JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

A szóvivő lebuktatta a kormányt: mégis van állami támogatás Pakson

Kovács Zoltán kormányszóvivő az ATV műsorában bevallotta, amit az Orbán-kabinet eddig vehemensen tagadott: van állami támogatás a tervezett paksi bővítés finanszírozásában. A PM szerint a kormánynak mostantól egy fokkal nehezebb lesz ennek ellenkezőjéről meggyőznie a beruházást vizsgáló Európai Bizottságot, a rutinszerű mellébeszélést azonban addig is hasznos lenne befejezni.

Kovács Zoltán az ATV Rónai Egon vezette reggeli beszélgetős műsorában három állítást tett: Jávor Benedeknek, a Együtt- PM EP-képviselőjének fogalma sincs a paksi bővítés uniós vonatkozásairól, az Európai Bizottság semmilyen vizsgálatot nem folytat a beruházás ügyében, és a projekt állami támogatással fog megvalósulni.

A szóvivő úgy fogalmazott: az EU természetesen tüzetesen szemrevételezi, hogy egy állam hogyan kivitelezi azt a beruházást, amelyet támogat, ez azonban nem vizsgálat, hanem a szokásos ügymenet része. Kovács nyilatkozata az első alkalom, hogy a kormányzat részéről valaki elismerte az állami támogatás tényét: a nyár folyamán a kabinet írásban informálta a bizottságot arról, hogy Paks II finanszírozásában nincs állami támogatás, Aszódi Attila kormánybiztos pedig a napokban tartott előadást Londonban arról, hogy a projekt  állami támogatás nélkül, üzleti alapon valósul meg.

Ami az uniós vizsgálatokat, mindenekelőtt a tiltott állami támogatás gyanújával indult eljárást illeti: júliusban a magyar állami hírügynökség írta meg, hogy a Bizottság felvette a kapcsolatot a magyar hatóságokkal a projekt támogatási és közbeszerzési vonatkozásainak tisztázása érdekében, és az értékelés eredményét nem lehet megelőlegezni. Margrethe Vestager versenyjogi biztos a nyár folyamán hivatalos levélben tájékoztatta Jávor Benedeket: a vizsgálat a dokumentumok bekérésének szakaszában van, és miután megkapta a szükséges dokumentumokat a Bizottságnak két hónapja lesz eldönteni, hogy felveti-e a finanszírozási konstrukció a tiltott állami támogatás gyanúját. Elżbieta Bieńkowska, a belső piac működéséért felelős biztos pedig már februárban arról írt Jávornak, hogy a beruházási tender elmaradása miatt is vizsgálat folyik, és 12 hónapon belül várható döntés a jogsértési eljárás megindításáról, vagy az ügy lezárásáról.

Hogy ki nem mond igazat, és ki nem ért ahhoz, amit csinál, azt a fentiek alapján viszonylag könnyű eldönteni, Kovács Zoltán viszont jelentősen hozzájárult a tisztázó uniós vizsgálat sikeréhez. A kormány mostantól még nehezebben fog tudni kikászálódni a saját maga által emelt hazugsághalom alól.

Tiltólistára tették Putyin paksi embereit

Egy magyar EP-képviselő kiszúrta, az unió pedig megerősítette, hogy az orosz Vnyesekonombank és a Roszatom vezetői is szerepelnek az Oroszország ellen

bevezetett uniós szankciók alanyait felsoroló tiltólistán.A magyar kormány vitatja, hogy ez a tény akadályozná a paksi bővítést.

Forrás: http://nol.hu

2014 tavaszán az Európai Tanács intézkedéseket vezetett be Oroszországgal szemben, a többi között vízumtilalmat alkalmazott bizonyos orosz polgárokra vonatkozóan. Az Europa.eu oldalon közzétett lista szerint a vízumtilalom Borisz Grizlovra, a Roszatom állami atomipari cég felügyelőbizottságának elnökére, valamint Dmitrij Kozakra, a beruházáshoz hiteleket nyújtó Vnyesekonombank felügyelőbizottságának tagjára is vonatkozik.

Egy magyar EP-képviselő kiszúrta, az unió pedig megerősítette, hogy az orosz Vnyesekonombank és a Roszatom vezetői is szerepelnek az Oroszország ellen bevezetett uniós szankciók alanyait felsoroló tiltólistán. A magyar kormány vitatja, hogy ez a tény akadályozná a paksi bővítést.

„Két olyan vezető tisztségviselőt is érint tehát a vízumtilalom, aki közvetlenül részt vesz egy nagy korrupciós kockázatú projektben, amelyet az állami támogatásokkal való visszaélés és a versenyszabályok megsértésének gyanúja miatt vizsgál a bizottság” – írta az Európai Tanácsnak küldött írásbeli kérdésében Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője.

Jávor azt próbálta megtudni, hogy pontosan miért került fel a két említett név a vízumtilalommal sújtottak listájára, és hogyan érintik a gyakorlatban a szankciók a szóban forgó vállalatok tagállamokbeli tevékenységét és beruházásait. A tanács válasza alapján a listára felkerülő személyek nem léphetnek a tagállamok területére.

Dmitrij Kozak azért szerepel rajta, mert miniszterelnök-helyettesként felügyelte az annektált Krími Autonóm Köztársaságnak az Oroszországi Föderációba való integrálását, Borisz Grizlov pedig az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának tagjaként részt vett az orosz kormány azon döntéseinek kialakításában, amelyek veszélyeztetik Ukrajna szuverenitását és függetlenségét.

