JÁVORT Az EU-BA!

Támogasd Te is küzdelmünket a zöld és igazságos jövőért!

Az Európai Parlament ma határozott az Európai Roma Holokauszt emléknapjáról

A szavazás után Jávor Benedek, a határozat egyik beterjesztője az alábbiakat mondta:

„A határozat a cigányok második világháborús szenvedéseinek állít emléket. A roma holokausztnak mintegy félmillió európai roma esett áldozatul. Az emléknap augusztus 2-ára esik, mivel 1944. augusztus 2-án több ezer cigány nőt és gyermeket öltek meg, többek között honfitársainkat.

Az emléknap felhívja a figyelmet arra is, hogy az egyre erősödő cigányellenességgel – mint a rasszizmus egyik speciális fajtájával – szemben sürgős, határozott és közös európai fellépésre van szükség. A határozat elfogadása fontos lépés a romák és a többségi társadalom közös múltjának rendezése és a megbékélés felé.”

Brüsszel-Budapest, 2015. április 15.

Találkozó Colleen Bell amerikai nagykövettel

Colleen Bell amerikai nagykövet 2015 Április 1-én találkozott Jávor Benedek európai parlamenti képviselővel . Az európai energiapolitika, az EP legfontosabb aktuális ügyei, az ukrán válság és Oroszország mellett (illetve azokkal összefüggésben) szóba került a paksi bővítés, a Török Áramlat és a korrupciós ügyek is.

Colleen Bell-lel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

Kereskedelmi előnyök kontra környezeti biztonság – írásbeli hozzászólás a GMO-Kerekasztal 27. üléséhez

A TTIP-tárgyalások egyik legkomolyabb hiányossága továbbra is a súlyos demokratikus deficit, ami az egész folyamatot jellemzi. Változatlanul ismeretlen például a magyar kormány hivatalos tárgyalási álláspontja. A külgazdasági tárcát vezető Szijjártó Péternek a kormányzati portálon jelenleg is olvasható, tavaly októberi nyilatkozata szerint „A gazdasági együttműködés ügyében elmondtam, hogy elkötelezettek vagyunk a TTIP iránt. A mi számításaink szerint, ha egy kellően ambiciózus TTIP-megállapodás jön létre, akkor az 15-20%-kal tudná növelni a magyar exportot, 20-30 ezer új munkahelyet jelentene Magyarországon és a GDP-nket éves szinten 0,2-0,3%-kal meg tudná növelni.” Ezzel nagyrészt egybecseng a külügy egyik stratégiai dokumentumában olvasható állásfoglalás: „Az euroatlanti térség az elmúlt években jelentős pozícióvesztésen esett át a világ más térségeihez, így különösen Kelet-Ázsiához képest, de a TTIP ismét a transzatlanti térség javára billentheti az erőviszonyokat a világban. A TTIP által az euroatlanti térség egységesedik, belső integráltsága mélyül, ami szintén azt indokolja, hogy a magyar külpolitika egységben kezelje az egész térséget […], valószínűsíthetően nem lesz olyan tárgyalási terület, ahol a tárgyalás reálisan várható kimenetele Magyarország számára kifejezetten hátrányos következménnyel járna […], a TTIP összességében pozitív, de nem nagymértékű hatással lehet a Magyarországra történő közvetlen külföldi tőkebefektetésekre.” A fentiek nyomán a magyar kormány nem tűnik a TTIP ellenfelének, inkább egy óvatos támogató álláspont tűnik valószínűnek, miközben a nyilvánosságban sokszor igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy valójában szabadságharcot vívnak az Egyesült Államok (illetve részben az EU), és a TTIP elfogadása ellen.

A vitarendező mechanizmus (ISDS) részletkérdésnek tűnik, de akár politikai vízválasztó is lehet. Orbán Viktor a múlt pénteki rádióinterjújában azt mondta: „Olyan egyezményt nem támogatok, amely gazdasági jogviták eldöntését kiemelné a magyar bírósági rendszerből, és valamilyen távoli választott bírósághoz helyezné át.” Ez jól hangzik – hiszen a TTIP a vitarendezést éppen ilyen külföldi testületekre bízná –, ám egy évvel ezelőtt éppen Orbán írta alá a magyar-orosz nukleáris együttműködési egyezményt, amelyben az szerepel: „Bármilyen vita, nézeteltérés vagy igény […] esetén a felek által megjelölendő jó nevű, harmadik országbeli, nemzetközi választott bíróság hoz döntést. A választott bírósági döntés végleges, és a részes felek számára kötelező érvényű.”

Természetesen az egyezmény tartalmát érintő kifogások is hasonlóan súlyosak. A TTIP egyik sarkalatos pontja vélhetően a GMO-szabályozás lesz. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a szabadkereskedelmi egyezmény elfogadásáért a vállalati lobbicsoportoknak és az Egyesült Államoknak is engedményeket kell tennie GMO-fronton. Ám ha a GM-növények európai piaca nem is szabadul fel teljesen, a GMO-k beengedését sürgető nyomás mindenképpen megnő majd. Az ISDS a TTIP elfogadása esetén akkor is életveszélyessé válhat, ha a GMO-piac felszabadítását nem teszi kötelezővé: van rá esély, hogy ha egy uniós tagállam kormánya (élve a most megnyílt jogával) a tilalom mellett dönt, akkor majd egy külföldi választott bíróság előtt védekezhet a „kárt szenvedett” Monsanto vagy Pioneer kártérítési igényeivel szemben. Az új uniós GMO-szabályozás értelmében a tiltás tagállami hatáskör, ami látszólag növeli a nemzeti kormányok mozgásterét – valószínűleg erre gondolt az Orbán-kormány is, amikor magyar sikerként harangozta be a változást –, ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jövőben majd az egyes kormányoknak kell hadakozniuk a hatalmas lobbi erejű és korrupciós potenciálú GMO-cégekkel, adott esetben az állampolgáraik feje fölött.

