JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Glifozát-saga – Jávor Benedek beszámolója Darvas Béla írásában

Darvas Béla az Átlátszó blogján számolt be a glifozát újbóli jóváhagyása körül kialakult vitáról. Írásában Jávor Benedek beszámolója is olvasható az ügyben tartott európai parlamenti szavazásról:

 

2016. április 13-án szavazott az Európai Parlament (EP) a glyphosate engedélyezésével kapcsolatban. Az EP Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszer-biztonsági bizottságának (ENVI) egyértelműen elutasító álláspontja a plenáris szavazásra benyújtott számtalan módosító indítvány megszavazásával jelentősen megváltozott. A képviselők a glyphosateengedélyezésének elutasítása helyett végül hét évre, de széleskörű korlátozásokkal jóváhagyó dokumentumot támogatta.

A növényvédő szerek európai engedélyezése az EB kezében van, amely az EU Élelmiszer-biztonsági Hivatala (EFSA) véleménye alapján hozza meg döntését. A glyphosate engedélye 2016 nyarán lejár, így azt újra kell engedélyezni, ha továbbra is használni akarjuk. A benyújtott engedélykérelemről az EB megkérdezte az EFSA-t, amely támogató állásfoglalást tett közzé: szerintük a glyphosate egészségügyi vagy környezeti kockázatai nem bizonyíthatóak. Az EB ez alapján a szer újraengedélyezésére készült, ám közbejött az IARC minősítése.

WHO szakügynöksége a glyphosate-ot rákkeltéssel gyanúsítja. Az EFSA döntését illetően számos eljárási furcsaság felmerült. A tanácsadóinak függetlenségét illetően az EFSA nem tudta meggyőzően bizonyítani, hogy az általa használt tanulmányok szerzői, valamint a biotechnológiai/agrokémiai ipar között nincs összefonódás. Nem véletlenül, ugyanis ezek az ipar által megrendelt munkák voltak. A tanulmányok jó része meglehetősen elavult módszerekkel készült, ráadásul egy részüket az EFSA nem hozhatja nyilvánosságra, hiszen ipari tulajdont képeznek. Mindemellett az EFSA egyik igazgatósági tagja, Székács András munkatársaival együtt olyan eredményeket hozott nyilvánosságra, amelyek alapján a rákkeltő hatás mellett egy további kockázat is felmerült: a hatóanyag és formázóanyagának hormonmoduláns hatása.

Ezek az ellentmondások késztették arra az ENVI-t, hogy ellenvéleményt fogalmazzon meg. Az ENVI álláspontja szerint nem tisztázott kellőképpen a glyphosate rákkeltő természete, egymásnak ellentmondó adatok, eljárási bizonytalanságok tapasztalhatók, ezek fényében pedig – az EU környezetpolitikájának alapját jelentő elővigyázatosság elvét figyelembe véve – nem lehet engedélyezni a glyphosate-ot. Legkivált nem megszorítások nélkül 15 évre, amire az EB készül.

Külön érdekesség, hogy a hormonmoduláns hatás miatt az EB egészségügyi biztosa, Vytenis Andriukaitis is kétségeket fogalmazott meg. Olyannyira, hogy kiegészítő vizsgálatokat kért az engedélykérőtől ennek a kérdésnek a tisztázására – ám csak 2016. augusztus 1.-i határidővel. Azaz akkorra, amikor a glyphosate engedélyét az EB várhatóan már kiadja, anélkül, hogy birtokában lennének a hormonmoduláns hatással kapcsolatos vizsgálati eredmények. Erre a problémára Andriukaitis biztos a zöld frakcióban április 12-én tartott meghallgatáson a kérdésemre nem válaszolt. Pedig meggyőződésem, hogy addig nem szabad engedélyt kiadni, amíg meggyőző bizonyítékok nem támasztják alá a szer ártalmatlanságát, és amíg az erre vonatkozó vizsgálatok le nem zárulnak.

Az eredeti ellenvélemény mellett kitartó „Zöldek”, és néhány további kisebb frakció alulmaradt: az ENVI véleményét szétszedő módosító indítványok sora kapott többségi támogatást. Az ECRfrakció (a brit konzervatívok és a lengyel kormánypárt, a PiS alkotta szövetség) már az ENVI-ben is megpróbálta megakadályozni az ellenvélemény elfogadását, ott azonban kisebbségben maradtak. A plenáris ülésen azonban a néppárt (EPP) és a szocialista (S&D) frakció többsége a felpuhított állásfoglalás mellé állt, a liberálisok (ALDE) is megosztottá váltak – miközben paradox módon az ECR egy része még így is túl korlátozónak tartotta az állásfoglalást, és végül nem szavazta meg azt.

Az elfogadott dokumentum 15 év helyett hét évre rövidítené az engedélyt, a glyphosatealkalmazását korlátok közé szorítaná: lényegében csak a professzionális mezőgazdasági alkalmazását engedélyezné, így kiszorítaná a glyphosate-ot a kiskertekből, városi parkokból, és nem engedné meg az állományszárításra való használatot. „Jobb, mint a semmi” alapon a „Zöldek” végül tartózkodtak az így legyengített dokumentum szavazásánál.

Személy szerint én a korlátozásokat tartalmazó állásfoglalás parlamenti elfogadását elhibázott lépésnek tartom, ezért nemmel szavaztam. A hét éves engedélyezés elfogadhatatlanul hosszú.

