JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

A 4-es metró botrány érintettjeinek tündöklése a NER-ben

Nagy dérrel-dúrral harangozta be tavaly az OLAF jelentésének nyilvánosságra hozásakor a kormány, még az európai léptékű wunderwaffét, Deutsch Tamást is bevetve, a 4-es metró körüli, „minden idők legnagyobb korrupciós botránya” elleni könyörtelen fellépést. Az a kérdés ugyan nyitva maradt, hogy ha ilyen súlyos az ügy, miért kellett az OLAF-ra várni, amely vizsgálata során minden dokumentumot a magyar hatóságoktól kapott meg? Mi tartotta vissza a kormányt hét éven keresztül, hogy a rendelkezésükre álló bizonyítékok alapján eljárjanak, és miért kellett csupán akkor akcióba lendülni, amikor az Unió Csalás Elleni Hivatala letette jelentését az asztalra? De spongyát rá, az eltökéltség a fontos, lett vizsgálóbizottság, Polt Péter is szigorúan összevonta a szemöldökét, mintha egy indexes véleménycikk szerzője elleni eljárás közepén valaki arra vonatkozó bizonyítékokat tartalmazó konténerrel zaklatná, hogy Tiborcz István téglánként ellopta a Parlamentet, és wellnessszállót épített egy eldózerolt árvaház helyén. Volt tehát elszánás, bízhattunk benne, hogy most aztán maradéktalanul fel lesz göngyölítve az ügy. Aztán eltelt egy év, és a nagy vizsgálat odáig jutott, hogy Medgyessy Péter. Se további gyanúsítottak, cégek, pártok, üzleti szereplők, a kenőpénzek folyásának aktív vagy passzív részesei. Beszédes csend, annyi bizonyos. És ha kicsit megkapargatjuk az ügyet, arra is rájövünk, hogy miért ez a tanácstalankodás a trombitaszóval meghirdetett erőteljes kezdés után. Kicsit hosszadalmas írás következik, és a végére csak sokkal szomorúbbak leszünk, mint eddig. Kicsiben összesűrítve az egész korrupt magyar valóság fog visszaintegetni nekünk, amely pártokon és kormányokon átível, és megcáfolhatatlan bizonyítékként fog szolgálni számunkra, hogy a trutyi mindig a víz színén úszik. Csak közben az ország fuldoklik a víz alatt, bár a felszínen kétségkívül vidám az élet.

 Az összeállítás tényfeltáró cikkek, hazai és külföldi cégadatok, ügyészségi iratok, hatósági levelezések, az ICIJ offshore adatbázisa és egyéb információk alapján készült.

pic 2

 

Az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottságának delegációja a 4-es metrón (középen Ingeborg Graessle, a bizottság elnöke)

A vádak

A négyes metró beruházásával kapcsolatos OLAF-jelentést lassan két éve, 2017 februárjában hozták nyilvánosságra. A csalás elleni hivatal szerint a projekt során megvalósított szabálytalanságok becsült pénzügyi összhatása 167 milliárd forint. A jelentés legnagyobb visszhangot kiváltó része az, amelyik az Alstomnak a metrókcsi-beszerzés érdekében történt lobbizásával és a korrupcióval foglalkozott. Ez nem véletlen, hiszen a Medgyessy Péterhez kapcsolódó tanácsadói cég is érintett ebben a korrupciós ügyben, fideszes politikusok, és a kormánypárti sajtó egyenesen az évszázad korrupciós botrányának nevezték azt. Az üggyel összefügésben a Központi Nyomozó Főügyészség 2017. január 23-án rendelt el nyomozást, amikor az OLAF jelentése már a magyar haságok birtokában volt. A nyomozás határidejét többször is kitolták, 2018 augusztusában a Központi Nyomozó Főügyészség tájékoztatása szerint az addig eltelt időben mindösszesen 5 embert hallgattak ki, és a vizsgálat még felderítési szakasznál tart.

Az OLAF-jelentés szerint „A nyomozás során az OLAF megállapította, hogy az Alstom SA két magyar céggel kötött tanácsadói szerződést többek között olyan szolgáltatásokra, mint az Alstom SA érdekében való “lobbimunka” a 2-es és 4-es metró kocsijainak szállítása ügyében. A két cég közül az egyik az AssistConsult KFT és egy másik, konkrétan megnevezett tanácsadócég”. Az AssistConsult Kft. a Medgyessy Péterhez köthető cég. Ezzel a szállal részletesen és nagy terjedelemben foglalkozott a sajtó, így – az AssistConsult esetleges felelősségét nem vitatva és kisebbítve – ebben az anyagban a többi érintett cég és személyek ügyével foglalkozom. Róluk ezt találjuk a jelentésben: „Az Alstom csoport másik, megnevezett magyar tanácsadó cége általános “képviseleti szerződést” kötött az Alstom Power Hungaria Zrt-vel, legalább 2004-től, éves díjért. 2007. február 15-én (vagyis 8 hónappal azután, hogy Budapest Önkormányzata és az Alstom Transport SA aláírták az a gördülőállomány szállításáról stb szóló szerződést) ez a tanácsadó cég is külön “szerződést” írt alá az Alstom International Ltd-vel és az Alstom Transport SA- val. Az OLAF megemlíti, hogy a szolgáltatások ellenértékeként több mint 1,25m (millió euro) folyt be a cég számlájára.” A többi cégről szűkszavúan ennyit találunk az OLAF anyagában: „Végezetül pedig az OLAF megemlíti, hogy a fentieken kívül két igen nagy értékű és igencsak megkérdőjelezhető tanácsadási szerződés köttetett két nem magyar céggel 9 nappal a metrószerződés aláírása után. Ezek a cégek is rendkívül nagy összegű kifizetéseket kaptak, állítólag a metró projektben nyújtott szolgáltatásaikért (pedig a projektszerződést ekkorra már aláírták).”

Az OLAF-jelentés az AssistConsult kivételével nem tárja fel azoknak a cégeknek a kilétét, akik szintén tanácsadói szerződést kötöttek az Alstommal. A többi cégről a sajtóban jelentek már meg információk, ezekre vissza is fogok térni, de az első anyag, ami pontosan ismerteti valamennyi céget, egy osztrák ügyészségi irat, amelyet az atlatszo.hu tett közzé tavaly májusban. Az Európai Igazságügyi Együttműködési Egységnek címzett osztrák ügyészségi anyag szerint az Alstommal tanácsadói szerződést kötött az Eurocontact GmbH osztrák, a Hansen Consulting Aps dán, a Honfran Kft magyar, valamint az AssistConsult szintén magyar cégekkel.

Az Ausztriában zajló nyomozás az Átlátszó cikke szerint az Eurocontact mögött álló Aczél Zoltán és Alexander Zach osztrák állampolgárok ellen folyt pénzmosás bűntette, hűtlen kezeléshez nyújtott bűnsegély és vesztegetés miatt, valamint Terner Géza magyar állampolgárral szemben vesztegetés miatt.

