JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

A zöld energia jövője a villamosenergia-törvény tervezett módosításának tükrében – Nyílt levél Orbán Viktor miniszterelnöknek

Orbán Viktor

miniszterelnök

 

Budapest

 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Engedje meg, hogy az Európai Parlament magyar képviselőjeként, és az EP által jelenleg tárgyalt Eredményjelentés a megújuló energiáról, valamint a Körkörös gazdaságra való áttérésről című előterjesztések árnyékelőadójaként a kormány egyik legutóbbi törvényjavaslata kapcsán az alábbi észrevételekkel és kérdésekkel forduljak Önhöz.

A kormány a közelmúltban a parlament elé terjesztette „A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény, valamint az energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XXIX. törvény módosításáról” szóló törvényjavaslatot. A módosítás elvben a megújuló energiaforrásból termelt áram működőképes támogatási rendszerét lenne hivatott megteremteni, a valóságban azonban inkább a már jelenleg is torz és a zöldenergiát hátrébb soroló magyar energiapiacot deformálná tovább érthetetlen és diszkriminatív, az uniós előírásokkal is ellentétes szabályaival.
Érthetetlen számomra, miért emeli ki külön is a javaslat a hulladék, mint energiaforrás felhasználásának elősegítését (miután a bevezetőben már rögzítette, hogy megújuló energiának legfeljebb csak a biomassza-hulladékból származó energia számíthat). A megfogalmazás alapján a jövőben lehetőség lenne Magyarországon a hulladékégetőkből származó áram kiemelt kedvezményezésére, ami kifejezetten szembemegy az uniós szabályozással. Amint az ugyanis bizonyára Ön előtt is ismert, az uniós hulladék keretirányelv szerint az ún. hulladékhierarchiát hulladékgazdálkodási prioritási sorrendként kell alkalmazni, vagyis Magyarország nem adhat kiemelt támogatást a hulladékégetésnek, amikor még nem aknázta ki a hulladékmegelőzésben, az újrahasznosításban, a szelektív gyűjtésben és hasznosításban lévő lehetőségeket. Az Európai Parlament által jelenleg is tárgyalt, a körkörös gazdaságra való áttérésről szóló új csomag még egyértelműbbé teszi, hogy az EU célja az anyagáramlás körkörössé tétele a hulladékmegelőzés, az újrahasználat és az újrahasznosítás eszközeivel. A hulladékégetés ösztönzése tételesen ellentétes ezekkel a célkitűzésekkel.

Nem látunk magyarázatot arra sem, hogy miért kívánja a kormány a szélerőműveket kiemelni az egyébként egységes szabályozásból. A villamosenergiarendszer kapacitáshiányára vonatkozó hivatkozásokat nem tartjuk reálisnak: én magam is jelen voltam a közelmúltban azon a szakmai konferencián, ahol a MAVIR elnöke nyilvánosan bejelentette, hogy még 400 MW-nyi kapacitás kényelmesen elférne a hálózaton – ez több, mint a jelenleg meglévő összes hazai szélerőmű. Ennél a passzusnál sokkal inkább a szélenergia kormányzati diszkriminációjának újabb jelét észleljük, ami aligha független attól a ténytől, hogy az Önök kormányra kerülése óta egyetlen új szélerőmű építésére sem adtak engedélyt, ami példátlan az Európai Unióban.

Erre a fajta negatív kivételezésre ráadásul semmilyen uniós jogszabály nem ad felhatalmazást. Ráadásul a megújuló energia irányelv konkrét feladatként is előírja a tagállami kormányok számára, hogy teremtsék meg a zöldáram fogadásának hálózati feltételeit („A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a szállítási és elosztási hálózati infrastruktúra, az intelligens hálózatok, a tároló létesítmények és a villamosenergia-rendszer fejlesztésére a villamosenergia-rendszer biztonságos működésének lehetővé tétele érdekében, mivel ez biztosítja a megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-termelés – többek között a rendszerek tagállamok közötti, továbbá tagállamok és harmadik országok közötti összekapcsolása révén történő – továbbfejlesztését”) – ezt a kötelezettséget a kormány 2010 óta látványosan szabotálja.
Azt sem tartjuk elfogadható és előremutató intézkedésnek, hogy nem normatív alapon, hanem pályázati úton kívánják biztosítani a zöldáram ártámogatását – a hasonló pályázati rendszerek Magyarországon rendre visszaéléseket szülnek –, az árakat pedig csak rendeletben rögzítenék: a legtöbb uniós tagállamban sok évre előre törvényben szavatolják az átvételi árakat, ez biztosítja ugyanis a zöldenergia-befektetések megtérülésének hosszú távú tervezhetőségét.

Az Európai Parlamentben Magyarországot képviselő politikusként, illetve az Eredményjelentés a megújuló energiáról, valamint a Körkörös gazdaságra való áttérésről szóló előterjesztések árnyékelőadójaként nem csak a készülő szabályozás negatív hatásait érzékelem, hanem azokat a támogatási és gazdaságfejlesztési lehetőségeket is, amelyektől az ország elesik az európai energiapolitikai célok figyelmen kívül hagyása miatt. Ezért kérem, szíveskedjék tájékoztatni róla, hogy mikor számolja föl a kormány a szélerőművek építésének korlátozását, ami egyre inkább elszigeteli országunkat az európai energiapiacon zajló progresszív folyamatoktól.

Kérem továbbá, hogy fontolják meg a törvényjavaslat összhangba hozását a vonatkozó uniós jogszabályokkal – ellenkező esetben a Magyarország szempontjából egyértelműen káros, a lakosságot, a vállalkozásokat és a környezeti tendenciákat hátrányosan érintő törvénnyel szemben minden lehetséges európai fórumon fel fogok lépni egy valóban fenntartható, a környezet és a hazai fogyasztók számára is előnyös energiaszabályozás megteremtése érdekében.