Hogy az Európai Parlamentben egyáltalán nem vehető biztosra a TTIP megszavazása, az a fentieken túl azzal is magyarázható, hogy nagyon súlyos fenntartások fogalmazódtak meg az uniós agrárpolitika, a környezetvédelem, az élelmiszerbiztonság, a vegyianyag-szabályozás, illetve a szabadkereskedelmi egyezmény összeegyeztethetőségével kapcsolatban. Sokakban aggodalmat kelt, hogy a TTIP alapján az EU-nak konzultációs kötelezettsége lenne az Egyesült Államokkal a kereskedelmet érintő – például környezetvédelmi, egészségügyi vagy fogyasztóvédelmi – jogalkotásban, durván visszavetve az európai jogfejlődést, amely ezeken a területeken sokkal progresszívabb, mint az Egyesült Államokban. A vegyianyag-politika például teljesen külön utakon jár az EU-ban, illetve az Egyesült Államokban: az európai szemléletben sokkal komolyabb szerephez jut az elővigyázatosság elve és a megelőzés. Az uniós vegyianyag-szabályozás évtizedekkel előrébb tart: messze nem tökéletes ugyan, de lényegesen több vegyi anyagra nézve rendelkezik vizsgálati eredményekkel és felhasználási szabályokkal, mint az Egyesült Államok szabályozása. Az Egyesült Államokban piacon lévő vegyszereknek például csak a 2%-a esetén tesztelték a rákkeltő hatást. Ráadásul az Egyesült Államokban még az igazolt káros hatások esetében is lényegesen nehezebb piaci korlátozásokat bevezetni, mint Európában. Az erőtlen szabályozás következtében az Egyesült Államokban lényegesen gyakoribbak bizonyos, vegyi összetevőkkel is kapcsolatba hozható olyan betegségek, mint egyes allergiák, az asztma vagy a termékenységi problémák. Ezeknek a betegségeknek a kezelése százmilliárd dolláros nagyságrendű kiadást jelent az állam és az állampolgárok számára, a gyártók nem vesznek részt a terhek viselésében. Az EU fejlettebb és hatékonyabb szabályokat alkalmaz, amelyek kézzelfogható egészségügyi és környezeti előnyöket biztosítanak. A TTIP belépése itt lelassítaná az európai szabályok fejlődését, és megakadályozná, hogy hasonlóan kemény előírásokat vezessenek be az Egyesült Államokban. A jogalkotók számára egyeztetési kényszert teremtene (nem a meglévő joganyag harmonizálására, hanem új jogszabályok megalkotására vonatkozóan), ami lefékezné, és a folyamatos kompromisszumkeresés miatt ki is lúgozná a jogalkotást. Vagyis a TTIP nem úgy tüntetné el a szabályozási különbségeket – amelyek jelenleg a fejlődés egyik mozgatórugóját jelentik – hogy mindenkit a legprogresszívabbak szintjére hozna fel, hanem inkább lefelé, az embereket és a környezetet kevésbé védő előírások követése irányába szorítaná az egyes országokat, így a vegyipari innovációt is gátolná. A gátló hatás az Egyesült Államokban érvényesülne a leginkább: ott a szigorúbb uniós szabályokhoz történő igazodás (amit a piacszerzés igénye motivál) a fejlesztések egyik mozgatórugója, ez a motiváció azonban megszűnhet.

Az egyezmény negatív hatással lehet az európai gyártókra is, hiszen megnyitja a piacot az olcsóbb, ám a környezetre és az egészségre ártalmasabb amerikai, kínai, ázsiai stb. termékek előtt. Jelenleg az egyes vegyi anyagok veszélyességére vonatkozó információk közkincsnek, szabadon közzétehető tudnivalónak számítanak – a jövőben önmagában ez a közzététel (ami nem csak a fogyasztókat, hanem a gyártókat is orientálta és befolyásolta) önmagában is károkozásnak minősülhet. Az egyik negatív következmény lehet az is, hogy azok a veszélyes vegyi anyagok, amelyeket az Egyesült Államokban használnak a palagáz- és palaolaj-bányászatnál a kőzetrepesztésre, Európában is szabadon használhatóakká válnak. A fentiek nyomán Európa vélt – és nehezen bizonyítható – kereskedelmi előnyökért cserébe nagyon sokat feladna a környezeti biztonságból, illetve azokból a humán és környezeti értékekből, amelyek köré az európai egység szerveződik.

Budapest,2015.március 25.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

A Föld órája 2015

Idén március 28-án, 20:30 és 21:30 között lesz a Föld órája. A WWF által indított önkéntes kezdeményezéshez csatlakozók minden év márciusának utolsó szombatján este, egy órára lekapcsolják a nélkülözhető világítást, és áramtalanítják elektronikus készülékeiket. A 2007 óta világméretűvé vált szimbolikus esemény célja figyelemfelhívás a túlzott energiafogyasztás, és közvetetten a klímaváltozás ellen. Ez a hatvan perc arra szolgál, hogy tudatosítsa bennünk, hogy a bolygó állapotának megóvása, és egy fenntartható jövő megteremtése közös ügyünk.

Azonban a valódi eredmények eléréséhez nem elegendő az évnek csupán egyetlen órájában gondolni közös jövőnkre. 2011 óta a mozgalom kibővült egy energiatakarékossági és környezetvédelmi fogadalomtétel lehetőségével is, mely az év többi napjára is vonatkozik.

Ahogy ezen a napon 162 ország 7000 városa és több milliárd polgára csatlakozik az akcióhoz, úgy a kormányoknak is fel kell mérniük, milyen lépéseket tehetnek annak érdekében, hogy 2050-re akár a teljes energiagazdálkodást megújuló forrásokra helyezzék.Ugyanis egy ilyen átállás hosszú távon nem csak fenntartható, hanem gazdaságos is(tanulmány). Azonban az idő sürget.

A mozgalomnak az Európai Parlamentben is számos támogatója akad. (Fotógaléria)

Kellemes lekapcsolódást!

Szabadságharc napi ötmillióért – ne az emberekkel fizettessék meg!

A Párbeszéd Magyarországért szerint az Orbán családdal és a fideszes holdudvarral kell megfizettetni azt az uniós büntetést, amelyet azért róttak ki hazánkra, mert kormány nem hajlandó a magyar jogba átültetni az uniós energiahatékonysági irányelvet. Az energiahatékonyság növelése mindenki érdekét, ennek hiánya is csak az atomlobbi és a gázkereskedők érdekét szolgálja.
 
A luxembourgi Európai Bírósághoz fordult az Európai Bizottság, mert Magyarország még mindig nem ültette át a belső jogba az energiahatékonyságról szóló irányelvet. Ez lenne az a jogszabály, amely előírja évente a közintézmények három százalékának energetikai felújítását, és az energiaszolgáltatók kötelezné arra, hogy általuk értékesített energia 1,5 % – ának megfelelő új energiamegtakarítást érjenek el, elsősorban a lakossági energiahatékonyság támogatásával.
 
Az Orbán-kabinet azonban egyáltalán nem szeretné, hogy a magyar otthonok kevesebb energiát használjanak. Energiahatékonyságról szó sem lehet: az nemzeti energiastratégiából épp most húzták ki az összes olyan tételt, ami segítene az energiafelhasználás csökkentésében. A kormány, és a kormányközeli gazdasági holdudvar (az Orbán Viktor barátai által tulajdonolt MET-től a Tiborcz Istvánhoz, Orbán vejéhez tartozó Eliosig) atomerőművet akar és orosz gázt, meg szorgosan fogyasztó háztartásokat.
 
A PM szerint az ország érdekeit az szolgálná, ha az uniós szabályokat betartva energiahatékonysági beruházásokra, és nem atomerőművekre meg gázvezetékekre költenénk a rendelkezésre álló forrásokat. A szabadságharcot nem Brüsszel, hanem az energiabizniszben érdekelt fideszes oligarchák ellen kellene megvívni, ebben azonban a magyar kormányra nem számíthatunk.
 
Brüsszel-Budapest, 2015. március 27.
Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Nemzetközi Roma Nap – Írásbeli felszólalás

Az 1971-es első Nemzetközi Roma Világkongresszus óta ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot. Alkalom ez arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és áttekintsük a romák helyzetét. Én, ha körülnézek, sajnos azt látom, hogy a romák továbbra sem teljes jogú állampolgárai hazámnak.

A romák várható élettartama hazámban 10-15 évvel rövidebb, mint többségi társaiké. Lakhatási körülményeik sok gettóban a harmadik világban élőkéhez hasonlíthatóak, körükben szegénység folyamatosan növekszik, kitörési lehetőségeik pedig csökkennek.