„Aczél Zoltán, Alexander Zach és Terner Géza azzal volt gyanúsítható, hogy tudatos és akaratlagos együttműködésben 2005 eleje óta Ausztriában és Magyarországon magyar hivatalos személyeknek, az ő javukra vagy politikai pártok javára anyagi előnyt nyújtottak, hogy a nemzetközi üzleti forgalomban 2006-ban megkapják az Alstom vállalatok számára a Budapesti Közlekedési Vállalatnak (BKV) a 2-es és 4-es metróvonalra vonatkozó, metrószerelvények szállításával kapcsolatos szerződést, illetve, elfogult okokból előnyben részesítsék őket, vagy egyáltalán előnyt szerezzenek a nemzetközi versenyben.”- fogalmaz az osztrák ügyészségi irat. A gyanú szerint az Aczél által vezetett Eurocontact Public Affairs GmbH-nak a francia és a brit Alstom cégek átutaltak 2,29 millió eurót annak érdekében, hogy tanácsadói szerződéseket kössenek az Eurocontacttal és más cégekkel, ám a ténylegesen nem nyújtott szolgáltatásokért fizetett milliós összegek átutalásával ennek megfelelő vagyoni hátrányt okoztak az Alstom vállalatoknak. A Nagy-Britanniában zajló pernek is az alapja az, hogy az Alstom egyes vezető munkavállalói így kárt okoztak az Alstomnak. Az osztrák perben végül nem marasztalták el a gyanúsítottakat, aminek az oka elsősorban az érintettek oldalán elmaradt gazdagodás, illetve a cég számára a PR-tevékenységért kifizetett sikerdíjat sem találta túlzónak a bíróság. Akit részletesebben érdekel a bíróság indoklása, annak ajánlom az atlatszo.hu oldalon közzétett dokumentumot, amelyből megtudjuk például azt – a történet szempontjából később fontos – információt, hogy az osztrák terhelteket melyik ügyvédi iroda képviselte, illetve azt is, hogy a Eurocontact egy nevadai hátterű, panamai bejegyzésű offshore cég szlovákiai számlájára utalta az Alstomtól kapott több, mint 2 millió eurót, így immár követhetetlenné téve a pénz útját, annak végállomását. De az osztrák per alapja is az a brit Serious Fraud Office, a Súlyos Csalási Ügyek Hivatala (továbbiakban SFO) által kezdeményezett, bírósági perbe torkolló eljárás volt, amely a mai napig folyik Londonban, és amely az Alstom vezető tisztségviselői ellen indult, azzal a váddal, hogy jelentősen megkárosították a céget, illetve a részvényeseket, amikor jelentős összegeket folyósítottak megalapozatlanul tanácsadásra és más tevékenységekre. Magyarán a kenőpénzek megléte úgy bukott ki, hogy indokolhatatlan költségekként merültek fel a cégnél, ebből pedig az SFO korrupcióra következtetett. Az SFO jogsegélykérelme nyomán indult az osztrák eljárás, de azzal szemben a brit per a mai napig zajlik vesztegetés miatt 2015-től a brit Alstom üzleti fejlesztési igazgatója, majd 2016-tól a cég vezetője ellen. Az SFO-tól származó információm szerint hamarosan döntés várható a perben, és utalnak jelek arra, hogy új, lényeges bizonyítékok kerülhettek elő.

pic 3

Érdemes közelebbről megnézni az osztrák ügyészségi iratban felbukkanó cégeket, amelyek a kirajzolódó kép alapján közvetítőként játszhattak szerepet a korrupciós pénzek eljuttatásában az Alstomtól a végső kedvezményezettekig.

  1. Honfran kft.

A Honfran Kft. érintettségéről a Magyar Idők írt először, bár részleteket a lap nem közölt. Valamennyivel többet lehet megtudni a cégről az osztrák ügyészségi anyagból, eszerint a Honfran az Alstomtól az Alstom és a BKV által megkötött szerződés értékének 0,05%-át plusz 420 ezer eurót kapott sikerdíjként. Az Opten céginformációs honlap szerint a kérdéses időszakban a cég tulajdonosai a cégvezetőkön kívül ír és panamai offshore cégek voltak. A Honfran a közbeszerzési értesítő szerint 2008 és 2011 között a BKV és az Állami Autópálya Zrt. pályázatain nyert el nem túl nagy összegű megbízásokat.

    2.  Eurocontact Public Affairs GmbH

Az index.hu 2016. április 4-ei cikkében írt a cégről az Alstom-üggyel összefüggésben, melyben ismertetik az SFO tájékoztatását. „Az SFO az Index kérdésére további információkat küldött, ezek szerint négy Alstom-vezető más, egyelőre meg nem nevezett gyanúsítottal együtt 2006. január 1. és 2007. október 18. között bűnszervezet tagjaiként korrupciós bűncselekményt megvalósítva 2,3 millió euróig terjedő összeget adtak, vagy beleegyeztek, hogy adnak a BKV Zrt. tisztviselője vagy tisztviselői, ügynökei részére. Az összeget az Alstom és az osztrák Eurocontact Public Affairs GmbH között 2006. június 8-án létrejött tanácsadói megállapodás keretében járó díjnak álcázták, és céljuk az volt, hogy az Alstom Group kedvező bánásmódban részesüljön a 2-es és 4-es metró szerelvényeinek beszerzésére kiírt tenderen.” Szintén említést tesz a cikk arról, hogy „Az Eurocontact neve nem ismeretlen Magyarországon. Mint arról beszámoltunk, 2006-ban, majd 2008-ban is fontos témaként foglalkozott az osztrák sajtó azokkal a felvetésekkel, hogy a Strabag építőipari konszern egyes magyar pártokat „pénzadományokkal” segített. A 2006-os ausztriai választási kampányban merült fel először, hogy a Strabag konszern az Eurocontact nevű pr-cégen (az Eurocontact Consulting GmbH tulajdonosainak, Peter Aczelnak és Alexander Zachnak az érdekeltségi körébe tartozó Euro:Contact Hungary Tanácsadó Kft.-n)  keresztül több millió eurós támogatást nyújtott a magyar szocialistáknak és szabad demokratáknak.” Az Eurocontact természetesen a vádakat nem ismerte el.  Az osztrák ügyészségi anyag szerint az Eurocontact sikerdíjként a szerződéses összeg 1%-át, mintegy 2,29 millió eurót kapott.

2014 márciusában az Átlátszó is foglalkozott részletesen az Euro:contact Kft.-vel. A cikk a Strabag-botrányra fókuszált, de kiderül belőle, hogy a cég, illetve annak jogutódja a Mantea W Consulting Tanácsadó Kft. 2011-ben megszűnt. A cégiratokból is látszik, hogy az alapítói Aczél Zoltán és Alexander Zach. Közülük az előbbi, Aczél Zoltán lesz az érdekes, hiszen az ausztriai per során kiderült, hogy Alexander Zach 2005-ben kilépett a cégből, és üzletrészét Aczél Zoltánra ruházta át. Mielőtt rátérek részletesen Aczél Zoltánra, előtte nézzük meg a harmadik céget is.

     3. Hansen Consulting APS

Ez a dán bejegyzésű cég kapta a legnagyobb összeget az Alstomtól. (A Medgyessy-féle Assistconsult a szerződéses összeg 0,3%-át.) Az osztrák anyag szerint a sikerdíja, a szerződéses érték 2,02 %-a, ami – ahogyan azaz index.hu korábban idézett cikkében megszólaltatott SFO szerint –  több, mint 5 millió eurónak megfelelő összeget jelentett. A ma már nem működő cég tulajdonosi hátterének megismeréséhez a dán cégjegyzéket hívtuk segítségül. A Hansen adatai között megtalálható a cég 2005/2006-os pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése, melyben feltűnik a Barrage Consulting GmbH, mint a cégcsoporthoz tartozó cég. A Barrage Consulting neve akkor bukkant fel, amikor az osztrák Profil újság 2008-ban cikksorozatban mutatta be, hogy hogyan került a Strabagtól több millió euró magyar politikusokhoz és pártokhoz építkezési nagyberuházások elnyerése érdekében. Az osztrák lap információit feldolgozó indexes cikkből ez derül ki: „A Profil mostani cikkében megemlíti még azt is, hogy 2005 februárjában egy bizonyos Terner Géza nevű ember a Barrage Consulting Gmbh nevében két számlát állított ki Aczélnak (Zoltán)”.

A Barrage Consultinggal való kapcsolaton túl, Terner Géza szoros kötődését erősíti az is, hogy egy,  a Terner által vezetett másik dán cég, a Power Investments APS menedzsmentjében található egy bizonyos Neil Gordon Smith, aki tagja volt a Hansen Consulting vezetésének is.

Az Alstom-botrányban tehát minden jel szerint két igen aktív és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező személy, Aczél Zoltán és Terner Géza játszottak kulcsszerepet. A két személyt nem csupán az Alstom ügy kapcsolja össze, hiszen Terner Géza Aczél Zoltán apósa. Terner Géza egyike annak az 5 embernek, akit az Alstom-ügyben folyó nyomozás miatt kihallgatott a rendőrség, de utána elszökött, jelenleg rendőrségi körözés alatt áll. Sajtóinformációk szerint Izraelben tartózkodik. A Heti Válasz Strabag-botrányról szóló cikke szerint „a Strabag többnyire a Bau Holding nevű leányvállalatán (esetleg ez utóbbi cég budapesti „kirendeltségén”, a Számító- és Ügyviteli Központ Kft.-n) keresztül fizetett az Euro:contactnak. Aczél innen legalább félmilliárd forintot utalt tovább az apósa, Terner Géza által ellenőrzött érdekeltségekhez, köztük egy Seychelle-szigeteki offshore társasághoz (…) Úgy tudjuk, az após papíron „üzletviteli tanácsadóként” alvállalkozott Aczélnak, ami annyit jelent, hogy egy tanácsadó tanácsadójaként részesült a Strabag pénzeiből.” 2015-ben egy interjú jelent meg a Privát Kopó bűnügyi magazinban. Ebben egy névtelenséget kérő férfi, aki állítása szerint a nagyberuházásokhoz kapcsolódó korrupciós pénzek szállítójaként tevékenykedett éveken keresztül, az alábbiakat állította Aczélról:

„A korrupciós pénzek a Strabag akkori „kijáróemberétől”, az osztrák-magyar állampolgárságú Aczél Zoltántól kerültek a „táskahordóhoz”.”

