JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Címke: paks

Megszüntették a feljelentésemet a paksi hűtővíz-túlmelegedés ügyében

Közzétéve:

Megszüntette a rendőrség a feljelentésem nyomán környezetkárosítás gyanújával indított nyomozását a paksi atomerőmű hűtóvizének a Duna túlmelegedését okozó hatása ügyében.

Emlékszünk: tavaly augusztusban – minden korábbi hivatalos kommunikációra rácáfolva – a hőség és az alacsony vízállás miatt olyan helyzet állt elő, hogy a paksi hűtővíz miatt a Duna vízhőmérséklete megközelítette, vagy akár át is léphette az engedélyezett 30 fokos határértéket. Hivatalosan is csak 0,12 fok választott el az erőmű részleges leállítását kikényszerítő helyzettől. Feljelentésemben arra mutattam rá, hogy a hivatalos mérés nem tekinthető megbízhatónak. Videófelvételek alapján bizonyítható, hogy az automata mérő a kérdéses időpontokban nem működött, a helyette alkalmazott kézi mérést pedig nem az előírt időszakban, hanem a hűvösebb reggeli-délelőtti órákban végezték el. A Duna napközbeni melegedése (2-3 fok) alapján okkal feltételezhető, hogy a mérésre előírt idószakig több mint 0,12 fokkal nőtt a vízhőmérséklet, azaz a Duna vize melegebb kellett, hogy legyen, mint 30 fok

A rendőrség az elutasító határozatban részletesen kifejti, hogy 30 fok a környezeti határérték, és hogy a Paksi Atomerőmű által végzett mérés 29,88 fokot mutatott, tehát nem volt határértéktúllépés. Nagyszerű. Épp csak a feljelentés lényegét nem vizsgálták ezek szerint az elmúlt fél évben, azaz azt, hogy a hivatalos mérés nem mérvadó, mert nem a megfelelő időszakban végezték el. Amit a rendőrség kiderített 6 hónap alatt, azt bárki elolvashatja a Paksi Atomerőmű Zrt. honlapján. Hogy ami oda van írva, az nem a valóság, arról a benyújtott bizonyítékok dacára sem állapítottak meg semmit. Még csak azt sem, hogy milyen adatok, információk alapján nincsen szerintük igazam. Így mondjuk könnyű. Az atomerőmű igazat mond, mert igazat mond. Kérdés van pajtások, kérdés nincs pajtások, köszönöm pajtások!

A képen a következők lehetnek: szövegA képen a következők lehetnek: szöveg

Nem, nem jön ki a paksi matek

Közzétéve:

Az Index hétfői cikke szerint „Felrobbant az áram ára”, a magas áramár miatt az „atom (…) hirtelen nagyon jó üzlet lett”, és ebben az esetben „kijöhet a paksi matek”, amely a 40 eurós árszintnél reménytelennek látszott. De tényleg jó üzlet lett-e az atom, és kijöhet-e a paksi matek? Nézzünk jobban a kissé hatásvadász című cikk állításai mögé. Látni fogjuk, hogy a jelenlegi árak nagyon keveset mondanak a hosszú távú árszintről, nincs áramárrobbanás, a tapasztalt emelkedés részben előre kiszámítható, részben időleges hatások eredménye, részben pedig olyan tényezők hatása, amelyek kevéssé határozzák meg hosszú távon az árampiacot. A paksi matek pedig továbbra se jön ki.

Felrobbant-e az áram ára?

Elöljáróban jegyezzük meg, hogy áramár-becsléseket adni egy-két évnél hosszabb távra csak nagyon óvatosan lehet, az árat befolyásoló végtelenül sok tényező miatt, így azok az előrejelzések, amelyek a Paks2 szempontjából döntő 2030-2040-es évekbeli áramárra vonatkoznak, kellő óvatossággal kezelendők. Trendeket lehet azonosítani, különböző tényezőket lehet valószínűsíteni, de az ezek összesített hatására kialakuló árszint becslése mindig nagyon bizonytalan lesz. A mai áramárak pillanatnyi alakulásából mindenesetre biztosan nem lehet helytálló következtetéseket levonni arra, hogy 15-20 év múlva hol fog állni az áramár. De valójában még a jelenlegi áramárak sem „robbantak fel”. A magyar piac szempontjából döntő fontosságú német áramárak az év eleji 35 euró körüli árszintról átlagosan 50-55 euró körüli árszintig kúsztak novemberre (egyébként a nyári hónapok óta csökkennek, nem pedig robbannak). Nagyon hasonló az árak alakulása a régiós árampiacon – 50-55 eurós árszint, nyár óta csökkenő tendencia.

 

graph 5

Napi piaci áramár Németországban 2018-ban

 

graph 6

 

 

 

Átagos ár euró/MWh Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában és Romániában

Ez finoman szólva sem tekinthető „felrobbanásnak” az árak tekintetében, valójában nagyjából a 2015 előtti árszintekre való szolid visszakorrigálás, és még mindig nagyon messze van a válság (2008) előtti áramáraktól.

 

graph 7

 

Nagykereskedelmi villamos energia árának trendjei az EU-ban (kék: EU átlag, zöld: Közép-Nyugat-Európa, narancs: Kelet-Közép-Európa, piros: Észak-Európa, sárga: Nagy Britannia

 Milyen tartós és milyen szintet érhet el az árnövekedés?

