JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Kategória: Egyéb

Kétharmad után

Közzétéve:

Ne áltassuk magunkat, ez itt a Ground Zero. A Fidesz újabb kétharmada minden eddigi ellenzéki stratégiát, elképzelést, munkát érvénytelenített. Mint ellenzék, másodszor futunk neki a Fidesz leváltásának, és másodszor vallunk nagyjából ugyanúgy kudarcot.  A legegyszerűbb lépés most a bűnbakkeresés. Az LMP csinált kétharmadot; Gyurcsány miatt győzhet újra és újra a Fidesz; a szétmorzsolódó MSZP tehetetlensége tartja hatalomban Orbánt; a Jobbik önbecsapása, hogy ők az egyedüli kormányváltó erő az oka mindennek; a nagyképű Momentumosoknak kell szembenézni azzal, hogy ők sem csinálják jobban. De jobb, ha nem próbáljuk ezzel felmenteni magunkat, hátha a szégyen kicsit kisebb szelete esik ránk, ha másokra mutogatunk. Ez, ami most van, mindannyiunk közös terméke, ellenzéki pártoké, politikusoké, megmondóké és háttérembereké. Mielőtt elkezdünk mindent megmagyarázni mások hibáival, nézzünk szembe a sajátjainkkal. LMP-sként, DK-sként, MSZP-sként, Párbeszédesként, Momentumosként – vagy akár Jobbikosként. Lássuk be, hogy ezen az úton, amin eddig jártunk, nincs tovább. Semelyikünknek. Nem egyik, vagy másik párt stratégiája mondott csődöt, hanem az összes együtt. Nem egyik, vagy másik politikus elképzelései nem hoztak eredményt, hanem egyikünkké sem. Mindenki a maga kudarcának szorgos kis kovácsa. Az sem ment a helyzeten, hogy az ellenzéki pártok egy majdnem lehetetlen feladványt próbáltak meg megoldani. Tudjuk, médiaviszonyok, választási törvény, erőforrások aránytalansága, pártszolgálatos demokratikus intézmények, és a többi, és a többi. A lehetetlen feladványt azonban még az elvárható szinten sem oldottuk meg. És még a társadalomra sem lehet egyszerűen fogni a dolgot, hogy Magyarországnak ez így jó. Százezerrel többen szavaztak a Fidesz ellen, mint rá. Emberek utaztak 2-3-4 ezer kilométereket, álltak sorba 5-6 órákat, hogy szavazhassanak.

Nem tudtunk ennek keretet adni. Ez a felelősségünk.

Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna tiszteletre méltó teljesítmények az ellenzéki oldalon. Karácsony Gergely új hangot, egyenes, őszinte beszédet hozott a kampányba. Hadházy Ákos korrupcióellenes tevékenysége előtt földig a kalappal. Juhász Péter eltökéltsége, elszántsága örök példa marad. A Momentum megmozdított egy generációt, amelyiket sokan apatikusnak gondoltak. Párttagok, aktivisták ezrei küzdöttek nap, mint nap, időjárással, gyűlölettel, reményvesztettséggel. Mindezt példátlan külső nyomás, fenyegetések, egzisztenciális félelmek közepette, ellenszolgáltatás nélkül. És lesznek, akik igazán nagy árat fizethetnek majd: Együttes barátaink sorsa különösen aggasztó, akiket személyesen tehet teljesen tönkre pénzügyileg a közös kudarcunk. Én köszönöm mindenkinek a helytállást, az erőfeszítéseket.

