JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Magyar Narancs interjú: „Nem én, hanem a kormány árulja el Magyarországot”

Interjú Paks uniós vizsgálatáról és a közbeszerzési korrupcióról:

Tragikusan rossz pillanatot választottak Orbánék az eleve elhibázott paksi bővítésre, így komoly esély van rá, hogy az EU megakassza a beruházást – véli a PM európai parlamenti képviselője. Jávor Benedek szerint, ha nem alakítjuk át közbeszerzési rendszerünket, nagy bajok lesznek az uniós pénzek lehívásával is.

Magyar Narancs: Vlagyimir Putyin május 5-én úgy nyilatkozott, káros hatásokkal járna Magyarország nemzeti érdekeire és hátrányosan befolyásolná a két ország kapcsolatát, ha a magyar kormányt arra kényszerítenék, utasítsa vissza a paksi együttműködést. Ön nyílt fenyegetésként értékelte a mondatot. Pontosan mitől kell tartanunk?

Jávor Benedek: Nem egyszeri elszólásról van szó, hiszen Putyinnal párhuzamosan Szergej Kirijenko, a Roszatom vezérigazgatója is hasonlóan nyilatkozott. Nem kérdés, hogy ez egy fenyegető pozíció, egy nyomásgyakorlási kísérlet Magyarországra. A Gazprommal szembeni trösztellenes eljárás megindítása után az orosz fél belátta, hogy a paksi szerződések uniós fogadtatását, a különböző brüsszeli vizsgálatok kimenetelét közvetlenül nem tudja befolyásolni. Azt sejtik, hogy kompromisszumot a magyar kormány és az unió közti tárgyalások hozhatnak, feltéve, hogy Orbánék elég ügyesen lavíroznak.

MN: Tehát azt akarják elérni, hogy a magyar kormány keményebben lépjen föl a paksi bővítés védelmében?

JB: Azzal akarnak a kormányra ijeszteni, hogy ha nem védik minden eszközzel a beruházást az uniós joggal szemben, akkor Magyarországnak komoly gazdasági következményekkel kell számolnia. Szóba jöhet, hogy Magyarország elesik az orosz agrárpiac megnyitásának lehetőségétől, az agrártermelők számára ez nyilván nem mindegy, de a gazdaság egészére nézve nem súlyosak a jelenlegi szankciók. Tudni kell viszont, hogy Oroszország egész külgazdaságát, különösen energiapolitikáját politikai nyomásgyakorlásra használta, használja és fogja is használni. A paksi bővítés ezért szorosan kapcsolódik a magyar–orosz energetikai együttműködés egyéb kérdéseihez, köztük a gázszállításhoz. Hosszú távú gázszerződésünk idén lejár, a le nem hívott mennyiséget két-három évig még lehívhatjuk, utána viszont Magyarországnak valahonnan gázt kell hoznia. Oroszország elsősorban azzal tudja fenyegetni Magyarországot, hogy a jövőbeli gáztárgyalások során nem lesz rugalmas partner, ha a paksi projekt nem az elvárása szerint alakul.

MN: A fűtőanyag-szállítási szerződésben már történt is egy módosítás, az Euratom Ellátó Ügynökség kifogásai nyomán a „finn modellnek” megfelelően írták át a kontraktust. Ez mennyire fájhat az oroszoknak?

JB: Az új megállapodás szerint nem 20, hanem 10 évig kap az orosz fél kizárólagos jogot a fűtőanyag szállítására, utána lehetővé kell tenni, hogy a versenytársak nemzetközi tender keretében ajánlatot tegyenek. Ez önmagában csak akkor lesz fájó pont az orosz félnek, ha elveszítik a tendert, hiszen az üzemanyag-ellátás költségei akár a teljes paksi projekt 20-25 százalékát is elérhetik. A nemzetközi tender azért is fontos, mert ehhez értelemszerűen nyilvánosságra kell majd hozni a paksi fűtőanyag műszaki paramétereit. Ez a nyilvánosságkényszer valószínűleg legalább annyira fáj a nukleáris fejlesztéseit mindig titkolni igyekvő oroszoknak, mint az eurómilliárdok elvesztésének elvi lehetősége.

MN: A tendereztetést, illetve annak elmaradását az egész paksi bővítés kapcsán is vizsgálja az EU. A fűtőanyag-beszállítók és más alvállalkozók versenyeztetése kiválthatja azt, hogy a Roszatomot pályázat nélkül választotta ki a kormány?

JB: Nem, mert az alvállalkozók csak a teljes beruházási költség egy kisebb hányadáért lesznek felelősek. Az EU nem azt kifogásolja, hogy a munkások büféjébe verseny nélkül hívják a papírszalvéta-beszállítókat, hanem azt, hogy magát a beruházást nemzetközi tender nélkül adták a Roszatomnak. A bővítés EU-s közbeszerzési szabályok szerinti versenyeztetését nem helyettesíti az, hogy a fogpiszkáló-szállításért majd öldöklő verseny alakulhat ki az alvállalkozók között. Az Európai Bizottság vizsgálja a tender megkerülését egy tavaly novemberi panaszom alapján, ezekben a nagy jelentőségű ügyekben körülbelül egy évig konzultálnak a tagállammal; a magyar kormánynak kellene most olyan érveket találnia, amelyek kizárják a panaszban felvetett jogsértést. A bizottság konklúziója vagy az lesz, hogy nem történt jogsértés, vagy az, hogy kötelezettségszegési eljárást kell indítani Magyarország ellen.

MN: A fűtőanyag-szállításnál, ha az Euratom nem ellenjegyezte volna a szerződést, meg sem lehetett volna kötni. A tender elmaradása miatt is megakadályozhatja a beruházást az EU, vagy egyszerűen csak büntetni fognak?

JB: Megakadályozhatja, a szankciók rendszere rendkívül szerte ágazó. Az EU-nak nem az a célja, hogy Magyarország jó sok büntetést fizessen Brüsszelnek a szabályok megszegése miatt, hanem hogy tartsa be azokat a jogszabályokat, amelyek betartására kötelezettséget vállalt. Amennyiben a bizottság jogsértést állapít meg, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elérje az uniós jog betartását. Erre eszköz lehet a büntetés is, az energiahatékonysági irányelv át nem ültetése miatti eljárásban például nem is egyszeri büntetést kaptunk, hanem a jogsértés fennmaradásáig mindennap fizetnünk kell. De a bizottság jogi eszközökkel is kötelezheti Magyarországot a szerződés felbontására és nemzetközi tender kiírására. Hasonlóképpen, ha a bizottság megállapítja a tiltott állami támogatás tényét, előírhatja a magyar kormánynak, hogy álljon el az állami támogatástól. Ebben az esetben a Magyar Villamos Műveknek piaci alapon kellene végigvinnie a beruházást, és korántsem biztos, hogy ez sikerülne.

MN: Aszódi Attila kormánybiztos szerint azért nem kaphatott tiltott állami támogatást Paks, mert egyáltalán nincs állami támogatás a projektben.

JB: Aszódi Attila természettudóstól szokatlan módon néha álomvilágban éldegél, vagy meglehetősen nagyvonalúan bánik a tényekkel. A paksi bővítés finanszírozási konstrukciója egyértelműen állami szerepvállalásról szól, minthogy államközi kölcsön formájában vesszük fel a pénzt az oroszoktól, és ezt a pénzt az állam át fogja adni a paksi atomerőműnek. Csak abban az esetben nem lenne állami részvétel a projektben, ha a kormány az utolsó vasig behajtaná az atomerőművön a kölcsön költségeit, beleértve a kamatokat. Erről jelen ismereteink szerint nincsen szó, a magyar állam masszívan részt fog venni a finanszírozásban. Az lesz a kérdés a bizottsági eljárásban, hogy ez a részvétel mennyire torzítja a piacot, és hogy vannak-e olyan különleges körülmények, amelyek indokolttá teszik az állami beavatkozást. Megítélésem szerint a villamos energia regionális piacát is nagyon erősen torzítani fogja, ha a költségek akár csak részbeni állami átvállalásával épül meg az erőmű. Különleges körülményeket pedig nem tud felmutatni a magyar kormányzat.

MN: Indult egy harmadik eljárás is az ön beadványa nyomán, ebben a szerződések titkosítását sérelmezi.