Az elmúlt egy-két év 20-35 euró közötti termelői áramárairól mindenki tudta, hogy fenntarthatatlanul alacsonyak, nem finanszírozzák a szükséges új befektetéseket, döntően az európai erőművi túlkapacitás következményeképpen kialakult nagyon erős verseny eredményei. Sok öreg, bezárás előtt álló erőmű fut, amelyek amortizációja már rég le lett írva a költségek között, így a puszta üzemeltetésük relatíve olcsón megoldható. Ez nem csak alacsony árakat eredményezett, hanem azt is, hogy újonnan épült erőművek nem tudtak nyereségesen termelni, így nagy erőművek állnak kihasználatlanul. Magyarországon a 2011-ben átadott gönyűi, 430 MW-os gázerőmű többet állt, mint amennyit működött, mert olcsóbb importálni az áramot, mint Gönyűn termelni (ennyit arról, hogy a magas magyar importráta leszorítása miatt kell Paks2 – a magas importráta oka nem a hiányzó kapacitás, hanem a drága termelés, ez pedig Paks2 esetében sem lesz másképp). Egyértelmű volt, hogy középtávon a piac korrigálni fog, ami árnövekedéssel jár majd. Jelenleg alapvetően ennek szemtanúi vagyunk. Ráadásul – ahogy a cikk is pontosan leírja – a jelenlegi áramárban jelentős szerepet játszanak olyan időszakos tényezők, mint a dél-kelet-európai aszályos időszak, ami jelentősen csökkentette a vízenergia-termelést a régióban. Ezek pillanatnyi hatások, és régen rossz, ha olyan atomerőművet építünk a magyar GDP 10 százalékából, aminek a megtérüléséhez szélsőséges időjárási jelenségek kellenek – még ha ezek valószínűsége nőni is fog a klímaváltozás erősödésével. 60 éves megtérülést nem lehet átmeneti jelenségekre alapozni, és időszakos hatásokban reménykedni.

Hosszú távon az árakat meghatározó döntő tényező a versengő technológiák termelési költsége. Ennek is számos összetevője van, a beruházási és tőkeköltségektől az üzemanyagok és a hálózatfenntartás árán át a geopolitikai és szabályozási környezetig. Ezek közül az Index cikke egyet emel ki, mint az áram jelenlegi drágulásának oka, ez pedig a CO2 kvóták áremelkedése az elmúlt időszakban, az 5-6 eurós árszintről a 20-25 eurós tartományig. Csakhogy az az árampiac, amin Paks2-nek a 2030-as évektől versenyeznie kell, egyre döntőbb mértékben megújuló alapú lesz. A megújuló energiatermelés költségeit pedig a CO2 kvótaárak vajmi kevéssé befolyásolják, így annak további emelkedése (akár a 100 eurós szintig) a fosszilis termelés versenyképességét fogja radikálisan rontani, és így azt fogja kiszorítani a piacról. Az atommal versengő megújuló források árszintjére ez elhanyagolható hatással lesz. A megújuló energia esetében a költségek zuhanásban vannak, átlagos költségük mostanra 50 dollár alá esett (tehát jóval alulmúlják a valószínűtlenül optimista 55 euró/MWh-ás hivatalos becslést is Paks2 várható termelési költségére). Az elmúlt egy évben ráadásul helyenként rekordalacsony árakat értek el nyilvános aukciókon, a szárazföldi szélenergia esetében 20 USD/MWh (mai árfolyamon 17,5€), napenergia szektorban 25 USD/MWh (mai árfolyamon 21,9€), tengeri (offshore) szélnél pedig 45 USD/MWh (mai árfolyamon 39,4€) árszinteken születtek megállapodások. Ezek olyan költségszintek, amiket a 2020-as évek második felére becsültek elérhetőnek még akár 4-5 évvel ezelőtt is, az árzuhanás tehát sokkal gyorsabb, mint amire számítottunk, és még messze nem állt meg. Hosszú távon átlagosan is 20 euró/MWh körül lehet a megújulók költségszintje, és döntően ez fogja meghatározni az árszinteket. Ezzel kéne versenyeznie a hivatalosan 55 eurós, a valóságban inkább 100 euró körüli tényleges költségű áramnak, amit Paks2 fog termelni.

 

graph 8

 

Különböző technológiák költségének átlagos ára (USD/MWh) (szél-, nap-, gáz-, szén-, és nukleárisenergia

Forrás: World Nuclear Industry Status Report 2018

Milyen árszintnél jönne ki a paksi matek?

És akkor beszéljünk erről is: ha már a paksi matekről van szó, akkor mi is a várható tényleges költségszint? A hivatalos 55 euró/MWh teljességgel megalapozatlan, csak akkor jön ki, ha az orosz hitel kamatköltségét nem a beruházás költségeként számoljuk el, hanem állami kiadásként. De a könyvelési trükkök nem fedhetik el, hogy valójában ezek is részét képezik a beruházás költségeinek, legfeljebb más formában (adóként) kell majd megfizetnie a magyar adófizetőknek. Hogy milyen formában szedik be tőlünk, az lényegtelen a gazdaság versenyképességére, és a lakosságra háruló költségekre gyakorolt hatás tekintetében. A Regionális Energiakutató Központ (REKK) számításai szerint reálisan 106 euró körülre jöhet ki Paks2 áramának költsége, ami szélsőségesen optimális esetben is 66 euró, pesszimista kimenet esetében pedig akár a 170 eurót is elérheti. Még a nagyon optimista számítás is drágább áramot jelent, mint amit a megújulók most tudnak, és kb. háromszor olyan magas árat, mint amivel 2030 körül kell majd versenyezniük. A pesszimista forgatókönyv olyan veszélyekkel számol, mint például a beruházás elhúzódása, és a részben ebből fakadó, részben ezen kívüli okokból származó költségnövekedés. És mit látunk Paks2-nél? A projekt 4 év alatt 3 év csúszást szedett össze, költségei vélhetően erősen alul, várható kihasználtsága pedig masszívan felülbecsültek. Az olyan kényszerhelyzeteknek, amelyek a Duna alacsony vízállásából, és magas hőmérsékletéből fakadtak az elmúlt hónapokban, gyakorlatilag egyáltalán nem szabadna előfordulniuk a következő 60 évben, hogyan ne romoljon az erőmű kihasználtsága a kényszerű leállások, visszaterhelések miatt, és ne jelentkezzenek plusz költségek a kiegészítő technikai megoldások (pl. hűtőtó vagy hűtőtornyok létesítése) miatt. Ha Paks2 végül a REKK költségmodelljének középértékét hozza, azzal nagyjából szerencsések leszünk. 106 eurót MWh-ként. A 20-30 eurós megújulós árszinttel szemben. Milyen matek jön itt ki? Maximum egy csődeljárásé.

