JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Paksi bővítés – A Párbeszéd is népszavazást kezdeményez a bővítés leállításáért

Budapest, 2017. március 3., péntek (MTI) – Az LMP-t követően a Párbeszéd Magyarországért is népszavazást kezdeményez a paksi atomerőmű bővítése ellen. A párt kampányt is indít annak érdekében, hogy a kormány és az Országgyűlés vizsgálja felül a nemzeti energiastratégiát – jelentette be a párt EP-képviselője pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.

A tervezett népszavazási kérdés szövege: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a Nemzeti Energiastratégiát, hogy az a megújuló energiaforrások hasznosítását és az energiahatékonyság javítását előnyben részesítse az atomenergia alkalmazásával szemben?”

Jávor Benedek emlékeztetett, hogy korábban már próbálkozott két népszavazási kérdéssel, de azokat elutasították, mert a referendum nemzetközi szerződést írna felül.

A mostani kérdés viszont egy magyar jogalkotási aktusra vonatkozik, ezért azzal kapcsolatban nem lehet nemzetközi kötelezettségvállalásokra hivatkozni – jelentette ki.

Kitért arra is, hogy az elmúlt időszakban többen, köztük az LMP is adott be népszavazási kérdéseket. Véleménye szerint annál jobb, minél több kérdés fekszik a Nemzeti Választási Iroda (NVI) előtt, mert annál nagyobb az esélye, hogy valamelyiket átengedik. Kérdésre válaszolva hozzátette, ha az LMP beadványa kap zöld utat, azt is támogatják, mert az a fontos, hogy egységesen lépjenek fel, és lehetővé tegyék a népszavazás kiírását.

Jávor Benedek arra is kitért, hogy kampányuk részeként kifejlesztettek egy internetes alkalmazást, amelyen keresztül a választók e-mailben kérhetik az országgyűlési képviselőket arra, hogy vizsgálják felül az energiastratégiát.

A politikus indoklásként azt mondta, a kormány évek óta azt állítja, hogy a bővítésre azért van szükség, mert az ország energiaellátásának nincs más alternatívája. Eközben viszont kísérletet sem tettek arra, hogy érdemi alternatívát vázoljanak fel a két új blokkal szemben – hangsúlyozta.

Az EP-képviselő bemutatta a német Wuppertal intézet, az Energiaklub és a Zöld Műhely Alapítvány „Zöld Magyarország – Energia útiterv” című tanulmányát, amelyik 2050-ig vizsgálja a lehetséges forgatókönyveket.

A becslés szerint a megújuló energiák használatával és az energiahatékonyság növelésével a beruházási költségek akár harminc százalékkal alacsonyabbak lehetnek a paksi bővítésre szánt összegnél – közölte.

Ráadásul a vizsgált időszakban az ország energiaigénye mintegy negyven százalékkal csökkenthető, a szén-dioxid-kibocsátása a harmadára eshet vissza, miközben hazai munkahelyek tízezrei jöhetnek létre – ismertette megállapításaikat Jávor Benedek.

 

Fényhozók wokshop- Jávor Benedek napelemet szerel

A Zöld Műhely Alapítvány, a Romaversitas Alapítvánnyal összefogva, háromnapos tanfolyamot hirdetett Bicskére. Napelemből, kis akkuból és LED-szalagokból olcsó világítást készítettünk, illetve megtanítottuk a gyártás minden fázisát az érdeklődőknek. Az utolsó napon felszereltük a világítást a bicskei Járóka családnál. Jávor Benedek is beszállt a munkába. A családból két fiú,  Patrik (17) és Marci (10) nagyon ügyesen dolgoztak, és miután eljöttünk, folytatták tovább, minden szobába szereltek világítást.

Fotó: Járdány Bence

Fenntartható energiarendszert Magyarországnak!

Az alábbi írás a Zöld Műhely Alapítvány által szervezett, „Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára” című konferencián 2016. május 18-án tartott nyitóelőadásom szerkesztett verziója. A konferencia megrendezését a Heinrich Böll Stiftung támogatta.

Alig van időszerűbb téma ma Magyarországon, mint a magyar energiapolitika jövője. Nem csupán az új paksi blokkok létesítése, illetve az ezt övező bizonytalanság – uniós vizsgálatok sora vagy az orosz finanszírozó megrendült pénzügyi helyzete – diktálja, hogy alternatívákat keressünk és nyílt vitát kezdeményezzünk Magyarország energetikai jövőképét illetően.

Pedig már ez önmagában is indokolttá tenné, hogy legyen B-terv hazánk energiaellátására arra az esetre, ha az paksi atomerőmű létesítése kudarcba fulladna, vagy – ahogy az elmúlt évek valamennyi európai nukleáris projektje esetében tapasztalható volt – sok éves, akár évtizedes csúszásba kerülne.

