JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

LuxLeaks tárgyalás és tüntetés – bejelentővédelmet most!

A LuxLeaks botrányt kirobbantó Antoine Deltourt első fokon 18 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a luxembourgi bíróság. A másodfokú eljárásnak – melyben Deltour ügyvédei felmentést, az ügyész súlyosbítást kért – tegnap volt az első tárgyalása. A zöld frakció több tagjával együtt ott voltunk, részt vettünk és felszólaltam az érte (és társaiért, Raphael Haletért és az újságíró Edouard Perrinért) szervezett szolidaritási tüntetésen.

Deltourék példája azonban nem egyedi. Hozzájuk hasonló közérdekű bejelentők sokaságának kellett szembenézni a legkülönbözőbb hatósági, és jogi procedúrákkal, fenyegetésekkel, munkájuk, életük ellehetetlenítésével. Négyen közülük velünk együtt voltak tegnap Luxembourgban. Az egyikük Horváth András, aki beszámolt a NAV-nál tapasztalható, 1000 milliárd forintos nagyságrendű ÁFA-csalásokról, és az adóhatóság sajátosan szelektív ellenőrzési gyakorlatáról, amely gyakorlatilag szemet huny a multinacionális nagyvállaltok adóelkerülési praktikái fölött.

A közérdekű bejelentők hatékony védelmének hiánya nem csak az ő életüket teszi tönkre, hanem másokat is eltántorít attól, hogy elmondják a nyilvánosságnak azokat a visszaéléseket, amiket tapasztalnak. És így a közérdek sérelme sorozatosan felderítetlen marad. Ezért van szükség európai szintű, erőteljes bejelentővédelmi szabályozásra. Mi, Zöldek, elkészítettük egy ilyen irányelv tervezetét. Az Európai Parament többször is kifejezte, hogy támogatja egy ilyen szabályozás megteremtését. Most az Európai Bizottságon és a tagállamokon a sor, hogy meg is szülessen.

Képek a tüntetésről és konferenciáról1-1-of-1_31449975632_o 2-1-of-1_30787073783_o 3-1-of-1_31449974842_o 4-1-of-1_30755445844_o 5-1-of-1_30755449644_o 6-1-of-1_31449974302_o 7-1-of-1_30755449324_o 8-1-of-1_31480741201_o 9-1-of-1_30755448474_o 10-1-of-1_30755447844_o 11-1-of-1_31224360810_o 12-1-of-1_30755447134_o 13-1-of-1_31224360230_o 14-1-of-1_30755446484_o 15-1-of-1_31224359680_o 16-1-of-1_30755445444_o img_4766-1_31522205061_o img_4800-1_31491280702_o img_4823-1_31637980305_o img_4832-1_30796369594_o img_4904-1_31491281482_o img_4913-1_30796369024_o img_4927-1_31491281202_o img_4936-1_30796368724_o img_4986-1_31522202321_o img_4995-1_30796368324_o img_5000-1_31600967206_o img_5042-1_31600966856_o

Videó: Európa jövője – A jövő Európája teljes konferencia magyar nyelven

KÖSZÖNTŐ

Jávor Benedek, EP képviselő, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, Párbeszéd Magyarországért /PM/, Magyarország

Pogátsa Zoltán, DiEM kezdeményező, közgazdász, egyetemi docens, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Magyarország

Scheiring Gábor, a Megújuló Magyarországért Alapítvány /MMAA/ elnöke, Magyarország

 

Európa mint globális szereplő

Európa szerepe a világban, menekültválság, nemzetközi fejlesztések, tisztességtelen kereskedelmi rezsimek, Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség /TTIP/.

Lorenzo Marsili, DiEM25 kezdeményező, Európai Alternatívák igazgatója, Olaszország

Alena Krempaska, Emberi Jogok Intézet, Szlovákia

Edouard Gaudot,  a Zöldek/Európai Szabad Szövetség politikai tanácsadója az Európai Parlamentben, a L’Europe c’est Nous szerzője

Dr. Bourgla Ossamah, szír származású háziorvos, önkormányzati képviselő, Magyarország

 

Az új tagállamok perspektívái

Az integráció kudarca, hatástalan kohéziós politika, antidemokratikus trendek megjelenése.