Az ENVI által előterjesztett, és az EP által megszavazott ellenvélemény – szemben más esetekkel – nem kötelező érvényű. Az EP nem részese hivatalosan az engedélyezési eljárásnak, a vétója, vagy véleménye jogilag nem kötelező érvényű az EB számára. Az EB az EP állásfoglalásával a zsebében úgy dönt az engedélyezésről, ahogy neki tetszik. Tartok tőle, hogy az EP üzenetét az EB nem úgy fogja érteni, hogy milyen korlátozásokat muszáj alkalmaznia. Sokkal inkább úgy, hogy végül az EP is meghajolt a biotechnológiai és növényvédő szeres lobbi előtt, szabad utat engedve a glyphosate engedélyezésének. Ehhez a magam részéről nem kívántam hozzájárulni.

 

(Kép forrása: atlatszo.hu)

PM: mindent meg kell tenni az egészségkárosító gyomirtó szer betiltásáért!

Az Európai Parlament  ma úgy döntött, hogy nem lehet feltételek nélkül újra engedélyezni a glifozátot, többek között tiltaná a használatát parkokba, kertekben és játszótereken és ha  a gyomok elleni védekezés egyéb komplex módszerekkel megoldható. Reméljük a Bizottság az új  javaslatban komolyan veszi az európai állampolgárok aggodalmát, amit a parlamenti szavazás részben kifejezett. Sajnos a teljes tilalmat nem szavazta meg a parlament, az agro-ipari lobbi tevékenységének eredményeként a szakbizottság határozott álláspontja gyengült a plenáris ülésen,  csak 7 éves újraengedélyezést javasol.

Magyarországon is, mint az egész világon a  legelterjedtebb gyomirtó szer a glifozát. Német vizsgálatok szerint azonban a szer  a lakosság 99 %-ának szervezetében már kimutatható, jelen van az ivóvízben és számos más élelmiszerben -többek között a sörben is-  és a folyamatos kitettség egészségügyi kockázatait nem ismerjük. Az emberek egészségének megőrzése nem játék, nem lehet azt mondani, hogy „talán”, ilyenkor csak igen és nem lehet a válasz. A bizottsági döntés előkészítését azonban az átláthatatlanság jellemzi, miközben a felmérések szerint a lakosság több, mint kétharmada elutasítja  a szer alkalmazását.

Tavaly az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „valószínű emberi rákkeltőnek” minősítette a glifozátot. Ezzel szemben az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint nem bizonyítható a rákkeltő hatás.  Az Európai Vegyianyag Ügynökség várhatóan idén fejezi be a glifozát értékelését, amely az WHO és EFSA közötti vitás kérdést eldönthetné.

Független vizsgálatok közben bebizonyították, hogy a glifozát az emberi DNS-t károsítja és felboríthatja a hormonháztartást. Az erre vonatkozó meggyőző bizonyítékok hiányában a szer engedélyezése elfogadhatatlan felelőtlenség.

Strasbourg-Budapest, 2016. április 14.

Jávor Benedek, európai parlamenti képviselő

 

(kép forrása: wikipedia.org)

Az egészségünk fontosabb, mint a bevételek

Az Európai Biztottság és az autógyártók pontosan tudtak a tesztelés és a valós kibocsátások közötti hatalmas (átlagosan ötszörös!) eltérésről és évek óta folyamatosan lobbiznak a magasabb kibocsátási értékekért, ahogyan az ábra is mutatja. Az InfluenceMap nevű brit civil szervezet egy osztályzó szoftverre támaszkodva vizsgálta a tagállami kormányok, az EU intézmények, az autóipar valamint civil szervezetek politikai befolyását a döntéséhozókra. A magasabb pontszámokat az előremutató NOx szabályozást aktívan támogató szereplők kapták.A tanulmány itt olvasható: 

A Zöld frakció hónapok óta azon dolgozik hogy az Európai Parlament lépjen fel az állampolgárok egészsége és a környezet védelme érdekében és határozottan utasítsa el az autógyártók kívánságai alapján kialakított javaslatot.
A mai szavazás tétje az volt, elutasítja-e a Parlament a Bizottságnak és a Tanácsnak az autóipar általt diktált közös javaslatát. Vagy legalább annak a legröhejesebb részét, az úgynevezett megfelelési faktort, amely lehetővé teszi, hogy 2021-ig 2,1-szer több káros anyagot bocsáthassanak ki az autók a megengedett limitnél, miközben vannak olyan gyártók, amelyek már ma is betartják a szabályokat.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint 2015-ben 75.000 ember halt meg idő előtt a NOx kibocsátások következményeként.
Sajnos az autóipari lobbi erősebb volt, mint a közérdek. A Bizottság javaslatának elutasítása mellett szavazó 317 képviselő mellett 323-an, döntően az Európai Néppárt frakciójának tagjai az autóipari érdekek mellé álltak az európai polgárok egészségével szemben. Nem sikerült a parlamentben sem megállítani, hogy európaiak ezrei haljanak meg idő előtt a többlet NOx kibocsátások miatt.

Jávor Benedek: az Európai Parlament nagy lépést tett természeti értékeink védelméért

Az Európai Parlament ma nagy többséggel elfogadta ‘Az EU biodiverzitás stratégiája 2020-ig félidei értékelése’ című jelentést az európai természeti értékek védelmének és helyreállításának fontosságáról, a fenntartható és egészséges jövő érdekében.

