Győztek a pomogácsok?

“A magyarok kétharmada szerint Soros György Pártja elindul a választáson” – olvasom a híreket. A magyar politika már korábban kiküszöbölte eszköztárából a racionális érvelést, amely egyébként minden politikai cselekvés alapja kéne, hogy legyen. A közösség előtt álló feladatok megoldásának helyes módjairól folytatott vita az, amit tulajdonképpen politikának hívnak. Még akkor is, ha ez persze értékválasztásokról és érzelmekről szóló vita is egyben, a demokratikus politika nem nélkülözheti az érvek ütköztetését. Ez Magyarországról jó ideje eltűnt, hogy helyét valamiféle atavisztikus háborúskodás váltsa fel, amelynek tétje már rég nem a közösség gondjainak a megoldása, hanem a tőlünk különböző javaslatokkal előállók legyőzése és kiszorítása a közösségből.
Mostanra azonban nem csak az érvelés, mint a fennálló viták rendezésének módja tűnt el, hanem a magyar politika megszakította kapcsolatát a valósággal is. Homályos mítoszok, a propaganda kreálta fenyegetések, szorongások kiaknázásának versenye folyik helyette. Soros György Pártjával szemben mozgósíthatók a Fidesz szavazói, és Nostradamus jóslataiból vezetik le a kormányzati döntések helyességét az általuk uralt televízióban. Lázár Ervin meséjének pomogácsai végleg maguk alá gyűrték a politikacsinálást Magyarországon. Azzal a különbséggel, hogy Lázár Ervin meséje emberi, szórakoztató és a végén minden jóra fordul. Szemben a magyar kormánypolitikával, ami embertelen, nyomasztó, és nem kell Nostradamus ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy nagyon ronda vége lesz.

A rettenetes pomogácsok (fotó: petőfi Irodalmi Múzeum)

A rettenetes pomogácsok (fotó: petőfi Irodalmi Múzeum)

Ebben a helyzetben bármiféle ellenzéki politikai cselekvés súlyos választással néz szembe. Ragaszkodik-e a politika eredeti értelméhez, és annak eszközeivel vívja küzdelmét az alternatív valóság színesben, 3D-ben előadott rémtörténeteivel, ami elég reménytelen vállalkozásnak tűnik? Hiszen ami eleve abszurdnak van kitalálva, azt nem lehet logikus érvekkel legyőzni. Vagy idomul az új játékszabályokhoz, és ellenkező előjelű mitológiai szörnyeket, félelmeket, hamis mítoszokat gyárt a győzelem érdekében – Godzilla vs. Predator harccá alakítva a magyar közéletet? Amivel viszont megkérdőjelezhetővé válik a különbség a kormányzati őrület, és a vele szemben kínált alternatíva között.
Az ellenzék pártjai által követett vegyes stratégia, a racionális érvek hangoztatásának keverése a dilivonatra való felüléssel (határon túli magyarok elleni uszítás, stb.) se nem látszik eredményesnek, se nem túl koherens. Védelmü(n)kben el kell mondanom, hogy én sem tudom, mi vezethet eredményre. Hiszek az értelmes közéleti érvelésben és párbeszédben, mint a hosszú távon helyes politikai döntésekhez vezető egyetlen használható útban. Elég erős-e ez a pomogácsokkal szemben? Lázár Ervin meséjében igen. Hinnünk kell abban, hogy végső soron ő jobban tudja, mint Habony Árpád.

http://hvg.hu/itthon/20180129_A_magyarok_ketharmada_szerint_Soros_Gyorgy_elindul_a_