Tényleg újra kell-e értékelnünk Paks2-t?

Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi áramár emelkedés részben nem robbanásszerű, részben átmeneti hatások eredménye, ha ehhez hozzátesszük, hogy hosszú távon a fundamentális tényezők nem valószínűsítik, hogy az áramár ennél lényegesen magasabbra kúszik, ha figyelembe vesszük, hogy a paksi matek sikeréhez a valóságban 100 euró körüli áramárra lenne szükség, akkor a következtetés egyértelmű. Paks2-t egyetlen szereplőnek érdemes újraértékelni: a magyar kormánynak, és mihamarabb ki kell szállnia ebből a hosszú távon reménytelenül kínos és káros beruházásból.

 

 

Kinek jó Paks2?

Közzétéve:

west_hungaria_bau_fit_1200x10000

 

Nem kétséges: amit az elmúlt években műveltek, annak következményei tartósan velünk maradnak.

Mióta a magyar kormány megkötötte az értelmetlen, drága, környezetkárosító, orosz függést okozó paksi bővítésről szóló megállapodást Oroszországgal, azóta feszít a kérdés, hogy vajon kinek a kedvéért erőltetik, kinek jó ez az egész, mert Magyarországnak biztos nem.

Ma két információ is napvilágot látott, ami segít megválaszolni a kérdést. Kiderült egyrészt, hogy egy friss tendert a beruházás egy kulcsfontosságú elemére Mészáros Lőrinc illetve Tiborcz István érdekeltségei nyertek el. A szerződés arra a Tartalék Vezetési Pontra vonatkozik, ahonnan az egész atomerőművet irányítani lehet, amennyiben egy baleset eredményeképpen az eredeti vezérlőterem használhatatlanná vagy elérhetetlenné válik. Alapvető fontosságú, hogy itt semmiféle hiba ne csússzon be, vészhelyzet esetén nagyjából az múlhat ezen, hogy elszáll-e az atomerőmű, nukleáris sivataggá változtatva a Kárpát-medencét. Erre a kulcsfontosságú feladatra Paks2 esetében a legtapasztaltabb, legmegbízhatóbb céget szemelték ki. No, nem az atomerőmű építésben, vagy ilyen stratégiai fontosságú beruházásokban, hanem a közpénzeknek az Orbán-család felé való terelésében tapasztalt és megbízható cégekről beszélünk, a Mészáros és Mészáros Kft.-ről, illetve az Orbán vejéhez köthető West Hungária Bauról.

Mindenki megnyugodhat, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, kiemelkedő képességű cégekről van szó. A Mészáros és Mészáros Kft. lényegében egy, az utóbbi években politikai utasításra, közpénzekkel mesterségesen felhizlalt Família Kft. A West Hungária Bau nevét pedig olyan feledhetetlen emlékű projektek őrzik, mint a háromszor átadott, de utána is repedező, ázó, porló Várkert Bazár. A WHB tapasztalatait az efféle kiemelt kockázatú nukleáris beruházásokban az is alátámasztja, hogy a fellengzősen Energetikai Divíziónak nevezett egységük panelházak és egyetemi kollégiumok hőszigetelésével is foglalkozott már. Sőt, a Paksi Atomerőmű homlokzatának kifestésébe is bevonták őket, hogy amikor felmerül majd a kérdés, hogy milyen alapon nyeri el a paksi bővítési tendereket a miniszterelnök családja, akkor annyit fel lehessen mutatni a kínos feszengés közepette, hogy legalább jártak már Pakson.

A másik hír szerint újabb, a paksi bővítésbe beszállító magyar cég került orosz ellenőrzés alá. A 444.hu cikke bemutatja azt is, hogy már korábban elkezdtek teret nyerni az oroszok a Paks2 potenciális beszállítójaként felmerülő cégekben.

Ha valakinek eddig kérdéses volt, most már tisztábban látjuk, kinek van szüksége Paks2-re. Mészáros Lőrincnek, a saját lábon gyarapodó Tiborcz Istvánnak, a többi kormányközeli sötét oligarchának, meg az oroszoknak. És ami az ő érdekük, az ma egyenlő a kormámnyzással. Hogy az érdekeik érvényesítése adott esetben nukleáris kockázatot eredményez? Hogy a sokat reklámozott 40 %-os magyar beszállítói részaránynak a töredéke sem fog teljesülni, mert mindenre ráteszik a kezüket az oroszok, a megmaradó morzsákat pedig egy kicsit tágasabb cellára való, a miniszterelnök közvetlen környezetét alkotó oligarchakör fogja felporszívózni? Hogy az egész ország évtizedekre ráfizet az egészre? Ezek a szempontok ma nem részei a kormányzati döntéshozatalnak. Ha definiálni kéne a Bogár László által oly sokat és oly nagy kedvel emlegetett komprádor burzsoázia fogalmát, akkor elég lenne egy Orbán Viktor családját és közvetlen barátait ábrázoló csoportfényképet elővenni. Egy egész ország legalább két generációjának életét emésztik fel, hogy magánjetekkel röpködhessenek Chelsea meccsekre. Amit eddig afrikai diktátoroktól, dél-amerikai államfőktől, párttitkárból örökös vezetővé átalakult közép-ázsiai csinovnyikoktól láttunk, az ma itt történik meg velünk. Mert hagyjuk, hogy megtörténjen.

Atomerőmű kamuengedéllyel

Közzétéve:

Miután bebizonyosodott, hogy irracionális adatok alapján adták ki a tervezett új paksi blokkok környezetvédelmi engedélyét, a Párbeszéd a hatósági dokumentum visszavonását és az engedélyezés felülvizsgálatát követeli. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint az ország legkockázatosabb létesítmény nem működhet sajtpapír értékű, meghamisított engedélyekkel.

