JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Jávor Benedek – 5 év ereményei

Nem csak a mozikban léteznek szuperhősök, a valóságban is találhatunk emberfeletti munkát végző jótevőket! Benedekman naphosszat harcol a korrupció és a szegénység ellen, de a bolygót sem felejti el megmenteni a pusztulástól!

5 év EP-ben töltött eredményeinek összefoglalója, kicsit rendhagyó módon.

 

Polt és a tények

Polt Péter rendesen alákérdezős Magyar Nemzet-interjúban próbálja magyarázni a bizonyítványt, hogy miért is voltak képtelenek ráakadni a nyilvánvaló bűncselekményekre az Elios-ügyben, miért fél úgy Fidesz és annak a Legfőbb Ügyészségen működő alapszervezetei az Európai Ügyészségtől, és miért hülye mindenki Európában, akivel szembe megyünk az autópályán.

Szinte minden mondata aranyat ér az interjúnak, de most csak néhány az unióval kapcsolatos állításának mennék utána, amelyek jól illusztrálják, hogy az adatok szelektív használatával és szisztematikus csúsztatásával hogyan lehet a valóságnak pontosan az ellenkezőjét sugallni.

Polt az Legfőbb Ügyészség nyomozási teljesítményét mentendő az OLAF jelentések végrehajtásának kapcsán Írországot és Finnországot emlegeti. Hamár azonban idézget az OLAF éves jelentéséből, akkor nem ártana, ha ezt pontosan tenné, és nem csak szemezgetne az adatokból. Polt azt mondja, hogy Írországban és Finnországban 0 százalékban vették figyelembe az OLAF ajánlásait. Ha azonban jobban megnézi a főügyész úr, akkor láthatná, hogy Írország és Finnország együtt sem részesül tized annyi pénzzel sem a kohéziós alapokból, mint Magyarország:   Írország 1,19 milliárd euróban, Finnország pedig 1,47 milliárd euróban részesül a 2014-2020-as időszakban. Magyarország egyedül kap ugyanebben az időszakban 33,6 milliárd eurót . Magyarán a két országban gyakorlatilag alig használnak fel uniós közpénzt, szemben Magyarországgal. Ezzel (meg persze a rendszerszintű korrupció hiányával) összefüggésben Finnországban 3 ügyben, Írországban pedig 2 ügyben folyt OLAF vizsgálat, de ebből egyet még nem zártak le (15-ös ábra az OLAF jelentésében).

img_1274

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyarország esetében eközben 20 ügyről még nem döntött az ügyészség, és a 17 eldöntött ügyből  is kevesebb mint a felében 8 ügyben emeltek vádat, 9-ben egyáltalán nem. Tehát az összes ügyek száma is tizedannyi az említett országokban, mint Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy ha jobban megnézzük a 14-es ábrát is, akkor láthatnánk, hogy az OLAF vizsgálatok pontosan 0,00%-ban érintették a kohéziós alapokat ebben a két országban.

img_1273

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel szemben Magyarországon a teljes kohéziós alap költségvetésének közel 4%-át (3,92%) érintik az OLAF ajánlásai, ami egyébként az Uniós átlag 10-szerese. és az Unióban a legrosszabb mutató! Még Románia és Bulgária is jobban teljesít nálunk.

És egyébként ha megnézzük közelebbről, akkor az is látszik, hogy sem Finnországgal, sem Írországgal szemben nem indult OLAF vizsgálat 2017-ben, viszont csak Magyarországot érintően 10 nyomozás is indult. (4-es ábra)

img_1272

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül: mindig is világos volt, hogy Magyarországon a korrupcióval kapcsolatban egyetlen mindent felülíró szabály van. Az, hogy ez állami monopólium. A kormány meg a hatóságok szigorúan fellépnek a korrupció privatizálásával szemben. Itt a Fideszen kívül senkinek nincs joga lopni. Éppen ezért – és persze a statisztika kozmetikázása végett – az ügyészség eljár a kishalak ellen, azokkal szemben, akik saját szakállukra űzték a szakmát, vagy fideszesként eltérítették a közpénzek elcsalását a saját zsebük irányába. De a rendszer részét képező intézményes korrupcióval szemben Polt Péter soha, egyetlen érdemi lépést sem tett. Azok az ügyek érinthetetlenek és érintetlenek.

És még egy megjegyzés: az Európai Parlament választott politikai szerv, annak Költségvetési ellenőrző bizottsága is politikai szerv , mindig az volt, és mindig az is marad. És ezeknek a politikai szerveknek éppen az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a szakmai alapokon működő hatóságokat. Ezért van beszámolási kötelezettsége az ügyészségeknek és a Legfőbb Ügyésznek, az ÁSZ-nak vagy az ombudsmannak az Országgyűlés felé. Ez a népszuverentiás elve. Tehát, ha Polt Péter azt várja, hogy az EP-ben ne végezzenek politikai munkát, ahhoz, hogy együttműködjön az uniós parlamenttel, akkor Polt Péter nem csak hogy soha nem fog az EP-vel együttműködni. De ez azt is jelenti, hogy megkérdőjelezi a népszuverenitás elvét, és nem hajlandó az európai állampolgárok választott testületének, az Európai Parlamentnek az ellenőrzési jogosítványait elfogadni. Végső soron  nem kíván beszámolni a főügyész a népnek. Ami elég világos üzenet arról, hogy a népfelség helyett kinek fennhatóságát tekinti magára nézve kötelezőnek. Csak akkor itt nem az EP pártpolitizál, hanem Polt Péter.

Polt Péter visszautasította a meghívást

Polt Péter nem jön el az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottságának ülésére, ahol az ügyészség és az OLAF jobb együttműködését vagy az Európai Ügyészség kérdését vitatnánk meg. Azt mondja, hogy szerinte az, hogy a CONT bizottság a munkáját végzi, és ellenőrzi az európai pénzek elköltését, az már az EP-kampány része, és az ügyészségnek el kell kerülnie a politikai tevékenység látszatát.

Polt Péternek inkább akkor kellett volna elkerülnie a politikai tevékenység látszatát, amikor minden energiájával Tiborcz Istvánt próbálta tisztára mosni az Elios korrupt visszaéléseiből. Akkor nem volt ennyire kényes, mint most, amikor – ahogy a meghívólevélből kiderül – egy szakmai eszmecserén kéne elmesélnie, hogy mi az oka annak, hogy egy sor kényes ügyben az ügyészség következetesen figyelmen kívül hagyja az OLAF ajánlásait és bizonyítékait.

Nem lehet másképp értelmezni a legfőbb ügyész döntését, mint hogy maga is beismeri, nem tud értékelhető magyarázatot adni arra, miért volt képtelen az ügyészség olyan nyilvánvaló bizonyítékokat összegyűjteni Elios-ügyben, amelyeket az OLAF-nak sikerült, illetve az OLAF-jelentésben foglalt egyértelmű bizonyítékok birtokában hogyan lehetett arra következtetni, hogy nem történt bűncselekmény az ügyben? Nem tud értelmes magyarázatot adni arra, hogy mit művel az ügyészség a politikát is elérő korrupciós ügyekben, miért tussolja el ezeket a botrányokat, ahelyett, hogy a köz érdekében következetesen feltárná őket, és bíróságra citálná az elkövetőket. Nem tud elfogadható magyarázatot adni arra, hogy hogyan zülllesztette le a napokban elhunyt Györgyi Kálmán tiszteletet érdemlő, független ügyészségét azzá a fideszes munkahelyi alapszervezetté, amilyennek ma látjuk.

Két következtetést mindenesetre biztosan levonhatunk.
1) A kormány után Polt Péter is beismeri, hogy gyalázat, amit az Elios-botrányban műveltek, és a legtöbb amit tehetnek, hogy a miniszterelnök bűnöző vejének nyilvánvaló korrupciós ügyét nem próbálják elmagyarázni az Európai Uniónak.
2) A rendszerszintű korrupció üldözése nem kampányügy, hanem a legfőbb ügyész munkaköri kötelessége. Az a politikai tevékenység, ha a legfőbb ügyész nem teljesíti a feladatát. Ha ezt politikai ügynek minősíti, azzal bevallja, hogy ő maga hogy tekint a saját tevékenységére.

