JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Paks2 tényleg haldoklik: sorra eredménytelenek a közbeszerzések

Eredménytelenül zárult egy újabb paksi tender az orosz közbeszerzési portál alapján, mivel nem sikerült céget találni, amelyik megtervezné a paksi hűtővízcsatorna bővítését az új paksi blokkok ellátás céljából. A hűtővíz kérdése amúgy is a paksi bővítés egyik legkritikusabb pontja. Idén nyáron az alacsony vízállás és a Duna magas hőmérséklete miatt a most működő 4 blokk is olyan mértékben melegítette fel a folyót, hogy csak intenzív trükközéssel lehetett elkerülni az erőmű egyes blokkjainak leállítását. Elképzelhető, hogy milyen súlyos korlátot jelenthet ez majd, ha Paks2-vel több mint megkétszereződik az erőművek teljesítménye (2000-ről 4400 MW-ra) és hűtővíz-igénye (100 m3/s-ról 232 m3/s-ra).

A hőterhelés mellett azonban a hűtővízellátás kialakítása is gondot okozhat. A jelenlegi tervek szerint Paks2 a jövőben Paks1 meglevő, Dunából kivezetett hűtővízcsatornájából kapna hűtővizet. Annak kapacitása azonban nem elegendő a közel másfélszeresére növekvő vízigény kiszolgálására, ezért jelentős mértékben ki kéne bővíteni. Erre Paks2 tervezői azt a szédületes, Mekk mestert állva hagyó megoldást eszelték ki, hogy Paks1 folyamatos üzeme, azaz az üzemvízcsatorna folyamatos használata közben fogják duplájára növelni annak kapacitását. Kb. mintha az autópályán 130-cal száguldva bemásznának a motorba, hogy hengerfejet szereljenek. Nagyon teoretikusan nézve akár még jól is elsülhet. Mondjuk ha nem jön be az a fél százalék valószínűség, hogy minden rendben pont úgy zajlik, ahogy tervezték, akkor azért elég nagy baj van. De miért ne hinnénk el annak a csapatnak, hogy mindent nagyon pontosan előre tudnak tervezni, amelyik a projektbe 4 év alatt 3 év késést halmozott fel, mert egy sima engedélyezési eljárás időigényét is képtelenek nagyságrendileg megbecsülni?

hutovizcsatorna

A hűtővízcsatorna mai állapota (fotó:nepszava.hu)

Szóval van elvi lehetősége még annak is, hogy nem lesz katasztrófa. Az előjelek mindenképpen biztatóak. Augusztus végén írta ki a Roszatom leánycége a tenderfelhívást az üzemvízcsatorna-bővítés kiviteli tervezésére és megvalósítására. Az orosz közbeszerzési honlapon napokban közzétett közlemény szerint nem érkezett egyetlen, a tenderfeltételeknek megfelelő ajánlat sem a projektre. Az egyik pályázó, a Főmterv, a beadási határidőt sem tudta tartani, a másik, határidőn belül érkezett orosz ajánlat viszont nem teljesíti a speciális szakértőkre vonatkozó előírásokat, így el kellett utasítani. Azaz érvényes pályázat híján a közbeszerzés eredménytelenül zárult. Erősen aggasztó, hogy az egész építkezés nukleáris biztonság szempontjából egyik legkritikusabb lépésére, az üzemvízcsatorna működés közbeni kibővítésére szemmel láthatólag nem tolonganak a megfelelő, hozzáértő pályázók. Márpedig itt tényleg nem lehet hibázni. Nem férnek bele olyan balesetek, mint a Paks2-vel azonos típusú belorusz asztraveci, vagy szentpétervári Leningradszkaja2 erőművek építésénél, ahol túl széles vasúti rakománnyal kaszáltak el oszlopokat, meg leejtették (nb. leejtették!!) a reaktortartályt a magasból. Ha egy munkagép építkezés közben megcsúszik, és befordul a hűtővízcsatornába, vagy suvadni kezd a part, és akadály képződik a csatornában, váratlanul lehetetlenné téve a biztonságos üzemhez szükséges vízmennyiség eljutását az erőműbe, akkor legjobb esetben le kell állítani Paks1-et (az ország villamosenergia-igényének 40 százaléka hirtelen kiesik), de ha nem történnek megfelelő időben megfelelő lépések, ennél rosszabb forgatókönyv is elképzelhető. És azt már a 2003-as súlyos üzemzavarnál is láthattuk, hogy ha valamivel, hát azzal nem lehet Paks1-et vádolni, hogy vészhelyzetben professzionálisan és a helyzetnek megfelelően járna el. Erre az egyszerű és kockázatmentes feladatra nincs egyelőre megfelelő jelentkező, csak egy olyan, amelyik egy beadási határidőt sem képes betartani, meg egy másik, amelyik nem tudja elolvasni, hogy hány darab magyar mérnökkamarai mérnök kell ahhoz, hogy érvényes legyen az ajánlat. Biztató helyzet.