JB: Ez az ügy még a kezdeti stádiumban jár, csak a tájékozódást kezdték meg a bizottság emberei. Alapvetően a környezeti információk nyilvánosságáról szóló aarhusi egyezményt az uniós jogba átültető irányelv sérül a paksi titkosítási törvénnyel. Természetesen lehetséges bizonyos információk titkosítása, amennyiben a nyilvánosság méltányolható üzleti érdeket vagy nemzetbiztonsági érdeket sértene. De ezt mindig egyedileg kell mérlegelni, nem lehet általános titkosításokat bevezetni. A megvalósítási szerződéseket is nyilvánosságra kell hozni – azon információk kitakarásával, melyek megismerése aránytalan sérelmet okozna az üzleti vagy nemzetbiztonsági érdekekben.

MN: Az EU-s vizsgálatoknál gyakran felmerül, hogy a bizottság politikai szempontokat is mérlegelhet. Szakmai vagy politikai döntést vár Magyarország esetében?

JB: A bizottság ragaszkodik hozzá, hogy száz százalékban megalapozott jogi eljárásokat folytasson le. Csak akkor fognak kötelezettségszegési eljárást indítani a három vizsgálat bármelyikében, ha meggyőződnek róla, hogy az uniós jog sérelme ténylegesen megvalósul. Az EU-ban nincsenek politikai boszorkányüldözések, szigorúan az uniós jognak való megfelelést vizsgálják. Más kérdés, hogy az Oroszországtól való energetikai függés az elmúlt másfél évben kiemelt témává vált az unióban és a bizottságban, nyilván megkülönböztetett figyelemmel kísérnek minden szerződést, amely növeli a közösség orosz kitettségét. Bizonyos értelemben valóban politikai stichet kapott a paksi bővítés, de ez csak annyit jelent, hogy a bizottság elszántabbá vált az uniós jog betartatásában. Az uniós jog egyébként maga is változik az oroszországi események hatására, az energiabiztonsági stratégiát tavaly májusban hozta nyilvánosságra a bizottság, ez tartalmazza, hogy minden új nukleáris kapacitásnál több üzemanyag-beszállítónak is lehetőséget kell biztosítani. Orbán Viktor tragikusan rossz pillanatot választott a paksi bővítésre, olyan időszakban próbálják ezt áttolni az EU-s intézményrendszeren, amikor kiemelt figyelem van az orosz energetikai nyomuláson, ráadásul az uniós jog is egyre szigorodik. Négy-öt évvel ezelőtt kevésbé lett volna nehéz a paksi bővítést eladni az uniónak, bár arra sem veszek mérget, hogy az akkori jogszabályok és politikai prioritások közepette sikerült volna.

MN: Az uniós kifogásokat úgy is elkerülhette volna a kormány, ha előzetesen egyeztet a bizottsággal. Ez miért maradhatott el?

JB: Nehéz erre logikus magyarázatot találni; azt gondolhatta a magyar kormány, hogy ha kész tények elé állítja az uniót, az majd nehezebben emel kifogást. Ez az elképzelés csúfosan megbukott, hiszen az Euratom Ellátási Ügynökség nem habozott visszadobni a megkötött és kész tényként az orra alá tolt szerződést, és a bizottság is elszántnak látszik az uniós jog kikényszerítésében, történjen ez előzetes egyeztetés vagy utólagos háborúskodás útján.

MN: Az M4-es Abony és Fegyvernek közti építése miatt ön még 2014 januárjában fordult beadvánnyal az EU csalásellenes hivatalához. Azóta az uniós finanszírozás hiánya miatt a kormány leállította a munkálatokat. Valóban kartellt gyanított az unió, vagy azért nem adtak pénzt, mert szakmailag nem indokolt a beruházás?

JB: Kartellgyanú felmerüléséről nem tudok, a projekt eleve balul sikerült elgondolás volt. A kormány eredetileg a 2007–2013-as EU-s finanszírozási időszakra tervezte a beruházást, a csúszás miatt próbálták átkérni a 2014– 2020-as ciklusra. Maga a projekt nehezen indokolható, a 4-es út adatai nem támasztották alá, hogy az út valós problémáit autópálya-fejlesztéssel kellene megoldani, annál is inkább, mert részben uniós forrásból a 4-es út Budapest felé eső szakaszát már autóúttá fejlesztették. Párhuzamos útkapacitásokat is fejlesztettek uniós pénzből az elmúlt években, ezek a beruházások így egymás elől szívták volna el a forgalmat. Az EU tehát eleve nem látta indokoltnak az autópályát, azt viszont látták, hogy ez a szakasz még autópálya-viszonylatban is példátlanul drága terv. A kartellgyanú viszont azt feltételezné, hogy az összejátszó cégek a kormányt akarták megrövidíteni. Ehhez képest a ma már kartellt sejtő kormány 2014 decemberében még azt sejtette, hogy túl kevés a pénz az M4-re, és mintegy 20 százalékkal, 160 milliárdra emelte a költségkeretet. Három hónapon belül két, egymással homlokegyenest ellentétes állítást fogalmazott meg Lázár János, ami nyilván Brüsszelben sem növeli a hitelességét.

MN: Ebben az értelmezésben a kartellt azért dobták be, hogy hazai költségvetésből ne kelljen kifizetni a vállalkozókat?

JB: A probléma az, hogy az EU nem megvonta a támogatást, hanem soha nem is adott. A magyar kormány úgy vágott bele egy 160 milliárdos projektbe, hogy nem tudta, miből fogja kifizetni.

MN: Erre mondja Csepreghy Nándor, hogy az időhiány miatt muszáj az EU-s jóváhagyás előtt elkezdeni a kivitelezést.

JB: Eleve átkérték a 2014–2020 közötti költségvetési időszakra, ezzel megszűnt az időnyomás. Elképesztően felelőtlen, szakmailag minősíthetetlen színvonalú volt a projekt pénzügyi előkészítése, hol ott még a nyilvánosságra került belső ellenőrzési vizsgálatok is jelezték, hogy nem lenne szabad belemenni. Amikor aztán a kormány nyakába szakadt egy finanszírozatlan, drága, korrupciógyanús és legalábbis léptékében indokolatlan beruházás, megpróbált kommunikációsan kimenekülni a katasztrófahelyzetből. A kartellgyanúval próbálták meg a felelősséget a cégekre hárítani, de hamar kihátráltak a dologból, hiszen ha a kartell bizonyítható, akkor a magyar kormány vélhetően összejátszott a cégekkel az árfelhajtásban, így kormányzati emberek is könnyen a vádlottak padján találhatták volna magukat.

MN: Az elmúlt hónapban a Gazdasági Operatív Program (GOP) felfüggesztése és a többi operatív program vizsgálata számos korrupciós ügyet tárt fel az EU-s források körül. Mennyiben egyedi ebből a szempontból Magyarország helyzete?

JB: Tavaly decemberben készítettem egy elemzést a Regionális Fejlesztési Főigazgatóság által a parlament költségvetési ellenőrző bizottságának küldött adatokból. Ez azt mutatta, hogy majdnem minden tagállamban vannak problémák az uniós pénzfelhasználással. A lejelentett hibaszázalékok megbízhatósága, az operatív programok értékelése, a jogi környezet, a közbeszerzési szabályok szempontjából mind-mind találunk a magyarországihoz hasonló problémákat mutató országokat. De olyan tagállam alig-alig van, amelyik az összes mért mutató tekintetében olyan rossz teljesítményt nyújtana, mint Magyarország. Ennyire rendszerszintűvé szerintem csak nálunk fejlődött a probléma. Ez az elemzés előre jelezte, hogy oltári nagy baj lesz, mert 13 operatív programból 9 olyan minősítést kapott, ami után a forrás felfüggesztése a következő lépés. Ez a GOP esetében megtörtént, és a többi programnál is hasonló helyzet állhat elő a közeljövőben. Tavaly a GDP 7 százalékának megfelelő összeg jött az uniótól, elég gyorsan tönkreteheti a gazdaságot, ha az operatív programok döntő többségét leállítják.

MN: Valóban ilyen súlyos ön szerint a fenyegetettség? Hiszen ha meg is állapítanak egy néhány százalékos büntetést, az elvont összeget más projektekre lehívhatjuk.

JB: Ha a magyar operatív programok többségénél belefutunk egy 10 százalékos büntetésbe, máris sok százmilliárd forintnál vagyunk. De ennél sokkal súlyosabb, hogy a kifogások a kifizetési rendszerhez kötődnek, és általános jellegűek. Ezért, ha záros határidőn belül nem látszik valamilyen határozott és eredményes változtatás, az a jövőbeli kifizetéseket is akadályozhatja. Ha nem tudjuk meggyőzni az uniót, hogy véget vetünk ennek a korrupt rendszernek, azt is mondhatják, hogy nem fizetik ki Magyarországnak a 2014 és 2020 közötti strukturális és kohéziós pénzeket. Lehet, hogy pár év múlva meg tudunk alkudni, hogy hová csoportosíthatjuk át a forrásokat, de a magyar gazdaságot egy néhány hónapos vagy egyéves felfüggesztés is nagyon súlyosan érintené. Nem véletlenül kezdte el a kormány hihetetlen gyorsasággal előkészíteni az új közbeszerzési törvényt, amit egyébként évek óta követelünk. Szemmel láthatóan megijedtek a fiúk. Kommunikációs manőverek és látszatintézkedések aligha fogják meglágyítani az EU szívét. Vagy rendbe teszik a közbeszerzési eljárást, vagy nagyon komoly következményekkel kell számolniuk.

