Jávor Benedek

06/30

Amikor az ezredfordulón kevés más képzési hely mellett Magyarországon környezeti etikát kezdtem oktatni a Pázmány jogi karán, ugyancsak hézagos volt az itthon elérhető szakirodalom. Néhány szöveggyűjtemény, időnként meglehetősen önkényes alapon összeválogatva, sporadikus cikkek a Liget folyóiratban, Lányi András munkái, meg a KIA könyvtár kicsiny, de fontos gyűjteménye. Hogy mégis lehetséges volt egy naprakész kurrikulum összerakása, és kézbeadhatóak voltak nem csupán az alapművek, de sok aktuális, kurrens szöveg is, az kizárólag a CEU könyvtárának volt köszönhető. Ahol édeni állapotnak tűnő bőséggel voltak elérhetők a környezeti etika és filozófia klasszikusai éppúgy, mint számos tankönyve és folyóiratainak (Environmental Ethics, stb.) friss számai.
Mostantól ez másképp lesz. Ha jövőre állnék ugyanúgy a startvonalnál, mint 20 éve, jóval gazdagabb magyar nyelvű irodalom állna rendelkezésemre, és persze időközben online is sok minden elérhetővé vált, mégis bajban lennék a CEU könyvtára nélkül. Ami persze valószínűleg maga a cél. Miért is kéne azon filozofálnunk, hogy milyen értékeken és megfontolásokon nyugszik a természethez való viszonyunk, hogyan alakultak a természeti világgal kapcsolatos koncepcióink az elmúlt évezredekben, és hogyan lehetne mindezt újragondolni az ökológiai katasztrófa korában? Semmi jó nem származik az ilyesmiből, csak fontos NER-beruházások akadályozása, kritikai gondolkodás meg esetleg az olcsó környezetszennyezésen (és olcsó, kizsákmányolt munkaerőn)alapuló gazdasági modell meg kérdőjelezése, azaz csupa káros huncutság.
Legyen helyettük lőtér minden iskolában. ... BővebbenKevesebb