Címke: paks
Párbeszéd: Paks II boríthatja a középtávú költségvetési terveket
A paksi bővítés pénzügyi hatásai hosszútávon rendkívüli terhet jelentenek a magyar költségvetés és az adófizetők számára. A Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője által most kapott dokumentumok szerint pedig a 10 milliárd eurós orosz hitel már középtávon is az uniós költségvetési előírások megszegéséhez vezethet. A kormány ráadásul ahelyett, hogy megoldást keresne, egyszerűen letagadja a problémát.
Az EP-képviselő utánajárt annak, hogy pontosan milyen hatása lesz a Paks II atomerőmű beruházásra felveendő 10 milliárd eurós orosz kölcsönnek a magyar költségvetés egyensúlyára, a költségvetés fenntarthatóságára, illetve az államadósság mértékére. Kérdéseivel az NGM-hez és az Európai Bizottsághoz fordult. A kapott válaszok azonban ellentmondanak egymásnak.
Tállai András szerint az eladósodottság mértéke a jövőben sem fog növekedni, ám az Európai Bizottság szerint az eladósodottság mértéke az atomerőmű építési szakaszában körülbelül a GDP 8%-ával fog emelkedni. „A kormány egyszerűen letagad egy problémát, vagy indokolatlanul optimista GDP-növekedési elvárásokkal próbálja elkendőzni azt. A valóság ezzel szemben az, hogy a hitelfelvétel érdemben növelheti nem csak a nominális, hanem a GDP-arányos államadósságot is, ez pedig ellenkezik az uniós előírásokkal, amelyeket a Bizottság szigorúan figyelni fog. Felmerülhet a túlzottdeficit-eljárás újraindítása is Magyarországgal szemben. Tállai András állítása, mely szerint az államadósság mértéke az elmúlt években csökkent, garancia arra nézve is, hogy az eladósodottság a jövőben sem fog növekedni, csak viccnek megy. el” – mondta Jávor Benedek.
A képviselő szerint kétség merül fel a kormány állításainak hitelességével kapcsolatban, különösen azért, mert a Bizottság állításai szerint a projektről sem a magyar kormány, sem pedig a Költségvetési Tanács nem tett közzé középtávú költségvetési hatásvizsgálatot, noha az építkezés a közeljövőben indul.
Brüsszel-Budapest, 2017. június 8.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő
Az Európai Bizottság válasza itt, Tállai András válasza itt olvasható.
Csatát nyertünk a paksi titkosítás ügyében
A paksi megvalósítási szerződések tudvalevőleg évtizedekre titkosítva vannak, én képviselőként is csak rövid betekintésre kaptam lehetőséget anélkül, hogy akár csak jegyzetelhettem volna, és persze a látottakat nem hozhatom nyilvánosságra. Elhúzódó levelezésben voltam emiatt Péterfalvi NAIH vezetővel a paksi titkosítás törvényességét illetően. A 2014 decemberében kezdeményezett titokfelügyeleti eljárás tárgyában csak most, két és fél évvel később kaptam választ. Ebben
Péterfalvi úgy fogalmaz: „a minősítés tartalmáról jelenleg csak annyi állítható, hogy az a végrehajtási megállapodások teljes szövegére valószínűleg nem vonatkozhat (…) nyilvánvalóan vannak olyan részeik, amelyek nyilvánosságát nem szükséges korlátozni”.
Lázár János a következő kormányinfón nagyvonalúnak akarta beállítani, hogy a kormány csökkenti a beruházás körüli titkolózást, de inkább látszik úgy, hogy előre menekültek a NAIH véleménynének megszületése után. Péterfalvi Attilától megpróbálom megtudakolni, mi történt az ügyön kérődzés két és fél éve alatt.
A részletek itt, az üggyel kapcsolatos újságcikk itt olvasható.
