JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Rácuppant Brüsszel Orbán vejének ügyeire

  • Már hónapok óta nyomoz az EU csaláselleni irodája az Elios Innovatív nevű cégnek gyanús módon adott pályázatok ügyében
  • Ez az a cég, amely a pályáztatás időszakának nagy részében Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a résztulajdona volt
  • A Direkt36 kiderítette, hogy egy másik uniós vizsgálat is zajlik az ügyben
  • Ha ennek során bebizonyosodik, hogy visszaélés történt, akkor várhatóan pénzben mérhető kár éri Magyarországot
  • A cikket Pethő András és Vorák Anita készítette

2015 júniusára már valamennyire elhalványultak a kormányoldal népszerűségét néhány hónappal korábban megtépázó kínos ügyek, közben azonban a színfalak mögött épp akkoriban kezdett el kibontakozni egy történet, amely okozhat még problémákat a párt vezetésének. Ebben az időszakban vált ugyanis egyértelművé, hogy az Európai Unió komolyan érdeklődik a miniszterelnök veje, Tiborcz István ellentmondásos üzleti ügyei iránt.

A nyár első heteiben Budapesten jártak az OLAF, az Európai Unió csalásellenes szervezetének nyomozói, akik azokról a gyanús körülmények között lebonyolított közbeszerzésekról érdeklődtek, amelyeket a pályázatok idején Tiborcz résztulajdonába tartozó Elios Innovatív Zrt. nyert el.

Ezzel egy időben mozdult rá az ügyre az EU egy másik szervezete is. Az Európai Bizottság illetékes főizgatósága júniusban indított egy vizsgálatot – ahogy ők hívják: auditot – a túlnyomórészt uniós forrásokból finanszírozott pályázatok ügyében. Ennek célja nemcsak az esetleges szabálytalanságok feltárása, hanem az okozott károk jóvátétele is. Ez azt jelenti, hogy az eljárás akár olyan következménnyel is zárulhat, hogy Magyarország büntetésként elesik bizonyos uniós forrásoktól.

Közben egy magyar rendőrségi nyomozás is zajlik a pályázatok ügyében, de az EU érdeklődése azt jelenti, hogy egyszerre több oldalról – köztük a magyar kormánytól minden formában független szervek részéről – is vizsgálják az Orbán-család egyik tagját is érintő történéseket.

Tiborcz István ugyan tavasszal kiszállt az Elios Innovatívból, de a magyar és uniós hatóságok által vizsgált ügyek nagyrészt még arra az időszakra esnek, amikor ő is tagja volt a cégnek. Az Elios akkoriban nyert el sorozatban milliárdos állami megbízásokat úgy, hogy az esetek túlnyomó részében senki mással nem kellett versenyeznie a munkákért. Ezeknek az eljárásoknak a lebonyolításában merült fel a szabálytalanságok gyanúja, de a vizsgálatok kiterjednek az Elios által végzett munka elvégzésének részleteire – például az áraik mértékére  – is.

Az OLAF-nyomozás ténye már korábban is ismert volt, de ezen túl szinte semmit nem lehetett róla tudni, az Európai Bizottság auditjáról pedig egyáltalán nem jelentek meg eddig hírek. Bár a magyar kormány és a magyar hatóságok is tudnak az uniós eljárások részleteiről, erről hivatalosan szinte semmit nem mondanak. A Direkt36 ugyanakkor a vizsgálódásokat ismerő forrásoktól összegyűjtött információkból összerakta, hogyan fordult rá Brüsszel az Elios-ügyre.

Brüsszel olvas újságot

Magyarországon már 2011-ben feltűnést keltett az Elios Innovatív (amely akkor még E-OS Innovatív néven futott) azzal, hogy politikai kötődésű cégként nyert el állami megbízásokat. A cég körül azonban akkor kezdett el igazán forrósodni a levegő, amikor 2014-től kezdve egymás után győzött az országszerte kiírt közvilágítási fejlesztési pályázatokon. Ezeket szinte teljes egészében az EU finanszírozta, így a sorozatos győzelmek, illetve a pályázatok lebonyolításával kapcsolatos állítólagos szabálytalanságok felkeltették Brüsszel figyelmét is.

Elsőként az OLAF lépett, amelynek az a feladata, hogy védje az Európai Unió pénzügyi érdekeit a korrupciós esetek és egyéb visszaélések feltárásával. Ez a brüsszeli székhelyű szervezet – a sajtóirodája szerint – 2015 januárjában kezdte el a nyomozást az Elios-ügyben. A nyomozás részleteiről az OLAF nem árul el részleteket, de a szervezet a működését bemutató dokumentum szerint nemcsak bejelentésre indít eljárásokat, hanem saját maga által gyűjtött információk alapján is.

Egy, az eljárást ismerő forrás szerint ez történt az Elios-ügy esetében is, bár az OLAF később több bejelentést is kapott a cégről, illetve a közvilágítási projektekről. Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció európai parlamenti képviselője 2015 február elején küldött egy levelet Giovanni Kesslernek, az OLAF főigazgatójának, amelyben leírta, hogy az Elios néhány év alatt megtöbbszörözte a bevételét, miközben egymás után nyerte el nagyértékű – összességében több milliárd forintos – uniós projektek kivitelezését. Molnár szerint már pusztán a cég látványos fellendülése is gyanús, tekintve, hogy a cég „a miniszterelnök vejének az érdekeltsége”.

Az OLAF követte azokat a magyar újságcikkeket is, köztük a Direkt36 írásait, amelyek az Eliosszal foglalkoztak. Értesültek így arról is, hogy az Elios által elnyert közbeszerzések egy részénél felmerült az összeférhetetlenség gyanúja. Mint ahogy azt az Átlátszó megírta, több pályázatot is egy olyan cég készített elő, amelynek egyik tulajdonosa abban az időben tulajdonrésszel rendelkezett a később nyertes Eliosban is. Követték az OLAF munkatársai azt a cikket is,amelyben a Direkt36 bemutatta, az Elios azért nyert el verseny nélkül sok megbízást, mert a pályázatok eleve úgy voltak kiírva, hogy gyakorlatilag senki más nem felelt meg a követelményeknek.

Közben újabb bejelentés is érkezett az OLAF-hoz. Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke áprilisban küldött egy levelet az Európai Bizottságnak, amelyben közgazdasági elemzésekre hivatkozva arról írt, hogy szerinte az uniós források elősegítik a magyarországi demokrácia leépülését, mert azok rendkívüli mértékben torzítják a piacot, egyebek mellett amiatt is, hogy a pénzek aránytalanul nagy része köt ki a mindenkori hatalomhoz kötődő üzletembereknél.

