JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Index interjú – Az EP-választás tétje, hogy béna kacsa marad-e Európa

Az Orbán–Macron ellentét nemcsak kommunikációs fogás, hanem valódi feszültség és konfliktusforrás az EU-ban, ami befolyásolja a politikai átalakulást, mondja Jávor Benedek. A Párbeszéd EP-képviselője három forgatókönyvet vázol föl az EP-választás eredményére, attól függően, hogy az Európai Néppárt mit kezd Orbán Viktorral. Ezzel együtt, a 2020 utáni hétéves költségvetés vitája sokkal égetőbb kérdés az EU-nak, mint az ideológiai szembenállás. Ez dönti el ugyanis, hogy milyen területeken fejlődhet tovább az európai integráció. A viták mögött pedig előrelépés is történik: az uniós energiapiac egységesedik, ami fontos tényező az Oroszország által dominált európai energiagazdaságban.

Orbán Viktor és Emmanuel Macron ráfordultak az EP-választásra, és politikailag pozicionálják magukat. Orbán az Európa-kritikaeuroszkepticizmusbevándorlásellenesség hullámra ül föl, Macron pedig a liberális pártok központi figurájaként próbálja magát definiálni. Jávor Benedeket, a Párbeszéd európai parlamenti képviselőjét arról is kérdeztük, hogy ez a szembenállás csak a választási kampánynak szól-e, vagy valódi tartalma is van.

„Abból a szempontból kommunikációs pozíció mind a kettő, hogy Orbán és Macron sem feltétlenül annak a képnek megfelelően cselekednek, amelyet kifelé mutatnak” – mondta az EP-képviselő. Szerinte Orbán szélsőségesebb és radikálisabb álláspontot mesél el, mint amit a gyakorlatban képvisel, amikor a tényleges döntések születnek a Tanácsban. Macron sem ennyire szuperliberális és európaiföderáció-hívő, mint ahogy kommunikálja, bevándorlásügyben pedig végképp messze áll attól a képtől, amit Orbán fest róla.

„Ennek ellenére azt gondolom, hogy ezek nem pusztán kommunikációs pozíciók, hanem létező vélemény- és értékkülönbségek, és egy valós politikai feszültséget és konfliktust mutatnak” – mondta Jávor. Európa egy paralizált, „béna kacsa” állapotban van: se előre, se hátra nem tud mozogni. Az EP-választásnak van egy olyan tétje, hogy Európa megmarad-e ebben az állapotban, vagy valamelyik irányba elbillen a mérleg nyelve.

„Nagyon sokat beszélünk az euroszkeptikusok, a populisták és a szélsőjobb erősödéséről, de ezek mellett a csoportok mellett van még egy, amelyik várhatóan erősödésre számíthat, az pedig éppen a liberálisok és az ő környékükön mozgók, ideértve Emmanuel Macront is. Tehát ha van illiberális áttörés, akkor majdnem ugyanilyen mértékű liberális áttörés is várható az EU-ban.”

Három forgatókönyv az európai átalakulásra

Jávor Benedek szerint háromfelé mozdulhat el Európa ebből az állapotból az EP-választás után, és az opciók elég erősen függenek attól, hogy a Fidesz európai pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) hogyan kezeli a saját belső feszültségeit. A szembenállás mostanra kikristályosodott, és annak a két jelöltnek a versengésében ölthet testet, akik a Néppárt kampányának az arcai szeretnének lenni: a kompromisszumos megoldásairól híres német EPP-frakcióvezető Manfred Weber és a volt finn miniszterelnök: Alexander Stubb. Akik között végül nevető harmadikként a Webertől jóval inkább középen álló Michel Barnier, jelenlegi brexit-főtárgyaló is befuthat.

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője Fotó: Máthé Zoltán
Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője
Fotó: Máthé Zoltán

1. A Fidesz és mindenki más is bent marad a Néppártban, és a Néppárt jobbra tolódik

Az első forgatókönyv az, hogy Weber sikeresen kígyózik tovább a döntések között, és bent tartja Orbánt az EPP-ben – kezdte Jávor Benedek.„Ugyanakkor, valamilyen csodás kézrátételes gyógyítás révén azt is eléri, hogy ennek eredményeképpen ne távozzanak a skandináv, benelux, lengyel, portugál és egyéb konzervatív pártok. Ez esetben az EPP kicsit orbanizálódik, elmozdul egy sokkal erőteljesebben jobboldali, menekültellenes, populista irányba, viszont masszívan a parlament legerősebb, meghatározó frakciója marad.”

Ha így történik, akkor az EPP a jövőben berekeszt mindenfajta európai integrációs erősödést. Ugyanis a jobboldali euroszkeptikus populizmus, benne Orbánnal, olyan, mint a bicikli. Ha nem tekerik, felborul. Ez a forgatókönyv azt követeli meg, hogy a Néppárt egyre jobban kiszolgálja azt a választói közösséget, akiket magukhoz akarnak kötni, és egyre vadabbakat mondjon nekik. Ami előbb-utóbb oda fog vezetni, hogy elkezdik erodálni a meglevő intézményeket is az EU-ban.

Manfred Weber képes arra, hogy ezt levezényelje. Ő egy politikai vízió nélküli, üres csinovnyik, aki egyetlen dolgot tud, de azt remekül: menedzselni.

HA LE KELL ÍRNOM, HOGY MILYEN EMBER TUDJA SÍRBA TENNI AZ EURÓPAI UNIÓT JELEN PILLANATBAN, AKKOR Ő AZ.

Jean-Claude Juncker is egy ilyen típusú figura, de Webernél még ő is nagyobb formátumú. És azt is látjuk, hogy Junckernek ez a hozzáállása milyen mértékben képtelenné tette az EU-t az érdemi és hatékony válaszokra, amikor az elmúlt évek kihívásaival találkozott. Ehelyett az EU döntően a körülmények között sodródott, és nem tudott proaktívan fellépni egy csomó ügyben, ahol kellett volna. Ideértve akár az illiberális demokráciák felemelkedését az EU-ban. Ez történik akkor, ha a vezetőnek nincs víziója, nincs egyértelmű értékválasztása, nincs kijelölt irány, hanem mindig csak azt keresi, hogy egy helyzetet hogyan oldhat meg.”

Manfred Weber (Balra), Horst Seehofer (CSU vezetője) és Orbán Viktor, Seeon Abbey, Németország, 2018. január 5. Fotó: Christof Stache
Manfred Weber (Balra), Horst Seehofer (CSU vezetője) és Orbán Viktor, Seeon Abbey, Németország, 2018. január 5.
Fotó: Christof Stache

2. A Fidesz marad a Néppártban, de a liberálisabb értékeket valló tagok kilépnek

„Egy másik verzió, hogy Orbánt nem teszik ki az EPP-ből, de a skandináv, benelux, lengyel konzervatívok azt mondják, hogy nem fogunk egy frakcióban ülni vele. Ez esetben az EPP elveszti a domináns szerepét, ráadásul egy lúzer pozícióba kerül, hiszen egy magyarországnyi tagállam miniszterelnökének a kedvéért elvesztette Európa egyik motorját: a benelux és a skandináv régiót. Csak összehasonlítás végett: a benelux országok egyesített GDP-je nagyobb, mint Oroszországé.

Ezért ezek az emberek abban érdekeltek, hogy egy centrista platformot generáljanak, amihez ők tudnak csatlakozni. Legvalószínűbben ez úgy fog kinézni, hogy Emmanuel Macron a kilépett néppártiakkal és a liberálisok többségével, meg innen-onnan összeszedegetett, liberálisabb szociáldemokratákkal létrehoz egy centrista erőt az Európai Parlamentben, ami adott esetben túlnőheti az összetöpörödött, jobbra csúszó Néppártot. Ez esetben a dinamikát ez az új centrista platform adhatja a parlamenti politikába.