A Környezetvédelmi bizottság által előkészített jelentés határozottan ellenzi a 2014-ben meghirdetett madár és élőhelyvédelmi irányelvek felülvizsgálatát és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az irányelv részleteinek megváltoztatása helyett,  a végrehajtás teljes körű megvalósítására koncentráljon és a jelenleginél nagyobb mértékű finanszírozást biztosítson erre a célra.

A jelentés európai és nemzeti szintű lépéseket javasol az EU biodiverzitással kapcsolatos stratégiai célkitűzéseinek elérése érdekében, mert a biológiai sokféleség továbbra is rohamosan csökken és a 2020-as célkitűzéseket nem fogjuk tudni további, határozott cselekvés nélkül megvalósítani. (A biodiverzitás elvesztésének főbb okai az élőhely feldarabolódás, degradáció és megsemmisítés, valamint a fenntarthatatlan fogyasztási szokások és a tengerek túlhalászása.)

Az EP állásfoglalása szorgalmazza több, évek óta parkolópályán lévő javaslat újraélesztését is, köztük a talajvédelemre valamint a hatékony környezetvédelmi igazságszolgáltatáshoz és ellenőrzésekhez való jogra vonatkozókat is.
Strasbourg, 2016. február 2.

A PM A CIÁN-ÉVFORDULÓRÓL: VALÓDI VÉDELMET A TISZÁNAK!

Február elseje a 16 évvel ezelőtti ciánkatasztrófa óta nem csak a drasztikus szennyezés évfordulója, hanem a Tisza élővilágának napja is. A Párbeszéd Magyarországért (PM) az emléknapon arra figyelmeztet: a folyó immunrendszere az elmúlt másfél évtized politikai mulasztásai miatt sokat romlott – ideje érdemi lépéseket tenni a mára helyreállt ökológiai állapot megőrzéséért és a környezeti biztonság megerősítéséért.

 

Tizenhat év telt el a Kárpát-medence legnagyobb kiterjedésű környezeti katasztrófája óta: 2000. február elsején érkezett meg a magyar Tisza-szakaszra a romániai Aurul bányavállalat lerakójából kiszabadult ciántartalmú iszap. A mérgező zagy példátlan pusztítást végzett a folyó élővilágában, a halálos sebe kapott folyó miatt Magyarország mindenütt címlapra került a világsajtóban. Ma már kevesen emlékeznek rá, de a baleset napjaiban az Orbán-kormány (akkoriban éppen az első) a természetvédelmi intézményrendszer lefejezésével volt elfoglalva. Az akkor elindított folyamat mára célt ért, a területi zöldhatóságok önállóságát felszámolták, jelenleg éppen az Országos Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség beolvasztása van napirenden. A hatósági függetlenség felszámolásával együtt a jogszabályokat is meggyengítették, ma a természeti környezet sokkal kiszolgáltatottabb egy hasonló katasztrófával szemben. A ciánszennyezés ügyében felelősségre vonásra és kártérítésre ugyanúgy nem került sor, mint legutóbb a vörösiszap-katasztrófa miatt, ami jelzi, hogy a jogi környezet azóta sem fejlődött.

 

Jó hír, hogy Verespatakon talán elhárult a nagybányaihoz hasonló ciános technológiát használó aranybánya megnyitásának veszélye, aggasztó ugyanakkor, hogy máig nem sikerült megalkotni azokat a kötelező környezeti felelősségbiztosításról és pénzügyi biztosítékadásról szóló jogszabályokat, amelyek érdemben csökkenthetnék a hasonló balesetek esélyét, illetve az állami kárenyhítés költségeit.

 

A PM a hazai parlamenti lehetőségek (javaslataink többszöri kormánypárti leszavazása) után az Európai Parlamentben küzd tovább a jogi rendezésért – a Tisza és a többi természeti kincs nem lehet még egyszer a politikai felelőtlenség áldozata.

 

Brüsszel-Budapest 2016. február 1.

Jávor Benedek

EP-képviselő (PM)

Vörösiszap-per: katasztrófa volt, felelős nincs

A magyar hatósági és szabályozási gyakorlat sem a környezeti balesetek megelőzésére, sem a felelősségi viszonyok tisztázására nem alkalmas – ez a következtetés adódik a hat éve húzódó vörösiszap-per mai, minden érintett fölmentésével végződő lezárásának. A PM szerint a valódi felelősök megtalálásához a szándék is hiányzik, a valódi megoldás azonban a nagy környezeti kockázatú ipari tevékenységek átfogó európai szabályozása lenne.

Alig több mint öt év telt el a tíz ember halálát okozó, egy millió köbméternyi lúgos zagy kiömlésével járó ajkai vörösiszap-katasztrófa óta, és máris megszületett az első fokú bírósági döntés: felelős nincs, mindenkit felmentettek. Pedig annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy kik és mit rontottak el, biztosan nincs szükség ennyi időre: már a baleset utáni hónapokban elkészült első független jelentés felsorolta, hol hibáztak az erősen lúgos vörösiszapot tévesen besoroló és a gátszakadás előtt műszakilag mindent rendben találó hatóságok, illetve a helytelen technológiákat alkalmazó és a környezeti kármentesítést elmulasztó tulajdonosok. Mindebből a bíróság előtt semmi sem állt meg: a hatósági felelősséget nem is vizsgálták, az érintett vállalat illetékeseit pedig felmentették.