 

Budapest, 2016. április 19.

 

Tisztelettel:

 

Jávor Benedek

európai parlamenti képviselő

 

 

 

Uniós akcióterv: van-e akarat az áfacsalások felszámolására?

 

Az Európai Bizottság adóügyekért felelős biztosa, Pierre Moscovici ma mutatta be az EU áfa-rendszerének megreformálásáról szóló akciótervet.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő üdvözölte, hogy az Európai Bizottság végre felébredt csipkerózsika-álmából, és foglalkozni kezdett az EU egyik legégetőbb pénzügypolitikai problémájával. Az áfa-befizetéseken alapul az Unió bevételeinek nem elhanyagolható része, elkerülhetetlen tehát, hogy EU-s szinten nézzünk szembe a problémával. A PM EP-képviselője a 2014-es parlamenti ciklus kezdete óta folyamatosan hangsúlyozza, hogy az unióban működő áfa-rendszer túlságosan széttagolt és bonyolult. Ebből fakadóan túl sok kiskapuja van, amelyek lehetőséget teremtenek a visszaélésekre, különösen a határokon átnyúló körkörös áfacsalásokra. A téma hazánkban sem ismeretlen, sőt nálunk kormányzati háttértámogatással történik mindez. Elég, ha a Horváth András által nyilvánosságra hozott, elsősorban a mezőgazdaság területét érintő, 1000 milliárdos nagyságrendű visszaélésekre gondolunk, amelynek kapcsán a magyar hatóságok a mai napig nem voltak képesek érdemi vizsgálatot lefolytatni – leszámítva a bejelentő vegzálását. Az ilyen csalások összege évente az EU teljes költségvetésénél nagyobb összeget érintenek, mely a tagországok és az EU költségvetéséből is hiányzik.

Az európai parlamenti képviselő legutóbb az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló jelentésében hívta fel a Bizottság figyelmét a sürgős cselekvés fontosságára. Erre tesz most kísérletet az Európai Bizottság ezzel az akciótervvel, amely szerint a Bizottság egységesíteni kívánja az európai áfarendszert, be akarja zárni az áfacsalások kiskapuit, közelíteni akarja az tagországi áfák mértékét, valamint egyszerűsíteni akarja a gazdasági társaságok terheit is.

Az akcióterv  meghatározza ugyan a kulcspontokat, ahol lépni kellene, de nem tartalmaz konkrét cselekvési tervet, csupán előrevetíti, hogy mikorra tervez javaslatokkal előállni. Aggodalomra ad okot, hogy a hangzatos kijelentések mögött vajon valóban van-e politikai akarat az áfacsalások megfékezésére és egy egységesebb áfarendszer kialakítására, akár annak árán is, hogy a Bizottság a folyamat során egyes „ellenérdekelt” tagországok lábára lépjen. „Minden nap, amellyel később történik tényleges változás az áfarendszerben majdnem napi félmilliárd eurót vesz ki az európai adófizetők zsebéből.”- mondta az EP képviselő.

Jávor felébresztette a Közbeszerzési Hatóságot

Két olyan projekt is bekerült a közbeszerzési hatóság legnagyobb találatai közé, amelyekre Jávor Benedek, a PM EP-képviselője hívta föl a magyar hatóságok figyelmét. A PM üdvözli a hatóság eljárásait: örülünk neki, hogy a magyar jogállamnak vannak még olyan zárványai, amelyek némi külső rásegítéssel mozgásba hozhatók és kíváncsian várjuk, mire jutnak a hivatalok ezekben az emblematikus pénzeltüntetési ügyekben.

A közbeszerzési hatóság friss MTI-közleménye szerint a folyamatban lévő hatósági esetek közül kiemelkedik az M4-es autópálya egyes szakaszainak kivitelezését érintő vizsgálat (amelyben már két büntetőeljárást is kezdeményeztek), valamint a Semmelweis Egyetem Korányi projektje, amelyben a közbeszerzési törvény megsértése miatt jogorvoslati eljárás indult a Közbeszerzési Döntőbizottságnál.

Mindkét ügyre Jávor Benedek, a PM EP-képviselője próbálta meg kitartó munkával ráirányítani a magyar hatóságok figyelmét. Kár, hogy egy EP-képviselő kitartó nyomozati tevékenységére van szükség ahhoz, hogy vizsgálatok induljanak a hatóságok orra előtt zajló korrupciós ügyekben. A Korányi projekt esetében ráadásul a Közbeszerzési Hatóság eljárása arra is rávilágít, hogy mennyire alkalmatlan Polt Péter ügyészsége a korrupciós ügyek feltárására. Az ügyészség ugyanis épp néhány hete tájékoztatta arról Jávort, hogy a maguk részéről nem látnak korrupciós gyanút az ügyben, és részletes vizsgálat nélkül lezárták az ügyet.

A jelzett visszásságok ellenére a PM üdvözli az eljárások megindítását: minden olyan esetnek örülünk, amikor a magyar demokrácia és a jogállam életjeleket mutat, illetve a jogszerű működés látszatát kelti – még akkor is, ha mindez csak erőteljes külső behatásra történik meg. Kíváncsian várjuk ugyanakkor, milyen eredményre jutnak például a magyar szervek az M4-es esetében, ahol az Orbán-Simicska konfliktus előtt még személyesen Orbán Viktor és Lázár János védte meg a parlamentben a durván túlárazott, ráadásul szakmai szempontból indokolatlan beruházást, amelyen az Európai Bizottság után immár a Közbeszerzési Hatóság is fogást talált.

a fotó forrása

A Közbeszerzési Hatóságnak is gyanús a Korányi projekt, vizsgálat indul

Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselőjének bejelentése nyomán indít vizsgálatot a Közbeszerzési Hatóság annak kiderítésére, hogy a Korányi projekthez kapcsolódó közbeszerzési szerződések teljesítése megfelelnek-e a jogszabályoknak.  A szakemberek szerint az így okozott kár becsült értéke 400 millió forint.