„A Strabag sikereit „elősegítő” korrupciós pénzek 80 százaléka készpénzben, táskákban, 20 százaléka offshore cégen keresztül érkezett a „táskahordóhoz”. Az offshore cég Aczél Zoltán érdekeltségébe tartozott.”

„A fideszeseket közvetlenül a Strabag úgynevezett „lobbistája”, Aczél Zoltán „intézte”, a megállapodás szerint Simicska Lajoson és Nyerges Zsolton (Közgép Zrt.) keresztül. Aczél gyakorlatilag napi kapcsolatban állt az említett pénzemberekkel.”

Ezeket az állításokat tényszerűen nem lehet igazolni, de a bizonyítható gazdasági összefonódások legalábbis nem gyengítik a fenti vádak igagazságtartalmát.

pic 4

 

 

 

 A fideszes szál

Joggal gondolhatnánk, hogy azok a szereplők, akik a Fidesz által az évszázad korrupciós botrányának nevezett korrupciós ügyében érintettek, a Fidesz révén nem juthatnak zsíros falatokhoz. Ennél nagyobbat nem is tévedhetünk. Először a hvg.hu kiváló, 2017. március 12-i tényfeltáró cikke alapján tekintsük át, hogy Aczél és Terner miképpen  kapcsolható a Fideszhez. A lista nem tekinthető teljeskörűnek, de jól mutatja a szoros gazdasági kapcsolatok kialakulását.

„(Aczél) bizalmi kapcsolatot épített ki a Fidesz egykori pénztárnokával, a 2015-ben kegyvesztetté vált Simicska Lajossal, aki 2009-ben a köztévétől sok százmilliós megbízásokat elnyerő Hung-Ister Filmprodukció Zrt. felügyelőbizottsági helyével kínálta meg. Az fb-ben többek között Vida Ildikó korábbi adóhivatali elnök, jelenlegi Közgép-vezérigazgató is megfordult.”

„A Terner–Aczél család a római parton is megvetette a lábát, nem is akárkik társaságában. A Duna melletti több mint egyhektáros telken az Orbán barátjaként emlegetett Garancsi István cége, a Market Építő Zrt. épít luxuslakóparkot. A beruházást a Terrassa Kft. jegyzi, amely a Wel Holding birtokában van. Utóbbi tulajdonosai között található a MET révén az orosz gázüzleten is nagyot szakító Nagy György, illetve Terner-Aczél Anita, Aczél Zoltán felesége, aki az ATI Group révén veszi ki a részét a lakópark-beruházás hasznából, szépen kirajzolva a rendszereken és pártokon átívelő üzleti vonalat.”

Mielőtt folytatnám a hvg.hu cikkében leírt további érdekeltségek ismertetését, ismerkedjünk meg egy dán céggel is, az Ayudate Investments Aps-sel, ugyanis a cég kulcsszerepet látszik játszani a Terner-Aczél cégbirodalom sikereiben. Legyen meg itt a cég dán cégjegyzéki adatlapja, valamint az opencorporates.com-on fellelhető információk is. Az utóbbi oldalon láthatjuk, hogy a cég korábbi neve Power Investments volt,  és ez – mint korábban láttuk – közvetlenül Terner Gézához kapcsolható. A dán Ayudate magyarországi tevékenységét sok esetben a 2018 májusáig Ayudate Holding Kft. néven, majd ezt követően Masasa & Partners Kft. nevű magyarországi cégen keresztül gyakorolta. És akkor visszatérve a hvg.hu cikkéhez, nézzük, hogy a páros az Ayudate-n keresztül milyen üzletekben vett részt:

„A Rogán-féle letelepedésikötvény-biznisz környékén is feltűnt Terner, aki a nevét viselő GmbH, illetve a dán Ayudate Investments révén is beleharapott a nagy üzletbe. (…) ”

„De maradt ideje arra is, hogy bekapcsolódjon a Szijjártó Péter vezette külügy nemzetközi kereskedőház-hálózatának építésébe is. A külügyi tárca által életre hívott Magyar Nemzeti Kereskedőház egyik kiterjesztett karjaként Etiópiában keresett befektetési lehetőségeket az azóta Magyar–Afrikai Fejlesztési Kft.-re keresztelt vállalkozással, amelynek ügyvezetője volt.”

A letelepedési kötvényhez és a kereskedőházakhoz kapcsolódó érdekeltségeket a 444.hu tárta fel részletesebben 2016-os cikkében.

„(Az Ayudate) 2013-ban megvette, majd két év múlva eladta a Juventus rádiót.” „

(Az Ayudate) Még abban az évben (2013-ban) bevásárolta magát a TRSZ Gyenge- és Erősáramú Hálózatépítő Kft.-be. A cég ezután kettévált: a nevet továbbvivő vállalkozást tavaly tavasszal a bécsi székhelyű Belfry Holding vette át: mindkét cégnek Aczél Tamás (Zoltán apja) lett az ügyvezetője, akinek az irányítása alatt a társaság egyre zsírosabb üzletekhez jutott.”

Most térjünk át azoknak az eseteknek az ismertetésére, amelyek a hvg. cikkében nem szerepelnek, vagy bővebb kifejtést igényelnek.

2016 elején az Ayudate Kft. bevásárolta magát a vasúti biztosító berendezési hálózatok telepítésével foglalkozó ProMontel Invest Zrt-be, amely a pro MONTEL Távközlésfejlesztési és Kivitelező Zrt. egyedüli részvényese. 2018 eleje óta közvetlenül a dán Ayudate a cég egyedüli részvényese. A Pro Montel a honlapján közzétett referenciák szerint alvállalkozóként is rengeteg megbízást kapott többek között a BKV-tól és a MÁV-tól is, de az Ayudate tulajdonszerzése óta közös ajánlattevőként számos, főleg az MVM által kiírt közbeszerzésen nyert. Természetesen főként EU-s pályázati pénzekből megvalósuló közbeszerzésekről van szó.

De az Ayudate egy másik, igencsak szimbolikus üzlettel, a déli határzár kerítésével is nagyot kaszált a Metalcom Zrt.-n keresztül. A szentesi fideszes politikus, Bozó Zoltán résztulajdonát is képező Metalcom résztulajdonosaként említi az Ayudate-t a határzár telepítésekor írt cikkében a hvg.hu is.  Ellenőrizve a céginformációkat azt látjuk, hogy a Metalcom 2015-ig kft-ként működött, így könnyen ellenőrizhető annak tulajdonosi szerkezete, mely szerint 2013-tól 2015 év végéig tulajdonos az Ayudate Holding Kft. A részvénytársasággá átalakult cég tulajdoni viszonya nehezebben átlátható, de az kiderül, hogy a részvény átruházását korlátozza az alapító okirat, tehát jó eséllyel az Ayudate még ott van a cégben. Bónuszként az átlátszó a közelmúltban írt arról, hogy a kerítést öt évig 6,5 Milliárd forintért a Metalcom üzemelteti tovább. Így az építéssel és a fenntartással a Metalcom, illetve annak tulajdonosai majd’ 25 milliárd forinttal gazdagodnak.

Belfry, az új építőipari csodacég.

Kicsivel feljebb említettem, hogy az Ayudate 2013-ban érdekeltséget szerzett a most Belfry-néven működő cégcsoportban, A Belfry PE Kft-ban jelenleg is vezető Aczél Tamás, Aczél Zoltán édesapja. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy Aczél Tamás 2014 és 2018 között a STRABAG Szolnoki Aszfalt Kft. ügyvezetője volt. Akkor a cég neve BELFRY SZOLNOKI ASZFALT Kft., melynek tulajdonosa pedig az osztrák Belfry Holding GmbH volt. Ez utóbbi osztrák Kft. a magyar Belfry cégek tulajdonosa, amelynek tulajdonosa az osztrák cégnyilvántartás szerint az a Neubauer & Partner nevezetű osztrák ügyvédi iroda, aki az osztrák perben képviselte Aczél Zoltánt.