A sötét fellegek azonban nem csak a mi fejünk fölött gyülekeznek. A paksi bővítés haldoklása hónapok óta nyilvánvaló. Minden elképzelhető határidővel csúszásban vannak, összességében vagy 3 év késést gyűjtöttek be 4 év alatt; a finanszírozási szerződést a projektért felelős miniszter szerint is módosítani kell; a miniszterelnök szerint a határidők már nem is érdeklik őket, annyira reménytelen a helyzet; és sorban érkeznek a hírek az eredménytelen közbeszerzésekről. Nyár végén az atomerőmű létesítéséhez és üzembe helyezéséhez kapcsolódó dokumentumok véleményezésére, illetve a személyzetképzéshez szükséges tananyagok szakmai felülvizsgálatára vonatkozó tenderek zárultak eredménytelenül (az ezzel kapcsolatban benyújtott adatkérésemre küldött válasz pedig ugyan a maga nemében tökéletes, amennyiben ennél üresebb választ már nem lehetett volna adni, ugyanakkor teljes tanácstalanságról árulkodik, hogy hogyan lesz ebből eredményes közbeszerzés). Most pedig az üzemvízcsatorna bővítése szenved késedelmet a megfelelő jelentkezők hiánya miatt. A közbeszerzések sorozatos eredménytelensége nem csak az okozott késés miatt veszélyezteti az egész beruházást. Arra utal, hogy komoly piaci szereplők egyszerűen nem érdeklődnek a projekt iránt, és nehézséget okozhat a megfelelő felkészültségű cégek és szakemberek bevonása az építkezésbe. És komoly biztonsági aggályokat is felvet, hogy vajon a kritikusan kockázatos munkákra lesz-e minden szempontból megfelelő jelentkező, vagy majd ha ló nincs, szamár is megteszi alapon valami buhera-cégnek végül odaadják az egész üzemvízcsatorna-bővítést, hadd tanuljanak mély vízben úszni. Biztos vagyok benne, hogy a közbeszerzés ajánlattételi árát legfeljebb kétszeresére kéne növelni ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc, Garancsi „Luxusgépenröptetemaminiszterelnököt” István, vagy valamelyik másik oligarcha meg ne lássa benne a fantáziát. Az ő gazdagodásuk pedig, mint tudjuk, a Fidesz politikájának lényege. Ezért a célért egy nukleáris baleset kockázatát szívesen venné nyakába az ország, ebben biztos vagyok, aki meg nem, az mind Soros György.

Jó hír is van azért. Takarításra, őrző-védő szolgáltatásokra és fordításra sikerült érvényes közbeszerzéseket kiírni az idén Pakson!

extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_1

extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_2

extract_from_protocol_12391-52-paks-18-p_page_3

Továbbra sem kérnek Paks2-ből az emberek

A teljesen elbaltázott és értelmetlen paksi bővítés népszerűsítésére évek óta milliárdokat költ az állam a magyar adófizetők pénzéből. Szemben azonban számos más propagandahadjárattal, úgy néz ki, ebben az ügyben masszív kudarcot vallottak. Hiába használják a saját pénzünket arra, hogy meggyőzzenek annak az ellenkezőjéről, amit gondolunk, a magyar társadalom többsége az általam megrendelt, és a Medián által készített felmérés szerint kitartóan ellenzi az új orosz atomerőmű építését. Természetes ezek után, hogy az Orbán Viktor egyik ,kitüremkedéseként működő Nemzeti Választási Bizottság, élén Patyi „Sajnálomminiszterelnökúr” Andrással nem is engedélyezi népszavazás kiírását a kérdésben, hiába kezdeményeztem ezt több körben is. Pontosan tudják, mi jönne ki belőle, ha ezegyszer tényleg megkérdeznék az embereket.