Lukács több példát is felsorolt erre, köztük Tiborcz cégének látványos megerősödését és részesedését az állami megbízásokból. Lukács néhány héttel később azt a választ kapta a Bizottság egyik tisztviselőjétől, hogy „ami az EU-forrásokat érintő állítólagos visszaéléseket illeti, az e-mailje továbbítva lett az OLAF-nak, amelynek feladata az EU pénzügyi érdekeit védő nyomozások lebonyolítása”.

Az OLAF Budapesten

Ekkor még mindig nem volt nyilvános, hogy az OLAF vizsgálódik az Elios ügyében, de az iroda nyomozói szép csendben haladtak előre az ügyben. Júniusban Magyarországra is ellátogattak, és találkoztak egy magyar ellenzéki politikussal is, aki más ügyekben megkereste már korábban az OLAF-ot. Ez a találkozó nem kifejezetten az Elios ügyeiről szólt, de szóba kerültek azok is, és a politikus szerint egyértelmű volt, hogy az iroda munkatársai „nagyon képben voltak” a nyomozást illetően.

A politikus – aki a találkozó bizalmas jellege miatt névtelenséget kért – szerint kiderült, hogy az OLAF munkatársai addigra már felvették a kapcsolatot az Elios-féle projekteket szintén vizsgáló magyar rendőrséggel, és betekintettek az ő nyomozati irataikba. Ez a nyomozás az után kezdődött, hogy Schiffer András LMP-társelnök feljelentést tett az Átlátszó cikke nyomán, amely beszámolt az Elios által elnyert közbeszerzésnél történt állítólagos összeférhetetlenségről.

Aki szembeszállt a maffiával

Az OLAF-munkatársakkal találkozó politikus megjegyezte, hogy a nyomozók reakcióiból az volt a benyomása, hogy “a szervezet kapacitásai elég korlátozottak a magyarországi visszaélések nagy számához képest”. Az OLAF vezetője ugyanakkor a nyilvánosság felé egyértelműen jelezte, hogy Magyarországra személyesen is odafigyel. Giovanni Kessler, a szervezet főigazgatója június 22-én látogatott Budapestre, hogy konkrét nyomozásokról tárgyaljon Polt Péter legfőbb ügyésszel. Polt a Legfőbb Ügyészség Markó utcai irodájában fogadta az elegáns megjelenésű, egyik ismerője szerint bőbeszédű Kesslert, aki korábban maga is ügyészként dolgozott, ráadásul kifejezetten kemény ügyeken.

Kessler szülőhazájában, Olaszországban több mint tíz évig szolgált az ügyészségen, és ebből négy évet kifejezetten maffiaellenes harccal töltött. Ennek során többször bizonyította, hogy nem ijedős típus. A 90-es évek közepén például külön kérte, hogy helyezzék a maffiaellenes küzdelem frontvonalába, Szicíliába. Ez akkor kifejezetten veszélyes vállalásnak számított, a maffia ugyanis néhány évvel korábban több ügyészt is megölt. A kockázatokkal Kessler is tisztában volt, és helyi sajtóbeszámolók szerint testőrök vigyáztak rá például az egyik olyan sajtótájékoztatón is, ahol bejelentette, hogy vádat emel több maffiavezér ellen.

Arról kevés hivatalos információ van, hogy miről tárgyalt Kessler a magyar legfőbb ügyésszel. Azt egyik fél irodája sem árulja el, hogy konkréten milyen ügyek kerültek szóba, és emellett egymásnak ellentmondó információkat adnak ezeknek az ügyeknek a jellegéről is.

A Legfőbb Ügyészség a találkozó napján kiadott közleményében azt írta, hogy “a tárgyaló felek tájékoztatták egymást egyes náluk folyamatban lévő ügyek állásáról és megtárgyalták az adott ügyekben szükséges intézkedéseket, illetve információcserét”. Az OLAF ugyanakkor a Direkt36 mostani kérdéseire azt közölte, hogy csak olyan ügyek kerültek szóba, amelyekben ők már lezárták a nyomozást. Megkerestük a Legfőbb Ügyészséget, amely tartja magát a júniusi közleményhez, az ellentmondásra vonatkozó kérdésre pedig nem válaszolt.

Három egymástól független brüsszeli forrás információi szerint téma volt a találkozón a közvilágítási projektek ügye is, de mindannyian csak közvetett módon szereztek tudomást a megbeszélés részleteiről. A források – akik közül ketten a magyar ellenzékhez kötődnek – névtelenséget kértek arra hivatkozva, hogy ők is bizalmas úton jutottak hozzá az információhoz.

Kesslernek volt például egy találkozója ősz elején Brüsszelben, ahol szóba került  a budapesti látogatás is. A megbeszélés részleteinek egyik ismerője szerint a főigazgató ugyan ott sem árult el konkrétumokat arról, hogy miről tárgyalt Polttal, de utalt rá, hogy az Elios-ügy is téma volt. „Bár Kessler nem mondta ki, hogy a közvilágítási projektekről van szó, de a kontextusból egyértelmű volt, hogy erről az ügyről is tárgyaltak” – mondta a forrás.

Egy másik forrás szintén azt mondta, hogy neki az OLAF egyik munkatársa számolt be arról, hogy Kessler és Polt az Elios-ügyről is beszéltek.  Hasonló információi vannak egy, az OLAF-nyomozást közelről ismerő harmadik  forrásnak.

“Kiemelt ügyként” kezelik

Bármi is hangzott el a megbeszélésen, Kessler nyilvánosan is egyértelművé tette, hogy a látogatása üzenetértékű volt. Néhány héttel később az Európai Parlament egyik bizottságában számolt be az OLAF munkájáról, és ott azt mondta, ritkaságnak számít, hogy személyesen beszéljen meg konkrét ügyeket egy tagállam hatóságának vezetőjével.

“Normál esetben nem így csináljuk. Nem úgy megy, hogy reggel felülünk a repülőre, és este visszajövünk. Minden nyomozással nem tudok így eljárni, és nem is működhetne így az irodám” – mondta Kessler, hozzátéve, hogy ebben az esetben azért tett kivételt, mert egyrészt fontos ügyekről volt szó, másrészt pedig azért, mert Magyarország az egyik olyan tagállam, ahol sok ügyet vizsgálnak. Az OLAF legutóbbi jelentéséből kiderül, hogy 2014-ben 13 magyarországi nyomozást zártak le. Ennél egyedül Romániában volt több lezárt ügy: 36.