A rendszerváltás óta növekszik az elsődleges munkaerőpiacról kiszoruló romák száma, az évek óta munkanélküliek pedig hiába könyörögnek még valódi megélhetést nem biztosító, megalázó közmunkáért is, gyakran ahhoz sem férnek hozzá. Magyarországon a roma gyerekek majd 2/3-a szegregált oktatási intézményben tanul. A felelős miniszter pedig egy, a bíróság által is diszkriminálónak ítélt iskolafenntartó mellett száll síkra, a bírósági ítéletre pedig jogszabály-módosítás volt a válasza. Miközben a fejlesztésekre szánt EU-s és nemzeti forrásokat egy olyan politikai testület osztja, amelynek kormánypárti vezetője most közel 2 millió euró elköltéséről nem tud számot adni.

Mindennek kapcsán felmerül az Unió felelőssége is a helyzet kialakulásában: rengeteg kiváló terv és elköltött forrás ellenére érzékelhető változás nem történt. Pedig bizton állíthatjuk, hogy a legrosszabb érdekérvényesítő képességgel bíró csoportok helyzete a legjobb indikátor, hogy megfigyeljük, mit hoz Európa jövője.

Jávor Benedek európai parlamenti képviselő

Megbukott Európa legdrágább autópályája

Brüsszel visszautasította az Európa legdrágább autópályájaként elhíresült M4-es beruházás finanszírozását kartellgyanú és túlárazás miatt. A projekt Jávor Benedek beadványa nyomán került az uniós hatóságok látókörébe – a csúfos bukást meg lehetett volna akadályozni, ha a magyar hatóságok időben foglalkozni kezdenek a Párbeszéd Magyarország EP-képviselőjének elsőként hozzájuk intézett észrevételivel.
 
Az M4-es autópálya Abony és Fegyvernek közötti szakasza az eredeti tervek szerint kilométerenként 3,79 milliárd forintért épült (jórészt uniós támogatásból), szemben a völgyhidat is magában foglaló M7-es szakasz 2,8 milliárdos kilométerenkénti árával, a korábbi rekorderrel. Egy alföldi, extrák nélküli autópályaszakaszról van szó, ahol semmi nem indokolja a különleges drágaságot. Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője már 2013-ban jelezte a problémát, és érdeklődött a kormánynál az okokról, de sem Németh Lászlóné fejlesztési miniszter, sem az Orbán Viktor miniszterelnök nevében válaszoló Lázár János nem látta indokoltnak a beavatkozást. Olyasmikkel érveltek, hogy „tíz év alatt 43 százalékkal nőtt a bitumen és az aszfalt ára” (ami egyébként nem igaz), és hogy az állam a magyar gazdaság helyzete miatt drágábban jut hitelhez (ami egy uniós finanszírozású útépítésnél irreleváns).
 
Menet közben a bekerülési költséget alaposan – 110-ről 160 milliárdra –meg is emeleték, amit már végképp nem lehet észérvekkel indokolni. Mivel a kormány nem volt hajlandó vizsgálatot indítani, a PM az OLAF-hoz, az Unió csalás elleni ügynökségéhez fordult, a szervezet pedig az Európai Bizottság illetékes főigazgatóságához továbbította Jávor beadványát. Úgy tűnik, az uniós szervek nem csak az aktát tologatták, hiszen immár a Bizottság is megállapította: elképesztően és megmagyarázhatatlanul túlzóak a költségszámítások a legnagyobb hazai útépítők (a Colas-Swietelsky konzorcium, a Közgép-A-Híd páros és a Strabag) által vitt projektben.
 
Az EU nem hajlandó állni a kartellgyanús beruházás számláját, így a csillagászati árú útépítés legfeljebb a magyar adófizetők finanszírozásában valósulhat meg. A PM szerint sajnálatos, hogy korábbi észrevételünk nyomán a kormány nem akadályozta meg időben a lopást, százmilliárdos kárt okozva a tisztességesen adózó polgároknak. Az ellenzéki párt szigorú vizsgálatot, felelősségrevonást és a teljes uniós beruházási portfóliót érintő revíziót sürget: sem az európai, sem a hazai adózók nem kívánnak tovább asszisztálni az orbáni rablóállam felépítéséhez.
 
2015.március.26.

Jávor Benedek: Nincs akkora kiskapu, amelyen átférne Paks II (Népszava,2015.március.21.)

Fotó: Tóth Gergő/Népszava

Hazaárulásnak tartja Jávor Benedek, hogy a társadalom érdemi megkérdezése, a döntésekbe való bevonása, s az információk évtizedekre történő titkosítása mellett egy alapvetően elhibázott, s iszonyatosan költséges kalandba viszi bele az országot a kormány a Paks II beruházással. A Párbeszéd Magyarországért (PM) EP-képviselője szerint az Euratom vétója mellett további három, a paksi beruházással kapcsolatos uniós vizsgálat van folyamatban.

– Atombiztos zárakat szereltetett az irodájára?

– Nincs atombiztos zár, normál biztonsági berendezéseink vannak; heveder, riasztó, ilyesmi. Nem is érdemes túlmisztifikálni a történteket, hiszen a mai világban az ember már nem tart fontos iratokat és bizonyítékokat sem otthon, sem az irodájában – főleg nem papíron, vaskos mappákban.

– De azért könnyen meglódul az ember fantáziája, hiszen a múlt héten az irodájába törtek be, előtte nem sokkal pedig az autóját törték fel úgy, hogy csak a laptopját vitték el. Történt mindez azután vagy aközben, hogy elég sok mindennel előállt, például a paksi atomerőmű titkolt üzemzavarával, vagy épp a Paks II körüli ügyekkel…

– Nyilván sok információ van a birtokunkban, hiszen azon dolgozunk, hogy megfelelően tudjuk tájékoztatni a nyilvánosságot, például a magyarokat valóban közvetlenül érintő, ám a kormány által eltitkolt paksi beruházás részleteiről. De semmilyen bizonyíték nincs a kezünkben arról, hogy ezek a betörések esetleg célzottak lettek volna; az irodabetörés ügyében folyik a nyomozás, elvileg a rendőrség le is tartóztatta az elkövetőt és lefoglalta az elvitt iratokat, berendezéseket. Éppen ezért nem hiszem, hogy most bármiféle gyanúnak hangot kellene adnom, az is lehet, hogy valóban egy egyszerű utcai betörőbanda gondolta azt, értékes dolgokat tud elvinni egy irodából, vagy előtte a csomagtartóban elhelyezett laptopról – amit persze egészen profi módszerekkel loptak el, például visszazárták utána az autót. De nincs mindennek különösebb jelentősége, hiszen nyilván úgy dolgozom, s élek, hogy feltételezem, megkülönböztetett figyelem irányul a tevékenységemre például Paks ügyében, ahol sok tízmilliárd eurós ügyletekről van szó. Ez az a nagyságrend, ahol már minden elképzelhető.

– Kinek állhatna érdekében eltüntetni az idevágó iratokat, bizonyítékokat?