A Medián által júniusban végzett felmérés szerint, a  teljes szavazókorú népességnek csak 41 százaléka támogatja, hogy Pakson a már meglévő mellett új atomerőmű épüljön, a válaszadók több mint fele (51 százalék) nem ért egyet az atomerőműépítéssel általában, és többséget a kérdésben egyedül a Fidesz-szavazók körében élvez az elképzelés, minden más csoportosítás szerint kisebbségben vannak a támogatók.

nevtelen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Döntővé válik ugyanakkor az ellenzők aránya, ha konkrétan az orosz hitelből, orosz állami céggel való megvalósítás, azaz a kormány által választott konstrukció kerül szóba. A válaszadók kevesebb, mint harmada (31 százalék) támogatja az orosz hitelből történő építkezést. Bár a kormánypárti szavazók általában támogatóbbak az atomenergiával, és az orosz részvétellel szemben is, de még a Fidesz-szavazók közül is csak minden második támogatja az orosz beruházást, míg minden más választói csoportban elsöprő többségben vannak a tervet elutasítók. Azaz ebben a kérdésben a kormány szavazóinak fele elhozható, ami egyértelműen amellett szól, hogy a Fidesz által az ellenzéknek reagálásra felkínált témák helyett érdemesebb volna sokkal jobban beleállni a paksi bővítés kérdésébe, hiszen itt a Fidesz még a saját választói körében is alapvetően defenzívában van. Az is figyelemre méltó, hogy az ellenzők aránya éppen abban a vidéki választói rétegben a legerősebb, ahol az ellenzék gyakorlatilag eltűnt az áprilisi választásokon. A vidéki városokban és a községekben csupán a választókorú népesség 28 százaléka támogatja az oroszokkal megvalósított beruházást, míg 63 illetve 65 százalék határozottan ellenzi. Van tehát olyan téma, ez pedig éppen Paks2, amiben a Fidesz legfőbb bázisa és a kormány(párt) között súlyos nézetkülönbség van.

nevtelen1

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ráadásul nem csupán a negatív üzenet, Paks2 ellenzése mellett lehet meggyőző többséget kialakítani. Majdhogynem egyhangú vélemény (82%-os támogatás) szerint az atomenergia helyett a megújuló energiaforrásokat kellene az államnak támogatnia. Az atomenergiát csupán 13 százalék tartja támogatandónak, és a kormány szénbánya újranyitási tervei szempontjából az is izgalmas, hogy a szenet pusztán 1 százalék tekinti támogatandónak.

nevtelen2

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És ha részletesebben megvizsgáljuk a válaszadói csoportok eloszlását, akkor világossá válik, hogy ebben a kérdésben, pozitív megközelítésben is a vidéki társadalom elsöprő többséggel (82 illetve 85 százalék), és még a fideszesek 72 százaléka is egy megújuló alapú energiarendszer pártján áll. Egy olyan energiapolitikai javaslatén, amelyet éppen két éve készíttettem el a német Wuppertal Instituttal és az Energiaklubbal, és mutattunk be a nyilvánosságnak. A Zöld Magyarország – Energia Útiterv épp azt kínálja, amit a magyar választók döntő többsége kívánatosnak tart.

nevtelen3

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A magyar választók döntő többsége nem akarja Paks2-t, nem akarja az oroszokat, akar viszont megújuló energiaforrásokat. Kezünkben van az a kidolgozott válasz, amely egybevág a választói preferenciákkal. A társadalom az ellenzék belső harcai helyett tartalmi válaszokra, az ellenzék ajánlatára kíváncsi elsősorban, arra, hogy hogyan működtetnénk az országot másképp. Önpusztító etikai bizottsági ámokfutások, kínos belső fegyelmezésekkizárások és szakadások helyett erről, és hasonló ügyekről kell szólnia az ellenzéki kommunikációnak. Én ezen vagyok.

Nukleáris alkony II.: Törökugrató

akkuyu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A törökországi Akkuyu atomerőmű építése (forrás: DW.com)

A nukleáris energia szerepe – szemben a magyar kormányközeli szereplők által közvetített alternatív valósággal – világszerte csökken. A futó projektek jelentős része, köztük a Roszatom beruházásai is, súlyos késésekkel, költségtúllépésekkel, finanszírozási gondokkal, mindent átható korrupcióval, biztonsági problémákkal küzdenek. Az ezekről szóló sorozat második részében a viharos történetű török atomerőmű építést mutatom be. 

A törökországi Akkuyu atomerőmű ugyanúgy államközi szerződés alapján létesül(ne), mint Paks II., és ugyanazt a VVER 1200 reaktortípust fogja használni. A tervezett teljesítménye (4800 MW) a duplája a magyar erőműének, és jelentős különbség az is, hogy tengerpartra épülne, tengervíz-hűtéssel. Az már csak menet közben derült ki, hogy ezzel a technológiával a Roszatomnak nincsenek még tapasztalatai.