Ezt az egészet Macronnak kellene szerveznie. Viszont ő is be van szorulva, mert ahhoz, hogy ezt a stratégiát következetesen végigvigye, páros lábbal bele kellene szállnia az EPP-be és kirobbantani onnét a legprogresszívebb tagokat. Ez német CDU/CSU-val való súlyos konfrontáció lenne, ami megingathatná Angela Merkel pozícióját. Márpedig Macron, bármiről is beszél, azt igazából csak Merkellel tudja kettesben megvalósítani. Ha megpróbál egy centrista platformot létrehozni, és kísérőjelenségként lemészárolja a német kancellárt, akkor lehet, hogy nagyobb bajt okoz magának, mint amennyi hasznot húz az egészből.

EZÉRT MACRON ARRA JÁTSZIK, HOGY VALÓJÁBAN NEM CSINÁL SEMMIT.

Elfoglalja kommunikációsan ezt a teret, és megpróbálja magát úgy beállítani, mint a pro-európai víziónak a letéteményesét, aki szembe tud szállni a gyanús kelet-európai szőröstalpú illiberálisokkal. Valójában pedig majd a választást követően áll majd neki, hogy lehasítgassa innen-onnan azokat, akikre szüksége van.

Emmanuel Macron beszél Angela Merkellel Marseilleben 2018. szeptember 7-én Fotó: Christophe Simon
Emmanuel Macron beszél Angela Merkellel Marseilleben 2018. szeptember 7-én
Fotó: Christophe Simon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez kockázatos taktika. Mert bizonyos értelemben a skandináv és benelux konzervatív pártok, ha végigcsináltak Orbánnal egy kampányt, a politikai árat már megfizették a mellette való kitartásnak. Őket ugyanis elsősorban az zavarja, hogy a választóik berágnak rájuk, hogy indirekt, vagy passzív módon, de támogatják az Orbán-féle kísérlet stabilizálását Európában.

Mégis, amiatt, hogy minimalizálják a veszteségeket, ezt a forgatókönyvet tartom a legvalószínűbbnek.”

3. Kizárják a Fideszt a Néppártból, avagy az ordító egér szindróma

„A harmadik opció, hogy a Néppárt mégiscsak megembereli magát, és Orbán addig provokálja őket, amíg valamit lépnek. Erre csak akkor látok esélyt, hogyha a skandináv, benelux konzervatív pártok megzsarolják Manfred Webert. Webernek nem túl sok nagyívű gondolata van a világról, ő egy száz százalékosan pragmatikus politikus, annak viszont tehetséges. Szimpatizál Orbánnal és az általa képviselt értékekkel, de ezt is eladja húsz centért, hogyha arról van szó.

Ha Orbán benntartásával nagyobbat veszít a centrista-mérsékelt oldalon, mint amennyit nyer, akkor egy másodperc alatt fogja hátbaszúrni Orbánt. Egyetlen kérdés van: hogy ezek a mérsékelt konzervatív pártok mennyire állnak bele keményen abba, hogy nem hajlandóak a Néppárttal folytatni a bulit, amennyiben a Néppárt nem lép fel Orbánnal szemben. Ha nem hajlandóak rá, akkor Weber tehetsége kiterjed arra, hogy váratlanul többséget hozzon létre a Fidesz kirúgása mellett.

Ha ez a helyzet előáll – Orbánék készülnek erre az opcióra is – akkor jön a B-terv: egy nyíltan EU-ellenes, bevándorlásellenes platform létrehozása, ahova fölveszik a lengyel PiS-t, fölszívják az olasz Lega-t, az Alternative für Deutschlandot, Geert Wilderst, Marine Le Pent, és mindenkit, aki minimálisan is számít.

Igazából ez az „ordító egér szindróma”. A választásokig hátralévő háromnegyed év alatt sokminden történhet, de a jelenlegi közvéleménykutatási adatok alapján legfeljebb 150 képviselőre számíthat egy ilyen frakció.

EZ EGY JÓ HELYZET LENNE, MERT AKKOR AZ ÖSSZES HÜLYÉT EGY ZSÁKBA BEPAKOLTUK.

Velük szemben kialakulna egy középre húzó Európa-párti Néppárt, egy 120-140 fős szociáldemokrata frakció, egy erős liberális frakció Macronnal, egy talán gyengülő, de pro-európai Zöldek, és egy időnként furán viselkedő, de a szélsőjobb ellen mégiscsak elkötelezett Egyesült Európai Baloldal. A Fidesz új frakciója pedig semmit nem tudna csinálni. Akkor a fő törésvonal az euroszkeptikusok és a többiek között húzódna. Most nem ott húzódik, mert az euroszkeptikusoknak három frakciójuk is van, akik egymáshoz képest is tudnak helyezkedni, illetve a Néppártot is fogva tartják.

Olaszország belügyminisztere Matteo Salvini egy olasz talk show-n, Rómában, 2018. június 20-án Fotó: Andreas Solaro
Olaszország belügyminisztere Matteo Salvini egy olasz talk show-n, Rómában, 2018. június 20-án
Fotó: Andreas Solaro

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindig arról beszélnek Orbánék, hogy az EP választáson micsoda forradalom lesz. Ha a Néppártot el tudják orbánosítani, akkor tényleg érdemben változni fog a közhangulat. Valójában minden egyéb esetben viszont nem, még az Európai Parlamentben sem. A Tanácsban és az Európai Bizottságban pedig gyakorlatilag semmilyen lényegi változásra nem számíthatunk ebből a szempontból.”

A költségvetés égetőbb kérdés az uniónak

Az ideológiai csata mögött zajlik egy másik vita is, ami az európai intézmények és a tagállamok szempontjából sokkal fontosabb: a 2020 utáni hétéves költségvetés. Nemcsak arról van szó, hogy 2027-ig mennyi pénz lesz, mire és milyen feltételek mellett, hanem politikai irányok és prioritások is eldőlnek, mutatott rá Jávor Benedek.

Mennyire merészen mozdul el az EU a jelenlegi agrártámogatásoktól egy fenntarthatóbb, racionálisabb rendszer felé? Belekezd egy határozott külpolitikai és védelmi együttműködésbe, vagy továbbra is bízik az Egyesült Államok egyre bizonytalanabbnak tűnő védőhálójában? És hogyan alakulnak át a kohéziós támogatások? Itt csak az egyik kérdés az, hogy kinek mennyi pénz jut. Abban is változások lesznek, hogy mire szánnak forrásokat.

Valószínűleg sokkal pontosabban ki lesz jelölve, hogy milyen típusú dolgokra lehet pénzt költeni – mondta a Párbeszéd EP-képviselője. Nagy mértékben le fog szűkülni a lehetőség az olyan fajta projektekre, hogy építsünk lókozmetikákat uniós pénzből, amelyeknek az egyetlen célja az, hogy a 40 százalékát el lehessen lopni.

NEM BECSÜLÖM ALÁ A FIÚK KREATIVITÁSÁT, AZ ÚJ SZABÁLYOK KÖZÖTT IS MEG FOGJÁK TALÁLNI, HOGY HOGYAN LEHET MÉGISCSAK AZ IZSÁKI POLGÁRMESTER LAKHATÁSI PROBLÉMÁIT MEGOLDANI UNIÓS PÉNZBŐL. DE AZÉRT A PÁLYA EGY KICSIT MEREDEKEBB LESZ.

Az EU lassan mozdul, lassan érti meg a dolgokat, és most jutott el oda, hogy ezzel a problémával valamit kezdeni kell. De nemcsak a magyar korrupció miatt. Az EU-ban bárhol lehet értelmetlen projektet mutatni, amelyekre uniós pénzeket költöttek el. Mostanra viszont nyilvánvaló lett, hogy a célokat jobban meg akarják szabni, és azokra a területekre koncentrálni, amelyek az unió versenyképessége, fenntarthatósága szempontjából fontosak.