A még folyamatban lévő Elios-ügy annyiban speciális, hogy az OLAF annak ellenére foglalkozik vele, hogy zajlik benne egy magyarországi nyomozás is. „Az OLAF-nak abban lehet szerepe, hogy a magyar ügyészség ne hagyja elaltatni az ügyet” – mondta Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője, aki június végén szintén beadott az OLAF-hoz egy jelentést az Elios ügyében. Ez a dokumentum nagyrészt a Direkt36 cikkén alapult, amelyben bemutattuk, hogy az Elios megmagyarázhatatlanul magas árakat szabott az közvilágítási projektek egy részében.

Egy másik, szintén a magyar ellenzékhez kötődő brüsszeli forrás szerint pedig neki arról beszélt szeptemberben egy OLAF-tisztviselő, hogy az Elios-nyomozást „kiemelt ügyként” kezelik az irodán belül. Ez a beszélgetés szintén szeptemberben zajlott, mondta a forrás, aki névtelenséget kért arra hivatkozva, hogy az OLAF-tisztviselővel folytatott egyeztetése bizalmas jellegű volt.

Bár az OLAF a vizsgálatok lefolytatásához viszonylag komoly jogkörökkel rendelkezik – helyszíni ellenőrzéseket is tarthat -, a felelősségre vonásban már csak korlátozott szerepe van. Ha szabálytalanság vagy bűncselekmény gyanújára bukkannak, akkor csak ajánlásokat fogalmazhatnak meg. Egyrészt javasolhatják az Európai Bizottságnak, hogy próbálja visszaszerezni a csalás által érintett pénzösszeget. Másrészt átadhatják a nyomozás eredményét tartalmazó jelentését az adott tagállam hatóságainak, de az már rajtuk múlik, hogy kezdenek-e vele valamit. Ezeket a jelentéseket az OLAF soha nem hozza nyilvánosságra, de a beszámolóikból kiderül, hogy sok esetben ezek alapján indulnak büntetőeljárások a tagállamokban.

Büntetéssel is zárulhat

Ennél konkrétabb következménye lehet annak a másik eljárásnak, amelyet szintén egy brüsszeli hivatal folytat az Elios-ügyben. Az Európai Bizottság regionális főigazgatósága 2015 júniusban indított egy auditot az Elios Innovatív által elnyert közbeszerzések ügyében, tudta meg a Direkt36 bizottsági forrásból.

A Bizottság értesítette az audit megindításáról a magyar felet is, konkrétan a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon belül működő úgynevezett irányító hatóságot. Megkerestük a kormányt, de nem válaszoltak kérdéseinkre, arra hivatkozva a bizottsági vizsgálatokról szóló uniós szabályok szerint nem adhatnak tájékoztatást az eljárásról.

A bizottsági forrás szerint az audit egyelőre olyan szakaszban van, amelyben egyeztetnek a magyar féllel, és csak ennek a párbeszédnek az eredményeként születnek majd meg a végső megállapítások. Annyi fejlemény azonban már történt, hogy egyelőre áll az Elios Innovatív által elnyert közvilágítási projektek kifizetése. A bizottsági forrás szerint nem Brüsszelből állították le a kifizetést, hanem a magyar fél nem nyújtott be erre vonatkozó kérelmet az Elios által elvégzett projektek esetében. A Miniszterelnökség nem válaszolt az ennek okára és részleteire vonatkozó kérdésekre sem, így nem tudni azt sem, hogy mekkora összegről van szó.

A Bizottság emellett kérte a magyar felet úgynevezett korrekciós intézkedések meghozatalára is. Ennek részleteiről nem árultak el konkrétumokat a bizottsági forrás, de a korrekció lényegében pénzügyi büntetésként működik, és pénzt vonnak meg az érintett programtól. „Öt százalék az átlagos, de lehet ennél jóval nagyobb arányú korrekció is” – mondta Nagy Gabriella, a Transparency International közpénzügyi programjának vezetője.

Még a néhány százalék is százmilliókat vagy milliárdokat jelenthet. Az Elios-ügyben érintett közvilágítási projektekre összességében 19 milliárd forintot osztottak szét a Környezet és Energia nevet viselő úgynevezett operatív program keretében. Orbán Viktor vejének korábbi cége több mint két tucat esetben nyerte meg a kivitelezésre kiírt közbeszerzés, és ezzel összesítve több mint bruttó 10 milliárd forint értékben jutott hozzá EU-s finanszírozású megbízásokhoz. Az Elios nem válaszolt a kérdéseinkre, így az sem derült ki, hogy eddig mennyi pénz folyt be hozzájuk ezekből a megbízásokból.

Ezeknek a fejlesztéseknek a forrását bukhatja el részben Magyarország, ha az Európai Bizottság eljárása büntetés kiszabásával zárul. Bár az általános gyakorlat szerint nem minden esetben veszik el teljesen a pénz, mert a kormány kérheti, hogy a zárolt összeget csoportosítsák át más programokba, ezt a manővert nehezítheti most az, hogy az Elios által elnyert projektek még az előző, most már lezárás alatt lévő uniós fejlesztési ciklusba tartoznak.

„Ha korrekció lesz, akkor ez a pénz mindenképpen elveszik. Ha még a programozási időszak elején alkalmaznak korrekciót, akkor van lehetősége a kormánynak arra, hogy beforgassa a pénzt máshova, de most nincs” – magyarázta Nagy Gabriella, a Transparency International munkatársa, hozzátéve, hogy ez a pénz – már ha tényleg lesz korrekció az Elios-projektek ügyében – „megy vissza az EU költségvetésébe”.

A cikk elkészítésében közreműködött Sáling Gergő.

A cégekről szóló információkhoz az Opten és a Céginfo szolgáltatását használtuk.

Jávor Benedek nyílt levele Lázár János miniszterhez

Tisztelt Miniszter Úr!

Október 19-én ismételten lehetőségem nyílt betekinteni a paksi atomerő bővítési projektjével kapcsolatosan az orosz féllel kötött megvalósítási szerződésekbe. Ezeket a szerződéseket a kormány tavaly törvényi úton átfogóan minősített adatnak nyilvánította, 30 éves időtartamra, azaz 2044-ig. A korábbi, július elején lezajlott iratbetekintés során az általam átolvasott szerződések minősítése ezt az állapotot tükrözte: valamennyi szerződés „Titkos” minősítéssel rendelkezett, 2044-es lejárati határidővel (kivéve az idén márciusban kötött új üzemanyagszállítási szerződést, melynek „Titkos” minősítése a 30 éves időtartamnak megfelelően, 2045-ben jár le).

