JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Újabb titok Pakson – mondjunk búcsút a magyar cégek részvételének

Nagyjából elszállt a magyar beszállítói részarány jelképesnél nagyobb aránya a paksi bővítésben, az erre vonatkozó pontos számokat azonban titkolják. A kormány persze nem volt ennyire szemérmes, amikor 40 százalékos magyar részvétellel hitegette az országot, ami ugyan már akkor sem volt hihető, de politikai propagandaeszközként megetették vele az országot. A valóságban ezt a 40 százalékot még az orosz-magyar szerződésbe is csak úgy írták bele, hogy „törekedni kell a minél magasabb, lehetőség szerint 40 százalékot elérő magyar beszállítói részarányra”. Tudjuk, hogy az ilyen törekvések a valóságban mennyire tarthatók be. Az élet azóta azonban mindezt teljesen felülírta. Az EU úgy hagyta jóvá azt, hogy verseny nélkül az oroszoknak ajándékoztuk a projektet, hogy a Roszatom által elvégzett 45 százaléknyi munkán felül mindenre átlátható, nemzetközi közbeszerzést kell kiírni. Ami szinte teljes egészében ki fogja szorítani a magyar cégeket, a legegyszerűbb építési munkákat leszámítva. Örülhetünk, ha 10 százalék fölé tornázható a magyar részvétel.

Csak a legegyszerűbb munkáknál számíthatunk magyar beszállítói részvételre - kerítésépítésben például verhetetlenek vagyunk (A paksi atomerőmű kerítése - fotó: Huszti István/index.hu)
Csak a legegyszerűbb munkáknál számíthatunk magyar beszállítói részvételre – kerítésépítésben például verhetetlenek vagyunk (A paksi atomerőmű kerítése – fotó: Huszti István/index.hu)

Paks2 valójában szinte semmilyen pozitív hatással nem lesz a magyar gazdaságra, nem teremt sem piacot a magyar cégeknek, sem magyar munkahelyeket – szemben azzal, ha ezt a pénzt megújuló energiaforrásokra és épületszigetelésekre költenénk. Az eladósodás és a magas energiaárak, amiket okozni fog, viszont komoly terhet jelent majd, és súlyosan rontani fogja a magyar gazdaság versenyképességgét. Cserébe azt a 10 százalékot Mészáros Lőrinc meg Garancsi István, azaz Orbán Viktor az ő kesztyűbábjukba dugott keze azért majd megnyeri.

Kíváncsi voltam mindenesetre, hogy vajon az EB jóváhagyását követő új helyzetben milyen módon szabályozták a közbeszerzésre és a magyar részvételre vonatkozó kérdéseket. A Paks2-nek küldött adatkérésemre kapott válasz szerint erről valóban kötöttek egy külön megállapodást, ami azonban – minő meglepetés! – üzleti titok. Bezzeg a megalapozatlan 40 százalékos blöfföt annak idején nem titkolták ennyire, mint most azt, hogy mi is lesz a valóság. A fideszes alternatív valóság megint nagyot megy, csak az árát mi fogjuk megfizetni.

#paksihazugságok #stoppaks2 #állítsukmegőket

Ha szeretnéd támogatni a Paks2 megállításáért folytatott kitartó munkám, akkor jelentkezz a közösségbe,


„Megállítjuk Paks2-t! Csatlakozz, szerveződj!” facebook-csoport

kozerdeku_20180112_valasz_page_1

Győztek a pomogácsok?

