JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Limai klímacsúcs: félsiker és teljes bizonytalanság

Érdemi korlátozásokat jelentő globális klímaegyezményt nem lehet elfogadni, kompromisszumos megállapodásokkal viszont a földi éghajlatot nem lehet megvédeni – a világ a új világszintű klímaegyezmény előkészítését célzó, Limában zajló klímacsúcson sem tudott túllépni ezen a több évtizedes dilemmán. Most úgy tűnik, sikerült olyan kereteket kidolgozni, amelyek mindenkit az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére késztetnek, azonban ezek a vállalások biztosan nem elegendőek a klímavédelmi célok eléréséhez, és az is kérdéses maradt, hogy az új világszintű klímaegyezmény egyáltalán létrejön-e 2015-ben.

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 20. konferenciáján Limában 194 ország képviselői tanácskoztak a klímaváltozás elleni küzdelemről azzal a céllal, hogy kidolgozzanak egy tervezetet, amely előkészíti az egy év múlva esedékes párizsi csúcson aláírandó, a kiotói megállapodás helyébe lépő új globális klímaegyezményt. A tárgyalások hoztak némi eredményt: megállapodás született a párizsi egyezmény egyes elemeiről, és arról, hogy a nemzeti kormányok nemzeti terveket nyújtanak be az üvegházhatású gázok kibocsátás-csökkentésére vonatkozóan, ugyanakkor a 2015 márciusi határidő betartása nem kötelező, és az ENSZ sem értékeli teljeskörűen a vállalások várt hatását – mindez gyengíti a megállapodás erejét.

A limai egyezség eleve érzékeny egyensúlyt tükröz – a fejlődő országok, élükön Kínával és Indiával a korábbi tervezeteket nem fogadták el, mondván, az túlzott terheket rótt volna rájuk a fejlett világ országaihoz mérve. A két legjelentősebb üvegházgáz-kibocsátó, Kína és USA korábbi csatlakozási szándéknyilatkozata sem öltött a tárgyalásokon közös álláspontban végleges formát. Bár az EU klíma- és energiaügyi biztosa, Miguel Arias Canete elégedett a megállapodással, az EU vezető szerepe a nemzetközi folyamatban – ahogy erre korábban figyelmeztettem – már a gyenge 2030-as uniós klíma-és energiacsomag elfogadásakor elveszett, hiszen csökkentett saját ambíciók mellett nem lehet a tárgyalóasztalnál másokat határozott kibocsátás-csökkentésre bírni. Nem mellesleg Magyarország is tevékeny szerepet játszott az klíma-és energiacsomag célkitűzéseinek és tartalmának meggyengítésében, ami a jövő nemzedékek iránti teljes felelőtlenséget jelez.

Holott ahhoz, hogy meg tudjuk fékezni az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait, a jelenleginél sokkalta nagyobb kibocsátás-visszafogás volna szükséges, különösen, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete a korábban vártnál drasztikusabb felmelegedést jelez előre. Az eddigi vállalásokról pedig mindent elmond, hogy ha az összeset valóban betartanák, akkor a jelenlegi klímavédelmi cél betartásához – azaz a globális középhőmérséklet ipari forradalom előtti szinthez képest 2 Celsius fokon belül tartásához –, és a felmelegedés okozta éghajlatváltozási hatások kezelhetővé tételéhez szükséges kibocsátáscsökkentés 50 százaléka valósulna meg. Ami az üvegházhatású gázok kibocsátás-kereskedelmét illeti, feltétlenül szükség lenne a teljes piac reformjára, különösen a piacra visszakerült mintegy 900 millió kibocsátási egység törlésére, mert a meglétük nem sarkall kibocsátáscsökkentésre, sőt, teljesen aláássa a jövőbeli határozott klímacélok megfogalmazását.

További gyengesége a limai megállapodásnak, hogy a klímacélok finanszírozása nem szerepel a szövegben. Pedig – ahogy Christina Figueres, az ENSZ éghajlat-politikai vezetője is hangsúlyozta – a klímaváltozás hatásai sosem voltak ennyire egyértelműek és látványosak, mint napjainkban. Éppen ezért a klímaváltozást megelőző, illetve alkalmazkodást segítő pénzügyi eszközökre és mechanizmusokra égető szükség volna.