Marta Tycner, Razem párt, Lengyelország

Scheiring Gábor, a Megújuló Magyarországért Alapítvány /MMAA/ elnöke, Magyarország

Jakub Patocka, szerkesztő, Denik Referendum, Csehország

Irmi Salzer, Burgenlandi Zöldek, Ausztria

 

BESZÉDEK: Van kiút a válságból?

Philippe Lamberts, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség társelnöke, Belgium

Yanis Varoufakis, DiEM25 alapító, volt pénzügyminiszter, Görögország

 

Social Europe

Key issues of the panel: monetary vs. social union, basic income, financial transfers, right to housing

Zoltán Pogátsa, University of Western Hungary, DiEM25 initiator, Hungary

Philippe Lamberts, co-chair of Greens/EFA, Belgium

Florentin Iancu, Trade Unionist, Romania

Fenntartható Európa

Hogyan tegyük Európát fenntarthatóvá a nagyvállalatok és a tagállamok érdekeivel szemben, COP21.

Florent Marcellesi, EQUO szóvivő, Európai Parlament, Spanyolország

Jávor Benedek, EP képviselő, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, Párbeszéd Magyarországért /PM/, Magyarország

Stephanie Roth, “Mentsük meg Verespatakot!” mozgalom, Románia

 

Hol vagyunk most és merre menjünk?

Okok és megoldások

Philippe Lamberts, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség társelnöke, Belgium

Yanis Varoufakis, DiEM25 alapító, volt pénzügyminiszter, Görögország

Tamás Gáspár Miklós, filozófus, Magyarország

Adam Ostolski, a Lengyel Zöld Párt, Lengyelország

ZÁRÁS

Jávor Benedek, EP képviselő, Zöldek/Európai Szabad Szövetség, Párbeszéd Magyarországért /PM/, Magyarország

Pogátsa Zoltán, DiEM kezdeményező, közgazdász, egyetemi docens, Nyugat-Magyarországi Egyetem, Magyarország

RÁADÁS BLOKK

Magyarország és a progresszív politika jövőjea Megújuló Magyarországért Alapítvány kerekasztal-beszélgetése

Papp Réka Kinga, újságíró, publicista

Szabó Tímea, országgyűlési képviselő, a Párbeszéd Magyarországért /PM/ társelnöke

Gulyás Márton, civil aktivista

Ceglédi Zoltán, politikai elemző

Konok Péter, történész

Európa jövője- a jövő Európája nemzetközi konferencia Budapesten

Az Európai Zöldek, a DiEM25 és a Megújuló Magyarországért Alapítvány szervezésében egész napos konferenciát tartottunk Budapesten az A38 Hajón 2016. szeptember 19-én.

Jávor Benedek mellett több, mint 20 résztvevő érkezett az 5 nemzetközi és egy hazai kerekasztal beszélgetésre. A helyszínen 250 fő, míg online sok százan követtek a világ minden részéről.

Az eseményen Európa vezető progresszív – zöld és újbaloldali – politikusai és gondolkodói, például Jánisz Varoufakisz volt görög pénzügyminiszter, a DiEM25 kezdeményezője, Philippe Lamberts az Európai Zöldek társelnöke, Pogátsa Zoltán DiEM25-alapító közgazdász, egyetemi docens vettek részt. Ez volt az első nemzetközi konferencia, ahol az európai Zöldek és a DiEM25 (Demokrácia Európában) mozgalom vezetői találkoztak, és bár nem mindenben volt egyetértés, a közös elköteleződés azonos az európai integráció újragondolásában.

Jávor Benedek megnyitójában kiemelte, az EU elszakadt az állampolgároktól, de a nemzetállam nem garancia az uniós szinten elkövetett hibák kivédésére. Az igazi ellentét nem az Európai Unió és a nemzetállamok között áll fenn, hanem “a közösség érdekét szolgáló, a közösség által elszámoltatható politikák és a korrupt elitek által megvalósított, a közösség érdeke ellen folytatott politikák között, tagállami és EU-s szinten egyaránt”.

 

 

Fenntartható energiarendszert Magyarországnak!

Az alábbi írás a Zöld Műhely Alapítvány által szervezett, „Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára” című konferencián 2016. május 18-án tartott nyitóelőadásom szerkesztett verziója. A konferencia megrendezését a Heinrich Böll Stiftung támogatta.

