Polt Péter nem jön el az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottságának ülésére, ahol az ügyészség és az OLAF jobb együttműködését vagy az Európai Ügyészség kérdését vitatnánk meg. Azt mondja, hogy szerinte az, hogy a CONT bizottság a munkáját végzi, és ellenőrzi az európai pénzek elköltését, az már az EP-kampány része, és az ügyészségnek el kell kerülnie a politikai tevékenység látszatát.
Polt Péternek inkább akkor kellett volna elkerülnie a politikai tevékenység látszatát, amikor minden energiájával Tiborcz Istvánt próbálta tisztára mosni az Elios korrupt visszaéléseiből. Akkor nem volt ennyire kényes, mint most, amikor – ahogy a meghívólevélből kiderül – egy szakmai eszmecserén kéne elmesélnie, hogy mi az oka annak, hogy egy sor kényes ügyben az ügyészség következetesen figyelmen kívül hagyja az OLAF ajánlásait és bizonyítékait.
Nem lehet másképp értelmezni a legfőbb ügyész döntését, mint hogy maga is beismeri, nem tud értékelhető magyarázatot adni arra, miért volt képtelen az ügyészség olyan nyilvánvaló bizonyítékokat összegyűjteni Elios-ügyben, amelyeket az OLAF-nak sikerült, illetve az OLAF-jelentésben foglalt egyértelmű bizonyítékok birtokában hogyan lehetett arra következtetni, hogy nem történt bűncselekmény az ügyben? Nem tud értelmes magyarázatot adni arra, hogy mit művel az ügyészség a politikát is elérő korrupciós ügyekben, miért tussolja el ezeket a botrányokat, ahelyett, hogy a köz érdekében következetesen feltárná őket, és bíróságra citálná az elkövetőket. Nem tud elfogadható magyarázatot adni arra, hogy hogyan zülllesztette le a napokban elhunyt Györgyi Kálmán tiszteletet érdemlő, független ügyészségét azzá a fideszes munkahelyi alapszervezetté, amilyennek ma látjuk.
Két következtetést mindenesetre biztosan levonhatunk.
1) A kormány után Polt Péter is beismeri, hogy gyalázat, amit az Elios-botrányban műveltek, és a legtöbb amit tehetnek, hogy a miniszterelnök bűnöző vejének nyilvánvaló korrupciós ügyét nem próbálják elmagyarázni az Európai Uniónak.
2) A rendszerszintű korrupció üldözése nem kampányügy, hanem a legfőbb ügyész munkaköri kötelessége. Az a politikai tevékenység, ha a legfőbb ügyész nem teljesíti a feladatát. Ha ezt politikai ügynek minősíti, azzal bevallja, hogy ő maga hogy tekint a saját tevékenységére.
Azért ezt a két vallomást is köszönjük, de valójában arra várnánk, hogy végezze el a munkáját Polt úr. Üldözze a korrupciót, és számoljon be erről az Európai Parlamentnek. Egyiket sem teszi.
A tavaly áprilisban tömegesen észlelt, és immár az ügyészség által is megerősített választási visszaélések miatt Ujhelyi Istvánnal (MSZP), Niedermüller Péterrel (DK) és Cseh Katalinnal (Momentum) közösen az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezethez fordultunk levélben. Levelünkben azt kérjük, hogy a szokásos, formális választási megfigyelői delegáció helyett az EBESZ komoly, a visszaéléseket valóban észlelni és rögzíteni képes missziót küldjön Magyarországra a májusi EP-választásokra. Az EBESZ maga is nem méltányosnak találta jelentésében a tavalyi választást, pedig azóta ahelyett, hogy az akkori ajánlásaik végrehajtásán dolgozott volna a kormány, tovább romlott a helyzet például a sajtószabadság területén. Sőt, maga az ügyészség is visszaélések százait állapította meg. Annál fontosabb, hogy ezúttal sokkal erőteljesebben tartsa rajta a szemét az EBESZ a májusi EP-választáson.
Az EBESZ küldöttsége természetesen csak egyetlen elem a választási visszaélések megelőzésére. Emellett szükség lesz az ellenzéki pártok együttműködésére, hogy mind a 11 ezer szavazókörben legyen ellenzéki delegált, és közösen kell figyelemmel kísérnünk a választás lebonyolítását, feldolgoznunk a beérkezett jelzéseket, és azonnal lépnünk, ha valahol csalást, szabálytalanságot tapasztalunk!