A jövő évi párizsi csúcs előkészítése folytatódik, azonban további jelentős diplomáciai és szakpolitikai erőfeszítésekre lesz szükség az új világszintű – és a felmelegedés megállítása érdekében nélkülözhetetlen – globális klímaegyezmény megszületéséhez és jelenlegi vállalások, ambíciószintek erősítéséhez.

Miért ez a sietség?

A paksi bővítéssel kapcsolatban – ismereteink szerint – legalább két eljárást is kezdeményeztek az Európai Bizottságban: egy tiltott állami támogatás miatt, egy másik, melyet én indítottam a tender elmaradása miatt. Ezek az eljárások akár úgy is végződhetnek, hogy az Európai Bizottság a bővítési megállapodás módosítására szólítja fel Magyarországot. Addig, amíg az eljárások le nem zárulnak, felelőtlenség aláírni a három megvalósítási megállapodást . A sietős aláírás csak azt sugallja, hogy a kormánynak nem az ország energiabiztonsága, hanem a négyezer milliárd forint közpénz „baráti” elköltése fontos. Nem látjuk a garanciákat arra, hogy a megvalósítási megállapodások egy esetleges elmarasztaló Bizottsági döntés esetén hogyan mondhatóak fel.

Ugyanakkor most, az aláírás után sincs válasz a bővítéssel kapcsolatos alapvető kérdésekre. Nem tudjuk, hogy mennyibe fog kerülni a teljes projekt a kapcsolódó beruházásokkal együtt, nem ismerjük, hogy milyen áramár mellett térülhet meg a befektetés, nem világos, hogy a tőkeköltség beépül-e az áramárba, nem tudjuk, hogy  mi lesz az új blokkokban keletkező hulladék sorsa és nem tudjuk, hogy mekkora anyagi kockázatot vállalt a Magyar kormány a megállapodások idő előtti aláírásával.
Az elmúlt hetekben világossá vált, hogy Oroszországnak a saját szempontjából fontos projektek (pl. a Déli Áramlat) finanszírozására sincs pénze, hogy Putyin megbízhatatlan üzleti partner, és hogy a nyugati világ egyértelmű biztonsági kockázatként tekint minden orosz részvételű energetikai projektre.
Ezen információk mindegyike azt támasztja alá, hogy súlyos hiba volt erőltetett tempóban elhamarkodott megállapodásokat kötni, miközben a paksi törvény benyújtásával a bővítéssel kapcsolatos információk nyilvánosságát az eddigi korlátozott lehetőségekhez képest is tovább kívánják szűkíteni – az viselkedik így, akinek titkolnivalója van.
Annak érdekében, hogy fellebbentsük a fátylat a titokról a mai napon kikértem az aláírt megállapodásokat, mielőtt a kormány jogi eszközökkel ellehetetlenítené, hogy megtudjuk, pontosan mire kötelezte el magát a paksi beruházással kapcsolatban.
Budapest, 2014. december 9.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Versenyjogi panaszt tettünk az Európai Bizottságnál

Versenyjogi panaszt tett az Európai Bizottságnál (EB) és vizsgálatot vár Jávor Benedek, a PM európai parlamenti (EP-) képviselője, mert szerinte ellenkezik az uniós joggal, hogy az orosz Roszatom nyilvános, nemzetközi pályáztatás nélkül bővítheti a paksi erőművet.

    A politikus hétfői, budapesti sajtótájékoztatóján bizonyosnak nevezte, hogy ha elindul az eljárás, akkor az unió a közbeszerzési szabályokkal ellentétesnek fogja találni a tendereztetés elmaradását.
A képviselő arra kérte az Európai Bizottságot, hogy ha szerintük sem lehet nemzetközi tender nélkül dönteni az ügyben, akkor állapítsa meg a jogsértést, és szólítsa fel a magyar kormányt a megállapodás megszüntetésére.
Kérdésre válaszolva az EP-képviselő elmondta, hogy panaszát csütörtökön nyújtotta be, és a hasonló eseteket alapul véve egy-másfél év múlva születhet meg a döntés.