De ez nem változtat azon, hogy kudarcot vallottunk. És ahogy a Mércén Jámbor András kristálytisztán megfogalmazta: itt most nem az a kérdés, hogy mi lesz a folytatás, hanem hogy mi lehet egyáltalán? Nem kétséges, nagyon durva idők jönnek. A kormány keretlegényei már tegnap bejelentették, hogy leszámolnak a civilekkel. Az eddigiekhez képest is példátlan nyomás alá kerül a független média. A kétharmad ismételt birtokában nekilátnak régi tervüknek, a bíróságok bedarálásának. Felszámolják majd az önkormányzatiság maradékait is. Sok minden itt egyszerű kármentés lesz: ellenállni, megvédeni azokat a menedékeket, ahol még áll valami – a társadalomban, és nem az ellenzéki pozíciókban. Meg kell védenünk, életben kell tartanunk újságírókat, független médiaműhelyeket. Pénzügyileg is. Meg kell óvnunk a társadalomért dolgozó civil szervezeteket, a részvételünkkel, támogatásunkkal, a nemzetközi fórumok igénybe vételével, ha kell. Nem véletlen, hogy ők állnak elsődlegesen a kormány célkeresztjében: pontosan tudják, hogy a társadalmi önszerveződés az, ami a legerőteljesebb ellenfele a rendszernek.  Én az Európai Parlamentben különösen érzem ennek felelősségét. Ha maradt még bizalom ellenzéki politikusok iránt, azt erre szeretném használni.

Mindez nagyon fontos feladat, de csak az első lépés. Nem adhatjuk fel. Winston Churchill 1940 nyarán, a francia összeomlás, és Dunkerque után azt mondta, „ha a poklon mész keresztül, ne állj meg.” Nem állhatunk meg, de az ide vezető út helyett most már a kifelé tartón kell elindulni. Meg kell szerveznie magát annak a több, mint 2,5 millió embernek, aki nem a Fideszre szavazott. Közösségeket kell építenünk, amelyek nem csak az x-eket húzzák be négyévente, sokszor orrbefogva, hanem  maguk cselekszenek. És ez nem lehet csupán az amúgy is most zsákutcába jutott pártok feladata. Minden kritika megillet minket. De nem tudjuk, nem lehet ezt helyettetek megtenni. Irtózatos nehéz lesz. Minden ellenünk fog dolgozni. De a másik választás az, hogy 4 év múlva ugyanitt fogunk állni, és egymásra fogunk mutogatni. Ha még leszünk egyáltalán.

A Fidesz nyolc év alatt nem csupán a demokratikus fékeket és ellensúlyokat rombolta le, nem csupán az intézményeket, a médiát szállta meg, de – jórészt az uniós források felhasználásával – olyan feudalisztikus rendszert épített ki elsősorban vidéken, ahol az emberek szimpla megélhetése a helyi kiskirályoktól függ, a közmunkához jutástól a trafikengedélyen át a vállalkozások működtethetőségéig. Ezért tudnak Simonka-féle bűnözők, Kósa-féle bohócok, Pócs János-féle senkik minden  racionális valószínűség dacára fölényesen nyerni. Az ő helyzetük pedig éppúgy a felsőbb hatalomtól függ maradéktalanul, ahogy a közmunkásoké és trafikengedélyeseké tőlük. Ebben a hűbéri láncban nem parlamenti választások zajlanak, hanem hűségeskük megerősítése, amitől a napi betevő függ. Egyszerű parlamenti választással, visszalépésekkel, taktikázással vagy akár alternatív programok és országvíziók felkínálásával önmagában ezt nem lehet megtörni. Közösségekre van szükség, országos ügyek mentén éppúgy, mint helyi szinten. Közösségekre, amelyek összetartanak és cselekszenek, amelyek segítik egymást és közösen kifejezik azt, amit a világról gondolnak. Közösségekre van szükség, amelyek szolidárisak, amelyek nem csak a saját sérelmeik miatt állnak ki, hanem egymásért is. Sok ilyen közösség már elkezdett épülni az országban, szakmák, ágazatok, érdeksérelmek, ügyek mentén. Nekik kell segítenünk, hogy megerősödjenek, egymásra találjanak. És azután megtalálni a politikai érdekképviseletnek azt a formáját, amely sikerre vezetheti őket. Ez nem fog felülről menni. És nem fog egymás ellen sem.

A következő választás kampánya ma kezdődött. Azon az úton, amin eddig haladtunk, ugyanoda jutunk, ahol most vagyunk. Próbáljuk meg másképp.