A tanács szerint maga a Roszatom nem áll uniós korlátozó intézkedések hatálya alatt, a Vnyesekonombank viszont ténylegesen szerepel „a tőkepiaci hozzáférést szabályozó intézkedések hatálya alá tartozó azon oroszországi székhelyű meghatározó hitelintézetek vagy fejlesztésfinanszírozási intézmények között, amelyek esetében az állami tulajdon aránya 50 százaléknál magasabb, vagy állami ellenőrzés alatt állnak”.

Jávor Benedek a válasz nyomán újabb kérdést intézett a tanácshoz. A szöveg utal rá, hogy a magyar külügyminisztérium álláspontja szerint az uniós szankciók ténye nem tesz indokolttá magyar részről további lépéseket, annak ellenére sem, hogy a paksi atomerőmű tervezett bővítéséhez az orosz állami hitelt a Vnyesekonombank nyújtaná.

Az EP-képviselő ezért azt kérdezte, hogy kiterjednek-e az uniós szankciók a Vnyesekonombank és a tagállamok közötti hitelügyletekre is. „Ha a válasz nemleges, milyen érdemi korlátozást jelentenek az említett határozatban szereplő előírások a Vnyesekonombank és egy uniós tagállam viszonylatában?” – tette fel a kérdést a politikus, azzal a kiegészítéssel, hogy amennyiben a tilalom a hitelnyújtásra is vonatkozik, akkor azt is tudni szeretné, milyen lépéseket tervez a tanács a szankciók betartatására.

Ez az írásbeli kérdés május 27-i keltezésű, és immár több mint három hónapja nem érkezett rá válasz, amire alig akad példa az Európai Tanács és az Európai Parlament viszonylatában. Úgy tudjuk, hogy Jávor most az Európai Bizottsághoz kíván fordulni az uniós korlátozások jellegének tisztázása végett. Az EP-képviselő szerint ugyanis az a szankció, amely egy tiltólistás bankot nem akadályoz meg abban, hogy egy sok milliárd eurós ügylet keretében növelje az orosz befolyást az európai energiapiacon, a vicc kategóriájába tartozik.

Forrás: http://nol.hu/belfold/tiltolistan-putyin-paksi-emberei-1560131

Paks:most ki hazudik?

Jávor Benedek, a PM EP-képviselője adatkéréssel fordult az MVM Paks II. projektcéghez, kikérve azokat – a BM szerint nem titkos – adatokat, amelyeket még márciusban loptak el a cég egyik munkatársának autójából. A cég mostani válasza alapján feltételezhető, hogy nem tudják pontosan, mi volt az adathordozókon. Viszont álláspontjuk szerint a kért adatok nem adhatók ki, mivel titkosak – amivel határozottan megcáfolják a BM állítását. Az EP-képviselő válaszlevelében a követhetetlen ellentmondások tisztázása mellett a kért adatok kiadásához is ragaszkodik.

Jávor Benedek blogbejegyzésben hozta nyilvánosságra az adatkérésére a cég által küldött választ. Eszerint a képviselő által kikért adatok köre túlságosan tág, nincs konkrétan meghatározva. Ez arra utal, hogy az MVM Paks II Zrt. nincs pontosan tisztában az eltűnt dokumentumok körével, ellenkező esetben ugyanis az adatkérés rendkívül pontosan meghatározott, az ellopott adatok körére irányul.

A cég válasza szerint továbbá azért sem teljesíthető a képviselő kérése, mert a kért adatok az infotörvény és a paksi titkosítási törvény rendelkezései alapján közérdekből nem hozhatók nyilvánosságra – azaz titkosak. Ez élesen ellenkezik a Belügyminisztérium korábbi állításával, miszerint az ellopott adathordozókon nem szerepeltek titkos adatok.

Jávor szerint az illetékeseknek vagy fogalmuk sincs, mi szerepelt az adathordozókon, vagy tudják, de dokumentumok között titkos adatok is szerepelnek – ebben az esetben a BM korábban hazudott az ügyben -, vagy ki kell adniuk a kért információkat.

A PM képviselője szerint elfogadhatatlan az a szintű felelőtlenség, hazudozás és mellébeszélés, ami nem csak ezt az ügyet, hanem az egész paksi bővítési folyamatot jellemzi.

Budapest, 2015. július 8.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Az Európai Bizottság vizsgálja Paks II állami támogatását

Május 22-én az Európai Bizottság hivatalosan is elindította az az eljárást, amely Paks II állami támogatását vizsgálja – derült ki abból a válaszból, amelyet Margrethe Vestager, versenypolitikáért felelős biztos írt Jávor Benedek európai parlamenti képviselő és az Energiaklub közös levelére. Ennek az eljárásnak a végén derül majd ki, hogy a beruházás finanszírozása tiltott állami támogatásnak minősül-e. Amennyiben igen, úgy az ellentétes az EU szabályaival, és Paks II költségvetésen keresztül való finanszírozását le kell állítani.

Korábban az Európai Bizottság Versenyjogi Főigazgatósága előzetes egyeztetéseket folytatott a magyar hatóságokkal az állami támogatás kérdésével kapcsolatban, az Energiaklub beadványát követően.  A biztos levele szerint május végén azonban a magyar fél hivatalosan is bejelentette Brüsszelben a projektet, arra kérve a Bizottságot, hogy hozzon határozatot arról, hogy nincs az ügyben állami támogatás.