MTI 2014. december 8., hétfő 11:38

Déli Áramlat: eddig tartott a keleti nyitás

A Párbeszéd Magyarországért  szerint végleg megbukott az egyoldalú orosz energiafüggés politikája – ideje végre az energiafüggetlenségre, a megújulókra és az energiahatékonyság növelésére koncentrálnunk. Magyarországnak saját érdekéből is az európai utat kell követnie: nem az egyébként is vállalhatatlan Putyin-rendszerhez kell dörgölőznünk, hanem diverzifikálnunk kell a beszerzési forrásainkat, és a saját lábunkra kell állnunk. 

Orbán Viktor mindent egy lapra tett fel, és veszített: nem fogunk olcsó gázt kapni a Déli Áramlaton keresztül Putyintól drága atomerőmű-beruházásért cserébe. Az üzletből a drága atomerőmű maradt.

Hogy a különutas magyar energiastratégia mennyire gyenge lábakon áll, azt az elmúlt napok fejleményei látványosan megmutatták: az orosz forrásból orosz tulajdonú csővezetéken orosz gázt szállító, vagyis az Oroszországtól való függőségünket bebetonozó Déli Áramlat koncepciója az első európai szankciók és az alacsony olajár miatt összeomlott, Putyin pedig cserbenhagyta utolsó európai csatlósát, Orbán Viktort. Az eset nem csak a végzetesen utat tévesztett magyar kül- és gazdaságpolitikai tévelygéseire mutat rá, hanem arra is, hogy Magyarországnak saját jól felfogott érdekéből is az európai utat kell követnie: nem az egyébként is vállalhatatlan Putyin-rendszerhez kell dörgölőznünk, hanem diverzifikálnunk kell a beszerzési forrásainkat, és a saját lábunkra kell állnunk.

A PM szerint a magyar érdek nem a Moszkvában diktált energiapaktumok szolgai törvénybe iktatása – mint amit legutóbb a gáztörvény minapi módosításánál láttunk -, hanem az energiahatékonyság növelése, a családok energiatakarékossági beruházásainak támogatása és a megújulókban rejlő lehetőségek kiaknázása. Ehhez Magyarországnak nem orosz gázra, hanem önálló, az európai energiabiztonsági stratégiához is illeszkedő energiapolitikára van szüksége.

Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője

Nem szólalhatott fel Paks ügyében, Strasbourghoz fordult Jávor Benedek

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult Jávor Benedek, mert véleménye szerint csorbult a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga, amikor Kövér László házelnök nem engedte, hogy EP-képviselőként felszólalhasson a paksi bővítésről szóló parlamenti vitanapon.

Az Együtt-PM-es politikus csütörtökön, Budapesten sajtótájékoztatón elmondta: a szeptember 26-i vitanap előtt egy héttel levélben kért felszólalási lehetőséget a házelnöktől, szerinte ugyanis a bővítés kérdése európai uniós téma. Miután a házbizottság az ügyben nem tudott konszenzusos döntést hozni, Kövér László saját hatáskörben úgy döntött, hogy a téma nem európai uniós, ezért nem tette lehetővé Jávor Benedeknek a felszólalást.

Jávor Benedek úgy értékeli, Kövér László döntésével megsértette a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát.

Ezért az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, hogy a testület állapítsa meg a határozat jogszerűtlenségét, és írjon elő jogalkotási kötelezettséget Magyarország számára, mert a vonatkozó országgyűlési törvény és a házszabály rendelkezései nem megfelelőek – ismertette Jávor Benedek, aki emellett nem vagyoni jellegű kártérítésre is igényt tart.

 hvg.hu

Jávor: a Gazprom Magyarországon is „állam lehet az államban”

Jávor Benedek szerint nem lenne meglepő, ha az E.ON-tól drágán megvásárolt gáztározók tulajdonosi körében hamarosan felbukkanna a Gazprom.