Szivárgás és elöregedés – Kockázatokra mutat rá egy nemzetközi szervezet Paks1-nél

Közzétéve:

Az elmúlt években a Paksi Atomerőmű négy üzemelő blokkjának lejárt az eredetileg tervezett élettartama. Kiöregedett erőmű bezárása helyett a kormány a blokkok élettartamának további húsz évvel való meghosszabbítása mellett döntött. A lépés nyilvánvalóan veszélyeket hordoz magában, a kérdés, hogy az újraengedélyezés során mennyire tudták az erőmű élemedett korából származó problémákat kiküszöbölni. A nukleáris hatóságok európai szövetsége, az ENSREG friss jelentése szerint kevéssé, és azok továbbra is folyamatos nehézségeket okoznak és kiemelt figyelmet igényelnek. A hűtő és pihentetőrendszer csővezetékeinek szivárgása visszatérő gond, és kockázatokat hordozhat a reaktortartály anyagának elöregedése, illetve a sugárzás hatására bekövetkező „ridegedése” is.

 

Az ENSREG jelentése tagállamonként veszi végig a működő nukleáris létesítményeknél tapasztalható problémákat. A Magyarországgal foglalkozó több, mint száz oldalas fejezettanúsága szerint Paks1 blokkjainál számos probléma mutatkozik. Ezek egy része tipikusnak, a VVER-400-as reaktorok konstrukciós hibájának tekinthető, ezen túl vannak speciális hibák és kockázatok is.

 

 

A legjellemzőbb és legátfogóbb probléma az erőmű csővezetékrendszereinek általánosan gyenge állapota. Gyakorlatilag minden jelentősebb területen, a Dunából származó hűtővizet szállító vezetékektől a kiégett fűtőelemek pihentető medencéjének folyadékát keringető csövekig intenzív korrózió, „szivacsosodás”, lerakódások figyelhetők meg. Tekintettel arra, hogy a csővezetékek elvben korróziómentesek, itt arra gyanakodhatunk, hogy a beépített anyagok minősége silány volt, és egy ilyen, még az eredeti tervekhez képest is gyenge minőségű csővezetékrendszerrel kapott a tervezetthez képest 20 év élettartam-hosszabbítást a négy paksi blokk. A helyzetet csak folyamatos buherálással lehet kezelni: figyelembe véve, hogy a szétrohadó csövek egy része mélyen be van ágyazva az erőmű betonszerkezetébe, azok cseréje nem megoldható, így a felszínen futó, másodlagos csővezetékek kiépítésével lehet csak kiváltani őket. Évekkel ezelőtt felhívtam a figyelmet, hogy még 2013-ban mintegy 60.000 liter bóros víz szivárgott el a pihentetőrendszer bórsavas folyadékából, és csupán ennek nyomán döbbentek rá a csövek rettenetes állapotára. Az elfolyt bórsavas folyadék azonban az erőmű beton alapozásába szivárgott szét, és ott további korrozív hatást tud kifejteni, erről a folyamatról azonban vajmi keveset tudunk. Az ENSREG jelentése ugyanakkor a pihentető medence hűtőkörének korrózióján túl szinte valamennyi további csővezetékben megállapítja a korróziós folyamatokat, ami azt is jelenti, hogy a négy blokk úgy kapott 20 éves élettartam hosszabbítást, hogy ezt a problémát vagy nem észlelték, vagy úgy gondolták, hogy egy orrán-száján szivárgó atomerőmű vígan zakatolhat még 20 évig. Egyik verzió sem igazán megnyugtató. Az mindenesetre biztos, hogy ezzel kapcsolatos okok miatt többször le kellett már állítani egyik vagy másik blokkot, volt, hogy hónapora – ahogy az az ENSREG jelentéséből is kiderül.

 