– Nyilván mindazoknak, akik nagyon szeretnék ezt az üzletet nyélbe ütni akár Magyarországon, akár azon kívül – ami persze szintén nem jelenti azt, hogy ténylegesen ezt meg is teszi bármelyik fél. De azért arra emlékeztetnék, hogy a közelmúltban pakolt ki egy bolgár vezető politikus arról, milyen titkosszolgálati eszközökkel próbálta meg Oroszország befolyásolni Bulgáriában az atomerőmű-beruházással kapcsolatos döntést, ami a zsarolástól, az egyéb személyes nyomásgyakorláson át, egészen az utcai demonstrációk megszervezéséig, s a bolgár politikai élet szélsőjobboldali szereplőinek direkt orosz finanszírozásáig terjedt. Tehát látszik, hogy az ilyen típusú üzletek mögött nagyon komoly érdekek húzódnak, hiszen még annál is komolyabb pénzekről van szó. Ezek az érdekek márpedig a hozzájuk tartozó eszközrendszert is magukkal hozzák.

– Az efféle, oroszos eszközökre tehát a Paks II esetében itthon is számíthatunk?

– Annyi biztos, hogy a magyarországi beruházás mögött jelentős orosz érdekek sorakoznak. Oroszország számára kiemelt stratégiai cél, hogy az egyébként szűkülő nukleáris piacon az orosz részesedést megőrizzék vagy bővítsék. Oroszországban pedig, ahol az állami vállalatok és az állam megkülönböztethetetlen módon fonódik össze – tehát senki nem tudja, hogy például a Roszatom tulajdonképpen micsoda: hatóság vagy piaci cég -, teljesen bevett, hogy minden létező eszközt felhasználnak üzleti érdekeik megvalósításához. Így a szokványos diplomáciai eszközökön túl, gyanúnk szerint a törvényesség határát súroló, vagy azt átlépő eszközök is szóba jöhetnek az orosz cégek vagy az orosz állam – megint nem tudjuk, hol húzódik a határ – térnyerése céljából. Ebből a szempontból pedig az Európai Unió megkülönböztetett jelentőséggel bír, hiszen Oroszország legjelentősebb kereskedelmi partnere az EU, sőt, energetikai szempontból még kiemeltebb szerepe van az oroszok számára. Ha ugyanis nem tudják eladni Európának a gázt, vagy visszaszorulnak az európai nukleáris piacról, az az orosz költségvetés számára katasztrófahelyzetet idéz elő.

– Itthon viszont lényegében minden szakmai és racionális érv a Paks II-ről kötött megállapodás ellen szól. Mégis mi lehet akkor a magyar kormány motivációja?

– Nagyon nehéz tisztán látni a kormány szándékait, hiszen szinte minden független közgazdasági elemzés azt mutatja, hogy a paksi beruházás megtérülése még a legnagyobb jóindulattal is kétséges, sőt, inkább a teljes pénzügyi katasztrófa, mint következmény felé hajlanak. Nagyon valószínű, hogy nemzetgazdasági szinten, a Magyar Villamos Művek (MVM) és az erőmű számára is egy soha meg nem térülő, súlyos adósságot felhalmozó beruházásról van szó.

– Reális, hogy évi 400 milliárd forintos költségvetési megszorítás kell a Paks II megvalósításához?

– Körülbelül évi 3-400 milliárd forint csak az évi törlesztő részlet a 21 éves visszafizetési időszak alatt. De ezekről a tényezőkről is csak becsléseink vannak, hiszen a kormány egyetlen pénzügyi hatáselemzést vagy egyéb tanulmányt nem tett le az asztalra, ami azt mutatná, hogy mibe is fog kerülni ez a beruházás. Nem tudjuk, hogyan fogjuk visszafizetni az oroszoktól felvett hitelt, mekkora terhet fog jelenteni a költségvetés, s így az adófizetők számára, vagy hogy milyen áron fogjuk tudni előállítani az új blokkban az áramot, s hogy ezt egyáltalán el tudjuk-e majd adni a piacon ezen az áron. További kérdés, s a kormány erről sem mutatott be hatástanulmányokat, hogy a regionális piacon egyáltalán lesz-e igény a megtermelt energiára. Azt feltételezni például, hogy az abszolút energiaexportőr Németországban igény lehet erre, nemhogy a helyzet félreértése, hanem nettó hazugság. Németország már ma is energiát exportál a környező országokba, különösen azokban az időszakokban, amikor a szél- és a napenergia-termelés csúcsra van járatva, hiszen ilyenkor jelentős többletet állítanak elő, s azt terítik a környező piacokon. De mi nem is közvetlenül Németországgal vagyunk határosak, s nem közvetlenül szállítanánk oda energiát, ha szállítanánk, hanem egy szűkebb, régiós energiapiacba vagyunk beágyazva, amelyben a 2020-as évek közepére, amikor az új paksi blokkok belépnének a termelésbe, szinte valamennyi környező ország energiastratégiája jelentős energiaexporttal számol. Tehát a jelek szerint egy túlkínálati piacon próbáljuk majd a Pakson megtermelt áramot értékesíteni. Pedig azt is látjuk, hogy a létező négy blokk és a két új blokk által párhuzamosan előállított energia bőven több lesz, mint a magyar villamosenergia-igény, a többletet mindenképpen exportálni kellene. Éppen ezért egyetlen kérdés merül föl: versenyképes lesz-e árban ez az energia, tehát tudunk-e olcsóbban villamosenergiát előállítani, mint amennyiért a környező országokban.

– Csakhogy az árban meg fog jelenni a beruházás költsége is, nem?

– Éppen azért súlyos bűn, amit a kormány csinált, hogy reális, tiszta számítások nélkül, vakon beleugrott ebbe a beruházásba. Ha azokra a számításokra alapozunk, amiket részben mi magunk csináltunk, részben független szakértők, akkor látszik, hogy a 21 éves törlesztési időszakban az új paksi blokkokban előállított energia ára 30-32 forint lesz kilowattóránként. Ez nagyjából duplája a jelenlegi piaci árnak. A közelmúltban megjelent egy német kutatóintézet elemzése is a 2025 és 2050 közöttre becsült villamos-energiapiacról, mely szerint ebben az időszakban a legolcsóbb a napenergia alapú villamosenergia lesz, aminek költségét 4-5 eurócentre prognosztizálják kilowattóránként. Ez 13-18 forintot jelent, tehát a várható paksi áramárnak körülbelül a felét. Az az igazán ijesztő, hogy nemcsak tízmilliárd euróval eladósodunk Oroszország felé, ehhez egy további, 2 és félmilliárd eurós önrész jön, a visszafizetendő kölcsön kamatterhe pedig körülbelül 11 milliárd euró lesz. Magyarán az egésznek a kamatterhe több mint az összeg, amit hitelként fölveszünk. S ezt mind ki kellene termelnie ennek az erőműnek úgy, hogy ha ezt beépítjük az áramárba, akkor az a dupláját fogja eredményezni a várható piaci árnak. Egyértelmű tehát, hogy egy olyan gigaberuházásra vállalkozott a kormány, amely évről évre súlyos veszteséget fog termelni, s államilag dotálni kell majd az energiatermelést ahhoz, hogy értékesíteni tudjuk az előállított energiamennyiséget a piacon.  Körülbelül 200 milliárd forinttal kell számolni, ami egyszerűen a piaci és a termelési ár közötti különbözet, s amivel meg kell támogatni a céget, hogy ne dőljön be. A másik lehetőség, hogy az orosz hitel tőkeköltségét – évi 3-400 milliárd forintot – nem teszik rá Paksra, így az nem építi be az áramárba. Akkor nagyjából a piaci áron tudunk áramot előállítani, viszont így is az adófizetők fogják fizetni ennek a költségét, tehát a magyar állampolgárok fogják megfinanszírozni a Paks II termelését annak érdekében, hogy olcsó áramot tudjunk Szlovákiába vagy Csehországba exportálni.

