JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Kereskedelmi előnyök kontra környezeti biztonság – írásbeli hozzászólás a GMO-Kerekasztal 27. üléséhez

A TTIP-tárgyalások egyik legkomolyabb hiányossága továbbra is a súlyos demokratikus deficit, ami az egész folyamatot jellemzi. Változatlanul ismeretlen például a magyar kormány hivatalos tárgyalási álláspontja. A külgazdasági tárcát vezető Szijjártó Péternek a kormányzati portálon jelenleg is olvasható, tavaly októberi nyilatkozata szerint „A gazdasági együttműködés ügyében elmondtam, hogy elkötelezettek vagyunk a TTIP iránt. A mi számításaink szerint, ha egy kellően ambiciózus TTIP-megállapodás jön létre, akkor az 15-20%-kal tudná növelni a magyar exportot, 20-30 ezer új munkahelyet jelentene Magyarországon és a GDP-nket éves szinten 0,2-0,3%-kal meg tudná növelni.” Ezzel nagyrészt egybecseng a külügy egyik stratégiai dokumentumában olvasható állásfoglalás: „Az euroatlanti térség az elmúlt években jelentős pozícióvesztésen esett át a világ más térségeihez, így különösen Kelet-Ázsiához képest, de a TTIP ismét a transzatlanti térség javára billentheti az erőviszonyokat a világban. A TTIP által az euroatlanti térség egységesedik, belső integráltsága mélyül, ami szintén azt indokolja, hogy a magyar külpolitika egységben kezelje az egész térséget […], valószínűsíthetően nem lesz olyan tárgyalási terület, ahol a tárgyalás reálisan várható kimenetele Magyarország számára kifejezetten hátrányos következménnyel járna […], a TTIP összességében pozitív, de nem nagymértékű hatással lehet a Magyarországra történő közvetlen külföldi tőkebefektetésekre.” A fentiek nyomán a magyar kormány nem tűnik a TTIP ellenfelének, inkább egy óvatos támogató álláspont tűnik valószínűnek, miközben a nyilvánosságban sokszor igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy valójában szabadságharcot vívnak az Egyesült Államok (illetve részben az EU), és a TTIP elfogadása ellen.

A vitarendező mechanizmus (ISDS) részletkérdésnek tűnik, de akár politikai vízválasztó is lehet. Orbán Viktor a múlt pénteki rádióinterjújában azt mondta: „Olyan egyezményt nem támogatok, amely gazdasági jogviták eldöntését kiemelné a magyar bírósági rendszerből, és valamilyen távoli választott bírósághoz helyezné át.” Ez jól hangzik – hiszen a TTIP a vitarendezést éppen ilyen külföldi testületekre bízná –, ám egy évvel ezelőtt éppen Orbán írta alá a magyar-orosz nukleáris együttműködési egyezményt, amelyben az szerepel: „Bármilyen vita, nézeteltérés vagy igény […] esetén a felek által megjelölendő jó nevű, harmadik országbeli, nemzetközi választott bíróság hoz döntést. A választott bírósági döntés végleges, és a részes felek számára kötelező érvényű.”

Természetesen az egyezmény tartalmát érintő kifogások is hasonlóan súlyosak. A TTIP egyik sarkalatos pontja vélhetően a GMO-szabályozás lesz. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a szabadkereskedelmi egyezmény elfogadásáért a vállalati lobbicsoportoknak és az Egyesült Államoknak is engedményeket kell tennie GMO-fronton. Ám ha a GM-növények európai piaca nem is szabadul fel teljesen, a GMO-k beengedését sürgető nyomás mindenképpen megnő majd. Az ISDS a TTIP elfogadása esetén akkor is életveszélyessé válhat, ha a GMO-piac felszabadítását nem teszi kötelezővé: van rá esély, hogy ha egy uniós tagállam kormánya (élve a most megnyílt jogával) a tilalom mellett dönt, akkor majd egy külföldi választott bíróság előtt védekezhet a „kárt szenvedett” Monsanto vagy Pioneer kártérítési igényeivel szemben. Az új uniós GMO-szabályozás értelmében a tiltás tagállami hatáskör, ami látszólag növeli a nemzeti kormányok mozgásterét – valószínűleg erre gondolt az Orbán-kormány is, amikor magyar sikerként harangozta be a változást –, ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőben majd az egyes kormányoknak kell hadakozniuk a hatalmas lobbi erejű és korrupciós potenciálú GMO-cégekkel, adott esetben az állampolgáraik feje fölött.