MN: Ön a legaktívabb magyar EP-képviselő, gyakran hallani a hangját a fentebb tárgyalt ügyekben. Lázár János is úgy nyilatkozott, hogy Brüsszelben Jávor Benedek generálja a Paks elleni támadásokat, de a baloldalon is sokan úgy gondolják, hogy nem az EU-nak kellene helyes irányba terelnie Magyarországot. Ehhez képest ön az európai ügyészség létrehozását is támogatta.

JB: Hogyne, az európai ügyészség szerintem jó intézmény, az EU-nak szüksége van rá, ez nem egy Magyarországgal szembeni intézkedés. Szükség van az EU érdekeinek védelmére, az uniós forrásokkal kapcsolatos korrupciós ügyek feltárására, ezért szükség van az európai ügyészségre is. Az persze igaz, hogy a magyar kormány Magyarországon egy velejéig korrupt rendszert működtet, amely ellen az európai ügyészség fellépne. Ezért van konfliktus az európai ügyészség és a magyar kormány között. De ez nem azt jelenti, hogy én elárulom Magyarországot Brüsszelben, hanem azt, hogy a magyar kormány árulja el Magyarországot, amikor téglánként szétlopja a fenekünk alól, és amikor ellenáll minden olyan intézkedésnek, amely a szabad rablást meg tudná akadályozni. A paksi ügyben hasonló a véleményem, Magyarországot azok árulják el, akik aprópénzért eladják Oroszországnak, kiszolgáltatják Vlagyimir Putyinnak, annak az agresszív és kiszámíthatatlan hatalomnak, amely éppen újraírja a globális politika játékszabályait. Nemcsak a ma élő, de a jövő nemzedékekre is elképesztő pénzügyi és környezeti terheket készülnek hagyni. Itt a jogsértést és a magyar érdekek elárulását a magyar kormány követi el, én a közösen vállalt jogrendnek a betartását próbálom elérni.

MN: Paks uniós elkaszálása tehát nem sértené a nemzeti szuverenitást?

JB: Magyarország azt vállalta, hogy be fogja tartani az uniós jogot. Az uniós jog a legtöbb területen egyébként meghagyja a tagállami döntési kompetenciákat, néhány területen döntöttek úgy a tagállamok, hogy EU-s kompetenciákat hoznak létre. Ezeken a területeken a szabályok betartatása az EU dolga, ezért fizetjük. Én azt sem szeretném, ha a nemzeti szuverenitásra hivatkozva az unió Romániának, Spanyolországnak vagy Finnországnak nézné el uniós jogszabályok megsértését. Arról lehet vitatkozni, hogy milyen további kompetenciákat adjunk az uniónak, szükséges-e további döntéshozatali területek átengedése. Az viszont nem legitim vita, hogy amiről közösen megállapodtunk, azt nem tartjuk be.

MN: A PM feltételéül szabná-e egy 2018-as választási együttműködésnek, hogy a leendő kormány felmondja a paksi szerződést?

JB: Igen. A paksi bővítés egy teljesen elhibázott koncepciójú beruházás. Nem pusztán a belefeccölt sok ezermilliárd forint fog odaveszni, hanem egy klasszikus szocialista nagyberuházást valósítunk meg, amely a működése teljes időszaka alatt termelni fogja a veszteséget, vinni fogja a magyar adófizetők pénzét. Nem lehetünk része olyan kormánynak, amelyik ilyen terheket hagy maga után.

Az egyetlen célunk az lehet, hogy mentesítsük Magyarországot ezektől a következményektől.

 

Paksi nyilvánosság: még a megsemmisített szerződés is titkos

Lázár János ezúttal a paksi üzemanyag-szállítási szerződésről nem mondott igazat: hiába ígérte a miniszterelnökség vezetője a titkosítás feloldását, az Euratom Ellátási Ügynökség (ESA) által elkaszált kontraktus tartalmát a közvélemény továbbra sem ismerheti meg. A PM szerint nem sokáig lehet már titkos dokumentumok és hazugságok mögé rejteni az atommutyit: a folyamatban lévő uniós eljárások nyomán egyre kevésbé valószínű, hogy az értelmetlen bővítési beruházás az eredeti tervek szerint megvalósul.

Amikor az ESA március közepén blokkolta az üzemanyag-szállításra a Roszatomnak 20 éves monopóliumot adó szerződést, a miniszterelnökséget vezető Lázár két ígéretet tett: bejelentette, hogy megkeresik azt a megoldást, amelyik az EU-nak is megfelel, és jelezte, hogy nyilvánossá teszik az ESA határozatát, amelyből kiderül majd, hogy az ügynökség mit kifogásolt, illetve milyen módosításokat igényelt. Ez utóbbi ígéret teljesítésével azonban a kormány máig adós.

Lázár János nyilatkozata után Jávor Benedek, a PM EP-képviselője kikérte az ESA-tól a szóban forgó határozatot. A napokban Stamatios Tsalas, az ügynökség igazgatója írásbeli válaszában azt közölte, hogy a határozat nem kiadható, mert az Orbán-kormány „egyértelműen jelezte azon szándékát, hogy a szerződés tartalmát nem kívánja a nyilvánosság elé tárni” és emiatt „az ESA-nak nem áll módjában eleget tenni a hozzáférési kérelemnek”.

A PM követeli, hogy a kormány fejezze be ezt a szánalmas hazudozást, és azonnal hozza nyilvánosságra a határozatot – ennek érdekében nyílt levelet küldtünk Lázár Jánosnak. Emellett felhívjuk az Orbán-kabinet szíves figyelmét, hogy az évszázad legnagyobb beruházása esetében olykor akár igazat is mondhatnának az adófizetőknek – különösen most, hogy már a hazugságok sem tudják eltakarni, mennyire összeegyeztethetetlen az uniós joggal és a józan ésszel a csőd felé tartó atomprojekt.

Brüsszel-Budapest, 2015. május 12.
 Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Paksi fűtőanyag: Lázár János elintézte

2014. januárjában Lázár János azt mondta: az orosz-magyar nukleáris egyezmény és az orosz részvételű atomerőmű-bővítés ügyében Brüsszel mindenről tudott, mindent jóváhagyott. Azóta három eljárást indított Magyarország ellen az EU, mivel a minimális tájékoztatáson kívül magyar részről semmilyen együttműködést nem tapasztaltak.

2014 nyarán Lázár János bejelentette, hogy Brüsszel mindennel egyetértett a sérült paksi fűtőelemek oroszországi kiszállításával kapcsolatban. Azóta kiderült, hogy az illetékes uniós szervek nem értesültek a kiszállítás részleteiről, az ügyletre vonatkozó szerződést nem ellenjegyezték.

2015 márciusában – napokkal azután, hogy az Euratom Ellátási Ügynökség elkaszálta a paksi fűtőelembeszerzést – Lázár János hírül adta: sikerült minden kérdést tisztázni, tisztázni, a kifogásokat eloszlatni és parafálni a megállapodást.

Most, 2015. áprilisában azt állítja, az Európai Bizottság jóváhagyta a Magyarország és Oroszország közötti nukleáris fűtőanyag-szállítási megállapodást (amit szerinte már egy hónappal ezelőtt parafáltak, vagyis jóváhagytak).

Most már csak az a kérdés, hogy mikor mondott igazat Lázár János – vagy igazat mondott-e bármikor.

Jogsértő volt a sérült paksi fűtőelemek elszállítása és tárolása

A Párbeszéd Magyarországért szerint a 2003-as paksi üzemzavar során megsérült fűtőelemek szállítása és végleges elhelyezése sérti a 2011-es nukleáris hulladékokról szóló irányelvet – erről Jávor Benedek, a párt EP-képviselője beszélt hétfői, budapesti sajtótájékoztatóján.

Az EP-képviselő azt mondta, a fűtőelemeket 2014-ben egy olyan szerződés alapján szállították Oroszországba, amelynek a hatályossága kérdéses.

