"Amikor majd Paks II-t felmondjuk, vagy magától földbe áll a piaci körülmények miatt, akkor itt állunk majd, hogy úgy mondjam, letolt gatyával, és tényleg az energiaimport marad az egyetlen lehetőség. Vagy az, amit az elmúlt évtizedekben is csináltunk: lejárt szavatosságú, idejétmúlt gigaprojektekbe öljük a pénzt, aztán évtizedekig küzdünk az örökséggel, dotáljuk őket, közpénzből mentjük az állásokat, s próbáljuk valahogy felszámolni a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi következményeket. Eocén-program, a lignites Mátrai Erőmű, szénfillérek, hogy csak néhány példát említsek."
Zöld politikáról, az ellenzék esélyeiről, Paks II.-ről és sok másról kérdezett a Bahir.hu független baranyai hírportál.
A német jobboldal, főleg a CSU jobbratolódásának megfordulásáról publikált nagyon izgalmas véleménycikket a mai EUObserverben Caroline de Gruyter, az egyik vezető holland napilap, az NRC Handelsblad újságírója.
Az európai populista szélsőjobb hanyatlásának részeként elemzi de Gruyter a CSU irányváltását. 2018 óta ugyanis a bajor keresztényszocialisták a korábbi keményvonalas, bevándorlóellenes, a kisebbségekkel szemben intoleráns, militáns keresztény, Merkel-kritikus, az EU-val szemben is szkeptikus, és Orbán-barát; az AfD-t másoló politikai irányát teljes mértékben felváltotta egy középre tartó, mérsékelt politikai programmal, Ez az új irány a közös európai erőfeszítésekre koncentrál, a szabályozott bevándorlást támogatja, a klímaváltozással szembeni hatékony fellépést szorgalmazza. A CSU régi és új emberei is egységesen ezt az új arculatot képviselik, Horst Seehofer belügyminiszter, vagy Markus Söder bajor miniszterelnök éppúgy, mint Markus Blume, a CSU új főtitkára. Az okot de Gruyte röviden abban foglalja össze, hogy a korábbi taktika egyszerűen nem jött be. A szélsőjobbot nem lehet jobbról előzni, mert az folyamatosan tovább fog tolódni a szélsőségek felé, folyamatosan maga után húzva a vele jobboldaliságban versenyre kelő főáramú konzervatív pártokat. Ahogy Blume CSU-főtitkár magkapó egyszerűséggel megfogalmazza: "Du kannst ein Stinktier nicht überstinken" azaz "Egy görénynél nem tudsz büdösebb lenni". Csak egyre büdösebb leszel, miközben folyamatosan vesztesz vele szemben. Így a CSU 2018 óta stratégiát váltott, és az AfD-vel való "ki a jobboldalibb" versengés helyett elkezdett visszafelé mozogni a közép felé, és ez a pár éve elég megtépázott állapotban levő örökös bajor kormánypárt magához térését hozta.
Azt már én tenném hozzá, hogy ez a felismerés nem független attól, hogy 2018-ban a CSU a tartományi választásokon történelmének legrosszabb eredményét érte el, 20 helyet vesztett a bajor tartományi gyűlésben, miközben a Zöldek történelmi sikerként 17-ről 38-ra növelték képviselőik számát a müncheni parlamentben. Az eltelt évek pedig csak alátámasztották az akkori tapasztalatot. A szélsőjobb populisták előretörése inkább tűnik átmeneti felívelésnek (amit azért nem szabad alábecsülni), de a német kvázi kétpártrendszert tartósan inkább a Zöldek erősödése bontja meg, ők intézik a struktúrát fenyegető kihívást a hagyományos pártokkal szemben. A CSU jobbrahúzása pedig csak helyet csinál ennek, nem pedig elhárítja a veszélyt. Ha a mainstream konzervatív pártok engednek a szélsőjobb csábításának, akkor ez foglyul ejti, radikalizálja és megszállja őket, miközben a politikát döntően az így szabadon hagyott centrumban csinálják - mások. Az elmúlt évek európai zöld hulláma nem csak a zöldek erősödését hozta, de az egész politikai rendszer átformálását is magával hozta, legalábbis Németországban.
A másik hozzáfűznivaló, hogy mindez Magyarország szempontjából is tanulságos. Egyfelől itthon a maga teljességében végignézhető, ahogy egy jobbközép párt a szélsőjobbal való versengés közepette leszalad jobbra a térképről. Másfelől érdekes látni, hogy itthon annyiban másképp zajlott a folyamat, hogy nálunk nem csupán a Fidesz csúszott ki a politikai spektrum jobbszélére, de vitte magával a szavazói döntő részét is, azaz a magyar társadalom nem büntette a pártot ezért a manőverért, hanem vele tartott a nagy menetelés során. Érdekes elgondolkodni azon is, hogy ha a Jobbik a Fidesszel való jobboldali versengést nem középre húzással, a néppártosodással igyekszik megnyerni, akkor vajon hogyan alakult volna a magyar politikai szcéna.
Végezetül Orbán nemzetközi környezete szempontjából sem érdektelen, hogy a mellette nagyon sokáig kitartó CSU mérséklődésével az egyik legfontosabb szövetségesi kapcsolata inog meg. Kérdés, hogy ez megmutatkozik-e valamikor az uniós döntéshozatalban. Egyelőre ennek nem igazán látszanak a jelei.
[Column] Why the CSU (successfully) stopped imitating the AfD
The U-turns of Horst Seehofer and Markus Söder, both of Germany's CSU, are worth exploring, because...