A képviselőhöz eljutott információk szerint a megvalósítás során „műszaki egyenértékűség”-re hivatkozással, nagyságrendekkel gyengébb, silányabb minőségű anyagok, szerkezetek építettek be a kivitelezők, aminek következtében több százmillió forintot tüntethettek el a klinikai tömb építése során.

Az EP képviselő szerint ugyanakkor a műszaki egyenértékűségre hivatkozás azért is szabálytalan, mert arra kizárólag az ajánlattétel időszakában lehet hivatkozni, a későbbiekben csak szerződésmódosítással lehetne jogszerű. Ez nem történt meg, így a kivitelezés nem felel meg a közbeszerzési törvény rendelkezéseinek. Az európai uniós és magyar forrásokból megvalósuló Korányi projektben a jogszerűtlen trükkel  okozott kár becsült értéke 400 millió forint.

Ezért fordult Jávor a Közbeszerzési Hatósághoz, amely a Semmelweis Egyetemmel való egyeztetést követően arról tájékoztatta a képviselőt, hogy a Hatóság elnöke január 18-án elrendelte annak vizsgálatát, hogy a szerződések teljesítése megfelelnek-e a közbeszerzési jogszabályoknak.

A Közbeszerzési Hatóság vizsgálata még reményt adhat arra, hogy bebizonyosodjon: a magyar intézményrendszer nem tökéletesen alkalmatlan a korrupció elleni küzdelemre azok után, hogy az ügyészség a napokban úgy tájékoztatott, hogy – mondvacsinált érvekkel – bűncselekmény hiányában megszünteti a nyomozást az ügyben, anélkül, hogy azt  alaposabban kivizsgálta volna.

Az ügyészség kiábrándító tevékenysége még inkább alátámasztja a független, hatékony korrupcióellenes ügyészség szükségességét, amelynek felállítására a PM a héten másodízben is benyújtotta törvényjavaslatát.

 

Budapest-Brüsszel, 2016. február 21.

Korrupcióellenes ügyészséget állítana fel a PM

Az ellenzéktől kapott biztatás és a szakmai szervezetektől érkezett javaslatok nyomán a tavaszi ülésszakon újra benyújtja korrupcióellenes törvényjavaslatát a parlamentben a Párbeszéd Magyarországért (PM). A párt mai sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint kormányzati támogatásra nem számítanak, ám úgy gondolják, a kormányt rendszeresen döntési helyzetbe kell hozni, hogy kiderüljön: az intézményesített korrupció, vagy a visszaélések elleni közdelem pártján áll-e az állam.

– Romániában ez már nem kérdés: az ottani korrupcióellenes ügyészség mára a közélet megtisztításának legfontosabb szereplője lett, amely már egy egész kormányra való állami tisztviselőt állított bíróság elé, egyértelművé téve, hogy a román állam melyik oldalt támogatja a küzdelemben. Magyarországon viszont korántsem ennyire egyértelmű a válasz: nálunk az intézményes korrupció nem az államműködés mellékhatásának, hanem a kormányzati tevékenység alapjának tűnik, amely ellen a jelenlegi intézményrendszer nem képes hatékonyan fellépni – fogalmazott a sajtótájékoztatón Jávor Benedek, a PM EP-képviselője. A törvénycsomag összeállítását koordináló politikus szerint a magyar ügyészség tétlensége miatt az EU illetékes szerveire vagyunk utalva, ami méltatlan Magyarországhoz: nem külső szereplőktől kell várnunk a korrupció visszaszorítását, hanem olyan saját, független intézményektől, amelyek meg tudnak birkózni a feladattal.

Jávor szerint legutóbb a Szépművészeti Múzeum Habony-ügyei mutatták meg, hogy milyen nagy szükség lenne a változásra: a magyar államot egy informális hálózatokat működtető érdekcsoport ejtette csapdába, amely a személyes kapcsolatok és előnyök rendszerével befolyásolja a nemzeti intézmények működését.

– Amikor tavaly a mostani javaslat elődjét benyújtottuk, kiderült, hogy az elképzelést a kormányon kívül mindenki támogatja. Az elhangzott javaslatok alapján érdemi szakmai korrekciók történtek, a tavaszi ülésszakon ismét beterjesztjük a szöveget – hangsúlyozta az EP-képviselő.

A mostani javaslat központi eleme egy olyan korrupcióellenes ügyészség fölállítása, amely teljesen független a kormánytól, nincs alárendelve egyetlen államigazgatási szervnek sem, nem lehet politikailag eljárások elindítására vagy elfektetésére utasítani. Kizárólag a parlamentnek tartozik elszámolással, a feladata pedig a korrupciógyanús ügyek feltárása, a vádemelés és a vádképviselet. A vezetője nem lehet „Polt Péterhez hasonló politikai kinevezett”, a parlamentnek nagy többséggel kell őt megválasztania. – A jelenlegi rendszerben a legfőbb ügyész utasíthatja a beosztott ügyészeket, így egymaga dönthet ügyek elindításáról vagy leállításáról a munkatársai feje fölött. A korrupcióellenes ügyészség vezetőjének erre csak szűk körben, nyilvános indoklással lenne lehetősége – szögezte le Jávor.

A javaslatcsomag részeként fölállítanák a Közérdekvédelmi Hivatalt, amely segítené a korrupcióval szemben társadalmi fellépést, és védelmet biztosítana a közérdekű bejelentők számára, akiket a jelenlegi szisztémában gyakran hatósági vegzálás vagy a korrupcióban érdekeltek bosszúja sújt (mint például a Horváth András-ügyben). Elkészült egy bejelentővédelmi törvényszöveg is, a,mely jogszabályi védelmet biztosítana az érintett adatszolgáltatók számára. A mindehhez szükséges változtatásokat pedig az alaptörvénybe is bevezetnék, jelezve, hogy a cél nem a jelenlegi, hanem a mindenkori kormányok korrupciómentesítése, a magyar közjogi berendezkedés korrekciója.