A Gazprom orosz energetikai vállalat, amely Oroszországban „állam az államban”, ezt a státust a jelek szerint Magyarországon is megkapja – vélekedett Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért politikusa, az Európai Parlamenti (EP) zöldpárt frakciójának tagja szerdán Strasbourgban magyar újságíróknak adott nyilatkozatában, két minapi magyar törvénymódosítás kapcsán.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az előző napon olyan módosító indítványt nyújtottak be a földgáztörvényhez, amely „gyakorlatilag kivonja a Gazpromot a hatályos magyar jogszabályok alól a földgázvezeték-létesítés ügyében”. A módosító indítvány – jegyezte meg – nem nevesíti ugyan az orosz céget, de egyértelműen „lex Gazpromról” van szó, mert ilyen vezetéképítési terv kizárólag a Déli Áramlat ügyében van.

„Most kerülőutat keres a kormány arra, hogy szemben az uniós ellenállással és a magyar jogszabályokat is fellazítva a Gazpromot kivételezett szereplővé tegye” – fogalmazott az EP-képviselő.

A másik jogi változtatás, amelyet Jávor Benedek szóvá tett, az, hogy a múlt héten a Gazpromot mentesítették a földgáz tárolásának magyarországi szabályai alól.

„Ezekben a lépésekben annak a jelét látom, hogy a Gazprom Magyarországon állammá válik az államban, amelyre nem vonatkoznak sem a magyar törvények, sem az uniós előírások” – mondta a zöldpárti politikus, aki szerint Orbán Viktor miniszterelnök az oroszokhoz köti magyar energetikát. Ezek a módosítások – vélekedett – hosszú távon rendkívül súlyos következménnyel járnak Magyarország energiabiztonságára nézve.

Jávor Benedek szerint nem lenne meglepő, ha az E.ON-tól drágán megvásárolt gáztározók tulajdonosi körében hamarosan felbukkanna a Gazprom.

 hvg.hu

 

Nyílt levél Áder Jánoshoz

Tisztelt Elnök Úr!

Az országgyűlés kedden – kizárólag a Fidesz-KDNP támogatásával – megszavazta a paksi hitelmegállapodást kihirdető törvényt, amivel Magyarország egy veszélyes, ismét a devizában történő eladósodás és az Oroszországtól való gazdasági és politikai függés felé vezető útra lépett. Ugyanakkor ezen a ponton még van visszaút, és abban, hogy tovább rohanunk a szakadék felé, vagy időben fékezünk, igen sok múlik az Ön politikai bölcsességén, lelkiismeretén és felelős, a hazaszeretetet a pártszempontok elé helyező köztársasági szerepértelmezésén.

Az Együtt-PM Szövetség szerint a hitelmegállapodás és az azt kihirdető törvény jogi megalapozottsága és alkotmányossága több mint kérdéses. A jogszabály előkészítését nem előzte meg a jogalkotási törvényben előírt hatásvizsgálat elkészítése: immár bírósági ítélet is kimondja: »Egy kormányhatározat 2012-ben a paksi bővítés kapcsán részletes előkészítő munka elvégzését írta elő egy, a jövőben kiírandó, a bővítés kivitelezésére vonatkozó nemzetközi pályázat kiírása céljából. A perben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium alperes úgy nyilatkozott, és igazolta is, hogy a vonatkozó kormányhatározatban előírt előkészítő anyagok nem készültek el (…). A kormány nemzetközi szerződést kötött az Oroszországi Föderáció kormányával, amely alapján eldőlt, hogy bővítés kivitelezését és üzemeltetését az orosz fél végzi, de ebben az egyezményben – a megvalósítandó blokkok típusán kívül – nincsenek sem technológiai, sem pénzügyi részletek.« Vagyis az elfogadott törvény nem felel meg a jogalkotási törvény előírásainak, ami felveti a közjogi érvénytelenség lehetőségét.

Súlyos alkotmányossági kifogás is felmerült a kormánytöbbség által elfogadott jogszabállyal kapcsolatban. A hatályos alaptörvény 37. cikk (3) bekezdése alapján »a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne«. Eközben itt egy 10 milliárd eurós hitel felvételéről van szó, amely a kamatokkal együtt több mint 7000 milliárd forintnyi devizaadósságot generál, súlyosan megterhelve a költségvetést és az adófizetők pénztárcáját. Magyarország számára ma senki nem jósol olyan növekedési pályát, amely ennek az adósságnak a »kinövését« lehetővé tenné, vagyis a tartozás minden valószínűség szerint növelni fogja a GDP-arányos államadósságot, ami alkotmányellenes helyzetet teremt.

