Ursula von der Leyen minimális (8 fős) többséggel való megválasztása a Bizottság elnökének érdekes helyzetet eredményez. Egyrészt annyira kicsi ez a többség, hogy az már ténylegesen erodálja a legitimációját, és érdemben szűkíti a politikai mozgásterét. A megválasztása körüli viták és az eredmény ráadásul annak a jele, hogy a négypárti pro-európai koalíció erősen köhögve üzemel. Az EPP itt csak a liberálisok többségére számíthatott, a szocialisták csak nagyon hézagosan szavaztak rá, a zöldek pedig egyáltalán nem. Ezzel szemben minden valószínűség szerint kaphatott szavazatokat az ECR-től vagy más még jobboldalibb csoportoktól/delegációktól. Nagy kérdés ezek után, hogy mi az a politikai bázis, amire elnökként támaszkodni tud majd. Az EPP ma már nagyon kevés, még az RE-vel együtt is. A rossz kezdés után meg tudja-e szerezni a négypárti koalíció, vagy legalább a szocialisták stabil támogatását menet közben? Vagy állandóan egyensúlyoznia kell majd, minden alkalommal kitéve annak a veszélynek, hogy egy-egy kezdeményezését, javaslatát, a munkatervét, leszavazza az EP? Ez erősen béna kacsát csinálna belőle, és vele együtt a Bizottságból. Azok az ígéretei, amelyek ráadásul a jogállamisággal vagy a klímaváltozással kapcsolatosak, azok pont nem annak a körnek szólnak, akik megválasztották. Visszalép-e ezek után ezekből a javaslatokból, és jobbra mozdul? Vagy éppen a szocialista és zöld támogatás megszerzése érdekében tovább erősíti ezeket az irányokat?
Martin Selmayr bizottsági főtitkár távozásával ráadásul a nagy taktikus is kifut mögüle, így még bizonytalanabb, hogy merre fog elindulni. A megválasztása mindenesetre nem a vége a történetnek, inkább csak a kezdete. Ősszel fog kiderülni, hogy milyen stratégiai irányt választ ebben a nagyon nehéz helyzetben, és a pozíciója a saját biztosaival szemben sem lesz nagyon erős, úgyhogy az ő személyükön is nagyon sok fog múlni. Izgalmas fél év következik!
Weber bukásával és von der Leyen jelölésével sokan már temetik a 2014-ben bevezetett csúcsjelölti rendszert az Európai Bizottság elnökének kiválasztására. Simán lehet, hogy így lesz, én azonban az vetem fel a Mércén megjelent írásomban, hogy akár megerősödve is kikerülhet a Spitzenkanditen-szisztéma a mostani zűrzavarból.
Jávor Benedek: Tényleg válságban van az európai csúcsjelölti rendszer? « Mérce
Vajon tényleg vége van az EU-s vezetők demokratikus legitimációjának erősítésére hivatott ...