A bírósági döntés rámutat a hazai szabályozási és hatósági gyakorlat hiányosságaira: sem a környezeti károk megelőzése, sem a kárfelelősség érvényesítése nem működik, a terhek minden hasonló esetben az adófizetők közösségére hárulnak. A PM bízik benne, hogy a felsőbb jogi fórumok közelebb jutnak majd a valódi felelősökhöz, egyben tovább küzd azért, hogy az európai Parlamentben minden tagállamra érvényes, a nagy kockázatú ipari üzemeket biztosítékadásra és felelősségbiztosítás megkötésére kötelező szabályozás szülessen.

Brüsszel-Budapest, 2016. január 28.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Jávor Benedek: hülyét próbálnak csinálni az EU-ból a gátlástalan kormányzati szereplők

Öngyilkos akciónak tartja Paks2-t, ami megépítéséhez elképesztően ostobának vagy rosszindulatúnak kell lenni. Úgy látja, rendszerszintű a korrupció Magyarországon, ezen pedig csak egy független korrupcióellenes ügyészség felállítása segíthet, az EU nem. Bár betörtek az irodájába és valószínűleg lehallgatják a telefonját, különösebb jelentőséget nem tulajdonít ilyesmiknek. Jávor Benedekkel, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselőjével beszélgettünk.

Nemcsak, hogy Ön a legaktívabb brüsszeli magyar EP-képviselő, de az itthoni politikusok munkáját is figyelemmel kíséri. Lázár Jánossal például állandó levelezésben áll, most éppen mire vár tőle választ?

Lázár nemrég bejelentette, hogy vissza nem térítendő energiahatékonysági források nem állnak a lakosság rendelkezésére EU-s jogszabályok miatt, csak a kormányzati épületek felújítására fordíthatók. Ez egy szimpla hazugság, a kormány maga hirdetett meg egy ilyen programot 2013-ban, tehát már akkor nyilvánvaló volt, hogy lehetséges. A közelmúltban leveleztem erről az Európai Bizottsággal és egyértelmű választ kaptam: a vissza nem térítendő lakossági támogatást az EU nemcsak, hogy nem tiltja, de el is várja.

Miért?

A magyar kormány a Környezet és Energia Operatív Program benyújtásakor egy olyan konstrukcióban állapodott meg, amely konkrétan tartalmazta ezt a típusú pályázatot is. A Bizottság ezzel együtt hagyta jóvá, ezt a kormány egyoldalúan nem módosíthatja és nem is adtak be rá kérelmet Brüsszelbe. Tehát a kormányhatározat, hogy nem lehet a lakosságnak vissza nem térítendő támogatást nyújtani, sérti a kormány és a bizottság közötti megállapodást. Ez ügyben írtam legutóbb Lázár Jánosnak, hogy megtudjam: ha nem lesznek vissza nem térítendő támogatások, akkor mit csinálunk annak érdekében, hogy az EU ne függessze fel ezt az operatív programot. Azt is megkérdeztem, miért kommunikálnak olyat, amiről tényszerűen tudják, hogy nem igaz.

Nem tűnik logikusnak, hogy az álljon a kormány érdekében, hogy öncélúan megfossza a lakosságot egy ilyen támogatástól.

Nehéz kitalálni, milyen szempontok játszhatnak szerepet, hiszen ez egy népszerű program lehetne. Az átlag magyar háztartások zsebéből veszik ki a pénzt, akik a felújítással jelentősen csökkenthetnék az energia költségeiket. Az egyik ok lehet politikai: a hitet megerősíteni, hogy a rezsicsökkentés a kormány nagy ajándéka. És ezzel együtt elfedni a lehetőséget, hogy az állam aktuális jó szándékától függetlenül tartósan is lehetne a számlákat csökkenteni. A másik ok lehet szimplán a korrupció.

Korrupció? Hogyan?

Amíg a kormányzati központi költségvetéshez tartozó épületek felújítására kerül sor, addig a kormány dönti el, ki nyeri a pályázatokat. Ráadásul nagy projektekről beszélünk: egy minisztérium vagy egy intézményrendszer felújítása rengeteg pénz, amiről ők dönthetik el, kihez megy. Az épület-felújtási programoknak nemcsak az az előnye, hogy csökkentik a széndioxid-kibocsátást és a lakossági energiaszámlákat. Ez klasszikusan olyan ágazat, ahol a kis- és középvállalkozások játszanak szerepet, számukra ez egy komoly piac lehetne. Ehelyett az erre szánt összegeket a kijelölt építőipari cégekhez juttatnák, amit egy lakossági pályázatnál nem tudnak megcsinálni. Inkább kockáztatják, hogy az EU teljesen felfüggeszti a programot vagy büntetést szab ki, csak biztosak legyenek benne, hogy a rendszeren átmenő pénz a saját oligarchikus köreiknél köt ki.

Az olcsó energiánál és Lázár Jánosnál maradva: a miniszter gyakran elmondja, hogy aki Paks2-t támadja, az valójában az olcsó áramot támadja, a zöldenergia a gazdag országok luxusa. Példaként azt szokta felhozni, Németországban ma az állampolgárok 90 forintnyit fizetnek kilowattóránként a megújulókért, illetve ezen felül évi 80 ezer forintos támogatást. Ezzel szemben Paks1 mindössze 10-12 forintért termel áramot, amit a magyar lakosság 36-38 forintos áron vesz. Ehhez mit tud hozzáfűzni?