A másik jelentős problématerület egyelőre nem annyira látványos, viszont sokkal kevésbé javítható. A reaktortartályt illetően a jelentés két problémát azonosít. Egyrészt a reaktortartály anyagának általános elöregedését, másrészt pedig az anyag sugárzás hatására történő „ridegedését”, ami különösen a hegesztéseknél látszik előrehaladottnak. Ez azért súlyos probléma, mert bár a csővezetékek korróziója sem életbiztosítás, de ott egy másodlagos rendszer kiépítésével ki lehet váltani a használhatatlanná vált, de nem cserélhető elemeket. Kicsit sufnituning hangulata van, gyerekkoromban, a 80-as években nagyszüleimnél falun a szomszédság az 1200-es Ladák hasonló buherálásával (továbbá sport- és kedvtelési célú flexeléssel) töltötte a nyári vasárnap délutánokat, de végső soron valamiféle (ne menjünk bele, hogy mennyire megnyugtató) megoldást mégiscsak jelentenek. A reaktortartály viszont az atomerőművek mozdíthatatlan, cserélhetetlen eleme. Annak a problémái csak az atomerőmű leállításával orvosolhatók. A belgiumi Doel és Tihange atomerőműveknél néhány éve végzett vizsgálatokkal épp ebből az elöregedésből fakadó mikrorepedéseket tártak fel a reaktortartályoknál, és azóta is folyik a vita, hogy az erőművek leállításán kívül van-e más megoldás a problémára. Jegyzem meg, ilyen röntgenes vizsgálat Paks1 esetében, ismételt követelésem ellenére sem történt, sem a Fukusima utáni stressz-tesztek, sem az élettartam hosszabbítás engedélyezése során, nem tudhatjuk tehát, hogy ebből a szempontból a paksi reaktortartályok milyen állapotban vannak.

 

Az ENSREG jelentése egyértelművé teszi: Paks1 egy kifutott, elöregedett komplexum, amely ráadásul a konstrukció hibáin, az öregedés hatásán túl helyenként a beépített anyagok gyenge minőségével is küzd. Folyamatos beavatkozással lehet csak biztosítani az ezekből fakadó ismétlődő problémák elhárítását, de így is nagyon a határán vagyunk annak, amit ebből szerkezetből ki lehet sajtolni. Nem véletlen, hogy a közelmúltban Aszódi Attila a nyilvánosság előtt szólta el magát, egy Mártha Imrével, az MVM korábbi vezérével folytatott vitában: Mártha felvetésére, hogy Paks2 helyett átmenetileg Paks1 engedélyét kellene még további 10 évvel meghosszabbítani, Aszódi jelezte, hogy az erőmű műszaki állapota miatt ez aligha lehetséges, örülhetünk, ha a már engedélyezett plusz 20 évet kibírja. Ezek után különösen pikáns, hogy pletykák szerint a rövidesen távozó Hamvas István helyett az eddig Paks2 körül bábáskodó, és karrierjét arra feltett Aszódi lehet Paks1 új igazgatója. Ha ez valóban így történik, az azt is jelentheti, hogy az elhúzódó európai jogvitákkal, a magyar engedélyezés egyre növekvő csúszásával, a hűtővíz-ellátás megoldatlanságával, a kezeletlen szeizmikus kockázatokkal megvert Paks2-ről lassan annak legfőbb támogatói is lemondanak.

Paks2 sorsa egyre bizonytalanabb. Most kell közösen cselekednünk, hogy megakadályozzuk! Írd alá Te is a petíciót a www.stoppaks2.org honlapon, csatlakozz közösségünkhöz a facebookon, hogy együtt álljunk az útjába a Magyarországot eladósító, orosz függésbe hozó, környezetkárosító, gyerekeink és unokáink biztonságát fenyegető beruházásnak!

 

#stopppaks2 #állítsukmegőket

Polt elégtelent kapott az Európai Bizottságtól

Közzétéve:

Az Európai Bizottság ma publikálta Magyarországról szóló 2018-as jelentését, melyben erősen kritizálja az országot az alacsony versenyképesség, az átláthatóság hiánya, a kormányzati teljesítmény és a korrupció magas szintje miatt.

A jelentést az Európai Bizottság az Európai Szemeszter keretén belül publikálta, amelyet 2010-ben vezettek be, hogy segítségével az EU tagországai éves ciklus szerint össze tudják hangolni gazdaságpolitikájukat, és kezelni tudják az EU előtt álló gazdasági kihívásokat. Az idei jelentés azért is bír kiemelt jelentőséggel, mert a Bizottság 2016-ban megszüntette az EU kétévente megjelenő antikorrupciós jelentését azzal, hogy a tagállamok korrupciójával kapcsolatos bizottsági álláspontot és ajánlásaikat is a szemeszter keretén belül hozzák a tagállamok tudomására. Ez az első komolyabb jelentés, amely ennyire részletes elemzést ad a korrupciót illetően.

