Kategória: Klíma és energiapolitika

A tervezett paksi bővítésért felelős kormánytag, Lázár János szerint Magyarország néhány héten belül megkezdi a paksi orosz hitel lehívását, majd a fölvett hitelrészt azonnal vissza is fizetjük. A Párbeszéd szerint az abszurd eset világosan mutatja, hogy az elkapkodott bővítési ügyletben a rosszul megkötött paksi szerződésekkel az Orbán-kormánynak nincs mozgástere: követnie kell az orosz diktátumot, akkor is, ha az ellentétes a magyar érdekkel.

Lázár szerint a valószínűleg lehívjuk az aktuális hitelrészt, majd 60 napon belül törlesztjük. Ennek természetesen nincs semmi értelme, mégis jelzésértékű: Magyarország szeretne kihátrálni az elkapkodva, előkészítés nélkül, Orbán és Putyin 2014-es váratlan megállapodása nyomán megkötött hitelszerződésből, de nem tud szabadulni. Bár Lázár János az elmúllt egy évben számtalanszor elmondta, hogy nem fogjuk igénybe venni az orosz kölcsönt, inkább a piaci finanszírozást választjuk, Vlagyimir Putyin februári látogatásakor az orosz elnök világossá tette, hogy nincs kibúvó. Így nem csak a máig közel egymillió euróba kerülő rendelkezésre tartási jutalékot kell folyamatosan fizetni, hanem a további hitelterheket is – egy olyan hitelért, amelyre nincs szükségünk.

Az eset egyértelművé megmutatja, hogy a hitelszerződés milyen rendkívül erős garanciákkal védi az orosz fél érdekeit, miközben Magyarország nem rendelkezik eszközökkel saját érdekeinek érvényesítésére. A helyzet ráadásul az, hogy nem csupán a hitelszerződés, hanem az egész paksi szerződéscsomag hasonló szellemben fogant, és végső soron sokkal inkább orosz tollbamondásnak, mint egyenlő felek szerződésének tekinthető. A kivitelezés kapcsán sokat emlegetett „turn key” szerződés például, amely kormány szerint garantálja, hogy a beruházás esetleges költségemelkedése az orosz fél kockázata, és Magyarország a szerződött összegért kész erőművet kell, hogy kapjon, valójában szintén tele van kiskapukkal, és nem garantálja, hogy nem tud drágulni a projekt. A kölcsönszerződéshez hasonlóan ez is rendkívül rugalmas az orosz fél szempontjából, arra vonatkozóan, hogy milyen körülmények mentik fel a Roszatomot a szerződött  ár betartása alól.

A megvalósítási szerződés egyértelművé teszi például, hogy ha a költségtúllépés a magyarországi engedélyezési eljárás elhúzódása miatt következik be, akkor az a magyar fél kizárólagos felelőssége. Az engedélyezési eljárások viszont az eredeti tervekhez képest már most is körülbelül egy év csúszásban vannak. Hogy ez a csúszás költségnövekedést okozó határidőtúllépés-e, az csupán a két fél alkujától függ. A két fél közül a magyar kormány pedig szemmel láthatólag semmilyen mozgástérrel nem rendelkezik, az orosz fél által diktáltak végrehajtásán túl.

A Párbeszéd szerint immár egyértelmű, hogy a tender nélkül a Roszatomnak adott a paksi projektről súlyosan hátrányos szerződéseket sikerült kötnie a magyar kormánynak. A döntés egyik okaként hivatkozott orosz finanszírozásról ma már látszik, hogy előny helyett inkább súlyos teher, és könnyen lehet, hogy az ajánlatok megversenyeztetése esetén nem csak a finanszírozásra, hanem a beruházás megvalósítására is lett volna jobb ajánlat. Az is látszik azonban, hogy az orosz érdekhálóból a kormány immár nem tud szabadulni: a szerződésekből szinte lehetetlen kihátrálni, pedig már a kormány számára is nyilvánvaló, hogy vállalhatatlanul rossz üzletet kötött. A magyar érdekeket súlyosan sértő megállapodás Orbán Viktort vétke: a miniszterelnöknek kell korrigálnia a saját hibáját, vállalva természetesen a politikai felelősséget is azért, hogy a magyar gazdaságot kiszolgáltatta a putyini Oroszországnak.