– Ha viszont tényleg ennyire egyértelműen csak hátrányai vannak ennek a beruházásnak, akkor mi a mögötte álló érdek?

– Itt egy komoly rejtély van. Szerintem a legkülönbözőbb érdekek sajátos együttállása kellett ahhoz, hogy a kormány úgy döntsön, belevág ebbe a beruházásba.

– Biztos benne, hogy valóban bele is vág?

– Nem biztos, hogy sikerülni fog ez a kormánynak, hiszen annyi akadály van az útjában. Az Euratom üzemanyag-szállítási szerződéssel kapcsolatos vétója csak az első buktató, s még három vizsgálat jelenleg is folyamatban van a beruházással kapcsolatban, amelyek bármelyike még ennél is komolyabb akadályt gördíthet a kabinet útjába. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ha az EU nem is lépne közbe, akkor pénzügyileg kivitelezhető és tartható lesz-e ez a beruházás. Az biztos, hogy a kormány nagyon elszánt, hogy továbbmenjen, kerül, amibe kerül. Hogy Lázár János és Aszódi Attila is arról nyilatkozik, hogy itt csak egy kisebb fennakadás van az Euratommal, s zavartalanul mennek tovább, egy hihetetlenül kockázatos kormányzati blöff része.

– El tuja képzelni, hogy elfelejtette a kormány, hogy az Euratomnak nemhogy rá kell bólintania, de gyakorlatilag vétójoga van az ilyen megállapodásokban?

– Nem felejtették el, ez egy szándékos taktika volt. Azt gondolták, – s ez a gondolkodási mód amúgy sem áll tőlük távol -, hogy megpróbálják kész tények elé állítani az Euratomot azt remélve, hogy ezek ott puhapöcsű brüsszeli eurokraták, s ha a tökös magyar legények eléjük csapják a szerződést, hogy ezt írtuk alá, akkor majd megrettennek, s nem mernek kifogást emelni. Hát ez nem jött be. Az Euratom igenis beleállt, s ez nagyon fontos üzenet, mert jelzi, hogy az Európai Bizottság elkötelezett abban, hogy az uniós jogot az utolsó betűig kikényszerítse a paksi bővítés kapcsán.

– Az EU megakadályozhatja ezt a beruházást?

– Igen, megvannak a jogosítványai erre. Persze soha nem fogja azt mondani, hogy „nem építhetitek meg Paksot”. Azt viszont nemcsak mondhatja, s mint látjuk, mondja is, hogy ez az üzemanyag-ellátási szerződés úgy, ahogy van, elfogadhatatlan. S ezzel föl van adva a lecke a magyar kormánynak, vajon el tudja-e fogadtatni az orosz féllel, hogy nincs kizárólagos üzemanyag-szállítási jogosultsága 60 évre – ami az oroszoknak az egyik legnagyobb biznisz az egészben. Ha ettől eleshetnek, egyáltalán nem biztos, hogy érdekeltek maradnak a Paks II megvalósításában. Az EU-nak ugyanakkor vannak más eszközei is, jelenleg is három vizsgálat folyik még az ügyben. Fontos azonban látni, hogy egyfelől van egy nukleáris lobbi Magyarországon, akik Paksot üzemeltetik, s nyilván elemi érdekük, hogy tovább működjön, s a következő évtizedekben is legyen atomerőmű Magyarországon. Tehát mindent, akár nemzetgazdasági szempontból irracionális lépéseket is megpróbálnak kikényszeríteni a kormányból annak érdekében, hogy a saját kis homokozójuk további évtizedeken keresztül működjön.

– Akkor itt jönnek képbe a személyes érdekek, s azok a szereplők, akik esetleg „szakíthatnak” ezen az üzleten?

– Valóban nem tekinthetünk el a korrupciós kockázatoktól sem, hiszen egy, a kamatok nélkül is négyezer milliárd forintos beruházásról van szó. Ez fölfoghatatlan pénz, s ha csak a nagyon konzervatív becslésen alapuló, 15 százalékos korrupciós rátáról beszélünk, az is 600 milliárd forint. Ez az összeg biztosan alkalmas arra, hogy egyesek fantáziáját begyújtsa. Elkerülhetetlenül szembe kell tehát néznünk azzal, hogy itt nagyon komoly érdekek állnak amögött, hogy a beruházás megvalósuljon – nem is annak eredménye miatt, hanem mert az abból morzsaként leeső korrupciós forráshoz szeretnének hozzájutni. S végül lehet egy geopolitikai, stratégiai megfontolás is a beruházás mögött, ami ugyan alapvetően meggondolatlan és téves, de a kormány esetében ez nem meglepő. Van ugyanis egy olyan vágy a kormány részéről, hogy ütőkártyákkal rendelkezzenek Brüsszellel, az Európai Bizottsággal szemben hogy olyan eszköz legyen a kezükben, amellyel zsarolni tudják az uniót – legalább tagállamokon keresztül. S ha Magyarország akár csak költségesen, s nemzetgazdaságilag teljesen abszurd beruházások révén is, de mondjuk a gázvezeték-építés és gáztározó-kapacitásfelhasználás területén, illetve a paksi két blokk megépítése révén, az adófizetői pénzek masszív felhasználásával jelentős energiaellátóvá válna a régióban, azzal zsarolási potenciálra tehet szert. A pozíciószerzés önmagában persze támogatható cél, a kérdés az, hogy milyen áron, és milyen eszközökkel.

– Kísérteties a hasonlóság a putyini Oroszországgal.

– Ez egy az egyben az orosz modell. Oroszországban széles körű szegénység van, a költségvetés helyzete katasztrofális, s hihetetlen megszorításokat hajtanak végre, amelyek terhét a társadalom viseli. E helyzet részben persze az alacsony olajárnak köszönhető, de nem kis részben az ukrán agresszió eredményeképp életbe léptetett szankcióknak. És Vlagyimir Putyin számára – akit Orbán Viktor példaképként állít a magyar választók elé – vállalható ár, hogy az orosz társadalom még mélyebb nyomorba csúszik, mint amiben eddig volt, de ő érvényesíti a geopolitikai céljait, ezért aztán az ukrán agressziót akkor is végigviszi, ha ez a hazája számára is katasztrofális hatású. Nálunk szerencsére nem katonai agresszióról van szó, de az jól látható, hogy a magyar kormányfő hasonló geopolitikai babérokra törne.

– De Magyarország abban is hasonló Oroszországhoz, hogy ki van szolgáltatva az EU-nak.