Már a korrupció elleni pénzeket is elcsalták Magyarországon?

Fennáll a gyanú, hogy a magyar ellenőrök megcsapolták a közbeszerzések szabályosságának kontrolljára adott uniós pénzeket – állítja az Európai Csalás Elleni Hivatal.

Polt Péter legfőbb ügyész tud, Tállai András nemzetgazdasági államtitkár viszont nem tud arról a nyomozásról, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságának központi nyomozó főosztálya folytat. Ez azért is különös, mert a NAV Tállai fennhatósága tartozik, ráadásul az ügy sem éppen hétköznapi. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálata alapján korrupciós gyanú merült fel, éspedig a magyar pénzosztó apparátus csúcsaira vezető szálakkal. E szerint még a Brüsszel által a közbeszerzések ellenőrzésére adott pénzeket is megcsapolták. Az uniós forrásokat menedzselő csúcsszervnek, az egykori Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek dolgozó tanácsadó konzorcium alvállalkozói körében az OLAF fiktív számlákra, készpénzes kifizetésekre bukkant.

A legfőbb ügyész és az államtitkár tudásbéli különbsége a két potentát hivatalos válaszából derült ki, amelyet Jávor Benedek írásos kérdésére adtak. Az európai parlamenti képviselő azt firtatta, hogy az OLAF megkeresésére mozgásba lendültek-e a magyar hatóságok, nyomoznak-e az NFÜ és a 2013 Quality Control konzorcium közötti szerződés ügyében. A fejlesztési ügynökség egyik, éppen a közbeszerzések szabályossága felett őrködő főosztályának 960 millió forintos tanácsadói szerződéséről van szó, amelyet később még meg is toldottak. A megállapodással a főosztály külső segítséget vett igénybe, lényegében az ellenőrző kapacitását bővítette, hogy hatékonyabban szűrhesse ki a közbeszerzésekkel kapcsolatos szabálytalanságokat. Ez egybeesik az unió elvárásával, és Brüsszel a szakértői segítség költségének 85 százalékát finanszírozta is.

Csakhogy vette a fáradságot az OLAF, és helyszíni vizsgálatot végzett. Ennek során felmerült a gyanú, hogy a brüsszeli pénz egy része nem a közbeszerzések ellenőrzésére ment el. Sőt olyan súlyosnak találta a szabálytalanságokat, hogy a négyéves kutakodását záró jelentésében „százszázalékos korrekciót” javasolt, ami a teljes támogatási összeg, csaknem 2,4 milliárd forint visszafizetését jelenti. Az OLAF ugyanis három szerződést vizsgált meg, a már említett 960 milliós mellett a konzorciummal 2013 júliusában kötött újabb, 256 milliós, illetve az NFÜ, valamint a CEU Tender Kft.–Nagy és Pál Ügyvédi Iroda duóval kötött hasonló, több mint egymilliárdos ügyletét is. Az utóbbiakat az OLAF szabálytalannak ítélte, konkrét megállapításokat azonban ezek ügyében nem tett.

Fotó: hvg

Az OLAF maga nem járhat el a tagországokban, csupán tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és azok dönthetik el, hogy elrendelnek-e nyomozást, vagy sem. A szerződések kapcsán előadott brüsszeli gyanú ezúttal felkeltette a magyar hatóságok érdeklődését. Még akkor is, ha Jávor kérdésére Tállai azt közölte, hogy a „NAV hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt nyomozás nincs folyamatban”. Polt válasza szerint költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a Fővárosi Főügyészség még tavaly júliusban elrendelte a kutakodást, az ügy nyomozati szakaszban van. Az OLAF bűnlajstromában az adócsalás mellett hűtlen kezelés, vesztegetés, csődbűncselekmény, magánokirat-hamisítás, vesztegetés és passzív korrupció is szerepel.

Az OLAF-nak feltűnt, hogy bár a tanácsadó konzorcium elég népes csapatból állt össze – tagjai a Dezső és Társa Kft., a Dr. Kardkovács és Társai Ügyvédi Iroda, a CEU Tender Kft., az Okean Kft. és a Vépterv Kft. voltak –, a feladat teljesítéséhez mégis alvállalkozókat vett igénybe. A közbeszerzési törvény szerint a teljesítésben 10 százaléknál nagyobb arányban részt vevőket már az ajánlatban meg kell jelölni. Megnevezett alvállalkozó azonban nem szerepelt a nyertes pályázatban, a Drehor Kft. szolgálatait mégis összesen csaknem 166 millió erejéig vették igénybe, ami a teljes szerződéses summa 17 százaléka. Ráadásul a Drehor maga is bevont alvállalkozót, a Bartus Consulting Kft.-t, amelynek 66 milliós értékben adott át tanácsadói órákat.

Az eredetileg építőipari cégként alakult Drehor az ügylet kezdetén nem rendelkezett közbeszerzési referenciával, igaz, volt hozzáértő alkalmazottja – történetesen a megrendelő NFÜ-főosztály korábbi helyettes vezetője. A tenderindítás idején, 2011-ben alapított Bartus Kft. az előélete alapján szintén nem dúskált közbeszerzési tapasztalatokban. A súlyos gyanú akkor ébredt az OLAF vizsgálóiban, amikor azt találták, hogy a Drehor készpénzben fizetett a Bartus Kft.-nek – mégpedig a vállalkozások számára a törvényben megengedett havi 1,5 millió forintnál nagyobb tételeket. Fiktív számlázás is történhetett, legalábbis az alvállalkozó tanácsadók a teljesítésigazolások alapján olykor fizikailag lehetetlen feladványokat oldottak meg, akadt köztük olyan is, amelyből napi 26 óra munka jött ki.

