A cikk eredetileg Frankfurter Rundschau-ban jelent meg, 2015. szept. 9., 4. o.
Jávor Benedek EP-képviselő szolidaritásról, Orbán politikájáról és az Unió mulasztásairól
Az interjút készítette: Peter Riesbeck
A menekültválságban a budapesti kormány az elzárkózást és a keménykedést választja. Október végéig a szerb határon egy akár 4-méter magas kerítéssel akarja megerősíteni a szögesdrót-kerítést. A menekültek embertelen állapotokról panaszkodnak a röszkei tranzitzónában – már csak egyet akarnak: továbbmenni. Hétfő este 200 elkeseredett ember tört át egy rendőrkordont: az M5-ös autópályán Budapest felé gyalogoltak, de végül, kimerülve, feladták. A tiltakozókkal szemben a túlterhelt rendőrség könnygázt vetett be.
- Benedek úr (sic!), Ön épp most érkezett Magyarországról Strassburgba, mivel töltötte a hétvégét?
Legyek őszinte? Az osztrák határhoz szállítottam menekülteket – a saját gépkocsimmal.
- Noha az tulajdonképpen tilos, és jövő héttől tovább szigorodnak a törvények?
Vannak helyzetek, amikben cselekedni kell. Időközben már a rendőrség sem tudja pontosan, milyen szabályok is vannak érvényben. És vannak rendőrök is, akik segítenek. Szeretném azt is hangsúlyozni, hogy sok ember van Magyarországon, aki a menekülteket segíti: vízzel, pénzzel és mással. Egész nyáron át. Létezik egy másik Magyarország, a civiltársadalomé. De létezik a hivatalos Magyarország is, az állami szerveké… Hadd szúrjak itt közbe valamit! Két dolgot különböztessünk meg, mert az utóbbi időben sok félreértés volt. Egyfelől az európai menekültpolitikáról és az ún. dublini rendszerről van szó. Ennek bukását figyelhetjük meg jelenleg Magyarországon – de ez az összes EU-tagország kormányának közös kudarca. Magyarországon uralkodóvá vált az a nézet, hogy a menekültproblémával magunkra hagytak bennünket. A budapesti Keleti pályaudvaron készült képek mutatják: egy humanitárius válság humánus választ követel.
- Ez elsősorban nem egy kerítésből áll…
Nem, de a többi kormány hosszú ideig csak tétlenül figyelt. A Bizottság is. Túlságosan is Olaszországra és Görögországra koncentrált. Holott mindenki tudta, hogy a Nyugat-Balkánon át vezető útvonal lesz az új, Közép-Európába vezető út. És Magyarországon sem csak a szerb határon épülő kerítéssel eszkalálódott a helyzet. Orbán Viktor miniszterelnök kormánya már azelőtt óriásplakátokkal hangolta a közvéleményt a menekültek ellen. És Európa hagyta, hogy mindez a szemei előtt megtörténjen.
- Jean-Claude Juncker bizottsági elnök egy előre meghatározott menekültkvóta-rendszert javasol. A magyar kormány az ódzkodásával nincs egyedül: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és a balti államok is nagyon visszafogottan nyilatkoznak erről. Mik ennek a kelet-európai elutasító magatartásnak az okai?
Még egyszer: van egy másik Magyarország. És van egy másik Csehország. És Lengyelország. Európában is megvan ugyanez.
- De a többségi vélemény más, és a hivatalos politika is. Jacques Rupnik francia történész ennek az okát a vasfüggöny mögött elzárva eltöltött hosszú években látja. A szocialista időszak zárt társadalma kétségtelenül hozzájárult ehhez. Nincsenek multietnikus társadalmi tapasztalatok, mint például Franciaországban és Nagy-Britanniában; a posztkoloniális társadalmak más tapasztalati tőkével rendelkeznek az integrációt illetően. De az integráció problémáit illetően is. Ez is a történtek egyik oka. De hol látja a menekültekkel és migránsokkal szembeni kelet-európai elutasítás történelmi okait?
Minden bizonnyal szerepet játszik a szocialista időszak öröksége. De döntő az is, hogy ezek a társadalmak magukat mindig áldozatnak látják. Vegyük Magyarországot! A magyarok a nemzetiszocializmusnak és a szocializmusnak is az áldozataiként tekintenek magukra. Aki csak áldozatként látja magát, abban nem fejlődik ki a mások iránti felelősségérzet. Ez mutatkozik meg most.
- A történész Rupnik is a kelet-európai országok többnemzetiségű múltjára utal, például a cári Oroszországban vagy a Habsburg Monarchiában, amely szerinte túlzó nacionalizmushoz vezetett. Eszerint „megkésett nemzetekről” is beszélhetünk, ahogyan azt Helmuth Plessner is kifejtette?
Minden tiszteletem a történeti magyarázati modelleké: van egyfajta társadalmi „jetlag” Kelet-Európában, ezzel egyetértek. Történelmi erőhatások is. De számomra ez túlságosan figyelmen kívül hagyja a politika folyamatokat alakító erejét. Milyen modellt hirdetett az EU Kelet-Európában 1989 után? A neoliberalizmust! Ennek nagyszerűen utána lehet olvasni a bécsi történész, Philipp Ther „Öreg kontinens, új rend” című könyvében. Aki kizárólag az egyéni teljesítményt hirdeti, az ne csodálkozzon, ha hiányzik a szolidaritás.
Mit tehet most Európa? A Bizottság hosszan hallgatott. Későn cselekszik, de a megfelelő irányban. Most egy elosztási kvóta-rendszert kell beindítania. De azt is meg kell mondania, hogy érvényben van-e még a dublini rendszer vagy sem.