Alig van időszerűbb téma ma Magyarországon, mint a magyar energiapolitika jövője. Nem csupán az új paksi blokkok létesítése, illetve az ezt övező bizonytalanság – uniós vizsgálatok sora vagy az orosz finanszírozó megrendült pénzügyi helyzete – diktálja, hogy alternatívákat keressünk és nyílt vitát kezdeményezzünk Magyarország energetikai jövőképét illetően.

Pedig már ez önmagában is indokolttá tenné, hogy legyen B-terv hazánk energiaellátására arra az esetre, ha az paksi atomerőmű létesítése kudarcba fulladna, vagy – ahogy az elmúlt évek valamennyi európai nukleáris projektje esetében tapasztalható volt – sok éves, akár évtizedes csúszásba kerülne.

A kormányzat egyoldalú elkötelezettsége az új paksi erőmű, mint egyedül számításba vett megoldás mellett nem csupán azért káros, mert meggyőződésem szerint egy súlyosan veszteséges, energetikailag indokolatlan, kockázatos és környezetkárosító beruházást erőltetnek. Talán ennél is nagyobb kockázatot jelent, hogy mindeközben semmiféle elképzelés nem körvonalazódik Magyarország energiaellátására a projekt bukása esetére. Mi több, a szóba jöhető alternatívákat a kormány aktívan szorítja vissza például a szélenergia-engedélyek befagyasztásával, a napelemekre kivetett termékdíjakkal, az épületek energetikai korszerűsítésére rendelkezésre álló uniós források lakosságtól való elvonásával. Mindent ennyire egy lapra, egyetlen – bizonytalan – projektre tenni fel egy olyan stratégiai ágazatban, mint az energetika, megítélésem szerint elfogadhatatlan kockázatvállalás a magyar adófizetők és energiafogyasztók terhére. Egy párra all in-t mondani – ez inkább csak a hollywoodi filmekben szokott egy happy endhez vezető idegfeszítően izgalmas stratégia lenni.

De az új paksi erőmű csupán egyetlen eleme a problémának. Nagyobb baj az, hogy a jelenleg hatályos, 2011-ben elfogadott Energiastratégia – melynek Paks is a részét képezi – szinte egyetlen eleme sem áll már meg a lábán. A valóság néhány év alatt lényegileg ásta alá annak előfeltevéseit, így ma már, akármennyire is megalapozottnak tűnhetett a megalkotása idején (bár néhány tézise már akkor sem volt reális), mára inkább kortörténeti dokumentum, mint használható útiterv a magyar energiapolitika számára.