„A magyarok kétharmada szerint Soros György Pártja elindul a választáson” – olvasom a híreket. A magyar politika már korábban kiküszöbölte eszköztárából a racionális érvelést, amely egyébként minden politikai cselekvés alapja kéne, hogy legyen. A közösség előtt álló feladatok megoldásának helyes módjairól folytatott vita az, amit tulajdonképpen politikának hívnak. Még akkor is, ha ez persze értékválasztásokról és érzelmekről szóló vita is egyben, a demokratikus politika nem nélkülözheti az érvek ütköztetését. Ez Magyarországról jó ideje eltűnt, hogy helyét valamiféle atavisztikus háborúskodás váltsa fel, amelynek tétje már rég nem a közösség gondjainak a megoldása, hanem a tőlünk különböző javaslatokkal előállók legyőzése és kiszorítása a közösségből.
Mostanra azonban nem csak az érvelés, mint a fennálló viták rendezésének módja tűnt el, hanem a magyar politika megszakította kapcsolatát a valósággal is. Homályos mítoszok, a propaganda kreálta fenyegetések, szorongások kiaknázásának versenye folyik helyette. Soros György Pártjával szemben mozgósíthatók a Fidesz szavazói, és Nostradamus jóslataiból vezetik le a kormányzati döntések helyességét az általuk uralt televízióban. Lázár Ervin meséjének pomogácsai végleg maguk alá gyűrték a politikacsinálást Magyarországon. Azzal a különbséggel, hogy Lázár Ervin meséje emberi, szórakoztató és a végén minden jóra fordul. Szemben a magyar kormánypolitikával, ami embertelen, nyomasztó, és nem kell Nostradamus ahhoz, hogy megjósoljuk, hogy nagyon ronda vége lesz.

A rettenetes pomogácsok (fotó: petőfi Irodalmi Múzeum)
A rettenetes pomogácsok (fotó: petőfi Irodalmi Múzeum)

Ebben a helyzetben bármiféle ellenzéki politikai cselekvés súlyos választással néz szembe. Ragaszkodik-e a politika eredeti értelméhez, és annak eszközeivel vívja küzdelmét az alternatív valóság színesben, 3D-ben előadott rémtörténeteivel, ami elég reménytelen vállalkozásnak tűnik? Hiszen ami eleve abszurdnak van kitalálva, azt nem lehet logikus érvekkel legyőzni. Vagy idomul az új játékszabályokhoz, és ellenkező előjelű mitológiai szörnyeket, félelmeket, hamis mítoszokat gyárt a győzelem érdekében – Godzilla vs. Predator harccá alakítva a magyar közéletet? Amivel viszont megkérdőjelezhetővé válik a különbség a kormányzati őrület, és a vele szemben kínált alternatíva között.
Az ellenzék pártjai által követett vegyes stratégia, a racionális érvek hangoztatásának keverése a dilivonatra való felüléssel (határon túli magyarok elleni uszítás, stb.) se nem látszik eredményesnek, se nem túl koherens. Védelmü(n)kben el kell mondanom, hogy én sem tudom, mi vezethet eredményre. Hiszek az értelmes közéleti érvelésben és párbeszédben, mint a hosszú távon helyes politikai döntésekhez vezető egyetlen használható útban. Elég erős-e ez a pomogácsokkal szemben? Lázár Ervin meséjében igen. Hinnünk kell abban, hogy végső soron ő jobban tudja, mint Habony Árpád.

http://hvg.hu/itthon/20180129_A_magyarok_ketharmada_szerint_Soros_Gyorgy_elindul_a_

Az új EU-s energiapolitika csapás Paks II.-re

A közelmúlt legfontosabb, bár talán nem a legszexibb energiapolitikai híre nem az, hogy Mészáros Lőrinc bevásárolta magát a magyar energiaszektorba. Nem is a Paks II.-t érő sorozatos csapások a rémes közvéleménykutatási adatoktól a földrengésveszélyességen és az orosz mintaerőművek halasztásán át az osztrákok döntéséig, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak a projekt miatt. Hanem – bármilyen hihetetlenül hangzik – az Európai Parlament három szavazása.

