action_32534303510_o
This post is also available in: Hungarian
Nukleáris koalíció.
A tegnapi környezetvédelmi tanácsülésen az EU új klímatörvénye volt napirenden, a 2050-es dekarbonizáció és az ahhoz vezető út, benne a Bizottság által 55%-ra emelni javasolt 2030-as kibocsátáscsökkentési cél. Már az is sokatmondó, hogy a környezetvédelmi miniszterek ülésére Magyarország persze nem tud minisztert küldeni, mert ilyen miniszterünk nekünk 2010 óta nincs. Szégyenszemre egy miniszteri biztos képviselte Magyarországot a találkozón.
Sok mindenről volt amúgy szó az ülésen, itt egyetlen elemre szeretnék kitérni. Az első térképen sötétzölddel színezett országok azok, amelyek képviselői az ún. "technológiai semlegesség" mellett érveltek. Röviden és tömören ez a csinos kis eufemizmus azt jelenti számukra, hogy a kibocsátáscsökkentési célokat atomenergiával is lehessen teljesíteni, és a csökkentésre szolgáló EU-s forrásokat nukleáris beruházásokra is lehessen költeni. Ez ma nincs így: az ún taxonómia alapján az atomenergiát az EU nem tekinti zöld energiának, mivel környezeti hatásai, a évezredekig velünk maradó sugárzó hulladék szerintük kizárja azt a tiszta energiaforrások köréből. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne atomerőműveket építeni: az energiamix, azaz hogy milyen forrásból nyer energiát egy-egy ország, az tagállami hatáskör. Viszont az uniós forrásokat nem lehet ezekre a projektekre költeni. A nukleáris koalíció azt szeretné, hogy ez megváltozzon, és a klímacélok teljesítésére felhasználható forrásokból nukleáris beruházásokat is finanszírozhassanak.
A térképre pillantva ez a koalíció alapvetően a kelet-közép-európai országok sávja az Unió keleti peremén, ami azért érdekes, mert Lengyelországban például nem működik egyetlen atomerőmű sem, bár évek óta szó van egy beruházás elindításáról, amit egyre inkább a politika szorgalmaz, és egyre kevésbé a lengyel energetikai szakma vagy cégek.
A probléma lényegéhez közelebb lépünk, ha megnézzük a második térképet, amelyen az európai országok a World Economic Forum 2019-es versenyképességi listáján elfoglalt helyük szerint szerepelnek. Világosabb színnel a 30. helyig bezárólag, sötétebb zölddel azok, amelyek a 31. helynél hátrább helyezkednek el. Két térkép meglepő átfedésben van egymással. Mi ezzel a baj?
A nukleáris energiatermelés mára az áramtermelés talán legdrágább formájává vált, költségei még optimális esetben is sokszorosan meghaladják ma a megújuló energiaforrások többségéét (egyedül a tengeri offshore szélenergia közelíti meg az nukleáris energia árszintjét). Ha a kelet-közép-európai régió atomenergiára építő országai, amelyek ma is egy súlyos versenyképességi hátrányt hurcolnak magukkal, egy lényegesen drágább energiatermelési forma mellett köteleződnek el, az tovább mélyíti ezt a versenyképességi szakadékot kelet és nyugat között. A drágább energia a gazdaság számára többletteherként jelentkezik, rontva a versenyképességet, a lakosság számára pedig vagy az energiaköltségek (rezsi) növekedését hozza, vagy az adózáson keresztül kell finanszíroznia a drágább energiát (vagy, ahogy jórészt ma is van, a gazdasági szereplők fizetik meg részben a lakossági terheket is, tovább rontva a versenyképességen).
A régió "szuverenitást", "a brüsszeli diktátumok elutasítását", "az energiamix nemzeti összeállítását" szajkózó országai valójában ezzel a lépéssel konzerválják gazdasági lemaradásuk, félperifériális helyzetük egy jelentős szeletét. De legalább büszkék rá.
Kendernay Jánossal (LMP) és Császár S. Gergellyel (Európai Zöld Párt) Brüsszelben ma mi is a Színművészetivel vagyunk!
#freeSZFE