Jávor Benedek felszólalása a vitában magyar nyelven alább megtekinthető:
Kategória: Romaügy
A Roma Büszkeség Napjára
Roma honfitársaink, barátaink!
Idén negyedszer rendezitek meg a Roma Büszkeség Napját, és idén negyedszer figyel rátok az ország. Legalább 600 éve éltek itt velünk, jóban és rosszban. Sok dologért tartozunk nektek hálával és köszönettel: a szavakért és kifejezésekért, melyeket a magyar nyelvbe ültettetek; az ételekért, melyeket rajtatok keresztül ismerhettünk meg; a zenéért, mely elválaszthatatlan lett a magyar kultúrától. A közös történelmünk során mindig és minden körülmények között velünk és értünk is küzdöttetek, ahogy a törökök ellen, úgy 1848-ban vagy éppen 1956-ban.
De leginkább azért a munkáért kell hálásak legyünk, amivel mindig is ezt a közös országot építettétek és építitek most is. Az elmúlt évszázadokban nélkületek egyetlen középület, autópálya, közpark sem épült; egyetlen kórházi osztály sem működött és egyetlen termőföld sem hozott gyümölcsöt. De emellett az már a mindenkori hatalom felelőssége, hogy minél több fiatal kapjon arra valódi lehetőséget, hogy orvos, mérnök, tanár, számítástechnikus, jogász, közgazdász vagy bármi – a képességeinek és vágyainak megfelelően – válhasson. Ennek a lehetőségnek megteremtésével sajnos még adós nektek a társadalom.
Ilyenkor sokak gondolnak büszkeséggel azokra a romákra, akik méltán kerültek címlapokra, könyvek borítójára vagy éppen cégek élére. De a mai nap arra is alkalmas, hogy büszkék legyünk a mindennapi roma hőseinkre. Azokra az anyákra és apákra, akik a legnagyobb szegénység közepette is jól tanuló gyerekeket nevelnek; azokra az apákra és anyákra, akik minden munkát elvállalnak, hogy emberi körülményeket teremtsenek; azokra a nagyszülőkre, akik tartást adnak egy-egy családnak és azokra a nagyobb testvérekre, akik a kisebbeknek mutatnak jó példát és milliószor pótolják a hiányzó bölcsődét. De azokra a közmunkásokra is büszkék kell legyünk, akik – annak ellenére, hogy a rendszer méltatlanul és sokszor megalázóan bánik velük – rendben tartják a környezetünket és fontos közösségi feladatokat látnak el.
Ünnepeljünk hát közösen a mindennapos világnézeti, vallási, pártállási különbségeinket félretéve; mert a romák mindennapi megbecsülése, a legszegényebbeknek nyújtott valódi esélyteremtés nem csak a romák érdeke, hanem Magyarország és az Európai Közösség érdeke is.
Budapest-Brüsszel, 2016. október 15.
Jávor Benedek
a Párbeszéd európai parlamenti képviselője
(fotó: Járdány Bence)
Párbeszéd: Balog Zoltán csöndben visszakozott az oktatási szegregációtól
Balog Zoltán csöndben visszakozott az oktatási szegregációtól
Az Európai Bizottság nyomására a kormány megsemmisíti azt rendelkezést, amellyel az EMMI korábban jogszabályi lehetőséget biztosított a roma gyerekeket elkülönítő, szegregált oktatásra. A parlamentben a Kormány által a héten benyújtott törvénymódosítás nyomán nem lehet majd törvényesen (pláne kormányzati támogatással) roma gyerekeket vallási okokra hivatkozva elkülöníteni. Az EB eljárása többek között Jávor Benedek panasza nyomán indult. A javaslat azonban még mindig nem jelent kellő garanciát, ezért a Párbeszéd módosító indítványokat nyújt be, hogy teljes körűen biztosítsa a szegregált oktatás tilalmát.
A módosításra azért kerül sor, hogy jogszabályi szempontból eleget tegyen a kormány a kötelezettségszegési eljárásban a Bizottság által elvártaknak és többek között hatályon kívül helyezi az eddigi gyakorlatot, amelyben, bizonyos esetekben kormányrendelettel felmentést adhasson egyes vallási intézményeknek a szegregációt tiltó esélyegyenlőségi törvény alól.
