JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Roma foglalkoztatás – Nyílt levél Balog Zoltán emberi erőforrás miniszterhez

Párbeszéd Magyarországért: Hol az ORÖ pénze?

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő levélben fordul Balog Zoltán miniszterhez az Országos Roma Önkormányzat által eltüntetett 1,6 milliárd forint és a roma foglalkoztatási program sorsát illetően.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma uniós források terhére az Országos Roma Önkormányzat vezetésével indította el a „Foglalkoztatási szövetkezet – híd a munka világába” elnevezésű programot, aminek célja elvileg a munkanélküli roma csoportok visszajuttatása a munkaerőpiacra. Mára a program teljesen „kisiklott”. A NAV költségvetési csalás miatt nyomoz, az OLAF is érdeklődik az ügy iránt, és a minisztérium felmondta a vonatkozó szerződést.

A kommunikációs célú pótcselekvés nem fogja enyhíteni az adófizetőket érő kárt – mondta Jávor Benedek. Az európai parlamenti képviselő szerint nem világos, hogy a minisztérium mit tesz annak érdekében, hogy a hiányzó összeget vagy legalább annak töredékét valóban vissza lehessen szerezni, és az sem, hogyan használta illetve tervezi felhasználni a minisztérium a romák felzárkóztatására rendelkezésre álló uniós forrásokat.

Egy bizonyos, hogy miközben a kormány sikerpropagandáról beszél a romák foglalkoztatása ügyében is, egyre nő társadalmi kirekesztettség, és a pénzek felhasználása körül is több a kérdés, mint a válasz.

Az eltűnt források ügyében az európai parlamenti képviselő levélben fordul az Állami Számvevőszékhez is, hogy tisztázhassuk kiket és miben terhel jogi és pénzügyi felelősség.

Brüsszel-Budapest, 2016.szeptember 8.

 

A levél alább olvasható:

 

Tisztelt Miniszter Úr!

Magyarország Kormánya, 5 milliárd forintot kapott az EU-tól arra, hogy a romák foglalkoztatását javítandó megvalósítsa a „Foglalkoztatási szövetkezet – híd a munka világába” elnevezésű programot.

A program megvalósítására három szervezetet jelöltek ki: az Országos Roma Önkormányzatot (ORÖ, konzorciumvezetőként), a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt (NMH) és a Türr István Képző és Kutató Intézetet (TKKI). A projekt keretében létrehozni kívánt – a foglalkoztatási szövetkezet megalapítását előkészítő – szervezet hosszú távú célja eredetileg az volt, hogy létrehozzon egy országos foglalkoztatási szövetkezetet.

Tudjuk, hogy a program nem csak, hogy nem valósult meg, de a NAV jelentős értékre elkövetett költségvetési csalás gyanújával folytat nyomozást, az OLAF is vizsgálódik a pénzek sorsa iránt, sőt a programért felelős minisztériumként, az EMMI is felbontotta a programra kötött szerződést, és megpróbálja visszakövetelni az eddig elköltött 1,6 milliárd forintot, miközben a program költségét végül meg sem próbálta lehívni az EU-tól.

Sem Ön, sem a hosszú ideje némasági fogadalmához hű Farkas Flórián, aki a kérdéses időszakban vezette az Országos Roma Önkormányzatot, de mostanában miniszterelnöki biztosként tevékenykedik – nem beszélt arról, hogyan lesz képes a jelentős vagyonnal nem rendelkező, csak állami és EU-s forrásokat „menedzselő” szervezet a hiányzó összeget visszafizetni, amelynek hiányában a veszteséget a költségvetés fogja lenyelni, azaz végső soron a hiányt a magyar adófizetők lesznek kénytelenek állni.

Tekintettel arra, hogy Farkas Flórián a Parlamentben vagy egyéb fórumon sem szóban, sem írásban feltett kérdésekre érdemben nem kíván/tud/mer válaszolni – ezáltal teljességgel láthatatlan és elszámoltathatatlan a magyar és EU-s adófizetőknek – kénytelen vagyok a program helyzetéről Öntől tájékoztatást kérni. Véleményem szerint területért felelős csúcsminiszterként Önnek kötelessége és egyúttal felelőssége is az adófizetőket pontosan és részletesen tájékoztatni.

1) Milyen eljárásokat kezdeményezett az EMMI az Országos Roma Önkormányzattól a hiányzó 1,6 milliárd forint visszaszerzésére, illetve a személyes felelősségre vonásra? Tettek-e lépéseket legalább a program keretében beszerzett ingóságok, ingatlanok, illetve a megmaradt pénzeszközök zárolása, lefoglalása érdekében, hogy csökkenteni tudják az Önök felügyelete alatt keletkezett kárt?