Lázár Jánosnak vagy fogalma sincs az európai energiapiacról és a várható magyar trendekről vagy tisztában van vele, de az arcunkba hazudik gátlástalanul. A Paks1 által eladott villamosenergia árához semmi köze nincsen Paks 2-höz, az két egymástól független beruházás. Paks1 azért tud olcsón áramot termelni, mert nincsen benne a beruházási költség. Azt a nyolcvanas években a szocialista költségvetés keretében lebartereztük a Szovjetunióval, illetve a költségek a 80-as években felhalmozódott államadósságot gyarapították. Ezért a beruházási költsége soha nem épült bele Paks1 áramának az árába, ráadásul ez az erőmű már az előre tervezett élettartalmán túl van. Paks2-vel kapcsolatban évek óta követelem, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a számításait, amik megalapozzák, hogy olcsó áramot fog termelni. Ilyen tanulmányt éveken át nem voltak képesek sem a nyilvánosság, sem pedig az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátani. Vannak viszont független számítások. Nemcsak mi készítettünk ilyet, hanem például Felsmann Balázs a Corvinus Egyetemen, a Regionális Energiakutató Központ vagy a Nemzetközi Energiaügynökség is. Ezek abba az irányba mutatnak, hogy ha Paks2 költségeit beépítjük az áramárba, akkor az nem fog tudni 30-32 forint/kilowattóra ár alatt villamosenergiát termelni. Ez triplája Paks1 mostani 10-12 forintos termelési árának és duplája az átlag piaci árnak, ami 15-16 forint. Végül karácsony előtt a kormány publikálta azt a tanulmányt, amit 2015. szeptemberében (tehát másfél évvel az oroszokkal kötött megállapodás után) készített a kormány számára a Rotschild. És ez pontosan azt támasztja alá, amit évek óta állítok: a paksi bővítés megtérüléséhez a jelenlegit két-háromszorosan meghaladó áramárra van szükség.

Akkor mit vár a kormány, hogy maradhat olcsó a rezsi?

Úgy, ha nem építik be a Paks2 által termelt áram árába a beruházás valamennyi költségét. A kormány terve az orosz hitel kamatköltségét – ami a teljes beruházásra fordított pénz 40%-át is elérheti – az állami költségvetéssel lenyeletni. Tehát úgy csinálni, mintha a paksi áram versenyképes áron termelődne és így lehetne a piacra vinni. Csak hogy ez pusztán egy könyvelési trükk a fogyasztók szempontjából. A költség ugyanakkora marad és az adófizetők egy súlyosan veszteséges beruházást fognak finanszírozni a központi költségvetésből. Ugyanilyen rendszereket működtetünk a szocializmus 40 éve alatt, nincs rá semmi ok, hogy visszatérjünk hozzájuk.

Attól még a zöldenergia drága.

A megújulók esetében a német villamosenergiapiac egy folyamatos átalakuláson megy keresztül. Valóban, Németország – tudatosan – sokáig megfizette annak a költségeit, hogy a megújuló technológiák fejlődhessenek és piacra léphessenek. Örüljünk neki, hogy helyettünk is megtették ezt. Ma viszont már éppen azt kísérhetjük figyelemmel, hogy leépítik az immár versenyképessé vált technológiák támogatási rendszerét és a piacra kényszerítik őket. Az energiapiaci előrejelzések alapján a 2020-as évekre – amikor Paks2 belép a rendszerbe – a megújuló energiaforrások messze alacsonyabb áron fognak villamosenergiát termelni, mint a nukleáris energia. Ha a nukleáris és fosszilis szektornak nyújtott rejtett támogatásokat is beleszámoljuk, akkor igazából már ma is így van. A tőkemegtérülés 5-6 évén túl működő szélerőművek termelési költsége például 10-12 forint/kilowattóráig csökken, tehát harmada annak, mint amennyiért Paks2 várhatóan termelni fog. A napenergia piacon az előrejelzések szerint a 2020-as évtized második felében már 14-17 forint/kilowattóránkénti bekerülési ár lesz és ott még a 2030-40-es években további költségcsökkentéssel lehet számolni. Az európai piac forradalmi átalakulását kellene most minden energiapolitikának felismerni, hogy nyertesként tudjunk kijönni a változásokból. Ennél fogva egy olyan beruházás, ami évtizedekre előre a várható piaci árnál magasabb áron tud villamosenergiát termelni, az egy öngyilkos, kamikaze akció. Persze meg lehet építeni Paks2-t, de ahhoz elképesztően ostobának vagy rosszindulatúnak kell lenni.

Nemrég nyilvánosságra hozott 200 oldalnyi dokumentumot a paksi bővítésről. Aszódi Attila szerint ezek nem titkosak és a magyar kormány hozzájárulásával történtek, de Németh Szilárd azt ígérte, vizsgálatot kezdeményez emiatt, mert ha tényleg minősített adatokról van szó, akkor „ehhez képest KGBéla ügye kismiska”. Mi az igazság?