Törökország számára az atomenergia mindig is politikai kérdés volt, az ország önállóságának és erejének egyik régóta vágyott szimbóluma. Először 1955-ben írtak alá nukleáris együttműködési megállapodást egy atomhatalommal, akkor még az USA volt a kiszemelt együttműködő partner. A következő fél évszázad a kudarcba fulladt próbálkozások története. A csernobili katasztrófa után, 1986-ban átmenetileg lekerült a napirendről az előkészítés, és nem használtak a költséges projekt megvalósításának a török állam ismétlődő pénzügyi krízisei sem. A szándék ugyanakkor ma is él, a török politikai elit a saját atomerőművet valamiért a nemzeti nagysággal azonosítja, Erdogan elnök pedig – Orbán Viktorhoz hasonlóan – olyasmit forgat a fejében, hogy egy hosszú távú közös atomprojekt a két ország kapcsolatait is évtizedekre rendezné.

Az Akkuyu öblöt 1976-ban választották ki helyszínül, az új partnerrel, a Roszatommal viszont csak 2009-ben állapodtak meg. A beruházást még az ezredfordulón határozta el a török kormány – az Orbán-kabinethez hasonlóan az alternatívák vizsgálata nélkül (miközben Törökország bizonyíthatóan 10 ezer megawattnyi, gazdaságosan kiaknázható szélenergia-kapacitással rendelkezik, a napenergia-tartalékai pedig szinte kimeríthetetlenek) -, ám kimutatható megtérülést már az akkori, Fukushima előtti viszonyok között sem sikerült produkálni, így a török állam magába az üzletbe végül nem szállt be, a pénz előteremtésének feladatát a Roszatomra hagyta. Az orosz cég teljesen saját erős kivitelezést vállalt – az eredeti terv az volt, hogy ún. BOO (build-own-operate) konstrukcióban létesül az erőmű, vagyis a Roszatom építőként, tulajdonosként és üzemeltetőként is szerepet játszik a projektben –, ezt a számítást a gazdasági válság húzta keresztül. A kormány helyére így végül török magáncégek (a Kolin és Kalyon társaságok) léptek, ők azonban nemrég menekülőre fogták a dolgot, már az új bekerülési kalkulációk ismeretében.

Az oroszok Törökországban is létrehoztak egy projektcéget a fővállalkozói-generálkivitelezői feladatok ellátására. Az Akkuyu NGS Electricity Joint Stock Company részvényei orosz tulajdonban, a Roszatom különféle leánycégeinek kezében vannak (az Atomstroyexport, a Rosenergoatom és a Rusatom Energy International együttesen mintegy 98 százalékos részesedéssel rendelkezik).

A beruházás előkészítése 2010-ben kezdődött el. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 2013-ban riasztó jelentést adott közre a projektről, amelynek egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy a török hatósági rendszer nincs felkészülve egy ekkora nukleáris beruházás kezelésére, a nukleáris hatóság függetlensége pedig nem garantálható. 2014-ben úgy hagyták jóvá a projekt környezetvédelmi engedélyét, hogy maga a hatósági folyamat még nem zárult le – a dokumentummal szerettek volna kedveskedni a Törökországba látogató Putyin elnöknek. A török környezetvédelmi engedély kísértetiesen hasonlít a magyarra: nem foglalkozik érdemben az atombalesetek kockázataival, a kiégett fűtőelemek és a leszerelési hulladékok kezelésével, valamint a felelősségbiztosítás kérdésével (jellemző példa, hogy a vonatkozó török törvények szerint a maximális felelősségvállalás mértéke 19 millió euró, miközben például a csernobili katasztrófa kárait 150-180 milliárd euróra becsülik. Az Akkuyu erőmű elnagyolt környezetvédelmi engedélyével szemben a Greenpeace közlése szerint tucatnyi per van folyamatban Törökországban.

A tervek szerint egyenként 1200 MW-os blokkot építenek fel fel 2019 és 2022 között, nagyrészt üzleti alapon. A beruházó és a török kormány úgy kalkulált, hogy az új atomerőmű működésének első 15 évében az első két blokkban termelt áramnak a 70, a második két blokkban termelt áramnak pedig 30 százalékát előre rögzített, kilowattóránként 27 forintos áron veszi át a török áram-nagykereskedő, a megtérülési kockázatok egy részét szétterítve a török adófizetők és áramfogyasztók között. Ez olyasféle megoldás, mint amit Nagy-Britannia választott a Hinkley Point C atomerőmű felépítéséhez – mint emlékezetes, azt a modellt jelenleg az Európai Bíróság vizsgálja (ilyen veszélytől Törökországnak egyelőre nem kell tartania).