Jávor Benedek elmondta: a sérült fűtőelemeket a háborús Ukrajnán keresztül szállították el, ami súlyos biztonsági kockázatokat vetett fel, és kiderült, hogy az elszállításról szóló szerződés a végső elhelyezésre is vonatkozott; a fűtőelemeket Oroszországban a majaki feldolgozóüzemben helyezik el, ami a Föld egyik nukleárisan legszennyezettebb helye.

Arra is kitért, hogy az eredeti szerződést, amelyet 2010-ben ellenjegyzett az Euratom Ellátási Ügynökség, 2013-ban módosították, de a magyar kormány erről nem adott tájékoztatást az ügynökségnek, mondván, a változtatás pusztán technikai jellegű volt. Az ügynökség viszont azt közölte Jávor Benedekkel, hogy az ő jóváhagyásuk a feltétele a szerződés érvényességének. Az EP-képviselő szerint így a sérült fűtőelemeket egy kérdéses hatályosságú szerződés alapján szállították el.

Jávor Benedek jelezte, az ügyben panasszal él az Európai Bizottságnál.

Az ügynökség levelének magyar fordítása itt olvasható.

Az eredeti angol levél pedig itt érhető el.

Budapest, 2015. április 20.

 

 

Jávor Benedek: Nincs akkora kiskapu, amelyen átférne Paks II (Népszava,2015.március.21.)

Fotó: Tóth Gergő/Népszava

Hazaárulásnak tartja Jávor Benedek, hogy a társadalom érdemi megkérdezése, a döntésekbe való bevonása, s az információk évtizedekre történő titkosítása mellett egy alapvetően elhibázott, s iszonyatosan költséges kalandba viszi bele az országot a kormány a Paks II beruházással. A Párbeszéd Magyarországért (PM) EP-képviselője szerint az Euratom vétója mellett további három, a paksi beruházással kapcsolatos uniós vizsgálat van folyamatban.

– Atombiztos zárakat szereltetett az irodájára?

– Nincs atombiztos zár, normál biztonsági berendezéseink vannak; heveder, riasztó, ilyesmi. Nem is érdemes túlmisztifikálni a történteket, hiszen a mai világban az ember már nem tart fontos iratokat és bizonyítékokat sem otthon, sem az irodájában – főleg nem papíron, vaskos mappákban.

– De azért könnyen meglódul az ember fantáziája, hiszen a múlt héten az irodájába törtek be, előtte nem sokkal pedig az autóját törték fel úgy, hogy csak a laptopját vitték el. Történt mindez azután vagy aközben, hogy elég sok mindennel előállt, például a paksi atomerőmű titkolt üzemzavarával, vagy épp a Paks II körüli ügyekkel…

– Nyilván sok információ van a birtokunkban, hiszen azon dolgozunk, hogy megfelelően tudjuk tájékoztatni a nyilvánosságot, például a magyarokat valóban közvetlenül érintő, ám a kormány által eltitkolt paksi beruházás részleteiről. De semmilyen bizonyíték nincs a kezünkben arról, hogy ezek a betörések esetleg célzottak lettek volna; az irodabetörés ügyében folyik a nyomozás, elvileg a rendőrség le is tartóztatta az elkövetőt és lefoglalta az elvitt iratokat, berendezéseket. Éppen ezért nem hiszem, hogy most bármiféle gyanúnak hangot kellene adnom, az is lehet, hogy valóban egy egyszerű utcai betörőbanda gondolta azt, értékes dolgokat tud elvinni egy irodából, vagy előtte a csomagtartóban elhelyezett laptopról – amit persze egészen profi módszerekkel loptak el, például visszazárták utána az autót. De nincs mindennek különösebb jelentősége, hiszen nyilván úgy dolgozom, s élek, hogy feltételezem, megkülönböztetett figyelem irányul a tevékenységemre például Paks ügyében, ahol sok tízmilliárd eurós ügyletekről van szó. Ez az a nagyságrend, ahol már minden elképzelhető.

– Kinek állhatna érdekében eltüntetni az idevágó iratokat, bizonyítékokat?

– Nyilván mindazoknak, akik nagyon szeretnék ezt az üzletet nyélbe ütni akár Magyarországon, akár azon kívül – ami persze szintén nem jelenti azt, hogy ténylegesen ezt meg is teszi bármelyik fél. De azért arra emlékeztetnék, hogy a közelmúltban pakolt ki egy bolgár vezető politikus arról, milyen titkosszolgálati eszközökkel próbálta meg Oroszország befolyásolni Bulgáriában az atomerőmű-beruházással kapcsolatos döntést, ami a zsarolástól, az egyéb személyes nyomásgyakorláson át, egészen az utcai demonstrációk megszervezéséig, s a bolgár politikai élet szélsőjobboldali szereplőinek direkt orosz finanszírozásáig terjedt. Tehát látszik, hogy az ilyen típusú üzletek mögött nagyon komoly érdekek húzódnak, hiszen még annál is komolyabb pénzekről van szó. Ezek az érdekek márpedig a hozzájuk tartozó eszközrendszert is magukkal hozzák.

– Az efféle, oroszos eszközökre tehát a Paks II esetében itthon is számíthatunk?

– Annyi biztos, hogy a magyarországi beruházás mögött jelentős orosz érdekek sorakoznak. Oroszország számára kiemelt stratégiai cél, hogy az egyébként szűkülő nukleáris piacon az orosz részesedést megőrizzék vagy bővítsék. Oroszországban pedig, ahol az állami vállalatok és az állam megkülönböztethetetlen módon fonódik össze – tehát senki nem tudja, hogy például a Roszatom tulajdonképpen micsoda: hatóság vagy piaci cég -, teljesen bevett, hogy minden létező eszközt felhasználnak üzleti érdekeik megvalósításához. Így a szokványos diplomáciai eszközökön túl, gyanúnk szerint a törvényesség határát súroló, vagy azt átlépő eszközök is szóba jöhetnek az orosz cégek vagy az orosz állam – megint nem tudjuk, hol húzódik a határ – térnyerése céljából. Ebből a szempontból pedig az Európai Unió megkülönböztetett jelentőséggel bír, hiszen Oroszország legjelentősebb kereskedelmi partnere az EU, sőt, energetikai szempontból még kiemeltebb szerepe van az oroszok számára. Ha ugyanis nem tudják eladni Európának a gázt, vagy visszaszorulnak az európai nukleáris piacról, az az orosz költségvetés számára katasztrófahelyzetet idéz elő.

– Itthon viszont lényegében minden szakmai és racionális érv a Paks II-ről kötött megállapodás ellen szól. Mégis mi lehet akkor a magyar kormány motivációja?

– Nagyon nehéz tisztán látni a kormány szándékait, hiszen szinte minden független közgazdasági elemzés azt mutatja, hogy a paksi beruházás megtérülése még a legnagyobb jóindulattal is kétséges, sőt, inkább a teljes pénzügyi katasztrófa, mint következmény felé hajlanak. Nagyon valószínű, hogy nemzetgazdasági szinten, a Magyar Villamos Művek (MVM) és az erőmű számára is egy soha meg nem térülő, súlyos adósságot felhalmozó beruházásról van szó.

– Reális, hogy évi 400 milliárd forintos költségvetési megszorítás kell a Paks II megvalósításához?

– Körülbelül évi 3-400 milliárd forint csak az évi törlesztő részlet a 21 éves visszafizetési időszak alatt. De ezekről a tényezőkről is csak becsléseink vannak, hiszen a kormány egyetlen pénzügyi hatáselemzést vagy egyéb tanulmányt nem tett le az asztalra, ami azt mutatná, hogy mibe is fog kerülni ez a beruházás. Nem tudjuk, hogyan fogjuk visszafizetni az oroszoktól felvett hitelt, mekkora terhet fog jelenteni a költségvetés, s így az adófizetők számára, vagy hogy milyen áron fogjuk tudni előállítani az új blokkban az áramot, s hogy ezt egyáltalán el tudjuk-e majd adni a piacon ezen az áron. További kérdés, s a kormány erről sem mutatott be hatástanulmányokat, hogy a regionális piacon egyáltalán lesz-e igény a megtermelt energiára. Azt feltételezni például, hogy az abszolút energiaexportőr Németországban igény lehet erre, nemhogy a helyzet félreértése, hanem nettó hazugság. Németország már ma is energiát exportál a környező országokba, különösen azokban az időszakokban, amikor a szél- és a napenergia-termelés csúcsra van járatva, hiszen ilyenkor jelentős többletet állítanak elő, s azt terítik a környező piacokon. De mi nem is közvetlenül Németországgal vagyunk határosak, s nem közvetlenül szállítanánk oda energiát, ha szállítanánk, hanem egy szűkebb, régiós energiapiacba vagyunk beágyazva, amelyben a 2020-as évek közepére, amikor az új paksi blokkok belépnének a termelésbe, szinte valamennyi környező ország energiastratégiája jelentős energiaexporttal számol. Tehát a jelek szerint egy túlkínálati piacon próbáljuk majd a Pakson megtermelt áramot értékesíteni. Pedig azt is látjuk, hogy a létező négy blokk és a két új blokk által párhuzamosan előállított energia bőven több lesz, mint a magyar villamosenergia-igény, a többletet mindenképpen exportálni kellene. Éppen ezért egyetlen kérdés merül föl: versenyképes lesz-e árban ez az energia, tehát tudunk-e olcsóbban villamosenergiát előállítani, mint amennyiért a környező országokban.