(Fotó: Botos Tamás)
Párbeszéd – Senki nem tudja, miért nem kellett Magyarországnak betartani az EU-s jogot Paks II ügyében
Jean-Claude Junckerhez, az Európai Bizottság elnökéhez fordul Jávor Benedek, mert úgy tűnik még a Bizottságban sem tudja senki pontosan mit jelent az a technikai kizárólagosság, ami miatt az Európai Bizottság 2016 novemberében lezárta a Paks II közbeszerzésének hiánya miatt indított kötelezettségszegési eljárását.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő a Bizottság döntése után megkeresett minden magyar érintett minisztériumot, szervet és vállalatot, aki Paks II tervezésében, építésében érintett lehet, valamint megkereste részletekért az Európai Bizottság Belső piaci Főigazgatóságát is, de az elmúlt 5 hónapban senki nem tudott magyarázatot adni az égető kérdésre: vajon mik azok a technikai paraméterek, amelyek a Roszatomon kívül mindenki mást kizártak a Paks II. projektből. Így azt sem tudni, miért állt jogában a magyar kormánynak az EU-ban kötelező közbeszerzési eljárás elhagyása.
“Magyarországon nem készült egyetlen olyan szakvélemény vagy tanulmány sem, amely szerint csak a Roszatom felel meg a magyar előírásoknak, sőt a második Orbán-kormány komoly tárgyalásokat folytatott más erőműépítő céggel is, mielőtt az orosz félnek adták a megbízást.” – hangsúlyozta az európai parlamenti képviselő. Jávor az ügyben az Országos Atomenergia Hivatalt, az MVM Paks II. projektcéget, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, a Paksi Atomerőmű Zrt.-t és a Miniszterelnökséget is megkereste azt tudakolva, hogy bármelyik szereplő készített-e a tender elhagyását megalapozó elemzést vagy szakmai anyagot. A válaszok egytől egyig tagadták, hogy ilyen anyagot bármely érintett készített volna. A Miniszterelnökség cinikus válasza szerint a magyar kormány nem is tudja, hogy milyen érvek miatt zárta le a Bizottság a kötelezettségszegési eljárást
“Döbbenetes, hogy az Európai Bizottság is a magyar kormány keze alá játszik, és ők sem hajlandóak információt adni a döntés indokairól.” mondta a Párbeszéd képviselője, aki szerint ez azt támasztja alá, hogy Paks II. tenderének hiányát a Bizottság politikai okokból hagyta jóvá, és az eljárást, valójában megfelelően megalapozott indokolás nélkül szüntette meg. Ennek a gyanúnak a tisztázása az Európai Bizottság felelős igazgatóságai együttműködésének hiányában Juncker elnök feladata – szögezte le Jávor -, és addig nem nyugszom, amíg a nyilvánosság világos választ nem kap arra az alapvető kérdésre, hogy miként volt lehetséges az európai jog semmibe vétele egy ilyen súlyú ügyben.”
Az érintett intézmények válaszai itt, a Juncker elnöknek írt levél itt olvasható.
(Kép forrása: 24.hu)
Párbeszéd: Orbán elbukta az atomtitkot
Párbeszéd: Orbán elbukta az atomtitkot
Akkor is be kell tartanod a törvényeinket, ha Magyarország miniszterelnöke vagy – ez az üzenete Lázár János bejelentésének, hogy a kormány feloldja a mindenre kiterjedő paksi titkosítást. Az önkéntes titokminiszter csupán azt felejtette el hozzátenni, hogy előre megmondtuk: nem lesz jó vége, ha megpróbálják az összes részletet eltitkolni, és hogy a Párbeszéd fellépése nyomán az adatvédelmi hatóság kényszerítette rá őket a visszakozásra.