Időközben a költségek eszkalálódása és az atomenergia egyre nyilvánvalóbb árhátránya miatt két nagybefektető kilépett az összességében 20 milliárd dollárt összeadó társaságból. A két érintett török cég összességében a szükséges tőke 49 százalékát adta volna (a Roszatom ragaszkodik a többségi, azaz legalább 51 százalékos részesedéshez, és maga a beruházási szerződés is tartalmazza, hogy az orosz atomcég tulajdonhányada nem csökkenhet 51 százalék alá), a visszalépés nyomán erősen bizonytalanná vált a befejezés.

A török kormány most a Roszatommal együtt állami vállalatokat próbál rábírni a részvételre, az elsődleges célpont az Euas energiaholding. Végső megoldásként szóba került a magyar verzió is, vagyis az, hogy orosz állami hitelből építkeznének. Miközben a független szakértők biztosra veszik a csúszást, a hivatalos beüzemelési dátum továbbra is 2023, a török köztársaság kikiáltásának századik évfordulója, az elvárás pedig az, hogy az erőmű a munkába állása után a török áramigény 10 százalékát biztosítsa. Közben azonban Törökország már most lényegesen olcsóbban jut áramhoz a saját naperőműveiből – tavaly a beépített naperőmű-kapacitás már megközelítette a 2,7 GW-t – mint a tervezett atomerőműből, így a Roszatom-projekt közgazdasági szempontból mind kevésbé értelmezhető, egyre inkább politikai vállalkozásnak látszik.

Párbeszéd: Paksi hitel- orosz érdekhálóban Magyarország

A tervezett paksi bővítésért felelős kormánytag, Lázár János szerint Magyarország néhány héten belül megkezdi a paksi orosz hitel lehívását, majd a fölvett hitelrészt azonnal vissza is fizetjük. A Párbeszéd szerint az abszurd eset világosan mutatja, hogy az elkapkodott bővítési ügyletben a rosszul megkötött paksi szerződésekkel az Orbán-kormánynak nincs mozgástere: követnie kell az orosz diktátumot, akkor is, ha az ellentétes a magyar érdekkel.

Lázár szerint a valószínűleg lehívjuk az aktuális hitelrészt, majd 60 napon belül törlesztjük. Ennek természetesen nincs semmi értelme, mégis jelzésértékű: Magyarország szeretne kihátrálni az elkapkodva, előkészítés nélkül, Orbán és Putyin 2014-es váratlan megállapodása nyomán megkötött hitelszerződésből, de nem tud szabadulni. Bár Lázár János az elmúllt egy évben számtalanszor elmondta, hogy nem fogjuk igénybe venni az orosz kölcsönt, inkább a piaci finanszírozást választjuk, Vlagyimir Putyin februári látogatásakor az orosz elnök világossá tette, hogy nincs kibúvó. Így nem csak a máig közel egymillió euróba kerülő rendelkezésre tartási jutalékot kell folyamatosan fizetni, hanem a további hitelterheket is – egy olyan hitelért, amelyre nincs szükségünk.

Az eset egyértelművé megmutatja, hogy a hitelszerződés milyen rendkívül erős garanciákkal védi az orosz fél érdekeit, miközben Magyarország nem rendelkezik eszközökkel saját érdekeinek érvényesítésére. A helyzet ráadásul az, hogy nem csupán a hitelszerződés, hanem az egész paksi szerződéscsomag hasonló szellemben fogant, és végső soron sokkal inkább orosz tollbamondásnak, mint egyenlő felek szerződésének tekinthető. A kivitelezés kapcsán sokat emlegetett „turn key” szerződés például, amely kormány szerint garantálja, hogy a beruházás esetleges költségemelkedése az orosz fél kockázata, és Magyarország a szerződött összegért kész erőművet kell, hogy kapjon, valójában szintén tele van kiskapukkal, és nem garantálja, hogy nem tud drágulni a projekt. A kölcsönszerződéshez hasonlóan ez is rendkívül rugalmas az orosz fél szempontjából, arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények mentik fel a Roszatomot a szerződött  ár betartása alól.

A megvalósítási szerződés egyértelművé teszi például, hogy ha a költségtúllépés a magyarországi engedélyezési eljárás elhúzódása miatt következik be, akkor az a magyar fél kizárólagos felelőssége. Az engedélyezési eljárások viszont az eredeti tervekhez képest már most is körülbelül egy év csúszásban vannak. Hogy ez a csúszás költségnövekedést okozó határidőtúllépés-e, az csupán a két fél alkujától függ. A két fél közül a magyar kormány pedig szemmel láthatólag semmilyen mozgástérrel nem rendelkezik, az orosz fél által diktáltak végrehajtásán túl.