„Különösen fontos elégtétel ez számomra, hiszen a Bizottság által idén áprilisban indított kötelezettség-szegési eljárás a hazai civilek bejelentései mellett az én panaszom nyomán indult.” – mondta Jávor Benedek európai parlamenti képviselő.
A képviselő kiemelte ugyanakkor, hogy „a jogszabály-módosítás szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy valóban történjen valami a végeken.” A módosításból ugyanis nem következik semmi a nyíregyházi Huszár-telepi iskolával kapcsolatban; és általában sem tartalmaz utalást azokra az intézményekre vonatkozóan, amelyek jelenleg a javaslat szellemiségével ellentétesen működnek. Ezt a hiányosságot a Párbeszéd módosító indítványokkal fogja orvosolni.
A Párbeszéd politikusa szerint a roma gyerekek szegregációjának csak egyik módszere a vallási köntös. A tagintézmények külön épületében vagy indokolatlanul enyhe fokban értelmi fogyatékosnak minősítetve szegregált gyerekekről egyáltalán nem szól a módosítás.
„Minden jogszabály annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Nem elég a törvényt módosítani, hanem konkrét, átfogó deszegregációs programokra is szükség van a törvénytelen elkülönítések felszámolására. Ezt várjuk a kormánytól és személyesen Balog Zoltántól” – mondta Jávor.
Brüsszel-Budapest, 2016. október 6.
Az ügy hátteréről:
2014 végén Balog Zoltán miniszter javaslatára országgyűlés elfogadta a köznevelési törvény módosítását. Ennek értelmében a Kormány rendeletben szabályozhatja a nemzetiségi iskolai nevelés-oktatás szervezésének „sajátos” feltételeit, vagyis azokat a feltételeket, amelyek mentén a törvény kivételeket enged az egyelő bánásmód alkalmazása alól.
Az Országgyűlés mindezt a Debreceni Ítélőtábla által 2014. november 6-án hozott jogerős ítéletére válaszul hozta meg. Az eset hátterében az Esélyt a hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány által a Nyíregyháza Város Önkormányzata, illetve későbbiekben a Huszár telepi Sója Miklós Görög katolikus Általános Iskolát fenntartó egyház ellen indított ügy áll. Ebben a perben Balog Zoltán a szegregált iskola védelmére kelt azzal, hogy a bíróságon – nem beidézettként – tanúskodott. Az ítélethirdetés napján a miniszter sajtóközleményben tudatta a közvéleménnyel, hogy meg fogja teremteni a jogi lehetőségét annak, hogy a Huszár telepi iskolához hasonló, szegregálva felzárkóztató iskolák jogszerűen – az egyenlő bánásmód feltételeit figyelmen kívül hagyva – működhessenek.
Jávor Benedek a Párbeszéd Európai parlamenti képviselője 2015 januárjában panasszal fordult az Európai Bizottsághoz, mert álláspontja szerint az EU jogával ellentétes, hogy a közoktatási törvény lehetőséget nyit követlen vagy közvetett faji alapú szegregációra. A Bizottság, a panasznak helyt adva 2016 áprilisában kötelezettségszegési eljárást indított a Magyar kormánnyal szemben a jogszabály alkalmazása miatt.
(Fotó: Járdány Bence)
Roma foglalkoztatás – Nyílt levél Balog Zoltán emberi erőforrás miniszterhez
Párbeszéd Magyarországért: Hol az ORÖ pénze?
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő levélben fordul Balog Zoltán miniszterhez az Országos Roma Önkormányzat által eltüntetett 1,6 milliárd forint és a roma foglalkoztatási program sorsát illetően.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma uniós források terhére az Országos Roma Önkormányzat vezetésével indította el a „Foglalkoztatási szövetkezet – híd a munka világába” elnevezésű programot, aminek célja elvileg a munkanélküli roma csoportok visszajuttatása a munkaerőpiacra. Mára a program teljesen „kisiklott”. A NAV költségvetési csalás miatt nyomoz, az OLAF is érdeklődik az ügy iránt, és a minisztérium felmondta a vonatkozó szerződést.