A közelmúlt legfontosabb, bár talán nem a legszexibb energiapolitikai híre nem az, hogy Mészáros Lőrinc bevásárolta magát a magyar energiaszektorba. Nem is a Paks II.-t érő sorozatos csapások a rémes közvéleménykutatási adatoktól a földrengésveszélyességen és az orosz mintaerőművek halasztásán át az osztrákok döntéséig, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak a projekt miatt. Hanem – bármilyen hihetetlenül hangzik – az Európai Parlament három szavazása.
A napokban szivárgott ki az IPCC belső jelentése, mely szerint szinte minden esélyünk elveszett, hogy a klímaváltozást a Párizsi Egyezményben foglalt 1,5 fok környékén tartsuk, a késlekedés, az országok csekély ambíciója, Amerika kiszállása, és sok más miatt. Ha nagyon összekapjuk magunkat, akkor talán van még matematikai esély. De ehhez azonnali, határozott intézkedésekre van szükség. Ezzel párhuzamosan szavaztunk a múlt héten az uniós Tiszta Energia Csomag jelentős részéről, ami a klímaváltozás megállítása szempontjából kulcs-fontosságú javaslatokat tartalmaz. Itt volt az esély, hogy csavarjunk egyet a helyzeten, és visszahozzuk magunkat a meccsbe: egy kellően erős csomag vissza tudja adni a reményt. Három javaslat volt terítéken: a megújuló energia irányelvről, az energiaunió irányításáról és az energiahatékonysági irányelvről. Ez utóbbinak én voltam a zöld árnyékelőadója, vagyis a saját frakcióm részéről én tárgyaltam a parlamenti álláspontról a többi frakcióval és mindhárom tervezetben sikerült sikereket elérni a parlamenti álláspont kialakítása során. Nem mondanám, hogy megoldottuk a nehézségeket, de sokat léptünk előre, hogy közelebb kerüljünk a célhoz. Ez pedig Magyarország számára is komoly kötelezettségeket ír elő.
Maroš-Šefčovič, az Energiaunióért felelős bizottsági alelnök, és Miguel Arias Cañete energiaügyi biztos a Tiszta Energia Csomag bejelentésekor
A tagállamokra vonatkozó kötelező energiahatékonysági célok előírása az egyik fontos lépés a Párizsi Egyezményben foglaltak teljesítéséhez, itt sikerült a Parlamentben komoly eredményt elérni: szemben a Tanács 27%-os és a Bizottság 30%-os javaslatával, a Parlament legalább 35%-os célt fogalmazott meg a 2030-ig teljesítendő energiahatékonyság javulás területén. Az irányelv a tagállamokra vonatkozó hosszútávú célok mellett évenként teljesítendő részelvárásokat is megfogalmaz. Évenként legalább 1,5 százalékos tartós energiahatékonyság javulást ír elő, amit a tagállamoknak szabadon választott ösztönző intézkedésekkel kell elérniük. Ezek az eszközök lehetnek közvetlen támogatások vagy akár adókedvezmények is, amit a hatékonyságjavulást elősegítő és elérő gazdasági szereplők kaphatnak. Az energiahatékonysági céloktól nem csak az üvegházhatású gázok kibocsátási szintjének csökkenését várjuk. A lakossági programok (például intenzív épületszigetelések, felújítások támogatása) révén csökkenni fog a háztartások fogyasztása, ez pedig csökkenő energiaszámlákat eredményez. Az energiahatékonyság a legjobb eszköz az energiaszegénység felszámolására. Ráadásul tartós, független a kormányzati jóindulattól, és klímaszempontból is hatékony.
A megújuló energia irányelv esetében is a Parlament által elfogadott javaslat a legambiciózusabb. A tagállamokra vonatkozó 2030-ig elérendő célok tekintetében a Bizottság és a Tanács gyengébb 27%-os javaslatához képest a Parlament itt is 35%-os részarányt fogadott el, ami tagállamok megújuló energia felhasználásának részesedésére vonatkozik a teljes energiafelhasználásban. (Külön öröm számomra, hogy a pálmaolaj bioüzemanyagokban történő felhasználását is 2021-től megtiltja ez az irányelv. Korábbi erőfeszítéseim a pálmaolaj európai keresletének csökkentésére megtérülni látszanak, így véget vethetünk a felesleges erdőirtásoknak, ami hatalmas előrelépés a malajziai és az indonéziai erdők eltűnésének megfékezése felé.