2) Tekintettel arra, hogy a magyar kormány a fenti 5 milliárd forintnyi, romák felzárkóztatására szánt pénzt a tervezett formában nem költötte el, kérdezem, hogy milyen más programokra hívta le, illetve tervezi lehívni a magyar kormány az Európai Uniótól? Illetve az így elköltött illetve tervezett pénzek mennyiben helyettesítik az eredeti programot?

3) Az Ön személyes meggyőződése szerint érte-e a magyarországi roma társadalmat bármiféle hátrány a program ilyetén megvalósulása miatt? Ha nem, miért nem?

4) Rétvári Bence államtitkár Szabó Tímea képviselőtársam legutóbbi írásbeli kérdésére arról adott tájékoztatást, hogy „A megvalósult kormányzati akciók eredményeként az elmúlt időszakban növekedett a roma személyek foglalkoztatási aránya, a középfokú- és felsőfokú oktatásban való részvétel aránya, hozzájárulva a romák körében a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek szignifikáns csökkenéséhez”. Kutatások és gyakorlati tapasztalatok ennek épp az ellenkezőjét mutatják. Milyen adatokból vonták le ezt a következtetést? Kérem, egyúttal Miniszter Urat, hogy a fenti adatokat ossza meg velem is.

5) Milyen politikai érdeke fűződik a Kormánynak ahhoz, hogy a saját maga által is minimum problematikusnak ítélt pénzköltésben felelős Farkas Flóriánt továbbra is feltétlen támogatásáról biztosítsa?

 

Várom megtisztelő válaszát!

Budapest, 2016. szeptember 7.

 

Tisztelettel:

Jávor Benedek
európai parlamenti képviselő

 

(Fotó: Járdány Bence)

PM: Csalással épült a felcsúti kisvasút – az EU-hoz fordulunk

Az OLAF-hoz, illetve az Európai Bizottság regionális főigazgatóságához fordult a kihasználatlan felcsúti kisvasút ügyében Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője. A párt szerint sem az uniós, sem a magyar adófizetők érdekét nem szolgálja, hogy Orbán Viktor hobbiprojektjére a kormány hamis ígéretekkel uniós támogatást szerzett: Magyarországon a közösségi közlekedésben égető szükség lenne azokra a forrásokra, amelyeket ehelyett a miniszterelnök értelmetlen szórakoztatására költünk.

Még mindig csupán átlagosan napi 40-50 utas használja a 600 milliós uniós támogatásból épült felcsúti kisvasutat, a létesítmény bántóan kihasználatlan. Az Orbán-kormány hamis ígéretekkel szerzett pénzt az Orbán Viktor stadionja és fociakadémiája mellett zakatoló játékvasúthoz: napi 2500-7000 utast ígértek (aminek a realitásáról mindent elárul, hogy például a budapesti Déli pályaudvar napi utasforgalma alig éri el a napi 10 ezret, és a Budapesti Gyermekvasúton is csak átlagosan másfél ezer ember utazik naponta.

A PM már előzetesen is felhívta az uniós hatóságok figyelmét a beruházás megalapozatlan voltára. Most újabb beadvánnyal fordultunk az EU csalás elleni hivatalához, illetve a támogatásokat kezelő regionális főigazgatósághoz, felhívva a figyelmet: sem az uniós, sem a magyar adófizetők érdekét nem szolgálja, hogy Orbán Viktor hobbiprojektje a valósággal köszönő viszonyban sem lévő adatok bediktálása után európai uniós forrásból valósulhatott meg. A felcsúti kisvasútnak máris méltó helye van a legértelmetlenebb uniós projektek panteonjában, miközben a kormány a folytatásra készül, szintén az EU pénzén. Magyarországon bőven van lehetőség a közösségi közlekedés értelmes fejlesztésére, amint azt bárki, aki használja, pontosan tudja. A kormányfő, illetve a kormány tagjai nyilvánvalóan nem tartoznak közéjük. Annyira pedig az EU-sem gazdag, hogy a közérdeket szolgáló fejlesztések helyett felelőtlen kelet-európai politikusok kedvteléseire szórja a pénzt.

Brüsszel-Budapest, 2016. június 2.

 

(Kép forrása: fejervar.hu)

PM: OLAF vizsgálatot az Alstom-korrupció kapcsán!

Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője az OLAF-hoz fordult a metrókocsi-beszerzési tender során felmerült korrupciós vádak kivizsgálása érdekében.

Sajtóértesülések szerint a brit Súlyos Csalások Elleni Hivatal vádirata alapján az Alstom 2006-2007-ben  2,2 milliárd forintnyi kenőpénzt juttatott két különböző cégeken keresztül a BKV-nak annak érdekében, hogy a metrókocsitendert a cég nyerje. Magyarországon a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda nyomoz hivatali vesztegetés gyanúja miatt.

Az Alstom által gyártott, a  2-es és 4-es metróvonalon közlekedő új kocsik megvásárlásához a főváros és a BKV több milliárd forintnyi európai uniós támogatást is felhasznált, ezért felmerülhet –  a korrupciós vádak beigazolódása esetén – hogy  az Európai Unió költségvetését károsító csalás is  történt, melynek során nem a legkedvezőbb megoldást választotta a főváros, és a kenőpénzt fizető vállalkozás megbízásával pénzügyi veszteség érhette az európai adófizetőket is.

Jávor Benedek ezért az EU-s források felhasználása során tapasztalható visszaélések kivizsgálására hivatott Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF) fordult, az ügy független feltárása érdekében.

Brüsszel-Budapest, 2016. április 10.

 

(kép forrása: bkk.hu)

Dunaújvárosban nincs sötét, mert a kormány ezt mondja!

Dunaújvárosban szinte vaksötét van éjszaka, mióta egy, a város fideszes vezetéséhez közel álló vállalkozó jórészt uniós forrásból felújította a település közvilágítását. Az ügyben az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) és a magyar ügyészség is nyomoz költségvetési csalás gyanúja miatt. A PM azonban a legautentikusabb forrásból: egyenesen a kormánytól megtudta, hogy minden rendben van, Dunaújvárosban nincs sötét! A kormányzati fejekben viszont a jelek szerint van.

A botrányba fulladt dunaújvárosi közvilágítási projekt kapcsán a Párbeszéd Magyarországért helyi képviselője, Szabó Zsolt, és az EP-ben a pártot képviselő Jávor Benedek már korábban az OLAF-hoz fordult, az uniós pénzekkel való visszaélés gyanúja miatt. A két képviselő közben azonban az uniós támogatást nyújtó Miniszterelnökséget is megkereste, hogy megismerjék a finanszírozó véleményét a botrányos beruházással kapcsolatban. A napokban Csepreghy Nándor EU-támogatásokért felelős miniszterhelyettestől kapott válaszból kiderül, hogy Dunaújvárosban mindenki téved, aki sötétet tapasztal, mert a kormányzat elvégezte a projekt helyszíni ellenőrzését, és mindent rendben talált. Nincs tehát sötét, dacára az ügyészségi feljelentéshez csatolt fénymérési jegyzőkönyveknek, amelyek egyértelműen a közvilágítás elégtelenségét bizonyítják, és annak a ténynek az ellenére, hogy a városban tavaly ősz óta rendőrök kísérgetik a helyieket a sötét zebrákon.

A PM szerint azonban kormányzati ráolvasások helyett működő közvilágításra, továbbá a munkát végző kivitelező és az arról döntést hozó önkormányzat felelősségének megállapítására van szükség Dunaújvárosban.

Brüsszel – Dunaújváros, 2016. április 9.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő,
Szabó Zsolt dunaújvárosi önkormányzati képviselő, a PM elnökségi tagja

 

(kép forrása: 444.hu)

 

Kivéreztetni a magyar polipot

Nevezhetnénk akár a tények szerencsétlen együttállásának is, hogy éppen az idén jelent meg az Európai Bizottság első uniós korrupcióellenes jelentése (a legfertőzöttebb tagállamok között említve Magyarországot), és most robbant ki az eddigi legsúlyosabb, az amerikai és a magyar kormány között is komoly diplomáciai feszültséget okozó hazai korrupciós botrány.

De véletlenek nincsenek: úgy tűnik, hogy a korrupció szintje az EU-ban és Magyarországon is átlépte azt az ingerküszöböt, amelyen túl már sem a probléma elhallgatása, sem a szokásos figyelemelterelő látszatintézkedések bevetése nem segít. A jelek szerint most tényleg tenni kell valamit, és csupán az lehet a kérdés, hogy várhatunk-e érdemi intézkedéseket az erre hivatott intézményektől, túllép-e a politika a verbális antikorrupción, történnek-e olyan társadalmi változások, amelyek minden intézményi és politikai földindulásnál hatékonyabban vetnek gátat a közpénzek lenyúlásának, illetve lesznek-e olyan uniós köztisztviselők és politikusok, akik vállalják a korrupció elleni érdemi fellépést.