Akárhogy trükköztek a mérés helyének és időpontjának megválasztásával, a Duna vizének hőmérséklete Paks alatt a hivatalos adatok szerint hajszálnyira (29,88 Celsius fok) megközelítette, az Energiaklub és az Átlátszó nem hivatalos mérései szerint túl is lépte a 30 fokban meghatározott hatósági küszöbértéket. Az erőmű hűtése már jelenleg, 2000 megawattnyi kapacitás mellett sem oldható meg biztonságosan a Duna vizével – a tervezett bővítés után, 4400 megawattnyi kapacitásnál mindez súlyos termelési és biztonsági kockázatot jelent majd.

Ahogyan arra Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője a napokban rámutatott, a fent leírt trükközést a bővítés környezetvédelmi engedélyének megszerzésénél is folytatták, mintha nem egy állami nukleáris beruházásról, hanem – mondjuk – egy telekrész elbirtoklásáról lenne szó. A környezeti hatástanulmányban eredetileg 1500 m3-es vízhozam mellett modellezték a hőhatást, ami az idei nyári vízmennyiség bő másfélszerese. Ez annyira nevetséges volt, hogy még a hatóság is fennakadt rajta, előírva, hogy végezzék el újra a számításokat 950 m3-es vízhozamra.

A paksiak hiánypótlásként újraszámolták a hőterhelést, de jelezték: az, hogy ilyen alacsony vízállás, és azzal együtt 25 fokot meghaladó vízhőmérséklet legyen egyszerre, százezer évenként legfeljebb egyszer fordul elő. Az idő gyorsan száll, a valószínűtlennek ítélt eset idén már többször is bekövetkezett, bebizonyítva, hogy a paksi környezeti engedély olyan adatokon alapul, amelyek tényszerűen nem igazak.

Jávor Benedek a hatósági rendszerbe vetett bizalmat és a magyar lakosság biztonságát fenyegető példátlan ügy miatt írásbeli kérdést intézett Süli János szakminiszterhez, emellett a környezetvédelmi engedély visszavonását és az engedélyezési eljárás teljes felülvizsgálatát követeli.

Az atomerőmű túlságosan veszélyes üzem ahhoz, hogy kamuengedélyek alapján működhessen.

 

Brüsszel-Budapest, 2018. augusztus 29.

kép forrása: Energiaklub.hu

 

Paks2 engedélye szerint a múlt hét nem is létezett

Közzétéve:

Csak a hatósági rásegítésnek köszönhető, hogy múlt héten az alacsony vízállás és a magas vízhőmérséklet miatt nem kellett leállítani a paksi atomerőművet, ahogy erről a napokban írtam. Az Energiaklub és az Átlátszó meg is mérte a dunai vízhőmérsékletet Paks alatt, és ténylegesen 30 fokot meghaladó vízhőmérsékleteket mértek. Arról azonban kevesebb szó esett, hogy mi történne Paks2 üzembe helyezése után egy hasonló helyzetben. Az új erőmű környezeti hatástanulmánya szerint ugyanis az a helyzet, ami a múlt héten három napon keresztül fennállt, az egyszerűen nem létezik. Paks2 úgy kapott engedélyt, hogy a következő 70 évben, az új blokkok élettartama alatt nem fordulhat elő az, ami a múlt héten valósággá vált. 

duna_kiszarad

Forrás: Topolánszky Tamás – A kiszáradt Duna. Szerencsére csak vízió, nem úgy mint lenti kép Esztergomból 

Paks2 környezeti hatástanulmányának egyik kritikus pontja a hűtővíz visszaeresztésének Dunára gyakorolt hatása. Még maga a hatástanulmány is elismeri, hogy ez egy jelentős, és tartósan fenálló kockázat. Az eredeti hatástanulmány azzal trükközött, hogy 1500 m3/s vízhozam mellett számolta ki a hőterhelés hatását a Dunára (ami másfélszeresen meghaladja a tényleges kisvízi adatokat, és inkább egy középvízi állapotnak felel meg).Beltáható, hogy ha másfélszer annyi 25-26 fokos vízhez engedjük hozzákeveredni a 6 blokk párhuzamos üzemekor képződő 232 m3 33-34 fokos hűtővízet, a végső hőmérséklet jóval alacsonyabb lesz, és vidáman bemutatható a 30 fokos környezeti határérték betartása. De ez annyira nevetséges volt, hogy a még kukacoskodással igazán nem vádolható környezetvédelmi hatóság sem mert az engedélyre így pecsétet nyomni, és előírta, hogy sokkal kisebb, 950 m3/s vízhozamra is végezzék el a számításokat. Ezt követően hiánypótlásként benyújtották a 950 m3/s vízhozamra elkészített elemzéseket. Az engedély érdekében itt egy másik trükköt alkalmaztak. Míg az 1500 m3/s-os vízhozamnál ténylegesen 25-26 fokos dunai háttér vízhőmérséklettel számoltak, a 950 m3/s-os vízhozam esetében – bár elvégezték az alacsony vízhozam – magas vízhőmérséklet kombinációra vonatkozó számításokat, de azt gyakorlatilag nulla valószínűségű helyzetként kezelték – azt vetették be, hogy a 2032-re valósnak tekintett számításoknál a kisebb víztömeghez egyszerűen alacsonyabb alap vízhőmérsékletet társítottak, és azt feltételezték, hogy a 950 m3/s vízhozamkor a Duna 20-21 fokos. A kevesebb  víz nem vette volna fel a modellekben az érkező hőterhelést, úgyhogy szimplán a papíron „lehűtötték” a Dunát, hogy a kevesebb, de hidegebb vízbe elegyedő hűtővíztömeg végeredménye szintén tartsa a 30 fokos határértéket. Az olyan helyzeteket, amikor a Dunán az alacsony vízállás magas vízhőmérséklettel párosul, zéró valószínűségűnek nyilvánították.