Végül az. energiaunió irányításról szóló irányelvben válhat teljessé az EU klíma és energia-csomagja, mivel ez megteremti az intézményi kereteit is a párizsi klímacsúcson tett uniós vállalások végrehajtásának. Továbbá fontos, hogy először az unió történetében az ún. karbon költségvetés jogalkotásba került, és hogy EU elkötelezte magát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti 80-95 százalékkal történő csökkentésére 2050-ig.
Az EP szavazásának eredménye egy olyan csomag, ami ugyan lehetne ambiciózusabb (mind az energiahatékonyság, mind a megújulók területén jobban örültem volna a 40 százalékos célnak, és jónéhány kiskapu bezárásának), de összességében jelentős előrelépés.
A megújuló energia napja felemelkedőben
Viszont a következményei a magyar energiapolitikát is befolyásolják, és újabb csapást jelentenek a paksi bővítésnek. A magas energiahatékonysági célok (végső soron jelentős energiaigény csökkentés) aláássa az új atomerőmű szükségességét, amelyet évi 1-1,5 százalékos energiafogyasztás-növekedéssel támasztott alá a kormányzat. Ha ehelyett intenzív energiaigény csökkenés lesz, akkor egész egyszerűen nem lesz szükség a drága, értelmetlen bővítésre és az ott termelt energiára.. A magas, EU-s szinten 35 százalékos megújulós célok, (amelyektől valamelyest a nemzeti célkitűzések eltérhetnek, de 10 százaléknál nagyobb elétérést nem fognak tolerálni) pedig szintén nehezen teljesíthetők 2030-ra. Ekkor minimum 25 százalék megújuló részarányt kéne Magyarországnak teljesíteni, miközben éppen együtt üzemel a 4 régi és a 2 új paksi blokk, amelyek önmagukban a magyar energiaigény 70-80 százalékát fogják megtermelni. Ha erre rárakjuk a 25 százalékos megújulós célt, akkor semmilyen más erőműnek nem marad hely a rendszerben. Ami nem csak életszerűtlen, de konkrétan lehetetlen. Mind a megújuló energia termelés, mind az atomerőművek erősen szabályozásigényesek. Az előbbiek azért, mert ingadozik a teljesítményük, az utóbbiak meg épp azért, mert nem, és nem tudják követni az energiafelhasználás hullámzásait. Mindkettő mellé komoly szabályozó kapacitás szükséges, ami leginkább gyorsan indítható gázturbinás erőműveket jelent. Amiknek viszont az így kialakult körülmények között nincs helye a rendszerben. Paks II.-vel vagy teljesíthetetlenek az uniós klíma- és energiacélok, vagy totálisan instabil a magyar energiarendszer.
Most kéne még hátraarcot csinálnia a magyar kormánynak, amikor még viszonylag kisebb veszteséggel kiszállhatnánk a paksi rémálomból, és helyette abba az irányba mozogni, amerre Európa (és a világ) megy. Nem csak több ezer milliárd forintot spórolnánk meg, de megúsznánk az orosz függés és a környezeti ártalmak mellett az uniós előírások masszív megsértését is. Ja, és jobb lenne a magyar gazdaságnak, hazai munkahelyek jönnének létre, visszaszorítanánk az energiaszegénységet, megúsznánk a Duna felfűtését és megúsznánk az elkerülhetetlen atomerőművi kockázatokat. Tudom, egyik sem olyasmi, amivel a jelenlegi kormányzat foglalkozik, ha komolyabb adag ellopható pénzt lát. Csakhogy addig-addig ügyeskedtek Pakssal, hogy ma már a magyar beszállítói részarány az inkább jelképes kategóriába csúszott vissza. Így pedig a Mészáros&Garancsi fémjelezte oligarchavilág számára lenyúlható pénz is minimális lesz. Ott tartunk, hogy már nekik sem különösebben előnyös az egész. Most csak az szól a projekt mellett, ha direkt élvezik, hogy az országot tönkreteszik vele.
Az új európai energiapolitikáról egy rövid videóban is beszélek. Nézzétek meg itt, és ha további videókról is értesülni szeretnétek, iratkozzatok fel,a youtube csatornámra!