A most törvénybe foglalt finanszírozási konstrukció nagy valószínűséggel az uniós vizsgán is elbukik, mivel tiltott állami támogatásnak minősül. A paksi beruházást nem piaci alapon, hanem állami szerepvállalással tervezik megvalósítani. Ez egyrészt az ország évtizedekre szóló eladósodásával fenyeget, hiszen az adófizetők pénzéből törlesztenék a hitelt, és pótolnák ki a teljes beruházás hitelből nem fedezett részét. Másrészt ezzel a nukleáris ipart hozzák behozhatatlan előnybe, a fenntartható energiatermelési módokkal és az összes többi energiapiaci szereplővel szemben, akik ilyen támogatásban nem részesülnek. Minderről a magyar kormány uniós kötelezettségeit megszegve elfelejtette időben tájékoztatni a Bizottságot, ugyanakkor nemzetközi és hazai zöldszervezetek beadványa nyomán már folyik egy eljárás Brüsszelben – a zöldek jogi álláspontja szerint a magyar kormánynak már azelőtt meg kellett volna keresnie a Bizottságot, mielőtt aláírta volna a szerződéseket, ugyanúgy, ahogyan azt a britek is tették a Hinkley Point atomerőmű-projekt esetében. (A Nagy-Britanniában tervezett atomerőmű-beruházást is csak állami támogatással lehetne megvalósítani. Az ott kidolgozott, garantált átvételi árra épülő konstrukciót a brit kormány előzetesen elküldte a Bizottságnak, amely azt jelenleg is vizsgálja, és az előzetes vélemény alapján jó eséllyel el fogja utasítani). A Bizottság akkor tekint egy finanszírozási megoldást tiltott állami támogatásnak, ha a nagyberuházás állami forrást von be, gazdasági előnyt biztosít , szelektív: (azaz nem terjed ki a többi gazdasági szereplőre), versenytorzító hatású, illetve befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. A beadvány alapján az új atomerőmű esetében egyszerre mind az öt kritérium fennáll, ezért a paksi beruházásnak a költségvetés által visszafizetendő hitelből történő finanszírozása olyan állami támogatásnak minősül, amelyet az uniós versenyjog nem engedélyez.

Az Együtt-PM Szövetség a fentiek miatt kéri, hogy az államrend demokratikus működése felett őrködve forduljon az Alkotmánybírósághoz a törvény alaptörvény-ellenességének vizsgálatát kezdeményezve, amennyiben pedig az AB esetleg átengedi a jogszabályt, éljen a politikai vétó eszközével, lehetőséget biztosítva arra, hogy az uniós eljárás(ok) lezárultáig a kormány ne eszközöljön olyan kiadásokat a tervezett paksi beruházással kapcsolatban, amelyek egy brüsszeli vétó nyomán fölösleges ráfordításnak és felelőtlen pazarlásnak bizonyulnának.

Szabó Tímea és Jávor Bendek

a PM társelnökei

Jávor: kiábrándítóan alacsony célokat fogalmaztak meg

A kiábrándítóan alacsony célok megfogalmazásával az Európai Unió lényegében feladta a klímaváltozás megfékezése érdekében elhatározott törekvéseit.

A péntek hajnalban elfogadott megállapodásnak nincs olyan kényszerítő ereje, hogy érdemben tudna segíteni a klímaprobléma megoldásában – mondta Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért politikusa, az európai parlamenti (EP) zöldpárt frakciójának tagja az MTI-nek.