Kis győzelem a jogállam magyarországi híveinek, és nagy bukás Orbánéknak: ha hihetünk az atom-ügyben elvétve igazmondáson kapott Lázár Jánosnak, a kormány kénytelen feloldani a titokban megkötött paksi paktum megvalósítási megállapodásainak (voltaképpen a minimum 4000 milliárd forintos beruházás kivitelezési, finanszírozási és üzemeltetési szerződéseinek) a titkosságát. A magyar adófizetők pénzével és a következő generációk biztonságával üzletelő Orbán-kabinet természetesen nem magától vált hirtelen az átláthatóság elkötelezett hívévé.
A szokatlan lépésnek hosszú előzménye van: Jávor Benedek, a Párbeszéd képviselője 2014 decemberében titokfelügyeleti eljárást kezdeményezett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH) a három megállapodás titkosításának felülvizsgálata érdekében. Péterfalvi Attila, a NAIH vezetője vagy tudatosan, vagy kapacitáshiányát elhallgatva, gyakorlatilag bárminemű tájékoztatás nélkül kétségek között hagyni bárkit, aki a jogállam eme intézményében még bízott, de választ nem adott. Végül már az ombudsmannak is közbe kellett avatkoznia, de két és fél éves időhúzás után végre megszületett a döntés: a mindenre kiterjedő titkolózás a magyar jog alapján sem tartható.
Péterfalvi minap megérkezett, minden ésszerű időn túli válasza szerint „a minősítés tartalmáról jelenleg csak annyi állítható, hogy az a végrehajtási megállapodások teljes szövegére valószínűleg nem vonatkozhat (…) nyilvánvalóan vannak olyan részeik, amelyek nyilvánosságát nem szükséges korlátozni”.
Gratulálunk a NAIH elnökének, hogy mintegy 30 hónapnyi munkával sikerült rájönnie arra, amit minden jogtisztelő polgár tudott már a titkosítás pillanatában – és Lázár Jánosnak is az igyekezetéhez, hogy megpróbálja a kormány nagylelkűségének beállítani az információszabadsághoz való jogaink részleges biztosítását – nagyszerű képet festenek a magyar jogállam állapotáról. Egyben felszólítjuk az érintetteket a bővítési dokumentáció teljeskörű nyilvánosságának megteremtésére: bárhogy ügyeskednek is, 4000 milliárd adóforint elköltése nem a magánügyük, előbb-utóbb minden döntésükkel és minden fillérünkkel el fognak számolni. De a jogállam híveinek joguk van megkövetelni, hogy ez inkább előbb következzen be, mint később: jogunk van ugyanis tudni egy olyan szerződés részleteiről, amelyeknek végsősoron a törlesztőrészleteit minden hónapban mi fizetjük ki az energia árán felül.
Éppen ezért, és hogy mindenki láthassa, hogyan működnek a magyarországi jogállami intézmények, Jávor Benedek adatkéréssel fordul Péterfalvi Attilához, hogy kiderüljön mi is történt az elmúlt két és fél évben.
Péterfalvi Attila válasza: NAIH-2017-paks titokfelügyelet válasz
Brüsszel, 2017. április 28.
(Fotó: Botos Tamás)
Párbeszéd: Az államfő kezdeményezzen népszavazást Paksról!
Áder János köztársasági elnök a Trefort gimnázium diákjaival beszélgetve azon sajnálkozott, hogy az emberek nem tudnak olyan népszavazási kérdést megfogalmazni a paksi bővítésről, amely megfelelne a Nemzeti Választási Bizottság elvárásainak. A Párbeszéd szerint a sajnálkozás helyett a köztársasági elnök akár cselekedhetne is: ha fontosnak tartja, hogy a nép döntsön, éljen elnöki jogosítványaival, és kezdeményezzen ő népszavazást!
A köztársasági elnök gimnazistákkal folytatott beszélgetése során a legelvontabb környezetvédelmi témák mellett aktuális kérdésekkel is szembesült: az egyik diák például szóba hozta a paksi bővítést, illetve a beruházással kapcsolatos népszavazási kezdeményezéseket. A köztársasági elnök szerint azért nem népszavazás döntött Paks kérdésében, mert eddig nem volt megfelelő, az NVB által elfogadható kérdés, pedig van jogi lehetőség a referendumra, „ha valaki meg tud fogalmazni egy megfelelő kérdést”.