A kommunikációs célú pótcselekvés nem fogja enyhíteni az adófizetőket érő kárt – mondta Jávor Benedek. Az európai parlamenti képviselő szerint nem világos, hogy a minisztérium mit tesz annak érdekében, hogy a hiányzó összeget vagy legalább annak töredékét valóban vissza lehessen szerezni, és az sem, hogyan használta illetve tervezi felhasználni a minisztérium a romák felzárkóztatására rendelkezésre álló uniós forrásokat.
Egy bizonyos, hogy miközben a kormány sikerpropagandáról beszél a romák foglalkoztatása ügyében is, egyre nő társadalmi kirekesztettség, és a pénzek felhasználása körül is több a kérdés, mint a válasz.
Az eltűnt források ügyében az európai parlamenti képviselő levélben fordul az Állami Számvevőszékhez is, hogy tisztázhassuk kiket és miben terhel jogi és pénzügyi felelősség.
Brüsszel-Budapest, 2016.szeptember 8.
A levél alább olvasható:
Tisztelt Miniszter Úr!
Magyarország Kormánya, 5 milliárd forintot kapott az EU-tól arra, hogy a romák foglalkoztatását javítandó megvalósítsa a „Foglalkoztatási szövetkezet – híd a munka világába” elnevezésű programot.
A program megvalósítására három szervezetet jelöltek ki: az Országos Roma Önkormányzatot (ORÖ, konzorciumvezetőként), a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt (NMH) és a Türr István Képző és Kutató Intézetet (TKKI). A projekt keretében létrehozni kívánt – a foglalkoztatási szövetkezet megalapítását előkészítő – szervezet hosszú távú célja eredetileg az volt, hogy létrehozzon egy országos foglalkoztatási szövetkezetet.
Tudjuk, hogy a program nem csak, hogy nem valósult meg, de a NAV jelentős értékre elkövetett költségvetési csalás gyanújával folytat nyomozást, az OLAF is vizsgálódik a pénzek sorsa iránt, sőt a programért felelős minisztériumként, az EMMI is felbontotta a programra kötött szerződést, és megpróbálja visszakövetelni az eddig elköltött 1,6 milliárd forintot, miközben a program költségét végül meg sem próbálta lehívni az EU-tól.
Sem Ön, sem a hosszú ideje némasági fogadalmához hű Farkas Flórián, aki a kérdéses időszakban vezette az Országos Roma Önkormányzatot, de mostanában miniszterelnöki biztosként tevékenykedik – nem beszélt arról, hogyan lesz képes a jelentős vagyonnal nem rendelkező, csak állami és EU-s forrásokat „menedzselő” szervezet a hiányzó összeget visszafizetni, amelynek hiányában a veszteséget a költségvetés fogja lenyelni, azaz végső soron a hiányt a magyar adófizetők lesznek kénytelenek állni.
Tekintettel arra, hogy Farkas Flórián a Parlamentben vagy egyéb fórumon sem szóban, sem írásban feltett kérdésekre érdemben nem kíván/tud/mer válaszolni – ezáltal teljességgel láthatatlan és elszámoltathatatlan a magyar és EU-s adófizetőknek – kénytelen vagyok a program helyzetéről Öntől tájékoztatást kérni. Véleményem szerint területért felelős csúcsminiszterként Önnek kötelessége és egyúttal felelőssége is az adófizetőket pontosan és részletesen tájékoztatni.
1) Milyen eljárásokat kezdeményezett az EMMI az Országos Roma Önkormányzattól a hiányzó 1,6 milliárd forint visszaszerzésére, illetve a személyes felelősségre vonásra? Tettek-e lépéseket legalább a program keretében beszerzett ingóságok, ingatlanok, illetve a megmaradt pénzeszközök zárolása, lefoglalása érdekében, hogy csökkenteni tudják az Önök felügyelete alatt keletkezett kárt?