Azért ezt a két vallomást is köszönjük, de valójában arra várnánk, hogy végezze el a munkáját Polt úr. Üldözze a korrupciót, és számoljon be erről az Európai Parlamentnek. Egyiket sem teszi.

https://24.hu/kulfold/2019/02/19/elios-europai-parlament-polt-peter-meghivas-elutasitas/?fbclid=IwAR0S4nYvjabot1A0DHjff6nKIhErZFeQz_Jc7R7tn474FjW-210A1ZHk-OA

Kezdeményezésünkre meghívja Polt Pétert az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottsága

A bizottság az uniós források otthoni elköltését ellenőrző másfél évvel ezelőtti magyarországi útjának folytatásaként a zöld frakció javaslata alapján hívta meg Polt Pétert, hogy megvitassunk egy sor olyan kérdést, ami már a tényfeltáró látogatásunk során is felmerült. Az Európai Ügyészséghez csatlakozás kérdése, a szervezett bűnözés elleni fellépés, vagy a nemzetközi együttműködések kérdése mellett a legfontosabb kérdésként az OLAF-jelentések magyarországi bizonyítékként való elfogadásának kérdése is napirendre kerül. Vajon miért nem tudja elfogadni az ügyészség az OLAF által gyűjtött információkat, és miért jutnak a magyar hatóságok számos kényes ügyben sorozatosan más következtetésre, mint az OLAF? Miért véli úgy számos ügyben az ügylszség, hogy az OLAF által gyűjtött bizonyítékok nem elfogadhatóak?

Megannyi kérdés, amire a bizottság választ szeretne találni, hogy megerősíthesse az uniós intézmények hatáskörét és hatékonyságát: Persze kérdés, hogy a bizottság szakmaiságától nincs-e a magyar ügyészség politikai befolyásoltsága túlságosan messze ahhoz hogy válaszokat találjunk?

És hát persze az Elios-ügyet is vizsgálta a bizottságunk, így azzal kapcsolatban is tele vagyunk kérdésekkel. Hogy most már akkor hivatalos-e, hogy a kormány nem kér az Elios-projektekre uniós támogatást (azaz elismeri-e hogy azok védhetetlenül korruptak), és ezzel Polt el tudja-e kerülni az ezzel kapcsolatos kínos kérdéseket, azt még nem tudjuk. Mi az elkezdett ellenőrzést végig szeretnénk csinálni, és Poltot megkérdezni az Elios-ügyről.

A képen a következők lehetnek: szöveg

Beismerő vallomás Elios-ügyben! – A kormány visszavonja az uniós támogatási kérelmet

Több egymástól független magyar és uniós forrás egybehangzó állítása szerint a magyar kormány kiveszi a Bizottságnak leadandó végleges számlacsomagból az Elios által megvalósított, az OLAF által vitatott közvilágítási projektek számláit. Azaz gyakorlatilag lemond az uniós finanszírozásról, reménytelennek ítélve, hogy meggyőzze Brüsszelt a projektek jogszerűségéről. Ez lényegében beismerése annak, hogy a Tiborcz István, foglalkozására nézve vő, érdekeltségébe tartozó cég törvénytelen, korrupt módon nyúlta le az uniós pénzt.

Az Elios projektjei még az előző, 2007-2013-as költségvetési ciklus támogatásaiból valósultak meg. Az uniós támogatások finanszírozása technikailag úgy néz ki, hogy az elnyert támogatásokat a magyar költségvetés megelőlegezi a nyerteseknek, és utólag nyújtja be a számlákat Brüsszelnek, ahonnan aztán a számlák fedezete utólagosan megérkezik. Ilyen benyújtásra a hétéves költségvetési ciklus végső lezárásáig van lehetőség. A 2007-2013 közötti időszak legeslegvégső lezárása most történik meg, azon számlák fedezetét biztosíthatja az EU, amelyeket legkésőbb ebben az utolsó csomagban a magyar kormány elküld. Az Elios-számlák jóváhagyására a fennálló viták miatt mindmáig nem került sor. Forrásaim szerint mivel a kormány képtelen volt meggyőzni a Bizottságot, hogy az OLAF-jelentés megalapozatlan, és az Elios-beruházások szabályszerűek voltak, ezért ebből az utolsó csomagból kivette Tiborcz István közvilágítási beruházásainak számláit, magyarán nem igényel uniós támogatást az Elios-projektekhez.

Ez egyfelől azt jelenti, hogy azt a 13 milliárd forintot, amit az Uniótól reméltek ezekhez a beruházásokhoz, magyar költségvetési forrásokból, a magyar adófizetők pénzéből kell fedezni. Minden magyar állampolgár, csecsemőtől aggastyánig, beleértve a hajléktalanokat és a legszegényebbeket, 1300 forinttal támogatja meg az Orbán-Tiborcz-család saját lábát. És ez csupán egyetlen elcsalt program.

Másfelől a kormány döntése a számlák visszatartásáról egyben beismerő vallomás is. Ők is elismerik, hogy az Elios-projekteknek semmilyen, Polt Pétertől különböző fórum előtt nincs esélye, bármilyen független ellenőrzés súlyosan korruptnak találná az ügyet. A legjobb, amit tehetnek, hogy bent tartják az egészet a saját kis mikrouniverzumukban, ahol az ügyészség, az ÁSZ és az összes többi hatóság a Fidesz szolgálatában tevékenykedik, és olyan csodákra is képesek, hogy röhögés nélkül kimondják, hogy az Elios-ügyben nem történt bűncselekmény.

Mindenképpen értékelem ezt az őszinteséget. A pénzt azért kérném vissza a magyaroknak. Az övék, nem Tiborczé.

Az Elios-jelentés nyomában

Az Elios-ügy világos bizonyítéka, hogy a a magyar állam végleg egy politikai maffiacsoport megszállása alá került, intézményei, szervezetei nem az ország, hanem ennek a csoportnak a szolgálatában állnak. Az ügyészség szégyenteljes szerecsenmosdatása mellett a minisztériumok is azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet eltussolni az ügyet, megakadályozni nem csak a nyomozást és a szankciókat, de az Elios-ügy OLAF-jelentésének titkolásával még azt is, hogy megismerhessük, mi is történt valójában. Az Elios-ügy maga a Fidesz-rezsim, mindannak a szimbóluma amiről az álszent kereszténykedés, a gyűlöletkampányok, a migrációs riogatás hazug színfalai mögött ez a rezsim ténylegesen szól. A Fidesz Orbán Ráchelnek az ország kifosztásával járó feltőkésítéséhez szerzett háromszor kétharmadot. Ezt támogatja minden fideszes szavazó. 

Majd’ 4 éve, 2015. novemberében indított nyomozást a rendőrség az Elios ügyben, majd bejelentésem nyomán az OLAF is vizsgálódni kezdett a gyanús közvilágítás-rekonstrukciós közbeszerzések kapcsán. Míg a magyarországi nyomozást nagyon gyorsan lezárták bűncselekmény hiányára hivatkozva, addig az OLAF elkészítette a jelentését. A Csalás Elleni Hivatal 2018 januárjában megküldte a jelentést a Kormánynak, és igazságügyi megkeresésben a Legfőbb Ügyészséghez fordult, így kénytelen-kelletlen újabb nyomozást indított a rendőrség, melyet novemberben ismét csak bűncselekmény hiányában lezártak. A napokban Hadházy Ákos parlamenti kérdésére válaszolva Polt Péter meg is erősítette, hogy ők ugyan nem vizsgálnak semmit Elios-ügyben.

Még 2018 januárjában levélben fordultam Lázár János miniszterhez, és kértem, hogy hasonlóan a 4-es metró ügyében született OLAF-jelentés nyilvánosságra hozatalához, az Elios-jelentést is tegyék a nyilvánosság számára elérhetővé. Lázár természetesen még csak válaszra sem méltatott, ahogyan utóda, Gulyás Gergely sem.

Nyáron az EP Költségvetés ellenőrzési bizottságának tagjaként lehetőséget kaptam az OLAF-jelentésbe való betekintésre, és az abban olvasottak alapján egyértelművé vált, hogy súlyos, rendszerszintű csalás folyt az Elios szinte valamennyi projektjénél. Egyértelművé vált, hogy a jelentés nyilvánosságra hozatalához fűződő közérdek legalább olyan jelentőségű, mint a 4-es metró esetében volt. Erre tekintettel 2018. július 20-án állásfoglalást kértem Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökétől, hogy milyen feltételekkel hozhatja nyilvánosságra a Kormány az OLAF-jelentést. Péterfalvi Attila szerint az ekkor még folyamatban lévő nyomozás érdekei miatt erre nem volt lehetőség, idézem szó szerint: „Jelen helyzetben tehát a nyilvánosságra hozatalnak olyan eljárásjogi akadálya van, amely a nyomozás lezárultáig – a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát figyelembe véve – nem feloldható”.

Ahogyan korábban említettem, november 6-án lezárták a nyomozást. Az adatvédelmi biztos állásfoglalásában foglalt akadály tehát már nem állt fent, ezért közérdekű adatigénylésben kértem a jelentés kiadását Polt Pétertől és Palkovics Lászlótól.

