Fennáll a gyanú, hogy a magyar ellenőrök megcsapolták a közbeszerzések szabályosságának kontrolljára adott uniós pénzeket – állítja az Európai Csalás Elleni Hivatal.
Polt Péter legfőbb ügyész tud, Tállai András nemzetgazdasági államtitkár viszont nem tud arról a nyomozásról, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságának központi nyomozó főosztálya folytat. Ez azért is különös, mert a NAV Tállai fennhatósága tartozik, ráadásul az ügy sem éppen hétköznapi. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata alapján korrupciós gyanú merült fel, éspedig a magyar pénzosztó apparátus csúcsaira vezető szálakkal. E szerint még a Brüsszel által a közbeszerzések ellenőrzésére adott pénzeket is megcsapolták. Az uniós forrásokat menedzselő csúcsszervnek, az egykori Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek dolgozó tanácsadó konzorcium alvállalkozói körében az OLAF fiktív számlákra, készpénzes kifizetésekre bukkant.
A legfőbb ügyész és az államtitkár tudásbéli különbsége a két potentát hivatalos válaszából derült ki, amelyet Jávor Benedek írásos kérdésére adtak. Az európai parlamenti képviselő azt firtatta, hogy az OLAF megkeresésére mozgásba lendültek-e a magyar hatóságok, nyomoznak-e az NFÜ és a 2013 Quality Control konzorcium közötti szerződés ügyében. A fejlesztési ügynökség egyik, éppen a közbeszerzések szabályossága felett őrködő főosztályának 960 millió forintos tanácsadói szerződéséről van szó, amelyet később még meg is toldottak. A megállapodással a főosztály külső segítséget vett igénybe, lényegében az ellenőrző kapacitását bővítette, hogy hatékonyabban szűrhesse ki a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabálytalanságokat. Ez egybeesik az unió elvárásával, és Brüsszel a szakértői segítség költségének 85 százalékát finanszírozta is.
Csakhogy vette a fáradságot az OLAF, és helyszíni vizsgálatot végzett. Ennek során felmerült a gyanú, hogy a brüsszeli pénz egy része nem a közbeszerzések ellenőrzésére ment el. Sőt olyan súlyosnak találta a szabálytalanságokat, hogy a négyéves kutakodását záró jelentésében „százszázalékos korrekciót” javasolt, ami a teljes támogatási összeg, csaknem 2,4 milliárd forint visszafizetését jelenti. Az OLAF ugyanis három szerződést vizsgált meg, a már említett 960 milliós mellett a konzorciummal 2013 júliusában kötött újabb, 256 milliós, illetve az NFÜ, valamint a CEU Tender Kft.–Nagy és Pál Ügyvédi Iroda duóval kötött hasonló, több mint egymilliárdos ügyletét is. Az utóbbiakat az OLAF szabálytalannak ítélte, konkrét megállapításokat azonban ezek ügyében nem tett.
Az OLAF maga nem járhat el a tagországokban, csupán tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és azok dönthetik el, hogy elrendelnek-e nyomozást, vagy sem. A szerződések kapcsán előadott brüsszeli gyanú ezúttal felkeltette a magyar hatóságok érdeklődését. Még akkor is, ha Jávor kérdésére Tállai azt közölte, hogy a „NAV hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt nyomozás nincs folyamatban”. Polt válasza szerint költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a Fővárosi Főügyészség még tavaly júliusban elrendelte a kutakodást, az ügy nyomozati szakaszban van. Az OLAF bűnlajstromában az adócsalás mellett hűtlen kezelés, vesztegetés, csődbűncselekmény, magánokirat-hamisítás, vesztegetés és passzív korrupció is szerepel.
Az OLAF-nak feltűnt, hogy bár a tanácsadó konzorcium elég népes csapatból állt össze – tagjai a Dezső és Társa Kft., a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda, a CEU Tender Kft., az Okean Kft. és a Vépterv Kft. voltak –, a feladat teljesítéséhez mégis alvállalkozókat vett igénybe. A közbeszerzési törvény szerint a teljesítésben 10 százaléknál nagyobb arányban részt vevőket már az ajánlatban meg kell jelölni. Megnevezett alvállalkozó azonban nem szerepelt a nyertes pályázatban, a Drehor Kft. szolgálatait mégis összesen csaknem 166 millió erejéig vették igénybe, ami a teljes szerződéses summa 17 százaléka. Ráadásul a Drehor maga is bevont alvállalkozót, a Bartus Consulting Kft.-t, amelynek 66 milliós értékben adott át tanácsadói órákat.
Az eredetileg építőipari cégként alakult Drehor az ügylet kezdetén nem rendelkezett közbeszerzési referenciával, igaz, volt hozzáértő alkalmazottja – történetesen a megrendelő NFÜ-főosztály korábbi helyettes vezetője. A tenderindítás idején, 2011-ben alapított Bartus Kft. az előélete alapján szintén nem dúskált közbeszerzési tapasztalatokban. A súlyos gyanú akkor ébredt az OLAF vizsgálóiban, amikor azt találták, hogy a Drehor készpénzben fizetett a Bartus Kft.-nek – mégpedig a vállalkozások számára a törvényben megengedett havi 1,5 millió forintnál nagyobb tételeket. Fiktív számlázás is történhetett, legalábbis az alvállalkozó tanácsadók a teljesítésigazolások alapján olykor fizikailag lehetetlen feladványokat oldottak meg, akadt köztük olyan is, amelyből napi 26 óra munka jött ki.
VITÉZ F. IBOLYA