Ahogy a tanulmány fogalmaz

a vizsgálatokat a 950 m³/s-os vízhozammal és magas Duna vízhőmérséklettel is elvégeztük. Meg kell azonban jegyezni, hogy ilyen vízhozam-vízhőmérséklet kombinációnak a kialakulása nagyon valószínűtlen (eddig még sohasem fordult elő, mint azt a mérési adatok is alátámasztják). Megközelítőleg 1:100 000 éves vagy attól nagyobb valószínűséggel, illetve kevesebb mint 0,1nap/év tartóssággal jellemezhető.

(…)

2014. évben a 25,61 °C Duna vízhőmérséklet közel 0 nap/év tartósságú, a 950 m³/s Duna vízhozam esetén (…)

Na most ez az erőmű üzemének végéig, 2085-ig gyakorlatilag zéró valószínűségűnek tartott helyzet a múlt héten 3 napon keresztül fennállt. Bár a vízügyi hatóság sem Paksról, sem Domboriból elővigyázatosan nem közöl a honlapján vízhozam-adatokat, de a bajai mérce szerint augusztus 22-én 17-órától augusztus 25-én reggel 6 óráig a Duna vízhozama 950 m3/s alatt volt, 927 m3/s-os minimumértékkel, miközben a vízhőmérséklet 24,8 és 26,1 Celsius-fok között változott, tehát közel három napon keresztül olyan helyzet állt elő, amely az új blokkok környezeti engedélye szerint 2085-ig bezárólag nem fordulhat elő. A múlt hét, szerda délutántól szombat hajnalig, Paks2 engedélye szerint nem létezett.

esztergom

A Duna Esztergomnál augusztus végén, forrás: MTI/Femina

A paksi engedély olyan mértékben meg van buherálva, hogy már a 2018-as nyár valósága sem fér bele, amikor a párhuzamos üzem hűtővízkibocsátásnak kevesebb mint a fele olyan helyzetet idézett elő, hogy csak trükközéssel tudták elkerülni az erőmű leállítását. El lehet képzelni, mi várható, amikor a hűtővízkibocsátás közel a két és félszeresére (100 m3/s-ról 232 m3/s-ra) nő, és a klímaváltozás eredményeképpen a jelenlegihez képest megsokszorozódik az olyan időszakok valószínűsége, amikor az alacsony vízállással párhuzamosan alapból is meleg lesz a Duna vize.

Paks2-t egy álomvilágba tervezték bele. Csakhogy elkezdett szembejönni a valóság. Ideje lenne, hogy a kormány is szembenézzen vele. Hazug, szándékosan megtévesztő adatokra alapozva adtak engedélyt Paks2-re. Ezt az engedélyt az idei nyár valósága után érvényesnek tekinteni nem lehet. Az idén nyári adatok alapján a környezetvédelmi hatóságnak valótlan adatközlésre, téves modellekre hivatkozással vissza kell vonnia az új blokkok környezetvédelmi engedélyét, és új, reális tanulmányok benyújtását kell előírnia, amelyek nem papíron hazudják el a várható környezeti hatásokat, hanem valós számítások alapján mutatják be, hogy milyen megoldásokkal lehet elejét venni a Duna megfőzésének. Például kiegészítő létesítmények, hűtőtó, vagy hűtőtornyok létesítésével; vagy a blokkok üzemidejúk nem csekély időtartamában való leállításával. Csakhogy akkor újra kell kalkulálni a létesítmény költségeit és megtérülési mutatóit is, amelyek alapján az Európai Bizottság jóváhagyta a benne lévő állami támogatást. És meg kell vizsgálni a magyar ellátásbiztonságra gyakorolt hatását egy olyan erőműnek, amelyet a nyári csúcsidőszakokban rendszeresen le kell majd állítani. Vissza a startvonalra.

 

 

Irányított szerencse

Közzétéve:

duna-folyam-paks_151664_2_0x0A Duna Paksnál

Kevésen múlt, hogy a nagy meleg és az alacsony dunai vízállás miatt nem kellett leállítani a Paksi Atomerőművet – írja szinte a teljes független sajtó a G7 cikkére hivatkozva (a kormánypárti propagandatermékekben még ezt az óvatos problémamegközelítést se keressük: a paksi szent tehén számukra teljes mértékben érinthetetlen, ha súlyos baleset volna, azt sem írnák meg).

Micsoda szerencse! -gondolhatnánk, tized fokokon múlt, de megúsztuk, hogy a magyar áramtermelés 40 százalékát biztosító erőmű kiessen az üzemből. De vajon mennyi volt ebben a szerencse, és mennyi az a kreativitás, ahogyan a teljes magyar jogalkotási, hatósági és intézményi rendszer kezeli Paks kérdését?

Kezdjük azzal, hogy a magyar szabályozás már eleve relatíve nagyvonalú, amikor az erőmű hűtővizének visszaeresztési pontjától számított 500 méteres távolságban írja elő a 30 Celsius-fokos vízhőmérsékleti korlátot. Franciaországban, ahol a használt hűtővizet befogadó folyók magas hőmérséklete miatt augusztus elején ténylegesen le is állítottak néhány atomerőművet, ugyanez a határérték 28 fok. Ha Magyarországon is a 28 fokos érték lenne hatályban, mint a nem lényegesen hűvösebb klímával rendelkező dél-franciaországi Rhone folyón, akkor Paksot már rég le kellett volna állítani. De persze jogszabályokkal is lehet „szerencsét” csinálni.