– Csakhogy az árban meg fog jelenni a beruházás költsége is, nem?

– Éppen azért súlyos bűn, amit a kormány csinált, hogy reális, tiszta számítások nélkül, vakon beleugrott ebbe a beruházásba. Ha azokra a számításokra alapozunk, amiket részben mi magunk csináltunk, részben független szakértők, akkor látszik, hogy a 21 éves törlesztési időszakban az új paksi blokkokban előállított energia ára 30-32 forint lesz kilowattóránként. Ez nagyjából duplája a jelenlegi piaci árnak. A közelmúltban megjelent egy német kutatóintézet elemzése is a 2025 és 2050 közöttre becsült villamos-energiapiacról, mely szerint ebben az időszakban a legolcsóbb a napenergia alapú villamosenergia lesz, aminek költségét 4-5 eurócentre prognosztizálják kilowattóránként. Ez 13-18 forintot jelent, tehát a várható paksi áramárnak körülbelül a felét. Az az igazán ijesztő, hogy nemcsak tízmilliárd euróval eladósodunk Oroszország felé, ehhez egy további, 2 és félmilliárd eurós önrész jön, a visszafizetendő kölcsön kamatterhe pedig körülbelül 11 milliárd euró lesz. Magyarán az egésznek a kamatterhe több mint az összeg, amit hitelként fölveszünk. S ezt mind ki kellene termelnie ennek az erőműnek úgy, hogy ha ezt beépítjük az áramárba, akkor az a dupláját fogja eredményezni a várható piaci árnak. Egyértelmű tehát, hogy egy olyan gigaberuházásra vállalkozott a kormány, amely évről évre súlyos veszteséget fog termelni, s államilag dotálni kell majd az energiatermelést ahhoz, hogy értékesíteni tudjuk az előállított energiamennyiséget a piacon.  Körülbelül 200 milliárd forinttal kell számolni, ami egyszerűen a piaci és a termelési ár közötti különbözet, s amivel meg kell támogatni a céget, hogy ne dőljön be. A másik lehetőség, hogy az orosz hitel tőkeköltségét – évi 3-400 milliárd forintot – nem teszik rá Paksra, így az nem építi be az áramárba. Akkor nagyjából a piaci áron tudunk áramot előállítani, viszont így is az adófizetők fogják fizetni ennek a költségét, tehát a magyar állampolgárok fogják megfinanszírozni a Paks II termelését annak érdekében, hogy olcsó áramot tudjunk Szlovákiába vagy Csehországba exportálni.

– Ha viszont tényleg ennyire egyértelműen csak hátrányai vannak ennek a beruházásnak, akkor mi a mögötte álló érdek?

– Itt egy komoly rejtély van. Szerintem a legkülönbözőbb érdekek sajátos együttállása kellett ahhoz, hogy a kormány úgy döntsön, belevág ebbe a beruházásba.

– Biztos benne, hogy valóban bele is vág?

– Nem biztos, hogy sikerülni fog ez a kormánynak, hiszen annyi akadály van az útjában. Az Euratom üzemanyag-szállítási szerződéssel kapcsolatos vétója csak az első buktató, s még három vizsgálat jelenleg is folyamatban van a beruházással kapcsolatban, amelyek bármelyike még ennél is komolyabb akadályt gördíthet a kabinet útjába. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ha az EU nem is lépne közbe, akkor pénzügyileg kivitelezhető és tartható lesz-e ez a beruházás. Az biztos, hogy a kormány nagyon elszánt, hogy továbbmenjen, kerül, amibe kerül. Hogy Lázár János és Aszódi Attila is arról nyilatkozik, hogy itt csak egy kisebb fennakadás van az Euratommal, s zavartalanul mennek tovább, egy hihetetlenül kockázatos kormányzati blöff része.

– El tuja képzelni, hogy elfelejtette a kormány, hogy az Euratomnak nemhogy rá kell bólintania, de gyakorlatilag vétójoga van az ilyen megállapodásokban?

– Nem felejtették el, ez egy szándékos taktika volt. Azt gondolták, – s ez a gondolkodási mód amúgy sem áll tőlük távol -, hogy megpróbálják kész tények elé állítani az Euratomot azt remélve, hogy ezek ott puhapöcsű brüsszeli eurokraták, s ha a tökös magyar legények eléjük csapják a szerződést, hogy ezt írtuk alá, akkor majd megrettennek, s nem mernek kifogást emelni. Hát ez nem jött be. Az Euratom igenis beleállt, s ez nagyon fontos üzenet, mert jelzi, hogy az Európai Bizottság elkötelezett abban, hogy az uniós jogot az utolsó betűig kikényszerítse a paksi bővítés kapcsán.

– Az EU megakadályozhatja ezt a beruházást?

– Igen, megvannak a jogosítványai erre. Persze soha nem fogja azt mondani, hogy „nem építhetitek meg Paksot”. Azt viszont nemcsak mondhatja, s mint látjuk, mondja is, hogy ez az üzemanyag-ellátási szerződés úgy, ahogy van, elfogadhatatlan. S ezzel föl van adva a lecke a magyar kormánynak, vajon el tudja-e fogadtatni az orosz féllel, hogy nincs kizárólagos üzemanyag-szállítási jogosultsága 60 évre – ami az oroszoknak az egyik legnagyobb biznisz az egészben. Ha ettől eleshetnek, egyáltalán nem biztos, hogy érdekeltek maradnak a Paks II megvalósításában. Az EU-nak ugyanakkor vannak más eszközei is, jelenleg is három vizsgálat folyik még az ügyben. Fontos azonban látni, hogy egyfelől van egy nukleáris lobbi Magyarországon, akik Paksot üzemeltetik, s nyilván elemi érdekük, hogy tovább működjön, s a következő évtizedekben is legyen atomerőmű Magyarországon. Tehát mindent, akár nemzetgazdasági szempontból irracionális lépéseket is megpróbálnak kikényszeríteni a kormányból annak érdekében, hogy a saját kis homokozójuk további évtizedeken keresztül működjön.

– Akkor itt jönnek képbe a személyes érdekek, s azok a szereplők, akik esetleg „szakíthatnak” ezen az üzleten?

– Valóban nem tekinthetünk el a korrupciós kockázatoktól sem, hiszen egy, a kamatok nélkül is négyezer milliárd forintos beruházásról van szó. Ez fölfoghatatlan pénz, s ha csak a nagyon konzervatív becslésen alapuló, 15 százalékos korrupciós rátáról beszélünk, az is 600 milliárd forint. Ez az összeg biztosan alkalmas arra, hogy egyesek fantáziáját begyújtsa. Elkerülhetetlenül szembe kell tehát néznünk azzal, hogy itt nagyon komoly érdekek állnak amögött, hogy a beruházás megvalósuljon – nem is annak eredménye miatt, hanem mert az abból morzsaként leeső korrupciós forráshoz szeretnének hozzájutni. S végül lehet egy geopolitikai, stratégiai megfontolás is a beruházás mögött, ami ugyan alapvetően meggondolatlan és téves, de a kormány esetében ez nem meglepő. Van ugyanis egy olyan vágy a kormány részéről, hogy ütőkártyákkal rendelkezzenek Brüsszellel, az Európai Bizottsággal szemben hogy olyan eszköz legyen a kezükben, amellyel zsarolni tudják az uniót – legalább tagállamokon keresztül. S ha Magyarország akár csak költségesen, s nemzetgazdaságilag teljesen abszurd beruházások révén is, de mondjuk a gázvezeték-építés és gáztározó-kapacitásfelhasználás területén, illetve a paksi két blokk megépítése révén, az adófizetői pénzek masszív felhasználásával jelentős energiaellátóvá válna a régióban, azzal zsarolási potenciálra tehet szert. A pozíciószerzés önmagában persze támogatható cél, a kérdés az, hogy milyen áron, és milyen eszközökkel.

– Kísérteties a hasonlóság a putyini Oroszországgal.