Lássuk tehát mi is van benne. A jelentés szerint Magyarország versenyképessége az EU-ban az egyik legalacsonyabb, mi több, az elmúlt évtizedben a javuló makrogazdasági környezetben sem növekedett, még az óriási méretű uniós pénzügyi támogatások ellenére sem. Az országban a kormányzati teljesítmény minden szempontból romlott, de különösen rossz a felelősségre vonhatóság hiánya és a korrupció miatt. Az orbáni jogszabályalkotás tökéletesen kiszámíthatatlan jogi helyzetet teremt, és gyakorlatilag minimális beleszólást enged az állampolgárok és a civilek számára. A Bizottság szerint a jogszabályalkotás bizonytalansága az egyik legnagyobb kihívás a jövő számára.

Az Európai Bizottság főhadiszállása, a Berlaymont
Az Európai Bizottság főhadiszállása, a Berlaymont

 

A legfontosabb részek azonban alighanem a korrupciót taglaló bekezdések. A Bizottság jelentésébe belekerült egy Polt Péter és a főügyészségnek szánt, az uniós protokoll alapján nagyon erős üzenet: eszerint nem teljesítik a feladatukat, ezzel teret engednek különösen a kormányzati korrupciónak. Üzentek Handó Tündének is, miszerint a bírósági szervezet kézivezérlésűvé tétele jelentős mértékben ronthatja a bíróságok és a bírák függetlenségét. A közbeszerzés területén ugyan tapasztalható némi javulás a jelentés szerint, ami az új uniós irányelv magyar jogba való átültetésének köszönhető, de ennek ellenére a jelentés szerint az egypályázatos közbeszerzések 35%-os aránya továbbra is az egyik legmagasabb uniós összehasonlításban.

 

 

A Bizottság szerint a korrupció óriási kihívást jelent az ország számára. A Bizottság szerint az Orbán kormány korrupcióhoz való viszonyulása miatt a hatályban lévő korrupció ellenes jogszabályok és intézkedések hatékonysága, különösen a kormányzati korrupciót illetően a nullával egyenlő. A kormányzati korrupciót gyakorlatilag tovább erősíti az, hogy a közérdekű és a közpénzügyi adatok nyilvánossága rendkívül korlátozott.

Újabb titok Pakson – mondjunk búcsút a magyar cégek részvételének

Közzétéve:

Nagyjából elszállt a magyar beszállítói részarány jelképesnél nagyobb aránya a paksi bővítésben, az erre vonatkozó pontos számokat azonban titkolják. A kormány persze nem volt ennyire szemérmes, amikor 40 százalékos magyar részvétellel hitegette az országot, ami ugyan már akkor sem volt hihető, de politikai propagandaeszközként megetették vele az országot. A valóságban ezt a 40 százalékot még az orosz-magyar szerződésbe is csak úgy írták bele, hogy „törekedni kell a minél magasabb, lehetőség szerint 40 százalékot elérő magyar beszállítói részarányra”. Tudjuk, hogy az ilyen törekvések a valóságban mennyire tarthatók be. Az élet azóta azonban mindezt teljesen felülírta. Az EU úgy hagyta jóvá azt, hogy verseny nélkül az oroszoknak ajándékoztuk a projektet, hogy a Roszatom által elvégzett 45 százaléknyi munkán felül mindenre átlátható, nemzetközi közbeszerzést kell kiírni. Ami szinte teljes egészében ki fogja szorítani a magyar cégeket, a legegyszerűbb építési munkákat leszámítva. Örülhetünk, ha 10 százalék fölé tornázható a magyar részvétel.

Csak a legegyszerűbb munkáknál számíthatunk magyar beszállítói részvételre - kerítésépítésben például verhetetlenek vagyunk (A paksi atomerőmű kerítése - fotó: Huszti István/index.hu)
Csak a legegyszerűbb munkáknál számíthatunk magyar beszállítói részvételre – kerítésépítésben például verhetetlenek vagyunk (A paksi atomerőmű kerítése – fotó: Huszti István/index.hu)

Paks2 valójában szinte semmilyen pozitív hatással nem lesz a magyar gazdaságra, nem teremt sem piacot a magyar cégeknek, sem magyar munkahelyeket – szemben azzal, ha ezt a pénzt megújuló energiaforrásokra és épületszigetelésekre költenénk. Az eladósodás és a magas energiaárak, amiket okozni fog, viszont komoly terhet jelent majd, és súlyosan rontani fogja a magyar gazdaság versenyképességgét. Cserébe azt a 10 százalékot Mészáros Lőrinc meg Garancsi István, azaz Orbán Viktor az ő kesztyűbábjukba dugott keze azért majd megnyeri.