Az említett bizottsági jelentés szerint a korrupció továbbra is az egyik legnagyobb kihívás Európa számára. Egyetlen tagállam sem nevezhető korrupciómentesnek, és a jelenség összesen évi 120 milliárd euró kárt okoz (hogy legyen mihez hasonlítani: ebből a pénzből 12 új paksi atomerőművet lehetne fölépíteni). A dokumentum azt is megemlíti, hogy Magyarország azon államok sorába tartozik – Franciaország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia és Spanyolország társaságában –, ahol a közbeszerzési korrupció kifejezetten jellemzőnek számít például a közúti és vasúti szállítás, a víz- és hulladékgazdálkodás, a városfejlesztés és közműépítés területén, évente legalább 1,4 milliárd euróval (430 milliárd forinttal) megkárosítva a közösséget.
Az összeállítás több, a korrupció elleni fellépést nehezítő magyar „specialitást” említ.
„Magyarország 2006-ban fogadott el a lobbitevékenységről törvényt. De tekintettel arra, hogy nem tartalmazott visszatartó erejű szankciókat, és kevés gyakorlati hatása volt, a törvényt 2010-ben hatályon kívül helyezték. Jelenleg nincs a lobbistákra vonatkozó nyilvántartásba vételi kötelezettség vagy a köztisztviselőkre nézve olyan kötelezettség, hogy a lobbistákkal való kapcsolatokat nyilvánosságra hozzák, vagy a kapcsolattartásról valamely ellenőrző szervet tájékoztassák.” Azaz Magyarországon semmi sem akadályozza meg, hogy dohánycégek írják a trafiktörvényt, és lex ilyen-olyanok szülessenek, egyes kormányközeli lobbisták személyére szabva a magyar jogrendet.
Vagy: „A közérdekű bejelentésekről szóló törvény számos hiányossággal rendelkezik, például a bejelentést tevők nem védettek az ellenük indított eljárások ellen, ha szakmai vagy kereskedelmi titkokat fednek fel.”

Nálunk tehát egy korrupciós ügy nyilvánosságra hozatalánál a legvalószínűbb és leggyakoribb fejlemény nem az érintett szereplők, hanem a bejelentők tüzetes vizsgálata, meghurcolása, perbe fogása, ahogy azt az ezermilliárdos áfacsalással a nyilvánosság elé álló Horváth Andrásnál is láttuk. (És amiről személyes tapasztalatom is van: az országos zöldhatóságnál zajló intézményesített korrupciót alátámasztó információk publikálását követően nem a később az ugyancsak általam feltárt nyelvvizsga- és diplomabotrányába végül belebukó Tolnainé ellen, hanem ellenem indított nyomozást a rendőrség.)