  1. Az Energiastratégia már elfogadása pillanatában is leginkább vitatható feltételezése a várható energiaigények alakulására vonatkozó becslés volt. Az évi 1,5%-os növekedés lényegében egy, az 1980-as, 90-es években gyökerező energetikai hüvelykujj-szabály átvételéből fakad, mely szerint 1%-os GDP-növekedés nagyjából 1%-os energiaigény növekedéssel jár együtt. Ez az elképzelés azonban már 2011-re is idejétmúlttá vált, alkalmatlansága azóta pedig még nyilvánvalóbb. A 2007-2008-as gazdasági válság megakasztotta az energiaigények növekedését a fejlett országokban, az energiahatékonysági erőfeszítések pedig szétválasztották a GDP és az energiafelhasználás szoros összekapcsoltságát – ez egyébként az EU energiapolitikájának egyik fő célja. Azóta sem az EU, sem Magyarország energiaigénye nem növekedett, lényegében stagnál, vagy inkább csökken. A 2011-es 1053 PJ primer energiaigénynek Magyarországon a stratégia alapján 2015-re 1117 PJ-ra kellett volna nőnie, ehhez képest 2015-ben – előzetes adatok szerint – az 1014 PJ-ra csökkent. 100 PJ, azaz nagyjából két paksi blokknyi energiafelhasználás „hiányzik” a valóságban az Energiastratégia forgatókönyvéhez képest 2015-ben – 4 év alatt! Az Energiastratégia energiaigény-becslései egyszerűen nem vehetők továbbra is komolyan.
  2. Az Energiastratégia elfogadásával szinte egy időben bekövetkezett fukusimai katasztrófa, majd az ezt követő biztonsági felülvizsgálatok, az új projektekre vonatkozó előírások szigorodása nyomán a nukleáris beruházások költségei a korábban becsültekhez képest jelentősen megnőttek, így versenyképességük más energiatermelő kapacitásokhoz képest erősen romlott;
  3. Az elmúlt években az európai atomenergetikai iparban két további fontos költségnövelő folyamat zajlott. Egyfelől valamennyi atomerőmű beruházás kivitelezési költségei elszálltak az eredetileg tervezettekhez képest – nem csupán a sokat emlegetett olkiluotoi vagy flamanville-i projektek esetében, hanem a közelmúltban a még meg sem kezdett Hinkley Point C blokk építési költségeire is váratlanul 15%-kal magasabb becslést adott meg a beruházó EDF, mint korábban – és itt eddig még egy kapavágás sem történt. Ráadásul általános meggyőződéssé vált, hogy az atomerőművek leszerelési költségei, valamint a sugárzó hulladékok végleges elhelyezésének ára jóval magasabb lesz a tervezettnél, és az így megugró költségek fedezésére nincs sem forrás, sem életképes stratégia, így azok várhatóan a költségvetéseket fogják terhelni például Franciaország vagy Németország esetében is.
  4. De átalakult az Energiastratégia másik lábát alkotó fosszilis energiahordozók piaci és politikai környezete is. A gázellátás kapcsán a Déli Áramlat vezeték bukása mellett talán a legfontosabb változás annak a megkülönböztetett figyelemnek a kialakulása, amely az EU-ban az Oroszországtól való energetikai függőségre irányul. A 2014-es Európai Energiabiztonsági Stratégia egyértelműen az orosz gázfüggés csökkentését tűzte ki célul, ami a gázellátás biztosítása során alternatív források keresését, és alternatív útvonalak kiépítését igényli, jelentős járulékos beruházási költségeket rendelve hozzá a gázra alapozott energiahasználatra.
  5. A szén esetében, amely az Energiastratégia által elfogadott Atom-szén-zöld forgatókönyv nevesítetten fontos összetevője, a nemzetközi klímapolitikai fejlemények állítanak kemény korlátokat. A tavaly decemberben aláírt Párizsi Klímaegyezmény céljai között szigorúbb, a korábbi 2 C fok helyett 1,5 C fokos globális átlaghőmérséklet emelkedés elérése szerepel, ez pedig óhatatlanul a kibocsátáscsökkentési célok ambícióinak növelését, nem pedig csökkentését igényli. Ezzel aligha fér össze, hogy a rendszerváltás óta a magyar energiamixben meredeken zuhanó részarányú szén alapú energiatermelés trendje megforduljon, és ismét jelentős tényezővé váljon – ráadásul az igencsak kétséges versenyképességű magyar szénvagyon-kitermelés révén.
  6. Ezzel összefüggésben pedig kalkulálni kell a CO2-kibocsátás költségeit is, amely szintén hozzáadódik a fosszilis energiaforrásokra alapozó energiatermeléshez – éspedig éppen a szénhez leginkább.
  7. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban az elmúlt 5 évben valóságos forradalom zajlott le a megújuló energiaforrások területén. A technológia fejlődésével a megújulók hatékonysága meredeken növekszik, korábban megújuló energiatermelésre alkalmatlannak tartott területeken vált lehetővé azok hasznosítása (pl. az alacsony sebességű szél hasznosításának feltételei jelentősen javultak), mindezen technológiák bekerülési költsége pedig zuhanásszerűen csökkent. A napenergia alapú villamosenergiatermelés évente 10%-kal válik olcsóbbá, és ez olyan léptékű piaci térnyeréssel fog járni, hogy az Oxfordi Egyetem kutatóinak becslése szerint 2027-re a globális energiaigények 20%-át önmagában a napenergiás technológiák fogják biztosítani. Idén év elején egy Marokkó által kiírt 850 MW-os szélenergia tenderen 25-30 USD/MWh árat sikerült elérni – ez 7-8 Ft/kWh-t jelent, ami nem csak az új paksi blokkok várhatóan 30-32 forintos kWh-kénti árát múlja messze alul, hanem a jelenlegi, már kifutott erőmű 11 forintos kWh-kénti árát is.