A Legfőbb Ügyészség elutasította igénylésemet, mondván, hogy az OLAF ajánlása feljelentésnek minősül, ezért az ügyiratok részét képezi, így az abba való betekintésre csak az jogosult, akinek az eljárás lefolytatásához vagy annak eredményéhez jogi érdeke fűződik. Tehát véleményük szerint európai parlamenti képviselőként Magyarországon nem ismerhetem meg az európai pénzek elsíbolását vizsgáló OLAF jelentést – Brüsszelben ezzel szemben lehetőségem volt a betekintésre, az ügyészség tehát olyasmitől tilt el, amire egyébként jogom van az EU-ban, csak épp Magyarországon nem. A magyar ellenzéki EP-képviselőket kevesebb jog illeti meg hazájukban, mint az EU-ban.

Ennél is érdekesebb volt azonban Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) válasza. Palkovicsék ugyanis válaszukban nem sokat foglalkoztak azzal, hogy a Kormány számára elküldött jelentést kértem el, egyszerűen arra hivatkozva utasították el az igénylésemet, hogy ők nem adatkezelők. Levelükben még azt is kifejtették, hogy szerintük az európai intézmények sem hozhatják azt nyilvánosságra azt, idézem:

„az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a többek között a bírósági eljárások védelmét, továbbá az ellenőrzések, vizsgálatok célját kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.” Továbbá konkrétumok nélkül hivatkozik a minisztérium arra is, hogy az Európai Bíróság esetjoga elismeri, hogy az OLAF vizsgálati dokumentumai lezárt vizsgálatok során is mentesülnek a nyilvános hozzáférés alól.

Az ITM levelében nem tért ki arra, hogy szerintük a 4-es metróról szóló jelentés nyilvánosságra hozatalához miért fűződött nyomós közérdek, az Elios jelentéshez pedig miért nem. Ahogyan azt sem fejtette ki, hogy miért volt adatkezelő a Kormány a 4-es metró jelentés esetén, az Eliosnál miért nem. Mindenesetre ezeket a kérdéseket feltettem Palkovics miniszternek is, várom a válaszát. A mostani levelük alapján mindenesetre a kormány vagy súlyosan megsértette az uniós és hazai jogot, amikor nyilvánosságra hozta a 4-es metró OLAF-jelentését, vagy volt valami olyan KÖZérdek, ami indokolta annak nyilvánosságát, de nem áll fenn az Elios-ügyben, vagy egyszerűen összekeverik a miniszterelnök bűnöző vejének érdekeit a közérdekkel.

Az mindenesetre egyértelmű, hogy a kormány és az ügyészség elkeseredetten harcol az ellen, hogy a miniszterelnök közvetlen családját kínosan érintő csalással kapcsolatban bármilyen érdemi vizsgálat lefolyjon, a megfelelő szankciókat kiszabják, vagy akár csak hogy a tények nyilvánosságra kerüljenek. A magyar ügyészség, közigazgatás, minisztériumok fő tevékenysége ma nem az ország szolgálata, hanem egy köztörvényes alak, a miniszterelnök vejének mosdatása.

Magyarország a multik adóparadicsoma

Magyarország a multik adóparadicsoma lett, az Európai Parlament Zöld frakciója által rendelt friss tanulmány (angolul itt olvasható) kimutatta, hogy az egyes tagállamokban mekkora a ténylegesen megfizetett társasági adó és nominális adó között a különbség. Magyarországon a multik a második legkevesebb társaságiadót fizetik be az EU-ban. Nálunk már csak Luxemburgban fizettek be kevesebbet a nemzetközi cégek. Az orbáni gazdasági modell tovább épül. A terheket fizessék a munkavállalók és az állampolgárok, mert a cégeknek mást már nem is akarunk nyújtani, csak a végtelenségig kizsigerelhető állampolgárokat, és egy már-már jelképes adóterhet.
Az új tanulmány eredménye szerint a ténylegesen befizetett társasági adó az országban is működő 1318 multinacionális cég adatai alapján mindössze 7.5% volt 2011 és 2015 között. Ekkor még két kulccsal működött a társágiadó, azóta pedig már a nominális adókulcs is tovább csökkent, ma már egységesen 9%, így ma már biztosan még annál is kevesebb adóbevétel marad az államnak, mint korábban. Erről a tanulmányról írt elemzést a g7.hu portál is.

Calculator - tax © Werbefabrik - Pixabay

Ezekkel a számokkal kerültünk a második legalacsonyabb effektív adózású EU-s tagországgá.A magyar kormány évekig ekézte a multikat, miközben valójában mindent megtesz azért, hogy a magyar munkavállalók és adófizetők kárárra ők minél kevesebbet fizessenek. Az állampolgárok és dolgozók érdeke nem számít, menjen ez akár az egész társadalom kárára is. Ismerős? Nem csoda, hiszen pontosan ennek az Orbán által álmodott társadalom építésében egy következő lépés a rabszolgatörvény.

Ebben az Orbán által épített országban a magyar gazdaság versenyképessége csak azon múlik, hogy minél olcsóbban működtethető összeszerelőüzem legyen hazánkból. Ahol a nagy cégek a munkavállalóknak alacsony béreket fizetnek, és még a közösbe is szinte csak jelképesen adakoznak. Majd mikor megkapják a dolgozók a fizetésüket, az EU legmagasabb ÁFÁ-ját kell, hogy megfizessék a boltokban. Az ilyen adóztatás azt éri el, hogy a társadalmi olló folyamatosan nőni fog, az ország szétszakad, a legszegényebbeknek semmi segítség nem jut.
A megoldás természetesen nem a nemzetközi cégek elüldözése lenne, de egy igazságosabb adózásra van szükség. Ahol a cégek versenyképessége az emberek szakértelméből, nem pedig a kizsigereléséből ered. Az nem lehet, hogy a legnehezebb helyzetben lévők fizessék a legnagyobb terhet, azaz lényegében még ők támogassák a sikeresebb, szerencsésebb, gazdagabb cégeket.

Magyarországnak és az Európai Uniónak olyan adózásra van szüksége, ami a mainál sokkal igazságosabb. A tanulmány egy újabb bizonyíték arra, hogy az EU-s tagállamokban a cégek kegyeiért egy lefelé tartó adózási verseny alakult ki, aminek a végeredménye az, hogy a cégek egyre nagyobb kedvezményeket csikarnak ki a kormányoktól. A tagországoknak nem lenne szabad ebbe a versenybe belemenni, hiszen ha föladják a reményt, hogy a cégek kivegyék a részüket a közterhek igazságos megfizetésétől, akkor az államnak nem lesz pénze arra, hogy a feladatait ellássa, legyen az az utak, az oktatás vagy az egészségügy működtetésére megfelelő forrás. Másfelől pedig egyre nagyobb és nagyobb terhek fognak hárulni az egyes állampolgárokra, köztük az idősekre, gyerekes családokra, szegényekre is, a csökkenő színvonalú közszolgáltatások fenntartásában.

Ez az adózási rendszer európai szinten mást is megmutat: az adózási rendszer lényegében teljesen átláthatatlan. Egyes országokban (köztük Magyarországon is) hatalmas a szakadék a nominális és az effektív adókulcs között. De ez nem csak Kelet-Európa problémája. Belgiumban (ahol a munkavállalók adóterhe az egyik legnagyobb a kontinensen) mindössze 14%-os az effektív társasági adókulcs, miközben nominálisan 34%. Luxemburg a nominális társaságiadó 29%, valójában viszont csak 2%-ot fizetnek be a cégek. Ez egy zavaros, az állam által támogatott átláthatatlan trükközéseken alapuló rendszer. Luxemburg lényegében egy adóparadicsomként működik Európa közepén. És ne legyenek kétségeink, a kiskapukat, külön kormányzati kedvezményeket és az „adóoptimalizálási” (régi nevén adócsalási) módszereket legjobban a könyvelők és jogászok hadseregével fölszerelt óriás vállalatok tudják kihasználni, nem pedig a kis családi vállalkozások. Így nemcsak a piacokra kerüléskor, hanem az adózáskor is egy újabb hátrányt szenvednek a kisebb vagy újonnan induló cégek.

Magyarország szépen lassan megteremti azt a gazdasági környezetet, ahol nagyvállalatok a szabályok fölött, az egyedi kormányzati kedvezmények, kiemelt partneri hálózatok és zavaros megrendelések korrupt és átláthatatlan rendszerében működnek, miközben a dolgozók alacsony fizetésért, sokszáz túlórát húznak le és a legnagyobb terhek a legszegényebbeket sújtják. Tényleg ezt akarjuk?

