  ennek nem teszünk eleget, nem fogjuk tudni visszaszerezni a választók bizalmát.

Csatlakozzon Ön is itt: www.change.org/hun-panamapapers

Az Európai Tanács 2016. március 17–18-i ülésének előkészítése és az EU–Törökország csúcstalálkozó eredménye c. vitához való írásbeli hozzászólás

Ma Európában egy elhúzódó menekültválság tanúi vagyunk, amely velünk lesz még egy ideig. A háború sújtotta területeken a konfliktus nem látszik megoldódni és tartós válsággócok alakultak ki. A menekültek száma nem fog csökkeni. Erre csak közös európai szinten adhatunk megfelelő. Az erőnk a közös fellépésen is múlik,  aminek egyik alapfeltétele az együttműködés. Minden, a közös fellépést aláásó partizánakció a sikeres közös cselekvés erejét ássa alá és tartós károkat okoz az egész európai közösségnek, beleértve a különutasakat is.

A baj az, hogy hétfőn este Magyarország nemcsak az Európai szolidaritást rúgta fel, hanem nagyon  komoly károkat okozott az egész uniónak,  jelentősen gyengítve külső tárgyalási pozicióját. Tehát most rosszabb a helyzet  a tagállamokban, beleértve Magyarországot is.

A tagállamok nem tudnak egyedül megküzdeni a krízissel. Ha nem segítünk, azzal újabb válsággócokat hozhatunk létre közel határainkhoz, még közelebb húzva magunkhoz a problémát, ahelyett, hogy a gyökereinél próbálnánk orvosolni. Ma Görögország, előtte Olaszország nézett szembe a menekültek áradatával. Most őket hagyjuk magukra, legközelebb más bajban lévő tagállamot, amelynek a problémáit közösen kellene  megoldanunk?  És ha az én hazámról lesz szó? Ki fog segíteni?

Ez a  magyar fellépés súlyosan ártott európaiaknak és magyaroknak egyaránt. Ha így folytatjuk, egyedül maradunk majd a világban, amikor mi kerülünk bajba.

Jogszerűtlen a kvótanépszavazás, a Kúriához fordulunk

 

A Nemzeti Választási Bizottság mai döntésével utat engedett a kormány kezdeményezésének, amely az Európai Unió közös menekültpolitikájának egyik elemét képező kvótarendszerről népszavazást kíván tartani. Az NVB határozata nem csak összeegyeztethetetlen a magyar és uniós joggal, de azért is sajátos, mert a paksi bővítés kapcsán ugyanez a testület két évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartotta, hogy nemzetközi kötelezettségvállalás ügyében népszavazást tartsunk Magyarországon. Jávor Benedek PM-es EP-képviselő ezért felülvizsgálati kérelmet nyújt be a Kúriához, rámutatva a kormány népszavazási kérdésének jogszerűtleneségére, egyúttal pedig ismételten népszavazási kezdeményezéssel él az NVB-nél Paks II. ügyében.

Jávor szerint a népszavazási kérdés nem lett volna hitelesíthető, mivel nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésről szól, szemben áll az uniós alapszerződésekkel, nem felel meg az egyértelműség követelményének, az Országgyűlést mulasztásos törvénysértésre kényszerítheti, továbbá nemzetközi kötelezettségvállalást érint, ami az NVB Paks II. esetében követett gyakorlata szerint kizáró ok.

Az EP-képviselő úgy fogalmazott: „Öntsünk tiszta vizet a pohárba: vagy nem lehetséges egy ilyen többszörösen törvénysértő népszavazási kérdés kiírása, vagy ha az NVB ezt átengedte, akkor Paks ügyében is lehetővé kell tenni a magyar polgárok számára a véleménynyilvánítást. Elfogadhatatlan az a torz és beteges joggyakorlat, amivel a kormány és az NVB vállt vállnak vetve ássa alá a népszavazás intézményét.”

 

kép forrása

Jávor Benedek írásbeli hozzászólása az EP mai, Nagy-Britanniával kötött új megállapodásról szóló vitájához

A Tanácsi Következtetésekben foglalt úgynevezett „Nagy-Britanniával kötött új megállapodás” egyik fontos eleme a brit jóléti rendszerekhez való hozzáférés jelentős szűkítése a kelet-európai munkavállalók számára annak ellenére, hogy minden elérhető vizsgálat és felmérés azt támasztja alá, hogy az érintettek, akik fiatalabbak és nagyobb arányban dolgoznak a brit átlagnál, lényegesen többel járulnak hozzá befizetéseik révén a brit jóléti rendszerekhez, mint amennyit kivesznek belőle. Szó sincs tehát jóléti élősködésről, valójában nettó befizetői a rendszernek. Szerintem elfogadhatatlan, hogy a legkisebb ellenállás irányába haladva a magyar munkavállalók érdekeinek sérelmével fizeti ki a briteket a bennmaradásért – akkor is, ha a magyar kormány asszisztált ehhez.

De van más baj is. Az európai döntéshozók többsége, benne a jelek szerint az EP-képviselők jelentős részével is, úgy gondolja, hogy a különleges bánásmód és a kivételek iránti brit igény elfogadása az ár, amit most meg kell fizetnünk az EU egyben tartásáért. Sokkal valószínűbb, hogy ez éppen a dezintegráció, az Unió széthullása felé tett nagy lépés. Mi ennek az üzenete? A tagállamok bátran zsarolhatnak, megkapják majd, amit kértek, hisz az EU-nak nincs sem ereje, sem kedve ellenállni.  És a tagállamok értik is.

A britekkel kötött alku hatalmas szög az integráció koporsójába. A megállapodás nem a megoldás, hanem a probléma része.