„Megpróbálnak bevezetni egy jogállamisági mechanizmust is, aminek igazából semmi köze a jogállamisághoz. Ez egy antikorrupciós mechanizmus, ami arról szól, hogy ahol az uniós pénzekkel való visszaélés lehetősége túlságosan széleskörű a tagállami kormány, intézményrendszer és hatóságok nem kielégítő működése miatt, akkor ott léphessen az Európai Bizottság. Nem tudjuk, hogy ez végül megvalósul-e, és ha igen, akkor hogyan. Attól függ, hogy a nagy donor országok ragaszkodnak-e hozzá.”

Mit adott nekünk az Európai Unió? Közös energiapiacot

A viták mellett van néhány olyan terület, ahol viszont az elmúlt években tényleg sikerült szorosabb együttműködést építenie az Európai Uniónak, és az egyik ilyen a közös energiapiac Jávor Benedek szerint.

„Bővültek az EU beleszólási lehetőségei és a hatáskörei abba, hogy az európai energiapiacokat egységként kezelje és irányítsa. A Tiszta Energia csomag főbb elemeiről már megállapodott a Parlament, a Tanács és a Bizottság , az energiahatékonysági és a megújuló energia irányelv, az energiapiac kormányzásáról szóló fájl készen vannak, a villamosenergia-piac átalakításáról és a gázirányelvről most folyik a tárgyalás.

Ez azért is fontos, mert az egész európai együttműködés a szén- és acélközösséggel és az Euratommal kezdődött. Az energia mint stratégiai ágazat együttműködésével indult el a közös Európáról való gondolkodás. És most, amikor nyakig állunk egy energiaforradalom közepén, konfliktusban Oroszországgal, amelyik az energiapiacon egy meghatározó szereplő, az energiapiacok messze túlmutatnak önmagukon. Az európai integrációs folyamat továbblendítésének egy fontos kulcsa lehet az, hogyha az energiaszektorban az EU-s együttműködés ténylegesen megerősödik. Ez nem egy nagyon látványos dolog, miközben a felszínen Emmanuel Macron Matteo Salvinivel fog kardozni, de lehetséges, hogy harminc év múlva, amikor az EU történetét fogják tanulmányozni, akkor az elmúlt években az energiapiaci egységesülés és a közös energiapolitika irányába tett lépések hosszabb bekezdést fognak kapni, mint Orbán, Salvini és Macron együttvéve.”

(Borítókép: Orbán Viktor (balra), Angela Merkel (középen) és Emmanuel Macron (jobbra). Fotó: Kallos Bea / MTI) Brüsszelben 2018. február 23-án. Fotó:  John Thys/AFP)

https://index.hu/kulfold/ep/2018/10/05/ep-valasztas_javor_benedek/?fbclid=IwAR3ty_sVyNtPUS2eH7ISWCUM9SruMvDE7U_zfIphOGv2vX25v7H_ZlCddHE

Nem ez volt Orbán mesterterve, de élesítette a B tervet

Tanítani való politikai húzás volt, ahogy Angela Merkel kancellár Manfred Weberre bízta a magyar kormányfő helyretételét – mondta Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője.
– Az Orbán-kormány belefutott egy előre látható pofonba, vagy van egy mesterterv, aminek az EP-beli szavazás is a része? – Volt Orbán Viktornak mesterterve, de nem az történt, amit eltervezett. Számára az optimális kimenetel az lett volna, és arra is készült az utolsó pillanatig, hogy addig élezi az ellentétet a pártcsaládján belül, amíg létre nem jön egy olyan törésvonal, ahol a többség az ő oldalán áll – vagyis orbanizálja a Néppártot, és a legnagyobb, domináns EP-frakció elfoglalásával az európai integráció folyamatát is megakasztja.

– Mi volt a célja?
– Sokszor mondják róla, hogy európai léptékű politikai szerepre vágyik, szerintem azonban a fő célja a hatalmának a konzerválása. A Néppárt elfoglalására is elsősorban azért vágyott, hogy csökkenjen az Európa felől rá nehezedő nyomás. Olyan Európát akar, ahol nincsenek közös értékek, csak közös piac van – láttuk éveken át, hogy az ellen semmi kifogása, ha a magyar gazdaság kiszolgálja a német nagytőke igényeit. Strasbourgban annyi történt, hogy az európai közép nem hagyta magát a jobbszélre rántani, a magyar miniszterelnök kisebbségben maradt.

– Miért?
– Tanítani való politikai húzás volt, ahogy Angela Merkel Orbán korábbi szövetségesére, a CSU-s Manfred Weberre bízta a magyar kormányfő helyretételét. Webernek választania kellett: annak fejében, hogy őt jelöljék a Bizottság elnökének, az európai értékek mellett kellett kiállnia Orbán ellenében, és ezzel el is dőlt a szavazás kimenetele. A miniszterelnöknek persze volt B terve is, amit azonnal élesített: amikor látta, hogy a többség nem arra megy, amerre ő, tudatosan belefutott a konfliktusba, előkészítve, hogy majd az ő dominanciájával jöjjön létre az EU euroszkeptikus pólusa. Valószínűleg hamarosan megtapasztalja ugyanakkor, hogy ez az új pozíció mennyivel kisebb mozgásteret jelent: nem mindegy, hogy valaki a legnagyobb képviselőcsoporttal, vagy a közepes frakciók közül az egyikkel a háta mögött beszél. A kép viszont sokkal tisztább lesz mostantól: az egyik oldalon az európai demokrácia hívei, a másikon a jobboldali szélsőségesek állnak majd.

Paks II.: Ezért hibás az Unió jóváhagyása

Különös körülmények között hagyta jóvá a paksi bővítést az Európai Bizottság. A veszteséges beruházáshoz szükséges állami támogatás erősen vitatható jóváhagyásáról szóló döntést tavaly december elején publikálták az Unió hivatalos lapjában. Alaposan körüljártuk a döntést, hogy megvizsgáljuk, pontosan mit is tartalmaz, mit állít róla – megalapozottan vagy megalapozatlanul – a magyar kormány, és mely pontjai, előfeltevései vagy következtetései kérdőjelezhetők meg. Az eredmény, amit az itt olvasható kiadványban foglaltunk össze, elég kemény: valótlan, egymásnak ellentmondó állítások, meg nem vizsgált körülmények, vitatható jogértelmezések és alá  nem támasztott feltételezések sokasága teszi támadhatóvá az anyagot.

(Kép: Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa – Forrás: Európai Bizottság)

Népszavazást a paksi bővítésről! – Megjelenések

Videók

HírTV – Jávor: Nagy hibát követ el hazánk

Magyarország nagy hibát követ el azzal, hogy évtizedekre elkötelezi magát az atomenergia mellett – mondta a Magyarország élőben című műsorunkban Jávor Benedek.

http://hirtv.hu/ahirtvhirei/javor-nagy-hibat-kovet-el-hazank-1388631

HírTV –  Újabb ellenzéki párt kezdeményez népszavazást

Meg kell kérdezni az embereket arról, hogy milyen energiastratégiát kövessen Magyarország – véli a Párbeszéd.

http://hirtv.hu/ahirtvhirei/ujabb-ellenzeki-part-kezdemenyez-nepszavazast-1388566

 

Cikkek

Híradó – A Párbeszéd is népszavazást kezdeményez a paksi bővítés leállításáért

Az LMP-t követően a Párbeszéd Magyarországért is népszavazást kezdeményez a paksi atomerőmű bővítése ellen. A párt kampányt is indít annak érdekében, hogy a kormány és az Országgyűlés vizsgálja felül a nemzeti energiastratégiát – jelentette be a párt EP-képviselője budapesti sajtótájékoztatóján.

http://www.hirado.hu/2017/03/03/a-parbeszed-is-nepszavazast-kezdemenyez-a-paksi-bovites-leallitasaert/?source=hirkereso

Index –  A Párbeszéd is népszavazást kezdeményez Paks 2 leállításáért

Miután az LMP csütörtökön öt népszavazási kérdést adott le, a Párbeszéd Magyarországért is népszavazást kezdeményez a paksi atomerőmű bővítése ellen.

http://index.hu/belfold/2017/03/03/a_parbeszed_is_nepszavazast_kezdemenyez_paks_2_leallitasaert/#

24.hu – A Párbeszéd is népszavazást kezdeményez a paksi atomerőmű bővítése ellen

http://24.hu/belfold/2017/03/03/a-parbeszed-is-nepszavazast-kezdemenyez-a-paksi-atomeromu-bovitese-ellen/#

Magyar Nemzet Online – A Párbeszéd is népszavazást kezdeményez Paks ügyében

Az LMP-t követően a Párbeszéd Magyarországért is népszavazást kezdeményez a paksi atomerőmű bővítése ellen. A párt kampányt is indít annak érdekében, hogy a kormány és az Országgyűlés vizsgálja felül a nemzeti energiastratégiát – jelentette be a párt EP-képviselője pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.

http://mno.hu/belfold/a-parbeszed-is-nepszavazast-kezdemenyez-paks-ugyeben-1388564

Origo –  Paks: a Párbeszéd is népszavazást kezdeményez

http://www.origo.hu/itthon/20170303-paksi-bovites-a-parbeszed-is-nepszavazast-kezdemenyez-a-bovites-leallitasaert.html

444 –  Az LMP után a PM is népszavazást kezdeményez a paksi bővítésről

https://444.hu/2017/03/03/az-lmp-utan-a-pm-is-nepszavazast-kezdemenyez-a-paksi-bovitesrol?utm_source=hirkereso&utm_medium=cpc&utm_campaign=az-lmp-utan-a-pm-is-nepszavazast-kezdemenyez-a-paksi-bovitesrol

KlubRádió – Paksi bővítés – A Párbeszéd is népszavazást kezdeményez

http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=206404

Paks II – A bevallottan veszteséges projekt

Már ősszel döntés születhet a paksi atomerőmű-bővítés uniós engedélyezése ügyében. A magyar kormányra nehéz napok és súlyos perek várnak.

 

A folyamatban lévő két eljárás közül a tiltott állami támogatás ügyében az eredmény is borítékolható, és a beruházási tender elhagyása miatt indított vizsgálat befejezése is közelebb került. Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője azt valószínűsíti, hogy a kormány kénytelen lesz elfogadni azt az uniós érvelést, amely szerint a beruházás jelentős állami támogatást tartalmaz – magyarán nincs esély rá, hogy a piacon megtérüljön, és a kiadások illetve a várható bevételek különbségét az állam fogja kiegyenlíteni –, az Európai Bizottság ugyanakkor tudomásul veszi, hogy projektre (és így a támogatásra is) a magyar energiapiac egyensúlya miatt szükség van. Jávor lapunknak úgy fogalmazott, hogy az évszázad üzletéről és a Paks II-ről, mint az olcsó áram garanciájáról szóló kormányzati állítások átkerülnek a bullshit kategóriába: a bővítés – amennyiben valóban megvalósul – egy bevallottan veszteséges projekt lesz, és minden forint, amit ráköltünk, deficitet termel.

Tovább a Népszabadság cikkére

DPP_103

 

Eurologus: Lázár János Brüsszelben kilincselt Paks II-ért

Az Európai Bizottság vizsgálatai csak vánszorognak, de az oroszoknak pont az lehet az érdeke, hogy még ne kelljen belefogni az építkezésbe. 

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter kedden Brüsszelben tárgyalt a paksi atomerőmű bővítéséről két uniós biztossal, és beugrott Navracsics Tiborhoz is egy kávéra.

Miért jön megint?

A lengyel Elżbieta Bieńkowskával azért kért találkozót Lázár, hogy megbeszéljék, miért az orosz energiavállalat, a Roszatom volt az egyetlen építtető, aki szóba jöhetett az erőmű kibővítésére, és miért nem írt ki a kormány nyílt pályázatot, ahogy azt az uniós versenyszabályok megkívánták volna.

kötelezettségszegési eljárás tavaly novemberben indult, az Európai Bizottság akkor azt írta: „A magyar kormány közvetlenül odaítélte két új reaktor építését és két reaktor felújítását, átlátható eljárás nélkül.”

Nem lehetett top prioritás a miniszter látogatása, mert amikor egy bizottsági forrásunkról érdeklődtünk róla, azt a választ kaptuk:

„Nem vagyok benne biztos, hogy miért jön ide megint, de utánanézek.”

A Bizottság és a magyar kormány közötti levelezés egyelőre ott akadt meg, hogy a brüsszeli testület várja az írásbeli kifejtését azoknak a technikai okoknak, amelyek miatt csak az oroszoknak lehetett odaadni a projektet. Amíg ez nem érkezik meg, beszélgetések és találkozók nem fogják érdemben előrelendíteni az ügyet, tippel egy másik bizottsági szakértőnk.

Éveket is késhet az orosz hitel, de lehet, hogy ez pont jól jön

Gyanús, hogy Paks II-be kell majd adófizetői forintokat lapátolni, hogy működhessen, legalábbis ezt feszegette az uniós biztos egy hivatalos levélben januárban. Azóta folyik a vizsgálat, amiről a Bizottság hivatalos közlése szerint annyit tudunk, hogy „nincsen megszabott időkerete, akármeddig, évekig is eltarthat”.

Aszódi Attila, a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos áprilisban azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy az Európai Bizottsággal régóta folyamatosan egyeztetnek az állami támogatás ügyében, minden kérdésükre válaszoltak. Hangsúlyozta, hogy nem tiltott állami támogatás miatt folyik a vizsgálat, és jelezte: remélik, hogy az év közepéig kialakítja a Bizottság az álláspontját.

Lázár János április végén azt közölte Széll Bernadett LMP-s képviselő kérdésére, hogy amíg nem zárul le a versenyjogi vizsgálat, a kormány nem nyúl hozzá az orosz hitelhez, azt majd csak az Európai Bizottság jóváhagyása után kezdi lehívni Magyarország.

„2018-ra tervezték elkezdeni az építkezést. A környezetvédelmi engedélyek kiadását pedig 2015. novemberre várták – ehhez képest máris csúszásban vannak” – mondta az EUrologusnak Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője. De lehet, hogy a kormánynak, és az alacsony olajárakkal küszködő, költségvetési gondokkal birkózó Oroszországnak éppenhogy jól jön a késés. „Az oroszok már mondanak le aktív hitelszerződéseket: januárban fújtak le egy öt vízerőműves csomagot Kirgizisztánban, ahol pedig komoly orosz-kínai befektetési verseny folyik.” Jávor szerint az, hogy Putyin nem fújja le a paksi projektet, annak a jele, hogy Oroszosrszágnak iszonyú fontos stratégiai cél, hogy magukhoz kössenek európai uniós tagállamokat. Ha az uniós vizsgálat miatt csak később hívja le a magyar kormány a hitelt, megvan rá az esély, hogy Oroszország világgazdasági helyzete helyrebillen, és nem kell lemondaniuk a kelet-európai piacról.

A szerződésben azonban az áll, hogy a magyar fél 2026-ban elkezdi visszafizetni a hitelt, és az ilyen beruházásoknál a legdurvább költségnövelő faktor mindig a csúszás, emlékeztetett a PM képviselője.

Az állami támogatás-vizsgálat a jogi játék része

Egy atomerőmű elfogadtatása pontosan így zajlik le az Európai Bizottság és az építettő között, magyarázta az EUrologusnak Lubomir Mitev, az atomenergia-ipar brüsszeli érdekképviseletétől, a FORATOMtól. A brit Hinkley-point erőműnél ugyanezt a jogi játékot játszották el: a britek először amellett érveltek, hogy nincs benne állami támogatás, majd amikor ez tarthatatlanná vált, stratégiát váltottak.

Szükség van állami támogatásra, hogy felépülhessen az erőmű, mondták, mert nincs rá magánberuházó, pedig így elégíthetik ki a leghatékonyabban az ország energiakeresletét. Ezután már csak azt kellett bizonyítaniuk, hogy a projekt nem részesül aránytalanul sok állami támogatásban. Egy évig tartott ennek a vizsgálata, ezután 2014 októberében zöld utat a beruházás. Akármilyen stratégiát követ is a magyar kormány, úgy látszik, egy évbe biztosan beletelik, mire az Európai Bizottság jóváhagyja a Paks II-t.

 

Van, aki így számol, van, aki úgy

Az Európai Bizottság kiszámolta, hogy Paks II ki tudja-e termelni a saját költségeit, és arra jutottak, hogy nem: a kormány pedig rosszul számolt, amikor az ellenkezőjét állította. Az elmúlt hetekben kikérték egy rakás érdekelt fél véleményét az ügyben, 2000 hozzászólás érkezett, ezeknek nagy részét a Párbeszéd Magyarországért (PM) gyűjtötte össze, és szép számmal adtak be kritikus véleményeket Ausztriából is. Az osztrák kormány „szigorúan elutasítja a nukleáris energia minden közvetlen vagy közvetett támogatását” – mondta Ernst Zimmerl, a budapesti Osztrák Nagykövetség attaséja április közepén az Energiaklub rendezvényén.

Aszódi Attila hangsúlyozta, hogy Paks II-nél nincs szükség ártámogatásra vagy fix átvételi árra, hogy a projekt megtérüljön. A 2020-as évek közepére várható piaci villamosenergia-árnál a projekt az összes költségét ki tudja termelni – jelentette ki.

Jávor Benedek szerint azonban olyan plusz beruházásokra is szükség lesz a paksi bővítéshez, amelyeket a kormány lehet, hogy nem vett be a költségszámításába:

  • építeni kell egy szivattyús-tározós erőművet a Paks II esetenként fölöslegben előállított áramának tárolására
  • a meglevő mellé még 700 megawattnyi tartalékkapacitás kiépítése, arra az esetre, ha valamiért le kellene állítani az új reaktorokat
  • rá kell őket csatlakoztatni az országos villamosenergia-hálózatra is
  • a legnagyobb tétel a beruházást terhelő adók és vámok. Ha ugyanis áfamentességet kap a projekt, az könnyen tiltott állami támogatásnak minősülhet Brüsszelben. Ezek összesen körülbelül tízmilliárd euróba kerülnek.

 

(Az eredeti cikk az Index Eurologus blogján elérhető).

(Kép forrása: index.hu)

Glifozát-saga – Jávor Benedek beszámolója Darvas Béla írásában

Darvas Béla az Átlátszó blogján számolt be a glifozát újbóli jóváhagyása körül kialakult vitáról. Írásában Jávor Benedek beszámolója is olvasható az ügyben tartott európai parlamenti szavazásról:

 

2016. április 13-án szavazott az Európai Parlament (EP) a glyphosate engedélyezésével kapcsolatban. Az EP Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági bizottságának (ENVI) egyértelműen elutasító álláspontja a plenáris szavazásra benyújtott számtalan módosító indítvány megszavazásával jelentősen megváltozott. A képviselők a glyphosateengedélyezésének elutasítása helyett végül hét évre, de széleskörű korlátozásokkal jóváhagyó dokumentumot támogatta.

A növényvédő szerek európai engedélyezése az EB kezében van, amely az EU Élelmiszer-biztonsági Hivatala (EFSA) véleménye alapján hozza meg döntését. A glyphosate engedélye 2016 nyarán lejár, így azt újra kell engedélyezni, ha továbbra is használni akarjuk. A benyújtott engedélykérelemről az EB megkérdezte az EFSA-t, amely támogató állásfoglalást tett közzé: szerintük a glyphosate egészségügyi vagy környezeti kockázatai nem bizonyíthatóak. Az EB ez alapján a szer újraengedélyezésére készült, ám közbejött az IARC minősítése.

WHO szakügynöksége a glyphosate-ot rákkeltéssel gyanúsítja. Az EFSA döntését illetően számos eljárási furcsaság felmerült. A tanácsadóinak függetlenségét illetően az EFSA nem tudta meggyőzően bizonyítani, hogy az általa használt tanulmányok szerzői, valamint a biotechnológiai/agrokémiai ipar között nincs összefonódás. Nem véletlenül, ugyanis ezek az ipar által megrendelt munkák voltak. A tanulmányok jó része meglehetősen elavult módszerekkel készült, ráadásul egy részüket az EFSA nem hozhatja nyilvánosságra, hiszen ipari tulajdont képeznek. Mindemellett az EFSA egyik igazgatósági tagja, Székács András munkatársaival együtt olyan eredményeket hozott nyilvánosságra, amelyek alapján a rákkeltő hatás mellett egy további kockázat is felmerült: a hatóanyag és formázóanyagának hormonmoduláns hatása.

Ezek az ellentmondások késztették arra az ENVI-t, hogy ellenvéleményt fogalmazzon meg. Az ENVI álláspontja szerint nem tisztázott kellőképpen a glyphosate rákkeltő természete, egymásnak ellentmondó adatok, eljárási bizonytalanságok tapasztalhatók, ezek fényében pedig – az EU környezetpolitikájának alapját jelentő elővigyázatosság elvét figyelembe véve – nem lehet engedélyezni a glyphosate-ot. Legkivált nem megszorítások nélkül 15 évre, amire az EB készül.

Külön érdekesség, hogy a hormonmoduláns hatás miatt az EB egészségügyi biztosa, Vytenis Andriukaitis is kétségeket fogalmazott meg. Olyannyira, hogy kiegészítő vizsgálatokat kért az engedélykérőtől ennek a kérdésnek a tisztázására – ám csak 2016. augusztus 1.-i határidővel. Azaz akkorra, amikor a glyphosate engedélyét az EB várhatóan már kiadja, anélkül, hogy birtokában lennének a hormonmoduláns hatással kapcsolatos vizsgálati eredmények. Erre a problémára Andriukaitis biztos a zöld frakcióban április 12-én tartott meghallgatáson a kérdésemre nem válaszolt. Pedig meggyőződésem, hogy addig nem szabad engedélyt kiadni, amíg meggyőző bizonyítékok nem támasztják alá a szer ártalmatlanságát, és amíg az erre vonatkozó vizsgálatok le nem zárulnak.

Az eredeti ellenvélemény mellett kitartó „Zöldek”, és néhány további kisebb frakció alulmaradt: az ENVI véleményét szétszedő módosító indítványok sora kapott többségi támogatást. Az ECRfrakció (a brit konzervatívok és a lengyel kormánypárt, a PiS alkotta szövetség) már az ENVI-ben is megpróbálta megakadályozni az ellenvélemény elfogadását, ott azonban kisebbségben maradtak. A plenáris ülésen azonban a néppárt (EPP) és a szocialista (S&D) frakció többsége a felpuhított állásfoglalás mellé állt, a liberálisok (ALDE) is megosztottá váltak – miközben paradox módon az ECR egy része még így is túl korlátozónak tartotta az állásfoglalást, és végül nem szavazta meg azt.

Az elfogadott dokumentum 15 év helyett hét évre rövidítené az engedélyt, a glyphosatealkalmazását korlátok közé szorítaná: lényegében csak a professzionális mezőgazdasági alkalmazását engedélyezné, így kiszorítaná a glyphosate-ot a kiskertekből, városi parkokból, és nem engedné meg az állományszárításra való használatot. „Jobb, mint a semmi” alapon a „Zöldek” végül tartózkodtak az így legyengített dokumentum szavazásánál.

Személy szerint én a korlátozásokat tartalmazó állásfoglalás parlamenti elfogadását elhibázott lépésnek tartom, ezért nemmel szavaztam. A hét éves engedélyezés elfogadhatatlanul hosszú.

Az ENVI által előterjesztett, és az EP által megszavazott ellenvélemény – szemben más esetekkel – nem kötelező érvényű. Az EP nem részese hivatalosan az engedélyezési eljárásnak, a vétója, vagy véleménye jogilag nem kötelező érvényű az EB számára. Az EB az EP állásfoglalásával a zsebében úgy dönt az engedélyezésről, ahogy neki tetszik. Tartok tőle, hogy az EP üzenetét az EB nem úgy fogja érteni, hogy milyen korlátozásokat muszáj alkalmaznia. Sokkal inkább úgy, hogy végül az EP is meghajolt a biotechnológiai és növényvédő szeres lobbi előtt, szabad utat engedve a glyphosate engedélyezésének. Ehhez a magam részéről nem kívántam hozzájárulni.

 

(Kép forrása: atlatszo.hu)

A terror árnyékában – Jávor Benedek írása

A brüsszeli terrortámadás feladta a leckét Európának, hogy hogyan tudja saját polgárai biztonságát garantálni. Az igazi kockázatot azonban nem a menekültek jelentik, hanem tagállamonként más és más közösségek, a megelőzést célzó erőfeszítéseknek tehát a tagállamonként különböző hátterű, már helyben lévő közösségekre kellene koncentrálniuk. A menekültek esetében a vegzálásuk helyett a gondos regisztrációjuk, és a megfelelő szűrésük vezethet eredményre. Mindehhez azonban, nem látványos közterületi jelmezbál, nem további, még tömegesebb megfigyelés, és pláne nem a kormányzati mindenhatóság megteremtése segít hozzá, hanem a kitartó, alapos operatív és elemzői aprómunka.

Hetek teltek el a szörnyű brüsszeli terrortámadások óta, amelyek felkavarták a kontinenst. Még tovább hevítve az amúgy is izzó vitát a terrorizmus, a bevándorlás, az emberi és alapvető demokratikus szabadságjogok összefüggéseiről.

A magyar kormány gyorsan beillesztette az eseményeket az éppen egy éve építeni kezdett kormányzati kommunikációs hadjárat keretei közé: a menekültáradat közvetlen okozója a terrorizmusnak. Megállításához pedig radikális lépések szükségesek, még akkor is, ha ezek során sérülhetnek a menekültek alapvető emberi jogai, vagy a biztonság érdekében az állam korlátozza állampolgárai szabadságjogait. Van ennek karikatúraszerűbb, és van átgondoltabb, jobban alátámasztott verziója is, de az alaptétel ugyanaz: vessünk véget a kontrollálatlan migrációnak, és ezzel sikeresen elejét vehetjük a terrorcselekményeknek.

Ha ez ilyen egyszerű, vajon mi akadályozza Angela Merkelt, Jean-Claude Junckert, és a többi, jobboldalon démonizált európai vezetőt abban, hogy megértse és végrehajtsa mindezt? A Facebook-trollá silányodott kormányzati média szerint a külföldi háttérhatalmakkal szövetséges liberális véleménydiktatúra. Ez persze egy lehetséges magyarázat, éppúgy, mint az alakváltó gyíkemberek vagy a Pataki Attilát elrabló ufók. De az a gyanúm, hogy inkább olyasvalami, amivel az Orbán-kormány és szellemi holdudvara régóta hadilábon áll: a valóság.

Elöljáróban tisztázzuk: a biztonság iránti igény teljesen természetes követelése Európa polgárainak, az ehhez fűződő alkotmányos jogok érvényesítése pedig akár korlátozhat is más alapjogokat, ideértve bizonyos szabadságjogokat is, az arányosság és a célszerűség elvének szem előtt tartásával. Magyarán nem illegitim az a vita, hogy adott helyzetekben, konkrét döntési pontokon a biztonság vagy a szabadság elvének az érvényesítése az előbbre való. Nem csupán illegitim, de teljesen célszerűtlen azonban az a megközelítés, hogy a szabadságjogok korlátozása, és az államnak a polgárai fölött gyakorolt ellenőrzési jogosítványainak kibővítése automatikusan a biztonság növekedését eredményezné.

Nézzük sorra azokat a feltevéseket, amelyeken a Magyarországon oly népszerű, a terrorért a migrációt okoló, és megoldásként a menekülteket kívül tartani próbáló álláspont nyugszik.

1. A migráció a határon felállított kerítésekkel és jogi akadályokkal megállítható. Ez talán a legfőbb sarokpontja a represszív menekültpolitikának. Nincs túl sok okunk azonban ennek a feltételezésnek az elfogadására európai léptékben, több okból sem. A Magyarország esetében tapasztalt eredmények (a kerítés létesítését valamivel – de nem rögtön! – követően jelentősen visszaesett a hazánkba belépő menekültek száma), olyan körülmények következményei, amelyek részben időlegesek, részben az EU egésze számára nem adottak. Egyfelől a téli időszak miatt átmenetileg egyébként is csökkent a menekültnyomás a határokon, ez az átmeneti állapot azonban – hatékony megoldás híján – a tavaszi időszakban véget ér, és ismét megerősödik a menekültek áramlása. Pontosan ezért sürgette Merkel és Juncker valamiféle átfogóbb megoldás elfogadását még a tavasz beköszönte előtt, hogy az időjárás javulásával útnak induló újabb százezrek felkerekedése előtt találjunk ki valamit ennek a nyomásnak a csökkentésére, és a helyzet kezelésére. De Merkelék ráadásul azt is tudják, hogy a magyar kerítés hatása csupán annyi volt, hogy új útvonalra terelte a menekültek áramlását. Ami azt jelenti, hogy az akadályok Magyarország, mint tranzitország esetében hozhatnak időleges eredményeket, de az EU, és ezen belül is Németország, mint célállomás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy milyen útvonalon érkeznek hozzájuk a menekültek. Ráadásul az, hogy a magyar kerítésnél nem láthattunk az eddig tapasztaltaknál drámaibb jeleneteket, pusztán annak köszönhető, hogy volt más útvonal, amerre a menekültek tovább mehettek, és így nem alakult ki robbanásveszélyes feszültség a határon. A magyar kerítés tehát Európát nem védi.

A magyar kormány válasza erre egyszerű: miért nem épít a többi tagállam is kerítést, követve a magyar példát? A schengeni határok teljes hosszán felállított kerítés esetén azonban megszűnik az a lehetőség, hogy a menekültek azt megkerüljék, így feltorlódnak, és elképzelhetetlen nyomás nehezedik majd a határokra – köztük a magyarra is – ha nem sikerül korlátozni a menekültek áramlását jóval a határok előtt. Ennek pedig két következménye lehet. Egyfelől olyan feszültség és válsághelyzet alakulhat ki a határokon, ami az eddigi eszközökkel nem kezelhető. Egyszerűbben: egy, a schengeni határok teljes hosszán felépített kerítéshez vagy konkrét lőparanccsal kell kirendelni az erőszakszervezeteket, akik el is vannak szánva arra, hogy valóban lőnek, vagy előbb-utóbb végig kell nézniük, ahogy a feltorlódó menekültek áttörik a kerítést. Bár a magyar közvélemény egy nem elhanyagolható része vélhetően szimpatizálna egy ilyesfajta megoldással, és a kormány álláspontjában sem lehetünk biztosak (a közvélemény egy részének folyamatos hiszterizálása mindenesetre ebbe az irányba tolhatja a helyzetet, és akár egy ilyen lépés előkészítésének is felfogható), az európai döntéshozók jelenleg kizárják ezt a lehetőségek közül.

Mindez ráadásul nem az egyetlen veszély a határok előkészítetlen lezárásával. Ha egyszerűen annyi történik, hogy egy hermetikusan lezárt határ túloldalán ragadnak menekültek százezrei, a kibontakozó humanitárius katasztrófa, és az előre jelezhetően kialakuló erőszak destabilizálhatja azokat a balkáni országokat – Szerbiát, Macedóniát, esetleg Albániát és Koszovót – ahol elakadnak a menekültek, és amelyek egy része egyébként is politikai-társadalmi instabilitással küzd. A menekültválság megoldása helyett egyszerűen az történik, hogy a jelenlegi – és viszonylag távoli – válsággócok mellett újabbak jöhetnek létre közvetlenül a határainknál, amelyek újabb menekült tömegekkel járulhatnak hozzá a krízis elmélyítéséhez. Nem lehet tehát egyszerűen kerítést húzni az EU határaira, egyrészt, mert vagy lőni kell a kerítés mentén, vagy áttörik a menekültek, másrészt mert mindez jó eséllyel újabb krízishelyzeteket hoz létre a közvetlen közelünkben. Bármilyen megerősített határvédelemnek csak akkor lehet értelme, ha már a határoktól messze megpróbáljuk megelőzni a menekültek határokra érkezését. Erről szólna a Törökországgal kötött megállapodás. Ennek működőképessége persze vitatható, főleg annak fényében, hogy a válságterületeken nem körvonalazódik semmiféle rendezés, a menekültek tömeges jelenlétével tehát hosszú távon kell számolnunk. De néhány lépéssel még mindig előrébb jár a gondolkodásban, mint a magyar megoldás, a kerítés.

2. A terrorizmus a migrációban gyökerezik, minden menekült potenciális terrorista. Nos, ez nyilvánvalóan nincs így. A menekültek elsöprő többsége éppen az elől a terror elől menekül, amely most elérte Brüsszelt. Éppen az elől keresnek nálunk menedéket, ahová vissza akarjuk lökni őket. Ez nem csak nemzetközi jogi vagy emberiességi szempontból elfogadhatatlan, hanem káros is – a terror elől menekülőket kiszolgáltatja a terrornak, a kialakuló humanitárius katasztrófa pedig ideális terepe az iszlamista szélsőséges szervezetek toborzókampányainak. A párizsi vagy a brüsszeli merényletek kitervelői és végrehajtói ráadásul végképp nem menekültek voltak: uniós állampolgárokról beszélünk, akik itt születtek, itt nőttek fel (az egyik brüsszeli merénylő normális diák volt egy katolikus iskolában, a testvére pedig kiváló taekwondós, Belgium olimpiai csapatának tagja lesz nyáron Rióban!)

Nem vitatható ugyanakkor, hogy a tömeges bevándorlás tengerében nem csak lehetnek, hanem minden bizonnyal ott is vannak a legkülönbözőbb terrorszervezetek képviselői, ellenérdekelt államok titkosszolgálatainak ügynökei – például Oroszországéi, ahogy arra a német titkosszolgálat is felhívta a figyelmet. Ha már a TEK, vagy Orbán brillírozni akar, akkor az igazi feladat és szakmai kihívás nem páncélozott járművekkel felvonulni Vecsés határában, hanem kiszűrni a tömegből a veszélyt jelentő személyeket! Ráadásul ezt a munkát nem csupán a menekültek szűrésénél (amihez ugye regisztráció és menekültügyi eljárás kéne, és ez az, amit a magyar hatóságok tömegével nem végeztek el hónapokon keresztül), hanem a már Európában lévő közösségek szoros nyomon követése is szükséges lenne. Ehhez pedig valóban minden szükséges támogatást és forrást meg kell adni az erre hivatott szerveknek. Csakhogy épp ez az a terület, ahol Hajdú János maszkabáljának emberei, és a többi szolgálat a nagy menekültügyi hisztéria közepette még a korábbiakhoz képest is elvesztette reakcióképességét, állományát és eszközeit . Ma Magyarország felkészületlenebb és védtelenebb ezen a területen, mint néhány évvel ezelőtt. Ezt ugyanis nem lehet nagy csinnadrattával, látványos sajtótájékoztatókkal csinálni. A helyzet az, hogy a tömeges megfigyelés (telefon-lehallgatások, emailforgalom rutinszerű ellenőrzése), amely felé a kormány most mozdulni kíván, szintén elég alacsony hatékonyságú – ahogy ezt éppen a brüsszeli támadások is bizonyították. Nem az a baj, hogy a hatóságoknak nem kerültek a látóterébe a későbbi robbantók, hanem az, hogy nem tudtak mit kezdeni a rendelkezésükre álló információkkal. Ezen pedig sem a menekültek vegzálása, sem az NSA vagy a magyar szolgálatok tömeges megfigyelései nem segítenek, csak az operatív munka erősítésétől, a fedett, beépülő ügynökök alkalmazásától, illetve a háttér elemzői állomány fejlesztésétől lehet javulást remélni. És éppen ez az, ahol nem csak a magyar, hanem más európai szolgálatok is csődöt mondtak. Van tehát probléma, de a magyar kormány következetesen nem arra reagál, hanem valami teljesen másra.

3. A brüsszeli (párizsi) merényletek hasonló terrorveszélyt jelentenek Magyarországon is. Orbán a TEK, a hadsereg meg a rendőrség látványos masíroztatásával, az Alaptörvény 6. módosításával azt a benyomást kelti, hogy Brüsszel után Magyarországon is közvetlen terrorveszély van, és ezt páncélozott járművekkel és maszkos kommandósokkal, meg a kormányzati jogkörök békeidőben páratlan kiterjesztésével lehet elhárítani. Hogy ez mennyire céltalan és értelmetlen, arról mások sokat írtak már, elég az hozzá, hogy nem pontosan világos, hogy miként tud egy páncélozott jármű megakadályozni egy öngyilkos merénylőt tettének végrehajtásában. Ennél is érdekesebb kérdés, hogy Magyarországon vajon valóban erősen jelen van-e a szélsőséges iszlámban gyökerező terrorcselekmények veszélye – amint azt a magyar szolgálatok intenzív felvonulása sugallja? Nos, a helyzet az, hogy – bár teljesen kizárni ilyen típusú cselekményeket nyilván nem lehet, különösen az Iszlám Állam legutóbbi üzenetei után – Magyarország nem elsődleges célpontja az iszlám radikalizmuson alapuló terrortámadásoknak, így ez a veszély relatíve alacsonynak mondható. Nincs jelentős bevándorló hátterű közösség, nincsenek globális, vagy legalább európai léptékben szimbolikus célpontok, és Magyarország nem exponálta magát különösebben az Iszlám Állam elleni fellépésben – mint például Spanyolország az iraki háborúban, amire reakcióként a madridi vonatrobbantások történtek. A menekültek vegzálása az ISIS-t nem érdekli különösebben: végül is épp őelőlük menekülnek. Magyarországon a rendszerváltás óta kétféle erőszakos cselekmény volt tapasztalható, amelyikre rá lehetett valamennyire húzni a terrorizmus definícióját, legalább abban a tág értelemben, hogy fegyveres akcióknak vétlen, ártatlan áldozatai voltak. Az egyik a maffialeszámolások, például az Aranykéz utcai robbantás. A másik a romagyilkosságok 7 évvel ezelőtti, szélsőjobboldali indíttatású sorozata. Itthon, ha valamilyen terrorellenes fellépés indokolt lenne, az a burjánzó és szóban nyíltan fenyegetőző szélsőjobboldali szubkultúra esetében lenne indokolt – finoman szólva nem látszik az elszántság, már ha leszámítjuk néhány relikviagyűjtő felvidéki fiatal látványos elfogását.

A szolgálatoknak, az elhárításnak emellett még egy fontos feladata lenne: a Magyarországon akadály nélkül tevékenykedő orosz titkosszolgálat aktivitásának a megfékezése. Ez mára olyan mértéket öltött, hogy a német titkosszolgálat szerint Magyarország ebből a szempontból egy átjáróház, és megbízható források szerint akkorának látják a kockázatot, hogy hosszú szünet után a német szolgálatok néhány éve felújították operatív tevékenységüket Magyarországon (és Bulgáriában), az orosz fenyegetés korlátozása érdekében.

A brüsszeli terrortámadás feladta a leckét Európának, hogy hogyan tudja saját polgárai biztonságát garantálni. Az igazi kockázatot azonban nem a menekültek jelentik, hanem tagállamonként más és más közösségek, a megelőzést célzó erőfeszítéseknek tehát a tagállamonként különböző hátterű, már helyben lévő közösségekre kellene koncentrálniuk. A kiszorító menekültpolitika nem fog érdemben javítani a terrorfenyegetettségen, részben, mert a potenciális terroristák már rég itt vannak, részben mert a közlekedésüket másképp is meg tudják oldani, mint a menekülthullám hátán – akár a titkosszolgálatok orra előtt is, mint a Sopronban kávézgató párizsi merénylő, Salah Abdeslam. A menekültek esetében a vegzálásuk helyett a gondos regisztrációjuk, és a megfelelő szűrésük vezethet eredményre, az átgondolatlan kerítésépítések viszont sokkal nagyobb bajt eredményezhetnek, mint amit meg akarnak előzni. Mindehhez azonban, nem látványos közterületi jelmezbál, nem további, még tömegesebb megfigyelés, és pláne nem a kormányzati mindenhatóság megteremtése segít hozzá, hanem a kitartó, alapos operatív és elemzői aprómunka. Igaz, az nem mutat olyan jól, mint Hajdú János legényei a Ferihegy körüli susnyásban. Mindabban, amit a magyar kormány művel, a pótcselekvés a kevésbé aggasztó, mert a TEK-es színházasdi sok pénzbe kerül ugyan, de nagyobb bajt nem csinál. A szükséges lépések elmulasztása mindeközben viszont valódi kockázatokat hordoz. Amiért a felelőséget nem a szír polgárháború menekültjei, hanem a magyar kormány viseli.

(A szöveg a dinamo.blog.hu számára készült)

(Kép forrása: nol.hu)

 

A nol.hu cikke a budapesti konferenciánkról: „Európa orosz energiapórázon”

russian

Oroszország az energiapiacon keresztül kimutathatóan beavatkozik egyes EU-tagállamok kül-, bel- és energiapolitikájába – hangzott el az Oroszország az európai energiapiacon című, az Európai Bizottság budapesti képviseletén megrendezett konferencián. Az elhangzottak szerint az egyoldalú orosz energiafüggés súlyos biztonsági kockázat, amire az EU-nak egyelőre nincs válasza.

– Léteznek működő kelet-európai stratégiák az orosz energiafüggőség csökkentésére, Magyarország azonban semmilyen eszközzel nem igyekszik mérsékelni a kitettségét – fogalmazott Boros Tamás, a Policy Solutions (PS) igazgatója, akinek a cége a Zöldek EP-frakciójával közösen szervezte a konferenciát.

A PS a közelmúltban tanulmányban foglalta össze a leginkább érintett 15 EU-tagállam helyzetét, megállapításaik elsősorban a Gazprom és a Roszatom térségbeli ténykedésére vonatkoznak. (A Gazprom a legnagyobb orosz cég, monopóliuma van a gázexportban, a közelmúltban még a negyedik legértékesebb vállalat volt a világon, de a gázárak csökkenése és Oroszország elszigetelődése miatt ma már csak annyit ér, mint a kanadai vasúttársaság. A Roszatom pedig, 200 ezer alkalmazottjával és 16 milliárdos bevételével, nemcsak a nukleáris energiaiparban, hanem a csatlakozó hadászati ágazatokban is megkerülhetetlen).

Boros szerint a fukusimai katasztrófa óta a fejlett világban mindenütt csökken a kereslet az atomenergia iránt, az orosz gáz viszont továbbra is meghatározó az európai ellátásban, 39 százalékos részesedéssel. Az oroszországi energiaimportnak leginkább a kelet-közép-európai országok vannak kiszolgáltatva, átlagosan 75-100 százalékos importhányaddal. 

Kibújni a szorításból

Különösen azok az országok vannak politikai értelemben is kockázatos helyzetben, ahol törekvés sem mutatkozik a diverzifikációra, és ahol a nukleáris kitettség szintén fennáll. Vannak sikeres törekvések a függés oldására – Észtország mára 10 százalékra szorította le az orosz energiaimport részesedését, Litvánia egy atomerőmű bezárása és egy LNG-terminál felépítése árán bújt ki a szorításból, Lengyelország alig használ orosz energiát –, Magyarország azonban nem is próbálkozik ilyesmivel: „Szlovákián kívül mi vagyunk az egyetlen állam, amelyet gyakorlatilag a teljes energiaimportja Oroszországhoz köt”

(ezek után kevéssé meglepő, hogy a régióban kizárólag Orbán Viktor és Robert Fico képvisel fenntartások nélkül oroszbarát politikát). Különleges eset Bulgáriáé, ahol egy orosz támogatást élvező szélsőjobboldali párt akadályozta meg a helyi palagáz-kitermelést, fenntartva az orosz gázimportkényszert.

Gázban a megújulók

Julia Sokolovicova, a Greenpeace tanácsadója főként az orosz nukleáris terjeszkedés és a politika kapcsolatáról beszélt. Mint kifejtette, minden olyan uniós államban, ahol az oroszok komoly atomerőmű-építési projektet futtatnak, visszaszorult a megújuló energia használata (aligha függetlenül attól az orosz érdektől, hogy a gázt is el kell adni valakinek), Finnországban a kormány a zöldenergia-központú energiastratégiát is visszavonta. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az atomenergia számszerűsített költségei között a nukleáris biztonsági kiadásokat sosem említik, holott egyedül a csernobili katasztrófa hatásainak enyhítésére eddig euró-százmilliárdokat költöttek az európai adófizetők (összehasonlításul: Paks II becsült költsége 10 milliárd euró).

Elmennek a falig

Martin Jirušek, a Masaryk Egyetem kutatója azt hangsúlyozta: az európai orosz energiapiaci jelenlétre vonatkozó kutatásukban nem tudták általános érvényűen bebizonyítani azt a munkahipotézist, hogy az orosz energiacégek valójában Oroszország politikai pozíciójának erősítése érdekében dolgoznak Európában, egyes európai államok esetében azonban jól látható ez a szándék. Szerinte a Gazprom mindenütt elmegy a falig, azaz maximálisan kihasználja a mozgásteret – hogy ez mekkora, az főleg attól függ, hogy van-e alternatív gázbeszerzési forrás, és hogy milyen erős az adott kormány demokratikus kontrollja.

Ahol teljes a függés (mint például Magyarországon), ott az orosz cég erőt mutat, és eléri a céljait, nemcsak az árakban, hanem a kritikus infrastruktúra (vezetékek, tárolók) megszerzésében is. Arra is találni példát – a leglátványosabban Ukrajnában és Moldovában –, hogy a gázár mindig „lereagálja” az Oroszországhoz, illetve Európához fűződő viszony alakulását.

Ébredő erő

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője zárszavában azt fejtegette, hogy az Oroszországgal kapcsolatos európai alapföltevés – miszerint a gazdasági kapcsolatok modernizációhoz és konszolidációhoz vezetnek – mára megdőlt: az orosz gazdaság továbbra is az energiaimportból él, demokratizálódás helyett pedig a birodalmi ambíciók föléledése van napirenden.

Titkosszolgálati befolyás

Jávor szerint az energia az egyetlen terület, ahol Oroszország valóban szuperhatalom, és leplezetlenül használja is az erejét: egyre nyilvánvalóbb például, hogy titkosszolgálati eszközökkel és nyomásgyakorlással az egyes tagállamok energiapolitikáját is befolyásolni igyekszik, piacot teremtve a saját termékeinek.

A politikus hangsúlyozta: az EU-nak egyelőre nincsenek eszközei az uniós intézményekben már nyilvánosan tárgyalt kockázatok kezelésére, Magyarország pedig – amely a kiemelten veszélyeztetett tagállamok közé tartozik – sorozatosan olyan lépéseket tesz, amelyek növelik az orosz befolyást és a magyar kiszolgáltatottságot.

forrás: http://nol.hu/gazdasag/europa-orosz-energiaporazon-1606943