A napokban szivárgott ki az IPCC belső jelentése, mely szerint szinte minden esélyünk elveszett, hogy a klímaváltozást a Párizsi Egyezményben foglalt 1,5 fok környékén tartsuk, a késlekedés, az országok csekély ambíciója, Amerika kiszállása, és sok más miatt. Ha nagyon összekapjuk magunkat, akkor talán van még matematikai esély. De ehhez azonnali, határozott intézkedésekre van szükség. Ezzel párhuzamosan szavaztunk a múlt héten az uniós Tiszta Energia Csomag jelentős részéről, ami a  klímaváltozás megállítása szempontjából kulcs-fontosságú javaslatokat tartalmaz. Itt volt az esély, hogy csavarjunk egyet a helyzeten, és visszahozzuk magunkat a meccsbe: egy kellően erős csomag vissza tudja adni a reményt. Három javaslat volt terítéken: a megújuló energia irányelvről, az energiaunió irányításáról és az energiahatékonysági irányelvről. Ez utóbbinak én voltam a zöld árnyékelőadója, vagyis a saját frakcióm részéről én tárgyaltam a parlamenti álláspontról a többi frakcióval és mindhárom tervezetben sikerült sikereket elérni a parlamenti álláspont kialakítása során. Nem mondanám, hogy megoldottuk a nehézségeket, de sokat léptünk előre, hogy közelebb kerüljünk a célhoz. Ez pedig Magyarország számára is komoly kötelezettségeket ír elő.

Maroš-Šefčovič, az Energiaunióért felelős bizottsági alelnök, és Miguel Arias Cañete energiaügyi biztos a Tiszta Energia Csomag bejelentésekor
Maroš-Šefčovič, az Energiaunióért felelős bizottsági alelnök, és Miguel Arias Cañete energiaügyi biztos a Tiszta Energia Csomag bejelentésekor

A tagállamokra vonatkozó kötelező energiahatékonysági célok előírása az egyik fontos lépés a Párizsi Egyezményben foglaltak teljesítéséhez, itt sikerült a Parlamentben komoly eredményt elérni: szemben a Tanács 27%-os és a Bizottság 30%-os javaslatával, a Parlament legalább 35%-os célt fogalmazott meg a 2030-ig teljesítendő energiahatékonyság javulás területén. Az irányelv a tagállamokra vonatkozó hosszútávú célok mellett évenként teljesítendő részelvárásokat is megfogalmaz. Évenként legalább 1,5 százalékos tartós energiahatékonyság javulást ír elő, amit a tagállamoknak szabadon választott ösztönző intézkedésekkel kell elérniük. Ezek az eszközök lehetnek közvetlen támogatások vagy akár adókedvezmények is, amit a hatékonyságjavulást elősegítő és elérő gazdasági szereplők kaphatnak. Az energiahatékonysági céloktól nem csak az üvegházhatású gázok kibocsátási szintjének csökkenését várjuk. A lakossági programok (például intenzív épületszigetelések, felújítások támogatása) révén csökkenni fog a háztartások fogyasztása, ez pedig csökkenő energiaszámlákat eredményez. Az energiahatékonyság a legjobb eszköz az energiaszegénység felszámolására. Ráadásul tartós, független a kormányzati jóindulattól, és klímaszempontból is hatékony.

A megújuló energia irányelv esetében is a Parlament által elfogadott javaslat a legambiciózusabb. A tagállamokra vonatkozó 2030-ig elérendő célok tekintetében a Bizottság és a Tanács gyengébb 27%-os javaslatához képest a Parlament itt is 35%-os részarányt fogadott el, ami tagállamok megújuló energia felhasználásának részesedésére vonatkozik a teljes energiafelhasználásban. (Külön öröm számomra, hogy a pálmaolaj bioüzemanyagokban történő felhasználását is 2021-től megtiltja ez az irányelv. Korábbi erőfeszítéseim a pálmaolaj európai keresletének csökkentésére megtérülni látszanak, így véget vethetünk a felesleges erdőirtásoknak, ami hatalmas előrelépés a malajziai és az indonéziai erdők eltűnésének megfékezése felé.

Végül az. energiaunió irányításról szóló irányelvben válhat teljessé az EU klíma és energia-csomagja, mivel ez megteremti az intézményi kereteit is a párizsi klímacsúcson tett uniós vállalások végrehajtásának. Továbbá fontos, hogy először az unió történetében az ún. karbon költségvetés jogalkotásba került, és hogy EU elkötelezte magát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti 80-95 százalékkal történő csökkentésére 2050-ig.