A hivatalos notifikációs eljárás megindításáról a magyar kormány mélyen hallgat, sőt, Lázár János miniszter és Aszódi Atilla kormánybiztos is nemrég azt nyilatkozták, hogy megválaszolták az Európai Bizottság kérdéseit, és fenntartja álláspontját, hogy szerintük nincs állami támogatás a paksi beruházás finanszírozásában. Azt, hogy mire alapozza a magyar kormány ezt az állítását, nem tudjuk, hiszen minden dokumentum titkos, így többek között a hivatalos számításokat sem ismerjük.

Ezzel szemben az Energiaklub a napokban hozta nyilvánosságra azt a közgazdasági elemzést, amely bemutatja, hogy Paks II állami támogatások nélkül nem tud majd működni. A szervezet az elemzést el is juttatta a Versenyjogi Főigazgatósághoz. Európai Bizottság határozata néhány hónap múlva várható.

Közérdekű adatigénylés a bővítést megalapozó hatástanulmány 2014 májusában aktualizált változatáért

Miután fontos részletek kerültek ki Jávor Benedek, a PM EP-képviselőjének blogjára a paksi bővítés eddig eltitkolt előkészítő anyagaiból, már nincs értelme a további titkolózásnak. Ezért kikérjük a 2014-ben aktualizált megvalósítási tanulmányt, hogy a közvélemény is megismerhesse, mennyire volt megalapozott a beruházás elindításáról szóló kormánydöntés.

2008-as gazdasági válság előtti adatokkal számoltak, nem vették figyelembe, hogy időközben összeomlott az európai árampiac, nem kalkuláltak azzal, hogy a régi és az új paksi blokkok egymás konkurenciát lesznek – többek között ezeket a hiányosságokat rója föl az MVM belső elemzése a paksi bővítésről szóló döntés előkészítő tanulmányával kapcsolatban.

A Jávor Benedek blogján publikált anyag legfőbb erénye mégis az, hogy bebizonyította: a kormány képviselői által még a bíróság előtt is letagadott tanulmány létezik. Immár nem tartható az a kormányzati állítás, hogy sosem készült el, és az sem, hogy a nyilvánosságra kerülése veszélyeztetné a projekt sikerét.

A dokumentum hibáit a Paksi Atomerőmű tulajdonosa, az MVM jóvoltából már ismerjük – ideje, hogy maga a dolgozat is hozzáférhetővé váljon. Ezért a PM közérdekű adatigénylés keretében kikéri a a bővítést megalapozó hatástanulmány 2014 májusában aktualizált változatát.

Budapest, 2015. június 25.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Ne vicceljünk már: hol van a megvalósíthatósági tanulmány?

Köszönettel olvastam a Paks II. Zrt. reagálását az általam tegnap nyilvánosságra hozott, az új paksi atomerőmű problémáira rávilágító dokumentumokkal kapcsolatban. Megnyugtató, hogy a bővítéssel megbízott cég szerint minden rendben van, még ha tételesen a dokumentumok egyetlen állítását sem cáfolták.

Szerintük 2008-ban több tanulmány, feljegyzés is született a projektről, az általam közzétettek vélhetően ezek közül valók. Leborulok a cég felkészült szakértői előtt, akik egy ilyen 2008-ban született tanulmányban már „a 2014. májusi keltezésű, aktualizált megvalósíthatósági tanulmány”-ról is véleményt tudtak mondani. Az időutazás képessége feltétlenül sokat segít abban, hogy pontosan fel tudják mérni a beruházás következményeit. Ez esetben az sem jelenthet akadályt, hogy pontos információkkal szolgáljanak az erőmű 2030-as megtérülési mutatóiról, a dunai hőterhelés alacsony vízálláskori következményeiről a hat blokk párhuzamos üzemekor, illetve a függőben lévő uniós vizsgálatok végkimeneteléről.

A másik lehetőség, hogy azonnal befejezik ezt a röhejes kutyakomédiát, és nyilvánosságra hozzák a megvalósíthatósági tanulmányt; pontos közgazdasági modellekkel, várható áramárakkal, a szükséges járulékos beruházások pontos és teljes listájával állnak a magyar választópolgárok elé, akiknek a pénzét erre az egészre költeni tervezik.

Uraim, Önök 4000 milliárd forint közpénzt készülnek elkölteni egy nukleáris létesítményre. Ha másban is annyira lehet számítani Önöktől, mint amit ennek a néhány dokumentumnak a kapcsán előadtak, akkor mindannyiunknak az a jobb, ha az egészet gyorsan abbahagyják, mielőtt nagyobb baj lesz.

Az eredeti blogbejegyzés és dokumentumok itt olvashatóak.

 

A PM kikéri a „nem titkos” atomadatokat

A 30 évre mindent titkosító kormány szerint nincsenek minősített adatok az egyik paksi vezetőtől ellopott adathordozókon. Ez az év vicce is lehetne, ha nem lenne inkább tragikomikus – a PM mindenesetre kikéri az ezek szerint nem titkos adatokat, a kormányzati illetékeseknek pedig azt ajánlja: füllentsenek kevesebbet, és akkor ritkábban fognak belegabalyodni a saját csúsztatásaikba.

