JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Címke: korrupció

Polt és a tények

Közzétéve:

Polt Péter rendesen alákérdezős Magyar Nemzet-interjúban próbálja magyarázni a bizonyítványt, hogy miért is voltak képtelenek ráakadni a nyilvánvaló bűncselekményekre az Elios-ügyben, miért fél úgy Fidesz és annak a Legfőbb Ügyészségen működő alapszervezetei az Európai Ügyészségtől, és miért hülye mindenki Európában, akivel szembe megyünk az autópályán.

Szinte minden mondata aranyat ér az interjúnak, de most csak néhány az unióval kapcsolatos állításának mennék utána, amelyek jól illusztrálják, hogy az adatok szelektív használatával és szisztematikus csúsztatásával hogyan lehet a valóságnak pontosan az ellenkezőjét sugallni.

Polt az Legfőbb Ügyészség nyomozási teljesítményét mentendő az OLAF jelentések végrehajtásának kapcsán Írországot és Finnországot emlegeti. Hamár azonban idézget az OLAF éves jelentéséből, akkor nem ártana, ha ezt pontosan tenné, és nem csak szemezgetne az adatokból. Polt azt mondja, hogy Írországban és Finnországban 0 százalékban vették figyelembe az OLAF ajánlásait. Ha azonban jobban megnézi a főügyész úr, akkor láthatná, hogy Írország és Finnország együtt sem részesül tized annyi pénzzel sem a kohéziós alapokból, mint Magyarország:   Írország 1,19 milliárd euróban, Finnország pedig 1,47 milliárd euróban részesül a 2014-2020-as időszakban. Magyarország egyedül kap ugyanebben az időszakban 33,6 milliárd eurót . Magyarán a két országban gyakorlatilag alig használnak fel uniós közpénzt, szemben Magyarországgal. Ezzel (meg persze a rendszerszintű korrupció hiányával) összefüggésben Finnországban 3 ügyben, Írországban pedig 2 ügyben folyt OLAF vizsgálat, de ebből egyet még nem zártak le (15-ös ábra az OLAF jelentésében).

img_1274

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Magyarország esetében eközben 20 ügyről még nem döntött az ügyészség, és a 17 eldöntött ügyből  is kevesebb mint a felében 8 ügyben emeltek vádat, 9-ben egyáltalán nem. Tehát az összes ügyek száma is tizedannyi az említett országokban, mint Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy ha jobban megnézzük a 14-es ábrát is, akkor láthatnánk, hogy az OLAF vizsgálatok pontosan 0,00%-ban érintették a kohéziós alapokat ebben a két országban.

img_1273

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel szemben Magyarországon a teljes kohéziós alap költségvetésének közel 4%-át (3,92%) érintik az OLAF ajánlásai, ami egyébként az Uniós átlag 10-szerese. és az Unióban a legrosszabb mutató! Még Románia és Bulgária is jobban teljesít nálunk.

És egyébként ha megnézzük közelebbről, akkor az is látszik, hogy sem Finnországgal, sem Írországgal szemben nem indult OLAF vizsgálat 2017-ben, viszont csak Magyarországot érintően 10 nyomozás is indult. (4-es ábra)

img_1272

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül: mindig is világos volt, hogy Magyarországon a korrupcióval kapcsolatban egyetlen mindent felülíró szabály van. Az, hogy ez állami monopólium. A kormány meg a hatóságok szigorúan fellépnek a korrupció privatizálásával szemben. Itt a Fideszen kívül senkinek nincs joga lopni. Éppen ezért – és persze a statisztika kozmetikázása végett – az ügyészség eljár a kishalak ellen, azokkal szemben, akik saját szakállukra űzték a szakmát, vagy fideszesként eltérítették a közpénzek elcsalását a saját zsebük irányába. De a rendszer részét képező intézményes korrupcióval szemben Polt Péter soha, egyetlen érdemi lépést sem tett. Azok az ügyek érinthetetlenek és érintetlenek.