2) Tekintettel arra, hogy a magyar kormány a fenti 5 milliárd forintnyi, romák felzárkóztatására szánt pénzt a tervezett formában nem költötte el, kérdezem, hogy milyen más programokra hívta le, illetve tervezi lehívni a magyar kormány az Európai Uniótól? Illetve az így elköltött illetve tervezett pénzek mennyiben helyettesítik az eredeti programot?
3) Az Ön személyes meggyőződése szerint érte-e a magyarországi roma társadalmat bármiféle hátrány a program ilyetén megvalósulása miatt? Ha nem, miért nem?
4) Rétvári Bence államtitkár Szabó Tímea képviselőtársam legutóbbi írásbeli kérdésére arról adott tájékoztatást, hogy „A megvalósult kormányzati akciók eredményeként az elmúlt időszakban növekedett a roma személyek foglalkoztatási aránya, a középfokú- és felsőfokú oktatásban való részvétel aránya, hozzájárulva a romák körében a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek szignifikáns csökkenéséhez”. Kutatások és gyakorlati tapasztalatok ennek épp az ellenkezőjét mutatják. Milyen adatokból vonták le ezt a következtetést? Kérem, egyúttal Miniszter Urat, hogy a fenti adatokat ossza meg velem is.
5) Milyen politikai érdeke fűződik a Kormánynak ahhoz, hogy a saját maga által is minimum problematikusnak ítélt pénzköltésben felelős Farkas Flóriánt továbbra is feltétlen támogatásáról biztosítsa?
Várom megtisztelő válaszát!
Budapest, 2016. szeptember 7.
Tisztelettel:
Jávor Benedek
európai parlamenti képviselő
(Fotó: Járdány Bence)
Fényhozók wokshop- Jávor Benedek napelemet szerel
A Zöld Műhely Alapítvány, a Romaversitas Alapítvánnyal összefogva, háromnapos tanfolyamot hirdetett Bicskére. Napelemből, kis akkuból és LED-szalagokból olcsó világítást készítettünk, illetve megtanítottuk a gyártás minden fázisát az érdeklődőknek. Az utolsó napon felszereltük a világítást a bicskei Járóka családnál. Jávor Benedek is beszállt a munkába. A családból két fiú, Patrik (17) és Marci (10) nagyon ügyesen dolgoztak, és miután eljöttünk, folytatták tovább, minden szobába szereltek világítást.
Fotó: Járdány Bence
Brüsszel nemet mond a roma gyerekek szegregációjára
Az Európai Bizottság ma hivatalos értesítést küldött Jávor Benedeknek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselőjének, hogy panasza alapján kötelezettségszegési eljárást indítottak a magyar kormánnyal szemben a roma gyerekek oktatási szegregációja miatt.
Jávor még 2015 januárjában fordult panasszal az Európai Bizottsághoz, mert álláspontja szerint nem elfogadható, és az EU jogával ellentétes, hogy a közoktatási törvény lehetőséget nyit közvetlen vagy közvetett szegregációra. A Bizottság, a panasznak helyt adva, a mai napon megindítoztta a kötelezettségszegési eljárást.
Jávor szerint fontos döntés a kötelezettségszegési eljárás megindítása és a határozott fellépés az oktatási szegregáció ellen, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az ügyben nem az a legfontosabb, hogy Magyarországot minél előbb elmarasztalják, hanem sokkal inkább az, hogy a szegregáció lehetőségének elejét lehessen venni.
Az európai parlamenti képviselő fontosnak tartotta azonban hangsúlyozni, hogy a törvények megváltoztatása önmagukban csak a szükséges, de nem elégséges lépéseket jelentik ebbe az irányba. A Magyar Kormánynak most és az elmúlt években is minden jogi eszköze megvolt ahhoz, hogy hatékonyan lépjen fel a roma gyerekek szegregációja ellen, mégsem történt semmi, sőt, épp ellenkező irányú erőfeszítéseket tapasztaltunk.
A Bizottság mostani döntése is ennek szól. A döntés értelmében a Kormánynak 2 hónapja van arra, hogy hivatalos választ küldjön a Bizottságnak. Ami nem lesz egyszerű, mert az elmúlt több, mint egy évben – miközben a Bizottság az eljárást megelőző megfigyelést végezte – nem sikerült olyan jogszabályt, eljárásrendet kidolgozni, ami pozitív változást eredményezett volna. A jogszabályi keretek megváltoztatásánál is fontosabb lenne azonban, hogy a Kormány olyan gyakorlatokat támogasson és terjesszen, amelyek hatékonyan segítik a roma gyerekek integrációját.