Kíváncsi voltam mindenesetre, hogy vajon az EB jóváhagyását követő új helyzetben milyen módon szabályozták a közbeszerzésre és a magyar részvételre vonatkozó kérdéseket. A Paks2-nek küldött adatkérésemre kapott válasz szerint erről valóban kötöttek egy külön megállapodást, ami azonban – minő meglepetés! – üzleti titok. Bezzeg a megalapozatlan 40 százalékos blöfföt annak idején nem titkolták ennyire, mint most azt, hogy mi is lesz a valóság. A fideszes alternatív valóság megint nagyot megy, csak az árát mi fogjuk megfizetni.

#paksihazugságok #stoppaks2 #állítsukmegőket

Ha szeretnéd támogatni a Paks2 megállításáért folytatott kitartó munkám, akkor jelentkezz a közösségbe,


„Megállítjuk Paks2-t! Csatlakozz, szerveződj!” facebook-csoport

kozerdeku_20180112_valasz_page_1

Győztek a pomogácsok?

Közzétéve:

„A magyarok kétharmada szerint Soros György Pártja elindul a választáson” – olvasom a híreket. A magyar politika már korábban kiküszöbölte eszköztárából a racionális érvelést, amely egyébként minden politikai cselekvés alapja kéne, hogy legyen. A közösség előtt álló feladatok megoldásának helyes módjairól folytatott vita az, amit tulajdonképpen politikának hívnak. Még akkor is, ha ez persze értékválasztásokról és érzelmekről szóló vita is egyben, a demokratikus politika nem nélkülözheti az érvek ütköztetését. Ez Magyarországról jó ideje eltűnt, hogy helyét valamiféle atavisztikus háborúskodás váltsa fel, amelynek tétje már rég nem a közösség gondjainak a megoldása, hanem a tőlünk különböző javaslatokkal előállók legyőzése és kiszorítása a közösségből.
Mostanra azonban nem csak az érvelés, mint a fennálló viták rendezésének módja tűnt el, hanem a magyar politika megszakította kapcsolatát a valósággal is. Homályos mítoszok, a propaganda kreálta fenyegetések, szorongások kiaknázásának versenye folyik helyette. Soros György Pártjával szemben mozgósíthatók a Fidesz szavazói, és Nostradamus jóslataiból vezetik le a kormányzati döntések helyességét az általuk uralt televízióban. Lázár Ervin meséjének pomogácsai végleg maguk alá gyűrték a politikacsinálást Magyarországon. Azzal a különbséggel, hogy Lázár Ervin meséje emberi, szórakoztató és a végén minden jóra fordul. Szemben a magyar kormánypolitikával, ami embertelen, nyomasztó, és nem kell Nostradamus ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy nagyon ronda vége lesz.

A rettenetes pomogácsok (fotó: petőfi Irodalmi Múzeum)
A rettenetes pomogácsok (fotó: petőfi Irodalmi Múzeum)

Ebben a helyzetben bármiféle ellenzéki politikai cselekvés súlyos választással néz szembe. Ragaszkodik-e a politika eredeti értelméhez, és annak eszközeivel vívja küzdelmét az alternatív valóság színesben, 3D-ben előadott rémtörténeteivel, ami elég reménytelen vállalkozásnak tűnik? Hiszen ami eleve abszurdnak van kitalálva, azt nem lehet logikus érvekkel legyőzni. Vagy idomul az új játékszabályokhoz, és ellenkező előjelű mitológiai szörnyeket, félelmeket, hamis mítoszokat gyárt a győzelem érdekében – Godzilla vs. Predator harccá alakítva a magyar közéletet? Amivel viszont megkérdőjelezhetővé válik a különbség a kormányzati őrület, és a vele szemben kínált alternatíva között.
Az ellenzék pártjai által követett vegyes stratégia, a racionális érvek hangoztatásának keverése a dilivonatra való felüléssel (határon túli magyarok elleni uszítás, stb.) se nem látszik eredményesnek, se nem túl koherens. Védelmü(n)kben el kell mondanom, hogy én sem tudom, mi vezethet eredményre. Hiszek az értelmes közéleti érvelésben és párbeszédben, mint a hosszú távon helyes politikai döntésekhez vezető egyetlen használható útban. Elég erős-e ez a pomogácsokkal szemben? Lázár Ervin meséjében igen. Hinnünk kell abban, hogy végső soron ő jobban tudja, mint Habony Árpád.