És még egy megjegyzés: az Európai Parlament választott politikai szerv, annak Költségvetési ellenőrző bizottsága is politikai szerv , mindig az volt, és mindig az is marad. És ezeknek a politikai szerveknek éppen az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a szakmai alapokon működő hatóságokat. Ezért van beszámolási kötelezettsége az ügyészségeknek és a Legfőbb Ügyésznek, az ÁSZ-nak vagy az ombudsmannak az Országgyűlés felé. Ez a népszuverentiás elve. Tehát, ha Polt Péter azt várja, hogy az EP-ben ne végezzenek politikai munkát, ahhoz, hogy együttműködjön az uniós parlamenttel, akkor Polt Péter nem csak hogy soha nem fog az EP-vel együttműködni. De ez azt is jelenti, hogy megkérdőjelezi a népszuverenitás elvét, és nem hajlandó az európai állampolgárok választott testületének, az Európai Parlamentnek az ellenőrzési jogosítványait elfogadni. Végső soron  nem kíván beszámolni a főügyész a népnek. Ami elég világos üzenet arról, hogy a népfelség helyett kinek fennhatóságát tekinti magára nézve kötelezőnek. Csak akkor itt nem az EP pártpolitizál, hanem Polt Péter.

Kezdeményezésünkre meghívja Polt Pétert az Európai Parlament Költségvetési ellenőrző bizottsága

Közzétéve:

A bizottság az uniós források otthoni elköltését ellenőrző másfél évvel ezelőtti magyarországi útjának folytatásaként a zöld frakció javaslata alapján hívta meg Polt Pétert, hogy megvitassunk egy sor olyan kérdést, ami már a tényfeltáró látogatásunk során is felmerült. Az Európai Ügyészséghez csatlakozás kérdése, a szervezett bűnözés elleni fellépés, vagy a nemzetközi együttműködések kérdése mellett a legfontosabb kérdésként az OLAF-jelentések magyarországi bizonyítékként való elfogadásának kérdése is napirendre kerül. Vajon miért nem tudja elfogadni az ügyészség az OLAF által gyűjtött információkat, és miért jutnak a magyar hatóságok számos kényes ügyben sorozatosan más következtetésre, mint az OLAF? Miért véli úgy számos ügyben az ügylszség, hogy az OLAF által gyűjtött bizonyítékok nem elfogadhatóak?

Megannyi kérdés, amire a bizottság választ szeretne találni, hogy megerősíthesse az uniós intézmények hatáskörét és hatékonyságát: Persze kérdés, hogy a bizottság szakmaiságától nincs-e a magyar ügyészség politikai befolyásoltsága túlságosan messze ahhoz hogy válaszokat találjunk?

És hát persze az Elios-ügyet is vizsgálta a bizottságunk, így azzal kapcsolatban is tele vagyunk kérdésekkel. Hogy most már akkor hivatalos-e, hogy a kormány nem kér az Elios-projektekre uniós támogatást (azaz elismeri-e hogy azok védhetetlenül korruptak), és ezzel Polt el tudja-e kerülni az ezzel kapcsolatos kínos kérdéseket, azt még nem tudjuk. Mi az elkezdett ellenőrzést végig szeretnénk csinálni, és Poltot megkérdezni az Elios-ügyről.

A képen a következők lehetnek: szöveg

Beismerő vallomás Elios-ügyben! – A kormány visszavonja az uniós támogatási kérelmet

Közzétéve:

Több egymástól független magyar és uniós forrás egybehangzó állítása szerint a magyar kormány kiveszi a Bizottságnak leadandó végleges számlacsomagból az Elios által megvalósított, az OLAF által vitatott közvilágítási projektek számláit. Azaz gyakorlatilag lemond az uniós finanszírozásról, reménytelennek ítélve, hogy meggyőzze Brüsszelt a projektek jogszerűségéről. Ez lényegében beismerése annak, hogy a Tiborcz István, foglalkozására nézve vő, érdekeltségébe tartozó cég törvénytelen, korrupt módon nyúlta le az uniós pénzt.

Az Elios projektjei még az előző, 2007-2013-as költségvetési ciklus támogatásaiból valósultak meg. Az uniós támogatások finanszírozása technikailag úgy néz ki, hogy az elnyert támogatásokat a magyar költségvetés megelőlegezi a nyerteseknek, és utólag nyújtja be a számlákat Brüsszelnek, ahonnan aztán a számlák fedezete utólagosan megérkezik. Ilyen benyújtásra a hétéves költségvetési ciklus végső lezárásáig van lehetőség. A 2007-2013 közötti időszak legeslegvégső lezárása most történik meg, azon számlák fedezetét biztosíthatja az EU, amelyeket legkésőbb ebben az utolsó csomagban a magyar kormány elküld. Az Elios-számlák jóváhagyására a fennálló viták miatt mindmáig nem került sor. Forrásaim szerint mivel a kormány képtelen volt meggyőzni a Bizottságot, hogy az OLAF-jelentés megalapozatlan, és az Elios-beruházások szabályszerűek voltak, ezért ebből az utolsó csomagból kivette Tiborcz István közvilágítási beruházásainak számláit, magyarán nem igényel uniós támogatást az Elios-projektekhez.