A kormányzat egyoldalú elkötelezettsége az új paksi erőmű, mint egyedül számításba vett megoldás mellett nem csupán azért káros, mert meggyőződésem szerint egy súlyosan veszteséges, energetikailag indokolatlan, kockázatos és környezetkárosító beruházást erőltetnek. Talán ennél is nagyobb kockázatot jelent, hogy mindeközben semmiféle elképzelés nem körvonalazódik Magyarország energiaellátására a projekt bukása esetére. Mi több, a szóba jöhető alternatívákat a kormány aktívan szorítja vissza például a szélenergia-engedélyek befagyasztásával, a napelemekre kivetett termékdíjakkal, az épületek energetikai korszerűsítésére rendelkezésre álló uniós források lakosságtól való elvonásával. Mindent ennyire egy lapra, egyetlen – bizonytalan – projektre tenni fel egy olyan stratégiai ágazatban, mint az energetika, megítélésem szerint elfogadhatatlan kockázatvállalás a magyar adófizetők és energiafogyasztók terhére. Egy párra all in-t mondani – ez inkább csak a hollywoodi filmekben szokott egy happy endhez vezető idegfeszítően izgalmas stratégia lenni.

De az új paksi erőmű csupán egyetlen eleme a problémának. Nagyobb baj az, hogy a jelenleg hatályos, 2011-ben elfogadott Energiastratégia – melynek Paks is a részét képezi – szinte egyetlen eleme sem áll már meg a lábán. A valóság néhány év alatt lényegileg ásta alá annak előfeltevéseit, így ma már, akármennyire is megalapozottnak tűnhetett a megalkotása idején (bár néhány tézise már akkor sem volt reális), mára inkább kortörténeti dokumentum, mint használható útiterv a magyar energiapolitika számára.