Három hónapja kiemelt ügyként nyomoznak a márciusban egy paksi vezető autójából ellopott laptop és adathordozók után. A BM azt állítja: nincsenek minősített információk az eltulajdonított eszközökön. Sajnos a belügyi tárca titkosságra vonatkozó állítását nem lehet komolyan venni: az atomtörvény legutóbbi módosításával a bővítésre vonatkozó összes dokumentumot és adatot titkosították, amit a bíróságok az eddigi adatigénylési ügyekben akár visszamenőleg is érvényesnek tekintettek.

A PM azonban kész az igazságpróbára: Jávor Benedek, a párt EP-képviselője közérdekű adatigénylés keretében kikéri az adathordozókon lévő összes – ezek szerint nem titkos, és az érintettek által pontosan számon tartott – információt, hogy az adófizetők is legalább annyit megtudhassanak a tervezett bővítési beruházásról, mint a márciusi tolvaj.

A kormánynak pedig előzetesen azt javasoljuk: ha nem akarnak állandóan a saját korábbi hazugságaikba akadni, mondjanak gyakrabban igazat – nem csak az atomerőmű-bővítésről.

Brüsszel-Budapest, 2015. június 15.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

 

Magyar Narancs interjú: „Nem én, hanem a kormány árulja el Magyarországot”

Interjú Paks uniós vizsgálatáról és a közbeszerzési korrupcióról:

Tragikusan rossz pillanatot választottak Orbánék az eleve elhibázott paksi bővítésre, így komoly esély van rá, hogy az EU megakassza a beruházást – véli a PM európai parlamenti képviselője. Jávor Benedek szerint, ha nem alakítjuk át közbeszerzési rendszerünket, nagy bajok lesznek az uniós pénzek lehívásával is.

Magyar Narancs: Vlagyimir Putyin május 5-én úgy nyilatkozott, káros hatásokkal járna Magyarország nemzeti érdekeire és hátrányosan befolyásolná a két ország kapcsolatát, ha a magyar kormányt arra kényszerítenék, utasítsa vissza a paksi együttműködést. Ön nyílt fenyegetésként értékelte a mondatot. Pontosan mitől kell tartanunk?

Jávor Benedek: Nem egyszeri elszólásról van szó, hiszen Putyinnal párhuzamosan Szergej Kirijenko, a Roszatom vezérigazgatója is hasonlóan nyilatkozott. Nem kérdés, hogy ez egy fenyegető pozíció, egy nyomásgyakorlási kísérlet Magyarországra. A Gazprommal szembeni trösztellenes eljárás megindítása után az orosz fél belátta, hogy a paksi szerződések uniós fogadtatását, a különböző brüsszeli vizsgálatok kimenetelét közvetlenül nem tudja befolyásolni. Azt sejtik, hogy kompromisszumot a magyar kormány és az unió közti tárgyalások hozhatnak, feltéve, hogy Orbánék elég ügyesen lavíroznak.

MN: Tehát azt akarják elérni, hogy a magyar kormány keményebben lépjen föl a paksi bővítés védelmében?

JB: Azzal akarnak a kormányra ijeszteni, hogy ha nem védik minden eszközzel a beruházást az uniós joggal szemben, akkor Magyarországnak komoly gazdasági következményekkel kell számolnia. Szóba jöhet, hogy Magyarország elesik az orosz agrárpiac megnyitásának lehetőségétől, az agrártermelők számára ez nyilván nem mindegy, de a gazdaság egészére nézve nem súlyosak a jelenlegi szankciók. Tudni kell viszont, hogy Oroszország egész külgazdaságát, különösen energiapolitikáját politikai nyomásgyakorlásra használta, használja és fogja is használni. A paksi bővítés ezért szorosan kapcsolódik a magyar–orosz energetikai együttműködés egyéb kérdéseihez, köztük a gázszállításhoz. Hosszú távú gázszerződésünk idén lejár, a le nem hívott mennyiséget két-három évig még lehívhatjuk, utána viszont Magyarországnak valahonnan gázt kell hoznia. Oroszország elsősorban azzal tudja fenyegetni Magyarországot, hogy a jövőbeli gáztárgyalások során nem lesz rugalmas partner, ha a paksi projekt nem az elvárása szerint alakul.

MN: A fűtőanyag-szállítási szerződésben már történt is egy módosítás, az Euratom Ellátó Ügynökség kifogásai nyomán a „finn modellnek” megfelelően írták át a kontraktust. Ez mennyire fájhat az oroszoknak?

JB: Az új megállapodás szerint nem 20, hanem 10 évig kap az orosz fél kizárólagos jogot a fűtőanyag szállítására, utána lehetővé kell tenni, hogy a versenytársak nemzetközi tender keretében ajánlatot tegyenek. Ez önmagában csak akkor lesz fájó pont az orosz félnek, ha elveszítik a tendert, hiszen az üzemanyag-ellátás költségei akár a teljes paksi projekt 20-25 százalékát is elérhetik. A nemzetközi tender azért is fontos, mert ehhez értelemszerűen nyilvánosságra kell majd hozni a paksi fűtőanyag műszaki paramétereit. Ez a nyilvánosságkényszer valószínűleg legalább annyira fáj a nukleáris fejlesztéseit mindig titkolni igyekvő oroszoknak, mint az eurómilliárdok elvesztésének elvi lehetősége.

MN: A tendereztetést, illetve annak elmaradását az egész paksi bővítés kapcsán is vizsgálja az EU. A fűtőanyag-beszállítók és más alvállalkozók versenyeztetése kiválthatja azt, hogy a Roszatomot pályázat nélkül választotta ki a kormány?