Ez egyfelől azt jelenti, hogy azt a 13 milliárd forintot, amit az Uniótól reméltek ezekhez a beruházásokhoz, magyar költségvetési forrásokból, a magyar adófizetők pénzéből kell fedezni. Minden magyar állampolgár, csecsemőtől aggastyánig, beleértve a hajléktalanokat és a legszegényebbeket, 1300 forinttal támogatja meg az Orbán-Tiborcz-család saját lábát. És ez csupán egyetlen elcsalt program.

Másfelől a kormány döntése a számlák visszatartásáról egyben beismerő vallomás is. Ők is elismerik, hogy az Elios-projekteknek semmilyen, Polt Pétertől különböző fórum előtt nincs esélye, bármilyen független ellenőrzés súlyosan korruptnak találná az ügyet. A legjobb, amit tehetnek, hogy bent tartják az egészet a saját kis mikrouniverzumukban, ahol az ügyészség, az ÁSZ és az összes többi hatóság a Fidesz szolgálatában tevékenykedik, és olyan csodákra is képesek, hogy röhögés nélkül kimondják, hogy az Elios-ügyben nem történt bűncselekmény.

Mindenképpen értékelem ezt az őszinteséget. A pénzt azért kérném vissza a magyaroknak. Az övék, nem Tiborczé.

Az Elios-jelentés nyomában

Közzétéve:

Az Elios-ügy világos bizonyítéka, hogy a a magyar állam végleg egy politikai maffiacsoport megszállása alá került, intézményei, szervezetei nem az ország, hanem ennek a csoportnak a szolgálatában állnak. Az ügyészség szégyenteljes szerecsenmosdatása mellett a minisztériumok is azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet eltussolni az ügyet, megakadályozni nem csak a nyomozást és a szankciókat, de az Elios-ügy OLAF-jelentésének titkolásával még azt is, hogy megismerhessük, mi is történt valójában. Az Elios-ügy maga a Fidesz-rezsim, mindannak a szimbóluma amiről az álszent kereszténykedés, a gyűlöletkampányok, a migrációs riogatás hazug színfalai mögött ez a rezsim ténylegesen szól. A Fidesz Orbán Ráchelnek az ország kifosztásával járó feltőkésítéséhez szerzett háromszor kétharmadot. Ezt támogatja minden fideszes szavazó. 

Majd’ 4 éve, 2015. novemberében indított nyomozást a rendőrség az Elios ügyben, majd bejelentésem nyomán az OLAF is vizsgálódni kezdett a gyanús közvilágítás-rekonstrukciós közbeszerzések kapcsán. Míg a magyarországi nyomozást nagyon gyorsan lezárták bűncselekmény hiányára hivatkozva, addig az OLAF elkészítette a jelentését. A Csalás Elleni Hivatal 2018 januárjában megküldte a jelentést a Kormánynak, és igazságügyi megkeresésben a Legfőbb Ügyészséghez fordult, így kénytelen-kelletlen újabb nyomozást indított a rendőrség, melyet novemberben ismét csak bűncselekmény hiányában lezártak. A napokban Hadházy Ákos parlamenti kérdésére válaszolva Polt Péter meg is erősítette, hogy ők ugyan nem vizsgálnak semmit Elios-ügyben.

Még 2018 januárjában levélben fordultam Lázár János miniszterhez, és kértem, hogy hasonlóan a 4-es metró ügyében született OLAF-jelentés nyilvánosságra hozatalához, az Elios-jelentést is tegyék a nyilvánosság számára elérhetővé. Lázár természetesen még csak válaszra sem méltatott, ahogyan utóda, Gulyás Gergely sem.