Az EP szavazásának eredménye egy olyan csomag, ami ugyan lehetne ambiciózusabb (mind az energiahatékonyság, mind a megújulók területén jobban örültem volna a 40 százalékos célnak, és jónéhány kiskapu bezárásának), de összességében jelentős előrelépés.

A megújuló energia napja felemelkedőben
A megújuló energia napja felemelkedőben

Viszont a következményei a magyar energiapolitikát is befolyásolják, és újabb csapást jelentenek a paksi bővítésnek. A magas energiahatékonysági célok (végső soron jelentős energiaigény csökkentés) aláássa az új atomerőmű szükségességét, amelyet évi 1-1,5 százalékos energiafogyasztás-növekedéssel támasztott alá a kormányzat. Ha ehelyett intenzív energiaigény csökkenés lesz, akkor egész egyszerűen nem lesz szükség a drága, értelmetlen bővítésre és az ott termelt energiára.. A magas, EU-s szinten 35 százalékos megújulós célok, (amelyektől valamelyest a nemzeti célkitűzések eltérhetnek, de 10 százaléknál nagyobb elétérést nem fognak tolerálni) pedig szintén nehezen teljesíthetők 2030-ra. Ekkor minimum 25 százalék megújuló részarányt kéne Magyarországnak teljesíteni, miközben éppen együtt üzemel a 4 régi és a 2 új paksi blokk, amelyek önmagukban a magyar energiaigény 70-80 százalékát fogják megtermelni. Ha erre rárakjuk a 25 százalékos megújulós célt, akkor semmilyen más erőműnek nem marad hely a rendszerben. Ami nem csak életszerűtlen, de konkrétan lehetetlen. Mind a megújuló energia termelés, mind az atomerőművek erősen szabályozásigényesek. Az előbbiek azért, mert ingadozik a teljesítményük, az utóbbiak meg épp azért, mert nem, és nem tudják követni az energiafelhasználás hullámzásait. Mindkettő mellé komoly szabályozó kapacitás szükséges, ami leginkább gyorsan indítható gázturbinás erőműveket jelent. Amiknek viszont az így kialakult körülmények között nincs helye a rendszerben. Paks II.-vel vagy teljesíthetetlenek az uniós klíma- és energiacélok, vagy totálisan instabil a magyar energiarendszer.

Most kéne még hátraarcot csinálnia a magyar kormánynak, amikor még viszonylag kisebb veszteséggel kiszállhatnánk a paksi rémálomból, és helyette abba az irányba mozogni, amerre Európa (és a világ) megy. Nem csak több ezer milliárd forintot spórolnánk meg, de megúsznánk az orosz függés és a környezeti ártalmak mellett az uniós előírások masszív megsértését is. Ja, és jobb lenne a magyar gazdaságnak, hazai munkahelyek jönnének létre, visszaszorítanánk az energiaszegénységet, megúsznánk a Duna felfűtését és megúsznánk az elkerülhetetlen atomerőművi kockázatokat. Tudom, egyik sem olyasmi, amivel a jelenlegi kormányzat foglalkozik, ha komolyabb adag ellopható pénzt lát. Csakhogy addig-addig ügyeskedtek Pakssal, hogy ma már a magyar beszállítói részarány az inkább jelképes kategóriába csúszott vissza. Így pedig a Mészáros&Garancsi fémjelezte oligarchavilág számára lenyúlható pénz is minimális lesz. Ott tartunk, hogy már nekik sem különösebben előnyös az egész. Most csak az szól a projekt mellett, ha direkt élvezik, hogy az országot tönkreteszik vele.

Az új európai energiapolitikáról egy rövid videóban is beszélek. Nézzétek meg itt, és ha további videókról is értesülni szeretnétek, iratkozzatok fel,a youtube csatornámra!

#megújulóenergia #energiahatékonyság #európaiparlament #stoppaks2 #állítsukmegőket

Paks 2 mostantól hazárdjáték – állítsák le a pénzköltést!