Ezt legjobb lenne, ha Aszódi Attila és Németh Szilárd egymás közt beszélné meg. Maradjunk a tényeknél: semmiféle államtitkot nem szivárogtattam ki. Amiket én nyilvánosságra hoztam, azok az Európai Bizottság által hivatalosan a rendelkezésemre bocsátott dokumentumok. Ezeken a hatályos jogszabályok szerint titkosítandó részeket kitakarták. Bár megkérdőjelezem, hogy minden kitakarás valóban jogszerű-e, de nem hoztam nyilvánosságra olyat, amihez ne lett volna jogom. Az viszont nem igaz, hogy semmi újdonság nem lett volna az iratokban. Aszódi Attila verziója ott bukik, hogy ha szerinte ezek érdektelenek, akkor fogalmam sincs, hogy a kormány miért nem hozta őket nyilvánosságra az elmúlt években. Tele van ez a 200 oldal olyan információkkal, amelyekről évek óta hiába kérdeztem a kormányt, nem kaptunk értelmes választ.

Mondjon egy újdonságot belőlük!

Például a dokumentumok azt támasztják alá, hogy az új blokkokat menetrendkövető üzemmódban kívánják használni. Vagyis nem folyamatosan, teljes kapacitáson pörögne az erőmű, hanem az aktuális energiaigénynek megfelelően. Ez alacsony, maximum 80%-os kihasználtságot jelentene, ami közel sem egyezik az Aszódi Attila által ígért 95%-kal. Ami azért baj, mert míg az atomerőmű költségei viszonylag fixek, a bevétel az energiatermelésétől függ. A Paks2-nek dupla piaci árat jósló számítások is abból indultak ki, hogy 95%-os kihasználtsága lesz az erőműnek. Ennél alacsonyabb érték esetén még rosszabb lesz a megtérülés, még magasabb lesz az áram ára.

Jávor Benedek: hülyét próbálnak csinálni az EU-ból a gátlástalan kormányzati szereplők

A Paks2 kapcsán is emlegetett korrupció ellenszereként a PM a román példához hasonlóan független, korrupcióellenes ügyészséget állítana. A kormány álláspontja viszont, hogy „a magyar alkotmány nem ismer ilyen jogintézményt”, nem tervezik létre hozni.

Persze, hogy nem tervezik. Látják, hogy Romániában sorra viszik el a magas rangú politikusokat pártállástól függetlenül. Arra hivatkozni pedig, hogy a magyar közjogi rendszer mit ismer és mit nem, kicsit mókásan hangzik a kormány szájából, amelyik pikk-pakk új alkotmányt gyártott egyoldalúan. Az én javaslatom éppen az, hogy nyúljunk bele a mostani közjogi berendezkedésbe, ha már a magyar korrupció ellenes intézmények nem működnek hatékonyan.

Miért nem hatékonyak? Maga Polt Péter legfőbb ügyész mondta a Transparency International korrupció témakörében rendezett konferenciáján, hogy míg 2010-ben 482, tavaly már 3268 volt a látókörükbe került korrupciós cselekmény száma. Nem azért, mert több volt a bűncselekmény, hanem mert eredményesebb volt a felderítés.

Örömteli, ha kisléptékű helyi ügyeket hatékonyan felderítik és szankcionálják, de egy hajszállal érdekesebb, hogy mi a helyzet azzal a rendszerszintű, intézményesült korrupcióval, ami a kormányhoz közeli oligarchák köreiben zajlik. Csupa olyan nagyszabású ügy van a magyar közéletben, ahol ordít, hogy korrupció van. A miniszterelnök veje által elnyert közvilágításos projektekben idestova 1 éve van feljelentés. Azóta sem hallottunk arról semmit, hogy az ügyészség hol tart ebben a nyomozásban, lesz-e vádemelés.

Ha tényleg ekkora a korrupció nálunk, az EU miért nem lép fel keményebben?

Mert egy nagy bürokratikus intézmény, ami nehezen mozdul politikailag és az eszközei is csak korlátozottak. Itt van például az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal, amely az uniós pénzek elköltésének utólagos ellenőrzésére hivatott. Ha a hivatal eljárást kezdeményez csalás miatt, akkor a helyi hatóságokhoz kell fordulnia. Ugyanis nem jogosult arra, hogy az adott tagállamban maga vizsgálódjon. Tehát Giovanni Kessler OLAF-főigazgató Polt Péterhez fordul, hogy folytassa le az eljárást Tiborcz István ellen.

Ennek akkor nincs sok értelme.

Az EU-ban nagyon érzékenyek arra, hogy ne vádolják őket azzal, hogy politikai alapon kezdeményeznek eljárásokat. A Transparency konferenciáján részt vett Giovanni Kessler és Walter Deffaa, a Regionális politikai Főigazgatóság vezetője is, de nem voltak képesek kimondani a nyilvánvalót, hogy Magyarországon rendszerszintű a korrupció. Úgy sem, hogy az OLAF-nál már különítmény van a magyar ügyekre. Mindez azért van, mert az uniós szokásjog szerint nem mondunk ki ilyeneket. Így viszont hülyét csinálnak belőlük a teljesen gátlástalan kormányzati szereplők. Ezért lenne kiemelten fontos, hogy olyan magyar intézmények működjenek, amelyek a hazai jog alapján lépnek fel a korrupciós jelenségekkel szemben. Gyorsan és pártatlanul.

Az ellenzéki pártok támogatnák a felállítását?