A g7.hu 2018. március 28-án alapos cikkben foglalkozott a Belfry gazdasági felívelésével, annak titokzatos tulajdonosi hátterével, ennek legérdekesebb pontjait alább ismertetem:

„Egy gyakorlatilag ismeretlen és maroknyi alkalmazottal működő cég (Belfry) sorra nyeri az állami út- és vasútépítéseket Magyarországon a Strabag konzorciumi partnereként. ”

„Becslésünk szerint hatvanmilliárd forintnyi állami megrendelés kerülhetett a magyar Belfry-cégekhez, amelyeknek együttesen alig több, mint húsz alkalmazottjuk van. A cégeket egy osztrák kft. birtokolja, amelyet egy bécsi ügyvéd nevére írtak. A valódi tulajdonosról viszont csak találgathatunk – amit megkönnyít, hogy a cégek a nyilvánosan elérhető adatok szerint kizárólag Mészáros Lőrinchez köthető alvállalkozókkal dolgoznak. Ráadásul az osztrák Belfry-nek közös cége van a horvátországi Eszéken a Mészáros Lőrinc szoros üzlettársa, Szíjj László tulajdonában álló Duna Aszfalttal.”

„A magyar építőiparban nehéz labdába rúgni politikai kapcsolatok nélkül, és ezt az osztrák, a régiós és az orosz korrupciós viszonyokat is jól ismerő Strabag is tudhatja. A Strabag lelkesen nyújtja a tao-támogatásokat, és a felcsúti Puskás Akadémia FC egyik kiemelt támogatója is. De nem csak a Strabag, hanem a Belfry is. Később ahogy megjelent Mészáros Lőrinc az eszéki fociklubnál, az NK Osijeknél, a Belfry is követte.”

Nagyot talán nem tévedek, amikor azt állítom, hogy az egykoron a Fidesz által közellenségként gyűlölt Strabag mára Mészáros fontos üzlettársává vált, és ebben a virágzó kapcsolatban élénk szerepet látszik játszani a Strabag lobbistája, Aczél Zoltánhoz is kapcsolható Belfry is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Strabag 4 legnagyobb részvényese között egy ciprusi cégen keresztül Putyin egyik oligarchája, Oleg Gyeripaszka található 25,9%-os részesedéssel.

Akik mindig a víz színén úsznak

Nyomozásunk során eredetileg a 4-es metró korrupciós ügyének hátterét igyekeztük volna feltárni. Amint túlléptünk azonban a Fidesz által a nyilvánosságnak feldobott Medgyessy-szálon, és az elérhető dokumentumok alapján a további érintettek nyomára próbáltunk bukkanni, pillanatok alatt szembejött egy különös cégháló, és néhány érdekes „üzletember”, akik – jóllehet teljesen nyilvánvalóan kulcsszerepet játszottak az ügyben – valamiért elkerülték a kormánykommunikáció reflektorfényét. Pedig jelenlétük nem csupán a 4-es metró botrányban szembeötlő, de szorosan köthetők a korábbi kormányok, és általában a magyar pártok legendás Strabag-féle finanszírozásához is. Aminek során már felbukkannak az első jelei a Fidesz felé való kapcsolatoknak: az ügy tanúi szerint Aczél intézte volna a „fideszeseket”. Tovább kutakodva azonban hamar világossá vált: Aczél Zoltán és Terner Géza nem csupán az előző kormányok idején helyezkedett ügyesen. Kapcsolati hálójukat, üzleti lehetőségeiket hatékonyan mentették át a NER-be is. Úgy tűnik, arra a fajta a szolgáltatásra, amit ők tudnak nyújtani, a NER-nek legalább akkora szüksége van, és a szolgálatot meg is hálálják. A korábbi kormányok korrupciója elleni hangzatos fellépés, az elszámoltatási biztosok és kirakatperek pedig csupán annak elkendőzésére szolgálnak, hogy a Fidesz nem csak hogy központosított, állami, rendszerszerű szintre fejlesztette a rendszerváltást követő Magyarország túlságosan alkalomszerű, esetleges, decentralizált korrupciós mintázatait, de ebben ugyanazokra az emberekre is támaszkodott, akik korábban üzemeltették a korrupciós mechanizmusokat. És nem csupán maradékok hullottak nekik. A NER legbizalmasabb és legsötétebb ügyleteibe engedték be őket, a letelepedési kötvény biznisztől a kereskedőházakig. Azokba a közvetlenül Rogán Antal és Szíjjártó Péter által felügyelt korrupciós machinációkba, amelyek egyetlen és kizárólagos célja a Fidesz legszűkebb köreinek feltőkésítése volt. Cserébe a Fidesz még az általuk szimbolikus magasságokba emelt korrupciós ügyeket, mint a 4-es metróé is, elsikálja, hogy megvédje átörökölt korrupciós szolgáltatóit. Nem a rendszer peremén vegetálnak, hanem annak szívében virágzik tovább az üzletük. Az ő szorgalmas, rendszereken átívelő aprómunkájuk is viszi a hátán a NER-t. És azoké, mint például a Strabag, akik mindig készek részt venni a politika megvásárlásában, függetlenül attól, hogy liberális vagy illiberális a demokrácia, amit meg kell kenni. És akiknek elévülhetetlen érdemei vannak nem csak a demokrácia liberális válfajának korrumpálásában, hanem illiberális változatának stabilizálásában is. Ezúton köszönjük nekik.

 

M4: Teljes nyilvánosságot a metróbotrány dokumentumainak

A rendszerváltás utáni korszak legnagyobb korrupciójának nevezte az Orbán-kormány képviselője az M4 metróvonal ügyét. A Párbeszéd szerint az ügy súlya nem teszi lehetővé a további sumákolást: teljes adatnyilvánosságot és azonnali felelősségrevonást követelünk, tekintet nélkül a bűnösökpárthovatartozására.

 

Hogy a négyes metró bűzlik a korrupciótól, abban egyetértünk Csepreghy Nándorral: a forgalmi adatok a létezését sem indokolják, a sokszorosára drágult építés közben, a projekt beszerzéseit a teljes átláthatatlanság jellemezte. Csakhogy a beruházás fele (és a drágulás nagyobbik része) az Orbán-kormány időszakára esett, a szerződések átláthatóságáért ők sem tettek semmit, ráadásul ki sem vizsgálták a botrányos beruházást, minden eddigi vizsgálatot az uniós illetékesek végeztek el. Az eredményt pedig Orbánék azóta is titkolják, csak a számukra kedvező tényeket mazsolázzák ki a titkos anyagból.

A Párbeszéd megerősíti, hogy valóban súlyos korrupciós ügyről van szó: a mi információink is azt igazolják, hogy a lopás átíveli a 2006-tól 2014-ig terjedő korszakot, vagyis az elmúlt tíz év összes kormánya és fővárosi vezetése isérintett benne.  Korábban Jávor Benedek már az Európai Csalás Elleni Hivatalnál vizsgálatot is kezdeményezett a projekt részét képező metrókocsik beszerzésével kapcsolatban. Ezért a teljes vizsgálati anyag azonnali nyilvánosságra hozatalát és az összes felelős megbüntetését követeljük, tekintet nélkül arra, hogy ki van jóban közülük Orbán Viktorral. Az ügy arra is rámutat, hogy elodázhatalan az Európai Ügyészség létrehozása: ha a magyar kormányon múlik, erről a lopásról ugyanúgy nem tudnánk semmit, mint az uniós támogatásokat fosztogató többi politikai rablóakcióról.

 

Budapest- Brüsszel, 2017. január 16.

 

Jávor Benedek

európai parlamenti képviselő

Párbeszéd

 

(fotó: Nyitrai Dávid; kép forrása: bkk.hu)

Jávor felébresztette a Közbeszerzési Hatóságot

Két olyan projekt is bekerült a közbeszerzési hatóság legnagyobb találatai közé, amelyekre Jávor Benedek, a PM EP-képviselője hívta föl a magyar hatóságok figyelmét. A PM üdvözli a hatóság eljárásait: örülünk neki, hogy a magyar jogállamnak vannak még olyan zárványai, amelyek némi külső rásegítéssel mozgásba hozhatók és kíváncsian várjuk, mire jutnak a hivatalok ezekben az emblematikus pénzeltüntetési ügyekben.