A valóság ezzel szemben az, hogy az elmúlt 6 évben „felzárkóztatás” címén valójában a szegregáló iskolák támogatásán kívül más nem igazán történt. Ma Magyarország sohasem látott létszámban és arányban járnak roma gyerekek olyan osztályokba és iskolákba, ahol már ők vannak többségben, és ezek közül egyre több olyan is van, ahová kizárólag ők járnak.
A romák diszkriminációjának ililletve oktatási szegregációja egész Közép-Kelet-Európában létező probléma, amelyre a Bizottságnak a tagállamok és az érintett kisebbség bevonásával és együttműködésével kell megnyugtatómegoldást találni. A Bizottság már több tagállam ellen (Csehország, Szlovákia) indított kötelezettségszegési eljárást ezügyben az elmúlt hónapokban.
Az ügy hátteréről:
2014 végén Balog Zoltán miniszter javaslatára országgyűlés elfogadta a köznevelési törvény módosítását. Ennek értelmében a Kormány rendeletben szabályozhatja a nemzetiségi iskolai nevelés-oktatás szervezésének „sajátos” feltételeit, vagyis azokat a feltételeket, amelyek mentén a törvény kivételeket enged az egyelő bánásmód alkalmazása alól.
Az Országgyűlés mindezt a Debreceni Ítélőtábla által 2014. november 6-án hozott jogerős ítéletére válaszul hozta meg. Az eset hátterében az Esélyt a hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány által a Nyíregyháza Város Önkormányzata, illetve későbbiekben a Huszár-telepi Sója Miklós Görög katolikus Általános Iskolát fenntartó egyház ellen indított ügy áll. Ebben a perben Balog Zoltán a szegregált iskola védelmére kelt azzal, hogy a bíróságon – nem beidézettként – tanúskodott. Az ítélethirdetés napján a miniszter sajtóközleményben tudatta a közvéleménnyel, hogy meg fogja teremteni a jogi lehetőségét annak, hogy a Huszár telepi iskolához hasonló, szegregálva felzárkóztató iskolák jogszerűen – az egyenlő bánásmód feltételeit figyelmen kívül hagyva – működhessenek.
Írásbeli kérdés a romák szervezett kilakoltatása kapcsán
Nils Muižnieks biztos úr, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, 2016. január 26-án kelt levelében arra szólította fel a Magyar Kormányt a magyarországi romák lakhatási szegregációja kapcsán, hogy tegyenek meg minden intézkedést a miskolci telep-felszámolás megakadályozására.
Az Európai Unióban élő roma lakosság az utóbbi időben növekvő mértékben vált és válik, a legutóbb a 20-as 30-as évekből ismert, államilag szervezett diszkrimináció és szegregáció áldozatává.
Magyarországon ennek egyik leglátványosabb példája a miskolci számozott utcákból való kitelepítések által valósult meg, amely kapcsán a romák városból történő kitelepítése nemcsak alapvető emberi jogokat és számos uniós jogszabályt sért, de ezek az állami intézkedések javarészt a romáknak szánt uniós felzárkóztatási pénzekből valósulnak meg.
Mindez történik annak ellenére, hogy a számozott utcákból való kitelepítést elrendelő helyi önkormányzati rendeletet a Kúria tavaly májusi felülvizsgálati eljárásában megsemmisítette. A vonatkozó rendelet azon pontja, mely szerint a számozott utcákban élő lakosok kompenzációt csak abban az esetben kapnak, ha a városon kívüli lakásvásárlás kötelezettségét vállalják, sérti többek között a tartózkodási hely szabad megválasztásához, a magán- és családi élethez, valamint a kapcsolattartáshoz való jogot, továbbá sérti az egyenlő bánásmód követelményét is. Ezen kívül teljesen ellentétes az uniós antidiszkriminációs normákkal, így a faji egyenlőségről szóló irányelvvel is.