VITÉZ F. IBOLYA

Jávor Benedek: hülyét próbálnak csinálni az EU-ból a gátlástalan kormányzati szereplők

Öngyilkos akciónak tartja Paks2-t, ami megépítéséhez elképesztően ostobának vagy rosszindulatúnak kell lenni. Úgy látja, rendszerszintű a korrupció Magyarországon, ezen pedig csak egy független korrupcióellenes ügyészség felállítása segíthet, az EU nem. Bár betörtek az irodájába és valószínűleg lehallgatják a telefonját, különösebb jelentőséget nem tulajdonít ilyesmiknek. Jávor Benedekkel, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselőjével beszélgettünk.

Nemcsak, hogy Ön a legaktívabb brüsszeli magyar EP-képviselő, de az itthoni politikusok munkáját is figyelemmel kíséri. Lázár Jánossal például állandó levelezésben áll, most éppen mire vár tőle választ?

Lázár nemrég bejelentette, hogy vissza nem térítendő energiahatékonysági források nem állnak a lakosság rendelkezésére EU-s jogszabályok miatt, csak a kormányzati épületek felújítására fordíthatók. Ez egy szimpla hazugság, a kormány maga hirdetett meg egy ilyen programot 2013-ban, tehát már akkor nyilvánvaló volt, hogy lehetséges. A közelmúltban leveleztem erről az Európai Bizottsággal és egyértelmű választ kaptam: a vissza nem térítendő lakossági támogatást az EU nemcsak, hogy nem tiltja, de el is várja.

Miért?

A magyar kormány a Környezet és Energia Operatív Program benyújtásakor egy olyan konstrukcióban állapodott meg, amely konkrétan tartalmazta ezt a típusú pályázatot is. A Bizottság ezzel együtt hagyta jóvá, ezt a kormány egyoldalúan nem módosíthatja és nem is adtak be rá kérelmet Brüsszelbe. Tehát a kormányhatározat, hogy nem lehet a lakosságnak vissza nem térítendő támogatást nyújtani, sérti a kormány és a bizottság közötti megállapodást. Ez ügyben írtam legutóbb Lázár Jánosnak, hogy megtudjam: ha nem lesznek vissza nem térítendő támogatások, akkor mit csinálunk annak érdekében, hogy az EU ne függessze fel ezt az operatív programot. Azt is megkérdeztem, miért kommunikálnak olyat, amiről tényszerűen tudják, hogy nem igaz.

Nem tűnik logikusnak, hogy az álljon a kormány érdekében, hogy öncélúan megfossza a lakosságot egy ilyen támogatástól.

Nehéz kitalálni, milyen szempontok játszhatnak szerepet, hiszen ez egy népszerű program lehetne. Az átlag magyar háztartások zsebéből veszik ki a pénzt, akik a felújítással jelentősen csökkenthetnék az energia költségeiket. Az egyik ok lehet politikai: a hitet megerősíteni, hogy a rezsicsökkentés a kormány nagy ajándéka. És ezzel együtt elfedni a lehetőséget, hogy az állam aktuális jó szándékától függetlenül tartósan is lehetne a számlákat csökkenteni. A másik ok lehet szimplán a korrupció.

Korrupció? Hogyan?

Amíg a kormányzati központi költségvetéshez tartozó épületek felújítására kerül sor, addig a kormány dönti el, ki nyeri a pályázatokat. Ráadásul nagy projektekről beszélünk: egy minisztérium vagy egy intézményrendszer felújítása rengeteg pénz, amiről ők dönthetik el, kihez megy. Az épület-felújtási programoknak nemcsak az az előnye, hogy csökkentik a széndioxid-kibocsátást és a lakossági energiaszámlákat. Ez klasszikusan olyan ágazat, ahol a kis- és középvállalkozások játszanak szerepet, számukra ez egy komoly piac lehetne. Ehelyett az erre szánt összegeket a kijelölt építőipari cégekhez juttatnák, amit egy lakossági pályázatnál nem tudnak megcsinálni. Inkább kockáztatják, hogy az EU teljesen felfüggeszti a programot vagy büntetést szab ki, csak biztosak legyenek benne, hogy a rendszeren átmenő pénz a saját oligarchikus köreiknél köt ki.

Az olcsó energiánál és Lázár Jánosnál maradva: a miniszter gyakran elmondja, hogy aki Paks2-t támadja, az valójában az olcsó áramot támadja, a zöldenergia a gazdag országok luxusa. Példaként azt szokta felhozni, Németországban ma az állampolgárok 90 forintnyit fizetnek kilowattóránként a megújulókért, illetve ezen felül évi 80 ezer forintos támogatást. Ezzel szemben Paks1 mindössze 10-12 forintért termel áramot, amit a magyar lakosság 36-38 forintos áron vesz. Ehhez mit tud hozzáfűzni?