Röviden: a hatályos magyar energiastratégia valósághoz való viszonya megkapóan laza. Egy ennyire megalapozatlanná vált stratégiának a követése súlyosan téves policy döntéseket eredményez, amelynek a következményeit viszont nagyon is valóságosan kell majd viselnünk és megfizetnünk. Azaz tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mit is gondolunk az új paksi erőmű részleteiről, a módozatról, ahogy az azzal kapcsolatos döntéshozatal zajlott, a politikai következményeiről, pusztán szakmai alapon egyértelmű, hogy Magyarország nem alapozhatja a továbbiakban energiapolitikáját a 2011-es Energiastratégiára – teljes újragondolására van szükség, az azóta bekövetkezett változások figyelembe vételével. Annak, hogy a magyar kormányon belül nem látszik erre irányuló gondolkodás, lehet, hogy jó politikai okai vannak, de az is biztos, hogy energiapolitikailag ez semmivel sem indokolható.

Ha pedig a kormány nem hajlandó szembenézni a valósággal, a globális energiapiacokon végbement radikális változásokkal, akkor másnak kell ezt megtennie, és életszerű, az aktuális és valós folyamatokon alapuló energia szcenáriót letenni az asztalra.

Erre tettünk kísérletet, amikor az Európai Parlament Zöld frakciójának és a Böll Alapítvány társfinanszírozásával megbíztuk Európa egyik legjobb energiapolitikai kutatóintézetét, a Wuppertal Intézetet aktuális, korszerű alternatív energiapolitikai forgatókönyvek modellezésére, elkészítésére. Az Energiaklub részvételével elkészült Energia Útitervrőlanélkül, hogy belemennék a részletekbe, annyit mindenesetre elárulhatok, hogy több lehetséges alternatíváját is felkínálja az új paksi blokkoknak, ezek az alternatívák reálisak, megvalósíthatók, és még olcsóbbak is.

Annyit hadd mondjak el: a modellezés során végig fokozott óvatossággal jártunk el. A számítások alapvetően konzervatívak, a technológia fejlődésének vártnál gyorsabb üteme, a költségek gyorsabb csökkenése, a piac rugalmasabb reakciója, a bevont források szélesebb köre mind-mind a modellek által előrevetített változások gyorsabbá, olcsóbbá, átfogóbbá válását eredményezhetik. Tekintsük egy rendkívül óvatos megközelítésű minimálprogramnak, aminél a valóság csak ambiciózusabb lehet – ha akarjuk.

A kérdés, hogy akarjuk-e? Hogy Magyarország részt kíván-e venni a körülöttünk zajló energiaforradalomban, a maga hasznára fordítva a változásokat, élve a benne rejlő lehetőségekkel? Vagy – sokadszorra történelme során – az országot körülvevő mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások, ipari forradalmak során ismét az eggyel korábbi trendhez igazodik, sajátkezűleg építve meg a saját versenyképtelenségét, alapozva meg történelmi lemaradását? Vagy ezegyszer képesek leszünk lépést tartani az idővel.

 

(Kép forrása: en.wikipedia.org)

Paksi bővítés – Jávor Benedek: van előnyös alternatíva

 

Budapest, 2016. május 18., szerda (MTI) – Van alternatívája a paksi bővítésnek, ami nemcsak a klímaváltozás szempontjából, hanem pénzügyileg és a munkahelyteremtést tekintve is előnyösebb. Ezt bizonyítja a Zöld Magyarország Energia Útiterv című tanulmányban felvázolt elképzelés – mondta Jávor Benedek PM-es európai parlamenti képviselő egy szerdai budapesti szakmai konferencián.

 A bemutatott tanulmány – amely az Európai Parlament Zöldek frakciójának támogatásával a Wuppertal energiapolitikai kutatóintézetben készült – megállapította: technológiailag lehetséges Magyarországon a megújuló energiaforrásokra alapozott, új paksi atomerőművet nem tartalmazó forgatókönyv. Ezzel párhuzamosan energiahatékonysági intézkedéscsomagokra is szükség van – jelezte a képviselő.

Jávor Benedek ismertette: az úgynevezett zöld forgatókönyv stabil, megbízható, fenntartható energiarendszert kínál az ország számára, amellyel 2050-re a megújuló energia részaránya a teljes energiafogyasztásban 50 százalékra, villamos energia esetében pedig 80 százalékra emelkedhet. Mindeközben az energiahatékonysági beruházásoknak köszönhetően mintegy 60 százalékkal csökkenne a teljes energiafelhasználás – tette hozzá.