– A kettő nem is összemérhető. Oroszország nagyon nagymértékben függ az EU-tól, de például az olajpiacok sokkal rugalmasabbak, tehát ott megpróbálhat bevételre szert tenni az olajkivitele átállításával. Ez a minimális túlélést esetleg biztosíthatja számára, középtávon pedig alternatív piacokat kereshet a gázszállításokra is. A Kínával kötött megállapodások lényege épp az, hogy Oroszország oldja azt a függőséget, amely ma az unió felé fennáll. Ha pedig máshol vannak alternatív piacai, az pont egy olyan helyzetben, amikor konfliktusai vannak az EU-val, egy mentőöv lehet az orosz költségvetés számára. Ez egyébként egy nagy versenyfutás a két fél között, sőt, látszik, hogy azért nagyon fontos az EU számára, hogy maradéktalanul végrehajtsa az energiabiztonsági stratégiát, mert egy néhány éves perióduson belül ki fog derülni, hogy ki a gyorsabb: Oroszország jut el először a kínai piacokra, s ezáltal jut jó geopolitikai zsarolási pozícióba, vagy Európa függetleníti magát, de legalábbis meg tudja teremteni a függetlenség lehetőségét az orosz szállításoktól. Az európai energiafüggetlenség megteremtése nemcsak azért fontos, mert a jelen helyzetben jó lenne, ha nem függenénk ennyire Oroszországtól, hanem azért, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor 4-5 éven belül a jelenleginél sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben leszünk. De Magyarország egészen más, hiszen hazánk esetében tényleg egészen egyszerűen nem létezik semmiféle reális alternatíva az uniós tagságon kívül. Ha elveszítjük az uniós támogatásokat, ha mondjuk kilépünk az EU-ból, s elveszítjük a hozzáférést az uniós piacok felé, amelyekre az exportunk háromnegyede irányul, akkor a magyar gazdaság elképzelhetetlen mélységű válságba kerül. A magyar-uniós konfliktusokban természetesen keményen meg kell védeni Magyarország legitim érdekeit, hiszen erről is szól az EU, de azért a kötöttségünk az unióhoz, illetve az európai piacoktól, intézményektől és forrásoktól való függőségünk összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Oroszország esetében. Tehát amit Vlagyimir Putyin esetleg megengedhet magának, bár nagyon nagy árat fizet érte, azt egészen biztos, hogy Orbán Viktor nem engedheti meg magának.

– Az Euratom vonatkozó döntése tehát egy figyelmeztetésnek tekinthető?

– Egy nagyon komoly figyelmeztetés, aminek több tanulsága is van. Az egyik, amit már említettünk, hogy az Európai Bizottság szemmel láthatólag el van szánva az uniós jog betartatására, főként az ukrán konfliktus idején. Másrészt, bár próbálja a kormány bagatellizálni a fennakadás jelentőségét, azért a fűtőanyag-szállítási szerződés elutasítása után a helyzet korántsem annyira rózsás. Lehet előremenni itt az építkezéssel, de azt tudni kell, hogy mindaz a pénz és munka, amit most beleölünk, nem biztos, hogy annyira értelmes. Mert ha nem tudunk egy olyan szerződést kidolgozni, amely az Euratomnak és az orosz félnek is megfelel, akkor megépíthetünk egy atomerőművet, amibe nincs, aki üzemanyagot szállítson.

– Tehát önmagában ez az egy részlet is elegendő lenne ahhoz, hogy elgáncsolja a Paks II-t?

– Elvben igen, a gyakorlatban ugyanakkor arra számítok, hogy egy, a finnországihoz hasonló megoldással fognak előállni. Ott abban állapodtak meg, hogy a kezdeti garanciális időszakot követően, ami alatt az atomerőművet létesítő Roszatom által előállított üzemanyagot kell használni garanciális okokból, egy nyílt tenderen kell kiválasztani az üzemanyag-beszállítót. Az európai ellátási ügynökség képviselője a múlt héten egy európai parlamenti (EP) eseményen a kérdésemre már a finn példát említette, így gyanítom, a magyar kormány is ebbe az irányba mozdul majd el. A probléma az, hogy a finn modell úgy alakult ki, hogy a finnek éveken keresztül egyeztettek az Európai Bizottsággal és az orosz féllel, s amikor összeállt a konstrukció, hárman aláírták a szerződést. A magyar kormány azonban már ellátta a kézjegyével azt a szerződést, amit „elfelejtett” az EU-nak megmutatni előzetesen. Így most nagyon kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, amiben gyakorlatilag a fejünk felett kell, hogy megalkudjon az Euratom és az orosz fél. Mert ismétlem: egyáltalán nem biztos, hogy Oroszország elfogadja az EU módosítási követelményeit, de az is kérdés, hogy ha el is fogadná, ahhoz milyen feltételeket támaszt. Ezen a ponton Magyarországnak szinte semmi beleszólása nincs a történésekbe.

– Tehát a kormány kiszolgáltatott minket Oroszországnak?

– Így van, teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva az oroszok jóindulatának, hogy egyáltalán hajlandóak-e módosítani a szerződést, s ha igen, mit kell tennünk ennek érdekében. Igazából ugyanis ez a szerződés akkor lép hatályba, ha az Euratom is aláírta, méghozzá a Magyarország által vállalt kötelezettség miatt. Ha pedig azt akarjuk, hogy legyen érvényes üzemanyag-szerződés, nemcsak az EU feltételeinek kell megfelelni, hanem az előzetes, elhamarkodott elköteleződés miatt az orosz félnek is. Ez körülbelül olyan, mintha vettünk volna egy autót, de azt mások dönthetik el, hogy kapunk-e bele benzint, vagy sem. Csakhogy ez az autó 4000 milliárd forintba kerül.

– Ám az autó nemcsak az üzemanyag miatt nem indulhat, hiszen – mint mondta – még három vizsgálat van folyamatban.

– Valóban; jelenleg folyik egy vizsgálat a tiltott állami támogatás ügyében, ami tavaly tavasszal az Energiaklub és a Greenpeace beadványa nyomán indult el, s aminek lényege, hogy a magyar és az orosz fél között kialkudott és aláírt finanszírozási konstrukció nem feltétlenül fér össze az uniós versenyjogi szabályokkal. A kormány nyilván tudja, hogy sem az MVM, sem a Paksi Atomerőmű Zrt. nem alkalmas egy ilyen hatalmas összegű kölcsön vállalására és kezelésére, azonnal összedőlnének, ha rájuk terhelnének egy tízmilliárd eurós hitelt. Gondoljunk csak bele: az atomerőmű éves bevétele 180-200 milliárd forint körül van, miközben a hitelnek csak a törlesztő részlete 3-400 milliárd forint lesz. Gyakorlatilag tehát Paks bevételeinek duplája csak a hiteltörlesztés lenne, ami nyilvánvalón fizikai képtelenség a cég számára. Ezért találták ki, hogy ezt a hitelt nem a cég, hanem a magyar állam veszi föl, s egyelőre nem látható módon átfolyatja az atomerőműnek. Persze a gyakorlatban ez a pénz vélhetően meg sem érkezik majd Magyarországra, hanem egyszerűen egy hitelkeretet fognak fenntartani egy orosz bankban a magyar beruházásra. Amiből az lesz, hogy az orosz beruházók idejönnek, s amikor elkészülnek egy munkaszakasszal, akkor a számlát benyújtják, azt Magyarország továbbküldi Oroszországba, ahol jóváírják, s átutalják az orosz vállalkozóknak. Tehát ezek gyakorlatilag orosz belső pénzügyek lesznek.