Alább olvasható Jávor Benedek európai parlamenti képviselő írásbeli hozzászólása az Európai Parlamenti tegnap esti – az Európai Ügyészségről szóló – vitájához:
Az Európai Ügyészség az első olyan uniós szervezet, amelyik képes lesz az unió pénzügyi érdekeit a büntetőjog eszközeivel megvédeni. Ez nagy áttörés, még ha egyelőre nem minden tagország csatlakozik az uniós szintű bűnüldöző szervezethez. A kimaradó országok azzal érvelnek, hogy az EPPO elfogadhatatlan mértékben érinti a nemzeti szuverenitást. Ez azonban nem igaz.
Az EPPO létezése valóban érinti a tagországok szuverenitását, de olyan bűncselekményi körben, amelyeket a tagállami hatóságok jelenleg egyáltalán nem üldöznek, vagy nem üldöznek hatékonyan, mint a határokon átnyúló áfacsalások ügye. A kívül maradók attól tartanak, hogy az uniós pénzek ellenőrzése felett a hazai ügyészség mellett az uniós vádhatóság is jogköröket kap, és ez náluk gazdasági érdekeket érinthet.
Mégsem engedhetjük a következetlenséget. Felkérem ezért a Bizottságot és a Tanácsot, valamint képviselőtársaimat, hogy a következő hosszú távú pénzügyi keret elfogadásakor, az uniós pénzosztó rendszerből való haszonélvezetet csak az EPPO hatáskörének elfogadása mellett engedjék meg. Ennek hiányában ugyanis a büntetőjogi eszközrendszer kijátszhatóvá válik: a pénzügyi bűncselekményeket, többek között az áfacsalásokat ezek után, majd nem Németországban, vagy Franciaországban követik el, hanem Magyarországon vagy Lengyelországban.
Ha pedig az uniós pénzek elköltésének előfeltételeként az EPPO-béli tagságot írjuk elő, bízhatunk benne, hogy még a legkonokabb kormányzatok is inkább alá fogják vetni magukat, hiszen a forrásoktól való elesést nem engedhetik meg maguknak.
Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának delegációja ellenőrző látogatása során információkat gyűjtött az uniós pénzek magyarországi felhasználásáról. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője, és a bizottság tagja fontosnak és tanulságosnak nevezte a látogatást. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez csupán a munka első lépése, a bizottság a következő hónapokban, bekért dokumentumok feldolgozása nyomán alakítja ki végső álláspontját a megvizsgált projektekről, és az uniós pénzek hazai elköltéséről.
Az ellenőrzés nem csupán a tényleges szabálytalanságok feltárását célozta, ugyanolyan fontos volt a forrásfelhasználás észszerűségének, a finanszírozott projektek hasznosságának értékelése, és a szabálytalanságok, illetve a korrupció feltárását és szankcionálását célzó intézmények működésének feltérképezése.
Jávor szerint ezen szempontok alapján erősen kétséges például a felkeresett felcsúti kisvasút hasznossága, és a 4-es metrónál sem csupán a korrupció, hanem az egész projekt alacsony kihasználtsága érdemel figyelmet. Kiemelkedően fontosnak nevezte azt a kérdést, hogy a magyar ellenőrző intézmények, mindenekelőtt az ügyészség miért nem lépnek fel hatékonyabban számos, a kormányhoz közeli korrupciógyanús ügy kapcsán. Hozzátette: a 2020 utáni időszak EU-s költségvetésének tervezésekor elemi érdeke lenne Magyarországnak, hogy meggyőzze az Unió donorországait, hogy helyes célokra, helyesen költik el itthon a pénzüket. A gyanús esetek sokasága, a magyar intézmények tétlensége és a kormány ellenállása a független Európai Ügyészséghez való csatlakozással szemben éppen az ellenkező üzenetet testesíti meg a rövidesen elkezdődő vitában. Ez pedig súlyos következményekkel járhat a rendelkezésre álló uniós források tekintetében.
Az EP-képviselő azt mondta, a kormány az alapvető nemzeti érdeket sérti, amikor a megbízható, átlátható és célszerű rendszer kialakítása helyett a jogi kiskapuk keresésére, a gyanús projektek erőltetésére, és a baráti üzleti körök támogatására használt döntési jogköreik foggal-körömmel való védelmezésre összpontosít. Az Unió kohéziós politikája ilyen feltételek mellett nem tudja az ország gazdasági felzárkózását eredményezni, ahogy Magyarországon az elmúlt 13 évben tapasztaltuk.
Budapest, 2017. szeptember 20.