A Párbeszéd szerint a megoldáshoz Áder Jánosnak csupán az alkotmányt kell fellapoznia: ha valóban fontosnak tartja, hogy a magyar állam legdrágább és legkockázatosabb beruházásáról a magyar nép döntsön, éljen az alaptörvényben rögzített elnöki jogkörével, és jogi stábjával konzultálva találjon szerinte jogszerű kérdést, és kezdeményezzen ő maga népszavazást a tervezett bővítésről!
A Párbeszéd biztos benne, hogy a nukleáris energia magyarországi jövőjéről érvényes döntést csak a magyar választók hozhatnak. Áder Jánosnak hatalmában áll ezt lehetővé tenni.
Brüsszel, 2017. április 25.
(Kép forrása: 444.hu)
Párbeszéd: Paksi hitel- orosz érdekhálóban Magyarország
A tervezett paksi bővítésért felelős kormánytag, Lázár János szerint Magyarország néhány héten belül megkezdi a paksi orosz hitel lehívását, majd a fölvett hitelrészt azonnal vissza is fizetjük. A Párbeszéd szerint az abszurd eset világosan mutatja, hogy az elkapkodott bővítési ügyletben a rosszul megkötött paksi szerződésekkel az Orbán-kormánynak nincs mozgástere: követnie kell az orosz diktátumot, akkor is, ha az ellentétes a magyar érdekkel.
Lázár szerint a valószínűleg lehívjuk az aktuális hitelrészt, majd 60 napon belül törlesztjük. Ennek természetesen nincs semmi értelme, mégis jelzésértékű: Magyarország szeretne kihátrálni az elkapkodva, előkészítés nélkül, Orbán és Putyin 2014-es váratlan megállapodása nyomán megkötött hitelszerződésből, de nem tud szabadulni. Bár Lázár János az elmúllt egy évben számtalanszor elmondta, hogy nem fogjuk igénybe venni az orosz kölcsönt, inkább a piaci finanszírozást választjuk, Vlagyimir Putyin februári látogatásakor az orosz elnök világossá tette, hogy nincs kibúvó. Így nem csak a máig közel egymillió euróba kerülő rendelkezésre tartási jutalékot kell folyamatosan fizetni, hanem a további hitelterheket is – egy olyan hitelért, amelyre nincs szükségünk.
Az eset egyértelművé megmutatja, hogy a hitelszerződés milyen rendkívül erős garanciákkal védi az orosz fél érdekeit, miközben Magyarország nem rendelkezik eszközökkel saját érdekeinek érvényesítésére. A helyzet ráadásul az, hogy nem csupán a hitelszerződés, hanem az egész paksi szerződéscsomag hasonló szellemben fogant, és végső soron sokkal inkább orosz tollbamondásnak, mint egyenlő felek szerződésének tekinthető. A kivitelezés kapcsán sokat emlegetett „turn key” szerződés például, amely kormány szerint garantálja, hogy a beruházás esetleges költségemelkedése az orosz fél kockázata, és Magyarország a szerződött összegért kész erőművet kell, hogy kapjon, valójában szintén tele van kiskapukkal, és nem garantálja, hogy nem tud drágulni a projekt. A kölcsönszerződéshez hasonlóan ez is rendkívül rugalmas az orosz fél szempontjából, arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények mentik fel a Roszatomot a szerződött ár betartása alól.
A megvalósítási szerződés egyértelművé teszi például, hogy ha a költségtúllépés a magyarországi engedélyezési eljárás elhúzódása miatt következik be, akkor az a magyar fél kizárólagos felelőssége. Az engedélyezési eljárások viszont az eredeti tervekhez képest már most is körülbelül egy év csúszásban vannak. Hogy ez a csúszás költségnövekedést okozó határidőtúllépés-e, az csupán a két fél alkujától függ. A két fél közül a magyar kormány pedig szemmel láthatólag semmilyen mozgástérrel nem rendelkezik, az orosz fél által diktáltak végrehajtásán túl.