A Párbeszéd szerint immár egyértelmű, hogy a tender nélkül a Roszatomnak adott a paksi projektről súlyosan hátrányos szerződéseket sikerült kötnie a magyar kormánynak. A döntés egyik okaként hivatkozott orosz finanszírozásról ma már látszik, hogy előny helyett inkább súlyos teher, és könnyen lehet, hogy az ajánlatok megversenyeztetése esetén nem csak a finanszírozásra, hanem a beruházás megvalósítására is lett volna jobb ajánlat. Az is látszik azonban, hogy az orosz érdekhálóból a kormány immár nem tud szabadulni: a szerződésekből szinte lehetetlen kihátrálni, pedig már a kormány számára is nyilvánvaló, hogy vállalhatatlanul rossz üzletet kötött. A magyar érdekeket súlyosan sértő megállapodás Orbán Viktort vétke: a miniszterelnöknek kell korrigálnia a saját hibáját, vállalva természetesen a politikai felelősséget is azért, hogy a magyar gazdaságot kiszolgáltatta a putyini Oroszországnak.

Párbeszéd: Megsérült reaktortartályt építhetnek be Paks II-be?

A Roszatom nyilatkozata alapján az osztroveci atomerőmű építése során korábban leejtett és a belorusz fél által visszautasított sérült reaktortartály Paksra is kerülhet. A Párbeszéd EP-képviselője elképesztőnek tartja a Roszatom hozzáállását és tart tőle, hogy az eddig is mindenben a Roszatom érdekeit képviselő magyar kormány elfogadhatónak találja az orosz javaslatot.

Jávor Benedek szerint sorozatos problémák adódnak a Paks II prototípusának számító erőművekkel. Korábban a Szentpétervár melletti Leningrád 2 atomerőmű építése során egy orosz nukleáris munkatárs leleplező adatközlései nyomán megdöbbentő biztonsági és műszaki hiányosságokat hozott nyilvánosságra a Green World orosz környezetvédelmi szervezet. Az első üzembe álló harmadik generációs orosz atomerőmű Novovoronyezsben a közelmúltban – alig három hét működés után – leállt, mert rövidzárlat következtében működésképtelenné vált a generátor.

Még idén júniusban pedig a magyar kormány maradéktalan bizalmát és támogatását élvező Roszatom a fehéroroszországi osztroveci atomerőmű építése során egyszerűen leejtette a reaktortartályt. A belarusz kormányzat akkor teljesen egyértelműen a reaktortartály cseréjét kérte az orosz cégtől.

Az S&P Platts közlésére hivatkozva Jávor azt állítja, hogy a Roszatom szerint a sérült reaktortartályt, némi javítás után, bárhol felhasználhatják a jövőben építendő atomerőművekben. Az orosz cég a lehetőségek között külön nevesítette Paks II-t is.

A képviselő szerint egy korábban már sérült – Fehéroroszország által is cserére kötelezett – reaktortartály beépítése semmilyen körülmények között nem elfogadható. Elképesztőnek nevezte a Roszatom ötletét, ami mindent elmond a cégben uralkodó biztonsági kultúráról. Jávor ugyanakkor aggodalmának adott hangot, hogy az eddig is Roszatom-lobbistaként tevékenykedő magyar kormány nem fog ellenállni az orosz szándékoknak, így Paksra egy egyébként is problémás atomerőmű típus kicsit sérült, de „Lázár Jánosnak még jó lesz!” megjelölésű alkatrészei kerülhetnek. Jávor Benedek a miniszter válaszát követeli arra a kérdésre, hogy milyen a garanciákat tud adni arra, hogy ez nem következhet be?

Brüsszel-Budapest, 2016. november 23.

 

(Kép forrása: energynewsbd.com)

Lesz egy-két szavuk Pakshoz

Több szempontból is kifogásolhatja az Európai Bizottság a paksi atomerőmű tervezett bővítését. Problémás, hogy a döntés előtt nem volt közbeszerzés, és elképzelhető, hogy a projekt tiltott állami támogatásban is részesül – Brüsszelben kutakodtunk a témában.

Közbeszerzési eljárás nélkül döntött a kormány arról, hogy az atomerőmű  két új blokkját a Roszatom fogja építeni – ez szúrja a leginkább az Európai Unió végrehajtó  és felügyelő  testületének szemét. Decemberben a Fidesz egy törvényjavaslattal is bebiztosította, hogy a közbeszerzési törvény ne vonatkozzon a projektre. Ennél kisebb horderejű ügyben is marasztalt már el tagállamot az Európai Bizottság. Most, hogy Oroszország nap mint nap egyre keményebbeket üzen az EU-nak, egy ilyen építkezés kiemelt figyelmet kap Brüsszelben.