Előzetesen úgy tűnik, igen. A PM beterjesztette a független korrupcióellenes ügyészség javaslatát a parlamentben, ott a szakbizottságig jutott el, ahol az ellenzéki pártok támogatták.

Mindegyikük?

Igen, csak a kormányoldal utasította el, így végül nem is került be a plenáris ülésre. Februárban újra benyújtjuk a törvényjavaslatot, mert egy ilyen intézmény kormányzati ciklusokon átívelő megoldás lenne. Nemcsak arról szól, hogy megfogjuk-e a Fidesz oligarcháit, hanem hogy létrehozunk-e egy olyan szervezetet, amelyik rendszer szinten képes visszaszorítani a korrupciót. Ilyen értelemben az ellenzéki pártok számára kockázatos lehet az ügyészség támogatása, hiszen egyszer ellenük is felléphet, ha szükséges. Persze amíg bízhatnak abban, hogy a kormány miatt úgy sem jön létre, addig ez nem igényel különösebb politikai bátorságot. Azért az mindenképpen biztató, hogy valamennyien támogatták a bizottsági szakaszban.

Az viszont kevésbé biztató, hogy pár hónapja arról számolt be,betörtek az irodájába. Meglett a tettes? Milyen értékek tűntek el?

Vegyesen tűntek el iratok a mikrohullámú sütő jótállási jegyétől szakmai dokumentumokig. Egyelőre az ügynek nincsen kifutása, nem tudjuk, hogy milyen okból törtek be, de értékes dolgokat nem vittek el. Az ilyen jellegű dolgok soha nem fognak kiderülni. Mikor az autómat feltörték és elvitték a laptopomat, akkor sem lett meg a tettes.

Arra is gyanakszik, hogy lehallgatják a telefonját.

Különösebb jelentőséget nem tulajdonítok neki. Kimondva vagy kimondatlanul, de mindannyian azzal számolunk, hogy valamilyen módon igyekeznek követni a tevékenységünket. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha az ember semmiféle ténylegesen bizalmas információt nem tárol a laptopján és nem beszél meg a telefonján.

Túl a betörésen és az esetleges lehallgatásokon, volt, hogy bárki is megfenyegette?

Nem, soha semmilyen közvetlen nyomásgyakorlást nem tapasztaltam. Ez tulajdonképpen egy pozitív jel.

PM a párizsi klímamegállapodásról – most jön a neheze

Kemény tárgyalások után – jelentős részben a zöldszervezetek nyomására – megszületett az új, globális klímaegyezmény a párizsi ENSZ-csúcstalálkozón. A PM üdvözli a megegyezést, ugyanakkor felhívja a figyelmet a szöveg komoly hiányosságaira, és arra figyelmeztet: a megállapodás csak annyit ér: amennyit a gyakorlatban megvalósítanak belőle.

 

Az üvegházhatású gázok kibocsátását mindenkinek csökkentenie kell, a gazdag államok hozzájárulnak a fejlődők klímavédelmi erőfeszítéseihez és az éghajlatváltozás okozta károk enyhítéséhez, a konkrét klímacélokhoz (többek között a 2 fok alatti felmelegedési küszöb biztosításához) szükséges forrásokat is számszerűsítették – ezek a Párizsban szombaton aláírt globális klímaegyezmény legfontosabb tételei.

Ugyanakkor a hiánylista is tetemes: nincs egyértelmű utalás a fosszilis energiaforrások végleges kivezetésére, nincsenek világos szabályok az egyes országok vállalásainak ellenőrzésére és a mulasztások szankcionálására. Nem zárja ki a szöveg, hogy az aláíró államokat a klímavédelmi intézkedések miatt veszteséget szenvedő cégek perelhessék.

A megállapodás egyelőre nem több egy jó irányba mutató szándéknyilatkozatnál, amelynek majd a gyakorlatban kell bizonyítania, hogy alkalmas a földi élet megvédésére.

A PM szerint az egyezmény üdvözlendő, az igazán nehéz munka azonban ezután következik: mostantól a részes országoknak (beleértve az eddig klímavédelem hátramozdításában aktív Magyarországot is) azon kell dolgozniuk, hogy a megállapodás céljai teljesüljenek. Nincs több kibúvó: minden további kompromisszummal a jövőt kockáztatjuk.

 

Brüsszel-Budapest, 2015. december 13.

Ma kezdődik a COP21

Az ENSZ által kezdeményezett klímacsúcs ma kezdődik Párizsban. Az évtized konferenciájának célja egy nemzetközi megegyezés ­- a Párizsi Egyezmény elfogadása -, ami útmutatóként fog szolgálni az alacsony kibocsátású gazdaságra való átállásra. A tervek szerint az egyezmény 2020-ban lép életbe és a kibocsátásokat eddig szabályozó Kiotói Jegyzőkönyvvel ellentétben a fejlődő és fejlett országokra egyaránt vonatkozni fog.

 

A konferencia kezdetéig több mint 170 ország nyújtotta be a tervezett kibocsátáscsökkentő felajánlásait az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Titkárságának. Ezek összessége azonban még mindig nem elegendő a klímaváltozás 2 C fok alatti korlátozására, amire a klímaváltozás katasztrófális következményeinek elkerüléséhez lenne szükséges.