http://hvg.hu/itthon/20180129_A_magyarok_ketharmada_szerint_Soros_Gyorgy_elindul_a_

Paks II. és az orosz atomfegyverek

Közzétéve:

A paksi bővítés ügyét szinte már minden oldalról százszor körüljártuk. Látjuk, hogy veszteséges, kockázatos és környezetszennyező, világos, hogy eladósítja Magyarországot és orosz függést teremt, és még a jogviták sem értek teljesen véget. A beruházás egy aspektusa azonban eddig nem volt a reflektorfényben – ez pedig az atomerőmű építésének összefüggése az orosz katonai atompotenciállal.

A világban a civil és a katonai nukleáris programok soha nem teljesen függetlenek egymástól. A két terület ezer szállal kötődik egymáshoz, és számos területen átfednek a kutatás-fejlesztéstől és az urániumbányászattól a feldolgozáson és dúsításon keresztül a hulladékok kezeléséig. A valóságban a civil, „békés célú” atomenergia szektor fenntartása nem kis részben a katonai kiadások csökkentése miatt fontos, számos költséget, az infrastruktúra fenntartását szét lehet teríteni, és részben az energiafogyasztókkal megfizettetni.

A civil, békés célú atomenergiahasználat valójában olykor a nukleáris fegyverkezés előszobája – a többség aztán marad is itt, az előszobában, de atomerőművek nélküli atomhatalmat még nem láttunk. Nem véletlenül vizsgálta az NAÜ és a nemzetközi közösség árgus szemmel Irán atomprogramját – jó okkal feltételezték, hogy az atomenergia szektort az iráni vezetés a nukleáris fegyverkezési program ugródeszkájának tekintette. Az atomenergia az atomhatalmak számára több, mint egyszerű energetikai kérdés. Stratégiai, biztonsági szempontokat is mérlegelniük kell, pontosan a szoros összekapcsolódás miatt. Épp ezért, amíg például Németország lemondhat az atomenergiáról, erre aligha kerül sor az USA, Nagy-Britannia, Franciaország vagy Kína esetében. Náluk az atomerőmű-flotta az egyik bázisa a katonai nukleáris ütőerőnek.

plakat_fegyver2

Még szorosabb ez a kapcsolat Oroszország esetében, ahol alig-alig választható szét a civil és katonai célú nukleáris ipar. Részben ezért kulcskérdés Oroszország számára a külföldi atomerőmű-építés. Amellett, hogy ez lényegében az egyetlen versenyképes orosz technológiai exporttermék, egyben a súlyos pénzügyi válságban lévő Oroszország atomprogramjának, katonai nukleáris potenciáljának életben tartását is szolgálja. Minél több projektet sikerül eladni külföldre, annál nagyobb részét fizetik meg mások az orosz atomfegyver-arzenál fenntartásának.

Magyarország esetében nincs olyan katonai érdek, ami a nukleáris energia mellett szólna akkor is, amikor annak pénzügyi és energetikai versenyképtelensége nyilvánvaló. Paks II. építésével azonban segítséget tudunk nyújtani az orosz nukleáris elrettentő erő megőrzéséhez. Minden magyar család hozzá fog egy kicsivel járulni ahhoz, hogy Oroszország, mint atomhatalom erősebb legyen a nemzetközi porondon.