Jobb lett volna kiírni a pályázatot

A kormány úgy véli, az eljárás megfelelt az EU által szabott követelményeknek. „A kormányzat az Oroszországi Föderáció  és a Magyar Kormány közötti megállapodást az aláírás előtt megküldte az Európai Bizottságnak és az nem emelt kifogást ellene” – válaszolta az EUrologusnak a Miniszterelnökség sajtóirodája. „Az Euratom Egyezmény értelmében a nagy atomenergetikai beruházásokat be kell jelenteni. Ennek az előírásnak a magyar kormány augusztusban eleget tett.”

A Bizottság azonban egyelőre csak láttamozta a szerződéseket, ami nem jelent egyben jóváhagyást is. Ennél fontosabb, hogy az Euratom szabályoknak való megfelelés nem oszlatja el a versenyjogi aggályokat.

Brüsszeli forrásaink szerint a vizsgálatnak csak az első  szakasza kezdődött el, és elképzelhető, hogy rendellenességekre bukkannak.

„A Bizottság tárgyalásokat folytat a magyar hatóságokkal a projekthez kötődő lehetséges problémákról, többek között a közbeszerzési eljárás egyes elemeiről és az állami támogatás meglétéről” – mondta az EUrologusnak Ricardo Cardoso, a testület versenyjogért felelős szóvivője.

Tiltott állami támogatás?

Az EU működéséről szóló szerződés értelmében (194. cikk) minden tagállam saját maga választhat a különböző energiaforrások közül és joga van hozzá, hogy önállóan döntsön „energiaellátásának általános szerkezetéről”. Az állami segítséggel megvalósuló projektek azonban nem torzíthatják a gazdasági versenyt.

Fotó: Medvey Johanna Forrás: index.hu
Fotó: Medvey Johanna
Forrás: index.hu

Tavaly Nagy-Britanniának kellett részletesen bizonyítania az Európai Bizottság előtt, hogy a tervezett dél-angliai atomerőművük, a Hinkley Point nem részesül aránytalanul sok állami támogatásban. Több ponton is módosítaniuk kellett a 10 ezer milliárd forintos költséggel épülő  erőmű finanszírozási tervét ahhoz, hogy októberben végül zöld utat kapjon a beruházás. Az egyik legfontosabb feltétel az volt, hogy jelentősen csökkenteni kellett a befektetésre nyújtott állami garancia mértékét.

A Miniszterelnökség szerint a magyar erőművel kapcsolatban nem adódhatnak ilyen bonyodalmak.

„A paksi projekt a megtérülési mutatói alapján olyan kedvező, hogy nincs szükség állami támogatásra a finanszírozási konstrukcióban.”

Ezzel kapcsolatban több konzultációra is volt az Európai Bizottság Versenyjogi Igazgatóságával” – írták válaszukban.

Megéri?

Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű  teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos december elején azt nyilatkozta, hogy „kellő  megtérülési rátával” üzemel majd az erőmű. Ami azt is jelenti, hogy amíg vissza nem fizetik a hitelt, addig a mostaninál is jóval drágábban, 30 forint/kWh áron kell értékesíteni a paksi áramot.

Ez a magas ár is csak akkor tartható, ha a költségek nem fognak időközben növekedni – mondta az EUrologusnak Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért energiaügyekkel foglalkozó  EP-képviselője. „Erre pedig még nem volt példa. Különösen, ha az egész Fidesz-holdudvar ebből akar Rolex órát venni” – tette hozzá. „A költségek már most egyre nagyobbak – magyarázta. –  Az eredeti 1500 milliárd forint helyett, már 3800 milliárdnál tartunk. Később pedig a 3200 milliárd forintos kamatterhet is ki kell termelni. A négyes metró egy szolid, takarékos projekt volt ehhez képest” – adott hangot véleményének a magyar EP képviselő.

Nemcsak a zöldpárti politikusoknak szúrja a szemét a paksi projekt. A fideszes képviselők frakciótársa, a francia Philippe Juvin (UMP – Union pour un Mouvement Populaire) írásbeli kérdést intézett az Európai Bizottsághoz az ügyben decemberben. Többek között azt firtatja, hogy

„Magyarország száz százalékos elköteleződése az oroszok felé a nukleáris energiában nem köpi-e arcon az EU energiabiztonsági stratégiáját.”

Az atomenergia-iparban igencsak érdekelt Franciaország bizonyára nem repes az örömtől, hogy kihagyták a paksi tervekből.

Ennek ellenére nem biztos, hogy az oroszokon kívül bárki más elvállalta volna a projektet –  vélekedik Jávor Benedek. „Hinkley bebizonyította, hogy „piaci alapon nem lehet atomerőművet építeni.”

