Az 1971-es első Nemzetközi Roma Világkongresszus óta ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot. Alkalom ez arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és áttekintsük a romák helyzetét. Én, ha körülnézek, sajnos azt látom, hogy a romák továbbra sem teljes jogú állampolgárai hazámnak.
A romák várható élettartama hazámban 10-15 évvel rövidebb, mint többségi társaiké. Lakhatási körülményeik sok gettóban a harmadik világban élőkéhez hasonlíthatóak, körükben szegénység folyamatosan növekszik, kitörési lehetőségeik pedig csökkennek.
A rendszerváltás óta növekszik az elsődleges munkaerőpiacról kiszoruló romák száma, az évek óta munkanélküliek pedig hiába könyörögnek még valódi megélhetést nem biztosító, megalázó közmunkáért is, gyakran ahhoz sem férnek hozzá. Magyarországon a roma gyerekek majd 2/3-a szegregált oktatási intézményben tanul. A felelős miniszter pedig egy, a bíróság által is diszkriminálónak ítélt iskolafenntartó mellett száll síkra, a bírósági ítéletre pedig jogszabály-módosítás volt a válasza. Miközben a fejlesztésekre szánt EU-s és nemzeti forrásokat egy olyan politikai testület osztja, amelynek kormánypárti vezetője most közel 2 millió euró elköltéséről nem tud számot adni.
Mindennek kapcsán felmerül az Unió felelőssége is a helyzet kialakulásában: rengeteg kiváló terv és elköltött forrás ellenére érzékelhető változás nem történt. Pedig bizton állíthatjuk, hogy a legrosszabb érdekérvényesítő képességgel bíró csoportok helyzete a legjobb indikátor, hogy megfigyeljük, mit hoz Európa jövője.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő