JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Címke: ciánszennyezés

Tizenöt éve zúdult Magyarországra a cián

Közzétéve:

Másfél évtizede, 2000. január 30-án szakadt át a romániai Aurul bányavállalat zagytározójának gátja, ahonnan körülbelül százezer köbméternyi ciános szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, a Szamosba és a Tiszába. A régió legnagyobb környezeti katasztrófájának tizenöt év elteltével sincsenek a károkért helyt álló felelősei, sem kézzelfogható szabályozási vagy intézményi következményei. Népszabadság cikk

„(…)

Bár a baleset világosan megmutatta az ellenőrzési és engedélyezési rendszer hiányosságait, a szabályozásban semmilyen érdemi változás nem történt, ami a tíz évvel későbbi magyarországi vörösiszap-katasztrófához is hozzájárulhatott. Az Európai Parlamentben született egy határozat a ciános technológia betiltásáról, ám a tagállamok megosztottsága miatt a bizottság nem kezdeményezett ilyen jogszabályt, és hasonló lépés a jövőben sem várható.

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselőjének tájékoztatása szerint járhatóbb útnak tűnik egy olyan kötelező felelősségbiztosítási rendszer bevezetése, amely túlságosan megdrágítaná a legnagyobb környezeti kockázatú bányászati technológiákat.”

Rosszkedvünk tele

Közzétéve:

2000. február elsején érkezett Magyarországra a romániai Aurul bányavállalat két nappal korábbi gátszakadása nyomán a Lápos folyóba, a Szamosba, majd a Tiszába jutott, nagyjából 100 ezer köbméternyi ciánszennyezés, és ugyanakkor került kórházba szívinfarktus gyanújával Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park (akkoriban még természetvédelmi terület és hatóság egyben) frissen leváltott igazgatója. A Népszabadság cikke

„(…)

Jávor Benedek anno még a Védegylet színeiben lobbizott a ciános bányászat európai betiltásáért. (Ezt az EP – részben magyar javaslatra – időközben határozatba foglalta, a jogszabály-kezdeményezési monopóliummal bíró bizottság viszont azóta is jegeli az ügyet.) Most európai parlamenti képviselőként (Együtt–PM) egy olyan kötelező uniós környezeti felelősségbiztosítási rendszer kidolgozásán és elfogadtatásán munkálkodik, amely a nagy környezeti kockázatú ipari tevékenységeknél fedezetet teremthetne a kártérítésekre, és talán a vállalatokat is felelősebb magatartásra ösztönözné.

A tényleges, kézzelfogható következményeket viszont úgy foglalja össze, hogy nem történt szinte semmi, a régió környezeti biztonságának szintje ma sem magasabb, mint 2000-ben. Az EP több irányelvet (bányászati, vízvédelmi stb.) módosított, ezeknek a gyakorlati hatása azonban itt a végeken egyelőre kevéssé érvényesül. Jávor szerint a magyar hatósági rendszer ma valószínűleg nem tudna olyan hatékonyan megbirkózni egy hasonló kihívással, mint tizenöt éve.

(…)”