A 4-es metró botrány érintettjeinek tündöklése a NER-ben

Nagy dérrel-dúrral harangozta be tavaly az OLAF jelentésének nyilvánosságra hozásakor a kormány, még az európai léptékű wunderwaffét, Deutsch Tamást is bevetve, a 4-es metró körüli, „minden idők legnagyobb korrupciós botránya” elleni könyörtelen fellépést. Az a kérdés ugyan nyitva maradt, hogy ha ilyen súlyos az ügy, miért kellett az OLAF-ra várni, amely vizsgálata során minden dokumentumot a magyar hatóságoktól kapott meg? Mi tartotta vissza a kormányt hét éven keresztül, hogy a rendelkezésükre álló bizonyítékok alapján eljárjanak, és miért kellett csupán akkor akcióba lendülni, amikor az Unió Csalás Elleni Hivatala letette jelentését az asztalra? De spongyát rá, az eltökéltség a fontos, lett vizsgálóbizottság, Polt Péter is szigorúan összevonta a szemöldökét, mintha egy indexes véleménycikk szerzője elleni eljárás közepén valaki arra vonatkozó bizonyítékokat tartalmazó konténerrel zaklatná, hogy Tiborcz István téglánként ellopta a Parlamentet, és wellnessszállót épített egy eldózerolt árvaház helyén. Volt tehát elszánás, bízhattunk benne, hogy most aztán maradéktalanul fel lesz göngyölítve az ügy. Aztán eltelt egy év, és a nagy vizsgálat odáig jutott, hogy Medgyessy Péter. Se további gyanúsítottak, cégek, pártok, üzleti szereplők, a kenőpénzek folyásának aktív vagy passzív részesei. Beszédes csend, annyi bizonyos. És ha kicsit megkapargatjuk az ügyet, arra is rájövünk, hogy miért ez a tanácstalankodás a trombitaszóval meghirdetett erőteljes kezdés után. Kicsit hosszadalmas írás következik, és a végére csak sokkal szomorúbbak leszünk, mint eddig. Kicsiben összesűrítve az egész korrupt magyar valóság fog visszaintegetni nekünk, amely pártokon és kormányokon átível, és megcáfolhatatlan bizonyítékként fog szolgálni számunkra, hogy a trutyi mindig a víz színén úszik. Csak közben az ország fuldoklik a víz alatt, bár a felszínen kétségkívül vidám az élet.

 Az összeállítás tényfeltáró cikkek, hazai és külföldi cégadatok, ügyészségi iratok, hatósági levelezések, az ICIJ offshore adatbázisa és egyéb információk alapján készült.

pic 2

 

Az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottságának delegációja a 4-es metrón (középen Ingeborg Graessle, a bizottság elnöke)

A vádak

A négyes metró beruházásával kapcsolatos OLAF-jelentést lassan két éve, 2017 februárjában hozták nyilvánosságra. A csalás elleni hivatal szerint a projekt során megvalósított szabálytalanságok becsült pénzügyi összhatása 167 milliárd forint. A jelentés legnagyobb visszhangot kiváltó része az, amelyik az Alstomnak a metrókcsi-beszerzés érdekében történt lobbizásával és a korrupcióval foglalkozott. Ez nem véletlen, hiszen a Medgyessy Péterhez kapcsolódó tanácsadói cég is érintett ebben a korrupciós ügyben, fideszes politikusok, és a kormánypárti sajtó egyenesen az évszázad korrupciós botrányának nevezték azt. Az üggyel összefügésben a Központi Nyomozó Főügyészség 2017. január 23-án rendelt el nyomozást, amikor az OLAF jelentése már a magyar haságok birtokában volt. A nyomozás határidejét többször is kitolták, 2018 augusztusában a Központi Nyomozó Főügyészség tájékoztatása szerint az addig eltelt időben mindösszesen 5 embert hallgattak ki, és a vizsgálat még felderítési szakasznál tart.

Az OLAF-jelentés szerint „A nyomozás során az OLAF megállapította, hogy az Alstom SA két magyar céggel kötött tanácsadói szerződést többek között olyan szolgáltatásokra, mint az Alstom SA érdekében való “lobbimunka” a 2-es és 4-es metró kocsijainak szállítása ügyében. A két cég közül az egyik az AssistConsult KFT és egy másik, konkrétan megnevezett tanácsadócég”. Az AssistConsult Kft. a Medgyessy Péterhez köthető cég. Ezzel a szállal részletesen és nagy terjedelemben foglalkozott a sajtó, így – az AssistConsult esetleges felelősségét nem vitatva és kisebbítve – ebben az anyagban a többi érintett cég és személyek ügyével foglalkozom. Róluk ezt találjuk a jelentésben: „Az Alstom csoport másik, megnevezett magyar tanácsadó cége általános “képviseleti szerződést” kötött az Alstom Power Hungaria Zrt-vel, legalább 2004-től, éves díjért. 2007. február 15-én (vagyis 8 hónappal azután, hogy Budapest Önkormányzata és az Alstom Transport SA aláírták az a gördülőállomány szállításáról stb szóló szerződést) ez a tanácsadó cég is külön “szerződést” írt alá az Alstom International Ltd-vel és az Alstom Transport SA- val. Az OLAF megemlíti, hogy a szolgáltatások ellenértékeként több mint 1,25m (millió euro) folyt be a cég számlájára.” A többi cégről szűkszavúan ennyit találunk az OLAF anyagában: „Végezetül pedig az OLAF megemlíti, hogy a fentieken kívül két igen nagy értékű és igencsak megkérdőjelezhető tanácsadási szerződés köttetett két nem magyar céggel 9 nappal a metrószerződés aláírása után. Ezek a cégek is rendkívül nagy összegű kifizetéseket kaptak, állítólag a metró projektben nyújtott szolgáltatásaikért (pedig a projektszerződést ekkorra már aláírták).”

Az OLAF-jelentés az AssistConsult kivételével nem tárja fel azoknak a cégeknek a kilétét, akik szintén tanácsadói szerződést kötöttek az Alstommal. A többi cégről a sajtóban jelentek már meg információk, ezekre vissza is fogok térni, de az első anyag, ami pontosan ismerteti valamennyi céget, egy osztrák ügyészségi irat, amelyet az atlatszo.hu tett közzé tavaly májusban. Az Európai Igazságügyi Együttműködési Egységnek címzett osztrák ügyészségi anyag szerint az Alstommal tanácsadói szerződést kötött az Eurocontact GmbH osztrák, a Hansen Consulting Aps dán, a Honfran Kft magyar, valamint az AssistConsult szintén magyar cégekkel.

Az Ausztriában zajló nyomozás az Átlátszó cikke szerint az Eurocontact mögött álló Aczél Zoltán és Alexander Zach osztrák állampolgárok ellen folyt pénzmosás bűntette, hűtlen kezeléshez nyújtott bűnsegély és vesztegetés miatt, valamint Terner Géza magyar állampolgárral szemben vesztegetés miatt.

„Aczél Zoltán, Alexander Zach és Terner Géza azzal volt gyanúsítható, hogy tudatos és akaratlagos együttműködésben 2005 eleje óta Ausztriában és Magyarországon magyar hivatalos személyeknek, az ő javukra vagy politikai pártok javára anyagi előnyt nyújtottak, hogy a nemzetközi üzleti forgalomban 2006-ban megkapják az Alstom vállalatok számára a Budapesti Közlekedési Vállalatnak (BKV) a 2-es és 4-es metróvonalra vonatkozó, metrószerelvények szállításával kapcsolatos szerződést, illetve, elfogult okokból előnyben részesítsék őket, vagy egyáltalán előnyt szerezzenek a nemzetközi versenyben.”- fogalmaz az osztrák ügyészségi irat. A gyanú szerint az Aczél által vezetett Eurocontact Public Affairs GmbH-nak a francia és a brit Alstom cégek átutaltak 2,29 millió eurót annak érdekében, hogy tanácsadói szerződéseket kössenek az Eurocontacttal és más cégekkel, ám a ténylegesen nem nyújtott szolgáltatásokért fizetett milliós összegek átutalásával ennek megfelelő vagyoni hátrányt okoztak az Alstom vállalatoknak. A Nagy-Britanniában zajló pernek is az alapja az, hogy az Alstom egyes vezető munkavállalói így kárt okoztak az Alstomnak. Az osztrák perben végül nem marasztalták el a gyanúsítottakat, aminek az oka elsősorban az érintettek oldalán elmaradt gazdagodás, illetve a cég számára a PR-tevékenységért kifizetett sikerdíjat sem találta túlzónak a bíróság. Akit részletesebben érdekel a bíróság indoklása, annak ajánlom az atlatszo.hu oldalon közzétett dokumentumot, amelyből megtudjuk például azt – a történet szempontjából később fontos – információt, hogy az osztrák terhelteket melyik ügyvédi iroda képviselte, illetve azt is, hogy a Eurocontact egy nevadai hátterű, panamai bejegyzésű offshore cég szlovákiai számlájára utalta az Alstomtól kapott több, mint 2 millió eurót, így immár követhetetlenné téve a pénz útját, annak végállomását. De az osztrák per alapja is az a brit Serious Fraud Office, a Súlyos Csalási Ügyek Hivatala (továbbiakban SFO) által kezdeményezett, bírósági perbe torkolló eljárás volt, amely a mai napig folyik Londonban, és amely az Alstom vezető tisztségviselői ellen indult, azzal a váddal, hogy jelentősen megkárosították a céget, illetve a részvényeseket, amikor jelentős összegeket folyósítottak megalapozatlanul tanácsadásra és más tevékenységekre. Magyarán a kenőpénzek megléte úgy bukott ki, hogy indokolhatatlan költségekként merültek fel a cégnél, ebből pedig az SFO korrupcióra következtetett. Az SFO jogsegélykérelme nyomán indult az osztrák eljárás, de azzal szemben a brit per a mai napig zajlik vesztegetés miatt 2015-től a brit Alstom üzleti fejlesztési igazgatója, majd 2016-tól a cég vezetője ellen. Az SFO-tól származó információm szerint hamarosan döntés várható a perben, és utalnak jelek arra, hogy új, lényeges bizonyítékok kerülhettek elő.