Az ismételt betekintés során ugyanakkor a korábbi állapothoz képest váratlan változást tapasztaltam. A bővítéssel kapcsolatos egyik szerződés, éspedig a tervezéssel, építéssel kapcsolatos ún. EPC-szerződés minősítése július 21-i hatállyal „Titkos”-ról „Korlátozott terjesztésű”-re enyhült, időtartama pedig 30 évről 10 évre rövidült, így 2025 júliusában jár le.

Tekintettel a tényre, hogy korábban már kezdeményeztem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál a szerződések minősítésének felülvizsgálatát, annak részleges megtörténte különösen fontos számomra. E felülvizsgálat kapcsán ugyanakkor több kérdés merül fel, amelyekre szíves – és tételes – válaszát kérem.

Felülvizsgálati kérelmem nyomán megkereste-e a NAIH a Miniszterelnöki Hivatalt, mint adatgazdát, a szerződések minősítésének felülvizsgálata tárgyában?

Ha igen, megkeresése mely szerződésekre terjedt ki, és milyen javaslattal élt a Hatóság a minősítéseket illetően? Milyen szakmai indokokat említett a Hatóság, amelyek alátámasztották a minősítések felülvizsgálatát?

Amennyiben a NAIH nem fordult megkereséssel a Miniszterelnökséghez, milyen egyéb fejlemény indokolta az EPC-szerződés minősítésének felülvizsgálatát és enyhítését?

Mi indokolta éppen az EPC-szerződés minősítésének felülvizsgálatát, miközben a biztonsági megfontolások szempontjából pont ez a szerződés tartalmazhatja a legtöbb védendő információt (a létesülő erőmű műszaki adatai, topográfiai elrendezése, biztonsági rendszereire vonatkozó adatok, stb.)?

Az EPC-szerződés minősítésének felülvizsgálata felveti egyfelől az eredeti minősítés indokoltságának és jogszerűségének a kérdését, másfelől azt, hogy a többi szerződés (közöttük egy, az Euratom Ellátási Ügynökség által már év elején megvétózott, így hatályba soha nem lépő, érvénytelen üzemanyagellátási szerződés) szigorúbb minősítése vajon indokolt és jogszerű-e?

Tisztelt Miniszter Úr!

Meggyőződésem szerint a paksi bővítés megvalósítási szerződéseinek általános érvényű minősítése aránytalan mértékben korlátozza a közérdekű információkhoz való hozzáférés törvényben biztosított jogát, és az indokoltan (biztonsági megfontolásokból vagy üzleti érdek védelme céljából) védendő információk megfelelő kitakarásával a szerződések döntő része nyilvánosságra hozható lenne. Az, hogy az adatgazda Miniszterelnökség is alig néhány hónappal a minősítési eljárást követően indokoltnak látta annak részleges felülvizsgálatát, azt támasztja alá, hogy a minősítés megalapozottsága megkérdőjelezhető. Mindezek fényében alapvető érdekünk, hogy tisztán lássunk a szerződések titkosításának ügyében. Kérem ezért, hogy a fenti kérdéseimre részletes, pontokba szedett, mindenre kiterjedő választ adni szíveskedjen.

 

Budapest, 2015. november 1.

Tisztelettel:

 

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Az Európai Bizottsághoz fordul Jávor Benedek

Hazugsággal vádolja Lázár Jánost és az Európai Bizottsághoz fordul a PM európai parlamenti képviselője a energia korszerűsítési programmal kapcsolatban.

Jávor Benedek szerint nem igaz, hogy brüsszeli előírások miatt nem lehet uniós forrásokat biztosítani lakossági energiahatékonysági programokhoz, a kormány azért a közintézmények energia korszerűsítését támogatja, mert ott több a lehetőség a korrupcióra. A PM képviselője azt akarja megtudni a bizottságtól, veszélyezteti e az uniós pénzek lehívását a kormány trükközése.

Hallgassa meg

 

Fenntartható rezsicsökkentés helyett központosított lenyúlás

Átlátszó kifogásokkal és durva csúsztatásokkal próbálja magyarázni a kormány, hogy az előzetes ígéretekkel ellentétben miért nem kíván uniós támogatást biztosítani a lakossági energiahatékonysági programokhoz. A PM szerint kibújt a szög a zsákból: Orbánék a háztartások energiaszámláinak csökkentése helyett kizárólag az államilag vezérelt lenyúlásban érdekeltek.

Az orbáni kormányzás első öt esztendeje nem az energiahatékonyságról szólt: a lakosság mindössze néhány, minimális keretösszegű és pillanatok alatt kimerülő, botrányba fulladt kamupályázatot kapott. Ezért is örült pártszimpátiától függetlenül mindenki azoknak az ígéreteknek, amelyek szerint majd most, az új uniós finanszírozási ciklusban végre megnyílnak a pénzcsapok, és végre nálunk is beindul az otthonok zöldenergia-forradalma, amikor 150 milliárd forintos, 3 millió lakás energetikai korszerűsítését célzó programot harangoztak be idén augusztusban.

Ezért forrázott le mindenkit Lázár János azzal a minapi bejelentéssel, hogy „lakossági energia-korszerűsítési program EU-s pénzből nem lesz, csak állami intézményi program, hogy az állam dologi kiadásai csökkenjenek”. Magyarországon azonban valójában a lakossági szektor energetikai kiadásai számítanak rendkívül magasnak, és ezzel a kormány is tisztában van: a Brüsszelnek nemrég benyújtott Nemzeti Épületenergetikai Stratégia szerint a teljes energiamegtakarítás háromnegyedét a lakossági területen kívánjuk elérni.

Lázárék most az EU-ra mutogatnak, mondván, hogy az uniós szabályok nem engedik a lakosság közvetlen támogatását, ám a valóságban más tagállamokban rengeteg olyan komplex energiahatékonysági projekt fut jelenleg is, amely az önálló otthonok energetikai korszerűsítését szolgálja. A valódi ok sokkal inkább az, hogy az Orbán-kabinet rájött: a központilag meghirdetett és menedzselt közintézményi megaberuházásokat sokkal könnyebb a megszokott korrupciós csatornákba terelni. Ez azonban nem Magyarország, hanem csupán az energiaszektort régóta hiénaként kerülgető Fidesz-közeli csoportok és Orbán-rokonok céljait szolgálja. A PM szerint a magyar érdek egyértelműen a korszerűtlen otthonok energetikai modernizációja és az energiakiadások fenntartható csökkentése lenne. A trükközés az uniós forrásokkal pedig a támogatások lehívhatóságát veszélyezteti.