Az új osztrák kormány megerősítette elődje bejelentését, Ausztria az Európai Bírósághoz fordul Paks 2 állami támogatása miatt. Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője szerint a bírósági döntésig haladéktalanul fel kell függeszteni a bizonytalan kimenetelűvé vált beruházás összes kifizetését.

Kulcsfontosságú lépés az értelmetlen paksi bővítés megállítása irányába, hogy ma reggel az osztrák kormány bejelentette: kitart elődje álláspontja mellett, és az Orbán-kormány minden igyekezete dacára az Európai Bíróságnál támadja meg a tervezett paksi bővítés állami támogatását. Jávor Benedek a döntésre reagáló bécsi sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: nem az atomenergia jelenti a megoldást az európai klímaproblémára, nincs rá ok, hogy az atomerőművek mentesüljenek a közös energiapiac szabályai alól.

Jávor szerint az Európai Bizottság korábban már elismerte, hogy egy olyan veszteséges nukleáris projektre adja az áldását, amely sosem épülne meg piaci alapon, a magyar adófizetők pénze nélkül. Az állami támogatás engedélyezése az uniós jog helytelen értelmezésén alapul, és arra a blöffre épül, hogy Paks 2 nem fogja befolyásolni az európai energiapiacot – azt a piacot, ahonnan az egyre olcsóbb nap- és szélenergia rohamtempóban szorítja ki a támogatások nélkül életképtelen atomenergiát.

Mivel az Európai Bíróság akár meg is tilthatja Paks 2 állami támogatását – ami egyet jelentene a bővítés azonnali csődjével –, Jávor Benedek szerint a magyar kormánynak nincs más választása: ha felelősen bánik a közvagyonnal, azonnal le kell állítania a bizonytalanná vált beruházás pénzelését a végső bírósági döntésig. Ellenkező esetben a miniszterelnöknek kell felelősséget vállalnia minden forintnyi veszteségért, amelyet az esetleg meghiúsuló bővítés a magyar államnak okoz.

Brüsszel, 2018. január 22.

(Kép forrása: 24.hu)

Szabálytalan volt a paksi turbina-tender

Turbina a Paks II.-vel azonos technológiájú Leningradszkaja 2 atomerőműben (forrás: http://museum.power-m.ru)
Turbina a Paks II.-vel azonos technológiájú Leningradszkaja 2 atomerőműben (forrás: http://museum.power-m.ru)

Egyszerűen képtelenek szabályosan eljárni Paks II.-nél, ezért ismét az Európai Bizottsághoz fordulok. A Roszatom valószínűleg az első adandó alkalommal megszegte a Bizottság közbeszerzésekre vonatkozó előírásait. Az EB zavaros körülmények között, és gyenge, ellentmondásos érvek alapján zárta le az új atomerőmű építésének közbeszerzés nélküli, Roszatomnak való odaítélését vizsgáló kötelezettségszegési eljárását. Arra hivatkoztak, hogy elfogadják ugyan, hogy a projekt egészére nem írtak ki nemzetközi tendert (ami szerintem súlyosan sérti az uniós közbeszerzési jogot), de a részfeladatok közbeszereztetése során árgus tekintettel figyelni fognak, hogy minden maximálisan megfeleljen az előírásoknak. Az egyik ilyen, az eljárást lezáró levélben is foglalt kötelezettség a tenderfelhívások széleskörű közzététele volt, hogy maximálisan érvényesülni tudjon a verseny. Konkrétan megállapodtak azoknak a honlapoknak a listájában, ahol közzé kell tenni a felhívásokat, és személyesen Lázár János tett ígéretet a kiírások legalább hét, listába szedett honlapon való szerepeltetésére.  Ehhez képest a legeslegelső komolyabb feladat, a turbinaszigetek szállítására vonatkozó tenderfelhívás során a felsorolt hét honlap közül, amelyeken meg kellett volna jelennie a kiírásnak, egyetlen egyen találtuk nyomát a paksi projektnek.