– Az orosz beruházók pedig 2-3 milliárdért Mészáros Lőrinc, meg Simicska Lajos valamelyik cégét fogják foglalkoztatni az apróbb munkákra…

– Persze, bár Simicska Lajos várhatóan már nem fog részt venni ezekben a munkákban, hiszen már vége van az ilyen oligarchák világának. Most eljött a strómanok ideje, a Mészáros Lőrinceké, a Garancsi Lajosoké és a Tiborcz Istvánoké, akik nem valódi oligarchák, hanem a kormánynak, vagy személyesen a miniszterelnöknek falazó strómanok, s akikkel nincs kölcsönös függőségi helyzet, mint Simicskával. Ők fogják a hazai morzsákat felcsipegetni, míg a nagyobb része a tízmilliárd eurónak egyszerű orosz belső pénzügy lesz, csak aztán mi fizetjük vissza. De visszatérve az, hogy az állam átvállalja az atomerőmű hitelfelvételét, s finanszírozza belőle a beruházást, a piac egyik szereplőjének a masszív állami támogatása, amit nem enged meg az unós jog, hacsak valamilyen nagyon különleges érdek nem fűződik hozzá, például az energiaellátás más módon nem biztosítható. De hát maga a kormány állítja, hogy ennek az energiának jó részét exportálni szeretnék, tehát szemmel láthatóan nem a magyar piac ellátásához elengedhetetlen ez a beruházás. És semmilyen más különleges ok sem áll fenn, amiért indokolt lenne eltérni az uniós versenyjogi szabályoktól, melyeket a kabinet már azzal megsértett, hogy aláírta a megállapodást az oroszokkal. Éppen ezért nagyon valószínű, hogy az Európai Bizottság meg fogja állapítani a tiltott állami támogatást, s akkor rá kell terhelni a tőkeköltséget az MVM-re vagy magára Paksra, ami gyakorlatilag a végét jelenti a projektnek, mert egyik sem képes elviselni ezeket a terheket.

– Mit vizsgál a másik két eljárás?

– Folyik még egy vizsgálat az én beadványom alapján, amely a tender elmaradását kéri számon, hiszen az európai közbeszerzési szabályok alapján egy ilyen léptékű, közpénzekből megvalósuló beruházás esetén nemzetközi tendert kell kiírni, s ez alól szintén csak nagyon különleges helyzetekben kaphat felmentést egy kormány, amelyek Magyarország esetében nem állnak fenn. Tehát nincs olyan speciális ok, mi miatt csak Oroszországgal szerződhettünk volna erre a beruházásra, a piacon jelen van még legalább négy-öt nagy cég, amely képes lenne ezt megcsinálni. Annak pedig, hogy a jelenlegi paksi blokkok orosz technológiával működnek, nincs jelentősége, hiszen a két új blokk gyakorlatilag egy új atomerőmű lesz, ezeknek nem kell szorosan együttműködni a régivel, bármilyen technológiával meg lehetne építeni. Tehát ebben is nagyon valószínű, hogy azt fogja megállapítani az Európai Bizottság, hogy a tender elmaradása uniós jogot sértett. Ha pedig ezt megállapítják, akkor meg kell semmisíteni a jelenlegi megállapodásokat és ki kell írni egy új, nemzetközi tendert, ami évekkel tolja el az egész beruházást, s így jelentősen megnöveli a költségeket.

– De azt is tudjuk, hogy a papíron szabályos közbeszerzésekben hogyan születnek a döntések.

– Nyilván keresni fogják a lehetőségeket, de nincs akkora kiskapu, amelyen átférne a paksi beruházás. Éppen ezért tényleg nagy az esélye, hogy meg kell semmisíteni ezt a megállapodást. Mivel ezek a szerződések titkosak, így még nem tudjuk, a kudarcnak mi lesz az ára, de jó eséllyel szerepel bennük, hogy a beruházás meghiúsulása esetén az orosz félnek valamiféle kárpótlás jár, amit természetesen szintén a magyar adófizetők fognak megfizetni. Azt gondolom, hogy ez szándékos a kormány részéről, direkt viszik bele ilyen kötöttségekbe az országot azért, hogy ha mindenkit kész helyzet elé tudnak állítani, s elég magasra teszik a tétet, akkor azzal hátha el tudják érni, hogy az EU a hozzájárulását adja. Meggyőződésem azonban, hogy ez nem fog sikerülni, így nagyon vastagon meg fogjuk fizetni az árát.

– Attól nem tart a paksi beadványa, vagy az áfacsalási ügy uniós színtérre vitele miatt, hogy ön pedig ennek „a sorozatos hazaárulásnak” az árát fizeti majd meg?

– Ha már hazaárulózunk, szerintem a hazaárulást azok követik el, akik eladósítják az országot Vlagyimir Putyinnak egy ilyen kockázatos orosz rulettben, aminek árát nem Lázár János és nem a megújuló energiák tudora, L. Simon László viseli, hanem a magyar adófizetők. Nem Orbán Viktor fogja kifizetni az elképesztő költségeit ennek a mihaszna beruházásnak, hanem ön, én, és a többi magyar adófizető. A társadalom érdemi megkérdezése, a döntésekbe való bevonása, s az információk évtizedekre történő titkosítása mellett egy alapvetően elhibázott, s iszonyatosan költséges kalandba viszik bele az országot. Ez a hazaárulás. Ahogy az is, ha valaki tétlenül végignézi, hogy száz vagy ezermilliárdokkal tűnnek el következmények nélkül az áfacsalási rendszerben, amelyek isten tudja, hol landolnak, de az eddig rendelkezésre álló információk mindenesetre nem zárják ki, hogy ugyanazt az oligarcha kört is gyarapítják, akik az egész korrupciós rendszerben érdekeltként jelen vannak. Én a feladatomat végzem el, amikor megpróbálok ennek a hazaárulásnak az útjába állni, s amikor megpróbálok tenni azért, hogy Magyarország még éppen időben kiszálljon a paksi beruházásból, s még viszonylag olcsón megúszhassuk ezt az ámokfutást. Az a dolgom, hogy megpróbáljak tenni azért, hogy véget vessünk a Magyarországon ipari mértéket öltött áfacsalásnak, amely megint csak a magyar adófizetők zsebére megy.

– Ez utóbbi ügyben az EU fel tud lépni?

– Az áfacsalások ügyében jóval nehezebb a helyzet, mint a hazai és nemzetközi jogot is sértő paksi beruházásnál, hiszen az adópolitika alapvetően tagállami hatáskör. Ezzel együtt látható, hogy az integrációs folyamat abba az irányba halad, hogy szorosabban összehangoljuk az uniós tagállamok adópolitikáját, s határozottabban fellépjünk a korrupcióval, s ezen belül kifejezetten az áfacsalásokkal szemben. Évente elkészítik az unió pénzügyi érdekeinek védelméről és az antikorrupcióról szóló jelentést, a 2013-as évről szólót éppen a múlt héten szavazta meg az Európai Parlament. Ennek én voltam a zöld frakció részéről az árnyék-jelentéstevője, így ebbe – egyebek mellett – sikerült olyan módosítókat betennünk, s elfogadtatni az EP-vel, amelyek kiemelten kezelik az áfacsalások kockázatát, s felhívják az Európai Bizottságot arra, hogy tegyen hatékony lépéseket ezek visszaszorítása érdekében.