A közbeszerzési hatóság friss MTI-közleménye szerint a folyamatban lévő hatósági esetek közül kiemelkedik az M4-es autópálya egyes szakaszainak kivitelezését érintő vizsgálat (amelyben már két büntetőeljárást is kezdeményeztek), valamint a Semmelweis Egyetem Korányi projektje, amelyben a közbeszerzési törvény megsértése miatt jogorvoslati eljárás indult a Közbeszerzési Döntőbizottságnál.

Mindkét ügyre Jávor Benedek, a PM EP-képviselője próbálta meg kitartó munkával ráirányítani a magyar hatóságok figyelmét. Kár, hogy egy EP-képviselő kitartó nyomozati tevékenységére van szükség ahhoz, hogy vizsgálatok induljanak a hatóságok orra előtt zajló korrupciós ügyekben. A Korányi projekt esetében ráadásul a Közbeszerzési Hatóság eljárása arra is rávilágít, hogy mennyire alkalmatlan Polt Péter ügyészsége a korrupciós ügyek feltárására. Az ügyészség ugyanis épp néhány hete tájékoztatta arról Jávort, hogy a maguk részéről nem látnak korrupciós gyanút az ügyben, és részletes vizsgálat nélkül lezárták az ügyet.

A jelzett visszásságok ellenére a PM üdvözli az eljárások megindítását: minden olyan esetnek örülünk, amikor a magyar demokrácia és a jogállam életjeleket mutat, illetve a jogszerű működés látszatát kelti – még akkor is, ha mindez csak erőteljes külső behatásra történik meg. Kíváncsian várjuk ugyanakkor, milyen eredményre jutnak például a magyar szervek az M4-es esetében, ahol az Orbán-Simicska konfliktus előtt még személyesen Orbán Viktor és Lázár János védte meg a parlamentben a durván túlárazott, ráadásul szakmai szempontból indokolatlan beruházást, amelyen az Európai Bizottság után immár a Közbeszerzési Hatóság is fogást talált.

a fotó forrása

A kormány belátta tévedését az M4-es ügyében

Jávor Benedek PM-es európai parlamenti (EP) képviselő szerint a kormány belátta a tévedését az M4-es ügyében.
A politikus ezt Orbán Viktor miniszterelnök szerdai nyilatkozatára reagálva mondta az MTI-nek. A kormányfő Szolnokon arról beszélt, hogy meg fog épülni az M4-es, de nem autópályaként, hanem autóútként.
Jávor Benedek jelezte, ő „a szakmailag teljesen megalapozatlan” autópálya-építés helyett már az elejétől kezdve autóútfejlesztést javasolt. Ezt végre a kormány is belátta – tette hozzá.
Az EP-képviselő a miniszterelnök nyilatkozatából hiányolta a bocsánatkérést az adófizetőktől, akiknek – mint mondta – sok tízmilliárd forintját dobták ki az ablakon azzal, hogy hozzákezdtek megépíteni egy szakmailag is védhetetlen autópályát.
Jávor Benedek szerint amit az M4-esből eddig megépítettek, annak költségeit elfogadhatatlanul magas áron számolták el.
Úgy összegzett: az M4-beruházás annak bizonyítéka, hogy a kormány képtelen reálisan felmérni, milyen projektekre van szükség.
A PM-es politikus szerint a következő kérdés az, hogy a fejlesztésnél is „a valós költségekkel köszönőviszonyban sem lévő” árakat számolnak-e majd el.

 

Forrás:  Budapest, 2015. június 3., szerda (MTI)

Igazság az M4 körül – sajtómegjelenések

Az M4-es autópálya építésével kapcsolatban Jávor Benedeknek az Európai Bizottság Regionális politikai Főigazgatóságával folytatott levélváltása nyomán végre tisztán láthatunk. Ennek részletes, és pontos leírása korábbi posztban olvasható.

A következőkben az ezzel kapcsolatos sajtómegjelenések csokra tekinthető meg írásban, hangban és képben is.

Cikkek:

Brüsszel: Teljesen indokolatlan az M4-es beruházás ára – Blikk

M4: a valóság sokkal durvább, mint amit tudni lehetett – hvg.hu

Kamu volt, hogy az EU miatt kell leállnia az M4 építésének, Orbán és Lázár 60 milliárdot dobott ki az ablakon – Kettősmérce blog

Ez a baj az M4-es projekttel – megjött Brüsszel válasza! – Napi.hu

M4 – Kiderült: hónapok óta félrevezet a kormány – Népszava

Végre kiderült, mi a baj az M4-essel – NOL

Itt van Brüsszel válasza az M4-esről – Origo

Blöffel állították le az M4-es autópálya építését – Portfolio

Hónapok óta hazudik a kormány – Stop.hu

Jávor Benedek szerint a kormány hazudott az M4-es autópályáról – VS.hu

Interjú a Klubrádióban:

A Klubrádió archívumából(innen) meghallgatható az első rész 26:20-tól, a második rész pedig itt érhető el.

„Ez a levél egyértelművé teszi, hogy a kormány az elmúlt egy-másfél évet az M4-es ügyében gyakorlatilag végighazudta.

Az M4-esről is szó esik az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, melyről a videó egy korábbi poszton keresztül elérhető.

 

 

 

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában (a házigazda: Kálmán Olga)

A beszélgetés kezdeti témája Juncker vicces pofozkodása és nyakkendő-mutogatása, majd az interjú második felében az M4-esre terelődik a szó.

„Az M4-es ügye az még az Orbán-kormány viszonylatában is, azt gondolom, hogy az egyik párját ritkítóan átláthatatlan és zavaros történet, hogy tulajdonképpen mi is történt. És az elmúlt hónapokban, egy évben teljesen zavaros egymásnak ellentmondó állítások hangzottak el a kormány részéről. Az Európai Bizottság válasza azt tette egyértelművé, hogy, nem csak , hogy zavaros és nem világos a kommunikáció, de gyakorlatilag az egymásnak ellentmondó állítások közül egyik sem igaz. Tehát a kormány hónapok, vagy több, mint egy éve folyamatosan szembehazudik a magyar nyilvánosságnak.”

A videó a képre kattintva érhető el:

Magyar Narancs interjú: „Nem én, hanem a kormány árulja el Magyarországot”

Interjú Paks uniós vizsgálatáról és a közbeszerzési korrupcióról:

Tragikusan rossz pillanatot választottak Orbánék az eleve elhibázott paksi bővítésre, így komoly esély van rá, hogy az EU megakassza a beruházást – véli a PM európai parlamenti képviselője. Jávor Benedek szerint, ha nem alakítjuk át közbeszerzési rendszerünket, nagy bajok lesznek az uniós pénzek lehívásával is.

Magyar Narancs: Vlagyimir Putyin május 5-én úgy nyilatkozott, káros hatásokkal járna Magyarország nemzeti érdekeire és hátrányosan befolyásolná a két ország kapcsolatát, ha a magyar kormányt arra kényszerítenék, utasítsa vissza a paksi együttműködést. Ön nyílt fenyegetésként értékelte a mondatot. Pontosan mitől kell tartanunk?

Jávor Benedek: Nem egyszeri elszólásról van szó, hiszen Putyinnal párhuzamosan Szergej Kirijenko, a Roszatom vezérigazgatója is hasonlóan nyilatkozott. Nem kérdés, hogy ez egy fenyegető pozíció, egy nyomásgyakorlási kísérlet Magyarországra. A Gazprommal szembeni trösztellenes eljárás megindítása után az orosz fél belátta, hogy a paksi szerződések uniós fogadtatását, a különböző brüsszeli vizsgálatok kimenetelét közvetlenül nem tudja befolyásolni. Azt sejtik, hogy kompromisszumot a magyar kormány és az unió közti tárgyalások hozhatnak, feltéve, hogy Orbánék elég ügyesen lavíroznak.

MN: Tehát azt akarják elérni, hogy a magyar kormány keményebben lépjen föl a paksi bővítés védelmében?