A Kúria mellett az Egyenlő Bánásmód Hatóság is elmarasztalta Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatát; döntésében az EBH úgy határozott, hogy megfelelő lakhatást biztosító intézkedési terveket kell kidolgoznia a helyi önkormányzatnak a telepek felszámolása előtt.
Véleményünk szerint a fentieken kívül az okoz még jelentős problémát, hogy a szegregációt ösztönző állami magatartás és a magyarországi roma lakosságot még inkább ellehetetlenítő intézkedések uniós pénzből kerülnek megvalósításra. A Regionális Fejlesztési Alapból és az Európai Szociális Alapból származó támogatások kiosztásának fokozott ellenőrzését szeretnénk elérni!
Annak szorgalmazására, hogy az EU is tevékenyen vegyen részt az Európa Tanács mellett a jogsértő állapot mielőbbi kivizsgálása és megszüntetése érdekében, több európai képviselőtársammal együtt írásbeli kérdést intéztünk a Bizottsághoz, mely itt olvasható.
Antiszemitizmus, iszlamofóbia és gyűlöletbeszéd Európában
A gyűlöletbeszéd, a rasszizmus, a xenofóbia, a cigánygyűlölet, illetve ezek szítása mind a politikai szélsőségek leegyszerűsített válasza a társadalmi problémákra.
Olykor egy kisebbség kirekesztettsége a társadalomból túlságosan erős, meglévő problémái túlságosan bonyolultak, amelyekre gyors, azonnali válaszok nincsenek. Komplex, hosszútávú programokra van szükség melyek a társadalom szolidaritását és persze adófizetői pénzeket igényelnek. Ilyenkor a legegyszerűbb válasz mindig a gyűlöletkeltés. Ugyanez a helyzet a menekültválsággal, mely viszonylag rövid idő alatt duzzadt óriásira.
Sajnos a gyűlöletnek egyre több hangszínét ismerjük szerte Európában, a legfinomabb nyelvezetűtől az egészen durva, már-már a náci időket idéző hangokig.
Ezek a válaszok azért a legaljasabbak, mert a minden emberben meglévő félelmekre építenek: arra az érzelemre, hogy ha rászorulókra költünk, akkor a többségnek kevesebb forrása marad saját magára.
Pedig ez hazugság! A gyűlölet és félelemkeltő kampányok, a falak és kerítések építése nemcsak embertelenek, de nem kerülnek kevesebbe, mint a társadalmi segítségnyújtás. Sőt!
A magyarországi eset bizonyítja, hogy a bevándorlóellenes kampány, illetve a kerítés megépítése több adófizetői pénzbe került, mint a menekülteknek nyújtott támogatás.
Európa legtöbb országában a büntetőjog eszközeivel tiltják a gyűlöletbeszédet, ha egy egyén követi el, de eddig úgy tűnik, semmi nem tiltja, ha az kormányzati kommunikációban ölt testet!
Ez ellen együttesen kell fellépnünk!
Romák kényszer-kilakoltatása
Soraya Post – az Európai Parlament egyetlen női roma képviselője – kezdeményezésére öt frakció szervezésében, nemzetközi civilszervezetek, a Bizottság három főigazgatóságának aktív bevonásával meghallgatást szerveztek a romákat érintő kényszer-kilakoltatások kapcsán. Olaszország, Franciaország és Bulgária mellett Magyarország is „terítékre került”. Az országok helyzetét áttekintve megállapíthatjuk, hogy míg Olasz- és Franciaországban elsősorban az a probléma, hogy más EU-s tagországból érkezett romák táborait bontják le a hatóságok – sokszor a minimálisan elvárható továbblépés, és a hétköznapi élet feltételeit sem biztosítva az ott élőknek; addig Bulgáriában a hatósági papírok nélküli – de a hatóságok tudtával és azok hallgatólagos beleegyezésével épült- házak lerombolása történik. Sokszor úgy, hogy erről az érintettek csak a helyi hatóság honlapjáról szerezhettek volna információt, ezért sokszor házaikból még a bútoraikat, személyes holmijaikat, dokumentumaikat sem tudják kimenekíteni. Magyarország kapcsán a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda képviseletében Udvari Márton részletesen beszámolt a miskolci eseményekről, hogy a kilakoltatásra ítélt családok 2 millió forintból kellene új életet kezdjenek, valahol máshol, de annak a feltételével, hogy 5 évig nem költözhetnek vissza a városba. Elmondta azt is, hogy a város önkormányzata annak ellenére sem változtat helyi rendeletén, hogy az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek, az Egyenlő Bánásmód Hatóság diszkriminatívnak és az Ombudsman törvénytelennek ítélte azokat.