JB: Nem, mert az alvállalkozók csak a teljes beruházási költség egy kisebb hányadáért lesznek felelősek. Az EU nem azt kifogásolja, hogy a munkások büféjébe verseny nélkül hívják a papírszalvéta-beszállítókat, hanem azt, hogy magát a beruházást nemzetközi tender nélkül adták a Roszatomnak. A bővítés EU-s közbeszerzési szabályok szerinti versenyeztetését nem helyettesíti az, hogy a fogpiszkáló-szállításért majd öldöklő verseny alakulhat ki az alvállalkozók között. Az Európai Bizottság vizsgálja a tender megkerülését egy tavaly novemberi panaszom alapján, ezekben a nagy jelentőségű ügyekben körülbelül egy évig konzultálnak a tagállammal; a magyar kormánynak kellene most olyan érveket találnia, amelyek kizárják a panaszban felvetett jogsértést. A bizottság konklúziója vagy az lesz, hogy nem történt jogsértés, vagy az, hogy kötelezettségszegési eljárást kell indítani Magyarország ellen.

MN: A fűtőanyag-szállításnál, ha az Euratom nem ellenjegyezte volna a szerződést, meg sem lehetett volna kötni. A tender elmaradása miatt is megakadályozhatja a beruházást az EU, vagy egyszerűen csak büntetni fognak?

JB: Megakadályozhatja, a szankciók rendszere rendkívül szerte ágazó. Az EU-nak nem az a célja, hogy Magyarország jó sok büntetést fizessen Brüsszelnek a szabályok megszegése miatt, hanem hogy tartsa be azokat a jogszabályokat, amelyek betartására kötelezettséget vállalt. Amennyiben a bizottság jogsértést állapít meg, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elérje az uniós jog betartását. Erre eszköz lehet a büntetés is, az energiahatékonysági irányelv át nem ültetése miatti eljárásban például nem is egyszeri büntetést kaptunk, hanem a jogsértés fennmaradásáig mindennap fizetnünk kell. De a bizottság jogi eszközökkel is kötelezheti Magyarországot a szerződés felbontására és nemzetközi tender kiírására. Hasonlóképpen, ha a bizottság megállapítja a tiltott állami támogatás tényét, előírhatja a magyar kormánynak, hogy álljon el az állami támogatástól. Ebben az esetben a Magyar Villamos Műveknek piaci alapon kellene végigvinnie a beruházást, és korántsem biztos, hogy ez sikerülne.

MN: Aszódi Attila kormánybiztos szerint azért nem kaphatott tiltott állami támogatást Paks, mert egyáltalán nincs állami támogatás a projektben.

JB: Aszódi Attila természettudóstól szokatlan módon néha álomvilágban éldegél, vagy meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel. A paksi bővítés finanszírozási konstrukciója egyértelműen állami szerepvállalásról szól, minthogy államközi kölcsön formájában vesszük fel a pénzt az oroszoktól, és ezt a pénzt az állam át fogja adni a paksi atomerőműnek. Csak abban az esetben nem lenne állami részvétel a projektben, ha a kormány az utolsó vasig behajtaná az atomerőművön a kölcsön költségeit, beleértve a kamatokat. Erről jelen ismereteink szerint nincsen szó, a magyar állam masszívan részt fog venni a finanszírozásban. Az lesz a kérdés a bizottsági eljárásban, hogy ez a részvétel mennyire torzítja a piacot, és hogy vannak-e olyan különleges körülmények, amelyek indokolttá teszik az állami beavatkozást. Megítélésem szerint a villamos energia regionális piacát is nagyon erősen torzítani fogja, ha a költségek akár csak részbeni állami átvállalásával épül meg az erőmű. Különleges körülményeket pedig nem tud felmutatni a magyar kormányzat.

MN: Indult egy harmadik eljárás is az ön beadványa nyomán, ebben a szerződések titkosítását sérelmezi.

JB: Ez az ügy még a kezdeti stádiumban jár, csak a tájékozódást kezdték meg a bizottság emberei. Alapvetően a környezeti információk nyilvánosságáról szóló aarhusi egyezményt az uniós jogba átültető irányelv sérül a paksi titkosítási törvénnyel. Természetesen lehetséges bizonyos információk titkosítása, amennyiben a nyilvánosság méltányolható üzleti érdeket vagy nemzetbiztonsági érdeket sértene. De ezt mindig egyedileg kell mérlegelni, nem lehet általános titkosításokat bevezetni. A megvalósítási szerződéseket is nyilvánosságra kell hozni – azon információk kitakarásával, melyek megismerése aránytalan sérelmet okozna az üzleti vagy nemzetbiztonsági érdekekben.

MN: Az EU-s vizsgálatoknál gyakran felmerül, hogy a bizottság politikai szempontokat is mérlegelhet. Szakmai vagy politikai döntést vár Magyarország esetében?

