A szakirodalom és a nukleáris szakma szerint az atomerőművek legnagyobb környezeti kockázatát a nukleáris balesetek, illetve a hulladékkezelés megoldatlan problémái jelentik. Ehhez képest a paksi bővítéshez készült környezeti tanulmány a balesetek témakörével nem foglalkozik érdemben (annak ellenére, hogy egy prototípusról, vagyis egy korábban soha sehol nem használt, kipróbálatlan erőműtípusról van szó), a kiégett fűtőanyagok tárolása pedig szintén nem része a hatáselemzésnek, holott a jelenlegi tervek szerint az erőmű területén kialakított átmeneti tárolóban kívánják felhalmozni a sugárzó hulladékot – fogalmazott kérdésünkre Jávor a hatástanulmányról készült szakmai vélemény bemutató sajtótájékoztatója előtt.
Az „elemzés elemzése” a Zöld Műhely Alapítvány kiadásában, az Európai Zöldpárt támogatásával készült el, és megpróbálta csokorba gyűjteni a hatástanulmány – elvileg a beruházás egyik legfontosabb előkészítő dokumentumai – hiányosságait. A politikus szerint hibából és a valóságtól történő eltérésből annyi van, mintha a tanulmány nem is azt az erőművet elemezné, amelyet a kormány meg kíván építtetni. Más az üzembehelyezés dátuma, hamisak az áramár-kalkulációk, a kihasználtsággal kapcsolatos előrejelzések, az alkalmazott klímamodellek, a dunai vízhozambecslések, és a kiadvány mindig a beruházás javára téved: például olyan vízhozamokkal számol, amelyeknél az elmúlt évek bármelyikében lényegesen alacsonyabbak is kialakultak, az áramár jelentős megnövekedését valószínűsíti, ráadásul abból indul ki, hogy évente átlagosan 1,3 százalékkal nő az áramfogyasztás, miközben a felhasználás valójában 2008 óta mindig stagnált vagy csökkent.
 |
| A kormány egy másik atomerőművet szeretne felépíttetni, mint amiről a környezeti hatástanulmány szól Teknős Miklós / Népszabadság |
A szövegben meglehetősen sok a tömőanyag (a más szövegekből átemelt vagy irreleváns részlet), mintha a szerzőket
sorra, és nem minőségre fizették volna. Ennek ellenére kiderül a dokumentumból, hogy a tervezett új blokkok hűtésével komoly gondok lehetnek (a terv a Duna vizével történő hűtéssel számol, bár a folyóban kis víz esetén a meglévő blokkok hűtéséhez sincs elegendő víz), és a lehetséges műszaki alternatívákat meg sem vizsgálja. Az anyag szerint szükség lenne egy „csúcshűtésre” – vagyis valamilyen megoldásra a régi és az új blokkok együttes működésekor alacsony vízállás idején –, de ennek megvalósíthatóságával és költségeivel nem számol. Ugyanígy nem tartalmazza az új blokkok rendszerbe illesztéséhez, illetve a kötelező tartalékkapacitás létrehozásához kapcsolódó költségeket (ezeket a kormány nagy valószínűséggel nem a bővítési beruházás keretében, hanem közvetlenül a költségvetésből kívánja finanszírozni).
Jávor Benedek szerint az ország történetének legnagyobb beruházása megérdemelne egy olyan hatástanulmányt, amely valós adatokból kiindulva a tényleges hatásokat és kockázatokat tartalmazza. A politikus úgy véli, hogy a hibáktól és csúsztatásoktól hemzsegő szöveg az egész környezeti engedélyezés komolyságát megkérdőjelezi: a hatóságnak a hamis adatszolgáltatásra alapuló engedélykérelmet vissza kell vonnia, az engedélyezési eljárást pedig újra kell kezdeni.
Jávor Benedek szakmai értekezését az új atomerőműblokkok környezeti hatástanulmányáról itt érheti el.