A PM felszólítja a kormányt az eredeti ígéreteknek megfelelő, érdemi összegű és széles körben hozzáférhető lakossági energiahatékonysági programok elindítására: füllentéssel nem lehet fűteni, és ezt a magyar emberek többsége a saját kárán már megtanulta.

Jávor Benedek levélben fordul a Bizottsághoz, a kérdés tisztázása érdekében.

Brüsszel-Budapest, 2015. október 14.

A közérdekű bejelentő napjaink kamikázepilótája

Sem Magyarországon, sem az Európai Unió legtöbb tagállamában nem számíthat hatékony védelemre az, aki közérdekű bejelentést tesz. Gyakorlatilag önként mondunk le a korrupció elleni küzdelem egyik legerősebb fegyveréről, aztán meg kapkodunk a levegőért, amikor kiderül, hogy a világ egyik legnagyobb vállalata is csalt, méghozzá nem is akárhogyan. A Volkswagen-botrány tökéletes példája annak, mennyire gyenge lábakon áll a rendszer, ám sajnos nemhogy Magyarországon, de még uniós szinten is nagyon messze van az az idő, amikor nem a teljes ellehetetlenüléssel néz szembe az, aki bejelenti, ha felfedezett valamilyen közérdekű törvénytelenséget. Mindez egy, a Párbeszéd Magyarországért által jegyzett pénteki budapesti pódiumbeszélgetésen hangzott el.

Közérdekű bejelentőnek lenni manapság nem egy életbiztosítás. Kis túlzással úgy is mondhatni, hogy aki felfedez valami disznóságot, és úgy dönt, hogy nyilvánosságra hozza, az leginkább a mai világ kamikázéja, csak épp azzal a különbséggel, hogy míg a II. világháborús japán pilóták egy szempillantás alatt áldozták életüket, és zuhantak le az ellenség hadihajóira így elsüllyesztve azokat, addig a közérdekű bejelentők lassan, akár hosszú évek alatt veszítik el munkájukat, egzisztenciájukat, családjukat, végső soron az életüket.

Aki követi a napi eseményeket, az tudja, hogy Horváth András jellemző példája annak, mi történik valakivel, aki a lelkiismeretére hallgat. A volt adóellenőr felfedezett valamit, amiről azt gondolta, hogy be kell jelentenie, ám ahelyett, hogy kivizsgálták volna az általa nyilvánosságra hozott információkat, inkább őt gyanúsították meg hivatali és személyes adattal való visszaélés, valamint rágalmazás vádjával, majd a lakását is átkutatták, sőt, az adóhivatal vezetője még be is perelte.

Gyorsan kiderült, hogy Horváth András tudathasadásos, futóbolond, és egyébként is, az ország érdekeivel ellentétes, amit tesz – állították legalábbis adóhivatali vezetők és kormánypárti politikusok egybehangzóan.

Azt persze már kevésbé reklámozzák, hogy Horváth Andrást továbbra sem gyanúsítják semmivel, pedig vegzálásának kezdete óta idestova két év telt el. Erről ügyvédje beszélt azon a korrupcióellenes, pontosabban a közérdekű bejelentők kapcsán összehívott konferencián, melyet Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért (PM) európai parlamenti (EP) képviselője szervezett. A nyomozás is két éve tart, abban sincs előrelépés – mondta Hüttl Tivadar. Aligha meglepő fordulat, ha csak arra gondolunk, hogy az egyébként jogszerűtlenül végrehajtott házkutatás során lefoglalt egyik, Horváth András által jegyzett tanulmányt azért az adóhivatalnak adta vissza a nyomozóhatóság, mert volt benne egy rájuk irányuló hivatkozás. Egészen elképesztő értelmezése ez a szerzői jognak – mondja a volt adóellenőr védője, aki szerint a legvalószínűbb, hogy az ügy itthon majd szép lassan elsikkad, Horváthnak meg talán Strasbourgban lesz valami keresnivalója. Az viszont biztos, hogy szakmájában itthon soha többé nem tud elhelyezkedni.

Pedig Magyarország hozott törvényt a közérdekű bejelentők védelmére, először 2009-ben. Ez Horváth Andrásra is vonatkozott volna, hiszen a jogszabály az ő 2013 őszi bejelentésekor még érvényben volt – mondta Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország (TI) jogi igazgatója. A szabályozás szerinte meglehetősen jó szándékú volt, azonban sajnos az új hatóság, mely a bejelentők védelmére lett volna hivatott, sosem jött létre, így a jogszabály gyakorlatilag kiüresedett.

Az irány tényleg jó volt. Kimondták például, hogy a közérdekű bejelentő nem vonható felelősségre, ha a bejelentésével összefüggésben nyilvánosságra hoz egy titkot. A bizonyítási teher is megfordult: korábban a bejelentőnek kellett bizonyítania, hogy a bejelentése miatt fokozták le vagy rúgták ki, ám ettől kezdve már a munkáltatónak kellett bizonyítania ennek ellenkezőjét. Az egész javaslat rákfenéje az új hatóság volt, mely közvetített volna nyomozóhatóság és a bejelentő között, ez utóbbinak pedig jutalmat, és fizikai védelmet is biztosított volna. Csakhogy a hatóság nem jött létre, a törvényt sem alkalmazták soha, 2013-ban pedig új jogszabályt fogadott el a parlament – tele „hangzatos jelszavakkal” –, amely éppen a bejelentőket nem védi megfelelően – mondta Ligeti. Nem hozott létre például sem hatóságot, sem vizsgálati módszereket, amelyekkel legalább a meglévő hatóság tudna vizsgálódni, feltéve persze, ha akarna, de „több mint naivitás lenne azt feltételezni, hogy a most tétlen hatóságok pusztán azért, mert újabb törvény utasítja őket cselekvésre, érdemben foglalkozni fognak a korrupció ilyen kényes megnyilvánulásaival” – írta a TI még 2013-ban.

Ligeti szerint az egyedül előrelépés, hogy az ombudsman vizsgálódhat azoknál a hatóságoknál, amelyek vonakodnak eljárni a közérdekű bejelentések ügyében, kár, hogy az ombudsman megállapításai semmire sem kötelezik őket. Az ombudsman fogadhat bejelentéseket is, melyről leválaszthatná a személyes adatokat, úgy továbbítva azokat a megfelelő hatósághoz, csakhogy a jelenlegi szabályok szerint a névtelen bejelentéseket nem kötelező kivizsgálni.