A Párbeszéd szerint immár egyértelmű, hogy a tender nélkül a Roszatomnak adott a paksi projektről súlyosan hátrányos szerződéseket sikerült kötnie a magyar kormánynak. A döntés egyik okaként hivatkozott orosz finanszírozásról ma már látszik, hogy előny helyett inkább súlyos teher, és könnyen lehet, hogy az ajánlatok megversenyeztetése esetén nem csak a finanszírozásra, hanem a beruházás megvalósítására is lett volna jobb ajánlat. Az is látszik azonban, hogy az orosz érdekhálóból a kormány immár nem tud szabadulni: a szerződésekből szinte lehetetlen kihátrálni, pedig már a kormány számára is nyilvánvaló, hogy vállalhatatlanul rossz üzletet kötött. A magyar érdekeket súlyosan sértő megállapodás Orbán Viktort vétke: a miniszterelnöknek kell korrigálnia a saját hibáját, vállalva természetesen a politikai felelősséget is azért, hogy a magyar gazdaságot kiszolgáltatta a putyini Oroszországnak.
Párbeszéd: a Kúriához fordulunk a paksi népszavazás érdekében
A Nemzeti Választási Bizottság elutasította Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője által benyújtott népszavazási kérdést a paksi bővítés és a magyar energiapolitika ügyében. Az NVB rossz szokásához híven politikai megrendelést teljesített, amikor az egyértelműség hiányára hivatkozva elutasította a képviselő kérdését. “A kifogás teljesen megalapozatlan, és csak azt bizonyítja, hogy az NVB a jogszerűség helyett a párthűséget tekinti vezérlő elvnek” – reagált a döntésre Jávor, aki közölte, a döntéssel szemben kifogással él a Kúriánál.
Az EP-képviselő által benyújtott kérdés a következő volt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a Nemzeti Energiastratégiát, hogy az a megújuló energiaforrások hasznosítását és az energiahatékonyság javítását előnyben részesítse az atomenergia alkalmazásával szemben?” Az NVB szerint a kérdés az “egyértelműség hiánya” miatt nem hagyható jóvá. Az a testület fogalmazta meg ezt az állítást, amely korábban a teljességgel értelmetlen és homályos kvótanépszavazási kérdést, amelyről a kormány sem tudta egyértelműen megmondani, hogy pontosan mire vonatkozik, és mi következik belőle, fenntartások nélkül átengedte.
Jávor szerint a kérdésben szereplő Energiastratégia elfogadása az Országgyűlés kizárólagos hatásköre, így arra vonatkozóan nem lehet nemzetközi szerződésbe ütközést kifogásolni, amivel korábbi népszavazási kezdeményezéseit elutasították – örömteli, hogy eddig az NVB is eljutott. Az újonnan kitalált érv azonban szintén teljesen megalapozatlan, az NVB döntése pedig nem csak az alapvető demokratikus elveket sérti a kormány napi politikai érdekeinek érvényesítése érdekében, hanem Magyarország energetikai jövőjét illetően is katasztrofális hatású. Jávor Benedek bejelentette, hogy a magyar energiapolitikát vakvágányra terelő végzetes döntések megakadályozása érdekében a Kúriához fellebez az NVB döntésével szemben. Egyben rámutatott, hogy a Párbeszéd további, az üggyel kapcsolatos kérdése is az NVB döntésére vár, amely egyértelmű döntési lehetőséget teremtene az Energiastratégia két részleteiben kidolgozott forgatókönyve között. Ennél a kérdésnél az egyértelműség hiánya sem lehet ok – kíváncsian várjuk, hogy mit izzad ki magából kínjában a Választási Bizottság.