JB: Azzal akarnak a kormányra ijeszteni, hogy ha nem védik minden eszközzel a beruházást az uniós joggal szemben, akkor Magyarországnak komoly gazdasági következményekkel kell számolnia. Szóba jöhet, hogy Magyarország elesik az orosz agrárpiac megnyitásának lehetőségétől, az agrártermelők számára ez nyilván nem mindegy, de a gazdaság egészére nézve nem súlyosak a jelenlegi szankciók. Tudni kell viszont, hogy Oroszország egész külgazdaságát, különösen energiapolitikáját politikai nyomásgyakorlásra használta, használja és fogja is használni. A paksi bővítés ezért szorosan kapcsolódik a magyar–orosz energetikai együttműködés egyéb kérdéseihez, köztük a gázszállításhoz. Hosszú távú gázszerződésünk idén lejár, a le nem hívott mennyiséget két-három évig még lehívhatjuk, utána viszont Magyarországnak valahonnan gázt kell hoznia. Oroszország elsősorban azzal tudja fenyegetni Magyarországot, hogy a jövőbeli gáztárgyalások során nem lesz rugalmas partner, ha a paksi projekt nem az elvárása szerint alakul.

MN: A fűtőanyag-szállítási szerződésben már történt is egy módosítás, az Euratom Ellátó Ügynökség kifogásai nyomán a „finn modellnek” megfelelően írták át a kontraktust. Ez mennyire fájhat az oroszoknak?

JB: Az új megállapodás szerint nem 20, hanem 10 évig kap az orosz fél kizárólagos jogot a fűtőanyag szállítására, utána lehetővé kell tenni, hogy a versenytársak nemzetközi tender keretében ajánlatot tegyenek. Ez önmagában csak akkor lesz fájó pont az orosz félnek, ha elveszítik a tendert, hiszen az üzemanyag-ellátás költségei akár a teljes paksi projekt 20-25 százalékát is elérhetik. A nemzetközi tender azért is fontos, mert ehhez értelemszerűen nyilvánosságra kell majd hozni a paksi fűtőanyag műszaki paramétereit. Ez a nyilvánosságkényszer valószínűleg legalább annyira fáj a nukleáris fejlesztéseit mindig titkolni igyekvő oroszoknak, mint az eurómilliárdok elvesztésének elvi lehetősége.

MN: A tendereztetést, illetve annak elmaradását az egész paksi bővítés kapcsán is vizsgálja az EU. A fűtőanyag-beszállítók és más alvállalkozók versenyeztetése kiválthatja azt, hogy a Roszatomot pályázat nélkül választotta ki a kormány?

JB: Nem, mert az alvállalkozók csak a teljes beruházási költség egy kisebb hányadáért lesznek felelősek. Az EU nem azt kifogásolja, hogy a munkások büféjébe verseny nélkül hívják a papírszalvéta-beszállítókat, hanem azt, hogy magát a beruházást nemzetközi tender nélkül adták a Roszatomnak. A bővítés EU-s közbeszerzési szabályok szerinti versenyeztetését nem helyettesíti az, hogy a fogpiszkáló-szállításért majd öldöklő verseny alakulhat ki az alvállalkozók között. Az Európai Bizottság vizsgálja a tender megkerülését egy tavaly novemberi panaszom alapján, ezekben a nagy jelentőségű ügyekben körülbelül egy évig konzultálnak a tagállammal; a magyar kormánynak kellene most olyan érveket találnia, amelyek kizárják a panaszban felvetett jogsértést. A bizottság konklúziója vagy az lesz, hogy nem történt jogsértés, vagy az, hogy kötelezettségszegési eljárást kell indítani Magyarország ellen.

MN: A fűtőanyag-szállításnál, ha az Euratom nem ellenjegyezte volna a szerződést, meg sem lehetett volna kötni. A tender elmaradása miatt is megakadályozhatja a beruházást az EU, vagy egyszerűen csak büntetni fognak?

JB: Megakadályozhatja, a szankciók rendszere rendkívül szerte ágazó. Az EU-nak nem az a célja, hogy Magyarország jó sok büntetést fizessen Brüsszelnek a szabályok megszegése miatt, hanem hogy tartsa be azokat a jogszabályokat, amelyek betartására kötelezettséget vállalt. Amennyiben a bizottság jogsértést állapít meg, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elérje az uniós jog betartását. Erre eszköz lehet a büntetés is, az energiahatékonysági irányelv át nem ültetése miatti eljárásban például nem is egyszeri büntetést kaptunk, hanem a jogsértés fennmaradásáig mindennap fizetnünk kell. De a bizottság jogi eszközökkel is kötelezheti Magyarországot a szerződés felbontására és nemzetközi tender kiírására. Hasonlóképpen, ha a bizottság megállapítja a tiltott állami támogatás tényét, előírhatja a magyar kormánynak, hogy álljon el az állami támogatástól. Ebben az esetben a Magyar Villamos Műveknek piaci alapon kellene végigvinnie a beruházást, és korántsem biztos, hogy ez sikerülne.

MN: Aszódi Attila kormánybiztos szerint azért nem kaphatott tiltott állami támogatást Paks, mert egyáltalán nincs állami támogatás a projektben.

JB: Aszódi Attila természettudóstól szokatlan módon néha álomvilágban éldegél, vagy meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel. A paksi bővítés finanszírozási konstrukciója egyértelműen állami szerepvállalásról szól, minthogy államközi kölcsön formájában vesszük fel a pénzt az oroszoktól, és ezt a pénzt az állam át fogja adni a paksi atomerőműnek. Csak abban az esetben nem lenne állami részvétel a projektben, ha a kormány az utolsó vasig behajtaná az atomerőművön a kölcsön költségeit, beleértve a kamatokat. Erről jelen ismereteink szerint nincsen szó, a magyar állam masszívan részt fog venni a finanszírozásban. Az lesz a kérdés a bizottsági eljárásban, hogy ez a részvétel mennyire torzítja a piacot, és hogy vannak-e olyan különleges körülmények, amelyek indokolttá teszik az állami beavatkozást. Megítélésem szerint a villamos energia regionális piacát is nagyon erősen torzítani fogja, ha a költségek akár csak részbeni állami átvállalásával épül meg az erőmű. Különleges körülményeket pedig nem tud felmutatni a magyar kormányzat.

MN: Indult egy harmadik eljárás is az ön beadványa nyomán, ebben a szerződések titkosítását sérelmezi.

JB: Ez az ügy még a kezdeti stádiumban jár, csak a tájékozódást kezdték meg a bizottság emberei. Alapvetően a környezeti információk nyilvánosságáról szóló aarhusi egyezményt az uniós jogba átültető irányelv sérül a paksi titkosítási törvénnyel. Természetesen lehetséges bizonyos információk titkosítása, amennyiben a nyilvánosság méltányolható üzleti érdeket vagy nemzetbiztonsági érdeket sértene. De ezt mindig egyedileg kell mérlegelni, nem lehet általános titkosításokat bevezetni. A megvalósítási szerződéseket is nyilvánosságra kell hozni – azon információk kitakarásával, melyek megismerése aránytalan sérelmet okozna az üzleti vagy nemzetbiztonsági érdekekben.

MN: Az EU-s vizsgálatoknál gyakran felmerül, hogy a bizottság politikai szempontokat is mérlegelhet. Szakmai vagy politikai döntést vár Magyarország esetében?

JB: A bizottság ragaszkodik hozzá, hogy száz százalékban megalapozott jogi eljárásokat folytasson le. Csak akkor fognak kötelezettségszegési eljárást indítani a három vizsgálat bármelyikében, ha meggyőződnek róla, hogy az uniós jog sérelme ténylegesen megvalósul. Az EU-ban nincsenek politikai boszorkányüldözések, szigorúan az uniós jognak való megfelelést vizsgálják. Más kérdés, hogy az Oroszországtól való energetikai függés az elmúlt másfél évben kiemelt témává vált az unióban és a bizottságban, nyilván megkülönböztetett figyelemmel kísérnek minden szerződést, amely növeli a közösség orosz kitettségét. Bizonyos értelemben valóban politikai stichet kapott a paksi bővítés, de ez csak annyit jelent, hogy a bizottság elszántabbá vált az uniós jog betartatásában. Az uniós jog egyébként maga is változik az oroszországi események hatására, az energiabiztonsági stratégiát tavaly májusban hozta nyilvánosságra a bizottság, ez tartalmazza, hogy minden új nukleáris kapacitásnál több üzemanyag-beszállítónak is lehetőséget kell biztosítani. Orbán Viktor tragikusan rossz pillanatot választott a paksi bővítésre, olyan időszakban próbálják ezt áttolni az EU-s intézményrendszeren, amikor kiemelt figyelem van az orosz energetikai nyomuláson, ráadásul az uniós jog is egyre szigorodik. Négy-öt évvel ezelőtt kevésbé lett volna nehéz a paksi bővítést eladni az uniónak, bár arra sem veszek mérget, hogy az akkori jogszabályok és politikai prioritások közepette sikerült volna.