Védelmet a törvény szerint csak a bejelentő kapott, családtagjai nem, pedig sokszor épp ők a célpontjai a hatalmasok támadásainak. A bejelentő is csak – nem jövedelemarányos – anyagi védelemre számíthat, fizikai vagy munkajogira nem. Nem szabad retorziót alkalmazni a bejelentővel szemben – ennyit mond csupán a törvény, de hogy mik ezek a retorziók, azt már nem részletezik. A titokvédelemről sem esik szó benne – pedig a korrupcióra leginkább az jellemző, hogy titokban történik –, marad tehát a keserű szembenézés a következményekkel, ha valaki mégis kikotyog valamit a bejelentése során. Ilyenkor jön jól az ügyvéd: jelenleg két olyan van az országban, aki bejelentővédelmi megbízásokat is elfogad – legalábbis ennyiről tud Ligeti –, ez pedig többet mond minden szónál.

Nem a jelenlegi, hanem a korábbi, 2009-es törvényt vette alapul a Párbeszéd Magyarországért, amikor megalkották a saját bejelentővédelmi törvényjavaslatukat. Jávor Benedek szerint a hatékony védelem biztosításán túl az is fontos lenne, hogy az új hatóság képes legyen üldözni azt, aki fellép a közérdekű bejelentővel szemben, mint ahogyan azt is tudatosítani kellene a társadalomban, hol lehet egyáltalán bejelentést tenni. Jávor azt is fontosnak tartja, hogy az anonim, valamint a közvetítőn – például a sajtón – keresztül bejelentett ügyeket is kötelező legyen kivizsgálni, a bejelentő pedig mentesüljön minden olyan jogkövetkezménytől, amit a bejelentése érint. A megfelelő tájékoztatás is elengedhetetlen – hangsúlyozta az EP-képviselő. Hozzátette: kacérkodtak az amerikai példa beillesztésével is, mely szerint a bejelentők bizonyos százalékban részesülhetnének a bejelentésük nyomán feltárt pénzből, ám szerinte Magyarországon ez negatív üzenettel bírna, így egyelőre még nyitott kérdés.

A javaslatot benyújtották, az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának fideszes többsége pedig leszavazta azt, miközben minden ellenzéki párt – még a Jobbik is – rábólintott. Jávor azt mondja: annyit tudnak tenni, hogy ülésszakról ülésszakra benyújtják a javaslatot, fönntartva ezzel a nyomást.

A jogszabályi környezeten túl persze az sem mindegy, hol jelentünk be. Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója szerint mind a kulturális közeg, mind a korrupció föltárására hivatott intézmények vezetőin sok múlik. Példaként említette Romániát, ahol tíz éve van egy fontos szabályozás, de az ügyészségen nyolc évig nem történt semmi, és egy vezetőváltás kellett ahhoz, hogy meginduljon az érdemi munka. Hatékonyan üldözni a korrupciót csak akkor lehet, ha ezek az intézmények függetlenek – mondja a TI ügyvezetője.

Ha mindez rendben, jöhet a bejelentés, illetve az erre való szándék. Ebben Magyarország egyértelműen sereghajtó. A TI legutóbbi, 2013-as kutatása szerint száz magyar közül mindössze harminc jelentené, ha korrupcióval találkozna. Negyvenegy százalékuk szerint, ha jelentené, akkor sem történne semmi, több mint egyötödük fél, néhányan pedig csak nem tudják, hol tehetnék meg a bejelentést. Csak viszonyításképp: Szlovéniában 84, Romániában 59, Horvátországban 68, Csehországban 55, Szerbiában 58 százaléka, Szlovákiában pedig a lakosság fele jelentené, ha valami efféle ügy kerülne a látóterébe.

Martin József Péter szerint persze az sem mindegy, bejelentésről, vagy a magyaroknak igen rossz emlékű följelentésről beszélünk. Míg az előbbi az áldozatokkal, addig utóbbi a hatalommal vállalt szolidaritást – ezt is fontos lenne elültetni a fejekben. Szerinte elképzelhető, hogy sokan azért nem jelentik a korrupciót, mert azt hiszik, hogy a bejelentés rossz dolog.

A magyar társadalom az erről való meggyőzés tekintetében kifejezetten kemény dió – mondja a TI ügyvezetője. Nemhogy Nyugat-Európához, de még a szomszédainkhoz képest is rendkívül zárt a társadalmunk, az emberek pedig bizalmatlanok az intézményekkel szemben. Közép-ázsiai vagy afrikai társadalmakra jellemző az effajta zártság, amely előbb-utóbb szabálykerüléshez vezet, és minél nagyobb a korrupció, annál jobban megerősíti a társadalmat zártságában. Ördögi kör ez, melyből minél előbb ki kellene törni – véli Martin József Péter.

Amíg viszont ekkora a bizonytalanság, mit tehet az állampolgár, akit mégis legyőz a lelkiismerete? Például a médiához fordul. Sokan megpróbálnak az újságírók mögé bújni, a bejelentők kilencvenöt százaléka nem akarja a nevét adni a bejelentéshez – mondja Bodoky Tamás, az Átlátszó főszerkesztője. Ilyenkor a felelősség áthárul az újságíróra és a kiadóra, ami nem kevés stresszt jelent. „Próbáljuk meggyőzni őket, hogy tegyenek feljelentést vagy tanúvallomást, mert hiába hiszem el neki, amit mond, ha bíróságra kerül az ügy, nem tudom majd bizonyítani az igazamat” – mondja Bodoky.

Ha mégis belemegy az újságíró abba, hogy névtelenül közöl valamit, mert meggyőződik annak valóságosságáról, akkor ő kerül abba a helyzetbe, amiben a közérdekű bejelentő volt. Onnantól jön a vegzálás, aminek számos módja van. Mivel Magyarországon a sajtótulajdon nem tisztán médiavállalkozók kezében van, a más üzletekben is érintett tulajdonos súlyos korlátokat szab, annak pedig végül az újságíró ihatja meg a levét, ha valaki olyat kezd ki, akivel az üzletel. Bodoky szerint ennek egyetlen módja, ha a médiatulajdonlás a szerkesztőség kezében van, és így a finanszírozás nem teremt összeférhetetlenséget.

Az új médiatörvény alapján egyébként csak bírósági ítélettel lehet újságírót arra kötelezni, hogy kiadja a forrását, de ettől még nem fogja a bejelentő könnyebben a nevét adni. Erre hozta létre az Átlátszó a Magyar Leakset, hogy a bejelentés egy titkos rendszeren anonim módon is megtörténhessék. Az újságírónak az a legjobb, ha tényleg nem tudja, ki a bejelentő – mondja Bodoky.