A politikus arra reagált, hogy a péntek hajnalba nyúló megbeszélésen megállapodásra jutottak az Európai Unió állam-, illetve kormányfői a közösség 2030-ig szóló klíma- és energiastratégiájáról. Az egyezség értelmében a tagállamok kötelezően, kikényszeríthető módon az 1990-es szinthez képest legalább 40 százalékkal mérséklik szén-dioxid-kibocsátásukat, 27 százalékra növelik a megújuló forrásokból származó energia arányát energiatermelésükben, és az előrevetített számításokhoz képest szintén 27 százalékkal javítják az energiafelhasználás hatékonyságát. A megállapodásról Jávor Benedek az MTI-nek azt mondta: nagyjából az az egyetlen pozitívuma, hogy megszületett, mert amit tartalmaz, az „minden szempontból kiábrándító”. Mint mondta, előzetesen tudható volt, hogy a Nagy-Britannia és a visegrádi országok által képviselt „szkeptikus csoport” megpróbál „kigyomlálni” a megállapodásból minden kötelező és ambiciózus célt. Szavai szerint a megállapodás megszületésének, úgy tűnik, az volt az ára, hogy engedjenek ennek a csoportnak. Jelezte: a 40 százalékos kibocsátáscsökkenés hátterében alapvetően az áll, hogy az érintett kelet-közép-európai országok ezt már az 1990-es években teljesítették, amikor összeomlott a szocialista nehézipar, így ennek a feltételnek a teljesítése „nem igényel különösebb erőfeszítést részükről”. Jávor Benedek a 27 százalékos energiahatékonyság-növeléssel kapcsolatban emlékeztetett rá: 2020-ig 20 százalékkal kell ezt növelni, vagyis 2020 és 2030 között az EU nem kíván ezen a területen semmilyen érdemi lépést tenni, hiszen ez a cél minden bizonnyal anélkül is elérhető lesz. Szavai szerint ugyanez mondható el a megújuló energiákkal kapcsolatos előírásról is, hogy a 2020-as 20 százalékos szinthez képest alig várható növekedés a rákövetkező tíz évben. Az alacsony célok megfogalmazása azt jelenti, az EU hagyja működni a piaci szereplőket, de semmilyen érdemi erőfeszítést nem tesz, hogy a természetes folyamatokat felgyorsítva, szabályozással próbáljon meg ambiciózusabb célt elérni – jelentette ki.

Jávor Benedek hangsúlyozta, hogy a megállapodás nem tartalmaz tagállamokra lebontott célszámokat, vagyis „gyengébb” a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó megállapodásnál, amely tagállami szintre lebontotta, melyik tagállamnak mennyit kell teljesítenie. A politikus szerint a megújuló energia arányát érintő alacsony cél ahhoz vezethet, hogy az ambiciózus célokat kitűző és megújuló iparral rendelkező skandináv államok, valamint Németország és Portugália ezen a területen messze előre fog szaladni, és 2030-ra jelentős versenyképességi előnyre tesznek szert a meredeken csökkenő árú megújuló energiatermelés révén. Ezzel behozhatatlan hátrányba kerülnek azok az országok, köztük a kelet-közép-európai országok, így Magyarország is, amelyek most úgy érzik, sikerült megúszniuk valamilyen költséget, de valójában saját jövőbeni versenyképtelenségüket alapozták meg ezzel a rendkívül rövidlátó, alacsony célszámokat és kevés kötelező előírást tartalmazó megállapodással – mondta Jávor Benedek.

Budapest, 2014. október 24., péntek (MTI)

Nem szólalhatott fel Paks ügyében, Strasbourghoz fordult Jávor Benedek

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult Jávor Benedek, mert véleménye szerint csorbult a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga, amikor Kövér László házelnök nem engedte, hogy EP-képviselőként felszólalhasson a paksi bővítésről szóló parlamenti vitanapon.

Az Együtt-PM-es politikus csütörtökön, Budapesten sajtótájékoztatón elmondta: a szeptember 26-i vitanap előtt egy héttel levélben kért felszólalási lehetőséget a házelnöktől, szerinte ugyanis a bővítés kérdése európai uniós téma. Miután a házbizottság az ügyben nem tudott konszenzusos döntést hozni, Kövér László saját hatáskörben úgy döntött, hogy a téma nem európai uniós, ezért nem tette lehetővé Jávor Benedeknek a felszólalást.

Jávor Benedek úgy értékeli, Kövér László döntésével megsértette a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát.

Ezért az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, hogy a testület állapítsa meg a határozat jogszerűtlenségét, és írjon elő jogalkotási kötelezettséget Magyarország számára, mert a vonatkozó országgyűlési törvény és a házszabály rendelkezései nem megfelelőek – ismertette Jávor Benedek, aki emellett nem vagyoni jellegű kártérítésre is igényt tart.

hvg.hu