A francia Areva sem építené  meg, a német RWE az összedőlés szélén, az E.ON is gyengélkedik. Az európai iparág rossz bőrben van: csak Kínában, Indiában, Oroszországban építenek atomerőművet. A finn projektről Fennovoimában már maguk sem tudják, hogy mennyibe kerül” – magyarázta.

Az oroszoknak lesz rá pénze?

Korábban írtunk róla, hogy az orosz gazdaság kínok között vonaglik a gyengülő olajár miatt, miközben Ukrajnában háborúzik. EU-s diplomata körökből olyan véleményeket hallunk, hogy az orosz gazdaság fejjel zuhan a betonba, és orosz vezetők komolyan gondolkodnak a lehetőségen, hogy eljöhet az a pont, ahol választani kell: a hadsereget tartják meg vagy nyugdíjakat fizetnek.

Képes lesz-e Oroszország tartani magát a négyezermilliárd forintos paksi hitelmegállapodáshoz? Orbán Viktor december közepén azt mondta, hogy Oroszországot nem szabad leírni, mert a devizatartalékaik rendkívül erősek, a gazdasága pedig újjászervezhető. A Miniszterelnökségről azzal nyugtatták az EUrologust, hogy a szerződéseket 2014. december 9-én az orosz fél úgy írta alá, hogy figyelembe vette a nemzetközi finanszírozási környezetet. Majd hozzátették, hogy „a projekt első  3 évében elsősorban tervezési, telephelyvizsgálati és engedélyezési munka zajlik, aminek a forrásigénye töredéke az építési munkálatok pénzigényének.”  Ezt úgy is érthetjük, hogy abban bíznak: ha egyelőre még nincs is pénze Moszkvának, a kezdeti szakaszban valahogy mégiscsak kiköhögik azt a keveset, és mire elkezdődik a valódi építkezés, talán minden helyrejön.

 

Sért-e uniós tenderszabályt a paksi üzlet?

Jávor Benedek írásbeli kérdést intézett az Európai Bizottsághoz a tervezett paksi bővítéssel kapcsolatban. Az Együtt-PM képviselője azt tudakolja, hogy nem ütközik-e uniós jogba a paksi bővítési beruházás tendereztetés nélküli odaítélése. Az Együtt-PM szerint a magyar adófizetők érdekét azt szolgálná, ha egy ilyen volumenű beruházásról csak nemzetközi tender kiírása után, a műszaki és finanszírozási ajánlatokat megversenyeztetve, átlátható körülmények között születne döntés, nem pedig Orbán és Putyin magánalkujában.

Jávor Benedek emlékeztet arra, hogy a magyar kormány a tervezett paksi bővítéssel kapcsolatban éveken keresztül nemzetközi tenderre, pályázaton kiválasztott technológiájú és kivitelezőjű beruházásra hivatkozott, amit az az összes előkészítő dokumentum is alátámaszt.A magyar és az orosz fél titkos tárgyalásai nyomán a beruházás átváltozott a két ország nemzetközi megállapodásában végrehajtandó atomerőmű-építéssé.

Ez nem csak a hazai lakosságot és a szakmai közvéleményt érte teljesen váratlanul, hanem az eddigi információink szerint az EU illetékes szerveit is, amelyeknek az uniós közbeszerzési és versenyjogi előírások alapján jelentős jogosítványaik vannak a beruházás jóváhagyásával kapcsolatban. Így egyelőre az sem egyértelmű, összeegyeztethető-e az EU versenyszabályaival, hogy közbeszerzési eljárás, tenderkiírás nélkül juttatták a Roszatomnak a bővítési projekt fővállalkozói és generálkivitelezői feladatai.

Jávor Benedek arra vár választ az Európai Bizottság illetékes biztosától, hogy folytat-e (vagy a közeljövőben tervez-e lefolytatni) vizsgálatot a testület a paksi tendereztetés elmaradása miatt, ha igen, akkor mikorra várható az eljárás eredménye, és mik lehetnek egy esetleges vizsgálat következményei.

Az Együtt-PM álláspontja a bővítésről kezdettől fogva egyértelmű: szükségtelen, átláthatatlan, túlárazott, az energiafüggőség és a politikai mellékhatások miatt is káros projektnek tartja a beruházást, amely nagy valószínűséggel nem valósítható meg, amíg Magyarország tag marad az Európai Unióban.
Minél előbb kiderül, hogy az orosz pénzből felépíteni tervezett orosz atomerőmű megvalósítására nincs lehetőség, annál kevesebb közpénzt kell elpazarolni a XXI. század Bős-Nagymarosára.

Budapest, 2014. július 11.

Jávor Benedek, az Együtt-PM európai parlamenti képviselője