pic 3

Érdemes közelebbről megnézni az osztrák ügyészségi iratban felbukkanó cégeket, amelyek a kirajzolódó kép alapján közvetítőként játszhattak szerepet a korrupciós pénzek eljuttatásában az Alstomtól a végső kedvezményezettekig.

  1. Honfran kft.

A Honfran Kft. érintettségéről a Magyar Idők írt először, bár részleteket a lap nem közölt. Valamennyivel többet lehet megtudni a cégről az osztrák ügyészségi anyagból, eszerint a Honfran az Alstomtól az Alstom és a BKV által megkötött szerződés értékének 0,05%-át plusz 420 ezer eurót kapott sikerdíjként. Az Opten céginformációs honlap szerint a kérdéses időszakban a cég tulajdonosai a cégvezetőkön kívül ír és panamai offshore cégek voltak. A Honfran a közbeszerzési értesítő szerint 2008 és 2011 között a BKV és az Állami Autópálya Zrt. pályázatain nyert el nem túl nagy összegű megbízásokat.

    2.  Eurocontact Public Affairs GmbH

Az index.hu 2016. április 4-ei cikkében írt a cégről az Alstom-üggyel összefüggésben, melyben ismertetik az SFO tájékoztatását. „Az SFO az Index kérdésére további információkat küldött, ezek szerint négy Alstom-vezető más, egyelőre meg nem nevezett gyanúsítottal együtt 2006. január 1. és 2007. október 18. között bűnszervezet tagjaiként korrupciós bűncselekményt megvalósítva 2,3 millió euróig terjedő összeget adtak, vagy beleegyeztek, hogy adnak a BKV Zrt. tisztviselője vagy tisztviselői, ügynökei részére. Az összeget az Alstom és az osztrák Eurocontact Public Affairs GmbH között 2006. június 8-án létrejött tanácsadói megállapodás keretében járó díjnak álcázták, és céljuk az volt, hogy az Alstom Group kedvező bánásmódban részesüljön a 2-es és 4-es metró szerelvényeinek beszerzésére kiírt tenderen.” Szintén említést tesz a cikk arról, hogy „Az Eurocontact neve nem ismeretlen Magyarországon. Mint arról beszámoltunk, 2006-ban, majd 2008-ban is fontos témaként foglalkozott az osztrák sajtó azokkal a felvetésekkel, hogy a Strabag építőipari konszern egyes magyar pártokat „pénzadományokkal” segített. A 2006-os ausztriai választási kampányban merült fel először, hogy a Strabag konszern az Eurocontact nevű pr-cégen (az Eurocontact Consulting GmbH tulajdonosainak, Peter Aczelnak és Alexander Zachnak az érdekeltségi körébe tartozó Euro:Contact Hungary Tanácsadó Kft.-n)  keresztül több millió eurós támogatást nyújtott a magyar szocialistáknak és szabad demokratáknak.” Az Eurocontact természetesen a vádakat nem ismerte el.  Az osztrák ügyészségi anyag szerint az Eurocontact sikerdíjként a szerződéses összeg 1%-át, mintegy 2,29 millió eurót kapott.

2014 márciusában az Átlátszó is foglalkozott részletesen az Euro:contact Kft.-vel. A cikk a Strabag-botrányra fókuszált, de kiderül belőle, hogy a cég, illetve annak jogutódja a Mantea W Consulting Tanácsadó Kft. 2011-ben megszűnt. A cégiratokból is látszik, hogy az alapítói Aczél Zoltán és Alexander Zach. Közülük az előbbi, Aczél Zoltán lesz az érdekes, hiszen az ausztriai per során kiderült, hogy Alexander Zach 2005-ben kilépett a cégből, és üzletrészét Aczél Zoltánra ruházta át. Mielőtt rátérek részletesen Aczél Zoltánra, előtte nézzük meg a harmadik céget is.

     3. Hansen Consulting APS

Ez a dán bejegyzésű cég kapta a legnagyobb összeget az Alstomtól. (A Medgyessy-féle Assistconsult a szerződéses összeg 0,3%-át.) Az osztrák anyag szerint a sikerdíja, a szerződéses érték 2,02 %-a, ami – ahogyan azaz index.hu korábban idézett cikkében megszólaltatott SFO szerint –  több, mint 5 millió eurónak megfelelő összeget jelentett. A ma már nem működő cég tulajdonosi hátterének megismeréséhez a dán cégjegyzéket hívtuk segítségül. A Hansen adatai között megtalálható a cég 2005/2006-os pénzügyi évre vonatkozó éves jelentése, melyben feltűnik a Barrage Consulting GmbH, mint a cégcsoporthoz tartozó cég. A Barrage Consulting neve akkor bukkant fel, amikor az osztrák Profil újság 2008-ban cikksorozatban mutatta be, hogy hogyan került a Strabagtól több millió euró magyar politikusokhoz és pártokhoz építkezési nagyberuházások elnyerése érdekében. Az osztrák lap információit feldolgozó indexes cikkből ez derül ki: „A Profil mostani cikkében megemlíti még azt is, hogy 2005 februárjában egy bizonyos Terner Géza nevű ember a Barrage Consulting Gmbh nevében két számlát állított ki Aczélnak (Zoltán)”.

A Barrage Consultinggal való kapcsolaton túl, Terner Géza szoros kötődését erősíti az is, hogy egy,  a Terner által vezetett másik dán cég, a Power Investments APS menedzsmentjében található egy bizonyos Neil Gordon Smith, aki tagja volt a Hansen Consulting vezetésének is.

Az Alstom-botrányban tehát minden jel szerint két igen aktív és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező személy, Aczél Zoltán és Terner Géza játszottak kulcsszerepet. A két személyt nem csupán az Alstom ügy kapcsolja össze, hiszen Terner Géza Aczél Zoltán apósa. Terner Géza egyike annak az 5 embernek, akit az Alstom-ügyben folyó nyomozás miatt kihallgatott a rendőrség, de utána elszökött, jelenleg rendőrségi körözés alatt áll. Sajtóinformációk szerint Izraelben tartózkodik. A Heti Válasz Strabag-botrányról szóló cikke szerint „a Strabag többnyire a Bau Holding nevű leányvállalatán (esetleg ez utóbbi cég budapesti „kirendeltségén”, a Számító- és Ügyviteli Központ Kft.-n) keresztül fizetett az Euro:contactnak. Aczél innen legalább félmilliárd forintot utalt tovább az apósa, Terner Géza által ellenőrzött érdekeltségekhez, köztük egy Seychelle-szigeteki offshore társasághoz (…) Úgy tudjuk, az após papíron „üzletviteli tanácsadóként” alvállalkozott Aczélnak, ami annyit jelent, hogy egy tanácsadó tanácsadójaként részesült a Strabag pénzeiből.” 2015-ben egy interjú jelent meg a Privát Kopó bűnügyi magazinban. Ebben egy névtelenséget kérő férfi, aki állítása szerint a nagyberuházásokhoz kapcsolódó korrupciós pénzek szállítójaként tevékenykedett éveken keresztül, az alábbiakat állította Aczélról:

„A korrupciós pénzek a Strabag akkori „kijáróemberétől”, az osztrák-magyar állampolgárságú Aczél Zoltántól kerültek a „táskahordóhoz”.”

„A Strabag sikereit „elősegítő” korrupciós pénzek 80 százaléka készpénzben, táskákban, 20 százaléka offshore cégen keresztül érkezett a „táskahordóhoz”. Az offshore cég Aczél Zoltán érdekeltségébe tartozott.”

