Párbeszéd: Orbán elbukta az atomtitkot
Akkor is be kell tartanod a törvényeinket, ha Magyarország miniszterelnöke vagy – ez az üzenete Lázár János bejelentésének, hogy a kormány feloldja a mindenre kiterjedő paksi titkosítást. Az önkéntes titokminiszter csupán azt felejtette el hozzátenni, hogy előre megmondtuk: nem lesz jó vége, ha megpróbálják az összes részletet eltitkolni, és hogy a Párbeszéd fellépése nyomán az adatvédelmi hatóság kényszerítette rá őket a visszakozásra.
Kis győzelem a jogállam magyarországi híveinek, és nagy bukás Orbánéknak: ha hihetünk az atom-ügyben elvétve igazmondáson kapott Lázár Jánosnak, a kormány kénytelen feloldani a titokban megkötött paksi paktum megvalósítási megállapodásainak (voltaképpen a minimum 4000 milliárd forintos beruházás kivitelezési, finanszírozási és üzemeltetési szerződéseinek) a titkosságát. A magyar adófizetők pénzével és a következő generációk biztonságával üzletelő Orbán-kabinet természetesen nem magától vált hirtelen az átláthatóság elkötelezett hívévé.
A szokatlan lépésnek hosszú előzménye van: Jávor Benedek, a Párbeszéd képviselője 2014 decemberében titokfelügyeleti eljárást kezdeményezett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál (NAIH) a három megállapodás titkosításának felülvizsgálata érdekében. Péterfalvi Attila, a NAIH vezetője vagy tudatosan, vagy kapacitáshiányát elhallgatva, gyakorlatilag bárminemű tájékoztatás nélkül kétségek között hagyni bárkit, aki a jogállam eme intézményében még bízott, de választ nem adott. Végül már az ombudsmannak is közbe kellett avatkoznia, de két és fél éves időhúzás után végre megszületett a döntés: a mindenre kiterjedő titkolózás a magyar jog alapján sem tartható.
Péterfalvi minap megérkezett, minden ésszerű időn túli válasza szerint „a minősítés tartalmáról jelenleg csak annyi állítható, hogy az a végrehajtási megállapodások teljes szövegére valószínűleg nem vonatkozhat (…) nyilvánvalóan vannak olyan részeik, amelyek nyilvánosságát nem szükséges korlátozni”.
Gratulálunk a NAIH elnökének, hogy mintegy 30 hónapnyi munkával sikerült rájönnie arra, amit minden jogtisztelő polgár tudott már a titkosítás pillanatában – és Lázár Jánosnak is az igyekezetéhez, hogy megpróbálja a kormány nagylelkűségének beállítani az információszabadsághoz való jogaink részleges biztosítását – nagyszerű képet festenek a magyar jogállam állapotáról. Egyben felszólítjuk az érintetteket a bővítési dokumentáció teljeskörű nyilvánosságának megteremtésére: bárhogy ügyeskednek is, 4000 milliárd adóforint elköltése nem a magánügyük, előbb-utóbb minden döntésükkel és minden fillérünkkel el fognak számolni. De a jogállam híveinek joguk van megkövetelni, hogy ez inkább előbb következzen be, mint később: jogunk van ugyanis tudni egy olyan szerződés részleteiről, amelyeknek végsősoron a törlesztőrészleteit minden hónapban mi fizetjük ki az energia árán felül.
Éppen ezért, és hogy mindenki láthassa, hogyan működnek a magyarországi jogállami intézmények, Jávor Benedek adatkéréssel fordul Péterfalvi Attilához, hogy kiderüljön mi is történt az elmúlt két és fél évben.
Péterfalvi Attila válasza: NAIH-2017-paks titokfelügyelet válasz
Brüsszel, 2017. április 28.
(Fotó: Botos Tamás)
