Oroszország az energiapiacon keresztül kimutathatóan beavatkozik egyes EU-tagállamok kül-, bel- és energiapolitikájába – hangzott el az Oroszország az európai energiapiacon című, az Európai Bizottság budapesti képviseletén megrendezett konferencián. Az elhangzottak szerint az egyoldalú orosz energiafüggés súlyos biztonsági kockázat, amire az EU-nak egyelőre nincs válasza.
– Léteznek működő kelet-európai stratégiák az orosz energiafüggőség csökkentésére, Magyarország azonban semmilyen eszközzel nem igyekszik mérsékelni a kitettségét – fogalmazott Boros Tamás, a Policy Solutions (PS) igazgatója, akinek a cége a Zöldek EP-frakciójával közösen szervezte a konferenciát.
A PS a közelmúltban tanulmányban foglalta össze a leginkább érintett 15 EU-tagállam helyzetét, megállapításaik elsősorban a Gazprom és a Roszatom térségbeli ténykedésére vonatkoznak. (A Gazprom a legnagyobb orosz cég, monopóliuma van a gázexportban, a közelmúltban még a negyedik legértékesebb vállalat volt a világon, de a gázárak csökkenése és Oroszország elszigetelődése miatt ma már csak annyit ér, mint a kanadai vasúttársaság. A Roszatom pedig, 200 ezer alkalmazottjával és 16 milliárdos bevételével, nemcsak a nukleáris energiaiparban, hanem a csatlakozó hadászati ágazatokban is megkerülhetetlen).
Boros szerint a fukusimai katasztrófa óta a fejlett világban mindenütt csökken a kereslet az atomenergia iránt, az orosz gáz viszont továbbra is meghatározó az európai ellátásban, 39 százalékos részesedéssel. Az oroszországi energiaimportnak leginkább a kelet-közép-európai országok vannak kiszolgáltatva, átlagosan 75-100 százalékos importhányaddal.
Kibújni a szorításból
Különösen azok az országok vannak politikai értelemben is kockázatos helyzetben, ahol törekvés sem mutatkozik a diverzifikációra, és ahol a nukleáris kitettség szintén fennáll. Vannak sikeres törekvések a függés oldására – Észtország mára 10 százalékra szorította le az orosz energiaimport részesedését, Litvánia egy atomerőmű bezárása és egy LNG-terminál felépítése árán bújt ki a szorításból, Lengyelország alig használ orosz energiát –, Magyarország azonban nem is próbálkozik ilyesmivel: „Szlovákián kívül mi vagyunk az egyetlen állam, amelyet gyakorlatilag a teljes energiaimportja Oroszországhoz köt”
(ezek után kevéssé meglepő, hogy a régióban kizárólag Orbán Viktor és Robert Fico képvisel fenntartások nélkül oroszbarát politikát). Különleges eset Bulgáriáé, ahol egy orosz támogatást élvező szélsőjobboldali párt akadályozta meg a helyi palagáz-kitermelést, fenntartva az orosz gázimportkényszert.
Gázban a megújulók
Julia Sokolovicova, a Greenpeace tanácsadója főként az orosz nukleáris terjeszkedés és a politika kapcsolatáról beszélt. Mint kifejtette, minden olyan uniós államban, ahol az oroszok komoly atomerőmű-építési projektet futtatnak, visszaszorult a megújuló energia használata (aligha függetlenül attól az orosz érdektől, hogy a gázt is el kell adni valakinek), Finnországban a kormány a zöldenergia-központú energiastratégiát is visszavonta. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy az atomenergia számszerűsített költségei között a nukleáris biztonsági kiadásokat sosem említik, holott egyedül a csernobili katasztrófa hatásainak enyhítésére eddig euró-százmilliárdokat költöttek az európai adófizetők (összehasonlításul: Paks II becsült költsége 10 milliárd euró).
Elmennek a falig
Martin Jirušek, a Masaryk Egyetem kutatója azt hangsúlyozta: az európai orosz energiapiaci jelenlétre vonatkozó kutatásukban nem tudták általános érvényűen bebizonyítani azt a munkahipotézist, hogy az orosz energiacégek valójában Oroszország politikai pozíciójának erősítése érdekében dolgoznak Európában, egyes európai államok esetében azonban jól látható ez a szándék. Szerinte a Gazprom mindenütt elmegy a falig, azaz maximálisan kihasználja a mozgásteret – hogy ez mekkora, az főleg attól függ, hogy van-e alternatív gázbeszerzési forrás, és hogy milyen erős az adott kormány demokratikus kontrollja.
Ahol teljes a függés (mint például Magyarországon), ott az orosz cég erőt mutat, és eléri a céljait, nemcsak az árakban, hanem a kritikus infrastruktúra (vezetékek, tárolók) megszerzésében is. Arra is találni példát – a leglátványosabban Ukrajnában és Moldovában –, hogy a gázár mindig „lereagálja” az Oroszországhoz, illetve Európához fűződő viszony alakulását.
Ébredő erő
Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője zárszavában azt fejtegette, hogy az Oroszországgal kapcsolatos európai alapföltevés – miszerint a gazdasági kapcsolatok modernizációhoz és konszolidációhoz vezetnek – mára megdőlt: az orosz gazdaság továbbra is az energiaimportból él, demokratizálódás helyett pedig a birodalmi ambíciók föléledése van napirenden.
Titkosszolgálati befolyás
Jávor szerint az energia az egyetlen terület, ahol Oroszország valóban szuperhatalom, és leplezetlenül használja is az erejét: egyre nyilvánvalóbb például, hogy titkosszolgálati eszközökkel és nyomásgyakorlással az egyes tagállamok energiapolitikáját is befolyásolni igyekszik, piacot teremtve a saját termékeinek.
A politikus hangsúlyozta: az EU-nak egyelőre nincsenek eszközei az uniós intézményekben már nyilvánosan tárgyalt kockázatok kezelésére, Magyarország pedig – amely a kiemelten veszélyeztetett tagállamok közé tartozik – sorozatosan olyan lépéseket tesz, amelyek növelik az orosz befolyást és a magyar kiszolgáltatottságot.
forrás: http://nol.hu/gazdasag/europa-orosz-energiaporazon-1606943