Lázár Jánosnak vagy fogalma sincs az európai energiapiacról és a várható magyar trendekről vagy tisztában van vele, de az arcunkba hazudik gátlástalanul. A Paks1 által eladott villamosenergia árához semmi köze nincsen Paks 2-höz, az két egymástól független beruházás. Paks1 azért tud olcsón áramot termelni, mert nincsen benne a beruházási költség. Azt a nyolcvanas években a szocialista költségvetés keretében lebartereztük a Szovjetunióval, illetve a költségek a 80-as években felhalmozódott államadósságot gyarapították. Ezért a beruházási költsége soha nem épült bele Paks1 áramának az árába, ráadásul ez az erőmű már az előre tervezett élettartalmán túl van. Paks2-vel kapcsolatban évek óta követelem, hogy a kormány hozza nyilvánosságra a számításait, amik megalapozzák, hogy olcsó áramot fog termelni. Ilyen tanulmányt éveken át nem voltak képesek sem a nyilvánosság, sem pedig az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátani. Vannak viszont független számítások. Nemcsak mi készítettünk ilyet, hanem például Felsmann Balázs a Corvinus Egyetemen, a Regionális Energiakutató Központ vagy a Nemzetközi Energiaügynökség is. Ezek abba az irányba mutatnak, hogy ha Paks2 költségeit beépítjük az áramárba, akkor az nem fog tudni 30-32 forint/kilowattóra ár alatt villamosenergiát termelni. Ez triplája Paks1 mostani 10-12 forintos termelési árának és duplája az átlag piaci árnak, ami 15-16 forint. Végül karácsony előtt a kormány publikálta azt a tanulmányt, amit 2015. szeptemberében (tehát másfél évvel az oroszokkal kötött megállapodás után) készített a kormány számára a Rotschild. És ez pontosan azt támasztja alá, amit évek óta állítok: a paksi bővítés megtérüléséhez a jelenlegit két-háromszorosan meghaladó áramárra van szükség.

Akkor mit vár a kormány, hogy maradhat olcsó a rezsi?

Úgy, ha nem építik be a Paks2 által termelt áram árába a beruházás valamennyi költségét. A kormány terve az orosz hitel kamatköltségét – ami a teljes beruházásra fordított pénz 40%-át is elérheti – az állami költségvetéssel lenyeletni. Tehát úgy csinálni, mintha a paksi áram versenyképes áron termelődne és így lehetne a piacra vinni. Csak hogy ez pusztán egy könyvelési trükk a fogyasztók szempontjából. A költség ugyanakkora marad és az adófizetők egy súlyosan veszteséges beruházást fognak finanszírozni a központi költségvetésből. Ugyanilyen rendszereket működtetünk a szocializmus 40 éve alatt, nincs rá semmi ok, hogy visszatérjünk hozzájuk.

Attól még a zöldenergia drága.

A megújulók esetében a német villamosenergiapiac egy folyamatos átalakuláson megy keresztül. Valóban, Németország – tudatosan – sokáig megfizette annak a költségeit, hogy a megújuló technológiák fejlődhessenek és piacra léphessenek. Örüljünk neki, hogy helyettünk is megtették ezt. Ma viszont már éppen azt kísérhetjük figyelemmel, hogy leépítik az immár versenyképessé vált technológiák támogatási rendszerét és a piacra kényszerítik őket. Az energiapiaci előrejelzések alapján a 2020-as évekre – amikor Paks2 belép a rendszerbe – a megújuló energiaforrások messze alacsonyabb áron fognak villamosenergiát termelni, mint a nukleáris energia. Ha a nukleáris és fosszilis szektornak nyújtott rejtett támogatásokat is beleszámoljuk, akkor igazából már ma is így van. A tőkemegtérülés 5-6 évén túl működő szélerőművek termelési költsége például 10-12 forint/kilowattóráig csökken, tehát harmada annak, mint amennyiért Paks2 várhatóan termelni fog. A napenergia piacon az előrejelzések szerint a 2020-as évtized második felében már 14-17 forint/kilowattóránkénti bekerülési ár lesz és ott még a 2030-40-es években további költségcsökkentéssel lehet számolni. Az európai piac forradalmi átalakulását kellene most minden energiapolitikának felismerni, hogy nyertesként tudjunk kijönni a változásokból. Ennél fogva egy olyan beruházás, ami évtizedekre előre a várható piaci árnál magasabb áron tud villamosenergiát termelni, az egy öngyilkos, kamikaze akció. Persze meg lehet építeni Paks2-t, de ahhoz elképesztően ostobának vagy rosszindulatúnak kell lenni.

Nemrég nyilvánosságra hozott 200 oldalnyi dokumentumot a paksi bővítésről. Aszódi Attila szerint ezek nem titkosak és a magyar kormány hozzájárulásával történtek, de Németh Szilárd azt ígérte, vizsgálatot kezdeményez emiatt, mert ha tényleg minősített adatokról van szó, akkor „ehhez képest KGBéla ügye kismiska”. Mi az igazság?

Ezt legjobb lenne, ha Aszódi Attila és Németh Szilárd egymás közt beszélné meg. Maradjunk a tényeknél: semmiféle államtitkot nem szivárogtattam ki. Amiket én nyilvánosságra hoztam, azok az Európai Bizottság által hivatalosan a rendelkezésemre bocsátott dokumentumok. Ezeken a hatályos jogszabályok szerint titkosítandó részeket kitakarták. Bár megkérdőjelezem, hogy minden kitakarás valóban jogszerű-e, de nem hoztam nyilvánosságra olyat, amihez ne lett volna jogom. Az viszont nem igaz, hogy semmi újdonság nem lett volna az iratokban. Aszódi Attila verziója ott bukik, hogy ha szerinte ezek érdektelenek, akkor fogalmam sincs, hogy a kormány miért nem hozta őket nyilvánosságra az elmúlt években. Tele van ez a 200 oldal olyan információkkal, amelyekről évek óta hiába kérdeztem a kormányt, nem kaptunk értelmes választ.

Mondjon egy újdonságot belőlük!

Például a dokumentumok azt támasztják alá, hogy az új blokkokat menetrendkövető üzemmódban kívánják használni. Vagyis nem folyamatosan, teljes kapacitáson pörögne az erőmű, hanem az aktuális energiaigénynek megfelelően. Ez alacsony, maximum 80%-os kihasználtságot jelentene, ami közel sem egyezik az Aszódi Attila által ígért 95%-kal. Ami azért baj, mert míg az atomerőmű költségei viszonylag fixek, a bevétel az energiatermelésétől függ. A Paks2-nek dupla piaci árat jósló számítások is abból indultak ki, hogy 95%-os kihasználtsága lesz az erőműnek. Ennél alacsonyabb érték esetén még rosszabb lesz a megtérülés, még magasabb lesz az áram ára.