Másodsorban, ahogy a cikkből kiderült az automata vízhőmérséklet-mérő berendezés az alacsony vízállás miatt nem működött jól, így kézi mérésre kellett áttérni. Ezt pedig – micsoda véletlen szerencse! – reggel hétkor végezték el, amikor a vízhőmérséklet a legalacsonyabb. A G7 cikke is részletesen leírja, hogy ha az így mért 26,8 fokhoz hozzáadjuk azt az 1,2-1,5 fokot, amit napközben melegszik a Duna, és az a 3-4 fokot, amit a mérőponthoz képest az erőmű hűtővize még hozzáad, akkor 31-32,3 fokos vízhőmérséklet adódik az 500 méteres pontnál. Azaz ha a mérőműszer nem hibásodik meg, ha nem hajnalban mérnek ezt követően vízhőmérsékletet, és ha a méréseket a tényleges 500 méteres ponton végezték volna, akkor az atomerőművet le kellett volna állítani. Mint ahogy a hivatalos adatok szerint nem hogy az 500 méteres ponton, de sok kilométerrel lejjebb, Domborinál is visszatérően 30 fokot elérő vagy meghaladó vízhőmérsékletet mértek. Ha nem olyan méréseket végeznek, amelyek célja épp az, hogy 30 fok alatti eredményeket produkáljanak, akkor Paksot le kellett volna kapcsolni. De persze „mérésekkel” is lehet szerencsét csinálni.

hutoviz

 

 

 

 

 

 

A paksi hűtővíz-csatorna

Végezetül nézzünk kicsit előre. Mi történik majd, ha az erősödő klímaváltozás hatására növekvő hőmérsékletű, és csökkenő vízhozamú folyóba a jelenlegi hűtővízmennyiség több, mint kétszeresét engedik vissza Paks2 megépülte után? Ahogy korábbitanulmányunkban bizonyítottuk: visszatérően, jelentős időtartamban várható a határértékek túllépése. A hatóságok szerint persze nem lesz itt semmi látnivaló. Szerintük az a környezeti hatás, amelyet már most csak kreatív eszközökkel tudtak eltussolni, az nem fog jelentkezni. Én is biztos vagyok benne. Ahogy most is sikerült megengedő jogszabályokkal, irányított mérésekkel elkerülni, hogy meglépjék a nyilvánvalóan szükséges leállítást, a jövőben is megtalálják majd a módját, hogy papíron minden rendben legyen. Ha meg nem, legfeljebb kiszabnak valami névleges bírságot, az erőmű meg vígan zakatol tovább.

Csak a Dunának annyi. A dunai élővilágot ugyanis kevéssé hatja meg a jogszabályi trükközés, a mérési kreativitás, a környezeti hatástanulmányok manipulálása, a kommunikációs süketelés. A dunai élővilág számára a klímaváltozás önmagában súlyos stresszhelyzetet okoz, az ehhez való alkalmazkodás következményei nem láthatók pontosan előre, de várható, hogy a hűvösebb, oxigénigényesebb, nagyobb folyókra jellemző fajok vissza fognak szorulni, vagy el is tűnhetnek. A víz oxigéntartalma nyaranta jelentősen csökkenni fog, az általános vízminőség is romlik (egyszerűen kisebb víztömegnek kell majd felvennie mindazt a szennyezést, amit beleöntünk). Nem, nem szép mediterrán folyóvá alakul át a Duna. Ilyenkor az igénytelen, sokszor invazív fajok tömeges elszaporodása, algavirágzás, az értékes természeti területek, közösségek eltűnése történik. Ennek fog még egy jó nagy rúgást adni Paks2. A magyar kormányzat és hatóságok pedig majd megoldják okosba’, hogy papíron ne legyen gond. Majd megemelik a határértéket 32 fokra, vagy akár följebb. Majd megkeresik a Duna leghűvösebb pontját, és ott mérnek a hajnal jótékony leple alatt. Majd nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánítják a dunai vízhőmérsékletek publikálását. Majd hazudnak, manipulálnak, titkolóznak, hiszen az a normál ügymenet amúgy is.

Ha be tudják csapni mindezzel az országot, és nem állunk az útjukba. Mert a Magyar Idők bármit megír, amit a pártközpontból átküldenek. De a Dunát, azt nem lehet becsapni.

Szivárgás és elöregedés – Kockázatokra mutat rá egy nemzetközi szervezet Paks1-nél

Közzétéve:

Az elmúlt években a Paksi Atomerőmű négy üzemelő blokkjának lejárt az eredetileg tervezett élettartama. Kiöregedett erőmű bezárása helyett a kormány a blokkok élettartamának további húsz évvel való meghosszabbítása mellett döntött. A lépés nyilvánvalóan veszélyeket hordoz magában, a kérdés, hogy az újraengedélyezés során mennyire tudták az erőmű élemedett korából származó problémákat kiküszöbölni. A nukleáris hatóságok európai szövetsége, az ENSREG friss jelentése szerint kevéssé, és azok továbbra is folyamatos nehézségeket okoznak és kiemelt figyelmet igényelnek. A hűtő és pihentetőrendszer csővezetékeinek szivárgása visszatérő gond, és kockázatokat hordozhat a reaktortartály anyagának elöregedése, illetve a sugárzás hatására bekövetkező „ridegedése” is.

 

Az ENSREG jelentése tagállamonként veszi végig a működő nukleáris létesítményeknél tapasztalható problémákat. A Magyarországgal foglalkozó több, mint száz oldalas fejezettanúsága szerint Paks1 blokkjainál számos probléma mutatkozik. Ezek egy része tipikusnak, a VVER-400-as reaktorok konstrukciós hibájának tekinthető, ezen túl vannak speciális hibák és kockázatok is.