A hazai jogi szabályozás visszásságai, az állami bejelentővédelmi intézményrendszer gyengesége, és az elmúlt időszakban a bejelentőket ért vegzálások, valamint az ellenük indított perek okán látta szükségesnek egy új bejelentővédelmi honlap elkészítését az Átlátszó, a K-Monitor, és a TI. Vágó Gábor, a projekt koordinátora szerint a cél, hogy hétköznapi hősöket tudjanak faragni a bejelentőkből. Az áprilisi indulás óta eddig mintegy félszáz bejelentésük érkezett, de ezek zömmel nem köz-, hanem magánérdekűek. Egy klasszikus ügy van, amelyben egy kis falut feudális módszerekkel irányító polgármester áll szemben egy civilszervezettel, amely próbálja föltárni a korrupciót. Ha szükséges, a bejelentőknek pszichológiai támogatást is nyújtanak – mondja Vágó.

A TI Whistleblowing in Europe című kutatása kimutatta, hogy bár a közérdekű bejelentők kiemelkedő mértékben járulhatnak hozzá a korrupció feltárásához, mégis mindössze négy EU tagállam – Luxemburg, Románia, Szlovénia és az Egyesült Királyság – biztosít számukra megfelelő védelmet a megtorlással szemben. A közérdekű bejelentők további tizenhat EU-tagállamban részesülnek legalább részleges védelemben, míg hét államban semmilyen védelemre vagy jogi segítségre nem jogosultak. Magyarország – egyebek mellett Németországgal, Ausztriával és Csehországgal együtt – a részleges védelmet nyújtó országok csoportjába tartozik.

Jávor Benedek mellett a konferencia másik házigazdája a szintén zöld EP-képviselő Eva Joly (képünkön) volt, akit túlzás nélkül nevezhetünk a korrupcióellenes küzdelem nagyasszonyának. A norvég származású francia politikus a párizsi Legfelsőbb Bíróságnál vizsgálóbíróként több nagy horderejű korrupciós ügyet is föltárt, leghíresebb esete a vezető francia olajtársaság, az Elf Aquitaine ügye volt, amelyben számos halálos fenyegetés ellenére több korrupciós ügyet is leleplezett.

Szerinte a Volkswagen-botrány bizonyította, hogy mekkora a baj Európa-szerte. Hány mérnöknek kellett látnia a csaló szoftvert? – kérdezte. Persze a Németországban a hűség különösen erős a vállalathoz, de politikai szándék nélkül aligha elképzelhető a változás, az viszont egyelőre nemcsak Magyarországon, de az EP-ben sincs meg. Akik nem szóltak, azt hitték, hogy védik a céget, és most mennyibe fog ez kerülni nekik? – teszi föl a kérdést Joly. Fukusimában ugyanez történt – mondja. Az egész nagyon ijesztő, mert azt mutatja, mennyire megbízható az a gazdasági-politikai rendszer, amiben élünk. Akik segíteni tudnak a nyilvánosság elé kiálló közérdekű bejelentőkön, azok nem várhatnak a politikai szándékra. Kell, aki munkát ad, kell ügyvéd, aki pro bono véd, és szükség van mindenki szimpátiájára azokkal, akik kiállnak a nyilvánosság elé – hangsúlyozta.

Az EP többször fölhívta az Európai Bizottság (EB) figyelmét arra, hogy kezdeményezze egy bejelentővédelmi direktíva elfogadását, az EB azonban ezt minden alkalommal elutasította.

Érdekes, de az európai intézményekben dolgozó tisztviselőkre ennek ellenére vonatkozikbejelentési kötelezettség, a jogszabály pedig előírja az intézmények számára, hogy olyan belső bejelentővédelmi eljárásokat működtessenek, amelyek megvédik a bejelentő munkavállalókat, és egyben garanciát adnak a bejelentések kivizsgálására. Ennek ellenére az európai ombudsmanfebruárban közzétett jelentése szerint a vizsgált kilenc közül mindössze két intézmény tett eleget idevonatkozó kötelezettségének.

M4: Kormányzati pénzszivattyú után kártérítés közpénzből?

Nem találta megalapozottnak a versenyhivatal az M4-es autópálya építése kapcsán megfogalmazott kartellgyanút, vagyis a kormány a jelek szerint megalapozatlanul bontott szerződést a kivitelezőkkel. A Simicska-ügy utóhatásaként az uniós pénzre ácsingozó, túlárazott beruházás után most még kártérítést is fizethet az állam.

A PM szerint az uniót is átverni akaró kormányzat alkalmatlansága százmilliárdokba is kerülhet az adófizetőknek.

Amikor az Orbán Viktorral még baráti viszonyban lévő Simicska Lajos építette az M4-es autópályát, hiába tettük szóvá a szemérmetlen túlárazást: a kormányfő egy egyedi határozattal – a műszaki tartalom csökkentése mellett – még meg is emelte a botrányos projekt keretösszegét.

Aztán a két oligarcha összeveszett, és a beruházásról hirtelen „kiderült”, hogy a kivitelezők kartelleztek, ezért a kormány szerződést bontott velük. Most a versenyhivatal megállapította, hogy szó sem volt kartellezésről. Ez  újabb kérdéseket vet föl a kormányzati intézkedések megalapozottságát illetően.

1./ Miért lapátolták a pénzt egy olyan projektbe, amelyet az EU eleve fölöslegesnek és támogatásra érdemtelennek minősített?

2./ Miért keverik össze Orbán Viktor magánügyeit az állam pénzügyeivel?

3./ Van-e jogalapja a szerződésbontásnak a kartellvád megdőlése után.

Ha az utolsó kérdésre nemleges a válasz, akkor az állam akár még kártérítésre is kényszerülhet, így a magyar és az európai adófizetők – egyértelműen az Orbán-kormány hibái miatt – duplán fizethetnek Európa legdrágább, de valószínűleg soha el nem készülő autópályájáért.

A PM szerint ez az eset is azt jelzi, hogy a magyar állam nem működhet tovább a mindenkori Orbán-klán kifizetőhelyeként. Bízunk benne, hogy bejelentésünk nyomán az OLAF hamarosan feltárja a visszaélés-sorozat első fejezetét

Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy előbb-utóbb a hazai hatóságok is felfigyelnek rá: itt valakik százmilliárdokkal akarták lehúzni a magyar államot, és a lopáshoz a kormány is asszisztált, most pedig közpénzből fizettetné ki a számlát.

 

 

Budapest Szíve: hány milliárdot kell visszafizetnünk a korrupció miatt?