– Mindez már csak azért is fontos lenne az EU számára, mert az áfacsalások az uniós költségvetésnek is kárt okoznak.

– Így van, ezek a bűncselekmények nemcsak a nemzeti büdzséket kurtítják meg, hanem tekintve, hogy az unió költségvetésébe való tagállami befizetések jórészt az áfabevételek alapján vannak megállapítva, az áfacsalások közvetlenül is érintik az EU-t. Az egyes tagállamokban becsült áfarések, amelyek a becsült és a ténylegesen beszedett áfa közötti arányt mutatják– ez egyébként Magyarországon 25 százalékra becsült, az unió egészében pedig olyan 15-16 százalék körüli -, jelentős összeggel károsítják meg az EU-t is. Hogy Magyarországon miként működik ez a korrupciós gépezet, s milyen irtózatos léptékű kárt okoznak az áfacsalások, arról először Horváth András volt adóellenőr beszélt, akinek kijelentéseit kormányzati részről igyekeztek kikezdeni, bagatellizálni, de érdemben nem tudták cáfolni. Ráadásul egyre több bizonyíték gyűlik össze, egyre többen beszélnek, így már nem Horváth András az egyetlen volt NAV-os, aki ezekről a technikákról és mulasztásokról beszámolt, sőt, a közelmúltban az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is publikálta a NAV-vizsgálatáról szóló jelentését, s gyakorlatilag kerek-perec megerősítette a Horváth által mondottakat. Sok százmilliárd forintnyi áfabevétel elmaradást állapított meg, amelynek beszedése érdekében a NAV egyetlen szalmaszálat nem tett keresztbe. Ez szóról szóra az, amit Horváth András állított. Ezek után egyetlen kérdés maradt: Polt Péter legfőbb ügyész mi a francot csinál?

– Gyorsan eljárás indult Horváth András ellen, még 2013-ban…

– Pontosan, míg az általa tett feljelentés nyomán indult nyomozást ismét csak meghosszabbították. Pedig itt az ügyészségnek már egy legalább ötvenfős különítménnyel a NAV utolsó WC-papírgurigáját is be kellett volna gyűjtenie, s az utolsó padlószőnyeget is átvilágítania.

– Véletlenül nem egy korrupcióellenes ügyészség létrehozatalának igényére céloz?

– Annak, hogy a jelenlegi helyzeten változtassunk, vannak rövid- és hosszú távú lehetőségei is. Előbbi az, hogy egészen egyszerűen le kell folytatni a NAV-val szembeni vizsgálatot. És nem Vida Ildikó adóhatósági elnöknek kell saját magát vizsgálnia, mert akkor én meg elvégzem a saját adóellenőrzésemet, s az alapján fizetem be az adómat. Független intézménynek kell lefolytatni ezt a vizsgálatot.

– Van független intézmény?

– Magyarországon jelen pillanatban nincs, ezt az is bizonyítja, hogy az ÁSZ ilyen súlyos megállapítások tesz, de feljelentést, illetve további lépéseket nem. S az is szemmel látható, hogy az ügyészség nem látja el e funkcióját. Tehát Magyarországon igenis szükség van egy olyan intézményre, amilyen például Romániában működik, s amely a politikai befolyástól a lehető legnagyobb távolságot megtartva képes a politikai korrupciós ügyeket föltárni, a vizsgálatokat lefolytatni, s megfelelő szigorral szankcionálni. Romániában már kétkabinetnyi politikust citáltak bíróság elé és részben le is ültettek ennek az ügyészségnek a munkája nyomán…

– A másik fele az ottani politikai elitnek meg szépen lassan lemondani kényszerül.

– Igen, de erre szükség van a közélet megtisztulása érdekében. És egy ilyen független intézmény Magyarországon is elengedhetetlen. Úgyhogy készülünk arra, hogy erre javaslatot tegyünk, jelenleg is dolgozunk rajta. Nem tartom ugyanakkor véletlennek, hogy az ÁSZ most hozta nyilvánosságra ezt a jelentését. Nem kizárt, hogy ezzel előremenekültek, hiszen az Európai Számvevőszék folytat egy vizsgálatot áfacsalások ügyében, két tagállam esetében. Nem biztos, hogy célzottan az áfabotrány miatt vonták be Magyarországot a vizsgálatukba, de tény, hogy Németország és Magyarország áfacsalási ügyeit vették górcső alá, s tavaszra várható a jelentésük nyilvánosságra hozatala. Ebben a vizsgálatban az Európai Számvevőszék nyilván rengeteg adatot bekért, többek között a magyar számvevőszéktől is. Tehát el tudom képzelni, hogy a Domokos László vezette ÁSZ – amely eddig tényleg fikarcnyit sem tett az áfacsalási ügyek feltárása érdekében -, hirtelen szembesült azzal, hogy rövidesen az Európai Számvevőszék ki fog állni egy vizsgálati anyaggal, amely várhatóan súlyos megállapításokat fog tenni. Akár olyan megállapításokat is, amelyeket az ÁSZ most gyorsan megtett. Ettől függetlenül lesz következménye az európai jelentésnek, sőt, Vida Ildikó és a NAV nagyon nehéz helyzetbe kerülhet, hiszen már az ÁSZ is megállapította, hogy az adóhatóság valamilyen okból nem végezte és végzi el a dolgát, s sok száz-, illetve ezermilliárd forintnyi áfa be nem fizetés mellett nézett el. Ha ezt az Európai Számvevőszék is megállapítja, úgy nagyon nehezen lesz tartható a NAV-elnök pozíciója. Ezután ugyanis még Magyarországon is nagyon nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért jó a NAV úgy, ahogy van, s miért van jól a helyén Vida Ildikó.

– Igen ám, de az ÁSZ már azt is megállapította, hogy Vidát és a NAV-ot az elmúlt években egyszer sem ellenőrizte az illetékes nemzetgazdasági minisztérium.

– Ami itt már többedszer bebizonyosodni látszik, az a magyar ügyészséget, az adóhatóságot felügyelő állami szerveket, a munkáltató és szakmai felügyeletet ellátó nemzetgazdasági minisztériumot, annak vezetőjét és magát a kormányfőt is közvetlenül elérő politikai botrány. Az ő felelősségük lett volna, hogy ha korábban nem értesültek ezekről a problémákról, akkor legkésőbb ezeknek a gyanúknak a felmerülését követően lépjenek. Ahogyan akkor is, amikor az állami adóhatóság vezetőjének személyes érintettsége nemzetközi korrupciós gyanúban felmerült. De nem léptek, s nem lépnek, ami vagy azt jelenti, hogy tökéletesen alkalmatlanok és egy vidéki vurstli céllövöldéjének irányítására is képtelenek lennének, vagy azt, hogy pontosan tudatában voltak és vannak, hogy mi történik itt, s előre megfontolt szándékkal, bűnszervezetben falaznak a korrupciónak.

Biró Marianna