  1. Az Energiastratégia már elfogadása pillanatában is leginkább vitatható feltételezése a várható energiaigények alakulására vonatkozó becslés volt. Az évi 1,5%-os növekedés lényegében egy, az 1980-as, 90-es években gyökerező energetikai hüvelykujj-szabály átvételéből fakad, mely szerint 1%-os GDP-növekedés nagyjából 1%-os energiaigény növekedéssel jár együtt. Ez az elképzelés azonban már 2011-re is idejétmúlttá vált, alkalmatlansága azóta pedig még nyilvánvalóbb. A 2007-2008-as gazdasági válság megakasztotta az energiaigények növekedését a fejlett országokban, az energiahatékonysági erőfeszítések pedig szétválasztották a GDP és az energiafelhasználás szoros összekapcsoltságát – ez egyébként az EU energiapolitikájának egyik fő célja. Azóta sem az EU, sem Magyarország energiaigénye nem növekedett, lényegében stagnál, vagy inkább csökken. A 2011-es 1053 PJ primer energiaigénynek Magyarországon a stratégia alapján 2015-re 1117 PJ-ra kellett volna nőnie, ehhez képest 2015-ben – előzetes adatok szerint – az 1014 PJ-ra csökkent. 100 PJ, azaz nagyjából két paksi blokknyi energiafelhasználás „hiányzik” a valóságban az Energiastratégia forgatókönyvéhez képest 2015-ben – 4 év alatt! Az Energiastratégia energiaigény-becslései egyszerűen nem vehetők továbbra is komolyan.
  2. Az Energiastratégia elfogadásával szinte egy időben bekövetkezett fukusimai katasztrófa, majd az ezt követő biztonsági felülvizsgálatok, az új projektekre vonatkozó előírások szigorodása nyomán a nukleáris beruházások költségei a korábban becsültekhez képest jelentősen megnőttek, így versenyképességük más energiatermelő kapacitásokhoz képest erősen romlott;
  3. Az elmúlt években az európai atomenergetikai iparban két további fontos költségnövelő folyamat zajlott. Egyfelől valamennyi atomerőmű beruházás kivitelezési költségei elszálltak az eredetileg tervezettekhez képest – nem csupán a sokat emlegetett olkiluotoi vagy flamanville-i projektek esetében, hanem a közelmúltban a még meg sem kezdett Hinkley Point C blokk építési költségeire is váratlanul 15%-kal magasabb becslést adott meg a beruházó EDF, mint korábban – és itt eddig még egy kapavágás sem történt. Ráadásul általános meggyőződéssé vált, hogy az atomerőművek leszerelési költségei, valamint a sugárzó hulladékok végleges elhelyezésének ára jóval magasabb lesz a tervezettnél, és az így megugró költségek fedezésére nincs sem forrás, sem életképes stratégia, így azok várhatóan a költségvetéseket fogják terhelni például Franciaország vagy Németország esetében is.
  4. De átalakult az Energiastratégia másik lábát alkotó fosszilis energiahordozók piaci és politikai környezete is. A gázellátás kapcsán a Déli Áramlat vezeték bukása mellett talán a legfontosabb változás annak a megkülönböztetett figyelemnek a kialakulása, amely az EU-ban az Oroszországtól való energetikai függőségre irányul. A 2014-es Európai Energiabiztonsági Stratégia egyértelműen az orosz gázfüggés csökkentését tűzte ki célul, ami a gázellátás biztosítása során alternatív források keresését, és alternatív útvonalak kiépítését igényli, jelentős járulékos beruházási költségeket rendelve hozzá a gázra alapozott energiahasználatra.
  5. A szén esetében, amely az Energiastratégia által elfogadott Atom-szén-zöld forgatókönyv nevesítetten fontos összetevője, a nemzetközi klímapolitikai fejlemények állítanak kemény korlátokat. A tavaly decemberben aláírt Párizsi Klímaegyezmény céljai között szigorúbb, a korábbi 2 C fok helyett 1,5 C fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés elérése szerepel, ez pedig óhatatlanul a kibocsátáscsökkentési célok ambícióinak növelését, nem pedig csökkentését igényli. Ezzel aligha fér össze, hogy a rendszerváltás óta a magyar energiamixben meredeken zuhanó részarányú szén alapú energiatermelés trendje megforduljon, és ismét jelentős tényezővé váljon – ráadásul az igencsak kétséges versenyképességű magyar szénvagyon-kitermelés révén.
  6. Ezzel összefüggésben pedig kalkulálni kell a CO2-kibocsátás költségeit is, amely szintén hozzáadódik a fosszilis energiaforrásokra alapozó energiatermeléshez – éspedig éppen a szénhez leginkább.
  7. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az elmúlt 5 évben valóságos forradalom zajlott le a megújuló energiaforrások területén. A technológia fejlődésével a megújulók hatékonysága meredeken növekszik, korábban megújuló energiatermelésre alkalmatlannak tartott területeken vált lehetővé azok hasznosítása (pl. az alacsony sebességű szél hasznosításának feltételei jelentősen javultak), mindezen technológiák bekerülési költsége pedig zuhanásszerűen csökkent. A napenergia alapú villamosenergiatermelés évente 10%-kal válik olcsóbbá, és ez olyan léptékű piaci térnyeréssel fog járni, hogy az Oxfordi Egyetem kutatóinak becslése szerint 2027-re a globális energiaigények 20%-át önmagában a napenergiás technológiák fogják biztosítani. Idén év elején egy Marokkó által kiírt 850 MW-os szélenergia tenderen 25-30 USD/MWh árat sikerült elérni – ez 7-8 Ft/kWh-t jelent, ami nem csak az új paksi blokkok várhatóan 30-32 forintos kWh-kénti árát múlja messze alul, hanem a jelenlegi, már kifutott erőmű 11 forintos kWh-kénti árát is.

Röviden: a hatályos magyar energiastratégia valósághoz való viszonya megkapóan laza. Egy ennyire megalapozatlanná vált stratégiának a követése súlyosan téves policy döntéseket eredményez, amelynek a következményeit viszont nagyon is valóságosan kell majd viselnünk és megfizetnünk. Azaz tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mit is gondolunk az új paksi erőmű részleteiről, a módozatról, ahogy az azzal kapcsolatos döntéshozatal zajlott, a politikai következményeiről, pusztán szakmai alapon egyértelmű, hogy Magyarország nem alapozhatja a továbbiakban energiapolitikáját a 2011-es Energiastratégiára – teljes újragondolására van szükség, az azóta bekövetkezett változások figyelembe vételével. Annak, hogy a magyar kormányon belül nem látszik erre irányuló gondolkodás, lehet, hogy jó politikai okai vannak, de az is biztos, hogy energiapolitikailag ez semmivel sem indokolható.

Ha pedig a kormány nem hajlandó szembenézni a valósággal, a globális energiapiacokon végbement radikális változásokkal, akkor másnak kell ezt megtennie, és életszerű, az aktuális és valós folyamatokon alapuló energia szcenáriót letenni az asztalra.