A vállalásokat megszegve kiírt közbeszerzést a General Electric és az Alstom konzorciuma nyerte, ám csak úgy, hogy „technikai feltételekre” hivatkozva a tenderre szintén jelentkező szentpétervári Szilovije Masini céget kizárták a versenyből. A cég meg is támadta a döntést, arra hivatkozva, hogy jogszerűtlenül, téves hivatkozással zárták ki a versenyből.

Paks II. ügyében egyszerűen képtelenek bármit jogszerűen végigcsinálni, minden lépésüket a szabálytalan mutyizások, a kiskapuzások, a simlis „megoldjuk okosba” hozzáállás jellemzik. Olyan az egész projekt, mint ők maguk.

A helyzet tisztázása érdekében az Európai Bizottság belső piaci biztosához, Elżbieta Bieńkowska-hoz fordultam levélben, kérve, hogy vizsgálja meg a közbeszerzési kiírás szabályszerűségét, egyben felteszem a kérdést, hogy vajon hogy értékeli, hogy a beruházás során, amelyet megkérdőjelezhető módon,  a jogszabályok elképesztően rugalmas értelmezésével hagytak jóvá, az első lehetőségnél ismét átverik őket, és nem tartják be a magyar kormány saját vállalásait.

Meg kell állítanunk Paks II.-t, mielőtt a szabálytalanságok, a projekt minden áron való erőltetése biztonsági kockázatokat termel ki magából! Cselekedjünk együtt!

#paks2 #simliskültelkiatomerőműnepperek #stoppaks2 #állítsukmegőket #azévszázadberuházása

bienkowska_paks_tender_level_180118

Paks II. és az orosz atomfegyverek

A paksi bővítés ügyét szinte már minden oldalról százszor körüljártuk. Látjuk, hogy veszteséges, kockázatos és környezetszennyező, világos, hogy eladósítja Magyarországot és orosz függést teremt, és még a jogviták sem értek teljesen véget. A beruházás egy aspektusa azonban eddig nem volt a reflektorfényben – ez pedig az atomerőmű építésének összefüggése az orosz katonai atompotenciállal.

A világban a civil és a katonai nukleáris programok soha nem teljesen függetlenek egymástól. A két terület ezer szállal kötődik egymáshoz, és számos területen átfednek a kutatás-fejlesztéstől és az urániumbányászattól a feldolgozáson és dúsításon keresztül a hulladékok kezeléséig. A valóságban a civil, „békés célú” atomenergia szektor fenntartása nem kis részben a katonai kiadások csökkentése miatt fontos, számos költséget, az infrastruktúra fenntartását szét lehet teríteni, és részben az energiafogyasztókkal megfizettetni.

A civil, békés célú atomenergiahasználat valójában olykor a nukleáris fegyverkezés előszobája – a többség aztán marad is itt, az előszobában, de atomerőművek nélküli atomhatalmat még nem láttunk. Nem véletlenül vizsgálta az NAÜ és a nemzetközi közösség árgus szemmel Irán atomprogramját – jó okkal feltételezték, hogy az atomenergia szektort az iráni vezetés a nukleáris fegyverkezési program ugródeszkájának tekintette. Az atomenergia az atomhatalmak számára több, mint egyszerű energetikai kérdés. Stratégiai, biztonsági szempontokat is mérlegelniük kell, pontosan a szoros összekapcsolódás miatt. Épp ezért, amíg például Németország lemondhat az atomenergiáról, erre aligha kerül sor az USA, Nagy-Britannia, Franciaország vagy Kína esetében. Náluk az atomerőmű-flotta az egyik bázisa a katonai nukleáris ütőerőnek.

plakat_fegyver2

Még szorosabb ez a kapcsolat Oroszország esetében, ahol alig-alig választható szét a civil és katonai célú nukleáris ipar. Részben ezért kulcskérdés Oroszország számára a külföldi atomerőmű-építés. Amellett, hogy ez lényegében az egyetlen versenyképes orosz technológiai exporttermék, egyben a súlyos pénzügyi válságban lévő Oroszország atomprogramjának, katonai nukleáris potenciáljának életben tartását is szolgálja. Minél több projektet sikerül eladni külföldre, annál nagyobb részét fizetik meg mások az orosz atomfegyver-arzenál fenntartásának.