JB: A bizottság ragaszkodik hozzá, hogy száz százalékban megalapozott jogi eljárásokat folytasson le. Csak akkor fognak kötelezettségszegési eljárást indítani a három vizsgálat bármelyikében, ha meggyőződnek róla, hogy az uniós jog sérelme ténylegesen megvalósul. Az EU-ban nincsenek politikai boszorkányüldözések, szigorúan az uniós jognak való megfelelést vizsgálják. Más kérdés, hogy az Oroszországtól való energetikai függés az elmúlt másfél évben kiemelt témává vált az unióban és a bizottságban, nyilván megkülönböztetett figyelemmel kísérnek minden szerződést, amely növeli a közösség orosz kitettségét. Bizonyos értelemben valóban politikai stichet kapott a paksi bővítés, de ez csak annyit jelent, hogy a bizottság elszántabbá vált az uniós jog betartatásában. Az uniós jog egyébként maga is változik az oroszországi események hatására, az energiabiztonsági stratégiát tavaly májusban hozta nyilvánosságra a bizottság, ez tartalmazza, hogy minden új nukleáris kapacitásnál több üzemanyag-beszállítónak is lehetőséget kell biztosítani. Orbán Viktor tragikusan rossz pillanatot választott a paksi bővítésre, olyan időszakban próbálják ezt áttolni az EU-s intézményrendszeren, amikor kiemelt figyelem van az orosz energetikai nyomuláson, ráadásul az uniós jog is egyre szigorodik. Négy-öt évvel ezelőtt kevésbé lett volna nehéz a paksi bővítést eladni az uniónak, bár arra sem veszek mérget, hogy az akkori jogszabályok és politikai prioritások közepette sikerült volna.

MN: Az uniós kifogásokat úgy is elkerülhette volna a kormány, ha előzetesen egyeztet a bizottsággal. Ez miért maradhatott el?

JB: Nehéz erre logikus magyarázatot találni; azt gondolhatta a magyar kormány, hogy ha kész tények elé állítja az uniót, az majd nehezebben emel kifogást. Ez az elképzelés csúfosan megbukott, hiszen az Euratom Ellátási Ügynökség nem habozott visszadobni a megkötött és kész tényként az orra alá tolt szerződést, és a bizottság is elszántnak látszik az uniós jog kikényszerítésében, történjen ez előzetes egyeztetés vagy utólagos háborúskodás útján.

MN: Az M4-es Abony és Fegyvernek közti építése miatt ön még 2014 januárjában fordult beadvánnyal az EU csalásellenes hivatalához. Azóta az uniós finanszírozás hiánya miatt a kormány leállította a munkálatokat. Valóban kartellt gyanított az unió, vagy azért nem adtak pénzt, mert szakmailag nem indokolt a beruházás?

JB: Kartellgyanú felmerüléséről nem tudok, a projekt eleve balul sikerült elgondolás volt. A kormány eredetileg a 2007–2013-as EU-s finanszírozási időszakra tervezte a beruházást, a csúszás miatt próbálták átkérni a 2014– 2020-as ciklusra. Maga a projekt nehezen indokolható, a 4-es út adatai nem támasztották alá, hogy az út valós problémáit autópálya-fejlesztéssel kellene megoldani, annál is inkább, mert részben uniós forrásból a 4-es út Budapest felé eső szakaszát már autóúttá fejlesztették. Párhuzamos útkapacitásokat is fejlesztettek uniós pénzből az elmúlt években, ezek a beruházások így egymás elől szívták volna el a forgalmat. Az EU tehát eleve nem látta indokoltnak az autópályát, azt viszont látták, hogy ez a szakasz még autópálya-viszonylatban is példátlanul drága terv. A kartellgyanú viszont azt feltételezné, hogy az összejátszó cégek a kormányt akarták megrövidíteni. Ehhez képest a ma már kartellt sejtő kormány 2014 decemberében még azt sejtette, hogy túl kevés a pénz az M4-re, és mintegy 20 százalékkal, 160 milliárdra emelte a költségkeretet. Három hónapon belül két, egymással homlokegyenest ellentétes állítást fogalmazott meg Lázár János, ami nyilván Brüsszelben sem növeli a hitelességét.

MN: Ebben az értelmezésben a kartellt azért dobták be, hogy hazai költségvetésből ne kelljen kifizetni a vállalkozókat?

JB: A probléma az, hogy az EU nem megvonta a támogatást, hanem soha nem is adott. A magyar kormány úgy vágott bele egy 160 milliárdos projektbe, hogy nem tudta, miből fogja kifizetni.

MN: Erre mondja Csepreghy Nándor, hogy az időhiány miatt muszáj az EU-s jóváhagyás előtt elkezdeni a kivitelezést.

JB: Eleve átkérték a 2014–2020 közötti költségvetési időszakra, ezzel megszűnt az időnyomás. Elképesztően felelőtlen, szakmailag minősíthetetlen színvonalú volt a projekt pénzügyi előkészítése, hol ott még a nyilvánosságra került belső ellenőrzési vizsgálatok is jelezték, hogy nem lenne szabad belemenni. Amikor aztán a kormány nyakába szakadt egy finanszírozatlan, drága, korrupciógyanús és legalábbis léptékében indokolatlan beruházás, megpróbált kommunikációsan kimenekülni a katasztrófahelyzetből. A kartellgyanúval próbálták meg a felelősséget a cégekre hárítani, de hamar kihátráltak a dologból, hiszen ha a kartell bizonyítható, akkor a magyar kormány vélhetően összejátszott a cégekkel az árfelhajtásban, így kormányzati emberek is könnyen a vádlottak padján találhatták volna magukat.

MN: Az elmúlt hónapban a Gazdasági Operatív Program (GOP) felfüggesztése és a többi operatív program vizsgálata számos korrupciós ügyet tárt fel az EU-s források körül. Mennyiben egyedi ebből a szempontból Magyarország helyzete?