– Ez egy az egyben az orosz modell. Oroszországban széles körű szegénység van, a költségvetés helyzete katasztrofális, s hihetetlen megszorításokat hajtanak végre, amelyek terhét a társadalom viseli. E helyzet részben persze az alacsony olajárnak köszönhető, de nem kis részben az ukrán agresszió eredményeképp életbe léptetett szankcióknak. És Vlagyimir Putyin számára – akit Orbán Viktor példaképként állít a magyar választók elé – vállalható ár, hogy az orosz társadalom még mélyebb nyomorba csúszik, mint amiben eddig volt, de ő érvényesíti a geopolitikai céljait, ezért aztán az ukrán agressziót akkor is végigviszi, ha ez a hazája számára is katasztrofális hatású. Nálunk szerencsére nem katonai agresszióról van szó, de az jól látható, hogy a magyar kormányfő hasonló geopolitikai babérokra törne.

– De Magyarország abban is hasonló Oroszországhoz, hogy ki van szolgáltatva az EU-nak.

– A kettő nem is összemérhető. Oroszország nagyon nagymértékben függ az EU-tól, de például az olajpiacok sokkal rugalmasabbak, tehát ott megpróbálhat bevételre szert tenni az olajkivitele átállításával. Ez a minimális túlélést esetleg biztosíthatja számára, középtávon pedig alternatív piacokat kereshet a gázszállításokra is. A Kínával kötött megállapodások lényege épp az, hogy Oroszország oldja azt a függőséget, amely ma az unió felé fennáll. Ha pedig máshol vannak alternatív piacai, az pont egy olyan helyzetben, amikor konfliktusai vannak az EU-val, egy mentőöv lehet az orosz költségvetés számára. Ez egyébként egy nagy versenyfutás a két fél között, sőt, látszik, hogy azért nagyon fontos az EU számára, hogy maradéktalanul végrehajtsa az energiabiztonsági stratégiát, mert egy néhány éves perióduson belül ki fog derülni, hogy ki a gyorsabb: Oroszország jut el először a kínai piacokra, s ezáltal jut jó geopolitikai zsarolási pozícióba, vagy Európa függetleníti magát, de legalábbis meg tudja teremteni a függetlenség lehetőségét az orosz szállításoktól. Az európai energiafüggetlenség megteremtése nemcsak azért fontos, mert a jelen helyzetben jó lenne, ha nem függenénk ennyire Oroszországtól, hanem azért, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor 4-5 éven belül a jelenleginél sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben leszünk. De Magyarország egészen más, hiszen hazánk esetében tényleg egészen egyszerűen nem létezik semmiféle reális alternatíva az uniós tagságon kívül. Ha elveszítjük az uniós támogatásokat, ha mondjuk kilépünk az EU-ból, s elveszítjük a hozzáférést az uniós piacok felé, amelyekre az exportunk háromnegyede irányul, akkor a magyar gazdaság elképzelhetetlen mélységű válságba kerül. A magyar-uniós konfliktusokban természetesen keményen meg kell védeni Magyarország legitim érdekeit, hiszen erről is szól az EU, de azért a kötöttségünk az unióhoz, illetve az európai piacoktól, intézményektől és forrásoktól való függőségünk összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Oroszország esetében. Tehát amit Vlagyimir Putyin esetleg megengedhet magának, bár nagyon nagy árat fizet érte, azt egészen biztos, hogy Orbán Viktor nem engedheti meg magának.

– Az Euratom vonatkozó döntése tehát egy figyelmeztetésnek tekinthető?

– Egy nagyon komoly figyelmeztetés, aminek több tanulsága is van. Az egyik, amit már említettünk, hogy az Európai Bizottság szemmel láthatólag el van szánva az uniós jog betartatására, főként az ukrán konfliktus idején. Másrészt, bár próbálja a kormány bagatellizálni a fennakadás jelentőségét, azért a fűtőanyag-szállítási szerződés elutasítása után a helyzet korántsem annyira rózsás. Lehet előremenni itt az építkezéssel, de azt tudni kell, hogy mindaz a pénz és munka, amit most beleölünk, nem biztos, hogy annyira értelmes. Mert ha nem tudunk egy olyan szerződést kidolgozni, amely az Euratomnak és az orosz félnek is megfelel, akkor megépíthetünk egy atomerőművet, amibe nincs, aki üzemanyagot szállítson.

– Tehát önmagában ez az egy részlet is elegendő lenne ahhoz, hogy elgáncsolja a Paks II-t?

– Elvben igen, a gyakorlatban ugyanakkor arra számítok, hogy egy, a finnországihoz hasonló megoldással fognak előállni. Ott abban állapodtak meg, hogy a kezdeti garanciális időszakot követően, ami alatt az atomerőművet létesítő Roszatom által előállított üzemanyagot kell használni garanciális okokból, egy nyílt tenderen kell kiválasztani az üzemanyag-beszállítót. Az európai ellátási ügynökség képviselője a múlt héten egy európai parlamenti (EP) eseményen a kérdésemre már a finn példát említette, így gyanítom, a magyar kormány is ebbe az irányba mozdul majd el. A probléma az, hogy a finn modell úgy alakult ki, hogy a finnek éveken keresztül egyeztettek az Európai Bizottsággal és az orosz féllel, s amikor összeállt a konstrukció, hárman aláírták a szerződést. A magyar kormány azonban már ellátta a kézjegyével azt a szerződést, amit „elfelejtett” az EU-nak megmutatni előzetesen. Így most nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, amiben gyakorlatilag a fejünk felett kell, hogy megalkudjon az Euratom és az orosz fél. Mert ismétlem: egyáltalán nem biztos, hogy Oroszország elfogadja az EU módosítási követelményeit, de az is kérdés, hogy ha el is fogadná, ahhoz milyen feltételeket támaszt. Ezen a ponton Magyarországnak szinte semmi beleszólása nincs a történésekbe.

– Tehát a kormány kiszolgáltatott minket Oroszországnak?

– Így van, teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva az oroszok jóindulatának, hogy egyáltalán hajlandóak-e módosítani a szerződést, s ha igen, mit kell tennünk ennek érdekében. Igazából ugyanis ez a szerződés akkor lép hatályba, ha az Euratom is aláírta, méghozzá a Magyarország által vállalt kötelezettség miatt. Ha pedig azt akarjuk, hogy legyen érvényes üzemanyag-szerződés, nemcsak az EU feltételeinek kell megfelelni, hanem az előzetes, elhamarkodott elköteleződés miatt az orosz félnek is. Ez körülbelül olyan, mintha vettünk volna egy autót, de azt mások dönthetik el, hogy kapunk-e bele benzint, vagy sem. Csakhogy ez az autó 4000 milliárd forintba kerül.

– Ám az autó nemcsak az üzemanyag miatt nem indulhat, hiszen – mint mondta – még három vizsgálat van folyamatban.

– Valóban; jelenleg folyik egy vizsgálat a tiltott állami támogatás ügyében, ami tavaly tavasszal az Energiaklub és a Greenpeace beadványa nyomán indult el, s aminek lényege, hogy a magyar és az orosz fél között kialkudott és aláírt finanszírozási konstrukció nem feltétlenül fér össze az uniós versenyjogi szabályokkal. A kormány nyilván tudja, hogy sem az MVM, sem a Paksi Atomerőmű Zrt. nem alkalmas egy ilyen hatalmas összegű kölcsön vállalására és kezelésére, azonnal összedőlnének, ha rájuk terhelnének egy tízmilliárd eurós hitelt. Gondoljunk csak bele: az atomerőmű éves bevétele 180-200 milliárd forint körül van, miközben a hitelnek csak a törlesztő részlete 3-400 milliárd forint lesz. Gyakorlatilag tehát Paks bevételeinek duplája csak a hiteltörlesztés lenne, ami nyilvánvalón fizikai képtelenség a cég számára. Ezért találták ki, hogy ezt a hitelt nem a cég, hanem a magyar állam veszi föl, s egyelőre nem látható módon átfolyatja az atomerőműnek. Persze a gyakorlatban ez a pénz vélhetően meg sem érkezik majd Magyarországra, hanem egyszerűen egy hitelkeretet fognak fenntartani egy orosz bankban a magyar beruházásra. Amiből az lesz, hogy az orosz beruházók idejönnek, s amikor elkészülnek egy munkaszakasszal, akkor a számlát benyújtják, azt Magyarország továbbküldi Oroszországba, ahol jóváírják, s átutalják az orosz vállalkozóknak. Tehát ezek gyakorlatilag orosz belső pénzügyek lesznek.