Nyáron az EP Költségvetés ellenőrzési bizottságának tagjaként lehetőséget kaptam az OLAF-jelentésbe való betekintésre, és az abban olvasottak alapján egyértelművé vált, hogy súlyos, rendszerszintű csalás folyt az Elios szinte valamennyi projektjénél. Egyértelművé vált, hogy a jelentés nyilvánosságra hozatalához fűződő közérdek legalább olyan jelentőségű, mint a 4-es metró esetében volt. Erre tekintettel 2018. július 20-án állásfoglalást kértem Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökétől, hogy milyen feltételekkel hozhatja nyilvánosságra a Kormány az OLAF-jelentést. Péterfalvi Attila szerint az ekkor még folyamatban lévő nyomozás érdekei miatt erre nem volt lehetőség, idézem szó szerint: „Jelen helyzetben tehát a nyilvánosságra hozatalnak olyan eljárásjogi akadálya van, amely a nyomozás lezárultáig – a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát figyelembe véve – nem feloldható”.

Ahogyan korábban említettem, november 6-án lezárták a nyomozást. Az adatvédelmi biztos állásfoglalásában foglalt akadály tehát már nem állt fent, ezért közérdekű adatigénylésben kértem a jelentés kiadását Polt Pétertől és Palkovics Lászlótól.

A Legfőbb Ügyészség elutasította igénylésemet, mondván, hogy az OLAF ajánlása feljelentésnek minősül, ezért az ügyiratok részét képezi, így az abba való betekintésre csak az jogosult, akinek az eljárás lefolytatásához vagy annak eredményéhez jogi érdeke fűződik. Tehát véleményük szerint európai parlamenti képviselőként Magyarországon nem ismerhetem meg az európai pénzek elsíbolását vizsgáló OLAF jelentést – Brüsszelben ezzel szemben lehetőségem volt a betekintésre, az ügyészség tehát olyasmitől tilt el, amire egyébként jogom van az EU-ban, csak épp Magyarországon nem. A magyar ellenzéki EP-képviselőket kevesebb jog illeti meg hazájukban, mint az EU-ban.

Ennél is érdekesebb volt azonban Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) válasza. Palkovicsék ugyanis válaszukban nem sokat foglalkoztak azzal, hogy a Kormány számára elküldött jelentést kértem el, egyszerűen arra hivatkozva utasították el az igénylésemet, hogy ők nem adatkezelők. Levelükben még azt is kifejtették, hogy szerintük az európai intézmények sem hozhatják azt nyilvánosságra azt, idézem:

„az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló Európai Parlament és a Tanács 1049/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdése szerint az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a többek között a bírósági eljárások védelmét, továbbá az ellenőrzések, vizsgálatok célját kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.” Továbbá konkrétumok nélkül hivatkozik a minisztérium arra is, hogy az Európai Bíróság esetjoga elismeri, hogy az OLAF vizsgálati dokumentumai lezárt vizsgálatok során is mentesülnek a nyilvános hozzáférés alól.

Az ITM levelében nem tért ki arra, hogy szerintük a 4-es metróról szóló jelentés nyilvánosságra hozatalához miért fűződött nyomós közérdek, az Elios jelentéshez pedig miért nem. Ahogyan azt sem fejtette ki, hogy miért volt adatkezelő a Kormány a 4-es metró jelentés esetén, az Eliosnál miért nem. Mindenesetre ezeket a kérdéseket feltettem Palkovics miniszternek is, várom a válaszát. A mostani levelük alapján mindenesetre a kormány vagy súlyosan megsértette az uniós és hazai jogot, amikor nyilvánosságra hozta a 4-es metró OLAF-jelentését, vagy volt valami olyan KÖZérdek, ami indokolta annak nyilvánosságát, de nem áll fenn az Elios-ügyben, vagy egyszerűen összekeverik a miniszterelnök bűnöző vejének érdekeit a közérdekkel.

Az mindenesetre egyértelmű, hogy a kormány és az ügyészség elkeseredetten harcol az ellen, hogy a miniszterelnök közvetlen családját kínosan érintő csalással kapcsolatban bármilyen érdemi vizsgálat lefolyjon, a megfelelő szankciókat kiszabják, vagy akár csak hogy a tények nyilvánosságra kerüljenek. A magyar ügyészség, közigazgatás, minisztériumok fő tevékenysége ma nem az ország szolgálata, hanem egy köztörvényes alak, a miniszterelnök vejének mosdatása.

Kinek jó Paks2?