Elmondása szerint a jelenlegi hivatalos energiapolitikát tükröző „atomforgatókönyv” esetén a lakosság energiaigénye 2050-re 340 terawattórára nőne, amit döntő többségben földgáz és nukleáris energia fedezne. A zöld forgatókönyv úgy számol, hogy 130 terawattórára csökkenne az igény.

A tanulmányt készítők arra jutottak, hogy a megújuló energiára alapozott elképzelés – a szén-dioxid-kibocsátás költségeit nem számolva – 2030-ig 37 milliárd euró, 2050-ig pedig további mintegy 72 milliárd euró befektetési költséget igényelne, ezzel szemben a hagyományos verzió első körben több mint 40 milliárd eurót, majd 85-90 milliárd eurót – jegyezte meg Jávor Benedek.

Az európai parlamenti képviselő szerint a tanulmány bizonyítja, hogy a kormány nem mond igazat, amikor a paksi bővítést az egyetlen lehetséges megoldásként próbálja beállítani a magyar energiapolitika jövőjeként.

Jávor Benedek a Zöld Műhely Alapítvány és a Heinrich-Böll-Stiftung által szervezett Fenntartható energia forgatókönyv Magyarország számára című konferencián tartott előadásában hangsúlyozta továbbá, hogy a mai magyar energiapolitikai döntések alapjául szolgáló 2011-es energiastratégia már nem érvényes, az utóbbi öt évben radikálisan megváltozott a globális energiapiac, nincs energiaigény-növekedés, jelentősen emelkednek viszont a nukleáris projektek költségei.

 

A tanulmány teljes terjedelemében itt olvasható.

Kötelessége-e Magyarországnak a világ rászorulóit segíteni? – Ötpárti vita

Az ENSZ várhatóan a napokban fogadja el a 2015 utáni fenntartható fejlesztési menetrendjét és az ehhez kapcsolódó fenntartható fejlesztési célokat, melyek végrehajtása minden ENSZ tagállam kötelessége. Erről a múlt héten tárgyalt a Parlament, hozzászólásomat itt olvasható.

Ennek apropóján szeptember 24-én délután 4 órától a HAND Szövetség vitát szervez Magyarország és a magyar politikusok felelőssége a világért címmel a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásáról, ütköztetve a parlamenti frakcióval rendelkező pártok álláspontját a következő kérdésekben:

 

  • Hogyan segíthet Magyarország még hatékonyabban a fejlődő országokban élőknek?
  • Miért kell a GDP egy részét nemzetközi fejlesztésre fordítani?
  • Mit kezdjünk a háborúkból hozzánk érkező emberekkel?

 

A vita résztvevői:

    • Manninger Jenő (FIDESZ), országgyűlési képviselő, a Fenntartható Fejlődés Bizottság tagja
    • Harangozó Gábor (MSZP), országgyűlési képviselő, a Mezőgazdasági Bizottság tagja
    • Mirkóczki Ádám (Jobbik), országgyűlési képviselő, Honvédelmi és Rendészeti bizottság, valamint Nemzetbiztonsági Bizottság tagja
    • Szél Bernadett (LMP), országgyűlési képviselő, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagja
    • Jávor Benedek (PM), európai parlamenti képviselő, az EP Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság alelnöke

 

A rendezvény helyszíne az Arany10 Kultúrház (V.ker Arany J.u.10).

További információk itt.

Konferencia Paksról az Európai Parlamentben

A felvétel ide kattintva tekinthető meg. Míg képek ide kattintva láthatóak.

Program:
Nyitóbeszédek az esemény házigazdáitól:
Rebecca Harms, Jávor Benedek

Energiabiztonság, az EU-n belüli nagyszabású nukleáris befektetések energiapolitikai következményei, különös tekintettel az energiabiztonság kérdésére
Ámon Ada, elnök, Energiaklub (Magyarország)
Ámon Prezentációja ide kattintva érhető el

Stephen Thomas, energiapolitikai szakértő, a Greenwich University professzora
Stephen Thomas előadása

Politikai biztonság – az orosz-függőség tagállami kockázatai
Dr. Todor Galev, vezető kutató munkatárs, Center for the Study of Democracy (Bulgária)
Dr Todor Galev előadása

Nukleáris biztonság -Milyen fenyegetést jelent a szabályok áthágása és a korrupció jelenléte a nukleáris biztonságra?
Tóth István János, a Korrupciókutató Központ munkatársa és a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Tóth István János előadása

Az Európai Bizottság helyzetértékelése
Massimo Garribba, igazgató, DG ENERGY, Európai Bizottság

Kerekasztal, a közönség kérdései

Záróbeszédek a házigazdáktól.