A megbeszélés legfontosabb kijelentését azonban nem az elmúlt eseményeket tényszerűen, tárgyilagosan mégis plasztikusan összefoglaló civilszervezetek képviselőjétől, hanem az Igazságügyi Főigazgatóság képviselőjétől hallottuk. André Stein összefoglalójában elmondta, hogy szervezete készen áll arra, hogy kötelezettség-szegési eljárást kezdeményezzen azon tagállamok ellen, melyek romák kényszer-kilakoltatását végzi.
Személyes véleményem, hogy a miskolci eset pontosan megmutatja, Magyarország kormánya plakátokon ugyan a bevándorlók ellen uszít, de a keltett gyűlölet sok helyen máris a romák ellen irányul. Nem lehet azt követelni emberektől, hogy minden kimondott és kimondatlan elvárásnak feleljenek meg, ha a mindennapi élethez, az alapvető biztonságérzethez és az otthon melegéhez elengedhetetlen lakhatásuk nem adatott meg. Az EU-s forrásokat pedig nem csak 40 cm-es kilátókra, kutya wellness-szállókra és méregdrágán letérkövezett főterekre lehet költeni, hanem szociális bérlakásokra és magánházak energiahatékonysági fejlesztésére is.
Milyen országot szeretnék ígérni a gyerekeimnek?
Daróczi Gábor vagyok, 41 éves roma értelmiségi; a Romaversitas Alapítvány igazgatója, a CFCF Alapítvány kuratóriumának elnöke, oktatási szakértő, és jobban belegondolva fogalmam sincs arról, hogy mi pontosan a baloldal. Legjobb esetben is csak arról tudok írni, hogy én – romaként, oktatással foglalkozóként, apaként – mit szeretnék látni a magát baloldalnak képzelő oldalon.
Mivel egy ötgyermekes roma család legfiatalabbjaként, a román határ melletti falu cigánysorán születtem, bátran mondhatom, hogy van arról elképzelésem, hogy mit jelentett akkor szegénységben élni; és felnőttként egészen pontosan látom, hogy most mit jelent. Láttam és látom, hogy milyen sebességgel szűnt meg a társadalmi csoportok közötti és azokon belüli szolidaritás; a bőrömön érzem, hogy milyen könnyű kiszolgáltatott csoportokat egymásnak ugrasztani; naponta tapasztalom, hogy már a romákkal – leginkább az összetartozásunkkal – kapcsolatos sztereotípiák magja sem igaz.
A rendszerváltáskor gimnazista fiatalként az akkori felnőttek – jelentős részük még mindig döntéshozói székben ücsörög – egy olyan országot ígért, ahol szabad emberek, szabad döntésük alapján egy egyenlő, igazságos társadalmat építenek majd nekünk. 2004-ben ehhez még a „testvér lészen minden ember” gondolatát is megkaptuk. Ez az ország azonban soha egyetlen pillanatra sem jött el, és szépen lassan rá kell jöjjünk, hogy valójában – egy-két fantasztától eltekintve – senki sem gondolta komolyan.
A gyerekeimnek már egy olyan baloldali országot szeretnék ígérni, amelyben a szolidaritás nem csak korlátozott feltételekkel igaz; vagyis a társadalom szolidaritására nem csak azok számíthatnak, akik eléggé keresztények, eléggé fehér bőrűek, eléggé középosztályiak; hanem az emberi méltóság jogán mindenki.