MN: Az uniós kifogásokat úgy is elkerülhette volna a kormány, ha előzetesen egyeztet a bizottsággal. Ez miért maradhatott el?

JB: Nehéz erre logikus magyarázatot találni; azt gondolhatta a magyar kormány, hogy ha kész tények elé állítja az uniót, az majd nehezebben emel kifogást. Ez az elképzelés csúfosan megbukott, hiszen az Euratom Ellátási Ügynökség nem habozott visszadobni a megkötött és kész tényként az orra alá tolt szerződést, és a bizottság is elszántnak látszik az uniós jog kikényszerítésében, történjen ez előzetes egyeztetés vagy utólagos háborúskodás útján.

MN: Az M4-es Abony és Fegyvernek közti építése miatt ön még 2014 januárjában fordult beadvánnyal az EU csalásellenes hivatalához. Azóta az uniós finanszírozás hiánya miatt a kormány leállította a munkálatokat. Valóban kartellt gyanított az unió, vagy azért nem adtak pénzt, mert szakmailag nem indokolt a beruházás?

JB: Kartellgyanú felmerüléséről nem tudok, a projekt eleve balul sikerült elgondolás volt. A kormány eredetileg a 2007–2013-as EU-s finanszírozási időszakra tervezte a beruházást, a csúszás miatt próbálták átkérni a 2014– 2020-as ciklusra. Maga a projekt nehezen indokolható, a 4-es út adatai nem támasztották alá, hogy az út valós problémáit autópálya-fejlesztéssel kellene megoldani, annál is inkább, mert részben uniós forrásból a 4-es út Budapest felé eső szakaszát már autóúttá fejlesztették. Párhuzamos útkapacitásokat is fejlesztettek uniós pénzből az elmúlt években, ezek a beruházások így egymás elől szívták volna el a forgalmat. Az EU tehát eleve nem látta indokoltnak az autópályát, azt viszont látták, hogy ez a szakasz még autópálya-viszonylatban is példátlanul drága terv. A kartellgyanú viszont azt feltételezné, hogy az összejátszó cégek a kormányt akarták megrövidíteni. Ehhez képest a ma már kartellt sejtő kormány 2014 decemberében még azt sejtette, hogy túl kevés a pénz az M4-re, és mintegy 20 százalékkal, 160 milliárdra emelte a költségkeretet. Három hónapon belül két, egymással homlokegyenest ellentétes állítást fogalmazott meg Lázár János, ami nyilván Brüsszelben sem növeli a hitelességét.

MN: Ebben az értelmezésben a kartellt azért dobták be, hogy hazai költségvetésből ne kelljen kifizetni a vállalkozókat?

JB: A probléma az, hogy az EU nem megvonta a támogatást, hanem soha nem is adott. A magyar kormány úgy vágott bele egy 160 milliárdos projektbe, hogy nem tudta, miből fogja kifizetni.

MN: Erre mondja Csepreghy Nándor, hogy az időhiány miatt muszáj az EU-s jóváhagyás előtt elkezdeni a kivitelezést.

JB: Eleve átkérték a 2014–2020 közötti költségvetési időszakra, ezzel megszűnt az időnyomás. Elképesztően felelőtlen, szakmailag minősíthetetlen színvonalú volt a projekt pénzügyi előkészítése, hol ott még a nyilvánosságra került belső ellenőrzési vizsgálatok is jelezték, hogy nem lenne szabad belemenni. Amikor aztán a kormány nyakába szakadt egy finanszírozatlan, drága, korrupciógyanús és legalábbis léptékében indokolatlan beruházás, megpróbált kommunikációsan kimenekülni a katasztrófahelyzetből. A kartellgyanúval próbálták meg a felelősséget a cégekre hárítani, de hamar kihátráltak a dologból, hiszen ha a kartell bizonyítható, akkor a magyar kormány vélhetően összejátszott a cégekkel az árfelhajtásban, így kormányzati emberek is könnyen a vádlottak padján találhatták volna magukat.

MN: Az elmúlt hónapban a Gazdasági Operatív Program (GOP) felfüggesztése és a többi operatív program vizsgálata számos korrupciós ügyet tárt fel az EU-s források körül. Mennyiben egyedi ebből a szempontból Magyarország helyzete?

JB: Tavaly decemberben készítettem egy elemzést a Regionális Fejlesztési Főigazgatóság által a parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldött adatokból. Ez azt mutatta, hogy majdnem minden tagállamban vannak problémák az uniós pénzfelhasználással. A lejelentett hibaszázalékok megbízhatósága, az operatív programok értékelése, a jogi környezet, a közbeszerzési szabályok szempontjából mind-mind találunk a magyarországihoz hasonló problémákat mutató országokat. De olyan tagállam alig-alig van, amelyik az összes mért mutató tekintetében olyan rossz teljesítményt nyújtana, mint Magyarország. Ennyire rendszerszintűvé szerintem csak nálunk fejlődött a probléma. Ez az elemzés előre jelezte, hogy oltári nagy baj lesz, mert 13 operatív programból 9 olyan minősítést kapott, ami után a forrás felfüggesztése a következő lépés. Ez a GOP esetében megtörtént, és a többi programnál is hasonló helyzet állhat elő a közeljövőben. Tavaly a GDP 7 százalékának megfelelő összeg jött az uniótól, elég gyorsan tönkreteheti a gazdaságot, ha az operatív programok döntő többségét leállítják.

MN: Valóban ilyen súlyos ön szerint a fenyegetettség? Hiszen ha meg is állapítanak egy néhány százalékos büntetést, az elvont összeget más projektekre lehívhatjuk.

JB: Ha a magyar operatív programok többségénél belefutunk egy 10 százalékos büntetésbe, máris sok százmilliárd forintnál vagyunk. De ennél sokkal súlyosabb, hogy a kifogások a kifizetési rendszerhez kötődnek, és általános jellegűek. Ezért, ha záros határidőn belül nem látszik valamilyen határozott és eredményes változtatás, az a jövőbeli kifizetéseket is akadályozhatja. Ha nem tudjuk meggyőzni az uniót, hogy véget vetünk ennek a korrupt rendszernek, azt is mondhatják, hogy nem fizetik ki Magyarországnak a 2014 és 2020 közötti strukturális és kohéziós pénzeket. Lehet, hogy pár év múlva meg tudunk alkudni, hogy hová csoportosíthatjuk át a forrásokat, de a magyar gazdaságot egy néhány hónapos vagy egyéves felfüggesztés is nagyon súlyosan érintené. Nem véletlenül kezdte el a kormány hihetetlen gyorsasággal előkészíteni az új közbeszerzési törvényt, amit egyébként évek óta követelünk. Szemmel láthatóan megijedtek a fiúk. Kommunikációs manőverek és látszatintézkedések aligha fogják meglágyítani az EU szívét. Vagy rendbe teszik a közbeszerzési eljárást, vagy nagyon komoly következményekkel kell számolniuk.

MN: Ön a legaktívabb magyar EP-képviselő, gyakran hallani a hangját a fentebb tárgyalt ügyekben. Lázár János is úgy nyilatkozott, hogy Brüsszelben Jávor Benedek generálja a Paks elleni támadásokat, de a baloldalon is sokan úgy gondolják, hogy nem az EU-nak kellene helyes irányba terelnie Magyarországot. Ehhez képest ön az európai ügyészség létrehozását is támogatta.

JB: Hogyne, az európai ügyészség szerintem jó intézmény, az EU-nak szüksége van rá, ez nem egy Magyarországgal szembeni intézkedés. Szükség van az EU érdekeinek védelmére, az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyek feltárására, ezért szükség van az európai ügyészségre is. Az persze igaz, hogy a magyar kormány Magyarországon egy velejéig korrupt rendszert működtet, amely ellen az európai ügyészség fellépne. Ezért van konfliktus az európai ügyészség és a magyar kormány között. De ez nem azt jelenti, hogy én elárulom Magyarországot Brüsszelben, hanem azt, hogy a magyar kormány árulja el Magyarországot, amikor téglánként szétlopja a fenekünk alól, és amikor ellenáll minden olyan intézkedésnek, amely a szabad rablást meg tudná akadályozni. A paksi ügyben hasonló a véleményem, Magyarországot azok árulják el, akik aprópénzért eladják Oroszországnak, kiszolgáltatják Vlagyimir Putyinnak, annak az agresszív és kiszámíthatatlan hatalomnak, amely éppen újraírja a globális politika játékszabályait. Nemcsak a ma élő, de a jövő nemzedékekre is elképesztő pénzügyi és környezeti terheket készülnek hagyni. Itt a jogsértést és a magyar érdekek elárulását a magyar kormány követi el, én a közösen vállalt jogrendnek a betartását próbálom elérni.