 

Magyar EP-képviselők: szükség van az EU-ra

Az Európai Unió (EU) fenntartása, ugyanakkor az intézmények reformja mellett érveltek magyar európai parlamenti (EP-) képviselők azon a csütörtöki budapesti nemzetközi konferencián, amelyen az EU jövőjét vitatták meg.

(…) Jávor Benedek (PM), a Zöldek frakciójának tagja arról beszélt, hogy a választók, a magyar társadalom és az uniós intézmények között áthidalhatatlannak tűnő szakadék tátong, mert nem kerülnek terítékre a valódi kérdések, amelyekkel az EU küzd és érintik a társadalmat is. Az EU most nagyon összetett válság-együttessel néz szembe, amelyben túl sok figyelem jut a gazdasági problémákra, és kevesebb energia marad a társadalmi, szociális szempontok vizsgálatára, és ennek következménye a jelenlegi görög helyzet is – emelte ki.

Kifejtette: az uniós intézmények gyakorlatilag folyamatos válságban vannak, amióta létrejöttek, mert az integráció halad, és az intézményeknek át kell alakulniuk, sosem felelhetnek meg teljesen az adott integrációs szintnek. Egy tanulási folyamatról van szó, az intézményeknek tudniuk kell válaszolni az aktuális kihívásokra – mutatott rá.

(…)

Forrás: http://www.stop.hu/kulfold/magyar-ep-kepviselok-szukseg-van-az-eu-ra/1298647/

Jávor Benedek: tévúton jár a magyar energiapolitika

Budapest, 2014. január 5., hétfő (MTI) – Tévúton jár a magyar kormány energiapolitikája, nincs még egy európai uniós tagállam, amelyik ennyire kiszolgáltatná energetikai rendszerét Oroszországnak – jelentette ki Jávor Benedek európai parlamenti képviselő (PM) hétfőn Budapesten.

A politikus az európai energiabiztonsági stratégiáról tartott konzultáción vett részt az EP tájékoztatási irodájában, a Millenárison működő Európa Pontban, ezt követően nyilatkozott a sajtónak.     Jávor Benedek elmondta, a magyar kormány energiaügyi lépései nem illeszkednek az európai stratégiába, amelynek egyik fő célja az energiafüggőség csökkentése.
A magyar kormány különutas politikát folytat, nincs még egy tagállam, amelyik ilyen mértékben szembemenne az orosz energiafüggés leépítésével – mondta.
Az EP-képviselő példaként említette: Magyarországon „megteremtették a jogszabályi feltételeit, hogy az orosz Gazprom hozzáférjen a magyar gáztározókhoz”, és a kormány egyre inkább szűkíteni próbálja a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos megállapodások nyilvánosságát.
Az Oroszország iránti, ilyen mértékű elköteleződés komoly értetlenkedést vált ki Magyarország partnerei körében, különösen Lengyelországban és a balti államokban – jegyezte meg.     Az amerikai palagázkitermelés felfutásának várható hatását firtató kérdésre Jávor Benedek azt felelte, meggyőződése, hogy az amerikai palagázból nyert cseppfolyós földgáz esetleges megjelenése nem fogja alapvetően megváltoztatni az európai gázpiacot.     Az Európai Bizottság 2014 tavaszán javasolta új európai energiabiztonsági stratégia kidolgozását; a koncepció kiemelt eleme az Európai Unió energiafüggőségének csökkentése. A 28-ak energiaszükségletük több mint felét az EU-n kívülről szerzik be; 2012-ben az EU-ban felhasznált kőolaj 90 százaléka és a földgáz 66 százaléka származott importból.

Jávor Benedek lesz a házigazda az idei antikorrupciós kerekasztal-beszélgetésen

A Korrupcióellenes világnapot minden év december 9-én ünnepeljük, amióta 2005-ben az ENSZ Korrupció Elleni Egyezménye hatályba lépett.