Magyarország esetében nincs olyan katonai érdek, ami a nukleáris energia mellett szólna akkor is, amikor annak pénzügyi és energetikai versenyképtelensége nyilvánvaló. Paks II. építésével azonban segítséget tudunk nyújtani az orosz nukleáris elrettentő erő megőrzéséhez. Minden magyar család hozzá fog egy kicsivel járulni ahhoz, hogy Oroszország, mint atomhatalom erősebb legyen a nemzetközi porondon.

Mindez egy olyan időszakban történik, amikor Putyin Oroszországa egyre inkább a konfliktuskereső, katonai megoldásokat kedvelő stratégia felé mozdul el. Amikor az orosz nukleáris potenciál nem csupán egy elvi védelmi garancia Oroszország számára, hanem nagyon is valós ütőkártya és fenyegetés konkrét katonai konfliktusokban, és amelyet Oroszország minden nehézsége ellenére gőzerővel fejleszt. És ezekben a konfliktusokban Oroszország gyakran az EU-val vagy a NATO-val kerül szembe, azzal a szövetségi rendszerrel, amelynek elvben tagjai vagyunk.

Paks II.-vel a magyar kormány nem csupán az EU-s versenyjoggal, közbeszerzési joggal, vagy az Unió Energiabiztonsági Stratégiájával került összeütközésbe. A szövetségi rendszerünkkel szemben ellenséges hatalom katonai nukleáris potenciálját erősítjük. Az efféle magatartásra vonatkozóan Földi László kormányzati és önkormányzati szakértő pazar megnyilatkozásai elég sarkos javaslatokat fogalmaznak meg.

Jómagam a nukleáris leszerelés pártján vagyok, támogatom például a 2017-es béke Nobel-díjas, a nukleáris fegyverek leszereléséért küzdő ICAN kampányszervezetet, és tagja vagyok a hasonló célokért küzdő parlamenti képviselők nemzetközi szervezetének a PNND-nek. Tudatában vagyok, hogy amerikai, francia vagy japán atomerőművi technológia vásárlásával is hozzájárulnánk a katonai nukleáris potenciál erősítéséhez a világban – de talán nem teljesen mindegy, hogy melyik oldalon. De Magyarország ráadásul nincs rákényszerítve egyikre sem. A megrendelésemre a német Wuppertal Intézet és az Energiaklub által 2016-ban készített Zöld Magyarország – Energia Útiterv világosan bebizonyítja, hogy számunkra, magyarok számára a legolcsóbb, legbiztonságosabb és a magyar gazdaság számára leghasznosabb út a nukleáris energia kivezetésén, egy megújuló energiaforrásokon és energiahatékonyságon alapuló energiarendszeren keresztül vezet. És akkor áttételesen orosz atomtölteteket sem finanszírozunk a magyar adófizetők pénzéből. Ahhoz az orosz és a magyar kormányon kívül valószínűleg igen kevesen ragaszkodnak határainkon belül és azokon túl.

Paks II.: Ezért hibás az Unió jóváhagyása

Különös körülmények között hagyta jóvá a paksi bővítést az Európai Bizottság. A veszteséges beruházáshoz szükséges állami támogatás erősen vitatható jóváhagyásáról szóló döntést tavaly december elején publikálták az Unió hivatalos lapjában. Alaposan körüljártuk a döntést, hogy megvizsgáljuk, pontosan mit is tartalmaz, mit állít róla – megalapozottan vagy megalapozatlanul – a magyar kormány, és mely pontjai, előfeltevései vagy következtetései kérdőjelezhetők meg. Az eredmény, amit az itt olvasható kiadványban foglaltunk össze, elég kemény: valótlan, egymásnak ellentmondó állítások, meg nem vizsgált körülmények, vitatható jogértelmezések és alá  nem támasztott feltételezések sokasága teszi támadhatóvá az anyagot.

(Kép: Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa – Forrás: Európai Bizottság)