Közzétéve:

west_hungaria_bau_fit_1200x10000

 

Nem kétséges: amit az elmúlt években műveltek, annak következményei tartósan velünk maradnak.

Mióta a magyar kormány megkötötte az értelmetlen, drága, környezetkárosító, orosz függést okozó paksi bővítésről szóló megállapodást Oroszországgal, azóta feszít a kérdés, hogy vajon kinek a kedvéért erőltetik, kinek jó ez az egész, mert Magyarországnak biztos nem.

Ma két információ is napvilágot látott, ami segít megválaszolni a kérdést. Kiderült egyrészt, hogy egy friss tendert a beruházás egy kulcsfontosságú elemére Mészáros Lőrinc illetve Tiborcz István érdekeltségei nyertek el. A szerződés arra a Tartalék Vezetési Pontra vonatkozik, ahonnan az egész atomerőművet irányítani lehet, amennyiben egy baleset eredményeképpen az eredeti vezérlőterem használhatatlanná vagy elérhetetlenné válik. Alapvető fontosságú, hogy itt semmiféle hiba ne csússzon be, vészhelyzet esetén nagyjából az múlhat ezen, hogy elszáll-e az atomerőmű, nukleáris sivataggá változtatva a Kárpát-medencét. Erre a kulcsfontosságú feladatra Paks2 esetében a legtapasztaltabb, legmegbízhatóbb céget szemelték ki. No, nem az atomerőmű építésben, vagy ilyen stratégiai fontosságú beruházásokban, hanem a közpénzeknek az Orbán-család felé való terelésében tapasztalt és megbízható cégekről beszélünk, a Mészáros és Mészáros Kft.-ről, illetve az Orbán vejéhez köthető West Hungária Bauról.

Mindenki megnyugodhat, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező, kiemelkedő képességű cégekről van szó. A Mészáros és Mészáros Kft. lényegében egy, az utóbbi években politikai utasításra, közpénzekkel mesterségesen felhizlalt Família Kft. A West Hungária Bau nevét pedig olyan feledhetetlen emlékű projektek őrzik, mint a háromszor átadott, de utána is repedező, ázó, porló Várkert Bazár. A WHB tapasztalatait az efféle kiemelt kockázatú nukleáris beruházásokban az is alátámasztja, hogy a fellengzősen Energetikai Divíziónak nevezett egységük panelházak és egyetemi kollégiumok hőszigetelésével is foglalkozott már. Sőt, a Paksi Atomerőmű homlokzatának kifestésébe is bevonták őket, hogy amikor felmerül majd a kérdés, hogy milyen alapon nyeri el a paksi bővítési tendereket a miniszterelnök családja, akkor annyit fel lehessen mutatni a kínos feszengés közepette, hogy legalább jártak már Pakson.

A másik hír szerint újabb, a paksi bővítésbe beszállító magyar cég került orosz ellenőrzés alá. A 444.hu cikke bemutatja azt is, hogy már korábban elkezdtek teret nyerni az oroszok a Paks2 potenciális beszállítójaként felmerülő cégekben.

Ha valakinek eddig kérdéses volt, most már tisztábban látjuk, kinek van szüksége Paks2-re. Mészáros Lőrincnek, a saját lábon gyarapodó Tiborcz Istvánnak, a többi kormányközeli sötét oligarchának, meg az oroszoknak. És ami az ő érdekük, az ma egyenlő a kormámnyzással. Hogy az érdekeik érvényesítése adott esetben nukleáris kockázatot eredményez? Hogy a sokat reklámozott 40 %-os magyar beszállítói részaránynak a töredéke sem fog teljesülni, mert mindenre ráteszik a kezüket az oroszok, a megmaradó morzsákat pedig egy kicsit tágasabb cellára való, a miniszterelnök közvetlen környezetét alkotó oligarchakör fogja felporszívózni? Hogy az egész ország évtizedekre ráfizet az egészre? Ezek a szempontok ma nem részei a kormányzati döntéshozatalnak. Ha definiálni kéne a Bogár László által oly sokat és oly nagy kedvel emlegetett komprádor burzsoázia fogalmát, akkor elég lenne egy Orbán Viktor családját és közvetlen barátait ábrázoló csoportfényképet elővenni. Egy egész ország legalább két generációjának életét emésztik fel, hogy magánjetekkel röpködhessenek Chelsea meccsekre. Amit eddig afrikai diktátoroktól, dél-amerikai államfőktől, párttitkárból örökös vezetővé átalakult közép-ázsiai csinovnyikoktól láttunk, az ma itt történik meg velünk. Mert hagyjuk, hogy megtörténjen.