Erre tettünk kísérletet, amikor az Európai Parlament Zöld frakciójának és a Böll Alapítvány társfinanszírozásával megbíztuk Európa egyik legjobb energiapolitikai kutatóintézetét, a Wuppertal Intézetet aktuális, korszerű alternatív energiapolitikai forgatókönyvek modellezésére, elkészítésére. Az Energiaklub részvételével elkészült Energia Útitervrőlanélkül, hogy belemennék a részletekbe, annyit mindenesetre elárulhatok, hogy több lehetséges alternatíváját is felkínálja az új paksi blokkoknak, ezek az alternatívák reálisak, megvalósíthatók, és még olcsóbbak is.

Annyit hadd mondjak el: a modellezés során végig fokozott óvatossággal jártunk el. A számítások alapvetően konzervatívak, a technológia fejlődésének vártnál gyorsabb üteme, a költségek gyorsabb csökkenése, a piac rugalmasabb reakciója, a bevont források szélesebb köre mind-mind a modellek által előrevetített változások gyorsabbá, olcsóbbá, átfogóbbá válását eredményezhetik. Tekintsük egy rendkívül óvatos megközelítésű minimálprogramnak, aminél a valóság csak ambiciózusabb lehet – ha akarjuk.

A kérdés, hogy akarjuk-e? Hogy Magyarország részt kíván-e venni a körülöttünk zajló energiaforradalomban, a maga hasznára fordítva a változásokat, élve a benne rejlő lehetőségekkel? Vagy – sokadszorra történelme során – az országot körülvevő mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások, ipari forradalmak során ismét az eggyel korábbi trendhez igazodik, sajátkezűleg építve meg a saját versenyképtelenségét, alapozva meg történelmi lemaradását? Vagy ezegyszer képesek leszünk lépést tartani az idővel.

 

(Kép forrása: en.wikipedia.org)

Paksi bővítés – Jávor Benedek: van előnyös alternatíva

 

Budapest, 2016. május 18., szerda (MTI) – Van alternatívája a paksi bővítésnek, ami nemcsak a klímaváltozás szempontjából, hanem pénzügyileg és a munkahelyteremtést tekintve is előnyösebb. Ezt bizonyítja a Zöld Magyarország Energia Útiterv című tanulmányban felvázolt elképzelés – mondta Jávor Benedek PM-es európai parlamenti képviselő egy szerdai budapesti szakmai konferencián.

 A bemutatott tanulmány – amely az Európai Parlament Zöldek frakciójának támogatásával a Wuppertal energiapolitikai kutatóintézetben készült – megállapította: technológiailag lehetséges Magyarországon a megújuló energiaforrásokra alapozott, új paksi atomerőművet nem tartalmazó forgatókönyv. Ezzel párhuzamosan energiahatékonysági intézkedéscsomagokra is szükség van – jelezte a képviselő.

Jávor Benedek ismertette: az úgynevezett zöld forgatókönyv stabil, megbízható, fenntartható energiarendszert kínál az ország számára, amellyel 2050-re a megújuló energia részaránya a teljes energiafogyasztásban 50 százalékra, villamos energia esetében pedig 80 százalékra emelkedhet. Mindeközben az energiahatékonysági beruházásoknak köszönhetően mintegy 60 százalékkal csökkenne a teljes energiafelhasználás – tette hozzá.

Elmondása szerint a jelenlegi hivatalos energiapolitikát tükröző „atomforgatókönyv” esetén a lakosság energiaigénye 2050-re 340 terawattórára nőne, amit döntő többségben földgáz és nukleáris energia fedezne. A zöld forgatókönyv úgy számol, hogy 130 terawattórára csökkenne az igény.

A tanulmányt készítők arra jutottak, hogy a megújuló energiára alapozott elképzelés – a szén-dioxid-kibocsátás költségeit nem számolva – 2030-ig 37 milliárd euró, 2050-ig pedig további mintegy 72 milliárd euró befektetési költséget igényelne, ezzel szemben a hagyományos verzió első körben több mint 40 milliárd eurót, majd 85-90 milliárd eurót – jegyezte meg Jávor Benedek.

Az európai parlamenti képviselő szerint a tanulmány bizonyítja, hogy a kormány nem mond igazat, amikor a paksi bővítést az egyetlen lehetséges megoldásként próbálja beállítani a magyar energiapolitika jövőjeként.

Jávor Benedek a Zöld Műhely Alapítvány és a Heinrich-Böll-Stiftung által szervezett Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára című konferencián tartott előadásában hangsúlyozta továbbá, hogy a mai magyar energiapolitikai döntések alapjául szolgáló 2011-es energiastratégia már nem érvényes, az utóbbi öt évben radikálisan megváltozott a globális energiapiac, nincs energiaigény-növekedés, jelentősen emelkednek viszont a nukleáris projektek költségei.

 

A tanulmány teljes terjedelemében itt olvasható.