„A fideszeseket közvetlenül a Strabag úgynevezett „lobbistája”, Aczél Zoltán „intézte”, a megállapodás szerint Simicska Lajoson és Nyerges Zsolton (Közgép Zrt.) keresztül. Aczél gyakorlatilag napi kapcsolatban állt az említett pénzemberekkel.”

Ezeket az állításokat tényszerűen nem lehet igazolni, de a bizonyítható gazdasági összefonódások legalábbis nem gyengítik a fenti vádak igagazságtartalmát.

pic 4

 

 

 

 A fideszes szál

Joggal gondolhatnánk, hogy azok a szereplők, akik a Fidesz által az évszázad korrupciós botrányának nevezett korrupciós ügyében érintettek, a Fidesz révén nem juthatnak zsíros falatokhoz. Ennél nagyobbat nem is tévedhetünk. Először a hvg.hu kiváló, 2017. március 12-i tényfeltáró cikke alapján tekintsük át, hogy Aczél és Terner miképpen  kapcsolható a Fideszhez. A lista nem tekinthető teljeskörűnek, de jól mutatja a szoros gazdasági kapcsolatok kialakulását.

„(Aczél) bizalmi kapcsolatot épített ki a Fidesz egykori pénztárnokával, a 2015-ben kegyvesztetté vált Simicska Lajossal, aki 2009-ben a köztévétől sok százmilliós megbízásokat elnyerő Hung-Ister Filmprodukció Zrt. felügyelőbizottsági helyével kínálta meg. Az fb-ben többek között Vida Ildikó korábbi adóhivatali elnök, jelenlegi Közgép-vezérigazgató is megfordult.”

„A Terner–Aczél család a római parton is megvetette a lábát, nem is akárkik társaságában. A Duna melletti több mint egyhektáros telken az Orbán barátjaként emlegetett Garancsi István cége, a Market Építő Zrt. épít luxuslakóparkot. A beruházást a Terrassa Kft. jegyzi, amely a Wel Holding birtokában van. Utóbbi tulajdonosai között található a MET révén az orosz gázüzleten is nagyot szakító Nagy György, illetve Terner-Aczél Anita, Aczél Zoltán felesége, aki az ATI Group révén veszi ki a részét a lakópark-beruházás hasznából, szépen kirajzolva a rendszereken és pártokon átívelő üzleti vonalat.”

Mielőtt folytatnám a hvg.hu cikkében leírt további érdekeltségek ismertetését, ismerkedjünk meg egy dán céggel is, az Ayudate Investments Aps-sel, ugyanis a cég kulcsszerepet látszik játszani a Terner-Aczél cégbirodalom sikereiben. Legyen meg itt a cég dán cégjegyzéki adatlapja, valamint az opencorporates.com-on fellelhető információk is. Az utóbbi oldalon láthatjuk, hogy a cég korábbi neve Power Investments volt,  és ez – mint korábban láttuk – közvetlenül Terner Gézához kapcsolható. A dán Ayudate magyarországi tevékenységét sok esetben a 2018 májusáig Ayudate Holding Kft. néven, majd ezt követően Masasa & Partners Kft. nevű magyarországi cégen keresztül gyakorolta. És akkor visszatérve a hvg.hu cikkéhez, nézzük, hogy a páros az Ayudate-n keresztül milyen üzletekben vett részt:

„A Rogán-féle letelepedésikötvény-biznisz környékén is feltűnt Terner, aki a nevét viselő GmbH, illetve a dán Ayudate Investments révén is beleharapott a nagy üzletbe. (…) ”

„De maradt ideje arra is, hogy bekapcsolódjon a Szijjártó Péter vezette külügy nemzetközi kereskedőház-hálózatának építésébe is. A külügyi tárca által életre hívott Magyar Nemzeti Kereskedőház egyik kiterjesztett karjaként Etiópiában keresett befektetési lehetőségeket az azóta Magyar–Afrikai Fejlesztési Kft.-re keresztelt vállalkozással, amelynek ügyvezetője volt.”

A letelepedési kötvényhez és a kereskedőházakhoz kapcsolódó érdekeltségeket a 444.hu tárta fel részletesebben 2016-os cikkében.

„(Az Ayudate) 2013-ban megvette, majd két év múlva eladta a Juventus rádiót.” „

(Az Ayudate) Még abban az évben (2013-ban) bevásárolta magát a TRSZ Gyenge- és Erősáramú Hálózatépítő Kft.-be. A cég ezután kettévált: a nevet továbbvivő vállalkozást tavaly tavasszal a bécsi székhelyű Belfry Holding vette át: mindkét cégnek Aczél Tamás (Zoltán apja) lett az ügyvezetője, akinek az irányítása alatt a társaság egyre zsírosabb üzletekhez jutott.”

Most térjünk át azoknak az eseteknek az ismertetésére, amelyek a hvg. cikkében nem szerepelnek, vagy bővebb kifejtést igényelnek.

2016 elején az Ayudate Kft. bevásárolta magát a vasúti biztosító berendezési hálózatok telepítésével foglalkozó ProMontel Invest Zrt-be, amely a pro MONTEL Távközlésfejlesztési és Kivitelező Zrt. egyedüli részvényese. 2018 eleje óta közvetlenül a dán Ayudate a cég egyedüli részvényese. A Pro Montel a honlapján közzétett referenciák szerint alvállalkozóként is rengeteg megbízást kapott többek között a BKV-tól és a MÁV-tól is, de az Ayudate tulajdonszerzése óta közös ajánlattevőként számos, főleg az MVM által kiírt közbeszerzésen nyert. Természetesen főként EU-s pályázati pénzekből megvalósuló közbeszerzésekről van szó.

De az Ayudate egy másik, igencsak szimbolikus üzlettel, a déli határzár kerítésével is nagyot kaszált a Metalcom Zrt.-n keresztül. A szentesi fideszes politikus, Bozó Zoltán résztulajdonát is képező Metalcom résztulajdonosaként említi az Ayudate-t a határzár telepítésekor írt cikkében a hvg.hu is.  Ellenőrizve a céginformációkat azt látjuk, hogy a Metalcom 2015-ig kft-ként működött, így könnyen ellenőrizhető annak tulajdonosi szerkezete, mely szerint 2013-tól 2015 év végéig tulajdonos az Ayudate Holding Kft. A részvénytársasággá átalakult cég tulajdoni viszonya nehezebben átlátható, de az kiderül, hogy a részvény átruházását korlátozza az alapító okirat, tehát jó eséllyel az Ayudate még ott van a cégben. Bónuszként az átlátszó a közelmúltban írt arról, hogy a kerítést öt évig 6,5 Milliárd forintért a Metalcom üzemelteti tovább. Így az építéssel és a fenntartással a Metalcom, illetve annak tulajdonosai majd’ 25 milliárd forinttal gazdagodnak.

Belfry, az új építőipari csodacég.

Kicsivel feljebb említettem, hogy az Ayudate 2013-ban érdekeltséget szerzett a most Belfry-néven működő cégcsoportban, A Belfry PE Kft-ban jelenleg is vezető Aczél Tamás, Aczél Zoltán édesapja. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy Aczél Tamás 2014 és 2018 között a STRABAG Szolnoki Aszfalt Kft. ügyvezetője volt. Akkor a cég neve BELFRY SZOLNOKI ASZFALT Kft., melynek tulajdonosa pedig az osztrák Belfry Holding GmbH volt. Ez utóbbi osztrák Kft. a magyar Belfry cégek tulajdonosa, amelynek tulajdonosa az osztrák cégnyilvántartás szerint az a Neubauer & Partner nevezetű osztrák ügyvédi iroda, aki az osztrák perben képviselte Aczél Zoltánt.

A g7.hu 2018. március 28-án alapos cikkben foglalkozott a Belfry gazdasági felívelésével, annak titokzatos tulajdonosi hátterével, ennek legérdekesebb pontjait alább ismertetem:

„Egy gyakorlatilag ismeretlen és maroknyi alkalmazottal működő cég (Belfry) sorra nyeri az állami út- és vasútépítéseket Magyarországon a Strabag konzorciumi partnereként. ”

„Becslésünk szerint hatvanmilliárd forintnyi állami megrendelés kerülhetett a magyar Belfry-cégekhez, amelyeknek együttesen alig több, mint húsz alkalmazottjuk van. A cégeket egy osztrák kft. birtokolja, amelyet egy bécsi ügyvéd nevére írtak. A valódi tulajdonosról viszont csak találgathatunk – amit megkönnyít, hogy a cégek a nyilvánosan elérhető adatok szerint kizárólag Mészáros Lőrinchez köthető alvállalkozókkal dolgoznak. Ráadásul az osztrák Belfry-nek közös cége van a horvátországi Eszéken a Mészáros Lőrinc szoros üzlettársa, Szíjj László tulajdonában álló Duna Aszfalttal.”