A konferencia legfontosabb kérdései között szerepel, hogy melyik ország milyen arányban fogja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogyan lehet a klímaváltozás már létező hatásaihoz alkalmazkodni, milyen módon és mértékben lesz majd elérhető a klímafinanszírozás a fejlődő országokban (az alkalmazkodás elősegítésére), valamint hogy milyen támogatást lehet majd igénybe venni a klímaváltozás okozta károk kompenzálására. Szükség lesz egy hosszú távú cél meghatározására is.

A Párizsi Egyezmény előkészítése már hónapok óta folyik, de a most következő két hétben kell majd véglegesíteni az egyezmény szövegét és kidolgozni a pontos részleteit. A végrehajtásra vonatkozó döntéseket a következő öt évben fogják majd meghatározni, a Párizsi Egyezmény útmutatásai alapján.

A COP21 konferencián több, a felajánló államok delegációi mellett számos nemzetközi civil szervezet, és idén először, vállalatok képviselői is részt vesznek.
A tárgyalások sikeréhez az EU-nak vezető szerepet kell játszania és komoly elkötelezettséget mutatni. Ennek elengedhetetlen eszköze, hogy az unió a 2020-ig szóló vállalásait megerősíti és a jelenleginél meggyőzőbb ígéretet tesz a fejlődő országok klíma adaptációjának finanszírozáshoz való hozzájárulásra, mert e nélkül nehéz ezeket az országokat kibocsátáscsökkentésre ösztönözni.

 

Brüsszel-Budapest, 2015. november 30.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Nem az az erőmű épül Pakson, amelyről eddig beszéltek

A szakirodalom és a nukleáris szakma szerint az atomerőművek legnagyobb környezeti kockázatát a nukleáris balesetek, illetve a hulladékkezelés megoldatlan problémái jelentik. Ehhez képest a paksi bővítéshez készült környezeti tanulmány a balesetek témakörével nem foglalkozik érdemben (annak ellenére, hogy egy prototípusról, vagyis egy korábban soha sehol nem használt, kipróbálatlan erőműtípusról van szó), a kiégett fűtőanyagok tárolása pedig szintén nem része a hatáselemzésnek, holott a jelenlegi tervek szerint az erőmű területén kialakított átmeneti tárolóban kívánják felhalmozni a sugárzó hulladékot – fogalmazott kérdésünkre Jávor a hatástanulmányról készült szakmai vélemény bemutató sajtótájékoztatója előtt.

Az „elemzés elemzése” a Zöld Műhely Alapítvány kiadásában, az Európai Zöldpárt támogatásával készült el, és megpróbálta csokorba gyűjteni a hatástanulmány – elvileg a beruházás egyik legfontosabb előkészítő dokumentumai – hiányosságait. A politikus szerint hibából és a valóságtól történő eltérésből annyi van, mintha a tanulmány nem is azt az erőművet elemezné, amelyet a kormány meg kíván építtetni. Más az üzembehelyezés dátuma, hamisak az áramár-kalkulációk, a kihasználtsággal kapcsolatos előrejelzések, az alkalmazott klímamodellek, a dunai vízhozambecslések, és a kiadvány mindig a beruházás javára téved: például olyan vízhozamokkal számol, amelyeknél az elmúlt évek bármelyikében lényegesen alacsonyabbak is kialakultak, az áramár jelentős megnövekedését valószínűsíti, ráadásul abból indul ki, hogy évente átlagosan 1,3 százalékkal nő az áramfogyasztás, miközben a felhasználás valójában 2008 óta mindig stagnált vagy csökkent.

A kormány egy másik atomerőművet szeretne felépíttetni, mint amiről a környezeti hatástanulmány szól
Teknős Miklós / Népszabadság

A szövegben meglehetősen sok a tömőanyag (a más szövegekből átemelt vagy irreleváns részlet), mintha a szerzőket

sorra, és nem minőségre fizették volna. Ennek ellenére kiderül a dokumentumból, hogy a tervezett új blokkok hűtésével komoly gondok lehetnek (a terv a Duna vizével történő hűtéssel számol, bár a folyóban kis víz esetén a meglévő blokkok hűtéséhez sincs elegendő víz), és a lehetséges műszaki alternatívákat meg sem vizsgálja. Az anyag szerint szükség lenne egy „csúcshűtésre” – vagyis valamilyen megoldásra a régi és az új blokkok együttes működésekor alacsony vízállás idején –, de ennek megvalósíthatóságával és költségeivel nem számol. Ugyanígy nem tartalmazza az új blokkok rendszerbe illesztéséhez, illetve a kötelező tartalékkapacitás létrehozásához kapcsolódó költségeket (ezeket a kormány nagy valószínűséggel nem a bővítési beruházás keretében, hanem közvetlenül a költségvetésből kívánja finanszírozni).

Jávor Benedek szerint az ország történetének legnagyobb beruházása megérdemelne egy olyan hatástanulmányt, amely valós adatokból kiindulva a tényleges hatásokat és kockázatokat tartalmazza. A politikus úgy véli, hogy a hibáktól és csúsztatásoktól hemzsegő szöveg az egész környezeti engedélyezés komolyságát megkérdőjelezi: a hatóságnak a hamis adatszolgáltatásra alapuló engedélykérelmet vissza kell vonnia, az engedélyezési eljárást pedig újra kell kezdeni.

Jávor Benedek szakmai értekezését az új atomerőműblokkok környezeti hatástanulmányáról itt érheti el.