 

 

A legjellemzőbb és legátfogóbb probléma az erőmű csővezetékrendszereinek általánosan gyenge állapota. Gyakorlatilag minden jelentősebb területen, a Dunából származó hűtővizet szállító vezetékektől a kiégett fűtőelemek pihentető medencéjének folyadékát keringető csövekig intenzív korrózió, „szivacsosodás”, lerakódások figyelhetők meg. Tekintettel arra, hogy a csővezetékek elvben korróziómentesek, itt arra gyanakodhatunk, hogy a beépített anyagok minősége silány volt, és egy ilyen, még az eredeti tervekhez képest is gyenge minőségű csővezetékrendszerrel kapott a tervezetthez képest 20 év élettartam-hosszabbítást a négy paksi blokk. A helyzetet csak folyamatos buherálással lehet kezelni: figyelembe véve, hogy a szétrohadó csövek egy része mélyen be van ágyazva az erőmű betonszerkezetébe, azok cseréje nem megoldható, így a felszínen futó, másodlagos csővezetékek kiépítésével lehet csak kiváltani őket. Évekkel ezelőtt felhívtam a figyelmet, hogy még 2013-ban mintegy 60.000 liter bóros víz szivárgott el a pihentetőrendszer bórsavas folyadékából, és csupán ennek nyomán döbbentek rá a csövek rettenetes állapotára. Az elfolyt bórsavas folyadék azonban az erőmű beton alapozásába szivárgott szét, és ott további korrozív hatást tud kifejteni, erről a folyamatról azonban vajmi keveset tudunk. Az ENSREG jelentése ugyanakkor a pihentető medence hűtőkörének korrózióján túl szinte valamennyi további csővezetékben megállapítja a korróziós folyamatokat, ami azt is jelenti, hogy a négy blokk úgy kapott 20 éves élettartam hosszabbítást, hogy ezt a problémát vagy nem észlelték, vagy úgy gondolták, hogy egy orrán-száján szivárgó atomerőmű vígan zakatolhat még 20 évig. Egyik verzió sem igazán megnyugtató. Az mindenesetre biztos, hogy ezzel kapcsolatos okok miatt többször le kellett már állítani egyik vagy másik blokkot, volt, hogy hónapora – ahogy az az ENSREG jelentéséből is kiderül.

 

A másik jelentős problématerület egyelőre nem annyira látványos, viszont sokkal kevésbé javítható. A reaktortartályt illetően a jelentés két problémát azonosít. Egyrészt a reaktortartály anyagának általános elöregedését, másrészt pedig az anyag sugárzás hatására történő „ridegedését”, ami különösen a hegesztéseknél látszik előrehaladottnak. Ez azért súlyos probléma, mert bár a csővezetékek korróziója sem életbiztosítás, de ott egy másodlagos rendszer kiépítésével ki lehet váltani a használhatatlanná vált, de nem cserélhető elemeket. Kicsit sufnituning hangulata van, gyerekkoromban, a 80-as években nagyszüleimnél falun a szomszédság az 1200-es Ladák hasonló buherálásával (továbbá sport- és kedvtelési célú flexeléssel) töltötte a nyári vasárnap délutánokat, de végső soron valamiféle (ne menjünk bele, hogy mennyire megnyugtató) megoldást mégiscsak jelentenek. A reaktortartály viszont az atomerőművek mozdíthatatlan, cserélhetetlen eleme. Annak a problémái csak az atomerőmű leállításával orvosolhatók. A belgiumi Doel és Tihange atomerőműveknél néhány éve végzett vizsgálatokkal épp ebből az elöregedésből fakadó mikrorepedéseket tártak fel a reaktortartályoknál, és azóta is folyik a vita, hogy az erőművek leállításán kívül van-e más megoldás a problémára. Jegyzem meg, ilyen röntgenes vizsgálat Paks1 esetében, ismételt követelésem ellenére sem történt, sem a Fukusima utáni stressz-tesztek, sem az élettartam hosszabbítás engedélyezése során, nem tudhatjuk tehát, hogy ebből a szempontból a paksi reaktortartályok milyen állapotban vannak.

 

Az ENSREG jelentése egyértelművé teszi: Paks1 egy kifutott, elöregedett komplexum, amely ráadásul a konstrukció hibáin, az öregedés hatásán túl helyenként a beépített anyagok gyenge minőségével is küzd. Folyamatos beavatkozással lehet csak biztosítani az ezekből fakadó ismétlődő problémák elhárítását, de így is nagyon a határán vagyunk annak, amit ebből szerkezetből ki lehet sajtolni. Nem véletlen, hogy a közelmúltban Aszódi Attila a nyilvánosság előtt szólta el magát, egy Mártha Imrével, az MVM korábbi vezérével folytatott vitában: Mártha felvetésére, hogy Paks2 helyett átmenetileg Paks1 engedélyét kellene még további 10 évvel meghosszabbítani, Aszódi jelezte, hogy az erőmű műszaki állapota miatt ez aligha lehetséges, örülhetünk, ha a már engedélyezett plusz 20 évet kibírja. Ezek után különösen pikáns, hogy pletykák szerint a rövidesen távozó Hamvas István helyett az eddig Paks2 körül bábáskodó, és karrierjét arra feltett Aszódi lehet Paks1 új igazgatója. Ha ez valóban így történik, az azt is jelentheti, hogy az elhúzódó európai jogvitákkal, a magyar engedélyezés egyre növekvő csúszásával, a hűtővíz-ellátás megoldatlanságával, a kezeletlen szeizmikus kockázatokkal megvert Paks2-ről lassan annak legfőbb támogatói is lemondanak.

Paks2 sorsa egyre bizonytalanabb. Most kell közösen cselekednünk, hogy megakadályozzuk! Írd alá Te is a petíciót a www.stoppaks2.org honlapon, csatlakozz közösségünkhöz a facebookon, hogy együtt álljunk az útjába a Magyarországot eladósító, orosz függésbe hozó, környezetkárosító, gyerekeink és unokáink biztonságát fenyegető beruházásnak!

 

#stopppaks2 #állítsukmegőket

Paks 2 mostantól hazárdjáték – állítsák le a pénzköltést!

Közzétéve:

Az új osztrák kormány megerősítette elődje bejelentését, Ausztria az Európai Bírósághoz fordul Paks 2 állami támogatása miatt. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint a bírósági döntésig haladéktalanul fel kell függeszteni a bizonytalan kimenetelűvé vált beruházás összes kifizetését.

