Megszüntette a rendőrség a feljelentésem nyomán környezetkárosítás gyanújával indított nyomozását a paksi atomerőmű hűtóvizének a Duna túlmelegedését okozó hatása ügyében.
Emlékszünk: tavaly augusztusban – minden korábbi hivatalos kommunikációra rácáfolva – a hőség és az alacsony vízállás miatt olyan helyzet állt elő, hogy a paksi hűtővíz miatt a Duna vízhőmérséklete megközelítette, vagy akár át is léphette az engedélyezett 30 fokos határértéket. Hivatalosan is csak 0,12 fok választott el az erőmű részleges leállítását kikényszerítő helyzettől. Feljelentésemben arra mutattam rá, hogy a hivatalos mérés nem tekinthető megbízhatónak. Videófelvételek alapján bizonyítható, hogy az automata mérő a kérdéses időpontokban nem működött, a helyette alkalmazott kézi mérést pedig nem az előírt időszakban, hanem a hűvösebb reggeli-délelőtti órákban végezték el. A Duna napközbeni melegedése (2-3 fok) alapján okkal feltételezhető, hogy a mérésre előírt idószakig több mint 0,12 fokkal nőtt a vízhőmérséklet, azaz a Duna vize melegebb kellett, hogy legyen, mint 30 fok
A rendőrség az elutasító határozatban részletesen kifejti, hogy 30 fok a környezeti határérték, és hogy a Paksi Atomerőmű által végzett mérés 29,88 fokot mutatott, tehát nem volt határértéktúllépés. Nagyszerű. Épp csak a feljelentés lényegét nem vizsgálták ezek szerint az elmúlt fél évben, azaz azt, hogy a hivatalos mérés nem mérvadó, mert nem a megfelelő időszakban végezték el. Amit a rendőrség kiderített 6 hónap alatt, azt bárki elolvashatja a Paksi Atomerőmű Zrt. honlapján. Hogy ami oda van írva, az nem a valóság, arról a benyújtott bizonyítékok dacára sem állapítottak meg semmit. Még csak azt sem, hogy milyen adatok, információk alapján nincsen szerintük igazam. Így mondjuk könnyű. Az atomerőmű igazat mond, mert igazat mond. Kérdés van pajtások, kérdés nincs pajtások, köszönöm pajtások!