MN: Paks uniós elkaszálása tehát nem sértené a nemzeti szuverenitást?

JB: Magyarország azt vállalta, hogy be fogja tartani az uniós jogot. Az uniós jog a legtöbb területen egyébként meghagyja a tagállami döntési kompetenciákat, néhány területen döntöttek úgy a tagállamok, hogy EU-s kompetenciákat hoznak létre. Ezeken a területeken a szabályok betartatása az EU dolga, ezért fizetjük. Én azt sem szeretném, ha a nemzeti szuverenitásra hivatkozva az unió Romániának, Spanyolországnak vagy Finnországnak nézné el uniós jogszabályok megsértését. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen további kompetenciákat adjunk az uniónak, szükséges-e további döntéshozatali területek átengedése. Az viszont nem legitim vita, hogy amiről közösen megállapodtunk, azt nem tartjuk be.

MN: A PM feltételéül szabná-e egy 2018-as választási együttműködésnek, hogy a leendő kormány felmondja a paksi szerződést?

JB: Igen. A paksi bővítés egy teljesen elhibázott koncepciójú beruházás. Nem pusztán a belefeccölt sok ezermilliárd forint fog odaveszni, hanem egy klasszikus szocialista nagyberuházást valósítunk meg, amely a működése teljes időszaka alatt termelni fogja a veszteséget, vinni fogja a magyar adófizetők pénzét. Nem lehetünk része olyan kormánynak, amelyik ilyen terheket hagy maga után.

Az egyetlen célunk az lehet, hogy mentesítsük Magyarországot ezektől a következményektől.

 

Igazság az M4 körül

Az M4-es autópálya ügye még az Orbán-kormány viszonylatában is párját ritkítóan zavaros és átláthatatlan folyamat eredményeképpen jutott el oda, hogy a kormány leállította az építkezést. Korrupciógyanú, kartellvád, Brüsszel visszavonta a támogatást, a magyar kormány visszavonta a pályázatot – sorra kerülnek elő a különböző, sokszor egymásnak ellentmondó állítások. A napokban választ kaptam az Európai Bizottság Regionális politikai főigazgatóságától arra a levelemre, amelyben a helyzet tisztázását kértem.

A válasz sokkoló.

Az már nyilván nem lep meg, hogy kiderült: mióta ezt az ügyet feszegetem, azaz másfél éve, vélhetőleg egyetlen igaz állítás sem hagyta el a kormányzati szereplők száját a beruházással kapcsolatban. Légből kapott vádak és magyarázkodások helyettesítették a tájékoztatást, és ahelyett, hogy beismerték volna, hogy egy szánalmasan rosszul előkészített, a belső értékelések szerint is bukásra ítélt projekt súlyosan amatőr kivitelezése fulladt kudarcba, megpróbálták rákenni a fejreállást mindenkire, aki valaha felbukkant a beruházás környékén. A Bizottság által megfogalmazott kartellvádtól a cégek összeesküvéséig számos verziót hallottunk Lázár Jánostól és Csepreghy Nándortól. Csak sajnos ebből semmi nem volt igaz.

Az igazság ugyanis a következő:

A 2013 októberében benyújtott projekttel kapcsolatban a Bizottságnál a szakmai kifogások hosszú sora merült fel:

  •  Silánynak találták a stratégiai indoklást – egy helyi közlekedési fejlesztésekre szánt keretre benyújtottak egy transzeurópai közlekedési hálózatba illeszkedéssel indokolt tervet. Amely szerintük Budapest elkerülését célozta volna, a nyomvonala azonban egyenesen Budapestre vezetett rá;
  • Kifogásolták a párhuzamos kapacitások fejlesztését uniós forrásokból, a vasúti beruházások eredményeit (forgalom átterelése) tönkreteszi a párhuzamos útfejlesztés;
  • Súlyos környezetvédelmi aggályok merültek fel. A tervezett nyomvonal Natura 2000 területeket is érint, miközben az új autópálya helyett a meglevő út nyomvonalán megvalósuló útfejlesztés (pl. autóút) lényegesen olcsóbb lett volna, és a kedvezőtlen környezeti hatásai is lényegesen alacsonyabbak lehetnének;
  • Rendkívül silány a benyújtott költség-haszon elemzés, a becsült forgalmi adatok vélhetően jelentősen túlzóak, így a remélt haszon a valóságban várhatóan jelentősen elmarad a tervezettől;
  • És végül valóban felvetették, hogy teljesen indokolatlan a beruházás árszintje – ezt azonban nem kartellel magyarázták, hanem azzal, hogy a kormány nem hagyott időt arra, hogy indokolatlanul magas árajánlatok esetén új közbeszerzést írjon ki (sőt, mint később látjuk, még meg is emelte a beruházás költségkeretét, tehát semmit nem tett a költségek leszorítása érdekében).

Mindezt 2014 tavaszán elmondták a kormánynak, kérve, hogy adjanak választ ezekre a kifogásokra, és módosítsák a tervet ezek alapján, vagy vonják vissza a pályázatot. A kormány tehát egy éve tudja, hogy baj van az M4-essel. A válaszlépésük pedig az, hogy – módosítás helyett – 2014 szeptemberében(!) visszavonták a támogatási igényt! Majd, miután lemondtak az uniós támogatásról, 2014 decemberében egy egyedi kormánydöntéssel 20 százalékkal, 160 milliárdra  emelték a költségkeretet, és csökkentették a műszaki tartalmat! Végül 2015 januárjában, az akkor már közel féléve hivatalosan, a kormány által bebuktatott projektről elkezdték terjeszteni, hogy Brüsszel kartellvádja miatt áll le a beruházás, mert a cégek összejátszottak! (Ne bonyolódjunk bele, hogy ha ez a helyzet, akkor a kormánnyal is össze kellett játszaniuk, hogy decemberben még megemeljék a költségkeretet.)

Egy tragikusan rosszul, amatőr módon  előkészített, indokolatlan projektet gyalázatosan túláraztak, majd a viharfelhők gyülekezése közben erőszakosan továbbnyomták, hogy aztán a színdarab egy követhetetlen, önellentmondásokba gabalyodó hazudozásba fulladjon. A környéken lakók és arra közlekedők gondjait nem oldották meg, viszont elpazaroltak 60 milliárd forintot, miközben lejáratták Magyarországot Brüsszelben is. Nagyjából ez a foglalata a történetnek. Ami az egész Orbán-féle kormányzás tömör összefoglalása is.

Budapest, 2015. május 26.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő
 
Az Európai Bizottság Regionális politikai főigazgatóságának levele:
angolul
magyarul

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában az M4-es autópályáról és Paksról

„Itt egy alapjaiban elhibázott projektről van szó. Az egész M4-es autópálya ügye szakmailag nem volt kellőképpen kitalálva és előkészítve, és lehetett sejteni, hiszen láttuk azokat a belső jelentéseket, amelyek bizonyították, hogy a kormányzati döntéshozatalon belül is világos volt, hogy egy óriási rizikót vállalnak azzal, hogy nekiállnak ennek az építkezésnek, ami szakmailag is nehezen indokolható. A pénzügyi előkészítettsége pedig tragikus volt. Ennek az amatőr előkészítésnek a következményeit isszuk meg most. Ez biztos, hogy nagyon komoly pénzveszteség, és nagyon komoly pénzkivonást fog jelenteni.” – Jávor Benedek.

Az interjúban szó esik az M4-es autópályáról, a Pakssal kapcsolatos további titkolózásról, valamint a bevándorlás-ügyi kérdőív és a halálbüntetés Európai Uniós fogadtatásáról.

A videó a képre kattintva tekinthető meg:

(Az interjú az ápolók nemzetközi napjára szervezett egészségügyi tüntetésről szóló beszámoló után 2:20-kor kezdődik.)