Párbeszéd:  ÁFA csalások  ellen is ható irányelvet fogadott el az Európai Parlament

Közzétéve:

 

Az Európai Parlament is megszavazta ma az unió pénzügyi érdekeit a büntetőjog eszközeivel védő irányelvet, figyelmet fordítva végre az ÁFA-csalások problémájára is. A parlamenti vitában Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselője rámutatott, hogy az irányelv elfogadása fontos, de önmagában nem elégséges feltétele az európai csalás és korrupció elleni hatékony küzdelemnek. Ehhez szükség van a büntetőjogi eszközökkel is rendelkező Európai Ügyészségre is. Aggodalomra ad okot viszont, hogy egyes nagy uniós támogatásokban részesülő országok kimaradnak belőle. A FIDESZ képviselői a szavazáson jelen voltak, de nem nyomtak gombot, jelezve ezzel is, hogy ők az ÁFA-csalások pártján állnak.

Az Európai Parlament ma, a fideszes képviselők nélkül is, nagy többséggel   megszavazta az Európai Unió Tanácsa által elfogadott jogszabály tervezetet, amely ezzel az EU pénzügyi érdekeit a büntetőjog eszközeivel védő irányelvvé vált. Jávor és a Zöldek frakciója sikeresen küzdött az egyeztetések során azért, hogy – a Tanács eredeti szándékával ellentétben – a forgalmi adóval kapcsolatos  bűncselekmények, különösen a határokon átnyúló ÁFA csalások is részét képezzék az irányelvnek.

A zöldpárti képviselő a vitában elmondta, hogy ez az irányelv alapvető fontosságú lépés, de megvalósításához szükség van az Európai Ügyészségre (EPPO) is, hogy az EU a saját pénzügyi érdekeit hatékonyabban megvédhesse, hiszen nélküle a tagországok nyomozó hatóságai saját maguk dönthetik el, hogy a közösségi érdekeket milyen mértékű védelemben részesítik. Az Európai Ügyészség  nélkül nem biztos, hogy a nemzeti hatóságok megfelelő szintű védelmet biztosítanak a közösségi érdekeknek, ha az ellentétes a tagállami politika vagy éppen politikusok érdekeivel. Nem tűnik véletlennek, hogy az uniós pénzek két legnagyobb haszonélvezője, Lengyelország és Magyarország nem kíván részt venni az európai szintű ügyészségi együttműködésből.

Jávor Benedek figyelmeztetett, hogy a kimaradásnak sajnos hosszabb távon lemorzsolódás lehet a következménye: valós veszély ugyanis, hogy az Unió az Európai Ügyészségben való részvételt teszi az uniós pénzek felhasználásának előfeltételévé.  Minden magyar állampolgár  érdeke, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra az uniós pénzek szabályos és hatékony elköltése és az uniós ügyészséghez való csatlakozás érdekében.

Strasbourg-Budapest, 2017. július 5.

Hatékony küzdelem a korrupció ellen- Konferenecia a Transparency Magyarország szervezésében.

Közzétéve:
Május 5-én, pénteken beszédet mondtam és egy panelbeszélgetésben is részt vettem Budapesten egy nemzetközi konferencián, ahol a korrupció elleni küzdelemről, a magyar és az EU-s szervek szerepéről, a Párbeszéd által javasolt, és a parlamentben már négyszer beterjeszetett Korrupcióellenes Ügyészségről, valamint a fölállítandó Európai Ügyészség működéséről  volt szó. Meggyőződésem, hogy a korrupció ellen hatékonyan föllépni csak valódi nyomozati hatáskörrel rendelkező Európai Ügyészség  tudna. Ma Magyarországon a Legfőbb Ügyészség a Fideszt kínosan érintő ügyekben nem jár el, ezért hazánkban is szükség lenne korrupció ellen küzdő önálló ügyészségre. A rendezvényen többek között fölszólalt Giovanni Kessler, az OLAF (Európai Csaláselleni Hivatal) igazgatója, Laura Codruța Kövesi, Románia Korrupció Elleni Nemzeti Igazgatóságának (DNA) vezető főügyésze is.
A rendezvény részleteit itt találhatják, az ott készült videó pedig itt is megtekinthető.
A konferenciáról írt a Portfolio.hu, a Népszava és a Hír TV.