„A magyar építőiparban nehéz labdába rúgni politikai kapcsolatok nélkül, és ezt az osztrák, a régiós és az orosz korrupciós viszonyokat is jól ismerő Strabag is tudhatja. A Strabag lelkesen nyújtja a tao-támogatásokat, és a felcsúti Puskás Akadémia FC egyik kiemelt támogatója is. De nem csak a Strabag, hanem a Belfry is. Később ahogy megjelent Mészáros Lőrinc az eszéki fociklubnál, az NK Osijeknél, a Belfry is követte.”

Nagyot talán nem tévedek, amikor azt állítom, hogy az egykoron a Fidesz által közellenségként gyűlölt Strabag mára Mészáros fontos üzlettársává vált, és ebben a virágzó kapcsolatban élénk szerepet látszik játszani a Strabag lobbistája, Aczél Zoltánhoz is kapcsolható Belfry is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Strabag 4 legnagyobb részvényese között egy ciprusi cégen keresztül Putyin egyik oligarchája, Oleg Gyeripaszka található 25,9%-os részesedéssel.

Akik mindig a víz színén úsznak

Nyomozásunk során eredetileg a 4-es metró korrupciós ügyének hátterét igyekeztük volna feltárni. Amint túlléptünk azonban a Fidesz által a nyilvánosságnak feldobott Medgyessy-szálon, és az elérhető dokumentumok alapján a további érintettek nyomára próbáltunk bukkanni, pillanatok alatt szembejött egy különös cégháló, és néhány érdekes „üzletember”, akik – jóllehet teljesen nyilvánvalóan kulcsszerepet játszottak az ügyben – valamiért elkerülték a kormánykommunikáció reflektorfényét. Pedig jelenlétük nem csupán a 4-es metró botrányban szembeötlő, de szorosan köthetők a korábbi kormányok, és általában a magyar pártok legendás Strabag-féle finanszírozásához is. Aminek során már felbukkannak az első jelei a Fidesz felé való kapcsolatoknak: az ügy tanúi szerint Aczél intézte volna a „fideszeseket”. Tovább kutakodva azonban hamar világossá vált: Aczél Zoltán és Terner Géza nem csupán az előző kormányok idején helyezkedett ügyesen. Kapcsolati hálójukat, üzleti lehetőségeiket hatékonyan mentették át a NER-be is. Úgy tűnik, arra a fajta a szolgáltatásra, amit ők tudnak nyújtani, a NER-nek legalább akkora szüksége van, és a szolgálatot meg is hálálják. A korábbi kormányok korrupciója elleni hangzatos fellépés, az elszámoltatási biztosok és kirakatperek pedig csupán annak elkendőzésére szolgálnak, hogy a Fidesz nem csak hogy központosított, állami, rendszerszerű szintre fejlesztette a rendszerváltást követő Magyarország túlságosan alkalomszerű, esetleges, decentralizált korrupciós mintázatait, de ebben ugyanazokra az emberekre is támaszkodott, akik korábban üzemeltették a korrupciós mechanizmusokat. És nem csupán maradékok hullottak nekik. A NER legbizalmasabb és legsötétebb ügyleteibe engedték be őket, a letelepedési kötvény biznisztől a kereskedőházakig. Azokba a közvetlenül Rogán Antal és Szíjjártó Péter által felügyelt korrupciós machinációkba, amelyek egyetlen és kizárólagos célja a Fidesz legszűkebb köreinek feltőkésítése volt. Cserébe a Fidesz még az általuk szimbolikus magasságokba emelt korrupciós ügyeket, mint a 4-es metróé is, elsikálja, hogy megvédje átörökölt korrupciós szolgáltatóit. Nem a rendszer peremén vegetálnak, hanem annak szívében virágzik tovább az üzletük. Az ő szorgalmas, rendszereken átívelő aprómunkájuk is viszi a hátán a NER-t. És azoké, mint például a Strabag, akik mindig készek részt venni a politika megvásárlásában, függetlenül attól, hogy liberális vagy illiberális a demokrácia, amit meg kell kenni. És akiknek elévülhetetlen érdemei vannak nem csak a demokrácia liberális válfajának korrumpálásában, hanem illiberális változatának stabilizálásában is. Ezúton köszönjük nekik.

 

Már Brüsszelben is tudják, hogy pofára osztják nálunk az EU-s pénzeket

Forró téma mostanában az EU-s pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok miatti pénzbefagyasztás. Több száz milliárd forint kifizetése csúszik, ez pedig már költségvetési egyensúlyi problémákat okoz. Friss információim szerint a legnagyobb csapást egy eddig árnyékban maradt program, a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) működésének szabálytalanságai okozzák. Brüsszelben is rájöttek ugyanis, hogy ebben politikai alapon, pofára osztják a pénzeket. Nem vészes, 2020-ig csupán 1200 milliárd forint kifizetése forog kockán.

karacsonyfa_o-640x928

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tavaly decemberben a Bács-Kiskun megyei karácsonyfa alá érkezett meg a döntés a nyertes megyei TOP-os pályázatokról. Csakhogy az Európai Bizottság szerint aligha szakmai alapon születtek a döntések. (fotó:alfoldiregiomagazin.hu)

A birtokába került kormányzati jelentés alapján a G7 portál írt először arról, hogy az EU ellenőrzései jelentős és rendszerszintű szabálytalanságokat tártak fel az uniós források magyarországi kifizetésénél. Emiatt több operatív program kifizetései állnak, ennek következtében pedig már nyár végére az éves tervet meghaladó mértékű költségvetési hiány halmozódott fel. A tényfeltáró portál szerint leginkább a Közbeszerzési Felügyeleti Főosztálynál tapasztaltak súlyos szabálytalanságokat és a nagyon rossz (3-as) minősítés miatt leginkáb IKOP és KEHOP programokat érinthetik a pénzügyi korrekciók, kifizetési korlátozások. Kormányzati és bizottsági forrásaim egybehangzó álláspontja szerint azonban a legsúlyosabb helyzet nem ezeken a területeken, hanem a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programnál (TOP) alakult ki, és ez valóban százmilliárdokra rúgó kifizetési befagyasztásokat eredményez. Az IKOP programban eddig alapvető szabálytalanságokat nem tártak fel, sőt, ebből a szempontból az egy relatíve jól működő program – hogy milyen rejtélyek övezik mégis, arról majd később.

A KEHOP-ról, azon belül is elsősorban a 2. pillérről már tavaly ősszel nyilvánosságra hoztam, hogy egy postaládámban landoló bizottsági auditjelentés-tervezet szerint rendkívül súlyos szabálytalanságok tapasztalhatók a pályázati rendszerben, és a kérdés tisztázásig felfüggesztik a kifizetéseket, végső soron pedig akár 100 milliárd forintos nagyságrendű forrásvesztéssel is járhat a botrány. Az ügyben tavaly feljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségen Az ügyészség a 420 milliárdos visszaélés gyanújának ügyében tett feljelentést példaértékű sebességgel elutasította, megérdemelten osztottak rekordjutalmakat az ügyészségnél. Igazán kemény évet zártak a fideszes korrupció eltussolásában.

A közemúltban a birtokomba került, és több forrásból megerősített információ szerint ennél is kritikusabb ugyanakkor a TOP körül kialakult helyzet. A Terület- és Településfejlesztési Operatív Program hatalmas összegeket mozgat meg, a 2014-2020-as költségvetési időszakban Magyarországra uniós forrás 15,71%-a, 2013-as árakon 3 389 963 001 euróról, azaz – árfolyamtól függően – 1100-1200 milliárd forintról beszélünk.

A gondok ráadásul itt nem csupán egyes tengelyekkel vagy konkrét beruházásokkal, közbeszerzésekkel vannak, hanem a teljes döntéshozatali rendszerrel szemben fogalmazódtak meg kifogások a Bizottság részéről. Kormányzati forrásom állítása szerint a fő kifogást azzal kapcsolatban emelték az EB részéről, hogy a TOP döntéshozatalban kulcsszerepet játszó megyei közgyűlések döntéseinek szakmai indokolhatósága és ellenőrizhetősége erősen kétséges, a magyar irányító hatóság nem gyakorol érdemi felügyeletet. Nincs világos kritériumrendszer, sem pedig indoklás, hogy egyes települések miért élveznek előnyt másokhoz képest, egyes projektek miért kapnak támogatást, másokat pedig miért utasítanak el. Egyszerűen hiányzik a döntéshozatalból a világos szakmai kritériumrendszer. Magyarra fordítva az EU-s bürokrácia diplomatikus megfogalmazásait: a pénzeket pofára osztják, vélhetőleg döntően politikai alapon. A Bizottság auditjelentése már megjárta a magyar hatóságokat, amelyek válaszukban nem tudtak értékelhető érveket felhozni a rendszer mellett. A vizsgálat immár végső szakaszát futja, egy kormányzati forrásom arra utalt, hogy a Bizottság a magyar véleményeket is feldolgozó végleges auditjelentést is elküldte már a magyar kormánynak, amire a kormány válaszolt, és jelenleg a magyar válasz végső értékelése zajlik a Bizottságban. Ennek lezárultával döntés születhet az alkalmazandó szankciókról, pénzügyi korrekciókról, ez azonban nem várható az év végéig, addig pedig nem történnek kifizetések a rendszerben.

