Április végén házigazdája voltam a Habitat for Humanity által szervezett konferenciának, amely azt járta körül, milyen energiapolitikai eszközökkel enyhíthető a kelet-európai energiaszegénység.
Egyetértek a szervezet alapvető céljával: minden embernek egészséges, megfizethető, méltó otthonra lenne szüksége. Magyarországon ma nem ez a helyzet. Milliókat érintenek súlyos lakhatási problémák és – definíciótól függően – a háztartások mintegy 10-20%-a számít energiaszegénynek. A korszerűtlen panelházak lakói és a vidéki kockaházak egyaránt érintettek.
A neves szakértőket, számos helyi szereplőt vonzó eseményen gyakorlati tapasztalatokat osztottunk meg. Én különösen az európai energiapolitikai szabályozás, a felülvizsgálat alatt álló energiahatékonysági irányelv kínálta lehetőségeket elemeztem. Elmondtam, hogy ma a két fő problémát a finanszírozás és a politikai szándék hiánya jelenti. Populista eszközökkel, hatósági árakkal nem lehet hosszú távon működő, hatékony, igazságos rendszert teremteni.
A lakóépületek felújítását, energiahatékonysági beruházásokat ösztönző programokra van szükség. Az alacsony jövedelmű, nehéz helyzetben levő háztartásoknak külön, célzott eszközöket kell kínálni mind tagállami szinten, mind az EU költségvetéséből.
Energiaszegénység