Jávor Benedek: hülyét próbálnak csinálni az EU-ból a gátlástalan kormányzati szereplők

A Paks2 kapcsán is emlegetett korrupció ellenszereként a PM a román példához hasonlóan független, korrupcióellenes ügyészséget állítana. A kormány álláspontja viszont, hogy „a magyar alkotmány nem ismer ilyen jogintézményt”, nem tervezik létre hozni.

Persze, hogy nem tervezik. Látják, hogy Romániában sorra viszik el a magas rangú politikusokat pártállástól függetlenül. Arra hivatkozni pedig, hogy a magyar közjogi rendszer mit ismer és mit nem, kicsit mókásan hangzik a kormány szájából, amelyik pikk-pakk új alkotmányt gyártott egyoldalúan. Az én javaslatom éppen az, hogy nyúljunk bele a mostani közjogi berendezkedésbe, ha már a magyar korrupció ellenes intézmények nem működnek hatékonyan.

Miért nem hatékonyak? Maga Polt Péter legfőbb ügyész mondta a Transparency International korrupció témakörében rendezett konferenciáján, hogy míg 2010-ben 482, tavaly már 3268 volt a látókörükbe került korrupciós cselekmény száma. Nem azért, mert több volt a bűncselekmény, hanem mert eredményesebb volt a felderítés.

Örömteli, ha kisléptékű helyi ügyeket hatékonyan felderítik és szankcionálják, de egy hajszállal érdekesebb, hogy mi a helyzet azzal a rendszerszintű, intézményesült korrupcióval, ami a kormányhoz közeli oligarchák köreiben zajlik. Csupa olyan nagyszabású ügy van a magyar közéletben, ahol ordít, hogy korrupció van. A miniszterelnök veje által elnyert közvilágításos projektekben idestova 1 éve van feljelentés. Azóta sem hallottunk arról semmit, hogy az ügyészség hol tart ebben a nyomozásban, lesz-e vádemelés.

Ha tényleg ekkora a korrupció nálunk, az EU miért nem lép fel keményebben?

Mert egy nagy bürokratikus intézmény, ami nehezen mozdul politikailag és az eszközei is csak korlátozottak. Itt van például az OLAF, az Európai Csalás Elleni Hivatal, amely az uniós pénzek elköltésének utólagos ellenőrzésére hivatott. Ha a hivatal eljárást kezdeményez csalás miatt, akkor a helyi hatóságokhoz kell fordulnia. Ugyanis nem jogosult arra, hogy az adott tagállamban maga vizsgálódjon. Tehát Giovanni Kessler OLAF-főigazgató Polt Péterhez fordul, hogy folytassa le az eljárást Tiborcz István ellen.

Ennek akkor nincs sok értelme.

Az EU-ban nagyon érzékenyek arra, hogy ne vádolják őket azzal, hogy politikai alapon kezdeményeznek eljárásokat. A Transparency konferenciáján részt vett Giovanni Kessler és Walter Deffaa, a Regionális politikai Főigazgatóság vezetője is, de nem voltak képesek kimondani a nyilvánvalót, hogy Magyarországon rendszerszintű a korrupció. Úgy sem, hogy az OLAF-nál már különítmény van a magyar ügyekre. Mindez azért van, mert az uniós szokásjog szerint nem mondunk ki ilyeneket. Így viszont hülyét csinálnak belőlük a teljesen gátlástalan kormányzati szereplők. Ezért lenne kiemelten fontos, hogy olyan magyar intézmények működjenek, amelyek a hazai jog alapján lépnek fel a korrupciós jelenségekkel szemben. Gyorsan és pártatlanul.

Az ellenzéki pártok támogatnák a felállítását?

Előzetesen úgy tűnik, igen. A PM beterjesztette a független korrupcióellenes ügyészség javaslatát a parlamentben, ott a szakbizottságig jutott el, ahol az ellenzéki pártok támogatták.

Mindegyikük?

Igen, csak a kormányoldal utasította el, így végül nem is került be a plenáris ülésre. Februárban újra benyújtjuk a törvényjavaslatot, mert egy ilyen intézmény kormányzati ciklusokon átívelő megoldás lenne. Nemcsak arról szól, hogy megfogjuk-e a Fidesz oligarcháit, hanem hogy létrehozunk-e egy olyan szervezetet, amelyik rendszer szinten képes visszaszorítani a korrupciót. Ilyen értelemben az ellenzéki pártok számára kockázatos lehet az ügyészség támogatása, hiszen egyszer ellenük is felléphet, ha szükséges. Persze amíg bízhatnak abban, hogy a kormány miatt úgy sem jön létre, addig ez nem igényel különösebb politikai bátorságot. Azért az mindenképpen biztató, hogy valamennyien támogatták a bizottsági szakaszban.

Az viszont kevésbé biztató, hogy pár hónapja arról számolt be,betörtek az irodájába. Meglett a tettes? Milyen értékek tűntek el?

Vegyesen tűntek el iratok a mikrohullámú sütő jótállási jegyétől szakmai dokumentumokig. Egyelőre az ügynek nincsen kifutása, nem tudjuk, hogy milyen okból törtek be, de értékes dolgokat nem vittek el. Az ilyen jellegű dolgok soha nem fognak kiderülni. Mikor az autómat feltörték és elvitték a laptopomat, akkor sem lett meg a tettes.

Arra is gyanakszik, hogy lehallgatják a telefonját.

Különösebb jelentőséget nem tulajdonítok neki. Kimondva vagy kimondatlanul, de mindannyian azzal számolunk, hogy valamilyen módon igyekeznek követni a tevékenységünket. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha az ember semmiféle ténylegesen bizalmas információt nem tárol a laptopján és nem beszél meg a telefonján.

Túl a betörésen és az esetleges lehallgatásokon, volt, hogy bárki is megfenyegette?