A Párbeszéd szerint súlyos hibát követ el a kormány, amikor Magyarországot a XXI. században egy múlt századi, idejétmúlt energiapolitikához köti, és mindezt az emberek megkérdezése nélkül. Ezért elengedhetetlen a népszavazás megtartása a kérdésben. A Párbeszéd reméli, hogy a Kúria a jogszerűség talaján maradva utat enged a kezdeményezésnek.
A Párbeszéd Fukusimáról: Csak Orbánék nem tanultak a katasztrófából
Hat éve, 2011 március 11-én történt a világ történetének egyik legdrágább és legveszélyesebb műszaki katasztrófája, a fukusimai atomerőmű-robbanás, amelynek a kártételeit máig nem sikerült helyrehozni. A Párbeszéd szerint az évforduló tanulsága egyértelmű: az atomnál nincs kockázatosabb energiatermelési mód, az olcsó atomenergia csak a korrupt politikusok nyilatkozataiban létezik.
Bár a magyar közvéleményt rendre azzal etetik, hogy Fukusimában természeti katasztrófa történt, valójában emberi hibák és technikai hiányosságok sorozata vezetett a történelem legsúlyosabb atombalesetéhez. A közvetlen előzmény valóban egy 9-es erősségű tengeralatti földrengés, és az általa kiváltott, 13 méter magas hullámokat generáló szökőár volt, ám a japán kormány számára készített független parlamenti bizottság 2012-es jelentése szerint a balesetet felelőtlenségek és mulasztások sorozata okozta, amelyek a tervezésben, a kivitelezésben, a hatósági felügyeletben és az üzemeltetésben is jelen voltak. A károk szinte felfoghatatlanul nagyok: a reaktorzónát még ma is lehetetlen megközelíteni, a romeltakarító robotok egymás után mondják fel a szolgálatot, emberek százezreit kellett kitelepíteni, a talaj és a tengervíz is tartósan elszennyeződött, a sugárszennyezett víz az erőmű területéről jelenleg is a tengerbe szivárog.
A japán kormány szerint 20 trillió jent, azaz mintegy 52 ezer milliárd forintot kell a kárelhárításra költeni: ez a magyar költségvetési főösszeg háromszorosa, a tervezett paksi bővítés árának pedig a tizenkétszerese. Ennyi pénze természetesen nincs a balesetért felelős vállalatnak, a kár döntő hányadát az adófizetők állják.
Bár a katasztrófa idején az atomipar nemzetközi és magyar propagandistái rendre azt hangoztatták, hogy Fukusima nem ismétlődhet meg, a valóságban az atomenergia használatba vétele óta 20-25 évenként sor kerül egy hasonló súlyosságú atombalesetre, amit biztosítók már be is áraztak – többek között az ebből adódó drágulás következménye a fejlett világban tapasztalható atomerőmű-bezárási hullám. Magyarország különösen veszélyeztetett, miután az Orbán-kormány egy tavalyi törvénymódosítással megszüntette a paksi erőművet és a tervezett bővítést felügyelő nukleáris hatóság önállóságát, és kormányrendeletekkel felülírhatóvá tette a korábban megfellebbezhetetlen hatósági döntéseket – miközben mindenütt a világon a felügyeleti jogkörök erősítésén, a biztonság növelésén fáradoznak.
A Párbeszéd szerint a kormány példátlan felelőtlensége egy újabb érv amellett, hogy Magyarországnak a meglévő paksi blokkok leállása után ki kell szállnia az atomenergiából. Fukusima megmutatta, hogy az olcsó atomenergia csupán politikai mítosz: a nukleáris energiatermelésnél drágább és veszélyesebb megoldás nem létezik, a kockázatot pedig mindig közösen viseljük.
2017.03.11.