Hogy az Európai Parlamentben egyáltalán nem vehető biztosra a TTIP megszavazása, az a fentieken túl azzal is magyarázható, hogy nagyon súlyos fenntartások fogalmazódtak meg az uniós agrárpolitika, a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, a vegyianyag-szabályozás, illetve a szabadkereskedelmi egyezmény összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Sokakban aggodalmat kelt, hogy a TTIP alapján az EU-nak konzultációs kötelezettsége lenne az Egyesült Államokkal a kereskedelmet érintő – például környezetvédelmi, egészségügyi vagy fogyasztóvédelmi – jogalkotásban, durván visszavetve az európai jogfejlődést, amely ezeken a területeken sokkal progresszívabb, mint az Egyesült Államokban. A vegyianyag-politika például teljesen külön utakon jár az EU-ban, illetve az Egyesült Államokban: az európai szemléletben sokkal komolyabb szerephez jut az elővigyázatosság elve és a megelőzés. Az uniós vegyianyag-szabályozás évtizedekkel előrébb tart: messze nem tökéletes ugyan, de lényegesen több vegyi anyagra nézve rendelkezik vizsgálati eredményekkel és felhasználási szabályokkal, mint az Egyesült Államok szabályozása. Az Egyesült Államokban piacon lévő vegyszereknek például csak a 2%-a esetén tesztelték a rákkeltő hatást. Ráadásul az Egyesült Államokban még az igazolt káros hatások esetében is lényegesen nehezebb piaci korlátozásokat bevezetni, mint Európában. Az erőtlen szabályozás következtében az Egyesült Államokban lényegesen gyakoribbak bizonyos, vegyi összetevőkkel is kapcsolatba hozható olyan betegségek, mint egyes allergiák, az asztma vagy a termékenységi problémák. Ezeknek a betegségeknek a kezelése százmilliárd dolláros nagyságrendű kiadást jelent az állam és az állampolgárok számára, a gyártók nem vesznek részt a terhek viselésében. Az EU fejlettebb és hatékonyabb szabályokat alkalmaz, amelyek kézzelfogható egészségügyi és környezeti előnyöket biztosítanak. A TTIP belépése itt lelassítaná az európai szabályok fejlődését, és megakadályozná, hogy hasonlóan kemény előírásokat vezessenek be az Egyesült Államokban. A jogalkotók számára egyeztetési kényszert teremtene (nem a meglévő joganyag harmonizálására, hanem új jogszabályok megalkotására vonatkozóan), ami lefékezné, és a folyamatos kompromisszumkeresés miatt ki is lúgozná a jogalkotást. Vagyis a TTIP nem úgy tüntetné el a szabályozási különbségeket – amelyek jelenleg a fejlődés egyik mozgatórugóját jelentik – hogy mindenkit a legprogresszívabbak szintjére hozna fel, hanem inkább lefelé, az embereket és a környezetet kevésbé védő előírások követése irányába szorítaná az egyes országokat, így a vegyipari innovációt is gátolná. A gátló hatás az Egyesült Államokban érvényesülne a leginkább: ott a szigorúbb uniós szabályokhoz történő igazodás (amit a piacszerzés igénye motivál) a fejlesztések egyik mozgatórugója, ez a motiváció azonban megszűnhet.

Az egyezmény negatív hatással lehet az európai gyártókra is, hiszen megnyitja a piacot az olcsóbb, ám a környezetre és az egészségre ártalmasabb amerikai, kínai, ázsiai stb. termékek előtt. Jelenleg az egyes vegyi anyagok veszélyességére vonatkozó információk közkincsnek, szabadon közzétehető tudnivalónak számítanak – a jövőben önmagában ez a közzététel (ami nem csak a fogyasztókat, hanem a gyártókat is orientálta és befolyásolta) önmagában is károkozásnak minősülhet. Az egyik negatív következmény lehet az is, hogy azok a veszélyes vegyi anyagok, amelyeket az Egyesült Államokban használnak a palagáz- és palaolaj-bányászatnál a kőzetrepesztésre, Európában is szabadon használhatóakká válnak. A fentiek nyomán Európa vélt – és nehezen bizonyítható – kereskedelmi előnyökért cserébe nagyon sokat feladna a környezeti biztonságból, illetve azokból a humán és környezeti értékekből, amelyek köré az európai egység szerveződik.