Nem, soha semmilyen közvetlen nyomásgyakorlást nem tapasztaltam. Ez tulajdonképpen egy pozitív jel.

PM: Az elcsalt kórház

Csalásra utaló jeleket fedezett fel a Semmelweis Egyetem Klinikai tömbjének fejlesztése, illetve bővítése során Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője. Ezt erősíti meg a napokban a képviselő birtokába jutott közbeszerzési hatósági állásfoglalás is.

Az úgynevezett „Korányi-projekt” 8 milliárd forintos támogatást nyert el a Közép-Magyarországi Operatív programból. A csalás lényege, hogy a kivitelezés során a beruházók a műszaki egyenértékűségre hivatkozással a tervezettnél nagyságrendekkel silányabb anyagokat, szerkezeteket használtak fel, amelyek értéke mintegy 400 millió forinttal alacsonyabb lehet a szerződésben rögzítetteknél.

A kivitelezés alacsony műszaki színvonalát az is alátámasztja, hogy a tűzoltóság az építési hibák miatt nem engedte birtokba venni az épületet. Azon kívül, hogy mindez önmagában is csalásnak tekinthető, a műszaki egyenértékűségre való hivatkozás módja sem felel meg a jogszabályoknak – mondja az európai parlamenti képviselő – a jogszabály és Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint ugyanis az egyenértékűségre való hivatkozást az érvényes előírások szerint még az ajánlattétel időszakában kell megtenni, a későbbiekben erre csak szerződésmódosítással van mód. Viszont a silány minőségű anyagok felhasználása a projektet megnyerő Swietelksy Magyarország Kft. és a Hőszer-Trade Kft. konzorciumának ajánlatételében nem szerepelt, és szerződésmódosítás sem történt.

Jávor Benedek a csalás miatt korábban az Európai Csaláselleni Hivatalhoz (az OLAF-hoz), az új fejlemények fényében pedig a Közbeszerzési Hatósághoz és az Ügyészséghez fordul, hogy indítsanak vizsgálatot, és állapítsák meg, hogy a projekt során bűncselekményt történt.

Szomorú, de nem meglepő, hogy a magyar kormány az antikorrupciós világnapot egy újabb korrupciós üggyel ünnepli meg.

A Közbeszerzési Hatóság állásfoglalása itt olvasható.

Brüsszel-Budapest, 2015. december 9.

Ki őrzi az őrzőket? – Avagy fejétől bűzlik a hal.

Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselőjének kérdésére az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) megerősítette, hogy 2015 júniusában lezárta a nyomozást a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség közbeszerzési felügyelettel foglalkozó főosztálya által kiírt a közbeszerzések szabályosságával kapcsolatos tanácsadói tender miatt. Az OLAF megállapította, hogy alaposan feltételezhető, hogy bűncselekmény történt a 960 millió forint összegű tender kiírása során. Ezért pénzügyi és jogi ajánlásokat fogalmazott meg az Európai Bizottság és a magyar hatóságok felé.

 

A PM-es zöld politikus az OLAF levele alapján írásban fordul az Európai Bizottság Regionális Főigazgatóságához és NAV-ot vezető Tállai Andráshoz és Polt Péter legfőbb ügyészhez. A Bizottságtól arra a kérdésre keres választ, hogy milyen pénzügyi következményei lehetnek Magyarország számára a pályáztatási rendszer ilyen magas szintjén elkövetett korrupciónak.

Tállai Andrástól és Polt Pétertől pedig arra kér választ, miként áll és milyen jogi következményekkel járt a NAV és az ügyészség nyomozása 6 hónappal az OLAF ajánlásainak átadása után, figyelembe véve, hogy a nyomozásra 60 nap áll rendelkezésre.

 

Brüsszel-Budapest, 2015. december 8.

 

Az OLAF-nak is gyanús az MNV-vezetőjének cége

A Direkt36 feltárta, Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője bejelentette, az OLAF pedig vizsgálja – így néz ki dióhéjban egy antikorrupciós sikertörténet Európában. Az ügy egyik érintettje a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatójának családi érdekeltsége – a PM szerint botrány, hogy a gyanús ügyet a magyar kormányszervek helyett Brüsszelnek kell lelepleznie.

 

Szeptemberben írta meg a Direkt36 tényfeltáró portál, hogy Magyarországon feltűnően sok az olyan uniós támogatási projekt, ahol a pénzt – szabályellenesen – csődközelben lévő, fizetési nehézségekkel küzdő vállalkozásoknak folyósítják; ilyenkor a támogatási cél természetesen nem valósul meg, a pénz viszont eltűnik. Ráadásul – bár korántsem egyedi esetekről van szó – a kormányt láthatóan nem aggasztja a jelenség: a magyar állam semmit sem tesz a törvénytelen támogatások visszaszerzéséért, illetve a hasonló visszaélések megakadályozásáért.

Az egyik emblematikus ügy Szivek Norbertnek, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezérigazgatójának családi cégéhez, az Új Strigon Kft.-hez kötődik. Az évek óta pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozásnál 176 millió forintnyi támogatás fulladt be, miközben az ígért foglalkoztatási cél nem teljesült, sőt a korábbi alkalmazottak többségét is elküldték. A vállalat a támogatási szerződés előírásai ellenére nem jelezte, hogy a teljesítés veszélyben van, így a támogatása mindenképpen szabálytalan volt.

A Direkt 36 több tucatnyi hasonló esetről tud. Ezek alapján Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője készített OLAF-beadványt, és a csalás elleni ügynökség tájékoztatása szerint megindult a vizsgálat a visszaélések felderítése érdekében.

A PM üdvözli az eljárást, ugyanakkor felhívja a figyelmet: Magyarországon a törvényes közpénzfelhasználás garantálása a mostani botrányt is átalvó Orbán-kormány feladata lenne.

Brüsszel-Budapest, 2015. november 18.