Aki türelmesen végigböngészte az év elején kiadott jelentést és abban a Magyarországgal foglalkozó említéseket, aligha csodálkozhatott azon, hogy a külvilág az eddigieknél egyértelműbb fellépést várna a magyar kormánytól a korrupcióval szemben. A figyelmes olvasónak az is feltűnhetett, hogy a dokumentum csak 28 fejezetből áll (mindegyik rész egy-egy tagállammal foglalkozik), és – ahogyan a Transparency International is megállapította – hiányzik a 29., az EU-intézményrendszer korrupciójával foglalkozó fejezet. Pedig lássunk világosan: a korrupció az uniós bürokráciában is jelen van. Meglehetősen hézagos az összeférhetetlenség és a lobbizás szabályozása, a jogalkotás folyamata átláthatatlan, az EU-támogatások odaítélését és felhasználását pedig szintén körüllengi a korrupciógyanú. Az ez elleni fellépés hatékonysága pedig finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Az unió csalás elleni hivatala, az OLAF 2012-ben 60 millió euró éves költségvetéssel nagyjából 100 millió euró korrupt módon kifizetett EU-s forrást tudott visszaszerezni. Ez az összeg a harmada az egy szem M4-es autópálya építési költségének, amelynek arcátlan túlárazása miatt én magam fordultam az OLAF-hoz még a tavasszal, és amely ügyben az OLAF nem volt hajlandó vizsgálatot folytatni.
Amikor májusi megválasztásom után hozzáláttam az EP-képviselői portfólióm összeállításához, Magyarország még nem a kormányzatot átszövő korrupció híreivel szerepelt az európai sajtóban. Ugyanakkor egyértelmű volt, hogy az antikorrupciós tematika a frakciók szintjén nincs lefedve, miközben egy Kelet-Európából érkezett zöldpárti (vagyis nem valamelyik nagy és gyakran a korrupciós ügyek által érintett pártcsalád frakciójában ülő) politikusnál nem nagyon képviselhetné senki hatékonyabban ezt a témát. Azóta bekapcsolódtam az EP történetének első antikorrupciós frakcióközi munkacsoportjának megalapításába. Elkészült és már a gyakorlatban is működik a képviselői honlapom uniós vonatkozású korrupciós ügyek anonim bejelentésére szolgáló felülete. A saját stábomat antikorrupciós szakértőkkel erősítettem meg, és együttműködést alakítottam ki a témában illetékes civil szervezetekkel Brüsszelben és Budapesten egyaránt. Lépéseket tettünk egy olyan európai alap felállítása érdekében, amely a tényfeltáró újságírás számára biztosítana pénzügyi és szükség esetén jogi hátteret (ezzel kapcsolatban a bizottság már készíttetett megvalósíthatósági tanulmányt, amelyet most nagy erőkkel igyekeznek elhallgatni, de nem fogjuk hagyni). Dolgozunk az időnként a szendergő Csipkerózsika benyomását keltő OLAF felélesztésén és egy olyan európai főügyészség felállításán, amely az uniós forrásokkal kapcsolatos bűncselekményeket vizsgálhatná, lehetővé téve a gyanúsítottak elleni vádemelést a tagállamok bíróságain, akár a jellemzően permanens érdektelenséget mutató tagállami ügyészségek feje fölött is. (És amelynek a létrehozatalára vonatkozó szándékot a magyar kormánytöbbség parlamenti határozatban ítélte el. Ők nyilván tudják, hogy miért fájna nekik annyira egy hatékony korrupcióellenes szervezet.) Emellett pedig – írásbeli kérdések és parlamenti megszólalások formájában – számos olyan magyar vonatkozású ügyet igyekeztem felvetetni az EP és a bizottság napirendjére, amelyeknél az uniós támogatások eltérítése miatt vélhetően jelentős kár érte az európai adófizetőket és a magyar államot.
Terveink között szerepel az év elején publikált antikorrupciós jelentésre támaszkodva kezdeményezni egy átfogó európai antikorrupciós stratégia elkészítését. Az első visszajelzések a témával foglalkozó képviselőtársaim, szakértők és EU-s köztisztviselők részéről pozitívak, de persze még hosszú az út a megvalósításig.

A korrupció elleni küzdelem nem csak azért fontos, mert felháborít bennünket, ha a verejtékkel megkeresett jövedelmünkből befizetett adónkkal úgy bánnak a döntéshozók, mint a Csáky szalmájával. Hanem azért is, mert meggyőződésem szerint a magyar korrupció olyan méreteket öltött és olyan intézményesültté vált, hogy immár nem pusztán egy működő (gazdasági-politikai-társadalmi) rendszer bosszantó kísérőjelensége, hanem a rendszer maga. Magyarország kormányzását ma már csak a korrupciós mechanizmusokon keresztül lehet megérteni. Ez a végső motiváció a kormányzati döntések mögött, maga az ország kormányzása vált zavaró kísérőjelenséggé a korrupciót kézben tartó csoportok tevékenysége során. A korrupció megfékezése egyben ennek a végtelenül cinikus, autokratikus és antiszolidáris rendszernek a végét is jelenti. Ahhoz azonban, hogy hitelesen léphessünk fel a magyar kormányt teljesen átitató korrupcióval szemben, akkor sem szabad becsukni a szemünket, és félrefordulnunk, amikor más tagállamok vagy az unió maga bizonyul érintettnek. Nem elég – teljes joggal – simfelni a korrupt magyar kormányt, de olyan európai szabályozó- és intézményrendszert kell létrehozni, amely hatékonyan száll szembe a korrupcióval, történjen az Rómában, Brüsszelben vagy Budapesten. Semmi sem tud hatékonyabban véget vetni a korrupcióra épülő orbáni magyar modellnek.

A szerző EP-képviselő, PM.

Forrás:nol.hu.  Az írás a Népszabadság 2014. 11. 20. számában jelent meg.

Kép: Jude Potvin, http://www.michaeljournal.org/tentacles.htm