– Az orosz beruházók pedig 2-3 milliárdért Mészáros Lőrinc, meg Simicska Lajos valamelyik cégét fogják foglalkoztatni az apróbb munkákra…

– Persze, bár Simicska Lajos várhatóan már nem fog részt venni ezekben a munkákban, hiszen már vége van az ilyen oligarchák világának. Most eljött a strómanok ideje, a Mészáros Lőrinceké, a Garancsi Lajosoké és a Tiborcz Istvánoké, akik nem valódi oligarchák, hanem a kormánynak, vagy személyesen a miniszterelnöknek falazó strómanok, s akikkel nincs kölcsönös függőségi helyzet, mint Simicskával. Ők fogják a hazai morzsákat felcsipegetni, míg a nagyobb része a tízmilliárd eurónak egyszerű orosz belső pénzügy lesz, csak aztán mi fizetjük vissza. De visszatérve az, hogy az állam átvállalja az atomerőmű hitelfelvételét, s finanszírozza belőle a beruházást, a piac egyik szereplőjének a masszív állami támogatása, amit nem enged meg az unós jog, hacsak valamilyen nagyon különleges érdek nem fűződik hozzá, például az energiaellátás más módon nem biztosítható. De hát maga a kormány állítja, hogy ennek az energiának jó részét exportálni szeretnék, tehát szemmel láthatóan nem a magyar piac ellátásához elengedhetetlen ez a beruházás. És semmilyen más különleges ok sem áll fenn, amiért indokolt lenne eltérni az uniós versenyjogi szabályoktól, melyeket a kabinet már azzal megsértett, hogy aláírta a megállapodást az oroszokkal. Éppen ezért nagyon valószínű, hogy az Európai Bizottság meg fogja állapítani a tiltott állami támogatást, s akkor rá kell terhelni a tőkeköltséget az MVM-re vagy magára Paksra, ami gyakorlatilag a végét jelenti a projektnek, mert egyik sem képes elviselni ezeket a terheket.

– Mit vizsgál a másik két eljárás?

– Folyik még egy vizsgálat az én beadványom alapján, amely a tender elmaradását kéri számon, hiszen az európai közbeszerzési szabályok alapján egy ilyen léptékű, közpénzekből megvalósuló beruházás esetén nemzetközi tendert kell kiírni, s ez alól szintén csak nagyon különleges helyzetekben kaphat felmentést egy kormány, amelyek Magyarország esetében nem állnak fenn. Tehát nincs olyan speciális ok, mi miatt csak Oroszországgal szerződhettünk volna erre a beruházásra, a piacon jelen van még legalább négy-öt nagy cég, amely képes lenne ezt megcsinálni. Annak pedig, hogy a jelenlegi paksi blokkok orosz technológiával működnek, nincs jelentősége, hiszen a két új blokk gyakorlatilag egy új atomerőmű lesz, ezeknek nem kell szorosan együttműködni a régivel, bármilyen technológiával meg lehetne építeni. Tehát ebben is nagyon valószínű, hogy azt fogja megállapítani az Európai Bizottság, hogy a tender elmaradása uniós jogot sértett. Ha pedig ezt megállapítják, akkor meg kell semmisíteni a jelenlegi megállapodásokat és ki kell írni egy új, nemzetközi tendert, ami évekkel tolja el az egész beruházást, s így jelentősen megnöveli a költségeket.

– De azt is tudjuk, hogy a papíron szabályos közbeszerzésekben hogyan születnek a döntések.

– Nyilván keresni fogják a lehetőségeket, de nincs akkora kiskapu, amelyen átférne a paksi beruházás. Éppen ezért tényleg nagy az esélye, hogy meg kell semmisíteni ezt a megállapodást. Mivel ezek a szerződések titkosak, így még nem tudjuk, a kudarcnak mi lesz az ára, de jó eséllyel szerepel bennük, hogy a beruházás meghiúsulása esetén az orosz félnek valamiféle kárpótlás jár, amit természetesen szintén a magyar adófizetők fognak megfizetni. Azt gondolom, hogy ez szándékos a kormány részéről, direkt viszik bele ilyen kötöttségekbe az országot azért, hogy ha mindenkit kész helyzet elé tudnak állítani, s elég magasra teszik a tétet, akkor azzal hátha el tudják érni, hogy az EU a hozzájárulását adja. Meggyőződésem azonban, hogy ez nem fog sikerülni, így nagyon vastagon meg fogjuk fizetni az árát.

– Attól nem tart a paksi beadványa, vagy az áfacsalási ügy uniós színtérre vitele miatt, hogy ön pedig ennek „a sorozatos hazaárulásnak” az árát fizeti majd meg?

– Ha már hazaárulózunk, szerintem a hazaárulást azok követik el, akik eladósítják az országot Vlagyimir Putyinnak egy ilyen kockázatos orosz rulettben, aminek árát nem Lázár János és nem a megújuló energiák tudora, L. Simon László viseli, hanem a magyar adófizetők. Nem Orbán Viktor fogja kifizetni az elképesztő költségeit ennek a mihaszna beruházásnak, hanem ön, én, és a többi magyar adófizető. A társadalom érdemi megkérdezése, a döntésekbe való bevonása, s az információk évtizedekre történő titkosítása mellett egy alapvetően elhibázott, s iszonyatosan költséges kalandba viszik bele az országot. Ez a hazaárulás. Ahogy az is, ha valaki tétlenül végignézi, hogy száz vagy ezermilliárdokkal tűnnek el következmények nélkül az áfacsalási rendszerben, amelyek isten tudja, hol landolnak, de az eddig rendelkezésre álló információk mindenesetre nem zárják ki, hogy ugyanazt az oligarcha kört is gyarapítják, akik az egész korrupciós rendszerben érdekeltként jelen vannak. Én a feladatomat végzem el, amikor megpróbálok ennek a hazaárulásnak az útjába állni, s amikor megpróbálok tenni azért, hogy Magyarország még éppen időben kiszálljon a paksi beruházásból, s még viszonylag olcsón megúszhassuk ezt az ámokfutást. Az a dolgom, hogy megpróbáljak tenni azért, hogy véget vessünk a Magyarországon ipari mértéket öltött áfacsalásnak, amely megint csak a magyar adófizetők zsebére megy.

– Ez utóbbi ügyben az EU fel tud lépni?

– Az áfacsalások ügyében jóval nehezebb a helyzet, mint a hazai és nemzetközi jogot is sértő paksi beruházásnál, hiszen az adópolitika alapvetően tagállami hatáskör. Ezzel együtt látható, hogy az integrációs folyamat abba az irányba halad, hogy szorosabban összehangoljuk az uniós tagállamok adópolitikáját, s határozottabban fellépjünk a korrupcióval, s ezen belül kifejezetten az áfacsalásokkal szemben. Évente elkészítik az unió pénzügyi érdekeinek védelméről és az antikorrupcióról szóló jelentést, a 2013-as évről szólót éppen a múlt héten szavazta meg az Európai Parlament. Ennek én voltam a zöld frakció részéről az árnyék-jelentéstevője, így ebbe – egyebek mellett – sikerült olyan módosítókat betennünk, s elfogadtatni az EP-vel, amelyek kiemelten kezelik az áfacsalások kockázatát, s felhívják az Európai Bizottságot arra, hogy tegyen hatékony lépéseket ezek visszaszorítása érdekében.

– Mindez már csak azért is fontos lenne az EU számára, mert az áfacsalások az uniós költségvetésnek is kárt okoznak.

– Így van, ezek a bűncselekmények nemcsak a nemzeti büdzséket kurtítják meg, hanem tekintve, hogy az unió költségvetésébe való tagállami befizetések jórészt az áfabevételek alapján vannak megállapítva, az áfacsalások közvetlenül is érintik az EU-t. Az egyes tagállamokban becsült áfarések, amelyek a becsült és a ténylegesen beszedett áfa közötti arányt mutatják– ez egyébként Magyarországon 25 százalékra becsült, az unió egészében pedig olyan 15-16 százalék körüli -, jelentős összeggel károsítják meg az EU-t is. Hogy Magyarországon miként működik ez a korrupciós gépezet, s milyen irtózatos léptékű kárt okoznak az áfacsalások, arról először Horváth András volt adóellenőr beszélt, akinek kijelentéseit kormányzati részről igyekeztek kikezdeni, bagatellizálni, de érdemben nem tudták cáfolni. Ráadásul egyre több bizonyíték gyűlik össze, egyre többen beszélnek, így már nem Horváth András az egyetlen volt NAV-os, aki ezekről a technikákról és mulasztásokról beszámolt, sőt, a közelmúltban az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is publikálta a NAV-vizsgálatáról szóló jelentését, s gyakorlatilag kerek-perec megerősítette a Horváth által mondottakat. Sok százmilliárd forintnyi áfabevétel elmaradást állapított meg, amelynek beszedése érdekében a NAV egyetlen szalmaszálat nem tett keresztbe. Ez szóról szóra az, amit Horváth András állított. Ezek után egyetlen kérdés maradt: Polt Péter legfőbb ügyész mi a francot csinál?

