JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Nem ez volt Orbán mesterterve, de élesítette a B tervet

Tanítani való politikai húzás volt, ahogy Angela Merkel kancellár Manfred Weberre bízta a magyar kormányfő helyretételét – mondta Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője.
– Az Orbán-kormány belefutott egy előre látható pofonba, vagy van egy mesterterv, aminek az EP-beli szavazás is a része? – Volt Orbán Viktornak mesterterve, de nem az történt, amit eltervezett. Számára az optimális kimenetel az lett volna, és arra is készült az utolsó pillanatig, hogy addig élezi az ellentétet a pártcsaládján belül, amíg létre nem jön egy olyan törésvonal, ahol a többség az ő oldalán áll – vagyis orbanizálja a Néppártot, és a legnagyobb, domináns EP-frakció elfoglalásával az európai integráció folyamatát is megakasztja.

– Mi volt a célja?
– Sokszor mondják róla, hogy európai léptékű politikai szerepre vágyik, szerintem azonban a fő célja a hatalmának a konzerválása. A Néppárt elfoglalására is elsősorban azért vágyott, hogy csökkenjen az Európa felől rá nehezedő nyomás. Olyan Európát akar, ahol nincsenek közös értékek, csak közös piac van – láttuk éveken át, hogy az ellen semmi kifogása, ha a magyar gazdaság kiszolgálja a német nagytőke igényeit. Strasbourgban annyi történt, hogy az európai közép nem hagyta magát a jobbszélre rántani, a magyar miniszterelnök kisebbségben maradt.

– Miért?
– Tanítani való politikai húzás volt, ahogy Angela Merkel Orbán korábbi szövetségesére, a CSU-s Manfred Weberre bízta a magyar kormányfő helyretételét. Webernek választania kellett: annak fejében, hogy őt jelöljék a Bizottság elnökének, az európai értékek mellett kellett kiállnia Orbán ellenében, és ezzel el is dőlt a szavazás kimenetele. A miniszterelnöknek persze volt B terve is, amit azonnal élesített: amikor látta, hogy a többség nem arra megy, amerre ő, tudatosan belefutott a konfliktusba, előkészítve, hogy majd az ő dominanciájával jöjjön létre az EU euroszkeptikus pólusa. Valószínűleg hamarosan megtapasztalja ugyanakkor, hogy ez az új pozíció mennyivel kisebb mozgásteret jelent: nem mindegy, hogy valaki a legnagyobb képviselőcsoporttal, vagy a közepes frakciók közül az egyikkel a háta mögött beszél. A kép viszont sokkal tisztább lesz mostantól: az egyik oldalon az európai demokrácia hívei, a másikon a jobboldali szélsőségesek állnak majd.