Budapest,2015.március 25.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Jávor Benedek lesz a házigazda az idei antikorrupciós kerekasztal-beszélgetésen

A Korrupcióellenes világnapot minden év december 9-én ünnepeljük, amióta 2005-ben az ENSZ Korrupció Elleni Egyezménye hatályba lépett.

Azon túl, hogy Magyarországon ma már egymást érik a korrupciós botrányok és az állami szintre emelt korrupció gyakorlatilag lebénítja a magyar társadalmat, a jelenség már a régiót is egyre inkább veszélyezteti.

Éppen ezért rendkívüli jelentőségű, hogy a Korrupcióellenes világnapon Jávor Benedek, zöld EP-képviselő lesz a házigazda az Európai Zöldek által is szervezett antikorrupciós kerekasztal-beszélgetésen.

Az átláthatóság jegyében a konferencia megtalálható a honlap Eseménynaptárában is.

A meghívó itt található: Anti-corruption Day Invitation

 Jávor Benedek beszéde itt olvasható:

Ladies and Gentleman,

Let me greet you with the warmest welcome, and with great respect for your interest in defending the public interest against corruption, and for the work you do for it in your respective fields, as scholars, activists, lawmakers or otherwise. This day, December the ninth, has been international anti-corruption day for more than a decade, since the United Nations Convention against Corruption has been passed in 2003. The Convention is the first legal instrument that is global, adopts a fairly comprehensive approach to corruption, and is binding to its parties at least in some of its provisions. Sadly, the protection of whistleblowers, the brave people who risk their jobs, careers, often the peaceful and normal operation of their personal lives, and sometimes their safety and possibly even their lives, to uncover corrupt deeds, usually of powerful people, is not among the Convention’s binding provisions. The Convention only suggests to its parties that they consider adopting provisions to protect whistleblowers in their respective national legal systems. Similar is the situation at the European level. There are EU policies, including binding legislation, on several aspects of corruption, but not on whistleblower protection. In October 2013, the last Parliament clearly expressed its intention to change this, in its resolution in which it adopted the final report of the CRIM Committee, and called on the Commission to draft a directive on the subject. The last Commission, however, declined. This is part of the reason we are here now.

Democracy is in crisis, at least in some of the EU member states. I, for one, come from country which is currently taking an authoritarian turn, partly because the decay has reached the moral foundations of democracy. Corruption contributed greatly to this situation. At the core of the democratic ideal there are ideas about equality, fairness, the accountability of power, and the rule of law. Corruption is not just a criminal activity causing material loss to the economy and to public revenues. Corruption, especially if it is widespread in the power-structure, hollows out these core ideals and undermines the credibility of democracy.

Corrupt dealings are done in secrecy. So corruption is not just a matter for law-enforcement, because in many cases it is invisible to law-enforcement authorities until somebody decides to break the secrecy. The secrecy is maintained by the powerful people involved in corruption in great part by the potential threat they might mean to those who, in possession of inside information, would uncover their secrets. The ability of powerful people to crush the lives of those who might want to uncover their wrongdoings is at the heart of corruption. So whistleblower-protection is not just a policy area among many others related to corruption, it is a tool without which effective anti-corruption policy is impossible.

Yet, the legal provisions for whistleblower-protection are surprisingly scarce in many EU countries. Very few EU countries have a comprehensive legislation providing for safe and accessible procedures available for whistleblowers, and effective guaranties that would safeguard them against the retaliation and vengeance of those whose corrupt deeds they reported. About half of the member states have some partial legislation on the subject providing legal protection to employees who come forward to report wrongdoings they witnessed. In some EU countries the legal protection of whistleblowers is next to none.

Whistleblowers speak out, because they feel it is their moral obligation. They do so at great personal cost. As it is reflected in a collection of really heart-breaking stories of the lives of whistleblowers who followed their moral instincts published in Guardian just about two weeks ago, even in countries like the UK, which is among the few EU countries where the legal framework for whistleblower protection can be regarded as well-developed, whistleblowing might have devastating consequences on both the professional careers and personal lives of those who undertake it. Whistleblowers are seldom given credit for what they have done for the public good. By blowing the whistle they usually unleash an enemy that is powerful and has every resources to use the law against them. They do so, because they care for what is right and what is wrong. It should be clear that the law and the society stands by their side.

If there was a progress in some member states in this respect, it was, to a large extent, because of the activism and endurance of NGOs that are active in this field. I am proud that I can be a partner in your work, and I hand over the floor to experts and representatives in the hope of a fruitful cooperation towards our shared objectives.