– Gyorsan eljárás indult Horváth András ellen, még 2013-ban…

– Pontosan, míg az általa tett feljelentés nyomán indult nyomozást ismét csak meghosszabbították. Pedig itt az ügyészségnek már egy legalább ötvenfős különítménnyel a NAV utolsó WC-papírgurigáját is be kellett volna gyűjtenie, s az utolsó padlószőnyeget is átvilágítania.

– Véletlenül nem egy korrupcióellenes ügyészség létrehozatalának igényére céloz?

– Annak, hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk, vannak rövid- és hosszú távú lehetőségei is. Előbbi az, hogy egészen egyszerűen le kell folytatni a NAV-val szembeni vizsgálatot. És nem Vida Ildikó adóhatósági elnöknek kell saját magát vizsgálnia, mert akkor én meg elvégzem a saját adóellenőrzésemet, s az alapján fizetem be az adómat. Független intézménynek kell lefolytatni ezt a vizsgálatot.

– Van független intézmény?

– Magyarországon jelen pillanatban nincs, ezt az is bizonyítja, hogy az ÁSZ ilyen súlyos megállapítások tesz, de feljelentést, illetve további lépéseket nem. S az is szemmel látható, hogy az ügyészség nem látja el e funkcióját. Tehát Magyarországon igenis szükség van egy olyan intézményre, amilyen például Romániában működik, s amely a politikai befolyástól a lehető legnagyobb távolságot megtartva képes a politikai korrupciós ügyeket föltárni, a vizsgálatokat lefolytatni, s megfelelő szigorral szankcionálni. Romániában már kétkabinetnyi politikust citáltak bíróság elé és részben le is ültettek ennek az ügyészségnek a munkája nyomán…

– A másik fele az ottani politikai elitnek meg szépen lassan lemondani kényszerül.

– Igen, de erre szükség van a közélet megtisztulása érdekében. És egy ilyen független intézmény Magyarországon is elengedhetetlen. Úgyhogy készülünk arra, hogy erre javaslatot tegyünk, jelenleg is dolgozunk rajta. Nem tartom ugyanakkor véletlennek, hogy az ÁSZ most hozta nyilvánosságra ezt a jelentését. Nem kizárt, hogy ezzel előremenekültek, hiszen az Európai Számvevőszék folytat egy vizsgálatot áfacsalások ügyében, két tagállam esetében. Nem biztos, hogy célzottan az áfabotrány miatt vonták be Magyarországot a vizsgálatukba, de tény, hogy Németország és Magyarország áfacsalási ügyeit vették górcső alá, s tavaszra várható a jelentésük nyilvánosságra hozatala. Ebben a vizsgálatban az Európai Számvevőszék nyilván rengeteg adatot bekért, többek között a magyar számvevőszéktől is. Tehát el tudom képzelni, hogy a Domokos László vezette ÁSZ – amely eddig tényleg fikarcnyit sem tett az áfacsalási ügyek feltárása érdekében -, hirtelen szembesült azzal, hogy rövidesen az Európai Számvevőszék ki fog állni egy vizsgálati anyaggal, amely várhatóan súlyos megállapításokat fog tenni. Akár olyan megállapításokat is, amelyeket az ÁSZ most gyorsan megtett. Ettől függetlenül lesz következménye az európai jelentésnek, sőt, Vida Ildikó és a NAV nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen már az ÁSZ is megállapította, hogy az adóhatóság valamilyen okból nem végezte és végzi el a dolgát, s sok száz-, illetve ezermilliárd forintnyi áfa be nem fizetés mellett nézett el. Ha ezt az Európai Számvevőszék is megállapítja, úgy nagyon nehezen lesz tartható a NAV-elnök pozíciója. Ezután ugyanis még Magyarországon is nagyon nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért jó a NAV úgy, ahogy van, s miért van jól a helyén Vida Ildikó.

– Igen ám, de az ÁSZ már azt is megállapította, hogy Vidát és a NAV-ot az elmúlt években egyszer sem ellenőrizte az illetékes nemzetgazdasági minisztérium.

– Ami itt már többedszer bebizonyosodni látszik, az a magyar ügyészséget, az adóhatóságot felügyelő állami szerveket, a munkáltató és szakmai felügyeletet ellátó nemzetgazdasági minisztériumot, annak vezetőjét és magát a kormányfőt is közvetlenül elérő politikai botrány. Az ő felelősségük lett volna, hogy ha korábban nem értesültek ezekről a problémákról, akkor legkésőbb ezeknek a gyanúknak a felmerülését követően lépjenek. Ahogyan akkor is, amikor az állami adóhatóság vezetőjének személyes érintettsége nemzetközi korrupciós gyanúban felmerült. De nem léptek, s nem lépnek, ami vagy azt jelenti, hogy tökéletesen alkalmatlanok és egy vidéki vurstli céllövöldéjének irányítására is képtelenek lennének, vagy azt, hogy pontosan tudatában voltak és vannak, hogy mi történik itt, s előre megfontolt szándékkal, bűnszervezetben falaznak a korrupciónak.

Biró Marianna

Konferencia Paksról az Európai Parlamentben

A felvétel ide kattintva tekinthető meg. Míg képek ide kattintva láthatóak.

Program:
Nyitóbeszédek az esemény házigazdáitól:
Rebecca Harms, Jávor Benedek

Energiabiztonság, az EU-n belüli nagyszabású nukleáris befektetések energiapolitikai következményei, különös tekintettel az energiabiztonság kérdésére
Ámon Ada, elnök, Energiaklub (Magyarország)
Ámon Prezentációja ide kattintva érhető el

Stephen Thomas, energiapolitikai szakértő, a Greenwich University professzora
Stephen Thomas előadása

Politikai biztonság – az orosz-függőség tagállami kockázatai
Dr. Todor Galev, vezető kutató munkatárs, Center for the Study of Democracy (Bulgária)
Dr Todor Galev előadása

Nukleáris biztonság -Milyen fenyegetést jelent a szabályok áthágása és a korrupció jelenléte a nukleáris biztonságra?
Tóth István János, a Korrupciókutató Központ munkatársa és a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Tóth István János előadása

Az Európai Bizottság helyzetértékelése
Massimo Garribba, igazgató, DG ENERGY, Európai Bizottság

Kerekasztal, a közönség kérdései

Záróbeszédek a házigazdáktól.

 

A kormány hozza nyilvánosságra az Euroatom Ellátási Ügynökség levelét

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő felszólítja a magyar kormányt, hogy azonnali hatállyal hozza nyilvánosságra az Euroatom Ellátási Ügynökség levelét. Az európai parlamenti képviselő azon az állásponton van, hogy a magyar polgároknak legalább annyira joga van megismerni a paksi megállapodásokat, mint az európai intézményeknek.

Bizottsági információk szerint az Euratom Ellátási Ügynökség megküldte írásos véleményét az új paksi erőmű fűtőelemeivel kapcsolatos, a magyar kormány és az orosz fél között 2014. december 8-n aláírt szállítási megállapodásról. A hírek szerint az Ügynökség komoly kritikákat is megfogalmazott. Az eredeti megállapodás alapján tudomásunk szerint az új paksi reaktorok fűtőelemeit az építésért felelős orosz konzorcium szállítaná majd Paksra, jóllehet a napokban felmerült annak lehetősége, hogy a fűtőelemeket az amerikai Westinghouse szállítsa. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a kormány a szerződéseket titkosította, ezért nem ismertek a szállítási szerződés részletei.

Az Euratom szerződés alapján azonban, melynek hazánk az uniós csatlakozás óta szintén tagja, a kormány nem köthet ilyen jellegű megállapodást az Euratom Ellátási Ügynökség ellenjegyzése nélkül. Az Ügynökség feladata ugyanis a nukleáris energia és ellátás biztonságának és az Euratom szerződés betartásának felügyelete, és ilyen minőségében minden harmadik féllel kötendő szállítási szerződést jóvá kell hagynia ahhoz, hogy érvényessé válhassanak. Ez a jóváhagyás válhat most kérdésessé. Ennek fényében pedig új megvilágításba kerül a Westinghouse esetleges beszállítói szerepe is.

Brüsszel-Budapest, 2015. március 5.
Jávor Benedek, EP képviselő