JB: Tavaly decemberben készítettem egy elemzést a Regionális Fejlesztési Főigazgatóság által a parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldött adatokból. Ez azt mutatta, hogy majdnem minden tagállamban vannak problémák az uniós pénzfelhasználással. A lejelentett hibaszázalékok megbízhatósága, az operatív programok értékelése, a jogi környezet, a közbeszerzési szabályok szempontjából mind-mind találunk a magyarországihoz hasonló problémákat mutató országokat. De olyan tagállam alig-alig van, amelyik az összes mért mutató tekintetében olyan rossz teljesítményt nyújtana, mint Magyarország. Ennyire rendszerszintűvé szerintem csak nálunk fejlődött a probléma. Ez az elemzés előre jelezte, hogy oltári nagy baj lesz, mert 13 operatív programból 9 olyan minősítést kapott, ami után a forrás felfüggesztése a következő lépés. Ez a GOP esetében megtörtént, és a többi programnál is hasonló helyzet állhat elő a közeljövőben. Tavaly a GDP 7 százalékának megfelelő összeg jött az uniótól, elég gyorsan tönkreteheti a gazdaságot, ha az operatív programok döntő többségét leállítják.

MN: Valóban ilyen súlyos ön szerint a fenyegetettség? Hiszen ha meg is állapítanak egy néhány százalékos büntetést, az elvont összeget más projektekre lehívhatjuk.

JB: Ha a magyar operatív programok többségénél belefutunk egy 10 százalékos büntetésbe, máris sok százmilliárd forintnál vagyunk. De ennél sokkal súlyosabb, hogy a kifogások a kifizetési rendszerhez kötődnek, és általános jellegűek. Ezért, ha záros határidőn belül nem látszik valamilyen határozott és eredményes változtatás, az a jövőbeli kifizetéseket is akadályozhatja. Ha nem tudjuk meggyőzni az uniót, hogy véget vetünk ennek a korrupt rendszernek, azt is mondhatják, hogy nem fizetik ki Magyarországnak a 2014 és 2020 közötti strukturális és kohéziós pénzeket. Lehet, hogy pár év múlva meg tudunk alkudni, hogy hová csoportosíthatjuk át a forrásokat, de a magyar gazdaságot egy néhány hónapos vagy egyéves felfüggesztés is nagyon súlyosan érintené. Nem véletlenül kezdte el a kormány hihetetlen gyorsasággal előkészíteni az új közbeszerzési törvényt, amit egyébként évek óta követelünk. Szemmel láthatóan megijedtek a fiúk. Kommunikációs manőverek és látszatintézkedések aligha fogják meglágyítani az EU szívét. Vagy rendbe teszik a közbeszerzési eljárást, vagy nagyon komoly következményekkel kell számolniuk.

MN: Ön a legaktívabb magyar EP-képviselő, gyakran hallani a hangját a fentebb tárgyalt ügyekben. Lázár János is úgy nyilatkozott, hogy Brüsszelben Jávor Benedek generálja a Paks elleni támadásokat, de a baloldalon is sokan úgy gondolják, hogy nem az EU-nak kellene helyes irányba terelnie Magyarországot. Ehhez képest ön az európai ügyészség létrehozását is támogatta.

JB: Hogyne, az európai ügyészség szerintem jó intézmény, az EU-nak szüksége van rá, ez nem egy Magyarországgal szembeni intézkedés. Szükség van az EU érdekeinek védelmére, az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyek feltárására, ezért szükség van az európai ügyészségre is. Az persze igaz, hogy a magyar kormány Magyarországon egy velejéig korrupt rendszert működtet, amely ellen az európai ügyészség fellépne. Ezért van konfliktus az európai ügyészség és a magyar kormány között. De ez nem azt jelenti, hogy én elárulom Magyarországot Brüsszelben, hanem azt, hogy a magyar kormány árulja el Magyarországot, amikor téglánként szétlopja a fenekünk alól, és amikor ellenáll minden olyan intézkedésnek, amely a szabad rablást meg tudná akadályozni. A paksi ügyben hasonló a véleményem, Magyarországot azok árulják el, akik aprópénzért eladják Oroszországnak, kiszolgáltatják Vlagyimir Putyinnak, annak az agresszív és kiszámíthatatlan hatalomnak, amely éppen újraírja a globális politika játékszabályait. Nemcsak a ma élő, de a jövő nemzedékekre is elképesztő pénzügyi és környezeti terheket készülnek hagyni. Itt a jogsértést és a magyar érdekek elárulását a magyar kormány követi el, én a közösen vállalt jogrendnek a betartását próbálom elérni.

MN: Paks uniós elkaszálása tehát nem sértené a nemzeti szuverenitást?

JB: Magyarország azt vállalta, hogy be fogja tartani az uniós jogot. Az uniós jog a legtöbb területen egyébként meghagyja a tagállami döntési kompetenciákat, néhány területen döntöttek úgy a tagállamok, hogy EU-s kompetenciákat hoznak létre. Ezeken a területeken a szabályok betartatása az EU dolga, ezért fizetjük. Én azt sem szeretném, ha a nemzeti szuverenitásra hivatkozva az unió Romániának, Spanyolországnak vagy Finnországnak nézné el uniós jogszabályok megsértését. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen további kompetenciákat adjunk az uniónak, szükséges-e további döntéshozatali területek átengedése. Az viszont nem legitim vita, hogy amiről közösen megállapodtunk, azt nem tartjuk be.