Oktatási területen aktív jogvédő szervezet vezetőjeként napi szinten tapasztalom, hogy Magyarország telis-tele van olyan településekkel, ahol egy láthatatlan határt átlépve oktatási szempontból azonnal megszűnik a jogállamiság. Ahol az ott élő emberek hiába nyertek jogerősen pert iskolai szegregáció miatt, a döntést a település vezetője következmények nélkül negligálhatja. Ahol hiába lenne állami kötelezettség az iskolakörzetek meghatározása, valahogy ezt nem sikerül megtennie a hivataloknak. Ahol bármikor előfordulhat, hogy „problémásnak” tartott (értsd: szegény és/vagy roma) gyerekek életesélyeit nem csak a családjuk szociális háttere, hanem a Szakértői Bizottságok érthetetlen gyakorlata miatt tömegesen kerülnek „enyhe fokban értelmi fogyatékos” kategóriába, mely örökre meghatározza életesélyeiket. Ahol hiába szajkózza a Kormány, illetve annak minisztere félig titkos konferencián EU-s szakembereknek, hogy Magyarországon mennyire minden rendben van esélyteremtés – pardon, felzárkózás – tekintetében, minden állítása figyelmen kívül hagyja a valóságot. Ahol úgy születnek mainstreamnek látszó jogszabályok, hogy azok hatását vizsgálva pontosan és előre meghatározható, hogy mely szociális, etnikai és regionális jellemzőkkel bíró, vagy még inkább milyen kapcsolati tőkével rendelkező csoportokat akar büntetni vagy milyen vallásúakat előnybe hozni.
Nekem az a baloldali oktatáspolitika, amely olyan iskolákat tart fenn, ahol sem a gyerekek (odahazudott) érdekeire, sem az iskolák (nem létező) szabad gyerekválasztási jogára, sem a többségi társadalom (egyre erősödő) szegregációs igényeire hivatkozva sem jönnek létre iskolák színvonala közötti mélységes szakadékok. Ezt egy olyan, valódi esélyteremtő rendszer tudja megvalósítani, amely a mainstream döntései meghozatala során is első sorban a legrosszabb helyzetben lévők érdekeit tartja szem előtt. Olyan rendszer, amely abban érdekelt, hogy az oktatás minőségének átlaga növekedjen, és ne kizárólag a különböző elitek versenyeken produkált eredménye hozza a babérokat.
Nálunk, cigányoknál nagyon fontos, hogy azokban a dolgokban, amit csinálunk, ne legyen „habiszti”. Ez a kifejezés egy olyan nyílt hazugságot jelent, amelyben mindenki számíthat arra, hogy a másik is tisztában van az ő teljesen cinikus megközelítésével. A ma Magyarországán azonban ez teljes mértékben hétköznapi. Habiszti, amikor a miniszterelnök azért tagad meg mindenféle anyagi segítséget – sőt lassan már a minimálisan elvárható emberi reakciót is – emberektől, mert Magyarországon itt van az a 600 ezres roma társadalom, amit évszázadok óta nem sikerült integrálni. Holott mindenki tudja, hogy pénz legfeljebb a roma haveroknak volt. Habiszti az is, amikor minisztériumi döntéshozóink névjegykártyáin a magyar „felzárkózás”-t angolul „integration”-nek fordítják, holott mindenki tudja, hogy a kormány legfőbb döntéshozói fejében és a gyakorlatban ezek egymást kizáró folyamatok. Köznapi habiszti, hogy vezetőink tudatosan könyörületet mondanak szolidaritás helyett, holott a kettő viszonyrendszere éppen ellentétes egymással, és az elvárható minimumot összecseréli a megtehető maximummal.
De a legvállalhatatlanabb habiszti az, hogy a legrosszabb kommunistákat is meghazudtoló módon próbálják elhitetni mindenkivel, hogy az Országos Roma Önkormányzat – mely se nem független, se nem szakmai, se nem civil, se nem valódi képviseleti – a legjobb alanya annak, hogy soha nem látott összegű EU-s források elköltésével segítsége a romák fejlődését, integrációját vagy bármijét.
Baloldalinak lenni nekem azt jelenti, hogy vannak elveim: szabadság, egyenlőség, testvériség. És ezeket nem habiszti gondolom.
Cikk forrása: Kettős Mérce