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője a Budapest Szíve Program körüli szabálytalanságokkal kapcsolatban levélben fordult az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF). Giovanni Kessler főigazgató válaszában megerősítette, hogy a projekt számos szerződésével kapcsolatos vizsgálat lezárultát követően az OLAF kérte a Legfőbb Ügyészséget hatósági vizsgálat megindítására (amely vizsgálatot a Fővárosi Főügyészség már márciusban meg is kezdte).

A válasz alapján azonban komoly további veszteségek is érhetik Magyarországot a korrupció miatt: az OLAF az Európai Bizottság Regionális és várospolitikai főigazgatóságnak a Belváros Szíve Programhoz már felhasznált uniós források visszakövetelését is javasolta. Nem tudni, hogy az összességében 15 milliárd forintos projektből mekkora összeg visszavételére kerülhet sor, az azonban látszik, hogy a kormány körüli intézményes korrupció miatt Magyarország rendszeresen veszít el uniós pénzeket.

A PM elfogadhatatlannak tartja, hogy egy korrupt kormány és simlis önkormányzati vezetők miatt rendszeresen tízmilliárdos veszteségek érjék az országot. A források visszafizetéséért az uniós pénzfelhasználást felügyelő Lázár János miniszter, és a kifogásolt beruházást irányító V. kerületi polgármester, Rogán Antal kell, hogy vállalja a felelősséget a választók és a bíróság előtt.

Az OLAF válasza itt olvasható

Korrupcióellenes ügyészség – sajtómegjelenések

Önálló korrupcióellenes ügyészség felállításáról nyújt be a PM törvényjavaslatot. Erről korábbi posztban olvasni lehetett.

A következőkben az ezzel kapcsolatos sajtómegjelenések csokra tekinthető meg írásban, hangban és képben is.

Cikkek:

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – Blikk

Jávor Benedek: A plakát-hecckampánnyal a tűzzel játszik a kormány – Index.hu

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – Napigazdaság.hu

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – Mandiner
 

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – Magyar online

Korrupcióellenes ügyészséget alakítanának – Hírösvény.hu

Önálló ügyészséget hozna létre a korrupció üldözésére a PM. – Stop.hu

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – hír24

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – Híradó.hu

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – Hír.ma

Rádió,TV:

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM- Klubrádió

Korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM – Inforádió

Kapcsolódó Interjú a Klubrádió „esti gyors” című műsorából (a 17:00 perctől)

HírTV híradó

ATV híradó

Önálló korrupcióellenes ügyészséget!

Önálló korrupcióellenes ügyészséget hozna létre a PM. A korrupcióellenes főügyészség és megyei ügyészségek ezekben az ügyekben  kizárólagos nyomozati jogkörrel rendelkeznének. A szervezet munkáját a Magyar Tudományos Akadémia, a jogi szakmai szervezetek, valamint civilek bevonásával felállítandó civil testület ellenőrizné.

Ahogy Jávor Benedek a sajtótájékoztatón kiemelte, a héten beterjesztendő törvényjavaslat közérdekvédelmi és bejelentővédelmi intézményeket is tartalmaz, de az alaptörvényt is módosítani kell annak érdekében, hogy a korrupcióellenes főügyész megválasztásához elengedhetetlen legyen a politikai konszenzus. Egy közérdekvédelmi hivatal létrehozására is sor kerülne a rendszerszintű problémák feltárására, és az intézményi felelősség megállapítására, valamint a bejelentők számára is biztosítva lenne az anonimitás.

A törvényjavaslatot az teszi indokolttá, hogy miközben az egyik legsúlyosabb gazdasági és társadalmi probléma a korrupció Magyarországon, addig a korrupció ellen fellépni képes hazai intézmények gyakorlatilag semmit nem tesznek. (A Polt Péter vezette ügyészség egyetlen korrupciós ügyben sem folytatott nyomozást az elmúlt öt évben.)

Hanganyag a Klubrádió archívumából (Itt érhető el)

 

Korrupcio

 

 

 

 

Orbánék és az uniós pénzek: a KÖZOP is bebukhat

A kormányzati kapkodás, dilettantizmus és korrupció újabb csúcsteljesítménye következtében egy belső levél szerint – a KÖZOP-os forráslehívás is komoly veszélybe került.  A PM szerint az eset azt bizonyítja, hogy az uniós támogatások kezelésében Lázár János még az elődeinél is nagyobb lúzer – az ellenzéki párt azonnali vizsgálatot és rendteremtést sürget, mivel a káosz már az ország legalapvetőbb gazdasági érdekeit veszélyezteti.

A Jávor Benedekhez eljutott irat szerint: a Közlekedés Operatív Program Irányító Hatósága (IH) (amely az elmúlt éveket a folytonos átszervezés, illetve az aktuális fideszes oligarchák igényeinek kiszolgálása miatt nagyrészt átaludta) időzavarba került, így komoly esély van rá, hogy több százmilliárd forintnyi uniós fejlesztési forrást nem fog tudni lehívni. A botrányt elkerülendő most sorozatban nyújtanak be olyan projekteket Brüsszelnek, amelyek nem uniós beruházásként indultak – vagyis utólag próbálnak pénzt szerezni már zajló építkezésekre. 

Ezt az EU szabályai elvileg nem tiltják, ám a retrospektív finanszírozásnak nevezett ügyleteket minden esetben alapos vizsgálat előzi meg, amit csak nagyon ritkán követ tényleges folyósítás, ha az adott program valóban illeszkedik az EU fejlesztési célrendszerébe. Ilyen apróságokra azonban a magyar kormány – mint az M4-es esetében bebizonyosodott – már az „igazi” KÖZOP-os projektek esetében sem tudott odafigyelni.

Ráadásul az IH általában még meg is próbálja eltitkolni a szóban forgó ügyletek retrospektív, visszamenőleges jellegét. Ezt a trükköt azonban az EU nem fogja bevenni: a Bizottság auditorai a következő hónapokban az összes ilyen gyanús projektet kiszúrják majd, és hatalmas összegű büntetéssel sújtják az országot (az adott támogatások elvesztésén túl).

A PM szerint bebizonyosodott, hogy az uniós támogatásokat kezelő kormányzati intézményrendszer Lázár János alatt még nagyobb disznóól, mint amilyennek Orbán Viktor nevezte öt évvel ezelőtti hatalomra kerülésekor. A takarításnak tehát elodázhatatlanul eljött az ideje, mielőtt a késlekedés kára tényleg százmilliárdokban lesz mérhető.

Brüsszel-Budapest, 2015. június 4.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Az eredeti levél: (a magyar fordítás ide kattintva érhető el)

Eredeti levél 1
Eredeti levél 2