Azon túl, hogy Magyarországon ma már egymást érik a korrupciós botrányok és az állami szintre emelt korrupció gyakorlatilag lebénítja a magyar társadalmat, a jelenség már a régiót is egyre inkább veszélyezteti.

Éppen ezért rendkívüli jelentőségű, hogy a Korrupcióellenes világnapon Jávor Benedek, zöld EP-képviselő lesz a házigazda az Európai Zöldek által is szervezett antikorrupciós kerekasztal-beszélgetésen.

Az átláthatóság jegyében a konferencia megtalálható a honlap Eseménynaptárában is.

A meghívó itt található: Anti-corruption Day Invitation

 Jávor Benedek beszéde itt olvasható:

Ladies and Gentleman,

Let me greet you with the warmest welcome, and with great respect for your interest in defending the public interest against corruption, and for the work you do for it in your respective fields, as scholars, activists, lawmakers or otherwise. This day, December the ninth, has been international anti-corruption day for more than a decade, since the United Nations Convention against Corruption has been passed in 2003. The Convention is the first legal instrument that is global, adopts a fairly comprehensive approach to corruption, and is binding to its parties at least in some of its provisions. Sadly, the protection of whistleblowers, the brave people who risk their jobs, careers, often the peaceful and normal operation of their personal lives, and sometimes their safety and possibly even their lives, to uncover corrupt deeds, usually of powerful people, is not among the Convention’s binding provisions. The Convention only suggests to its parties that they consider adopting provisions to protect whistleblowers in their respective national legal systems. Similar is the situation at the European level. There are EU policies, including binding legislation, on several aspects of corruption, but not on whistleblower protection. In October 2013, the last Parliament clearly expressed its intention to change this, in its resolution in which it adopted the final report of the CRIM Committee, and called on the Commission to draft a directive on the subject. The last Commission, however, declined. This is part of the reason we are here now.

Democracy is in crisis, at least in some of the EU member states. I, for one, come from country which is currently taking an authoritarian turn, partly because the decay has reached the moral foundations of democracy. Corruption contributed greatly to this situation. At the core of the democratic ideal there are ideas about equality, fairness, the accountability of power, and the rule of law. Corruption is not just a criminal activity causing material loss to the economy and to public revenues. Corruption, especially if it is widespread in the power-structure, hollows out these core ideals and undermines the credibility of democracy.

Corrupt dealings are done in secrecy. So corruption is not just a matter for law-enforcement, because in many cases it is invisible to law-enforcement authorities until somebody decides to break the secrecy. The secrecy is maintained by the powerful people involved in corruption in great part by the potential threat they might mean to those who, in possession of inside information, would uncover their secrets. The ability of powerful people to crush the lives of those who might want to uncover their wrongdoings is at the heart of corruption. So whistleblower-protection is not just a policy area among many others related to corruption, it is a tool without which effective anti-corruption policy is impossible.

Yet, the legal provisions for whistleblower-protection are surprisingly scarce in many EU countries. Very few EU countries have a comprehensive legislation providing for safe and accessible procedures available for whistleblowers, and effective guaranties that would safeguard them against the retaliation and vengeance of those whose corrupt deeds they reported. About half of the member states have some partial legislation on the subject providing legal protection to employees who come forward to report wrongdoings they witnessed. In some EU countries the legal protection of whistleblowers is next to none.

Whistleblowers speak out, because they feel it is their moral obligation. They do so at great personal cost. As it is reflected in a collection of really heart-breaking stories of the lives of whistleblowers who followed their moral instincts published in Guardian just about two weeks ago, even in countries like the UK, which is among the few EU countries where the legal framework for whistleblower protection can be regarded as well-developed, whistleblowing might have devastating consequences on both the professional careers and personal lives of those who undertake it. Whistleblowers are seldom given credit for what they have done for the public good. By blowing the whistle they usually unleash an enemy that is powerful and has every resources to use the law against them. They do so, because they care for what is right and what is wrong. It should be clear that the law and the society stands by their side.

If there was a progress in some member states in this respect, it was, to a large extent, because of the activism and endurance of NGOs that are active in this field. I am proud that I can be a partner in your work, and I hand over the floor to experts and representatives in the hope of a fruitful cooperation towards our shared objectives.