MN: A PM feltételéül szabná-e egy 2018-as választási együttműködésnek, hogy a leendő kormány felmondja a paksi szerződést?

JB: Igen. A paksi bővítés egy teljesen elhibázott koncepciójú beruházás. Nem pusztán a belefeccölt sok ezermilliárd forint fog odaveszni, hanem egy klasszikus szocialista nagyberuházást valósítunk meg, amely a működése teljes időszaka alatt termelni fogja a veszteséget, vinni fogja a magyar adófizetők pénzét. Nem lehetünk része olyan kormánynak, amelyik ilyen terheket hagy maga után.

Az egyetlen célunk az lehet, hogy mentesítsük Magyarországot ezektől a következményektől.

 

Atomvita 2.0: Lázár János megfutamodott

Immár két hete adós a válasszal Lázár János, hogy hajlandó-e kiállni egy nyílt vitára a tervezett atomerőmű-bővítéssel kapcsolatban. A némaság – ami annak fényében, hogy az eszmecsere lehetőségét eredetileg maga Lázár ajánlotta föl, inkább megfutamodásnak tűnik – a PM szerint egyértelmű üzenetet hordoz: a kormánynak nincsenek a nyilvánosság előtt vállalható érvei a legalább négyezer milliárd forintos beruházás mellett.

Brüsszelbe szaladgálás helyett itthon is meg tudjuk beszélni a bővítés ügyét, „állunk minden vita elé” – Lázár János, a miniszterelnökség vezetője tette a fenti kijelentést április 30-án, azokra az uniós eljárásokra utalva, amelyeket Jávor Benedek, az Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője indított az Európai Bizottságnál, a tervezett paksi atomerőmű-bővítés uniós jogba ütköző részleteivel kapcsolatban. Túl azon, hogy egy európai parlamenti képviselő esetében talán nem indokolatlan a brüsszeli jelenlét és föllépés, Jávor Benedek nyitott az itthoni vitákra is:  ezért haladéktalanul nyilvános vitára hívta Lázárt, hogy a bővítési eddig homályban maradt részleteit végre a nagyközönség is megismerhesse.

A miniszter részéről azonban láthatóan üres kommunikációs fogás volt a vita emlegetése, hiszen már két hete nem válaszol a május elején elküldött levélre. Természetesen a válasz elmaradása is értelmezhető válaszként: Lázár János ezzel beismerte, hogy nincsenek a nyilvánosság előtt vállalható érvei a Fidesz-közeli szűk elit számára bizonyára hasznos, de az ország szempontjából katasztrofális beruházás mellett. Amit pedig egy ilyen alkalommal esetleg elmondhatna, azt jobbnak látja inkább titokban tartani.

A PM szerint ugyanakkor a saját maga által fölajánlott vita előli megfutamodás végképp romba dönti Lázár János és az Orbán-kormány szavahihetőségét: nyilvánvalóvá teszi, hogy ők is tisztában vannak a bővítési projekt tarthatatlanságával.

Brüsszel-Budapest, 2015. május 18.
 Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Paksi nyilvánosság: még a megsemmisített szerződés is titkos

Lázár János ezúttal a paksi üzemanyag-szállítási szerződésről nem mondott igazat: hiába ígérte a miniszterelnökség vezetője a titkosítás feloldását, az Euratom Ellátási Ügynökség (ESA) által elkaszált kontraktus tartalmát a közvélemény továbbra sem ismerheti meg. A PM szerint nem sokáig lehet már titkos dokumentumok és hazugságok mögé rejteni az atommutyit: a folyamatban lévő uniós eljárások nyomán egyre kevésbé valószínű, hogy az értelmetlen bővítési beruházás az eredeti tervek szerint megvalósul.

Amikor az ESA március közepén blokkolta az üzemanyag-szállításra a Roszatomnak 20 éves monopóliumot adó szerződést, a miniszterelnökséget vezető Lázár két ígéretet tett: bejelentette, hogy megkeresik azt a megoldást, amelyik az EU-nak is megfelel, és jelezte, hogy nyilvánossá teszik az ESA határozatát, amelyből kiderül majd, hogy az ügynökség mit kifogásolt, illetve milyen módosításokat igényelt. Ez utóbbi ígéret teljesítésével azonban a kormány máig adós.

Lázár János nyilatkozata után Jávor Benedek, a PM EP-képviselője kikérte az ESA-tól a szóban forgó határozatot. A napokban Stamatios Tsalas, az ügynökség igazgatója írásbeli válaszában azt közölte, hogy a határozat nem kiadható, mert az Orbán-kormány „egyértelműen jelezte azon szándékát, hogy a szerződés tartalmát nem kívánja a nyilvánosság elé tárni” és emiatt „az ESA-nak nem áll módjában eleget tenni a hozzáférési kérelemnek”.

A PM követeli, hogy a kormány fejezze be ezt a szánalmas hazudozást, és azonnal hozza nyilvánosságra a határozatot – ennek érdekében nyílt levelet küldtünk Lázár Jánosnak. Emellett felhívjuk az Orbán-kabinet szíves figyelmét, hogy az évszázad legnagyobb beruházása esetében olykor akár igazat is mondhatnának az adófizetőknek – különösen most, hogy már a hazugságok sem tudják eltakarni, mennyire összeegyeztethetetlen az uniós joggal és a józan ésszel a csőd felé tartó atomprojekt.

Brüsszel-Budapest, 2015. május 12.
 Jávor Benedek európai parlamenti képviselő