Jóllehet a TOP eddig nem szerepelt a sajtóban, mint rendszerszintű szabálytalanságokkal átszőtt operatív program, mégis ezt támasztják alá azok a konkrét korrupciógyanús esetek, amelyek a TOP keretében valósultak meg, és a médiát is megjárták. Talán a legemlékezetesebb ezek közül a hatvani botrány, ahol nem csak Lázár János keveredett a pénzosztás körül konfliktusba a Heves megyei fideszes kiskirály Szabó Zsolt államtitkárral, de lényegében írásba adva derült ki, hogy a források elosztása átláthatatlan és szubjektív. TOP-os visszaélésekről írt a sajtó ezen túl rakamazi és más Borsod megyei pályázatok kapcsán is. A borsodihoz hasonló típusú visszaélésekre (fillérre egyező pályázatok, vagy azonos címre bejegyzett cégek versenyeznek egymással) derült fény Lázár János bukását követően Hódmezővásárhelyen is, amelyekben többek közt a valami perverz humor keretében Költség Stop Kft. névre keresztelt cég is érintett. Ebben az ügyben felbukkan az a System Service Kft. is amely már Szíjj Lászlóhoz, és egyenesen Mészáros Lőrinchez köti a TOP-os visszaéléseket. Mészáros Lőrinc neve nem csak azért érdekes, mert éppen a szomszédos Békésben állt fejre Brüsszelben az egész 420 milliárdos szennyvíz-program az egyértelműen az ő személyére optimalizált kerettender-rendszer miatt, hanem azért is, mert a TOP pályázatokban is igen jól hasít a miniszterelnök üzleti alteregója. Csak példaképpen néhány közelmúltbeli nyertes pályázata:

Felcsút: (2018.06.25) 2 közbeszerzés, vízrendezés, tározó rekonstrukció: 150 M
Békés: (2018.06.19.) iparterület fejlesztése: 60 M
Telekgerendás: (2018.04.24.) környezetvédelmi infrastruktúra: 82 M
Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság: (2018.04.20.) Boros-Dráva revitalizációs projekt, 134 M
Felcsút: (2018.03.27.) Környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére Felcsúton (I. és II. ütem), 168 M
Kétsoprony: (2017.07.24.) csapadékvíz elvezetés, 66 M
Felcsút: (2017.05.29.) „Környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztésére Felcsúton (I. és II. ütem), 168 M

A teljesen céltalan, és kizárólag lopási célú EU-s beruházások állatorvosi lova, a rakamazi ökomutyi (fotó: greenfo.hu)

A teljesen céltalan, és kizárólag lopási célú EU-s beruházások állatorvosi lova, a rakamazi ökomutyi (fotó: greenfo.hu)

A napvilágot látott korrupciós esetek, illetve a szakmányban nyertes pályázók kiléte elég látványosan támasztják alá a politikai alapú pénzosztás gyanúját, amit a jelek szerint a Bizottság határozottan bizonyítva lát. Az ebből fakadó pénzvisszatartás pedig komoly problémákhoz vezet. Az uniós módszertan szerinti hiányt alapvetően nem befolyásolja, mivel itt a számlák Bizottságnak való benyújtása, és nem a tényleges brüsszeli kifizetés a perdöntő. Mivel azonban horribilis pénzekről van szó (a KEHOP 2. tengely 420 milliárd forintjához hozzáadva a TOP keretében kiosztott vagy már ki is fizetett összegeket, továbbá a más programok szabálytalanságai miatti befagyasztásokat, a pénzvisszatartás összességében eléri az 1000 milliárdos nagyságrendet), ezért ha a hiánycél teljesül is, a költségvetés súlyos cash-flow problémába ütközhet – erre utal az önkormányzatoknak kiutalt, de még el nem költött pénzek gyors visszavétele is.

A költségvetés készpénzállományának hiánya nagyrészt tehát az EU-s kifizetések elmaradásával áll összefüggésben. De nem csupán a Bizottság általi pénzvisszatartás járul ehhez hozzá. Hatalmas pénzmennyiség ragadt eddig bent rejtélyes módon az Integrált Közlekedési Operatív Programnál (IKOP) is. Jóllehet itt a Bizottság ellenőrei eddig nem tártak fel olyan, rendszerszintű szabálytalanságot, ami a keret kifizetéseinek felfüggesztését vonná maga után, Budapestről mégsem érkeznek számlák Brüsszelbe. Márpedig itt nem kis tételről van szó. A BKV jelentős trolibusz- és villamosbeszerzései, vasútfejlesztési, gyorsforgalmi és közútútépítési projektek, elővárosi közlekedési fejlesztések fedezetéül szolgál ez a program, ugyancsak nagyjából 1200 milliárdos nagyságrendben. A számlák elküldésének elmaradása több száz milliárd forint érkezését akadályozza, késlelteti. Hogy mi húzódik meg annak hátterében, hogy a kormány a súlyos cash-flow helyzet ellenére nem hívja le a forrásokat, arra egyelőre nincs magyarázat. Az eredeti projektlista módosításai, számos fejlesztés váratlan kihúzása az operatív programból (http://www.kozlekedesvilag.hu/2018/01/29/modosult-az-ikop-lista/) arra utal, hogy talán még sincs minden annyira rendben ezzel az OP-vel sem, ahogyan azt a Bizottság látja. De mielőtt kiborul a bili, házon belül próbálják rendezni a helyzetet.

Párbeszéd:  ÁFA csalások  ellen is ható irányelvet fogadott el az Európai Parlament

 

Az Európai Parlament is megszavazta ma az unió pénzügyi érdekeit a büntetőjog eszközeivel védő irányelvet, figyelmet fordítva végre az ÁFA-csalások problémájára is. A parlamenti vitában Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője rámutatott, hogy az irányelv elfogadása fontos, de önmagában nem elégséges feltétele az európai csalás és korrupció elleni hatékony küzdelemnek. Ehhez szükség van a büntetőjogi eszközökkel is rendelkező Európai Ügyészségre is. Aggodalomra ad okot viszont, hogy egyes nagy uniós támogatásokban részesülő országok kimaradnak belőle. A FIDESZ képviselői a szavazáson jelen voltak, de nem nyomtak gombot, jelezve ezzel is, hogy ők az ÁFA-csalások pártján állnak.

Az Európai Parlament ma, a fideszes képviselők nélkül is, nagy többséggel   megszavazta az Európai Unió Tanácsa által elfogadott jogszabály tervezetet, amely ezzel az EU pénzügyi érdekeit a büntetőjog eszközeivel védő irányelvvé vált. Jávor és a Zöldek frakciója sikeresen küzdött az egyeztetések során azért, hogy – a Tanács eredeti szándékával ellentétben – a forgalmi adóval kapcsolatos  bűncselekmények, különösen a határokon átnyúló ÁFA csalások is részét képezzék az irányelvnek.

A zöldpárti képviselő a vitában elmondta, hogy ez az irányelv alapvető fontosságú lépés, de megvalósításához szükség van az Európai Ügyészségre (EPPO) is, hogy az EU a saját pénzügyi érdekeit hatékonyabban megvédhesse, hiszen nélküle a tagországok nyomozó hatóságai saját maguk dönthetik el, hogy a közösségi érdekeket milyen mértékű védelemben részesítik. Az Európai Ügyészség  nélkül nem biztos, hogy a nemzeti hatóságok megfelelő szintű védelmet biztosítanak a közösségi érdekeknek, ha az ellentétes a tagállami politika vagy éppen politikusok érdekeivel. Nem tűnik véletlennek, hogy az uniós pénzek két legnagyobb haszonélvezője, Lengyelország és Magyarország nem kíván részt venni az európai szintű ügyészségi együttműködésből.

Jávor Benedek figyelmeztetett, hogy a kimaradásnak sajnos hosszabb távon lemorzsolódás lehet a következménye: valós veszély ugyanis, hogy az Unió az Európai Ügyészségben való részvételt teszi az uniós pénzek felhasználásának előfeltételévé.  Minden magyar állampolgár  érdeke, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra az uniós pénzek szabályos és hatékony elköltése és az uniós ügyészséghez való csatlakozás érdekében.

Strasbourg-Budapest, 2017. július 5.