Mindez egy olyan időszakban történik, amikor Putyin Oroszországa egyre inkább a konfliktuskereső, katonai megoldásokat kedvelő stratégia felé mozdul el. Amikor az orosz nukleáris potenciál nem csupán egy elvi védelmi garancia Oroszország számára, hanem nagyon is valós ütőkártya és fenyegetés konkrét katonai konfliktusokban, és amelyet Oroszország minden nehézsége ellenére gőzerővel fejleszt. És ezekben a konfliktusokban Oroszország gyakran az EU-val vagy a NATO-val kerül szembe, azzal a szövetségi rendszerrel, amelynek elvben tagjai vagyunk.

Paks II.-vel a magyar kormány nem csupán az EU-s versenyjoggal, közbeszerzési joggal, vagy az Unió Energiabiztonsági Stratégiájával került összeütközésbe. A szövetségi rendszerünkkel szemben ellenséges hatalom katonai nukleáris potenciálját erősítjük. Az efféle magatartásra vonatkozóan Földi László kormányzati és önkormányzati szakértő pazar megnyilatkozásai elég sarkos javaslatokat fogalmaznak meg.

Jómagam a nukleáris leszerelés pártján vagyok, támogatom például a 2017-es béke Nobel-díjas, a nukleáris fegyverek leszereléséért küzdő ICAN kampányszervezetet, és tagja vagyok a hasonló célokért küzdő parlamenti képviselők nemzetközi szervezetének a PNND-nek. Tudatában vagyok, hogy amerikai, francia vagy japán atomerőművi technológia vásárlásával is hozzájárulnánk a katonai nukleáris potenciál erősítéséhez a világban – de talán nem teljesen mindegy, hogy melyik oldalon. De Magyarország ráadásul nincs rákényszerítve egyikre sem. A megrendelésemre a német Wuppertal Intézet és az Energiaklub által 2016-ban készített Zöld Magyarország – Energia Útiterv világosan bebizonyítja, hogy számunkra, magyarok számára a legolcsóbb, legbiztonságosabb és a magyar gazdaság számára leghasznosabb út a nukleáris energia kivezetésén, egy megújuló energiaforrásokon és energiahatékonyságon alapuló energiarendszeren keresztül vezet. És akkor áttételesen orosz atomtölteteket sem finanszírozunk a magyar adófizetők pénzéből. Ahhoz az orosz és a magyar kormányon kívül valószínűleg igen kevesen ragaszkodnak határainkon belül és azokon túl.

Paks II.: Ezért hibás az Unió jóváhagyása

Közzétéve:

Különös körülmények között hagyta jóvá a paksi bővítést az Európai Bizottság. A veszteséges beruházáshoz szükséges állami támogatás erősen vitatható jóváhagyásáról szóló döntést tavaly december elején publikálták az Unió hivatalos lapjában. Alaposan körüljártuk a döntést, hogy megvizsgáljuk, pontosan mit is tartalmaz, mit állít róla – megalapozottan vagy megalapozatlanul – a magyar kormány, és mely pontjai, előfeltevései vagy következtetései kérdőjelezhetők meg. Az eredmény, amit az itt olvasható kiadványban foglaltunk össze, elég kemény: valótlan, egymásnak ellentmondó állítások, meg nem vizsgált körülmények, vitatható jogértelmezések és alá  nem támasztott feltételezések sokasága teszi támadhatóvá az anyagot.

(Kép: Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa – Forrás: Európai Bizottság)

Végül egy kis vidámság Strasbourgból :)

Közzétéve:
Strasbourgban végképp elszabadult a Francia Kétfarkú Kutya Párt (Parti Francais du Chien á Double-Queue, PFCD). A rendőrség nagy erőkkel szállt ki a helyszínre, hogy felderítse a páratlan bűntettet, a városi tanács közterületfenntartó cége pedig még aznap este megkezdte a megrongált útszakasz helyreállítását, beleértve a szétaposott rágógumik és a cigerattacsikkek esztétikus szétterítését is. Az elkövetőket a példaértékű nyomozati munka eredményeképpen (meg azért is, mert kiposztolták az akciójukat a facebookra) a rendvédelmi szervek rövid időn belül kézre kerítették, a bíróság pedig gyorsított eljárásban súlyos büntetést szabott ki rájuk.

Ja, várjatok, nem! Az önkormányzat maga pingálta ki az utcát, mert szerintük így jobban néz ki.

Facebookon írtam meg.
A Népszava is megírta.