Párbeszéd: Korányi projekt – lehullt a lepel a korrupcióról

Közzétéve:

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti képviselőjének kezdeményezésére a Közbeszerzési Hatóság vizsgálatot indított a politikus tudomására jutott szabálytalanságok ügyében. Az eljárás keretében a Közbeszerzési Döntőbizottság megállapította, amit eredetileg az EP-képviselő is kifogásolt, hogy a projekt kivitelezése során számos esetben a kiviteli tervben szereplő tételeket gyengébb minőségű, olcsóbb anyagokkal helyettesítették. Ezzel hozzávetőlegesen 200 millió forint plusz nyereséget trükközött ki magának a nyertes ajánlattevő Swietelsky Kft. és a Hőszer-Trade Kft. alkotta konzorcium.

Jávor Benedek egy évvel ezelőtt fordult a Közbeszerzési Hatósághoz, mert tudomására jutott, hogy a Korányi Projekt kivitelezése során a műszaki kivitelezéssel kapcsolatban súlyos szabálytalanságok merültek fel. Tájékoztatta a Hatóságot, hogy a megvalósítás során műszaki egyenértékűségre hivatkozva nagyságrendekkel silányabb, gyengébb minőségű termékek kerültek beépítésre és vélhetően a tűzoltóság az építési hibák miatt nem engedte birtokba venni az épületet.

A Hatóság elnöke a Közbeszerzési Döntőbizottságnál kezdeményezte az ügy kivizsgálását, amely szakértő kirendelése után megállapította, hogy a hőszigetelés, lámpatestek, nyílászárók, gumiburkolatok, betonozási és szigetelési munkák, homlokzatburkolás, bádogos munka, és tűzgátló ajtók esetében a kiviteli tervben szereplő termékekkel műszakilag nem megegyező, azoknál olcsóbb és rosszabb minőségű termékeket építettek be. A Döntőbizottság szerint ez nem csupán azt eredményezte, hogy a kivitelező jogellenesen spórolt meg magának nagyjából 200 millió forintot, de azt is, hogy a közbeszerzés során a jobb minőségű termékekre tett ajánlatot, majd ezeket silányabbal pótolta, lényegében kizártak olyan ajánlattevőket, akik a jobb minőségű termékekre nem tudtak ajánlatot adni. Ezért a Döntőbizottság mind az ajánlatkérő Semmelweis egyetemre, mind pedig a Swietelsky és Hőszer-Trade Kft. konzorciumra 10-10 millió forint bírságot szabott ki.

Megállapításra került tehát, hogy egy jól megtervezett korrupciós módszerrel százmilliós kárt okoztak az országnak. Örvendetes, hogy a Párbeszéd képviselőjének fellépése nyomán egy korrupciós kiskapu bezárulhat, megakadályozva hasonló trükkök alkalmazását más esetekben. Ugyanakkor értetlenül állunk azelőtt, hogy az ügyészség miért nem indított nyomozást az ügyben, annak ellenére, hogy Jávor Benedek már 2015 decemberében feljelentéssel fordult a Legfőbb Ügyészséghez és azt  a Fővárosi Ügyészségnek továbbküldték. A Fővárosi Ügyészség feljelentés-kiegészítést rendelt el egy éve.

Jávor Benedek az új fejlemények fényében ismételten az ügyészséghez fordul, a büntetőjogi felelősség megállapítása érdekében.

Brüsszel-Budapest, 2017. január 23.

 

(Kép forrása: Semmelweis Egyetem)

M4: Teljes nyilvánosságot a metróbotrány dokumentumainak

Közzétéve:

A rendszerváltás utáni korszak legnagyobb korrupciójának nevezte az Orbán-kormány képviselője az M4 metróvonal ügyét. A Párbeszéd szerint az ügy súlya nem teszi lehetővé a további sumákolást: teljes adatnyilvánosságot és azonnali felelősségrevonást követelünk, tekintet nélkül a bűnösökpárthovatartozására.