Kulcsfontosságú lépés az értelmetlen paksi bővítés megállítása irányába, hogy ma reggel az osztrák kormány bejelentette: kitart elődje álláspontja mellett, és az Orbán-kormány minden igyekezete dacára az Európai Bíróságnál támadja meg a tervezett paksi bővítés állami támogatását. Jávor Benedek a döntésre reagáló bécsi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: nem az atomenergia jelenti a megoldást az európai klímaproblémára, nincs rá ok, hogy az atomerőművek mentesüljenek a közös energiapiac szabályai alól.

Jávor szerint az Európai Bizottság korábban már elismerte, hogy egy olyan veszteséges nukleáris projektre adja az áldását, amely sosem épülne meg piaci alapon, a magyar adófizetők pénze nélkül. Az állami támogatás engedélyezése az uniós jog helytelen értelmezésén alapul, és arra a blöffre épül, hogy Paks 2 nem fogja befolyásolni az európai energiapiacot – azt a piacot, ahonnan az egyre olcsóbb nap- és szélenergia rohamtempóban szorítja ki a támogatások nélkül életképtelen atomenergiát.

Mivel az Európai Bíróság akár meg is tilthatja Paks 2 állami támogatását – ami egyet jelentene a bővítés azonnali csődjével –, Jávor Benedek szerint a magyar kormánynak nincs más választása: ha felelősen bánik a közvagyonnal, azonnal le kell állítania a bizonytalanná vált beruházás pénzelését a végső bírósági döntésig. Ellenkező esetben a miniszterelnöknek kell felelősséget vállalnia minden forintnyi veszteségért, amelyet az esetleg meghiúsuló bővítés a magyar államnak okoz.

Brüsszel, 2018. január 22.

(Kép forrása: 24.hu)

Paks II.: Ezért hibás az Unió jóváhagyása

Közzétéve:

Különös körülmények között hagyta jóvá a paksi bővítést az Európai Bizottság. A veszteséges beruházáshoz szükséges állami támogatás erősen vitatható jóváhagyásáról szóló döntést tavaly december elején publikálták az Unió hivatalos lapjában. Alaposan körüljártuk a döntést, hogy megvizsgáljuk, pontosan mit is tartalmaz, mit állít róla – megalapozottan vagy megalapozatlanul – a magyar kormány, és mely pontjai, előfeltevései vagy következtetései kérdőjelezhetők meg. Az eredmény, amit az itt olvasható kiadványban foglaltunk össze, elég kemény: valótlan, egymásnak ellentmondó állítások, meg nem vizsgált körülmények, vitatható jogértelmezések és alá  nem támasztott feltételezések sokasága teszi támadhatóvá az anyagot.

(Kép: Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa – Forrás: Európai Bizottság)

Vonják vissza Paks II. telephelyengedélyét!

Közzétéve:
 
A Párbeszéd sejtése beigazolódott: az Átlátszó által megszerzett dokumentumok alapján komoly problémák lehetnek a paksi telephely földrengésbiztonságát illetően. A hatóságok a helyzet tisztázása helyett az eltussolást választották azzal, hogy 2017. március 30-án kiadták az atomerőmű telephelyengedélyét. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője elfogadhatatlannak tartja, hogy a jelek szerint a hatóságok a valóságot igazítják a jogszabályokhoz az engedélyezés érdekében, és a helyzet tisztázása érdekében az Európai Bizottsághoz fordul, és felszólítja a hatóságokat a telephelyengedély visszavonására és új eljárás lefolytatására.
Jávor Benedek, az Európai Parlament képviselője már 2015-ben felvetette, hogy gondok lehetnek a paksi bővítés telephelyének földrengésbiztonságával, mivel az általa az Európai Bizottságtól megszerzett dokumentumokból a magyar kormány kérésére minden szeizmológiai eredményt kitöröltek, amit biztosan nem az „üzleti érdekek védelme” indokolt, sokkal inkább az, hogy a kormány titokban kívánta tartani a kedvezőtlen földrengésbiztonsági eredményeket.
Az Átlátszó  által most publikált tanulmányok alátámasztják Jávor Benedek korábbi sejtését: világos, hogy gondok vannak a telephely szeizmológiai veszélyeztetettségével, olyannyira, hogy a hatályos,  fukushimai baleset után megalkotott nemzetközi ajánlásoknak megfelelő magyar előírások alapján a paksi helyszínen nem is szabadna engedélyezni atomerőmű létesítését. A tanulmányok olyan aktív törésvonalakat és felszíni talajelmozdulásokat azonosítottak a térségben, amelyek kizárják a helyszínt. A tanulmányok ráadásul 2016 végén további vizsgálatokat láttak szükségesnek a nyitott kérdések tisztázására. A hatóságok ehelyett az eredeti vizsgálati eredmények módosításával, további kutatások nélkül kiadták a telephelyengedélyt a paksi atomerőmű új blokkjaira.
Mindez nem csak arra világít rá, hogy Paks II. engedélyezésénél évtizedekkel ezelőtti gyakorlatok tértek vissza a nukleáris engedélyezési folyamatokba, és a valóságot igazítják a politikai kívánságokhoz. Az ügy kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban is, hogy mennyire bízhatunk a hatóságok függetlenségében a már kiadott engedélyek (például a környezetvédelmi engedély) tekintetében, illetve a jövőbeli felügyelet és engedélykiadás során, hogy nem a politikai megrendeléseket fogják teljesíteni, hanem valóban a biztonsági szempontokat helyezik minden elé.
A Párbeszéd képviselője az új információkkal az Európai Bizottság Energiapolitikai főigazgatóságához (DG Energy) fordul, illetve felszólítja az Országos Atomenergia Hivatalt a Paks II.-re kiadott telephelyengedély visszavonására, és új eljárás lefolytatására, amelynek keretében tisztázásra kerülnek a nyitott kérdések.
Brüsszel-Budapest, 2017. július 10.
Jávor Benedek
a Párbeszéd EP-képviselője
kép forrása: átlátszó.hu