Jávor Benedek
a Párbeszéd európai parlamenti képviselője
Az Európai Parlament is megszavazta ma az unió pénzügyi érdekeit a büntetőjog eszközeivel védő irányelvet, figyelmet fordítva végre az ÁFA-csalások problémájára is. A parlamenti vitában Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője rámutatott, hogy az irányelv elfogadása fontos, de önmagában nem elégséges feltétele az európai csalás és korrupció elleni hatékony küzdelemnek. Ehhez szükség van a büntetőjogi eszközökkel is rendelkező Európai Ügyészségre is. Aggodalomra ad okot viszont, hogy egyes nagy uniós támogatásokban részesülő országok kimaradnak belőle. A FIDESZ képviselői a szavazáson jelen voltak, de nem nyomtak gombot, jelezve ezzel is, hogy ők az ÁFA-csalások pártján állnak.
Az Európai Parlament ma, a fideszes képviselők nélkül is, nagy többséggel megszavazta az Európai Unió Tanácsa által elfogadott jogszabály tervezetet, amely ezzel az EU pénzügyi érdekeit a büntetőjog eszközeivel védő irányelvvé vált. Jávor és a Zöldek frakciója sikeresen küzdött az egyeztetések során azért, hogy – a Tanács eredeti szándékával ellentétben – a forgalmi adóval kapcsolatosbűncselekmények, különösen a határokon átnyúló ÁFA csalások is részét képezzék az irányelvnek.
A zöldpárti képviselő a vitában elmondta, hogy ez az irányelv alapvető fontosságú lépés, de megvalósításához szükség van az Európai Ügyészségre (EPPO) is, hogy az EU a saját pénzügyi érdekeit hatékonyabban megvédhesse, hiszen nélküle a tagországok nyomozó hatóságai saját maguk dönthetik el, hogy a közösségi érdekeket milyen mértékű védelemben részesítik. Az Európai Ügyészség nélkül nem biztos, hogy a nemzeti hatóságok megfelelő szintű védelmet biztosítanak a közösségi érdekeknek, ha az ellentétes a tagállami politika vagy éppen politikusok érdekeivel. Nem tűnik véletlennek, hogy az uniós pénzek két legnagyobb haszonélvezője, Lengyelország és Magyarország nem kíván részt venni az európai szintű ügyészségi együttműködésből.
Jávor Benedek figyelmeztetett, hogy a kimaradásnak sajnos hosszabb távon lemorzsolódás lehet a következménye: valós veszély ugyanis, hogy az Unió az Európai Ügyészségben való részvételt teszi az uniós pénzek felhasználásának előfeltételévé. Minden magyar állampolgárérdeke, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra az uniós pénzek szabályos és hatékony elköltése és az uniós ügyészséghez való csatlakozás érdekében.
Szokatlan meleg érkezett Brüsszelbe néhány hete. Ez részben közelíti a hőérzetet az otthonihoz, részben összhangban van azzal, hogy az év első fele globálisan a második valaha mért legmelegebb időszak volt. A nagy meleg biztos sokakban a nyári szünet előérzetét is kelti, de a feladatok és történések mennyiségében nem tapasztaltam csökkenést.
Az elmúlt bő két hétben részt vettem nyilvános beszélgetéseken és konferenciákon Budapesten, Párizsban és persze Brüsszelben, jártam Törökországban és barátaimmal továbbvittem néhány a szivemnek kedves projekt ügyét, válaszoltam a sajtó megkereséseire és nyilatkoztam magyar médiumoknak.
Elsöprő többséggel szavazta meg az EP környezetvédelmi bizottsága a környezeti kárfelelősségi irányelvről készített jelentésemet.
A kolontári tragédia kárelhárítása 40 milliárd forintba került – szinte az utolsó fillérig az állami költségvetés (azaz az adófizetők) állták a számlát. És így van ez szinte valamennyi jelentősebb környezetszennyezésnél, katasztrófánál. Pedig az európai környezetpolitika többek közt a „szennyező fizet” elven nyugszik, mégsem sikerül ezt érvényesíteni. Mit kellene tenni annak érdekében, hogy ez ne így legyen? Hogy lehetne biztosítani, hogy a környezetszennyezők fizessenek az általuk okozott károkért? Ne lehessen büntetlenül szennyezni a környezetet!
Cikkem a Népszavában arról, hogy mi a teendő: itt olvasható.
