A közös klíma és energiapolitikai célok, a COP21 célkitűzései, valamint az energiaellátás diverzifikálásának elve is megkérdőjelezi, az Északi Áramlat 2 szükségességét. A projekt mind az energiabiztonságra, mind az energiaellátás diverzifikálására gyakorolt hatása miatt is okot ad aggodalomra.
A szakpolitikai aggodalmak mellett egy nyilvánvalóan kettős mércére szeretném felhívni a figyelmet: Az Európai Bizottság 2014-ben azt állította, hogy a Gazprom által a közép- és kelet-európai gázpiacon gyakorolt üzleti magatartás piaci erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, és sérti az uniós trösztellenes szabályokat. Egyúttal a harmadik energiacsomagra hivatkozva a Déli Áramlat építését is leállítatta. Ez az álláspont mind energiapolitikai, mind biztonságpolitikai szemszögből megfelelő volt.
Most azonban, hogy Németország szeretne vezetéket építeni, a Gazprom hirtelen megbízható piaci szereplőként tűnik fel, sőt a tenger alatti vezetékekre vonatkozó külön szabályokra való hivatkozással akár a harmadik energiacsomaggal is összhangban levőnek tekintheti a Bizottság a tervezett gázvezetéket.
Szigorúan jogilag ez megállhatja a helyét, azonban látni kell hogy a közép-kelet-európai régió gázpiacára is hatást gyakorló projekt engedélyezése a régió unióhoz fűződő viszonyára is alapvető hatással lesz, mivel azt a tagállamok – nem ok nélkül – kettős mérceként fogják értékelni.
A régió országaiban, melyek egyébként is konfliktusok sorában állnak az Unióval, ennek az európai integráció egészének megítélését is érintő következményei lesznek.
(Kép forrása: en.wikipedia.org)