Budapest
(Kép forrása: en.wikipedia.org)
Az Európai Bizottság engedélyezte, hogy magyar adófizetők csúnyán megfizessenek Paks II-ért
Az Európai Bizottság mai döntése egyértelművé tette, hogy a magyar kormány minden korábbi hazug állításával szemben igenis van az új paksi atomerőmű finanszírozásában állami támogatás. Az Európai Bizottság ezzel elismerte, hogy a Paks II beruházás nem egy gazdasági alapon megtérülő befektetés, ahogy azt a Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője a kezdettől fogva állította.
A Bizottság végül jóváhagyta az állami támogatást a projektben, de ezzel nem tett többet, mint elismerte, hogy a hülyeséghez való jog tagállami alapjog – hangsúlyozta a zöld párti képviselő. Sajnálatosan azonban ez a kormányzati hülyeséghez való jog azt eredményezi, hogy a magyar adófizetők pénzéből a kormány több ezer milliárdot egy a környezte káros és az emberi életre veszélyes, letűnőben lévő technológiába fektet, ahelyett, hogy a környezettel harmonizáló, hosszútávon olcsóbb megújuló energiaforrásokba fektetne be.
A meg nem térülést mi sem bizonyítja jobban, hogy az Európai Bizottság szigorú feltételeket támasztott a magyar adófizetők pénzügyi veszteségének korlátozására: az Európai Bizottság egyrészt kötelezte a kormányt, hogy Paks II-t külön gazdasági társaságként kezelje, nehogy Paks I bevételéből kozmetikázzák az új atomerőmű veszteségeit, továbbá a Bizottság megtiltotta, hogy a cég bevételeit bármilyen formában újra befektessék, sőt a bármikor felmerülő profitot a magyar költségvetésbe kell visszafizetni. Ezen felül kötelezte a kormányzatot, hogy az áramot átlátható, diszkriminációmentes árveréseken, illetve a nyílt energiatőzsdén adják el.
Jávor szerint az Európai Bizottság is hibát követett el, mert ahogy azt az Egyesült Királyságbeli Hinkley Point C építendő új atomerőmű esetén is tette – az EURATOM Szerződésre hivatkozva bármilyen kormányzati érvet elfogad kivételes indokként, mind az egyébként tiltott állami támogatás jóváhagyására, mind pedig az uniós jog által megkívánt közbeszerzési eljárás kikerülésére, egyszerűen azért, mert nukleáris létesítményekről van szó. A képviselő emlékeztet, hogy az uniós szerződések együttes értelmezése alapján a Bizottságnak egyértelműen a megújuló energiaforrásoknak kellene prioritást adnia a nukleáris energia helyett.
A Párbeszéd képviselője arra is emlékeztetett, hogy az eljárás során Günther Oettinger és Klaus Mangold gyanús utazásai révén egy átláthatatlan és ellenőrizhetetlen lobbitevékenység is részévé vált az eljárásnak, ami különösen kétségessé teszi annak kimenetelét. Jávor szerint ugyanakkor további jogvitákra lehet számítani az ügyben az Európai Bíróság előtt, és ahogy korábban is, mindent meg fog tenni, hogy a bővítésről végül a számlát álló magyar adófizetők beleszólása nélkül ne lehessen döntést hozni, és véleményüket népszavazáson kérjék ki. A magyar energiapolitika és az azt megalapozó dokumentumok – így az Energiastratégia – súlyosan elavultak, és az utolsó pillanatban vagyunk, hogy Magyarország a helyes irányba forduljon a megújulók és az energiahatékonyság fejlesztésével, és ne fusson energetikai zsákutcába a XXI. században
Az európai parlamenti képviselő csalódásának adott hangot a Bizottság eljárását illetően is: Jávor Benedek szerint komolyan aggályos, és elszomorító, hogy ilyen súlyú, Európa egyik precedens értékű nukleáris erőmű építésével kapcsolatos döntését a Bizottság az ügy szóbeli megvitatása nélkül, írásbeli eljárásban hozta meg.