 

Hogy a négyes metró bűzlik a korrupciótól, abban egyetértünk Csepreghy Nándorral: a forgalmi adatok a létezését sem indokolják, a sokszorosára drágult építés közben, a projekt beszerzéseit a teljes átláthatatlanság jellemezte. Csakhogy a beruházás fele (és a drágulás nagyobbik része) az Orbán-kormány időszakára esett, a szerződések átláthatóságáért ők sem tettek semmit, ráadásul ki sem vizsgálták a botrányos beruházást, minden eddigi vizsgálatot az uniós illetékesek végeztek el. Az eredményt pedig Orbánék azóta is titkolják, csak a számukra kedvező tényeket mazsolázzák ki a titkos anyagból.

A Párbeszéd megerősíti, hogy valóban súlyos korrupciós ügyről van szó: a mi információink is azt igazolják, hogy a lopás átíveli a 2006-tól 2014-ig terjedő korszakot, vagyis az elmúlt tíz év összes kormánya és fővárosi vezetése isérintett benne.  Korábban Jávor Benedek már az Európai Csalás Elleni Hivatalnál vizsgálatot is kezdeményezett a projekt részét képező metrókocsik beszerzésével kapcsolatban. Ezért a teljes vizsgálati anyag azonnali nyilvánosságra hozatalát és az összes felelős megbüntetését követeljük, tekintet nélkül arra, hogy ki van jóban közülük Orbán Viktorral. Az ügy arra is rámutat, hogy elodázhatalan az Európai Ügyészség létrehozása: ha a magyar kormányon múlik, erről a lopásról ugyanúgy nem tudnánk semmit, mint az uniós támogatásokat fosztogató többi politikai rablóakcióról.

 

Budapest- Brüsszel, 2017. január 16.

 

Jávor Benedek

európai parlamenti képviselő

Párbeszéd

 

(fotó: Nyitrai Dávid; kép forrása: bkk.hu)

Párbeszéd: A korrupció a kormányváltás után is zavartalan

Közzétéve:

A kormányokon és fővárosi vezetéseken átívelő korrupció miatt a magyar adófizetők számára jó eséllyel további tízmilliárdokba kerül majd az így is rekord-drágán modernizált 2-es metró. A Párbeszéd szerint ugyanakkor nincs rá magyarázat, hogy ha valóban visszaélés történt, akkor annak feltárása miért tartott hat évig: erős a gyanúnk, hogy a sokasodó jelenkori metróbotrányokról próbálják elterelni figyelmet a felmelegített történettel.

Testre szabott, megbundázott közbeszerzési pályázattal nyert a francia Alstom a 2-es metró szerelvény-beszerzési pályázatán – állítja egy ifjú fideszes a híradóban, Tarlós István pedig szomorúan bólogat, mint aki most hall ilyesmiről először. Könnyen lehet, hogy a jó tíz éves sztori valós (a beszerzésről 2006-ban döntöttek), ám egyrészt a névre szóló közbeszerzésekből azóta a Fidesz egész rendszert épített, másrészt 2010 óta ők kormányoznak, náluk van az ügy összes dokumentuma – kevéssé hihető, hogy hat év kellett a papírok elolvasásához. Sokkal valószínűbb, hogy a habonyi kommunikációs iskolát követve a naponta lerobbanó, kigyulladó, eltévedő metrók botrányait igyekeznek elszürkíteni a régi históriával.

A Párbeszéd szerint üdvözlendő, ha mostantól főbenjáró bűn lesz a Fidesz-központban kiválasztott nyertesekre szabni a közbeszerzési pályázatokat. Ettől azonban még tény, hogy Magyarországon és a fővárosban változatlanul rendszerszintű a korrupció, ami most újabb tízmilliárdokba kerülhet az adófizetőknek. Ha valóban korrupt volt az Alstom-szerződés, akkor azt már 2010-ben föl lehetett volna bontani – ehelyett sikerült az egész szisztémát az Orbán-kormány alatt lekopírozni a 4-es metrónál, amelynek a brüsszeli vizsgálódás nyomán ugyancsak tízmilliárdos nagyságrendű támogatásvesztés lehet a következménye.

A korrupciómentesítéssel maximálisan egyetértünk, de azt javasoljuk a kormány és a főváros jelenlegi irányítóinak: ha igazán sokat akarnak spórolni az országnak, kezdjék inkább magukon.

 

Brüsszel-Budapest, 2017. január 10.

 

(kép forrása: wikipedia)